Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Tárgy: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 13.12.13 23:18

Sajnos ez a hét mindkettőnknek húzós volt, így egy ideje nem láttam már Michaelt. Persze tudom, a munka fontos a számára, ahogy az én számomra is, tehát sajnos akadnak ilyen időszakok, de a lényeg, hogy ma meglepem őt. Éppen ezért a meglepetésért rostokoltam vagy három órán át a konyhába, de úgy érzem, hogy megérte és nagyon remélem, hogy kedves bátyám is elégedett lesz a főztömmel. Eddig se volt mondjuk baja vele, de néha szeretek újítani és most is ezt tettem egy különleges fűszernek hála. Mivel ha jól tudom, nagyjából délután 6 óra felé fog hazaérni, ezért nekem mindenképpen előtte kell majd megérkeznem, hogy mindent előkészíthessek egy közös vacsorához. A motorom viszont nincs nálam, ismét javítani kell rajta valamit, tehát marad a busz és a séta. Most viszont jól megnéztem magamnak a menetrendet és mindenféle változást is, nehogy ismét úgy járjak, mint néhány hete, amikor Mark-al találkoztam. Ki is sétálok a megállóba, kezemben az étellel teli szatyorral, vállamon a fekete kistáskámmal és ahogy jön a busz, én már fel is szállok rá. Sajnos Michael nem lakik túl közel hozzám, így eltart egy ideig, amíg elérkezünk a megfelelő megállóhoz, a szerencse viszont ma nincs velem. Az eső menet közben esni kezd, és ahogy leteszem lábaimat a járdára, hirtelen kezd el szakadni is, mintha dézsából öntenék.
~ A fenébe is. ~ - persze esernyő az nincs nálam, már miért is lenne, amikor kell? Az ételnek és a bőrtáskámnak nem lesz baja, de a ruhámnak és a hajamnak annál inkább, arról nem is beszélve, hogy most már elég hideg van, én pedig elég könnyen képes vagyok a megfázásra. Futni kezdek a hatalmas épület felé, ami azért jó pár percre van a megállótól, így amikor odaérek annak ajtajához, csurom vizesen szedem elő a kulcsomat, majd sétálok be a lépcsőházba. Mák, hogy én nekem is van kulcsom a testvérem lakásához, így nem kell kint ácsorognom, amíg megérkezik. A lift viszont szerencsére működik, pech lenne, ha annak is most baja lenne, így nyomom meg a gombot és várok türelmesen, amíg leér a földszintre. Most pedig irány a 23. emelet. Kissé türelmetlenül dobolok lábammal a liftben, amíg fel nem érünk a megfelelő szintre, ahol elhagyom a liftet és már folytatom is az utamat a férfi lakásához. Az ajtóhoz érve kinyitom a zárakat, majd betérve mindent ugyanúgy bezárok, mintha itt sem lennék.
~ Biztos meglepődik majd, ha meglát.~ - mosolyodom is el kissé, miközben a hűtőbe bepakolom a kajákat – hiszen mindkettőnk számára hoztam, hogy együtt vacsorázhassunk -, ez után kibújok csizmámból, leteszem a táskámat is – mindent egy nem túl feltűnő helyre ám -, és már irány is a fürdő. A fekete cuccok most a fürdő egy kis részére lesznek ledobálva. Kezdem úgy érezni, hogy a ma estét itt fogom tölteni, mivel nem hoztam magammal váltó cuccot, Michael-nél pedig nem is tartok, de talán nem fogom zavarni őt azzal, hogy itt alszom. Mégse húzhatom fel a vizes holmijaimat, ezt egy orvos biztosan nem engedné meg nekem. Tehát a ruhák kis kupacba kerülnek, én pedig már be is állok a zuhanyzóba, kissé dideregve, hiszen teljesen át vagyok fagyva. Forró víz, csak erre vágyom jelenleg, így meg is engedem azt, majd lassan kezdek is felolvadni. Nem sietek el semmit, azt se tudom amúgy, hogy hány óra lehet, így élvezem, ahogy meztelen testemet és hosszú, dús tincseimet simogatják a vízcseppek. Néhány perc után viszont már egy tustfürdő után nyúlok, hogy el is kezdjem a mosakodást is. Akkor már lefürdök rendesen, és majd ha végeztem, keresek valami ideiglenes ruhát Michael cuccai között.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 14.12.13 0:53

Elég hosszúra sikerült a mai nap, ahogy igazából az egész hét valahogy különösen fárasztó és sok munkával járó volt. Alig várom már, hogy hazaérhessek, s elengedhessem magam, kicsit ellazulhassak, kizárva minden munkával kapcsolatos teendőt, s különösen jó lesz mindez úgy, hogy a holnapi napom szabadnap. Miután ledobtam magamról a fehér köpenyt, s elköszöntem odabent a kollégáktól, már ki is sétálok a parkolóba, ahol egy hangos csipogás és pár villanás után már be is ülök a kiriasztott autómba. Imádom ezt a fenevadat, amit nemrégiben szereztem be, egyszerűen odavagyok érte. Talán egyesek úgy gondolják, hogy egy ilyen autó nem illik egy sebészhez, de nekem is van magánéletem, nem rohangálhatok mindenfelé mentőautóval, csak mert az passzolna a munkámhoz. A motor mélyen felhördül, majd már fel is villannak a tolatólámpák, s miután kiálltam a helyemről, meg is indulok a hazafelé vezető útnak. Bár kocsival lényegesen gyorsabb a hazaút, mintha busszal tenném azt meg, mégis beletelik egy jó fél órába, míg az ember átverekszi magát az itteni forgalmon. Még csak nagyjából fél úton járok, mikor szakadni kezd az eső, ami csak még jobban belassít egyeseket.
- Remek, így aztán sosem érek haza. – sóhajtok egyet, ráütve a kormány tetejére egyet, miközben a pirosnál állok, majd mikor zöldre vált, már megyek is tovább. Idővel azért csak sikerül eljutnom addig a felhőkarcolóig, amiben lakok, addigra viszont mintha már dézsából öntenék a vizet. Szerencsére ez engem viszont nem igen aggaszt, hisz a kocsit az épület alatti mélygarázsba parkolom le. Elég csúnya is lenne, ha harminc emeletnyi lakosnak a ház körül kéne parkolóhelyet keresnie. A föld alatt viszont bőven van hely, így már le is állok az egyik üres parkolóba, majd egy újabb hangos csipogás és pár villogás biztosít arról, hogy a fekete BMW ismét védve van. Kissé fáradtan indulok meg a lift felé, aminek meg is nyomom a gombját, s rövid várakozás után be is szállok. A következő úti cél a földszint, ez a lift ugyanis csak a mélygarázs és a főbejárat közti utat biztosítja, épp azért, hogy senkinek se kelljen túl sokáig a parkolóban kuksolnia, míg a lift leér a 30. emeletről. Miután kiszálltam az egyik liftből, átsétálok a másikhoz, ami épp most indul felfelé, így gyorsan be is ugrok, majd megnyomom a 23-as gombot, s már indulunk is felfelé. Amint a megfelelő szinten megáll a felvonó, kilépek, majd az ajtóm elé sétálok. Aktatáskámból előhalászom a kulcsaim, s végre valahára be is jutok a lakásba. Az idő odakint még pocsékabbra fordult, szinte leszakadt az ég, így fel se tűnik a tőlem jobbra jövő vízcsobogás, hisz mindenhonnan azt hallom. Egy gyors mozdulattal felnyomom a nappaliban lévő lámpát, majd a mellette lévő fali kapcsolóval be is húzatom a függönyöket, látni sem akarom ezt az időt. Fáradtan dobom le az egyik fotelbe a táskámat, majd visszalépve az ajtóhoz a zakómat is felakasztom a helyére. Cipőimet lerúgva pillantok bele a tükörbe, közben pedig bal kezemmel megmasszírozom kissé tarkómat.
- Jól fog esni végre egy zuhany és egy ital. Sok volt ez mára... – sóhajtom magam elé, továbbra sem sejtve, hogy nem vagyok egyedül a lakásban. Minden ugyanúgy van, mint mikor elmentem, semmi arra utalót nem tapasztalok, hogy valaki bejött volna ide. A következő célom tehát nem más, mint a zuhanyzó vagy a kád, nagy eséllyel most inkább az utóbbira szavazok, ahol egy kicsit elfekhetek. Bal kézzel már be is nyitok hát a fürdőbe, miközben a jobbal már el is kezdem lehúzni magamról a sötétbarna, US Army feliratú, s a nyak körül még egy dögcédulát mintázó pólót, s csak ekkor tűnik fel, hogy valami más itt, mint szokott. Bár a fürdőben még nem kapcsoltam fel a lámpát, mégis világosabb van, mint kéne, ráadásul a vízcsobogás is erősebben hallatszik, mint az imént. Le is rántom magamról a pólót, hogy lássam is, mi a fene folyik itt, s ekkor veszem észre, hogy cseppet sem vagyok egyedül. A húgom ugyanis épp meztelenül áll a zuhany alatt, s csodás testéről mossa le épp a habot. Hirtelen megdöbbenésemben ledermedek, akárcsak 10 évvel ezelőtt, mikor először pillantottam meg őt meztelenül, önkielégítés közben. Azóta természetesen még nőiesebb, még gyönyörűbb lett. Nagyot nyelek, miközben formás melléről lefolyik a hab, s hosszú haja a tetoválás mentén szinte a fenekére simul. Csak állok ott, félmeztelenül, kezemben a pólómmal, s hirtelen azt se tudom, mit kéne tennem. Szólítsam meg? Jelezzem neki, hogy megjöttem, s épp rábukkantam fürdés közben? Vagy csak osonjak ki a fürdőből, mint annak idején? Vagy… nem is tudom. Csak állok ott, a leggyönyörűbb nőt figyelve zuhanyzás közben, s mintha közben megállt volna az idő.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 14.12.13 11:19

Nem szeretem magamban ezt a beteges hajlamot, és éppen ezért is vagyok most azon, hogy megelőzzem a problémát. Mivel totálisan eláztam, így nem ártana javítani az esélyeimen egy forró zuhany segítségével, így miután bejutok Michael gyönyörű lakásába, rögtön meg is célzom a fürdőt. Persze bedőlhetnék a kádba is, de akkor félő, hogy túl sokáig lazítanék odabent, így marad a zuhany. A forró víz iszonyatosan jól esik testemnek és addig nem is állok most neki a fürdésnek, amíg nem érzem azt, hogy tökéletesen átmelegedtem. Ahogy viszont lassan elérkezik ez a pont, egy semlegesebb illatú tusfürdő felé nyúlok, hogy azzal kezdjem el megmosni magam. Nem hagyok ki egy pontot se, így nemsokára tiszta hab lesz testem és mivel a víz olykor arcomra is kerül, így kissé le is hunyom szemeimet, megmentve azokat a csípős érzéstől. Nem tűnik fel a víz zuhogásának hangja miatt az, hogy kedves bátyám hazaér, ahogy úgy fél percig az sem, hogy már a fürdőben van. Ahogy az utolsó hab is lekerül testemről, megmosom kicsit arcomat is, a tusfürdő a helyére kerül és… valami furcsa érzés foglalkoztat, mintha… mintha nem lennék teljesen egyedül. Így bizonytalanul, de azért a fürdő bejárata felé fordulok és ekkor látom meg azt a férfit, akit nem éppen most vártam volna. Teljesen meztelen vagyok, így még… még nem látott engem, de, miért nem megy el? Miért nem szólt, hogy itt van? Vajon mióta lehet itt? Annyi kérdésem lenne, de csak egy zavart pírt tudok elővarázsolni arcomra, miközben kissé hátat fordítok neki, így mutatva inkább formás hátsómat, sem mint többi testrészemet, amelyeket már valószínűleg az előbb is látott.
- Mi… Michael. Mit… mit keresel te itt? – oké, totálisan zavarban vagyok, főleg, hogy még csak felső sincs rajta, csak a kezében, így tökéletesen kidolgozott felső teste is szemeim elé kerül. Fejem azért felé fordítom, miközben melleimet fogom át kezeimmel és úgy pislogok felé aprókat, igazán aranyosan. Mit kéne most tennem vagy mondanom még neki? Nem hiszem, hogy azért vette le a felsőjét, hogy csatlakozzon hozzám, az túlságosan is hihetetlen lenne és akkor nem állna ott, annyira nagyon megdöbbenve.
- Odaadnád az egyik törölközőt? – csak feltalálom magam és hát igen, nem ártana valamivel eltakarnom meztelen testemet. És ha már itt van… akkor akár segíthet is, nem tudom, hogy ki akarnám-e most küldeni. Végülis, én mindig szerettem volna, ha észrevesz, de ő a testvérem, biztosan nem érezhet úgy, mint én, nem gondolhat úgy rám, mint egy nőre. Nekem se szabadna kimutatnom zavaromat, így végül lassan kicsavarom barna tincseimből a vizet, majd ez után végül felé fordulok, most már nem takargatva igazán magam és lépek ki a zuhanykabinból, indulva meg a másik felé, aki mellett nem messze ott vannak egy szekrényben a törölközők, tehát talán oda tud adni nekem egyet. Nem szabadna szégyenlősnek lennem előtte, ugye? Másnál se vagyok igazán, szóval… csak természetesen, mintha semmi se történt volna. Mondjuk ha jól ismeri drága bátyám a női nemet, akkor talán észreveszi kemény mellbimbóimon azt, hogy valamit mégis kivált belőlem jelenléte, képtelen vagyok úgy tenni, mint akit nem mozgat meg ez a mostani helyzet, mégis, szavaimmal próbálom ezt leplezni, hátha.
- Meg akartalak lepni, mire hazaérsz, csak megáztam és gondoltam gyors lezuhanyzom, hogy ne fázzak meg. Nem tudtam, hogy most érsz haza. – szabadkozom, mint aki valami rosszat csinált. Így érkezem meg végül pontosan imádott bátyám elé és várom azt a bizonyos törölközőt, amit remélhetőleg meg fogok kapni. Vagy mégse? Meglátjuk, hogy mit lép minderre Michael.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 14.12.13 19:45

Jó lesz végre lepihenni kicsit a mai húzós nap után, így amint belépek a lakásba, már neki is állok vetkőzni, hogy egy forró zuhany után egy pohár itallal bedőlhessek kényelmesen a TV elé. Mára már nincs semmi további tervem, a szórakozást meghagyom holnapra. Miután ledobtam magamról a zakót, a cipőt is lerúgom, majd már a fürdőbe lépve elkezdek nekivetkőzni. Az, hogy mindeközben a saját hugicám épp csinos habtestét mossa a zuhany alatt, már csak akkor tűnik fel, mikor a pólóm is lekerült. Ekkor viszont döbbenten, teljesen lefagyva állok meg az ajtóban. Nem számítottam társaságra, főleg nem ilyen fogadtatásra, így csak állok ott, mozdulatlanul, bámulva a formás, nedves testet, egészen addig, míg Lauren észre nem vesz, s rám nem szól. Kicsit össze is rezzenek hirtelen, ráeszmélve, hogy most bizony lebuktam. Annak idején még sikerült észrevétlenül meglesnem azt a fiatal lányt, aki akkortájt volt, most viszont teljesen meglepetésszerűen ért ez az egész, és lebuktam.
- Én... én csak. Én csak hazajöttem. – felelem kissé zavartan, meglódítva kezemben a pólót, de szemeimet továbbra sem tudom levenni Lauról, s el sem fordulok, bár igyekszem nem túl feltűnően bámulni őt. Ahogy látom, ő eléggé zavarba jön, szinte rögtön hátat fordít nekem, eltakarva melleit, de óóó, az a kerek hátsó. Legszívesebben most rögtön odamennék hozzá, s keményen rámarkolnék formás popsijára. Hogy lehet a saját húgom ennyire dögös? Főleg az én szememben?
- Úgy tudtam egyedül lakok itt. – jegyzem még meg, visszautalva iménti kérdésére, hogy mit is keresek itt. Hogy én mit keresek itt? Ezt a kérdést azt hiszem inkább én tehetném fel, de talán az túl számonkérően hangozna, ilyen fogadtatás után pedig a legkevésbé sem kérném őt számon. Fogalmam sincs róla, mint gondolhat most rólam, hogy így észrevette, ahogy bámulom őt fürdés közben, bár tény, hogy mivel csak most szólt, még mondhatom, hogy épp csak most toppantam be. Nem is hazudnék vele nagyot, mivel sajnos elég hamar feltűnt neki a helyzet, pedig örömmel néztem volna még egy darabig.
- Öhm, persze, hogyne. – indulok meg kérésére a szekrény felé, melyben a törölközőket tartom, s bár ehhez el kell fordulnom felőle, azért a szemem sarkából mégiscsak felé pillantok, miközben ő kicsavarja hajából a vizet, így újabb kis patak indul meg végig a hátán, átfolyva végül a popsi vágásánál. Érzem, hogy valami kezd megmozdulni benne, mint évekkel ezelőtt a hasonló helyzetekben, akkor viszont el tudtam bújni, Lauren nem látott, így nem volt ezzel gond. Most azért mégiscsak elég ciki lenne, ha észrevenné, hogy valami dudorodik a nadrágomban, így vissza is fordulok inkább a szekrény felé, s abban kezdek el keresgélni. Egy méretes, puha fehér törölközőt húzok elő végül, majd egy másik fakkból egy kisebbet is, hisz a haját is meg kell majd törölnie. Ám amikor ismét felé fordulok, hogy majd átadhassam azokat neki, már közeledik is felém, ráadásul a legkevésbé sem takargatva magát, szinte tálcán felkínálva bájait. Ismét nagyot nyelek a látványtól, miközben bár próbálok arcára figyelni, mint egy normális testvér, az ágaskodó mellbimbói mégis ott incselkednek velem, szinte kiabálják, hogy vegyem a számba őket és kényeztessem addig, míg ismét olyan kéjes hangokat nem hallat ez a csoda itt előttem, mint 14 éves korában. De miért áll most így, anyaszült meztelenül, cseppet sem zavartatva magát előttem? Talán rájött volna, hogy tetszik nekem, hogy vágyom rá, s most ezzel teszteli le, hogy valóban jól gondolta-e? Vagy netán mindvégig tudta? Kizárt! Csak én lehetek ennyire... ennyire perverz és elfuserált, hogy a saját húgára vágyjon. Nem csoda, hisz embert is öltem már, miért ebben lennék normális? Ő viszont tökéletes és tiszta. És gyönyörű.
- Hát az sikerült. Nem is kicsit. – nevetek fel kicsit szavaira, s legalább most, hogy ilyen közel áll, nem esik nehezemre tényleg csak az arcát figyelni. A törölközők viszont egyelőre még a kezemben maradnak, mikor szavait hallom, s ahelyett, hogy átadnám őket, inkább csak válaszolok neki.
- Volt egy komoly műtétem, ami után valamivel hamarabb sikerült szabadulnom. De nem számítottam rá, hogy meglátogatsz. – jegyzem meg, de végül kapcsolok, hogy mégicsak csurom vizesen áll előttem, így észbe is kapok, s megcsóválom kicsit a fejem.
- De hülye vagyok, bocs. – azzal már ki is engedem a nagyobb törölközőt, de ahelyett, hogy átadnám neki, inkább csak én magam terítem a mellkasára, eltakarva ezzel idomait, de még legalább még egy utolsó apró pillantást vetve rájuk, majd kezem végül önkéntelenül is megindul, s kissé megcsapkodom nedves fenekét.
- Törölközz meg, nehogy nekem megfázz. Nem szeretném látni a neved a beteglistánkon. – mosolygok rá kissé kicsit, majd arrébb sétálok, s közben eszembe jut, hogy félig én is meztelen vagyok, így gyorsan vissza is kapom a felsőm, hisz most mégse vetkőzhetek neki én is, hogy lezuhanyozzak. Az rögtön elárulna mindent.
- És amúgy mi járatban vagy? Hogy-hogy csak így betoppantál, nem is szóltál, hogy jössz. Miféle meglepire készülsz? – próbálok kicsit témát váltani, bár az a tény, hogy a törölköző alatt továbbra is teljesen meztelenül áll előttem, annyira nem könnyíti meg a dolgomat.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 14.12.13 21:31

Fogalmam se volt róla, hogy Michael itt lehet a fürdőben, ahol én éppen teljes nyugalommal mostam magam, így miután rájövök erre a dologra, nem kicsit jövök zavarba. Vagy ezerszer elképzeltem, hogy vajon mit válthatnék ki a bátyámból, hogy vajon lenne-e nála bármi esélyem is, most pedig, hogy tökéletes, formás testemet látja… egyszerűen képtelen vagyok mit kezdeni a helyzettel. Inkább csak lassan bököm ki nevét, majd teszem fel a leghülyébb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni, és amikor hallom, hogy csak hazajött, bólogatni kezdek.
- Igen, hát persze. – hiszen itt lakik, mi mást keresne itt? De a kérdésem a fürdőre szólt, hogy itt és miért is néz így, ennyire engem. Hátat fordítok neki azért idő közben és amikor meghallom a megjegyzést, még inkább vörössé válik csinos pofim, miközben felé pillantok.
- Ne aggódj, nem szándékoztam ide költözni, de nem maradhattam a vizes cuccaimban. – ez most tényleg rém kellemetlen a számomra. Talán a törölköző lenne most a legcélszerűbb, ha a testemre kerülne, így kérem meg a férfi segítségét, aki rögtön meg is teszi ezt, így lépve a szekrényhez, én pedig idő közben kicsavarom hajamat és ez után hagyom csak el a zuhanyfülkét. Talán takargatnom kellene magam, talán nem, fogalmam sincs, de most az utóbbi választás mellett döntök, mintha ez testvérek között tök természetes lenne, szóval hogy látjuk egymást meztelenül. Kissé ajkamba is harapok a gondolatra, hogy vajon milyen is lehet az én imádott bátyám ruhák nélkül, de nem, nem szabad elkalandoznom, melleim már ígyis túl sokat árulnak el rólam, odalent nem szeretnék még nedvesebbé is válni.
~ Vajon tetszem neki? Gondol ilyesmire? ~ - csak ezen tud járni az agyam, miközben végül megérkezem hozzá, eléggé közel ahhoz, hogy most már ne testemet figyelgesse és így bököm ki azt is, hogy mit kerestem a fürdőjében. Kellemetlen még mindig a helyzet, de, annyira szeretném, hogyha kiváltanék belőle némi vonzalmat, hogyha hozzám érne, megfogná kerek kebleimet, de mégis tudom, hogy ilyesmire nem fog sor kerülni és amikor elneveti magát, kissé én is elmosolyodom, de az a gyönyörű pír csak nem tűnik el aranyos arcomról.
- Tényleg nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, ahogy magamat sem. – pislogok a törölközők felé, amelyek egyelőre még nem kerülnek hozzám, e helyett Michael beszélgetni kezd velem úgy, mintha nem meztelenül lennék itt előtte vagy mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga.
- Egész héten alig láttalak, ezért döntöttem úgy, hogy ma eljövök, főleg, mivel tudom, hogy holnap nem dolgozol. – azért az ilyesmivel tökéletesen tisztában vagyok, mert a telefon és az Internet világában mindig lehet tartani a fontos kapcsolatokat. Na de csak észbe kap a férfi is, hogy kéne rám valami takaró holmi, így a nagy törölköző ki lesz bontva, és bár nyúlnék érte, nem adja át nekem.
- Dehogy vagy. Köszi a törölközőt. – fogom is magamhoz, miután kissé rám terítette, de ahogy fenekemhez ér erős keze, ismét vörössé válik arcom és szemeim is egy pillanatra megcsillannak, vágytól teli pillantással, ahogy arcára nézek. Annyira… annyira szeretnék hozzá bújni és már majdnem teszek is felé egy lépést, de Michael szavai térítenek észhez, jelezve felém, hogy nem tehetem, nem lehet… Nyelek egy aprót, majd végül magam köré csavarom a törölközőt és ez után veszem át a kicsit is, hogy amolyan turbánt tehessek a fejemre a segítségével, így nedves hajtincseimet is eldugjam kis időre. A felső sajnos felkerül ismét a másik testére, amire én csak mellé sétálok, majd kezem bátyám vállára kerül.
- Fürödj le nyugodtan te is, megvárlak. Úgyse sietek sehova és csurom víz az összes holmim. Nem bánnád, ha itt aludnék ma? – kérdezem meg még most, csak hogy tudja, hogyha minden igaz, akkor ma este már nem marad egyedül. Az eső még mindig veszettül ömlik, mintha soha nem akarna elállni, így én pedig ki nem megyek.
- Hiányoztál, ezért vagyok itt. És csináltam finom vacsit, desszerttel, gondoltam a hosszú nap után örülni fogsz neki. – számolok is be neki minderről széles mosollyal pofimon, majd végül a vizes ruháim felé pillantok, majd odasétálva teregetem ki őket egy szárítóra, hogy azért holnapra meg tudjanak szárítani.
- Apropó. Tudnál nekem kölcsönözni estére valami ruhát? Mégse lehetek egész végig törölközőben. – pillantok végig magamon, ezzel is jelezve, hogy azért ez így tényleg nem feltétlenül frankó. Na meg amikor már kellően megszáradtam, akkor a törölköző is el fog kezdeni lecsúszni, azt pedig nem szívesen élném át, ígyis totálisan zavarban vagyok még mindig, csak igyekszem ügyesen leplezni.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 16.12.13 22:33

Vagy a meglepetés ereje lett nagyobb, vagy csak én vagyok figyelmetlenebb, de most sikeresen lebukok, mikor zuhanyzó hugicámat figyelem. Bár az is lehet, hogy mindennek az az oka, hogy az elmúlt 10 évben csak még dögösebb lett, még formásabb, s ezért nem tudom róla időben levenni szemeim, mielőtt ő maga venne észre. Ekkor persze azonnal számon is kér, hogy mi a fenét csinálok én most itt, de hát ez az én lakásom, , így teljesen érhető, hogy itt vagyok. Igaz, megtehettem volna, hogy amint észrevettem, hogy zuhanyozik, sarkon fordulok és kimegyek, ahelyett, hogy itt állok, és meztelen testét bámulom, de képtelen voltam megtenni. Egyrészt a meglepettségtől, másrészt pedig olyan rég nem láttam már így, hogy maradnom kell. Látni akarom!
- Nem, ugyan... nem úgy értettem. Örülök, hogy itt vagy, csak nem értem, miért te vagy rajtam jobban meglepődve. – felelem szavaira, hisz nem akarom, hogy úgy érezze, útban van nekem, vagy hogy probléma, hogy ide mert jönni. Erről szó sincs, ő a testvérem, ráadásul nagyon jó a családi viszonyunk, így természetes, hogy szabad bejárásunk van egymáshoz. Csak hát ez ugye okozhat néha meglepetéseket, ahogy azt a mostani példa is jól mutatja. Na de hogy mindezen enyhítsünk, Lau felveti, hogy talán nem ártana akkor már egy törölközőt adnom neki, így hát el is kezdek kutatni a szekrényben, hogy valami puhább darabot keressek neki. Pár pillantást még vetek húgomra, de aztán tényleg inkább a szekrénnyel foglalkozok, mielőtt túl feltűnő lenne, mennyire is tetszik amit látok. Amikor viszont ismét felé fordulok, s ő már felém sétál, teljesen meztelenül, karjait maga mellé engedve… hát nem mondom, pár gondolat megfordul hirtelen a fejemben. Ráadásul azok az édes kis bimbók… Vajon mitől ácsoroghatnak így? Talán fázik? De hát most jött ki a forró víz alól. Esetleg így reagálna a teste erre a zavarba ejtő szituációra? Vagy talán… lehetséges lenne, hogy neki is tetszik ez a helyzet? Hogy így rábukkantam anyaszült meztelenül? Fogalmam sincs, mit gondoljak, bár az utóbbit tudom elképzelni a legkevésbé. De akkor mégis miért harap így az ajkába? Szerencsére azonban lassan elég közel ér ahhoz, hogy peckes mellei helyett immár csakis szép arcára szegezzem biztosan tekintetem, miközben azt is elárulja, hogy meg akart lepni. Azt még nem tudom, hogy mivel, de egy garantált, ennél jobban nehezen tudott volna.
- Nem, semmi gond, elvégre testvérek vagyunk... és amúgy is láttam már női testet. ~ Bár mindig is a tiédet tartottam közülük a legcsodásabbnak! ~ - felelem egy kis mosoly és némi fejrázás mellett, mintha tényleg teljesen természetes dolog lenne mindez, bár az igazat megvallva kétlem, hogy a legtöbb testvér pucéran mutatkozik a másik előtt, főleg ilyen korban. De ha már ő magyarázkodik, akkor én is elárulom, hogy kerülök haza valamivel hamarabb, s csak utána kapcsolok, hogy bizony a törölköző még mindig az én kezemben pihen.
- Hát igen, húzós hét volt. – helyeselek, majd végül átadom neki a törölközőt, de nem úgy, ahogy várná, inkább kibontom, s én magam takarom be vele, ha már úgyis ilyen közel áll. Bár szemből is eltűnik előlem minden finom falat, de tudom, hogy a feneke még kilóg, így azt meg is paskolom kicsit.
~ Hmm, finom selymes. Vagy milyen lehet rámarkolni. ~ - kalandozok el egy pillanatra, de hamar kapcsolok, s jelzem neki, hogy törölje szárazra testét, ha nem akar megfázni, mert bár nincs hideg a lakásban, de tudom, hogy könnyen betegszik. Egy kis mosolyt is társítok szavaim mellé, így veszem észre a pírt az arcán, s szemei megcsillanását is. Mintha..., mintha tetszett volna neki, hogy a fenekéhez értem. Lehetséges lenne? Vajon mit szólna, ha újra megtenném? Résnyire nyílik ajkam, de végül meggondolom magam, s arrébb sétálva húzom vissza magamra felsőm, hisz úgy tűnik, a zuhanyzásom későbbre marad. Lau közben körbe is bugyolálja magát, majd ismét mellém lép, s felveti, hogy én is bátran zuhanyozzak le, ő majd megvár. Hirtelen meglepettségemben azonnal kiszökik egy szó a számon, s szemöldökeim is felrándulnak.
- Itt? – kérdem, majd mivel leesik, hogy csak az én agyszüleményem lehet, hogy most ő is bent akarna maradni, míg zuhanyozok, így elnevetem magam, mint aki csak ugratta a másikat.
- Csak viccelek. A hajszárító a törölközők mellett van, várj… - sétálok oda ismét a szekrényhez, átadva neki az említett eszközt, majd visszatérek további szavaira.
- Amúgy meg még szép, hogy itt alszol ma. Amilyen pocsék idő van odakint, haza se engednélek azon a villámhárítón. – még a kocsimmal se szívesen megyek ki ilyenkor, nem ám valami motorral, amin egyrészt ugyanúgy szétázik, másrészt többszörös életveszélybe kerülhet. Mivel akkor úgy tűnik, én is most fürdök le, így másodjára is leveszem pólóm, de a nadrághoz egyelőre nem nyúlok, szerencsére a szűkebb farmer egyelőre jól rejtegeti vonzódásom húgomhoz, így azt lehetőleg addig nem venném le, míg ő is a fürdőben van. Éppen ezért inkább érdeklődök, mielőtt folytatnám a vetkezőst, s úgy tűnik, sikerül újabb meglepetést okoznia.
- Hogy örülni fogok-e? Imádlak érte. Gyorsan lezuhanyozok és már ehetünk is. Farkas éhes vagyok. – bár eredetileg későbbre hagytam volna még a vacsorát, de Lau istenien főz, így eszem ágában sincs halogatni a dolgot. A vetkőzéssel még várok picit, míg kiteregeti nedves ruháit, de mikor azzal is végzett, s szárazak felől érdeklődik, csak bólintok, majd kigombolom a farmert.
- Persze, majd kapsz, ha végeztem. Bár szerintem a törölköző is egész jól áll. – vigyorgok rá, most tényleg csak ugratva kicsit, majd a cipzárt is lehúzom.
- Te addig terítsd meg, pár perc és jövök! – utalok finoman, hogy ki kéne lassan mennie, hisz hülyén jön ki, hogy ő meztelenül állt előttem az imént, én pedig még a nadrágot se veszem le előtte. Remélhetőleg ezután viszont már magamra maradok, így végül rólam is lekerül a maradék ruha, majd gyorsan be is állok a zuhany alá. A meleg víz ömleni kezd az arcomra, ami kellemes érzés így egy hosszú nap után. A húgom által előidézett merevedés viszont csak nem akar múlni, így némi vacillálás után az ajtóra sandítok.
~ Ő már tudja, hogy itthon vagyok, nem fog benyitni. ~ - fut át a gondolat agyamon, majd pár másodperccel később jobb kezem megindul lefelé, hogy könnyítsek magamon. Két legyet ütök ezzel egy csapásra, hisz segít kicsit ellazulni egy kemény nap után, s így jobban el tudom kerülni a hasonló helyzeteket, ha netán történne még valami ma este. Gondolataim természetesen mi máson is járhatnának, mint az iménti jeleneten, ha behunyom szemem, más se jelenik meg, csak Lau formás, nedves teste.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 20.12.13 11:59

+18

Azt hiszem, hogy ez a hirtelen találkozás nem csak az én számomra okoz meglepetéseket. Nem tudom, hogy mit kéne tennem vagy mondanom, hogy vajon jobban el kéne-e takarnom magam vagy természetesen viselkedni, nem szégyenlősen a testvérem előtt. Nem is nagyon tudok értelmes dolgokat kérdezni tőle, így amikor rátér arra, hogy miért én vagyok jobban meglepődve, kissé felvonom szemöldökömet is.
- Ezt most komolyan kérdezed tőlem Michael? – teljesen meztelen vagyok és ő még mindig ott áll és engem figyel. Szóval ezért, de ezt mégse fogom így kimondani, inkább e helyett arra kérem, hogyha már itt van, adjon nekem egy törölközőt, amit magamra teríthetek. Úgyis már végeztem a zuhanyzással. Ahogy a férfi kutatni kezd, lassan én is megindulok felé és pontosan mellette állok meg, de ahogy engem figyel, érzem egész testemen tekintetét és még mindig nem nagyon tudom mire vélni, inkább elnézést kérek tőle a kellemetlenség miatt és amikor meghallom a válaszát, akkor leszek biztos benne, hogy ő csakis testvérként tekint rám. Így egy szolid mosoly, majd biccentés.
- Hát persze. És gondoltam, hogy nem vagy még szűz, csalódnék is benned, ahhoz túl jól nézel ki. – boxolok bele játékosan a vállába és szerintem én ezzel nem árultam el semmiféle titkot se. Oké, csak viselkedj természetesen és nem lesz gond. Legalábbis ezt próbálom most beadni magamnak. Viszont ha már ő látott engem, én is úgy megnézném Michaelt, vajon lesz erre lehetőségem valamikor? Csak egyetlen egyszer… A törölköző viszont végül testemre kerül, de ahogy keze formás, vizes hátsómat érinti, úgy érzem meg ismét a kéj hullámait, amelyek kezdik lassan elárasztani a testem, nehezen tudok ellenállni neki, de muszáj. Hiszen testvérek vagyunk! Viszont neki se kell feleslegesen felöltöznie, egy hosszú nap után jól esik a fürdés, ezért is javaslom neki, hogy ő fürödjön csak le bátran, de amikor visszakérdez, kissé meglepődök eleinte, majd én is nevetni kezdek, ahogy meghallom a férfi csilingelő, mély hangját.
- Nem terveztem. – jegyzem is meg, majd ez után veszem csak át a hajszárítót, amit idő közben megkapok tőle. – Köszi! – köszönöm is meg, ahogy azt illik, és ez után hozom szóba a ma éjszakát, amit valószínűleg itt kéne töltenem.
- Villámhárító? Hééé, az én drágámat ne hívd már így. – morgolódom egy kicsit, de azért ott játszadozik ajkaimon az az édes mosoly. Aranyos ez a férfi, nagyon is, főleg, ahogy így aggódik értem. – Egyébként gyalog jöttem, szervízben van. – sóhajtok fel szomorúan, de ezek az utómunkálatok szükségesek. Nem szeretnék balesetet szenvedni, szóval ez a nagy helyzet. A felső viszont lassan ismét lekerül a másikról, így egy röpke pillantást vetek mellkasára, miközben inkább tovább mesélek, szóba hozva a vacsorát is. Jobb is, ha másról diskurálunk, mégse nézhetem így meg.
- Rendben! És örülök neki, hogy éhes vagy, reméltem, hogy nem ettél útközben. – bár akkor nem ért volna haza ilyen gyorsan. A ruháimat még gyors a szárítóra teszem és így jut eszembe az, hogy nem ártana másikakat kérnem, de mivel még nem kapok, csak megforgatom kissé szemeimet.
- Cöhh. De látom te szégyenlős vagy, hogy máris kiküldesz, na akkor ne órákig ám. – fordítok is hátat neki vigyorogva, és már itt sem vagyok. Kisétálok tehát a konyhába, majd gyorsan meg is terítek és előpakolom az asztalra a kajákat is. Majd ha Michael végzett, akkor megmelegítjük az ételeket, de addig felesleges… inkább csak kibontom a fejemen lévő turbánt, hogy megtöröljem idő közben begöndörödött tincseimet, majd a hajszárítóhoz nyúlok, és ez után egy bizonytalan pillantás az ajtó felé.
~ Megérdemli, hogy visszakapja. És legalább én is láthatom őt egyszer… csak egyszer. ~ - győzködöm magam, miközben az elektromos eszköz a konyhaasztalra kerül, én pedig bizonytalan léptekkel indulok meg a fürdőszobaajtó felé, még csak nem is sejtve, hogy mi várhat rám a túloldalon. Kezem a kilincsre csúsztatom és bizony vacilálok. Gyerünk már, mi baj lehet belőle? Még néhány óráknak tűnő másodperc és végül benyitok az ajtón, hogy azt ez után vissza is húzzam magam mögött, de, amit látok… Ajkam is kissé szétnyílik, mert erre… na erre most nem számítottam, így gyönyörű szemeim automatikusan Michael merevedésére kerülnek. Most megkérdezhetném buta liba módjára, hogy mi a fenét csinál, vagy hogy mire fel, de… az a helyzet, hogy nagyon is jól sejtem, hogy mi miatt teszi most ezt. Tényleg lehetséges lenne? Mi fér bele egy testvéri szeretetbe? Mennyit engedhetünk meg magunknak? Lábaim automatikusan indulnak meg Michael felé, miközben a törölköző menet közben lecsúszik formás testemről.
- Szeretnéd, ha… ha segítenék? – nem, nem szabadna ilyesmit kérdeznem, arcom vörössége is elárulhatja azt, hogy bizonytalan vagyok, félek a visszautasítástól, hogy hülyének fog nézni. Nem nagyon tudom tehát, hogy mit mondhatnék még, de mégse állok meg, egészen addig, amíg én is a zuhanyhoz nem érek, és bár most fürödtem, nem zavarnak a további vízcseppek… Bátyám szemeibe nézek, majd a következő pillanatban lassan ereszkedni kezdek, nem érve még hozzá egy pillanatra sem, így nemsokára a férfi előtt térdelek, úgy nézve fel rá, szinte kérve az engedélyét, hogy szabad-e… hogy engedi-e, hogy kényeztessem.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 21.12.13 0:40

+18

Furcsa most ez a helyzet, hogy így, anyaszült meztelenül áll előttem a húgom, mert bár már nem egyszer láttam így, eddig egyszer sem tudott róla, hogy meglestem, mindig titokban történt mindez. Most viszont itt áll mellettem, a legkevésbé sem takargatva magát, s mindketten próbálunk úgy tenni, mintha ez így természetes lenne. De tényleg az lenne? Belőlem legalábbis biztosan más érzéseket vált ki mindez, mint kéne, viszont arról fogalmam sincs, hogy Lau hogy áll ezzel.
- Szűz? – nevetek fel visszakérdezve, majd csak megcsóválom a fejem. – Nem, szerencsére már jó ideje nem vagyok az. És köszönöm a bókot, te sem panaszkodhatsz. – jegyzem meg, egy másodperc alatt végignézve arcától a lábfejéig. Ilyen helyzetben tényleg elmondhatja az ember, hogy mindent lát a másikból, így teljes képet tud alkotni. Bár az én esetemben ez már sok éve így van, de ez az én kis titkom, a többi másik mellett. Na de ez most nem amolyan megbámulás volt, inkább csak egy kis utalás a szavak mellé, így a következő pillanatban már el is takarom a másik testét a fehér törölközővel, viszont a feneke még kap egy kis paskolást azért. Bár úgy terveztem, hogy ha már itt van, akkor később fürdök le, előbb megtudom látogatása okát, de végül meggyőz róla, hogy nyugodtan lezuhanyozhatok most is, nem siet sehová, amit el is hiszek ebben a szörnyű időben. Végülis nem utasítom el a dolgot, tényleg jól esne az a zuhany, így neki is állok vetkőzni, de azért nem túlságosan, hogy el tudjam rejteni merevedésem a nadrágnak hála, így csak a póló kerül le egy ideig. Miközben a hajszárítót is megkapja a hugicám, arra is rátér, hogy ma szeretne itt aludni, de én sem gondoltam másképp, el sem engedném ekkora viharban.
- Bocs, de tudod jól, hogy sosem tartottam sokra a motorokat. Nagyon veszélyesek, és nem örülök neki, hogy te is azt használsz. Egy kocsi sokkal biztonságosabb lenne! – felelem komolyan, hisz ezt valóban így is gondolom. Bár szépek tudnak lenni a motorok, de valahogy engem sosem vonzottak, s egy-két alkalmat leszámítva, mikor felszálltam Lau mögé, nem is szoktam rájuk ülni.
- Gyalog? Az szép kis séta lehetett. – vigyorgok rá, de értem, hogy mire gondol. Ettől függetlenül a busszal se lenne szerencsés hazamennie, a gyalog megtett távokon szintén bőrig ázna. Rólam közben továbbra sem kerül le újabb ruha, a vetkőzés elmaradását a beszélgetéssel igyekszem álcázni, egyelőre szerintem jól, így kerül szóba a vacsi is, ami miatt most itt van Lauren.
- Eszembe se jutott ilyenkor megállni sehol. Örültem, hogy hazaértem anélkül, hogy valami vakegér belém hajtott volna. – csóválom meg kissé fejem, viszont úgy tűnik, most már lebukok a vetkőzést illetően, de a barnaság nem akad fenn mindezen, inkább sarkon fordul és kimegy, így én is csak felé vigyorgok. Amikor már egyedül vagyok, megszabadulok a ruháktól, s a zuhany alá állva élvezem ki a meleget, majd gondolok vissza az iménti szituációra. Izgalmam viszont cseppet sem enyhült, továbbra is ég bennem a vágy, s úgy érzem, ha nem akarok kínos helyzetbe kerülni az este, jobb, ha ezen mielőbb segítek. Lehunyt szemmel gondolok vissza húgom gyönyörű, formás testére, miközben jobb kezem férfiasságomra téved, s húzogatni kezdem. Az iménti, zuhanyzós jeleneten túl egyéb fantáziaképek is megjelennek előttem, miközben gyorsítok a tempón, nem is sejtve, hogy mire készül odakint a húgom. Fogalmam sincs róla, hogy ő is hasonlóan gondolkozik rólam, mint én róla, így nem gondolnám, hogy benyitna rám, csak azért, hogy úgymond visszaadja az iménti dolgot, így nem is figyelek az ajtóra. Amúgy is ömlik a víz a zuhanyzóból, így meg sem hallom, amikor nyílik az ajtó, csak állok a zuhany alatt, hátam a falának vetve, néha meg-megrándulva, miközben kezem ütemesen jár péniszemen. Elmémben épp az a barna hajú szépség kényeztet, akinek pár másodperc múlva végül meghallom hangját, s hirtelen nem tudom mire vélni a dolgot. Ennyire jól elképzelném a helyzetet? Az igazi meglepetés viszont csak akkor ér, mikor kinyitom a szemem, s meglátom magam előtt Laurent, ahogy ismét teljesen meztelenül közeledik felém. Hirtelen megrándulok, abbahagyom a maszturbálást, s próbálom takargatni magam, de annyira keményen áll férfiasságom, hogy semmivel nem tudnám lelapítani.
- Lau! Te mit… mit csinálsz itt? – kérdem most ugyanazzal a meglepettséggel, mint ahogy ő tette mindezt néhány perccel ezelőtt, mikor fordítva történt a meglepés. Leszámítva azt, hogy ő akkor csak zuhanyozott, míg engem épp önkielégítés közben kapott rajta. De várjunk csak… Mit kérdezett? Szeretném-e, hogy segítsen? Jól hallottam volna?
- Segíteni… szeretnél? – kérdezek vissza, nagyot nyelve, ahogy elvörösödött arcát figyelem, továbbra is próbálva lefogni ágaskodó férfiasságom, ami ezt a kérdést realizálva csak még inkább elő akar bújni takarásomból. Kishúgom lassan végül elém ér, íriszeink találkoznak pár másodpercig, majd csak némán figyeljük egymást.
- Én… - nyögök ki egyetlen szócskát, miközben megnyálazom ajkam, majd mikor Lau ereszkedni kezd, lassan befejezem azt. – Igen… Nagyon is szeretném! – felelem, elvéve végül kezem hímtagom elől, ami így ismét mereven az ég felé mutat, szembe az idő közben már előttem térdelő húgommal. Hihetetlen, hogy mindez komolyan megtörténik. Még mindig bennem van az érzés, hogy mindez csak valami merész teszt Lau részéről, hogy rájött beteges vonzódásomra iránta, s ez egy amolyan végső vizsga, hogy igaza van-e. Egy vizsga, amin egyértelműen elbuktam.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 21.12.13 11:48

+18

Eléggé egyértelmű, hogy Michael számára nem újdonság egy női test, az enyém előtt már rengeteget láthatott. Egy pillanatra se feltételeztem azt, hogy még nem merült el eddig senkiben sem és egy picinyke féltékenységet azért érzek, hogy én soha, de soha nem kaphatom majd meg. De az élet már csak ilyen kegyetlen, nem szabadna egy testvért szeretnem, a mai kor ezt nem tűri meg, ellentétben azzal a sok más dologgal, amit igen.
- Egyszer elmesélhetnéd az első alkalmad, kíváncsi lennék rá. – kacsintok rá, mivel erről konkrétan még eddig nem beszéltünk, én pedig nagyon is kíváncsi természet vagyok. Viszont amikor végignéz rajtam, ismét elönt a vörösség, érzem egész testemben, hogy meg akarok felelni neki, de mégis, iszonyatosan zavarba hoz tekintete, elismerő szavai, így automatikusan nyelek egy aprót. Tudom, hogy csak testvérként nézett meg, de… nem is tudom, összezavarodok egyre jobban, minél több időt töltök el így vele.
- Egy nő mindig szeretne még szebb lenni. – szedem össze magam és próbálok meg kibökni valamiféle választ, de én is érzem, hogy ez nem lett a legjobb. Nem bírom ezt, egyre inkább felforrósodik testem Michael közelében, és csak remélni merem, hogy nem veszi észre ezt az egészet. A törölközőt is lassan végül megkapom, így vonom azt magamhoz, de ez után tovább lép, fenekemet is megérintve egy kis időre. Viszont próbálok azért tovább lépni ezeken a történéseken, így hozom szóba, hogy itt tölteném az éjszakát, de amikor a motoromat szólja le, kissé morgolódni kezdek.
- Még jó, hogy van egy profi orvos ismerősöm, aki összerak, ha szükséges. – utalok rá, most tényleg úgy beszélve vele, mint ahogy azt a bátyámmal tenném, majd kis idő után még hozzáteszem. – Én viszont imádom a motoromat és ha én is ilyen gazdag lennék, mint te vagy a szüleink, akkor bizonyára autóm is lenne, mert ilyen ramaty időben az tényleg jobb, de sajnos én nem keresek annyit. De tudom, én választottam más szakmát, nem is panaszkodom. – na jó, talán ideje egy picikét visszafognom magam. Soha se hagynám, hogy Michael vagy a szüleim segítsenek abban, hogy legyen egy autóm és akár ilyen lakásom, mint amilyen a bátyámnak van. Nem vagyok irígy, tényleg én döntöttem így, lehettem volna orvos is, ahogy azt mindenki szerette volna, de nem így lett, és bár így jobbnak érzem az életemet, lazábbnak is, ettől függetlenül nagy vagyonom nem valószínű, hogy valaha is lesz vagy ilyen lakásom, mint a testvéremnek.
- És te is tudod, hogy a tömegközlekedésre értettem a gyalogot. – forgatom meg most már kissé szemeimet. Még néhány szó esik közöttünk, de ez után már magára hagyom Michaelt, hogy előkészítsem a vacsorát, amíg ő megfürdik. Tényleg ez a terv, nagyjából el is rendezek mindent, de… olyan csábító az a fürdőszoba, annyira szeretnék én is bemenni hozzá, tehát némi hezitálás után meghozom a döntést és ismét visszatérek abba a helységbe, ahol bátyám a zuhany alatt áll és éppen magával játszik. Nem hittem volna, hogy egy ilyen esetnek valaha is a szemtanúja leszek, így nem kicsit nézek rá meglepetten, egyelőre még nem szólítva meg. Szép szemeim péniszét nézik, majd keze útját, egészen az ajkáig, én pedig ismét érzem, hogy végigfut rajtam a forróság és most már nem akarok megállni. Elindulok felé, miközben egy ártatlan kérdéssel adom Michael tudtára, hogy ismét a fürdőben vagyok én is. A törölközőm lecsúszik rólam és ez után már láthatm is a meglepett arcot, illetve a takargatást, amely édes mosolyt csal ajkamra. A kérdésre már nem felelek, nem látom értelmét, csak tovább lépkedem, egészen addig, amíg közvetlenül a másik elé nem érek.
- Igen, ha megengeded nekem. – harapok ismét ajkamba, szexin, izgatóan, majd a választ egyelőre meg sem várva térdelek le a másik elé, hogy egy apró pillantást vessek ágaskodó férfiasságára, majd ez után tekintsek fel újból rá. Az engedélyt viszont meglepő módon megkapom, pedig azt hittem, hogy… hogy majd felránt és kiküld, hogy egy nagy vitatkozást kezdhessünk meg ez az egész után a konyhában, hogy én mit képzelek a testvéremmel, de nem. Kissé meglepődöm azért a válaszon, de ahogy elengedi kezével péniszét, úgy leszek egyre biztosabb benne, hogy komolyan gondolta. Egy picikét közelebb csúszom hozzá a hideg csempén, így, térdelve Michael előtt, majd kezeim picit bizonytalanul, cseppet félőn érintik meg erős combjait, hogy ez után továbbra is elpirulva, de lassan ajkam szétnyitva engedjem meg magunknak a kellemes érzéseket. Nyelvem is kidugom kissé, így eleinte a makkal kezdek el ismerkedni, majd ez után már egyre beljebb engedem őt, miközben érzékeny bimbóim is olykor a férfi lábaihoz érnek. Szép szemeim időnként becsukom, de van, amikor barnaságaim felnéznek a másikra, néma kérdésként téve fel azt, hogy vajon élvezi-e. Bár én kényeztetem őt, nem pedig fordítva, mégis… ezer éve vágytam már erre, így odalent én is érzem a forróságot, hogy lassan nedves leszek. Nem állok le tehát az orális kényeztetésben, egyre intenzívebben folytatom a játékot, és most már odafigyelek arra is, hogy melleim is hozzáérhessenek bátyám testéhez.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 21.12.13 21:10

+18

Nagyon úgy tűnik, hogy a húgom ma igyekszik a lehető legtöbbször meglepni engem, először ezzel a meztelen, zuhanyzós jelenettel, majd most ezzel az első szexuális alkalom elmesélésével. Erre cseppet sem számítottam, így tényleg kissé meglepve nézek rá pár másodpercig, majd egy kis mosollyal megcsóválom a fejem.
- Te kis perverz! Miért érdekel az téged? – kérdem tovább mosolyogva, bár most, hogy említette, bennem is felkeltette a kíváncsiságot, hogy vajon neki milyen lehetett az első alkalom. Bár mindig is nagyon jó volt köztünk a viszony, s tudtunk egymás kapcsolatairól, s valamilyen szinten annak egyes intimebb részleteiről is, ilyen mélységekig sosem mentünk, főleg nem részletezve a dolgokat. Viszont ha már ő elismeri, hogy jól nézek ki, akkor én is bókolok neki, egy pillanatra végig is nézve rajta, de most tényleg csak testvérileg, konkrétan most nem nézem meg alaposan a részleteket. Mindebbe viszont ismét belepirul, lehet, hogy kicsit visszább kéne fognom a dolgokat, mielőtt rájön, hogy nem egészen úgy tekintek rá, mint ahogy azt egy testvérnek kéne.
- Szerintem te már így is elérted a szépség felső határát hugicám! – felelem szavaira egy kedves mosoly kíséretében, majd végül átadom neki a törölközőt, nehogy a végén megfázzon nekem. Mivel azonban úgy beszéljük meg, hogy vacsi előtt én is lefürdök gyorsan, így el is kezdek vetkőzni, de a társalgást nem hagyjuk abba, így jelentem ki egyértelműen azt, amire Lau csak rákérdezett, hogy ő bizony ma este itt fog aludni. Nem szeretem, hogy motorral jár, egyáltalán nem tartom biztonságosnak a kétkerekű járműveket. Ahhoz túl gyorsak, a rajtuk ülők pedig túl védtelenek a külvilággal szemben. Sohasem rajongtam érte, hogy a húgom ilyesmit használ, de tudom jól, hogy ő viszont nagyon szereti, így nincs mit tenni. A biztonságát érintő szavaimra kapott válasza viszont nem nyeri el tetszésem, így kissé komolyabb pillantást vetek most rá.
- Tudod jól, hogy ez egy cseppet sem volt vicces! Sohasem akarlak a műtőasztalon látni, ahol az életed lehet a tét. – vannak dolgok, amikkel lehet viccelődni, de az élet nem ilyen, főleg nem a családon belül, én pedig a hivatásomat is komolyan veszem, így ez most nem volt túl találó.
- Lauren, jól tudod, hogy csak egy szavadba kerülne, és neked is lenne kocsid. Egy család vagyunk, természetes, hogy segítünk a másiknak, ha kell! – nem igazán érzem jogosnak, hogy az orrom alá dörgöli gazdagságom, hisz mindezért keményen megdolgoztam mind az egyetemen, mind azóta nap mint nap a kórházban. Ráadásul ő is tisztában van vele, hogy bármikor szívesen kisegítem, ha kell, de természetes, hogy magamtól nem fogom folyamatosan utalni neki a pénzt, bár ezt nem is hagyná. Jól tudom, hogy ő kevesebbet keres nálam, de ő választotta a tetováló hivatást, ráadásul élvezi is, ez az élete, jól tudom, hogy sokkal boldogabb így. Lehet, hogy kevesebbet keres, de legalább azt csinálja, amit szeret, nem úgy, mintha ő is orvos lenne. Na de ha már ennyire kitárgyaltunk mindent, ideje, hogy kimenjen a fürdőből és megterítsen, amíg én lezuhanyozok. Miután levetkőztem, máris a melegvíz alá állok, ám ahelyett, hogy fürödni kezdenék, kezem inkább merev férfiasságomra téved, s azzal kezdek el játszani. Túl sok volt az iménti jelenet ahhoz, hogy ne könnyítsek magamon, így behunyt szemekkel kezdek el húgomról képzelődni. Kezem gyorsan jár fel, s alá, egészen addig, míg meg nem hallom Lauren hangját. Szemeim hirtelen pattannak ki, s majdnem meg is ugrok, mikor meglátom, hogy tényleg ott áll előttem, ráadásul ismét teljesen meztelenül, s bár zavarban van, nem úgy tűnik, mint akinek ellenére lenne mindaz, amit lát. Sőt mi több, a kérdése sem erre utal. Segíteni? Komolyan segíteni akar? De hisz ő a húgom? Persze magamról jól tudom, hogy mindez semmilyen korlátot nem jelent vágyaimnak, de mégis… ő miért akar nekem segíteni a maszturbálásban? Hihetetlen ez az egész, ezért igyekszem is takarni ágaskodó hímtagom, egészen addig, míg elém nem ér, s ajkába harapva jelzi felém, hogy komolyan gondolta kérdését. Bár válaszra nyílik szám, mégis csak egyetlen szót tudok kinyögni, de ő már térdre is ereszkedik, meg se várva, mit fogok szólni. Amikor viszont ott térdel előttem, nem tudom visszafogni magam, lebuktam, ennyi. Nemcsak, hogy rábólintok kérdésére, de szinte kijelentem, hogy másra sem vágyok jobban, s végül elhúzom kezeim, megmutatva neki, mennyire is szeretem én a húgomat. Még mindig nem hiszem el, hogy ez igaz lehet, így miközben csinos pofiját nézem a göndör fürtök között, már-már arra várok, hogy jól tökön vágjon, vagy elküldjön a jó fenébe, amiért ilyen perverz vagyok. Ehelyett viszont csak lassan végigsimít combomon, majd kidugja nyelve hegyét, s végül valóban elkezdi nyalogatni férfiasságom. Egyszerre nyelek és sóhajtok nagyot, amikor végül be is kapja makkomat, fejem is hátravetve a zuhanyzó oldalának. Olyan hihetetlen most mindez, hogy ilyesmi tényleg megtörténhet, ráadásul teljesen önként, s még csak nem is ittas állapotban. Évek óta vágyok rá, hogy ilyen helyzetbe kerülhessek vele, s most végre úgy tűnik, valóra vált mindez. Szemem ki se nyitva nyúlok oldalra, elzárva a vizet, hogy mindez ne zavarja őt játszadozásában, miközben testem egyre többször rándul meg nyelvjátékának hála, elképesztő, hogy milyen ügyesen tud játszadozni nem csak makkommal, de az egész férfiasságommal. Ráadásul ha mindez még nem lenne elég, formás melleit, s kemény bimbóit is folyamatosan combjaimhoz dörgöli, amitől már-már úgy érzem, annyi vér áramlik odalentre, hogy mindjárt szétdurran. Betonkeménynek érzem magam, s érzem, hogy nem fogom mindezt már sokáig bírni.
- Lau… ahh, Lauren… Ez nagyon… nagyon jó. – nyögöm ki a szavakat, miközben egyre sűrűbben rándul meg testem, s az egyik erőteljesebb szívása az utolsónak bizonyul, mivel a következő pillanatban hangos nyögés közepette rándul meg testem, forró spermámat egyenesen a kishúgom szájába lőve. Nem látom ugyan, mennyit kap, de elég sokszor rándul még meg testem, s igen régóta vágytam már erre. Nagyokat sóhajtok, s mivel a kielégüléstől kissé remegnek lábaim, így a zuhanyzó falának támaszkodok, miközben próbálom felfogni, hogy mindez valóban megtörtént. Lepillantok húgom gyönyörű arcára, s egy mosolyt küldök felé.
- Mindig is tudtam, hogy egy földre szállt angyal vagy! – sóhajtozom mosolyogva, majd megvárom, míg feláll, egyenesen elé lépek, hogy testünk szinte összesimuljon, s végigsimítok arcán.
- Köszönöm húgi, ez isteni volt! – lehelek egy csókot ajkára, majd huncut mosoly ül ki ajkam sarkába.
- Most te jössz! – most, hogy így kiderült, hogy nem csak én vágyok rá, de neki sincs ellenére mindez, hát nem fogom vissza magam. 18 éves korom óta erre vágyok, így a következő pillanatban féltérdre ereszkedek előtte, bal lábát megemelve egy könnyed mozdulattal már át is dobom vállam felett, majd így megemelve testét végül átlendítem másik lábát is vállamon. Arcom így egyenesen édes kis kéjbarlangjába fúródik, amivel máris elkezd játszani nyelvem. Hogy stabilabb legyen a póz, fenekére markolok, míg végül a zuhanyzó oldalának nyomom háttal ezt a gyönyörűséget. Végül eleresztem fenekét, mivel így már támaszkodik, s inkább felemelve kezeim a két formás mellével kezdek el játszani, időnként meg-megcsípve bimbóit. Hála annak, hogy felemelem karjaim, Lau vállaimon lévő lábai is emelkednek, ezáltal jobban szétnyílnak, s édes, igencsak nedves puncija is még inkább felkínálja magát nekem, én pedig úgy kezdem falni, mint éhező a kenyeret.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 21.12.13 22:56

+18

Nem tehetek róla, a kíváncsiságom egyszer még a vesztemet fogja okozni, de érdekelne, hogy mégis mi a helyzet Michaellel ilyen szinten, hogy vajon mikor és ki volt neki az első… Lehet, hogy nem kéne ezeket most kérdeznem tőle, de nah, szeretném, hogyha majd mesélne róla.
- Perverz? Ez miatt már perverz vagyok? – nevetek fel jókedvűen, majd vonom meg kissé a vállaimat is. – Minden érdekel, aminek köze van hozzád. – ismerem be mindenféle kertelés nélkül. – Na meg, tudhatnád már, hogy milyen kíváncsi egy szerzet vagyok. – mosolyodom el most már kedvesen, és ez után történik meg a kölcsönös bókadás is a másik felé. Lehet, hogy nem kellene, de mégse tudom megállni azt, amit mondok, ahogy szerintem bátyám se azt, hogy rám nézzen. Nincs ebben a tekintetben semmi olyan, ami arra utalna, hogy képes lenne felfalni engem, tudom-tudom, ő a testvérem, úgy is néz rám, nem szabadna mindig elpirulnom, de ilyen helyzetben ez egyre nehezebb.
- Tényleg így gondolod? – bukik ki belőlem ismét egy kérdés, oly ártatlanul, de mégis, nagyon szeretném azt a megerősítést. – Kedves vagy, jól esik. Még sincs egy férfi se, aki hosszú távon mellettem akarna maradni, fene tudja, hogy miért. – sóhajtok fel kissé szomorúan, mivel nagyon is bánt az, hogy mindig magányos maradok. Szerencse, hogy ilyen erős a Sullivan család köteléke, különben már magam alatt lennék teljesen. Most se szabadna kiböknöm mindezt, nem éppen ilyenkor, de tényleg rám férne a pátyolgatás, hogy vajon miért nem kellek úgy igazán senkinek sem. Ez után továbblépünk az itt alvásomra, na meg a motoromra is, én pedig egy tényleg nem túl szép, poénosnak szánt megjegyzést mondok ezzel kapcsolatban, de bátyám intő szavaira rögtön lesütöm szemeimet. Ezt nem kellett volna.
- Tudom, ne haragudj. Teljesen hülye vagyok! – kérek is elnézést azonnal, de mégis, egy picikét tovább megyek, amikor a kocsiról lesz szó, pedig tudom, hogy ezt se kéne. Kissé elfordítom a fejemet is, majd sóhajtok egy aprót. – Nem akarok mindig rátok támaszkodni. – ennyi talán most elég lesz, ideje távoznom, hogy Michael is kényelmesen lefürödhessen, és ez után megvacsorázhassunk, együtt. A terítés kész, de a vacsora még hideg, mégis… most nem azzal kezdek el foglalkozni, hanem e helyett újból utat engedek annak, aminek szeretnék és talán hiba, mégis, benyitok testvéremhez. Amit viszont látok… nehezen hiszem el, hogy éppen magával játszadozik, és szinte vonz magához meztelen, férfias teste. Annyira tökéletes, mint egy Isten, így végül lekerül rólam a törölköző, miközben egyre közelebb és közelebb kerülök a másikhoz, majd végül engedélyt kérek arra, hogy segíthessek neki. Látom arcán a meglepettséget, mégis, valamiért reménykedek benne, hogy nem fog kiküldeni majd és lehordani, így térdelek le elé és igazán meglep, amikor beleegyezik abba, hogy kényeztessem. Eleinte még zavartan, félénken érintem meg őt, de aztán egyre határozottabban, egyre kedvesebben nyalogatom péniszét, különféle örömöket okozva a másiknak, aki idő közben a falnak dől és még a vizet is elzárja kedvesen, hogy véletlenül se zavarjon semmi se engem. Néha azért nem tudom megállni, hogy fel ne nézzek rá, szinte vágyva arra, hogy találkozhasson tekintetünk, de mint látom, ő teljesen el van ragadtatva a kéjtől és ezt kemény férfiasságából is érzem. Nem könnyű így a dolgom, tehát kissé fel is köhögök időnként, de ez után folytatom tovább ott, ahol abbahagytam és nemsokára már hallhatom is kedves szavait, ahogy nevemet mondja. Elmosolyodom kényeztetése közben és nemsokára már azt tapasztalom, hogy a forró sperma számba ömlik. Nem zavar a dolog, így csak az után engedem el őt ajkammal, amikor minden folyadék belém került és egy gyors nyelésnek hála tüntetem el ajkam közül, hogy ez után még letisztíthassam kemény szerszámát és most már láthatom azt is, hogy engem figyel. Ez a mosoly, szívem is beleremeg… lassan eltávolodom tőle, kissé megtörlöm ajkamat és fel is kelek, hogy most már ismét a másik előtt állhassak.
- Örülök, hogy megengedted és hogy élvezted. – buknak ki belőlem a visszafogott szavak, mert továbbra se tudom, hogy mit szabadna és mit nem. De ahogy elém lép, úgy dermedek meg, majd ahogy izmos, tökéletes teste az enyémhez ér, nagyot nyelve remegek meg, és érzem, ahogy a forró hullám ismét végigsöpör testemen. Ez után viszont ajka is az enyémhez ér, így ösztönösen hunyom le szemeimet és viszonzom az édes, kicsinyke csókot. Annyira szívesen átölelném, a hajába túrnék, de mégis, még mindig félek attól, hogy nem szabadna ezt tennem, mégis, alig akarom elengedni ajkát. Hihetetlen ez az egész, hogy engem csókol. Lassan nyílnak ki szempilláim, miközben még mindig elvörösödve figyelem őt, vágyva az újabb és újabb csókokra.
- Michael… én. Nem akarom, hogy haragudj rám. – bököm ki azt, ami bennem van, de amit ez után mond. Hogy most én következem? Teljes hitetlenség ül ki csinos pofimra, de ő a következő pillanatban már előttem térdel, és lábaim hamar vállaira is kerülnek.
- Nem kell viszonoznod, nem azért adtam. – szólok még rá, de amikor nyelve puncimat érinti, azonnal felnyögök és aprócska szikrák kezdenek el játszadozni szemeim előtt, amiket be is csukok, majd testvérem hajába túrok.
- Atya ég… - lihegem, és hátam a hűvös falnak döntöm, miközben nemsokára már melleim is kézbe lesznek véve. Testem remeg, odalent egyre nedvesebb leszek és bimbóim is további törődést akarnak. Nem, csak ne hagyja abba… Nem is sejti, hogy mióta vágytam már erre, így meglepő vagy sem, de elég hamar történik meg az utolsó hatalmas rezgés és sikoly, amely ajkaimból előtör. Így érem el én is nemsokára a csúcsot, majd próbálom meg visszahúzni lábaimat, hogy ismét remegő lábaimra állhassak. Arcom kipirult, testem szinte libabőrös a kényeztetésnek hála, így kissé védtelen, édes tekintettel meredek most a másikra. Most… most vajon mi lesz? Vacsorázunk és úgy teszünk, mintha itt semmi se történt volna? Vagy nem? Láthatja rajtam Michael, hogy mennyire tanácstalan vagyok, tényleg nem mondok most hirtelen semmit, csak még egyszer megremegek a vágy utóhatásától, miközben egy barna tincset simítok ki arcomból, de kezeim a másik derekát fogják, nem, nem akarom elengedni még őt.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 22.12.13 1:21

+18

Igencsak meglep, mikor a saját húgom az első szexuális élményemre kíváncsi, s emiatt nem is vagyok rest perverznek titulálni, hisz szerintem joggal nevezhető annak. Ő viszont nem gondolja így, legalábbis a visszakérdezése erre utal, mire én is csak mosolyogva bólogatok.
- Igen, az, ez nem is kérdés. – nevetek fel én is, majd hallgatom további szavait, mire csak megcsóválom kissé a fejem. – Pedig nem fogok mindent az orrodra kötni! – jelentem ki magabiztosan, mivel tényleg vannak olyan dolgok, amikről még neki se szándékozok soha beszélni. Ilyen például a vendégszoba mögötti titkos kis szoba és a magán igazságszolgáltatásom. Inkább egy kicsit elismerjük egymás vonzó külsejét, ami tagadhatatlan, jó géneket örököltünk a szüleinktől, akik szintén nem voltak ronda emberek, s még most idősebb korukban sem azok. Lauren visszakérdezésére viszont csak kedves mosoly ül ki arcomra, majd az övéhez emelem jobb kezem, s hüvelykujjammal finoman végigsimítok rajta.
- Tényleg! – erősítem meg szavaim röviden, visszaengedve kezem magam mellé, viszont következő szavaira csak kissé megvonom a vállaimat.
- Hát láthatod, hogy én sem vagyok a hosszú kapcsolatok mintaképe. Lehet, hogy ez valami családi vonás. Ki tudja, anyáék hányadikak egymásnak. Erről még sosem beszéltem velük. – gondolkozok el picit a végére, s erre lehet, hogy rá is fogok majd kérdezni idővel. Viszont jól sejtem, hogy nekem más indokból nem sikerül pár hónapnál hosszabban megmaradni egy nő mellett, ez az indok pedig a húgom iránti vonzalom. Talán valamilyen szinten mindig őt keresem a nőkben, külsőleg vagy belsőleg, de ugyanolyat természetesen nem találok, s legyen bármilyen jó is valakivel egy ideig, valami hiányosság vagy zavaró tényező eddig mindig közbeszólt a folytatásba. De felfoghatjuk úgy is, hogy legalább kiéljük magunkat, bár sosem voltam az a fajta, aki sportot űz a skalpvadászatból.
- Na, ne lógasd az orrod. Biztos hozzád is eljön majd a szőke herceged! Csak neki nagy eséllyel nem lova lesz, hanem Harley-ja és a kardot is csak tetoválásként hordja a vállán. – vigyorgok rá testvéremre ismét, hogy kicsit jobb kedvre derítsem. Amikor viszont arra térünk rá, hogy itt fog aludni, s így a motorok, s annak veszélyessége is előtérbe kerül, már én komorodok el, hisz cseppet sem tartom viccesnek a szavait, nem tudom, mit csinálnék, ha balesetet szenvedne. Rögtön észre is veszi magát, láthatja rajtam, mennyire nem veszem az efféle humort, így rögtön visszakozni is kezd. Nem felelek most erre, viszont mikor a rám, vagy akár ránk támaszkodásra tér rá, csak felsóhajtok.
- Te is tudod, én is tudom, és apáék is tudják, hogy nem szokták mindig ránk támaszkodni. De ha szükséged van valamire, akkor nyisd ki a csinos kis szád, azért van a családod, akik nem mellékesen nagyon szeretnek, hogy segítsenek, ha kell. – fűzöm hozzá saját véleményem, de lassan végül befejezzük a beszélgetést, Lau a konyhába megy teríteni, míg jómagam a zuhany alá állok, ám nem épp rendeltetésszerűen használom a fülkét. Ahelyett, hogy egy tusfürdőért nyúlnék, kezem inkább valahová egészen máshová téved, így kezdek el magammal játszani, s bizony úgy tűnik, 10 év elteltével fordul a kocka, s most Lau bukkan rám önkielégítés közben. Ahogy annak idején ő sem, így most én sem veszem észre, mikor benyit, s ha nem sétálna elém pucéran, s nem kérdezne rá, hogy besegítsen-e, valószínűleg ugyanúgy megúszná lebukás nélkül, mint én hajdanán. De nem így történik. Ő megteszi azt, amit és 18 évesen nem mertem, elém sétál, s bár mindketten zavarban vagyunk, sőt mi több, zavarodottak vagyunk ettől a helyzettől, lassan elém térdel, engedélyt kérve, hogy kényeztethessen. Tudom, hogy ellen kéne állnom, hogy nemet kéne mondanom, hisz mégiscsak a húgomról van szó, de… képtelen vagyok. Mindig is erre vágytam, hogy egyszer vele lehessek, hogy megtudhassam, milyen is a teste igazán közelről, s úgy tűnik, most mindezt önként, aranytálcán kínálja fel nekem. Ajkai végül lassan körbe is fogják makkomat, majd egyre több részét nyelik el péniszemnek, én pedig hangos nyögéssel vetek hátamat a zuhanyzó falának. Olyan hihetetlen most ez az egész, de annyira jó, annyira intenzív, hogy egyre csak keményedek, miközben testem is egyre sűrűbben rándul össze. Végül nem bírom tovább, s kiadom magamból mindazt, ami az elmúlt pár percnek köszönhetően felgyülemlett bennem. Fogalmam sincs róla, hogy áll Lau mindezzel, de most képtelen vagyok gondolkozni, olyan régóta vágyok már erre, s olyan jó érzés most ajkainak érintése, hogy közöttük durranok el, jócskán megtöltve száját. Mivel azonban nem történik semmi negatívum, sőt, egy kis ideig még tovább játszik ez a barna szépség, így örömmel nyugtázom magamban, hogy nem okoztam semmi kellemetlenséget ezzel. Olyan kis édes, ahogy ott térdel előttem, továbbra is férfiasságomba kapaszkodva, de lassan azért feláll, megtörli csodatévő ajkait, s már-már szűzies szavak buknak ki belőle.
- Ezt nem lehet nem élvezni. Nagyon jó voltál! – mosolygok rá, s így, hogy már ezt az előnyös tulajdonságát is megismertem, én is egyre kevésbé értem, hogy nincs még mindig fix pasija. Na de mindez most nem is érdekel, az a fő, hogy most itt van, velem, meztelenül a zuhany alatt, s épp az imént juttatott el a csúcsra. Egy apró csókot is lehelek csodás ajkaira, miközben testünk is összesimul pár pillanatra. A szavak viszont, amik aztán elhagyják ajkát… talán ezeknek kéne észhez téríteni, hogy mit is csinálunk, de nem, inkább csak mosoly szökik tőlük arcomra, majd ismét lágyan megsimítom arcát.
- Haragudni? Hogy tudnék rád ezek után haragudni? – kérdem, de aztán már ki is jelentem, hogy most ő következik, ugyanis nem csak arra vágytam, hogy ő kényeztessen, hanem én is fel akarom fedezni az ő testét. Hallom, hogy némileg ellenkezik, hogy nem kell mindezt nekem is megtennem. Talán… talán ő csak ennyire vágyott, hogy egyszer kipróbálja, milyen lehet az orális szex velem, nem tudom, mindenesetre én nem szándékozok leállni, viszonozni akarom azt, amit az imént kaptam. Érezni akarom az izét, nyelvemmel pucijába akarok hatolni, így pillanatokon belül átdobom mindkét lábát vállaim felett, majd felállva tolom neki a falnak, hogy aztán mélyen az élvezetekbe vessem magam. Mivel testét a fal tartja, így kezeim is jó szolgálatot tudnak tenni, s kerek melleit kezdik el kényeztetni, néha kissé megcsipkedve hegyesen álló bimbóit. Nagyon édes, ahogy hirtelen meglepődik ezen, de nem teszek most egyetlen megjegyzést sem, csak intenzíven játszok csiklójával, s ajkaival, néha mélyebbre szúrva nyelvemet. Már teste szüntelen remegése is azt jelzi, hogy nagyon élvezi mindezt, de szinte inni tudnék belőle, annyira be van nedvesedbe. Íze ismét izgalomba hoz, így kezdek el újra egyre keményebb lenni, majd nemsokára egy éles sikolyt hallok, s teste olyan szinten remeg meg vállamon, hogy ha nem lennék jó kondiban, félő lenne, hogy leesik rólam. Én viszont nem kímélem, ahogy az imént ő sem, nyelvem egy ideig még játszik nedves barlangocskájával, bár most már lassabban, finoman, nem olyan intenzíven. Lábai viszont lassan ereszkedni kezdenek, így végül átbújtatom alattuk vállaim, s szorosan ölelve a remegő testet a földre engedem húgomat. Ilyenkor imádom a legjobban, kéjtől kipirult, s kissé elpilledt arccal, mikor szinte nem is a valóságban van, hanem még valahol az élvezetmámorban lebeg. Egyszerűen gyönyörű! Csak nézem szép arcát pár másodpercig, miközben ő is derekamat fogja, valószínűleg ugyanazon jár az agyunk… és most hogyan tovább? Átléptük azt a bizonyos határt, ami a testvéri viszont elválasztja a szeretőkétől, de mégsem teljesen. Ha most leállunk, akkor talán még nem indítunk el visszafordíthatatlan dolgokat. Hisz csak szájjal segítettünk egyszer kielégülni a másiknak. Ez még nem a szó szoros értelmében vett szex. De… egyszerűen képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak. Valami átvált bennem, mint olyankor, mikor a vendégszoba mögötti kis rejtekhelyemre megyek, hogy aztán kiszemeljem, majd megöljem a következő áldozatomat.
- Most rögtön akarlak! – jelentem ki végül szinte ellentmondást nem tűrő hangon, majd egy gyors mozdulattal már meg is fordítom húgomat magam előtt, hátát kissé erősebben megnyomva döntve be, hogy ezáltal kidugja kerek fenekét. Egy pillanatra még lehajolok, hogy még egyszer végignyaljak punciján s popsiján, majd felegyenesedve lépek közelebb, s a következő pillanatban határozottan be is hatolok az iménti orgazmusnak köszönhetően még mindig nedves lyukba.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 22.12.13 11:10

+18

Szeretnék mindent tudni Michaelről, tényleg mindent, amit csak lehetséges, és ha ez miatt esetleg perverz vagyok, hát akkor legyen, vállalom. Mindenesetre nem tagadom ám le a dolgokat, de amikor hallom, hogy nem fog mindent elmondani nekem, kissé durcássá válik csinos pofim.
- De gonosz vagy. – mormogom aranyosan, tehát annyira azért mégse sértődtem meg, ezt talán már ő is észrevette. Persze, vannak dolgok, amik csak minket érintenek. Na de ez után egy-egy kedves szó hagyja el ajkainkat, miközben a másik testét dicsérjük, én mégis, szeretném még egyszer hallani, hogy valóban így gondolja-e a másik és amikor megérzem a kedves simítást, csak lehunyom szemeimet és arcom a másik tenyerébe döntöm. Ez az egész csak néhány pillanat, de nekem mégis sokat jelent, az, hogy ő itt van nekem. Bár nem olyan tekintetben, de talán ez érthető.
- Hmm, még én se. Majd kiderítjük. – kacsintok rá játékosan, majd ez után nevetek fel kissé az én szőke hercegem jellemzésén. – Azért, mert tetováló-művész vagyok, az nem jelenti azt, hogy csak a tetkot viselő emberek jönnek be. Ahogy motorja se muszáj, hogy legyen. – jegyzem meg azért, még mielőtt tévhitekben élne a kedves doktor bácsi. Ha már doktor, akkor baleset és motor, ezeknek hála találom meg negatív, nem ide illő szavaimat és szégyellem is el magam elég hamar. Tudom, hogy most túllőttem a célon, nem szoktam irígy lenni mások vagyonára, hiszen azért én is jól élek, de akkor nekem se rója már fel Michael, hogy miért csak motorral járok mindig.
- Jól van bátyus, lapozzunk. – jegyzem is meg a kellemetlen téma után és inkább úgy döntök, hogy tényleg jobb lenne, ha most távoznék innen, tehát magára hagyom testvéremet, én pedig a konyhában kezdek el ténykedni eleinte, amíg vissza nem térek a fürdőszobába, hogy visszaadhassam a kölcsönt Michaelnek. De amikor meglátom, hogy mit tesz, hirtelen önt el a vágy, a nem ide illő gondolatokat. Képtelen vagyok visszafogni magam, tehát nemsokára már meztelenül termek előtte és mivel nem állít meg, sőt, megadja számomra az engedélyt, így orális játszadozásba kezdek, egészen addig, amíg el nem élvez a másik. Ez után se kelek fel azonnal, csak hagyom, had élvezzen ki mindent az utolsó másodpercig és csak mindezek után kelek fel, kissé ismét elpirulva, szégyelve magam. Nem tudom, hogy mit szól ehhez az egészhez, de nem szeretném még csak véletlenül se elrontani a közöttünk lévő tökéletes kapcsolatot. A dicséret is simogatja lelkem, akár csak az édes csók és ahogy erős teste az én jelen pillanatban védtelen, formás testemnek feszül. Annyira gyengének érzem most magam, soha se szokott ilyesmi előfordulni velem, de most… nem tudom, hogy mit kéne tennem, mégis, ő megsimogat, és én csak finoman mosolyogni tudok. De ahogy felkap… ellenkeznék, de már késő, így nemsokára a nyakába kerülök, hátam a fülke falának, és jöhetnek is az élvezetek. Nem kell aggódnia, elég nedves vagyok odalent, tehát érezheti, hogy én is vágyom ő rá, nincs itt semmiféle egyoldalúság sem. De ez a nyelvjáték… és ahogy melleimmel is foglalkozik, elég hamar a csúcsra repít. De nem enged ez után se, én viszont mocorogni kezdek.
- Ne… elég, nem bírom. Kinyírsz. – sikongatok vágytól fűtött hangon és amikor végre hagyja, hogy letegyem lábaimat, teljesen kipirulva, remegő testtel dőlök a falnak, felé pislogva édesen, fáradtan, mintha tényleg valahol máshol járnék most. Az pedig csak hab a tortán, hogy erős kezei oly szorosan ölelnek engem, így ajkam egy röpke csókkal ajándékozza meg Michael vállát. Egy ideig csendesség borul ránk, amit én ki is élvezek, miközben még mindig remegek kissé, lábaim is nehezen tartanak meg, de ez után jön az a bizonyos mondat, mely olyan szintű határozottságtól cseng, amilyet én még nem hallottam. Nem is tudok hirtelen mit mondani, se tenni, mivel már azon kapom magam, hogy megfordít és tesz róla, hogy előre is dőljek.
- Michael… - pillantok hátra felé, de már nem tudok mást mondani, csak azt érzem, hogy kemény férfiassága szűk, rettenetesen érzékeny barlangomba kerül. – Túl hamar, még túl friss az élmény. – panaszkodom picit, miközben fejem a falnak vetem és kissé fel is sóhajtok a hirtelen fájdalom és gyönyör keverékétől. Kezeim a falat fogják, próbálom megtartani magam, de oly nehéz így állni, a lábaim nem akarnak engedelmeskedni, de ez testvéremet nem érdekli. Mióta lett ennyire magabiztos és erős? Fejem lehajtom, így barna tincseim is előre zuhannak, a gyönyörű angyal szárnyak pedig kirajzolódhatnak a másik előtt. Nem megy, nem bírok így állni, ez kínzás, ez a sok-sok pozitív érzés, így ha testvérem nem tart erősen, akkor hirtelen rogyok le térdelve a földre, ahol tovább tudja folytatni akár, amit elkezdett.
- Kikészítesz. – lehelem halkan, majd fejem hátrahajtom, nyakam is kicsit úgy fordítom, hogy megpróbálhassak egy kisebb csókot lopni szeretett fivéremtől. Nincs ellenemre a szex, ezt talán ő is érzi, mégis, most esélyem sincs nekem irányítani, ez pedig valahogy feltüzel. Így még konkrétan soha se bántak velem és ez miatt még tökéletesebb lett a számomra Michael, ha lehet ennél jobban. Ismét kezdek egyébként odalent nedves lenni, tehát most már nem kell aggodalmaskodni, a lyuk tágul, az élvezetek pedig ismét édes nyögéseket váltanak ki belőlem.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 23.12.13 17:12

+18

Nem fogom az orrára kötni, hogy mikor és milyen körülmények között vesztettem el a szüzességem, ennyire aprólékosan nem feltétlen kell mindent tudnia rólam, bár tény és való, most hogy említette, valamennyire engem is érdekelne az ő története, de nem most.
- Tudom. – mosolygok szélesen a játékosan durcizó barnaságra, majd egyebek között az is szóba kerül, hogy egyikünk sem sikeres igazán a hosszútávú kapcsolatokban, s ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy talán mindez valami családi vonás lehet. Lau is benne van, hogy majd kiderítsük mindezt, viszont mivel látom, hogy őt jobban elszomorítja a dolog, hogy továbbra sincs fix partnere, kicsit megmosolyogtatom.
- Ahogy mondod! Nem muszáj, de azért mégiscsak jó, ha van mindkettő, nemde? – játszok vele tovább, mert bár tudom, hogy tényleg nem csak ilyen pasik közül válogat az én húgicám, de azt is jól tudom, hogy a tetoválók között ezek vonzó tulajdonságok. Viszont ha már a szakmai dolgok szóba jönnek, Lau egy cseppet sem vicces megjegyzéssel is előáll, mikor én némileg leszólom a motorokat, s erre érezhetően megváltozik a hangnemem, s eléggé le is korholom. Nem szeretem, ha ilyesmivel viccelődik, én jól tudom, hogy tényleg élet vagy halál múlhat akár az én két kezemen is, ha valaki a műtőasztalra kerül elém, így őszintén remélem, hogy őt sosem fogom ott látni. Végül azért ő is kapcsol, s inkább rövidre zárjuk a témát, majd ki is megy a fürdőből, hogy én is nekiállhassak zuhanyozni. Legalábbis ez az eredeti terv, ami aztán jócskán megváltozik. Eleinte csak magammal kezdek el játszani, majd hamarosan Lauren is betoppan, felajánlva a segítségét, s némi hezitálás után végül bele is egyezek, hisz nem tudok neki ellenállni. Isteni kényeztetéssel juttat el perceken belül a csúcsra, miközben alig tudom elhinni, hogy ez valóban megtörténik, s nem csak egy álom. Viszont ha már így alakult, akkor nem szándékozok egyirányúsítani a dolgokat. Miután végzett felem, s felkel, egy apró csókot lehelek ajkára, míg szusszanok párat, de aztán pillanatok alatt a nyakamba kapom formás combjait, s máris viszonozni kezdem a kellemes perceket némi intenzív nyelvjátékkal. Kezeim most nem férnek hozzá puncijához, hogy azzal is kényeztessem őt, de sebaj, legalább a mellei így szabad prédák előttem, így azokat markolászom közben. Hihetetlenül nedves odalent, ami azt jelzi, hogy igencsak fel van izgulva, vagyis nagyonis tetszik neki most mindez. És ez az íz… mennyei nektár. Ő sem bírja azonban túl sokáig, hamarosan hangos sikollyal rándul össze teste, én viszont továbbra sem kegyelmezek neki, nyelvem tovább játszadozik barlangocskájában, hisz épp most a legfinomabb. Mindez viszont már túl intenzív neki, így szavait hallva csak egy utolsó csókot lehelek rózsaszín ajkaira, majd hagyom, hogy lemásszon nyakamból. Elképesztő volt ez az egész, hogy ennyi év után végre tényleg megtörtént mindaz, ami eddig csak fantáziámban volt lehetséges. Szorosan ölelem magamhoz a gyenge, vágytól remegő testet, miközben érzem, hogy az iménti játék s ez a közelség ismét egyre keményebbé tesz. Férfiasságom húgom combjának feszül, miközben még élvezem pár másodpercig a pillanatot, s azon gondolkozok, mit is kéne most tenni. A válasz viszont hirtelen csap belém, szinte átkapcsol bennem valami, mintha egy parancsot adnék magamnak: akarom őt! A következő pillanatban el is engedem húgom, majd gyorsan megfordítom, hátánál fogva előredöntöm, hogy szépen bepucsítson nekem, majd miután még egyszer végignyaltam a finom részeken, már keményen be is hatolok húgom tiltott gyümölcsébe. Sosem hittem, hogy ez valaha megtörténhet, de ha már idáig eljutottunk, képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak, most már mindenhogy akarom, érezni akarom, milyen benne lenni, milyen vele szeretkezni… milyen megszerezni őt. Lau persze meglepődik hirtelen, hallom nevem, ami talán arra szólít, hogy ezt nem kéne, de mindezt mégsem mondja ki, inkább csak mikor belé hatoltam, akkor folytatja szavait. Azonban ezek sem arra utalnak, hogy ő nem akarná ezt, inkább csak még várt volna pár percet, de én nem bírok. Most rögtön akarom. Érzem, hogy elég szűk a puncija, hisz hiába játszottam vele, csak nyelvem hatolt barlangocskájába, ujjaimmal sem fértem hozzá, így most péniszem igencsak nagy váltás hirtelen, de utat török magamnak. Egyértelműen a vágy vezérel, s talán valami más belső énem is, amik együtt most nem a lassú felvezetésre koncentrálnak, így ütemesen csapódik neki altestem fenekének, lassan egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva hüvelyében. Bár hallottam iménti panaszos szavait, mégsem tudnak féken tartani, ráadásul ahogy ismét egyre jobban nedvesedik odalent, úgy kezd jobban tágulni is, ami csak arra ösztökél, hogy még intenzívebb ritmust vegyek fel. Kéjes nyögések közepette dönti előre csinos buksiját, mire teljes egészében elém tárulnak gyönyörűen kidolgozott szárnyai, amiken végig is simítok. Lábai viszont eddig bírták velem a harcot, lassan ereszkedni kezd, mire kihúzom belőle kemény férfiasságom, s hagyom, hogy négykézlábra ereszkedjen a padlón, majd én is követem. Mikor hátrapillant rám, megcsillanó szemmel mosolygok rá.
- Pont ez a célom! – vonom meg játékosan szemöldököm, áthajolva rajta, hogy megadhassam a vágyott csókot ajkaira, miközben férfiasságom puncijának feszül, de most nem hatolok be. Inkább a röpke csók után ismét visszatérek mögé, lehajolok a formás popsihoz, majd a kerek farpofákat kissé széthúzva közéjuk vetem magam, hogy ismét nyelvemmel kényeztessem kicsit, ám most egészen máshogy. Nyelvem a hátsó bejáratot kényezteti, miközben egyik kezemmel alulról átkarolom húgom, s úgy kezdem egy csiklóját dörgölni. Hallani akarom az iménti kéjes nyögdécselést újra és újra. Némi játék után viszont ismét feltérdelek, s újra egyetlen mozdulattal behatolok a nedves lyukba. Előbb két kezemmel elkapom csípőjét, s heves, gyors mozdulatokkal csapódik egyre sűrűbben altestem fenekének, majd a vágy, s a szokások nem engednek, akkor sem, ha most a húgommal vagyok, így végül jobb kezem előrecsúszik hátán egy simítás formájába, de végül beletúrok göndör barna tincseibe, amiből egy adagot a kézfejemre tekerek, majd kissé hátra is húzom vele Lau fejét. Nem durván, de egy kis kellemes fájdalmat okozva neki, bár őszintén megvallva fogalmam sincs róla, hogy viszonyul az ilyesmihez. Közben természetesen nem csak az ő ajkait hagyják el nyögések, én is iszonyatosan élvezem most mindezt, ahogy végre a képzeleten túl a valóságban is felfedezhetem húgom testét.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 26.12.13 18:22

+18

Tényleg nem terveztem semmi ilyesmit, mert ez már tényleg perverznek mondható, nem úgy, mint az előbbi kíváncsiságom, de mégis így alakulnak a dolgok. Képtelen vagyok ismét féken tartani a kíváncsiságomat, tehát nemsokára rányitok bátyámra és amikor meglátom, hogy mit csinál, képtelen vagyok türtőztetni magam, felajánlva neki segítségemet juttatom el a csúcsra, méghozzá ajkaim és nyelvem segítségével. Kezemmel most csak ritkán érintem őt, de formás melleim is időről időre testét érintik, így hergelve tovább és tovább a másikat. Arra viszont nem számítok, hogy mindezt viszonozni szándékozik, így amikor felkap és kijelenti, hogy én jövök, időm sincs zavarba jönni, máris megérzem nyelve játékát, majd kezei erős szorítását, így jó pár percig én vonaglok Michael kezei között, amíg el nem érek én magam is a csúcsra. Isteni ez az érzés, főleg, hogy ő kényeztet, nem pedig egy másik férfi, de kis kegyetlen ám ez az egész játék, mert nem enged ki könnyen a karjai közül. Amikor pedig lábaim végre földet érnek, képtelen vagyok normálisan állni vele szembe, folyamatosan remegek az előbbi érzésektől és arcom is rendesen ki van pirulva. Így ölelem tovább a másikat, csókjára, simogatására vágyva, de… azt nem hittem volna, hogy számára még nem volt elég az előbbi élvezet. Nemsokára tehát elkapja testem, majd fordít rajtam egyet, én pedig képtelen vagyok most ellenkezni, testem oly gyenge és annyira meg vagyok illetődve, hogy hirtelen nem is értem, hogy mit akar… De amikor már előre dönt és egy nyalás után mélyen belém hatol, képtelen vagyok nem felnyögni a fájdalomtól és az ez után történő csodálatos élvezetektől. A testvérem… a testvérem vágyik rám, ilyen… megmagyarázhatatlan módon, hogy most már magáévá is akar tenni, én pedig szintén erre vágyom, mégis, valahogy máshogy képzeltem el ezt az egészet, nem ennyire hatalmi játékot szimbolizálva, ahol egyértelműen ő a vezér. Egyre erősödnek a lökések, ahogy az én nyögéseim is hangosabbá válnak. Lábaim remegnek, ajkam kiszárad, annyira nehéz most ezt az egészet felfognom. Fáj ez az erőszakos tett, hiszen még csak ki se tágított, másrészt viszont iszonyatosan beindít, hogy így, ilyen agresszív módon tesz a magáévá… nem is panaszkodom most már, próbálom tartani magam a legvégsőkig, de egy idő után lábaim feladják ellene a harcot, így kerülök le a hideg padlóra, ahova természetesen Michael is követ.
- Nem hittem volna, hogy valaha… hogy valaha érezhetlek. – bököm ki ajkai elé suttogva a szavakat, amikor megkapom azt a csodálatos csókot, szemeim lehunyva viszonzom. De sajnos most egyelőre ennyi a jussom, Michael inkább testemre koncentrálna, de amikor széthúzza fenekemet, csak összehúzom azt.
- Hé, ezt ne! – figyelmeztetem még most, mert… hát a fenekemre érzékeny vagyok, nem bírom az ilyesmit. Viszont erős keze csiklómra téved, így ismét megrándulok, majd halkan szuszogni kezdek és végül jöhetnek ismét a kéjes sóhajok, kezem pedig lassan hátracsúszik Michael férfiasságára, hogy lassan húzogatni kezdjem azt, had élvezze ő is a játékot,ne pedig csak én. A nedvesség most már egyre intenzívebb és tágulok is rendesen, szóval nem lesz probléma az újbóli behatolással, ami hamarosan megtörténik és egyre intenzívebb csapások következnek. Alig bírok magammal, alig tudom tartani magam a földön, amely nem a legkényelmesebb helyszín, de mégis… most ez kit érdekel? Csak az számít, hogy ne hagyja abba. A hajam elkapása viszont meglep, így szisszenek fel, miközben testem felemelkedik kissé az ütemek közben, ahogy fejemet hátrébb húzza. Szemeim felcsillannak Michaelt figyelve, majd egyik kezemmel most combján karmolok végig, ezzel utalva rá, hogy nincs ellenemre az ilyen fajta játék.
- Milyen gyengéd vagy bátyám… - hergelem, nem véletlenül. Kíváncsi vagyok, hogy mit tudnék még kihozni belőle, mert kezd összeállni a kép. Az általában nyugodt, profi orvos a magánéletben nagyon is képes a vadságra. De vajon milyen szinten? Vajon képes velem is durvulni? Oh igen, szinte belebizsergek, annyira vágyom egy kis extrára, valami olyasmire, amit még eddig senkitől se kaphattam meg.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 29.12.13 14:15

+18

Bár semmi ilyesmire nem számítottam, mikor hazajöttem, most mégis egyik esemény követi a másikat, mintha mindez teljesen normális lenne. Pedig a legkevésbé sem nevezhető annak, hogy a bátyját maszturbáláson rajtakapó húgica felajánlja testvérének a segítségét, ami nem is lesz visszautasítva. Sőt mi több, miután a bátyus a csúcsra jut, azonnal viszonozza is a kölcsönt a csinos leányzónak. Az esetünkben viszont épp ez történik, sőt, mindezek után én nem is bírok leállni, még többet akarok, tovább akarom folytatni ezt az egészet. Így pillanatokon belül fordítom magamnak háttal Laurent, majd már belé is hatolok, hogy vad vágyaim teljesen lebontsák a téglafalat, ami eddig gátat szabott az efféle túlzott testvéri szeretetnek. Ezt már nem lehet visszafordítani, de nem is akarom, így péniszem egyre mélyebbre hatol húgom testébe, miközben a ritmus is egyre gyorsabb lesz, ám úgy tűnik, Launak mindez túl gyorsan jött az iménti orgazmus után, így lábai elengednek, nem bírja tovább tartani magát. Hagyom, hogy négykézlábra ereszkedjen, majd én is követem őt a padlóra, ahol a folytatás előtt egy kis simogatást és egy csókot kap.
- Én sem. Még most se nagyon hiszem el. – mosolygok rá, majd jöhet a röpke csók, de aztán már vissza is térek formás hátsójához, hogy ismét ott játszadozzak kicsit. Most azonban nyelvem fenekét támadná be egy kis játék miatt, de úgy tűnik, ettől megijed a barnaság, azonnal összerándul, majd nemtetszését szavakkal is kifejezi. Fel is pillantok rá egy kis mosollyal arcomon, majd megpaskolom a kerek popót. Reakciójából egyértelműen lejön, hogy bizonyos dolgokban még érintetlen, ezért rándult össze ilyen hirtelen. Sebaj, van még mivel játszani, így kezem inkább előresimul ölében, s a csiklóját kezdem ingerelni, s nyelvem csak akkor tér vissza a nedves punci bejáratához, mikor ismét meghallom a kéjes nyögdécselést. Lassan, finoman játszok most odalent, arra viszont nem számítok, hogy közben az ő keze is lecsap, így kissé össze is rándulok, mikor férfiasságomra markol, majd húzogatni kezdi. Látszik, hogy nem egy önző lány, szívesen viszonozza az élvezeteket, amikor kapja. Így játszogatunk még egy kicsit, majd végül felegyenesedek, kihúzva péniszem karmai közül, hogy a következő pillanatban ismét forró ajkai közé dughassam. Nem kicsit hajt a vágy, így elég gyors tempóban csapódik ölem hátsójának, miközben mindketten fel-felnyögünk az élvezettől. Fantasztikus érzés végre megszerezni azt, amire ennyi ideje vágytam, amiről már annyit fantáziáltam, s kezdem teljesen elengedni magam, már nem is gondolva rá, hogy ez nem helyes. Ezen gondolatok helyét teljes mértékben a vágy és a szokások veszik át, így hamarosan már bele is markolok Lau dús, barna tincseibe, aminél fogva kissé hátra is húzom a fejét, újabb kis extrát belevíve az együttlétbe. Nem tudom, ő miként szokott szeretkezni, ahogy mindezt ő sem tudhatja rólam, de most egy újabb dolgot tudhat meg énem ezen részéről. Fel is szisszen kicsit, s engedelmeskedik a húzásnak, nagyon úgy tűnik, hogy nincs ilyesmihez szokva, de szemei csillogása mintha arról árulkodna, hogy tetszik neki. És ekkor jön a karmolás combomba… Igen, egyértelműen tetszik neki. Én is felszisszenek kicsit a nem várt meglepetésre, de mikor meghallom szavait, csak még inkább meglepődök. Gyengéd?
- Na majd adok én neked. – szélesedik ki mosolyom, majd elengedem haját, derekánál fogva fordítok rajta egyet, nem húzva ki belőle péniszem, így hamarosan már a fürdőszoba ablaka felé fordul meztelenül. Ekkor elkapom mindkét kézfejét, majd az üvegnek szorítom őket, szó szerint nekidőlve. Nem félek, hogy eldőlnénk, nem vagyunk messze az üvegtől, így bátran nyomom neki húgom testét a külvilágot feltáró üvegfelületnek, kissé melleit is odalapítva, míg mindettől ismét jobban ölembe simuló fenekének ismét egyre erősebben csapódik neki altestem. Nem kímélem most, szorosan fogom oda kezeit, hogy véletlenül se tudjon szabadulni, se az erős lökések elől, se pedig attól, hogy lényegében bárki megláthatja meztelen testét. Legalábbis elviekben, hisz mégiscsak a 23. emeleten vagyunk, így ahhoz már tényleg sasszemnek kell lenni, hogy ide valaki belásson, de biztosabb, ha helikopterrel jön kukkolni. Jobb kezemmel végül lassan tolni kezdem az övét a másik felé, majd mikor már elég közel vannak egymáshoz, a ballal fogom össze a kettőt, hogy felszabadult kezemmel ismét a formás mellét masszírozhassam ennek a szépségnek. Sőt mi több, ha már efféle „gyengédségre” vágyott, hát picit meg is kínzom peckesen álló bimbóját, erősebb csípve, csavargatva kicsit. Egy utolsó, nagyobb lökéssel végül testét teljesen az üveghez lapítom, szorosan nekifeküdve, miközben a nyakához hajolok.
- Mennyire legyek még gyengéd? – lehelem bőrére, majd kissé bele is harapok jobb vállába, miközben két kezem ismét kézfejeire téved, a magasba emelve azokat az üvegen, s most csak egy-egy lassú, de annál mélyebbre hatoló lökéssel járok ki-be nedves puncijában.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek 30.12.13 19:22

+18

Az, hogy orálisan kielégítettük egymást, még nagyon-nagyon neccesen, de talán elférne a mi kapcsolatunkban, de az, hogy tovább is lépünk ennél és nemsokára vastag pénisze belém hatol… az már szerintem nem megbocsátható tett. Nem érdekel viszont jelen pillanatban, ha elkárhozom ezért, nem tudok betelni a gyönyörrel, betelni Michael-el és már most remélem, hogy nem ez lesz az első és egyben utolsó együttlétünk. Lábaim viszont hamar adják fel a szolgálatot, így nemsokára már a földön folytatjuk tovább azt, amit nemrég elkezdtünk, de a szűkösségem miatt egy kis időre mégis kicsusszan belőlem a férfi, hogy egy kis játékba kezdjen. A csiklómat ért támadást még élvezem is, de a fenekemnél nem hagyom, hogy bármit is csináljon, amit szerencsére ő is megért, így csak elmosolyodva élvezkedem tovább, hagyva, hogy a gyönyörök kapujába juttasson el ismét, és idő közben én is lassan hátranyúlok hozzá. Nehogy már csak nekem legyen jó, én szeretem a kölcsönösséget, ez mindig is fontos volt a számomra. De túl sokáig mégse folytatjuk ezt a játékot, ugyanis Michael telhetetlen és türelmetlen – furcsa, pedig alapvetően soha se viselkedik így -, ezért nemsokára ismét egyesülünk, sőt, némi erőszakosság is kerül a játszadozásba. Egyre hangosabbak a nyögéseim, miközben hajamat is hátrahúzza, én pedig nem állom meg, hogy meg ne karmoljam erős combját és ha már itt tartunk, kicsit tovább hergeljem testvéremet. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tudnék kihozni még belőle, így elvigyorodom, amikor meghallom szavait.
- Hű, de félek. – kacagok fel jókedvűen, de ez a kacagás azon nyomban alább hagy, amikor ismét fel leszek húzva és nemsokára már a hűvös, hatalmas, átlátszó üvegnek leszek döntve, kezeim pedig lefogva.
- Nocsak. Folyamatosan meglepsz. – ismerem be és próbálnék hátrapillantani, de ez lehetetlennek tűnik. Kezei szinte béklyóként tartanak fogva, odalent pedig durva erővel csapódik nekem, így kezdek el csillagokat látni, miközben egyre hangosabban nyöszörgök a kéjtől. Testem is időnként megremeg és szinte érzem, hogy milyen iszonyatosan kemény odabent, ahol én egyre inkább nedvesedem. Kitekintek az előttünk elterülő városra, és kissé el is mosolyodom a helyzeten. Sose gondoltam volna, hogy Michael ilyesmit tenne, de ez az extrém helyzet nagyon is csábító. A gondolataim viszont megszakadnak, amikor két kezem egy kezével fogja össze, majd már mellemet támadja, amire hangosabban kiáltok fel kissé. Fáj az érzékeny felület és ilyet még nem csináltak velem, így kissé összébb is zárom lábaimat ösztönösen, mégse kezdek el menekülni Michaeltől.
- Durva vagy… - nyögöm ki halkan, mégse leszidóan, majd testem még jobban az üvegnek lesz nyomva, nyakam pedig szinte érzem imádnivaló bátyám leheletét. Isten érzés…
- Ennyire elég… én… én nekem ez elég új. – ismerem be, bár talán erre már a férfi is rájött magától. – De cseppet se bánom. Izgató vagy! – jelentem ki, majd kissé fel is szisszenek a harapástól. Ez után viszont a lökések lassulnak, és egyre mélyebbre kerülnek, kezeim pedig még mindig az üveghez vannak szorítva.
- Szereted, ha egy nő ki van szolgáltatva neked? – kérdezem most már szinte suttogva, miközben én egyre jobban ráizgulok erre a témára, tehát egy picikét megpróbálok kezeimmel ellenkezni vagy lábaimmal másképp lépni, de Michael tökéletesen erősen tart mindenhogyan.
- Nagyon finom! – nyüszögöm némi gyenge próbálkozás után, miközben ez a folyamatos ki-be játék tart és azt kívánom, hogy soha ne is érjen véget. Mégis egyszer véget fog, de azért valamennyire rásegíthetek én is a dologra, így amennyire tudom, picit én is mozgatni kezdem csípőmet, majd odalent az izmokkal néha jobban rászorítok Michael farkára, majd elengedem és ez után jön az ismétlés. A cél természetesen a további hergelés.

Tárgy: Re: Michael és Lauren - Feltörő emlékek

» Lauren B. Lowell
» Lauren Sullivan
» Lauren Hewer
» Wanda Lauren Marshall
» Jen és Lauren - Jöhet a buli?

Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Similar topics

Similar topics