Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Akkor annyi minden járt a fejemben, egyszerűen csak aggódtam miatta és nem igazán tudtam mire vélni, hogy miért nem szól nekem arról, hogy késik, már attól is tartottam, hogy balesetet szenvedett, sőt a lehető legrosszabb is megfordult a fejemben, ezért voltam annyira hisztérikus mikor részegen besétált az ajtón. Önző dolog volt ez tőle, hogy csak magára gondolt. Nem is azzal van bajom, hogy ivott, hanem hogy képes volt részegen a volán mögé ülni és nem gondolt arra, hogy teljesen összeroppannék ha történne vele valami. - Nem. - Határozottan mondtam, miközben a szemébe néztem. Az a tegnapi csak egy hisztérikus, aggódó menyasszony kétségbeesett kérdése volt. - De, ha legközelebb is szeretnél egy görbe éjszakát csapni akkor legalább szólj előtte, hogy ne aggódjam halálra magam. - Különös egy érzés kerített tegnap hatalmába. Még soha senkiért sem aggódtam ennyire, ez is csak arra döbbentett rá megint, hogy nagyon szeretem és képes lennék bele is őrülni, ha bármi történne vele. - Nem fogok elmenekülni. - De később az is biztos, hogy meg sem bírok majd mozdulni ennyi édességtől, mert biztosra veszem, hogy nem fogja annyival beérni, hogy egyet - kettőt megkóstolok. De, legalább mindketten tudjuk, hogy mi a legjobb módja annak, hogy az édességgel bevitt plusz kalóriákat ledolgozzuk. - Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek. - Szavaimat nyomatékosítottam egy apró szájra puszival is, egyelőre érje be ennyivel, mert ha most olyan szenvedélyesen csókolnám, ahogy szeretném, akkor Desmond egészen másfajta édességet kóstolgatna a továbbiakban. - Tudod észre vettem egy kis hasonlóságot közted és a cica között, mindketten nagyon makacsok vagytok. - Berlioz már csak azért sem akar érteni a szép szóból, Desmond pedig mindig is makacs volt, de mégis mindketten annyira imádni valóak, persze azért a vőlegényemet sokkal jobban szeretem, de azért a kis szőrpamacs is gyorsan belopta magát a szívembe. - Talán később magad is megtapasztalhatod azt, hogy mennyire azok. - Sosem akartam neki fájdalmat okozni, sőt nem direkt szoktam karmolászni, de akkor, mikor annyira önkívületi állapotban vagyok attól, amit velem művel szinte fel sem tűnik, hogy végig karmolok a hátán. - Hm, így sokkal finomabb. - Lenyaltam a mutatóujjáról a csokit, de közben számtalan élvezetes ötlet jutott eszembe amit a meztelen teste és a csokoládé juttatott eszembe.
- Berlioz, azt mondtam nem szabad! - A cica láthatóan tényleg nem akarta meghallani, amit szerettem volna kérni tőle, hogy hagyja abba. Így közelebb hajoltam a cicához, előbb csak mutató ujjammal figyelmeztettem, hogy ezt bizony neki nem szabad, de mivel továbbra is rossz volt, így a kicsi mancsára csaptam egyet, mire sértődötten rám nézett, majd felugrott a kanapéra Cassandrához. - Nem, ez úttal Cassndra sem fog megvédeni. Rossz cica voltál... - Fogtam meg Berliozt, felemeltem Cassy öléből és megint csak a földön találta magát. De most kénytelen voltam szigorúbban nézni vissza rá. Ilyenkor egy kicsit mindig megijed és általában elszalad vagy elbújik, legalább ilyenkor tudja, hogy valami rosszat csinált és haragszom rá. - Te egész nyugodtan az ölembe mászhatsz bármikor. Szeretem, mikor követelőző vagy. De legfőképp amikor nem a hitelkártyámról érdeklődsz. - Valahogy mindig tudom mit akar. Mikor akar csakis kizárólag engem és mikor akar csak egy kicsit kényeztetni, hogy megkapja tőlem, amit akar. Ebben már kezd egészen jó lenni, mivel van amikor akkor tudatosul bennem csak igazán, hogy a napokban megnöveltem a hitelkártya levásárlási keretet egy húszassal, amikor általában meglepetéssel vár engem haza, egy új pizsiben, amit természetesen még azon az éjszakán széttépek. Én is kiakartam próbálni, hogy tényleg finomabb-e a csokoládékrém, ha mondjuk az ajkairól nyalhatom le, így egy újabb csokimázas sütit vettem ki, szépen megakartam etetni, de előbb még mint egy gyerek játszadozni kezdtem vele, így még az orrára is jutott egy kis olvadt csokoládé, amit nem tudtam megállni nevetés nélkül. De végül a süti csak elért a végcéljához, sikerült neki elkapnia, sőt engem is megharapott egy kicsit. De ami a lényeg, hogy mielőtt még lenyalta volna a csokit az ajkairól, addig közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam, még több édesség után vágyakozva. - Tényleg sokkal finomabb. Cica, csokis az orrod. - Szólaltam meg suttogva, miután egy csepp csokoládét sem hagytunk kárba veszni. Sőt, még meg is küzdöttünk az édességünkért. De van egy olyan előérzetem, hogy a csokis orra bosszút kíván még rajtam.
Jó kedvűen felnevettem, egyszerűen szórakoztató volt a helyzet az, hogy a cica pont most akarta élezni a körmeit, de leginkább az, hogy Desmond olyan aranyosan kezelte a helyzetet. Többször is hangoztatta, hogy mennyire nem szereti a cicákat - de még ennek ellenére is tőle kaptam Berliozt - , de ahhoz képest nagyon jól bánik vele. A cica szokásához híven felugrott hozzám, hogy az ölembe tudjon mászni, de ez a húzása nagyon nem volt a vőlegényem tetszésére, ezért amilyen hamar az ölembe került olyan gyorsan ismét a padlón találta magát, erről Desmond gondoskodott. Berlioz sértettem távozott is, valahová duzzogni, ebben pedig rám hasonlít, de majd nem sokára megbékél és ismét csatlakozni fog hozzánk. - Csak pár alkalommal fordult elő, hogy a hitelkártyádat is bevontam a játékba, de neked még így sem volt okod panaszra. - Mondhatni, hogy pénzért fekszem le vele, ez így nagyon rosszul hangzik, de van benne némi valóság alap. Igazából azért fekszem le vele mert szeretem és vágyok rá, de egy kis élvezettel képes vagyok elérni nála, hogy megkapjam azt tőle, amire vágyok. Persze ha nekem jó, akkor neki is nagyon jó lesz. Általában Desmond jobban szokta élvezni az új fehérneműimet, mint én, de sajnos egyik sem túl hosszú életű. - Én pedig azt szeretem mikor te vagy követelőző. - Mindketten nagyon mohók vagyunk, csodálom, hogy még nem kötöttünk ki a hálószobából, mert nincs is jobb, mint békülés után egy vad békülő szeretkezés. Ebben a pillanatban jöttem rá arra, hogy mi bizony az sütiket nem a szokásos módon fogjuk majd elfogyasztani, de valahogy nem tudom bánni. Biztos voltam abban, hogy csokis lettem, de legalább csókolózás közben a számról lenyalta. Szóval csokis lett az orrom és ezen ennyire jól szórakozik? Hirtelen jött ötlettől vezérelve keltem fel a kanapéról, hogy levegyem magamról a szoknyámat csak mert túl szűk ahhoz, amire készülök. Ha már bármikor az ölébe mászhatok, akkor most is azt fogom tenni. Kigomboltam a gombokat az ingén, mikor már az ölében foglaltam kényelmesen helyet, majd egy sütit megfogtam, mielőtt ellenkezhetett volna az egész mellkasát bekentem. Szexi látvány volt az olvadó csokoládé látványa a kockáin. - Hupsz, egy kicsit te is csokis lettél, de várj... - Öléből térdére ültem, hogy jobban oda férjek számmal mellkasához, hogy a csokit szép lassan kezdjem lenyalni róla.
- Drágám, mire készülsz? - Cassandra mindig készül valamire, épp csak sosem tudni előre, hogy mi lesz az, vagy épp mit akar elérni vele. De valahogy most nem a szokásos kínzó, csábító lassúsággal szabadult meg a szoknyájáról, sokkal inkább sietősen, de azért még így is fenn akadt rajta a tekintetem, de mégis túl gyors volt, vagyis egyre kevésbé van elképzelésem róla, hogy rövidesen milyen, miféle merényletnek fogok könyörtelenül áldozatául esni, de bevallom kíváncsi vagyok. - Ne csiklandozz... - Ha valahol csikis vagyok, akkor az a hasam, de nagyon. Cassandra pedig könyörtelen ostrom alá vette. Én pedig nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Jó, tudhattam volna, hogy még megfogom kapni a magamét, amiért csokis lett z arra a jóvoltamból, de az ajkai környékén egy deka olvadt csoki sem maradt. Nem vagyok kifejezetten édesszájú, vagyis a szó szó szoros értelmében nem falom a különféle édességeket, viszont mindent szeretek, sőt imádok, amit Cassandáról fogyaszthatok, róla minden édes, édesebb és ellenállhatatlanabb. Viszont ha már harc, akkor legyen harc. Felküzdöttem magam ülő helyzetbe, lassan kibújtattam a felsőjéből nem a tőlem megszokott, várt hévvel és mohósággal, hanem tényleg gondosan, vagyis kivételesen semmit sem téptem, fogtam egy újabb csupa csokis sütit, majd Cassandra szeme láttára alaposan összekentem vele a felső testét, jutott mindenhová... Szinte már gyereknek éreztem magam, ahogy a csokival összekentem mindenhol, de sokkal jobban fogom élvezni miközben lenyalom róla, a nyakáról, a melleiről, mindenhonnan. Nem is vesztegettem túlságosan az időnket, azonnal nekiestem ajkaimmal és nyelvemmel immár fedetlen felsőtestének. Lassan döntöttem hátra a kanapén, ahogy egyre inkább nem bírtam magammal, ahogy Cassandrából is halk, mégis kéjes sóhajok törtek fel. Azt hiszem ma különösen édes lesz a délutánunk, amit csakis kettesben fogunk eltölteni meg a sütikkel, de a nap egész hátralévő részében az övé vagyok és senkinek sem fogjuk megengedni, hogy megzavarjanak minket, még a telefonomnak se, mert azt hiszem a kocsiban hagytam.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 
03.07.14 8:22
