- A lányok már aludhatnak? - Legalább húsz percig baszakodtam az istenverte kulccsal, miközben legalább háromszor leejtettem és és még húsz percig mindannyian azt kerestük, mire nagy nehezen sikerült a zárat is megtalálnunk és bejutnunk a házba, ahol már meglepően csend fogadott minket.
- Szerintem már nem... - Jelentettem ki, miután sikeresen lelöknünk egy kisebb vagyont érő vázát, amit hála istennek kaptunk, más különben ezért holnap még irtó zabos lennék, de mivel sikerült is vele jó nagy zajt csapnunk, szerintem nincs már aki alszik ebben a házban, pedig esküszöm csendben akartunk bejönni és meglepni a lányokat, de az igazi meglepetés az lesz, ha most valaki felsikít, frászt kapnak és valakit lecsapnak egy whiskys üveggel. Apropó, holnap szintén nagyon morcos leszek, ha a bárszekrényből hiányozni fognak a kedvenc méregdrága whiskyjeim. Oké, ennyit a csendes megérkezésről, mivel sehol sem kapcsoltuk fel a világítást így még volt részünk pár kisebb balesetben mire elmásztunk a nappaliig mialatt is szakadtunk a nevetéstől. Elismerem bűzlöm, akár egy szeszkazán és ami a legszebb az egészben, hogy ezt már én is érzem, bár kétlem, hogy ennél jobban már képes lennék berúgni az engem körüllengő alkoholszagtól. De ha ez még mind nem volna elég a nappaliba bedőlve már énekeltünk is.
- Jaj cica eszem azt a csöpp kis szád... - Természetesen már kapaszkodnunk kellett egymásba és ha esünk az nagyjából olyan lesz, mintha kidőlne egy sor dominó. - Nélküled még a mennyország is fád... - Mindannyiunkból kitört a nevetés, mikor Matt sikeresen orral előrebukott, de a hangos nyöszörgésből ítélve még szerencsésen esett, mármint ha neki sikerült éppen egy földön fekvő lányra esni, akkor valahol lesz itt több is.
- Cassandra, édes kicsi szívecském. - Szakadtam ki az egyébként sem épp stabil bolyból, ami nem volt épp jó ötlet, legalább a két lánynak, akikre ráestem biztosan nem.  

---

- Aggodalomra semmi ok hölgyeim. Túl részeg vagyok bármihez is. - Fogalmam sincs, azt hiszem két lányra sikerült ráesnem vagyis inkább rázuhannom, mivel képtelen voltam már egyensúlyozni, de azért nem panaszkodom, ha jobban belegondolok és ha jól sejtem a nappalinkban most csupa hálóruhás nő fekszik szerteszét, bár most kétlem, hogy bárki is megtalálná a megfelelő lányt és örülök is neki, hogy nem Cassandrára sikerült esnem, nem akarom összetörni az esküvőnk előtt pár nappal.
- Édeske, ha ennél feljebb húzod a lábad ki fogsz herélni. - Fordultam az említett lány felé, akiről fogalmam sincs ki, így a nevén szólítani se tudtam, de a lényeg, hogy épp nagyon rossz és kellemetlen helyen van a lába, jobban mondva a térde.
- Bocsi... - Csak másszál le rólam. - De nem mi voltunk az egyetlenek. Mire jó, ha nem vagy képes elmászni a villanykapcsolóig, de pillanatnyilag valószínűleg még azt se találnám meg, különben is kinek kell most fény. Nem látni akartam, hanem valahol eldőlni és reggelig vagy inkább délig aludni, mert ma végre megtehetem. Nos, azt hiszem ez sikerül is, mondjuk ennek nem minden lány örül, de hát ez van.
- Kiszednéd a könyököd az oldalamból, köszi. - Hallatszott a rekedtes nyöszörgés a nappali másik végéből. Oké, van egy olyan érzésem, hogy hosszú éjszakánk lesz, azaz éjszakánk már nem, mert mennyi lehet az idő, legalább hajnali négy óra van.
- Nem férek el. - Túl részeg voltam még ahhoz is, lepakoljam magamról a nem idevaló kezeket meg lábakat, nekem jelen olyan mindegy, ki fekszik félig-meddig rajtam vagy épp hányan, ehhez az érzéshez már amúgy is hozzá vagyok szokva.
- Akkor gyere közelebb. Old meg cica... - Én képtelen vagyok arrébb menni, nem mintha jelenleg is tudnám hol vagyok, azon kívül, hogy a nappaliban, de hogy annak melyik részében vágódtam el arról gőzöm sincs, de semmi kedvem lefejelni mondjuk az üvegasztalt vagy bármi mást.
- Gyere ide hercegnőm. - Volt még bennem annyi erő, hogy felemeljen a kezem, hogy odatudjon bújni hozzám és még annyi, hogy nyomjak egy csókot a homlokára.    

---

- Fogdosol! - Cassandrát kerestem magam mellett, de ezek szerint egy másik lányt sikerült megtalálnom a közelemben, akit ezek szerint sikerült még letaperolnom is.
- Bocsánat. Hol van Cassandra? - A szemeimet még mindig képtelen voltam kinyitni. Túlságosan nehéznek bizonyultak, de azt már érzem, hogy mellettem nincs, mert akkor sokkal inkább rajtam lenne és most furcsán könnyűnek érzem a bal felem, ehhez az érzéshez nem vagyok hozzászokva, bár ha most úgy adódna, hogy ki kellene másznom a fürdőig hálát is adnék érte, amiért nem fekszik rajtam senki.
- Fogalmam sincs... Azt hiszem kirohant hányni. - Kaptam is két gyors választ. Azt hiszem ebben az esetben sikeresnek mondható volt a lánybúcsú is, a miénkről meg ne is beszéljünk, abból ítélve, hogy milyen kegyetlen cefreszag árad szét az egész nappaliban és szerintem ez most nem csak belőlem és szerintem ma nem fogok sok mindenhez nyúlni a nappaliban irgalmatlanul berúgtunk.
- Berlioz... Ráfeküdtél a macskára. - Tápászkodtam fel arra, hogy a cicánk keservesen nyávog, valakinek sikerült ráfeküdni szegényre. Nagy nehezen felálltam és nem épp magabiztos és stabil léptekkel Cassandra keresésére indultam, bár abban már nem voltam biztos, hogy meg is fogom találni még mielőtt kidobnám a taccsot valahol, szóval inkább a földszinti fürdőbe vettem az irányt, ahol meg is találtam a menyasszonyomat. De addigra alaposan fel is fordult a gyomrom és mivel Cassandra már lefoglalta  WC kagylót, a mosdóba bukva adtam ki magamból mindent, ami kiakart jönni. Nem nagy csoda, istentelenül mennyiségű alkoholt fogyasztottunk el a múlt éjjel.
- Jó reggelt cica. - Ültem le a padlóra háttal nekidőlve a kád szélének. Azt hiszem jó ideje nem voltam ennyire másnapos és beteg, de azt tudom, hogy mikor leszek legközelebb. Egy hét múlva.     

---

- Ez most a legkisebb problémám, plusz engem az életben nem vennél rá, szóval megbocsájtható... Kegyetlenül berúgtunk, így nem fogom megmondani mi hol voltunk, de lövésem sincs. - Komolyan ez foglalkoztat most a legkevésbé. Különben is lánybúcsú volt, lehetett rá számítani. De az a whisky valami méreg volt, amit Bob hozott, jut eszembe őszintén remélem a lányok meg a menyasszonyom érdekében is, hogy azokból a bárszekrényben nem hiányzik, főleg a legdrágábbakból nem, mert azért még másnaposan is pipa leszek. Jobban belegondolva arra sem emlékszem... Az egész hazavető útra nem, arról már rémlik valami, hogy jó negyven percet szerencsétlenkedtünk az ajtóban a kulccsal, mire egyáltalán betudtunk jönni, de hogy idáig hogy jutottunk el vagy másztunk el, arról nekem fogalmam sincs, de minden végtagom megvan, szóval nem lehet akkora a gond.
- Megöltük azt az irtózatosan ronda vázát az előszobában... - Iszonyat gusztustalan egy szerzemény volt és így utólag hálás is vagyok azért, hogy nem velem vetette meg, mert akkor esetleg sajnálnám, de nem a vázát, hanem az érte kiadott pénzt.
- Ki mondta, hogy az utolsó...? -  Legénybúcsúm igaz ez az egy van és lesz, amire emlékezni fogunk, de ha mi beakarunk rúgni istentelenül arra mindig fogunk találni alkalmat, bár ha csak nem kikötés, hogy a nők maradnak nem fogom itthon hagyni, különben sem vagyok nyugodt, ha hosszabb ideig egyedül van.
- Felfogsz fázni cica. - Simítottam végig az arcán, majd a hajával kezdtem el babrálni. Tényleg hideg ez a csempe és egyikünknek se hiányzik, hogy megbetegedjen egy héttel a várva várt nagy nap előtt. Biztosra veszem, hogy Ő sem azzal akarja az elkövetkező napokat tölteni, hogy kikúrálja magát a következő hétvégére, sőt szerintem Ő már alaposan betervezte minden egyes napját, kozmetikus, manikűrös és a többi... Bonyolultabb ez, mint az én időbeosztásom     

---

- Bár inkább már a nászéjszakánknál lennénk. Anya rágni fogja a nyakam egész héten... Kifog készíteni, előre érzem. - Szóval, ha mégis csak párszor megcsúszna az üveg, azt kikérem magamnak, nem csak az én hibám. Én már a legelején kikötöttem, hogy amiből csak lehetséges szeretnék kimaradni, ha nem létfontosságú a jelenlétem, mint például a meghívókra való betűtípus kiválasztásakor, komolyan mutassanak csak egy olyan férfit, akit ez még ha csak látszólag is érdekel. Most pedig mindössze egy hét maradt hátra. Esélytelen, hogy ezt megússzam vagy, hogy valahol ne keljen ott lennem.
- Bár a nászéjszakánkkal így is csúszni fogunk kicsit. Igaz, az első megállónk nincs olyan messze. - Tudom, hogy furdalja a kíváncsiság hová fogunk menni, mert akárhogy is próbálkozott, ismerem, tisztában vagyok vele, hogy legalább egyszer nem bírt a kíváncsiságával és megkísérelte kideríteni a helyszínt, ahová megyünk, de nem ment a dolog és belőlem sem sikerült kiszednie, de már csak egy hetet kell kibírnia és minden valóságossá fog válni.
- Akkor az enyém egy piszkosul hosszú fogadalom lenne és ráunna a násznép hallgatni. - Legalább azt elmondhatom magamról férfi létemre, büszke is vagyok magamra érte, hogy a fogadalmam megírásával nem volt problémám. Sikeresen elkészült még idő előtt. Bár ha nem írtam volna le, akkor is szóról szóra eltudnám mondani, szóval még akkor sincs gond, ha véletlenül elfelejtem vagy nem emlékszem hová tettem, bár azt kétlem.
- Miután életet leheltünk mindenkibe. Azt hiszem ezt a részt bízd inkább rám, Te pedig addig kérhetnél nekünk kávét, amíg feltámogatok mindenkit. - Az sem lesz egy könnyű menet, mire mindenkit élő, félig élő státuszba rakok, kávéból pedig legalább egy vödörrel fog kellene mindenkinek. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt Dorothy meglátja menten rosszul is lesz a házvezetőnőnk. Lassan feltápászkodtam a padlóról, majd Cassandrát is felhúztam és kicsit nehézkesen, de kitámolyogtunk a fürdőből, épp időben...    

---

- Persze, amint sikerül kocsiba ültetni valamennyiüket, már akik lesznek olyan állapotban, hogy ne okádják végig a kárpitot hazáig. - Valószínűleg én sem lennék jelen pillanatban abban az állapotban, hogy kocsikázzak, így legfeljebb azt vállalom, hogy mindenkinek segítek kimászni és segítek betuszkolni egy kosi hátsóülésére, de az ki van zárva, hogy én volán mögé üljek és bárkit is haza furikázzak, de még nem is csak azért, mert iszonyat másnapos vagyok, attól még elvezetnék valahogyan, de annak a kocsinak méreg drága minden egyes négyzetcentimétere, nem kockáztatom meg, hogy bárki is színeset ásítson benne, akkor akadnék ki csak igazán.
- Te most viccelsz? Azt sem tudtam hol vagyok onnantól, hogy eldőltem, mint egy darab fa, bár a női nyöszörgésekből ítélve még mindig megy részegen is hová kell esni puhára. - Kúszott egy huncut mosoly az arcomra. Azt hiszem ezt sosem fogom kinőni, de amíg néhány nap múlva Ő lesz Cassandra Drescher szerintem egyáltalán nincs miért kibuknia ezen. különben is, az orrunkig sem láttunk, Tőlünk aztán anyaszült meztelen is lehetett volna az összes, akkor is túlságosan részegek voltunk ahhoz, hogy magunkhoz térjünk, sőt szerintem van, aki abban a másodpercben kidőlt, hogy pofával tompította az ütést a nappalinak valamely pontján vagy az egyik nő valamely pontján, de miután itt leginkább párokról beszélhetünk baráti alapon elintézzük a félreértéseket, mint például, hogy azt hiszem akaratom ellenére is letapiztam Brittanyt.
A nappalink kész aknamező a másnapos emberektől, miután többé-kevésbé mindenkit sikerült felrázni Cassandra után mentem, közben pedig Berlioz cicát is felkaptam még mielőtt valaki megint ráfeküdne vagy ráesne szegényre, bőven elég volt neki egyszer is elszenvednie egy kilencven kilós állat zuhanását. A konyhában meg is lett a kis hercegnőm, megkerülve a konyhaszigetet sétáltunk a háta mögé a cicával, a nyakához bújva nyomtam egy csókot puha bőrébe.
- Többé-kevésbé mindenki életben van. - És még gyomormosásra se kellett senkit vinni. Azt hiszem összességében egy sikeres estét zárhattunk, mihez viszonyítva? Ahhoz, amire számítottam, elvégre egyszer fogok megnősülni.    

---

- Hát... Pár mellméretről tudnék nyilatkozni. - Kúszott kacér mosoly a képemre. Oké, legfeljebb egy-kettőről az is véletlen volt. Tágas nappalink van, ez igaz, de nem negyven ember részére és nem a földön való alváshoz, de azért valahogy megoldottuk és még aludni is sikerült néhányunknak, azért bízom benne, hogy senki sem hányta végig az éjszakát egy olyan szegletének a háznak, aminek ketten Cassandrával nagyon nem örülnénk, sőt nagyon remélem, hogy senki sem volt abban az állapotban, hogy felmásszon az emeletre. Jó nagy felfordulást csináltunk a földszinten is, főleg miután mi is megérkeztünk kisebb-nagyobb sikerekkel, balesetekkel, bár ha mi lettünk volna itt, akkor sokkal rosszabb lenne most a helyzet, minthogy a lányok voltak itt. Szóval nagyon remélem, hogy semmi nagyon, nagyon drága dolog nem lett felszentelve, mert azért, ha kijózanodok kissé zabos leszek. De legalább az üvegajtók, ablakok megúszták épen, senki sem ébredt rá hajnali négykor, hogy csobbanni szeretne meg hasonlók, vagyis viszonylag kisebb mértékű károkkal zárhattuk a múlt estét.
- Valaki reggel határozottan ráfeküdt, mert a cica nyávogására ébredtem fel... - De ezt leszámítva senki sem hányta le, még jó, mert akkor hozzá nem nyúltam volna és azt hiszem Cassandra se, sőt az is rejtély lett volna, hogy ki fürdeti meg, így is olyan szag árad szét a nappaliból az egész házba, mint egy szeszkifőzde.
- Úgy érzem, hogy az ereimben már a vér keveredik whiskyvel, nem pedig fordítva. - Szerintem ez eléggé kielégítő válasz. Az én ereimben lassan már a tiszta vér számít újdonságnak, a whisky jelenléte már megszokott, sőt lassan nagyobb arányban is van, mint a vér.
- Én ezzel most nem próbálkoznék, legalább háromszor annyit ittam, mint akkor, amikor legutóbb kegyetlenül részegnek láthattál. Megkeresem a legjózanabbak látszó nőt és megkérem, hogy segítsen, oké? - Mert az én kezembe most inkább ne adjon tálcát. Örülök, hogy élek, bár visszafelé a nappaliba könnyen lehet, hogy megejtek még egy kitérőt a fürdő irányába.    

---

- Még meggondolom... Talán inkább kutyaharapás szőrével. - Egyáltalán nem gondoltam komolyan, de azért kíváncsi vagyok a reakciójára. Őszintén szólva most nem kockáztatnám meg a dolgot, hogy a durva másnaposságomat is whiskyvel kezeljem, más körülmények között simán, de most még a kávéban sem vagyok biztos. Tényleg nem vagyok benne biztos, hogy megtudnám mondani mikor voltam utoljára ennyire részeg. Valószínűleg jó régen, de még leszek egy párszor, például annak örömére, hogy megnősülök. Sokan nem hitték volna, hogy valaha ez a nap is elfog jönni, főleg azt nem, hogy ilyen korán, még magam sem. Félreértés ne essék, nem arról lenne szó, hogy eddig gyerekesen gondolkodtam volna, mert azt gondoltam, hogy nagyon is komolyan vettem azt, amit csináltam, épp csak nem vágytam a szerelemre,, sőt úgy éreztem, hogy az az én életembe már nem férne bele és a magamfajtát nem illeti meg.
- Akkor pedig gondoskodok róla, hogy mondjuk... Ne hányjanak bele a cica kosarába vagy hasonlók, mert annak egyikünk se örülne, pláne nem Berlioz. - Őszintén remélem, hogy konkrétan sehová sincs hányva a nappaliban, mert akkor még nagyon hosszú ideig áradni fog bent a cefreszag és kétlem, hogy attól bármelyikünk is jobban érezné magát, sőt még valószínűleg pár napig eléggé erősen érződne.
- Írd fel a naptárba, hogy megéltük azt a napot is, amikor képtelen vagyok piára és szexre gondolni. - Mert az még nem sokszor fordult elő velem az utóbbi években és nagy valószínűséggel nem is sokszor fog és minden bizonnyal Cassandra ezen most jól fog szórakozni egy ideig. Bár Ő is elég mosott állapotban van, de még így is gyönyörű.
- Esküszöm, egy cefrés hordónak nincs ilyen irgalmatlan szaga. - Csapott meg egyből, amikor beléptem a nappaliba. Tudom, fogjam be, miután nekem ezzel általában nincs problémám. Most sem lenne, ha nem lennék ilyen másnapos. Követve a többiek példáját kerestem magamnak egy biztonságos helyet, ahol kevésbé forog minden és lejjebb már nem eshetek és lassan leültem.
   

---

- De, de igen. Hidd el, lennék olyan elvetemült, de most nem leszek. - Viszont képes lennék rá és menne. Mivel szeretném, ha mindenre fel lenne készülve velem kapcsolatban, azt sem árt ha tudja meddig vagyok képes elmenni bizonyos esetekben. Még mindig alig hiszem el, hogy a feleségem lesz. Az én gyönyörű feleségem.
- Említettem már, hogy Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam? - Szerintem igen, mát vagy ezerszer, kis milliószor, de nem számít, mert még legalább ennyiszer elfogom mondani neki a közös életünk során. Talán minden egyes nap és minden egyes nap ugyanolyan komolyan, őszintén fogom gondolni. Az első nő az életemben, akit képtelen lettem volna elengedni, sőt most már az egyetlen is.
- Mondjuk az összeset. - Durva cefreszag árad lassan mindenfelé szét a nappaliból, ami nekünk most egyáltalán nem annyira jó. Én bírom a másnaposságot, de a tegnap este kiütött még engem is, de életemben háromszor szándékozom vagyis még kétszer ilyen istentelenül, irgalmatlanul berúgni. Az első megvolt. A legénybúcsú, a következő, ha gyerekünk születik, végezetül pedig... Na jó, annyira öreg még nem akarok lenni, sőt még rá se akarok gondolni.
- Talán szeretnéd, ha kicsit felráználak? Véleményem szerint nem... De ne aggódj cica, elmúlik. Órák kérdése és megint a régi leszek, még ha kissé fáradtan és leharcoltan is, de mi lenne, ha ma inkább összebújós alvós napot tartanánk? -  Tudom, ez általában nem jellemző ránk, de kétlem, hogy ma még leszek használható állapotban főleg úgy, hogy előttem nem aludtam még pár órát. - Különben is csak veled akarok aludni... Mit szólsz? Plusz tilos engem ott hagyni. - Tudom, hogy általában én kelek korábban, aminek Ő nagyon nem szokott örülni, d épp ezért ahhoz vagyok hozzászokva, hogy mindig mellette van, amikor felébredek és Őt pillantom meg először, hát ez ma reggel elég nehezen lett volna kivitelezhető, de még kárpótolható vagyok.
Mondjuk úgy, hogy igyekeztem gyakorolni a rám váró feleség szerepét, mégpedig azzal, hogy készítettem kávét a másnapossággal szenvedő barátaink részére. Nem túlzottan volt a kezemben stabilan a kávéscsészékkel teli tálca, de azért mégis megoldottam, hogy szétosszam közöttük, vagyis azoknak, akik kértek.
- Igen, kb. olyan húsz perc múlva, de addig gyere ide. - Addig is mindenki nyugodtan megihatja a kávéját és valamilyen szinten észhez térhet. Azt hiszem ma mindenkinek hosszú napja lesz, remélem a miénk az ágyban lesz hoszzú.     

---