Elgondolkodok a kérdésén. Nem szeretek beleszólni a dolgaiba, hiszen felnőtt ember. Viszont, ha a véleményem érdekli vagy tanácsot kér, akkor persze, próbálok olyan véleményt mondani, ami nem épp baromság.
-Szerintem vegyél ki egy nap szabit. Ennyit megér, hogy kiderítsd, ki ez a srác és miért van itt. Ryannel is beszélsz legalább egy kicsit és el tudod dönteni majd biztosan, hogy mi legyen Axel-el. Legalább, nem kell majd folyton ezen rágódnod.- vonok végül vállat, majd a megjegyzésére gyengéden meglegyintem a fejét. Kétlem, hogy olyan jó lenne csövezni egy tizenakárhány éves srácnak Las Vegasban. Senkinek sem lehet jó erre a sorsra jutni, de egy fiatal srácnak, akinek még javában azon kellene agyalnia, mi legyen belőle, ha nagy lesz, pláne nem jó.
-Ne haragudj cica, de meglehetősen defektes a családod, ugye tudod?- vigyorodok el, majd nyomok egy puszit ajkaira, hogy biztosan leessen neki, hogy csak szemétkedek. Viszont tény, ami tény, valami nincs náluk rendben. Remélem, Colinnál nem fog ez előjönni. Biztos, hogy megfejelném, ha bántaná Connort. Ennyiből jobb a mi helyzetünk, hogy bár nagy darab férfi és erős, azért alkalom adtán lehet, hogy magam alá tudnám gyűrni. Viszont, nálunk nem fog ilyen előfordulni. Azt nem engedem.
-Mondtam neki, hogy itt nincs drog. Odakint az utcán azt csinál, amit akar, csak ne jöjjön ide szétcsúszva. Azért mégis csak az állásunkkal játszanánk, ha drog lenne itthon. De a legjobb talán az lenne, ha keresnénk neki valami elfoglaltságot. Vagy nem is tudom. Megpróbálok majd figyelni rá, hátha kitalálok valamit.- sóhajtok egy nagyot, majd kezemmel végig simítok párszor Colin hasán és elgondolkodva a sötétbe bámulok. Milyen szerepet vállalhatnék én Axel életében? Nem akarnék anyáskodni felette, hiszen felnőtt már. Talán jobb lenne, ha megpróbálnék a jó fej nagynéni vagy nővér lenni.
-Majd én gatyába rázom, ahogy téged is néha.- vigyorodok el végül ismét, miközben felsandítok Colinra. Hát igen. Ő is olyan olykor, mint egy nagy gyerek és a sarkamra kell állni, hogy észbe kapjon. Viszont ugyanez a helyzet akkor is, ha elő jön belőlem a hisztis picsa, csak épp fordítva vannak kiosztva a szerepek.

Hallgatom azt, amit mond, elgondolkozva minden egyes szaván. Talán lehet ezt kellene csinálnom, abban igaza van, hogy csak így el nem napolhatjuk a témát. Viszont mindenképp be kell mennem néhány iratért az irodára.
- Lehet az lesz, hogy átdobom Ryanhez, aztán kicsit ott maradok én is beszélgetni. - azt már nem teszem hozzá, hogy majd visszafelé. De az lényegtelen is. Elvégre Mindegy mi a sorrend.
Az újabb megjegyzésén elnevetem aztán magam. Igen, én magam is eléggé tisztában vagyok, hogy elég flúgos megy családi köröm van. És igazából örülök, hogy ez rajunk nem ütközik ki. És annak még jobban örülök, hogy tényleg elvégeztettem azt a tesztet. Nincs semmi baj az elmémmel, és ezt ha valaki megkérdőjelezi most, vagy később, akkor nem tudok mással szolgálni, csak az orvosi papírommal. Azt hiszem azért az elég sokat nyom a latban. Eszembe jut, mennyire rossz volt Abi apjától hallgatni, vagy akár egyszer tőle is hallani, ahogy ha óvatoskodva is, és csak aggodalomból, de unszolt, hogy csináljam meg a vizsgálatot. De nem, most nem hagyom előnybe kerülni ezeket a gondolatokat. Viszonzom azt az apró puszit, miközben tovább cirógatom a karját. Mostanra ki is megy az álmosság a szememből, sőt érzem, hogy nem fogok egykönnyen elaludni.
- Fogalmam sincs, mi késztette rá, hogy drogokhoz nyúljon, de ennek nem szokott jó vége lenni. Ha máshol teszi, akkor sem. - kicsit gondterheltté változik az ábrázatom, de végül csak sóhajtok egyet. Még csak most került a házba a kölyök, máris érzékelni kezdem a gondjait.
- A magad nevében beszélsz? Mert azt én is szoktam csinálni. - nevetem el magam, és adok egy hosszabb csókot is neki. Ritkák szerencsére mostanság azok a viták, amik csak felstresszelnek, ami pedig megint csak nem jó, hisz Connor is érzékel rajtunk pillanatok alatt mindent.
Egy biztos, azzal az apró csókkal, meg a simításokkal most kicsit beindította a fantáziám. Lehet ennek az estének nem most lesz vége?

Igazából nem is értem, miért csak ilyenkor akadnak össze ezek ketten Ryannel. Jót tenne nekik, ha sűrűbben találkoznának és Ryannek is jót tenne, ha néha elfogadná a segítségünket. Hiszen egyedül van két kisgyerekkel.
-Menj csak el hozzá, cica. Rátok is rátok fér egy kis beszélgetés.- simítom meg az arcát mosolyogva, majd elkomorodik a pillantásom, ahogy ismét szóba kerül Axel és a drog. Hát igen. Semmiképp se szokott jó vége lenni, de jelenleg az kattog legjobban a fejemben, hogy Connort és Colint megvédjem. Axelt még nem ismerem annyira, hogy bevonjam ebbe a kis körbe és igazán érdekeljen, mit csinál. Felnőtt, egyedül császkál ki tudja mióta... miért pont én kezdjek aggódni érte ezerrel? Viszont tény, ha tudok és elfogadja, akkor segítek neki. Rákényszeríteni viszont nem fogom tudni, hogy elmenjen elvonóra vagy akármi. Ha másért nem is, Colin miatt megpróbálom majd puhítani a srácot.
-De én sokkal jobban csinálom, valld be. Nőiesen, ravaszul. Némi fenyegetés, zsarolás. Nem is értem, hogy lettem rendőr, amikor ilyen jól tudom használni ezeket a dolgokat.- vigyorgok fel rá, majd viszonzom csókját és alaposabban végig gondolom ezt. Végtére is, teljesen igaz. Képes vagyok sok mindent bevetni a cél érdekében, Colin pedig ezt már tudja jól. Ahogy azt is tudja, hogy tud megpuhítani percek alatt.
-Jó éjt cica.- nyomok végül még egy puszit a képére, majd a másik oldalamra fordulok, megigazítom a párnám és úgy, hogy a hátam Colinhoz simuljon -nem szeretek úgy aludni, hogy nem érzem magam mellett- lehunyom a szemeim. Bár nem igazán mondhatom magam álmosnak ennyi agyalás után, viszont tudom jól, ha nem alszok, holnap Connor kikészít.

Az igaz, hogy mostanában nem beszéltünk túl sokat Ryannel, egyrészt munka, másrészt meg ott a két gyerek neki. Szerintem bőven sok a gondja velük, na meg este kire bízná? Mondjuk egyszer már csináltunk olyat, hogy Abi bevállalta a plusz két kicsit, mi meg leléptünk valahova. De ezt máshogy nagyon nem is lehetne kivitelezni, hisz öcskösnek már megint nincs barátnője. Mint ha balszerencsés lenne a nőkkel szemben, vagy nem tudom. Lehet egyszerűbb csak a bébiszitter. Meg ő házvezetőt is megengedhetne magának. Bólintok csak válasz gyanánt a szavaira, ahogy pedig megsimítja az arcom, elmosolyodok.
Axellel tényleg kellene kezdeni valamit. Lehet ideiglenesen megkapja az egyik vendégszobát, ha jól viselkedik. De csakis akkor, nem máskor.
- Még jó, hogy nem az ellenséged vagyok, nem lennék szívesen a zsaroltak helyében. - kuncogok. Azért tud ő másképp is nyomást gyakorolni rám, nem kell elmenni ahhoz a végletekig, hogy igen könnyen befolyásolni tudjon. Elég sokszor csak szépen néznie, máris meggondolom magam. Nem vagyok egy papucs, csak könnyen hajlok a véleménymódosításra.
Jól esik a csók, és egészen bele is jövök. Tényleg kezdem magam nem fáradtnak érezni. Majd aztán megszakítja, ad még egy apró puszit és egy "jó éjt cica" lezárással meg is fordul. Én pedig csak nézek rá - vagyis most már igazából csak a haját - meghökkenve. Oké, ez gyors volt. Kicsit csalódott is vagyok, de bele is törődök. Elnyomom magamban a késztetést, és csak egész egyszerűen átölelem.

Reggel aztán én ébredek elsőnek. Szinte azonnal kipattannak a szemeim, óvatosan kibújok mögüle az ágyból és a fürdőbe megyek összeszedni magam. Vagyis hát csak megmosom az arcom. Majd a tükörben elmélázok azon az elégedetlen pofán, és aztán bemegyek Connor szobájába. A kis gézengúz már a rácsba kapaszkodva ácsorog és nézeget ki. Komolyan ha megtanul menni, ki fog innét egyszer mászni. De most csak köszöntöm, amire széles vigyor ül ki az arcára és nyújtogatja felém a kezeit. Vegyem ki, hát persze, kell a mozgástér neki. Lemegyek aztán vele, át a nappalin, egészen a konyháig. Persze amíg átvágok, nem leszek rest köszönni.
- Jó reggelt Axel. - Connor nagyban forog a karomban, ahogy előkészítek pár banánt, Connort a pultra ültetem és a kezébe adok egy kis csücsköt. Rágcsálja csak el, amíg én megcsinálom a turmixot.

Az ellenségem? Soha. Hogy is lehetne Colin az ellenségem? Persze, volt már, hogy összekaptunk és képes lettem volna megcsapkodni valamivel, de aztán elég volt csak ránéznem, miután lenyugodtam és már imádtam is tovább, mint addig. Képtelen lennék rá sokáig haragudni, maximum úgy, ha nem látnám. Akkor nem tudna a szemeivel is hatni rám, mert azzal bizony sok mindent képes elérni nálam. Úgy tud nézni, mint egy elveszett kölyökkutya.
Kíváncsian lesek a sötétbe, miután megfordulok, hogy mi lesz a reakciója erre, hiszen éreztem én az előbbi csókból, hogy annyira már nem is álmos, de valahogy nem lennék most képes elengedni magam és hancúrozni, mikor odalent alszik az unokaöccse. Nem tudom. Pár nap után biztos nem lesz furcsa, de így még... nem így kellene bemutatkozni. Szóval, várom a próbálkozást, morgást, de végül csak átölel, én pedig hálásan elmosolyodok és összekulcsolom ujjainkat, ahogy tenyerem a kézfejére simítom.

Ahogy kezdek kicsit észhez térni, nyújtózkodok egy nagyot és csak akkor nyitom ki a szemeim, mikor érzem, hogy nincs már mellettem senki. Viszont a lepedő még mellettem meleg, szóval nem rég kelhetett fel Colin. Ebből kiindulva pedig kicsit megengedek még magamnak egy kis fetrengést, de aztán bevonulok a mosdóba, hogy összekaparjam magam, majd kisétálok a szobából. Connorhoz be se kell néznem, mert már hallom, hogy odalent gügyög, így aztán csak lemegyek a lépcsőn és a konyhába veszem az irányt.
-Jó reggelt.- sétálok mosolyogva Connorhoz és apucihoz, majd mindkettőt egy puszival üdvözlöm és a nappali felé sandítok, hátha felkelt már Axel is.

Azt a port nem kellett volna magammal hoznom, dehát ez van. Titkolózni amúgy sem sikerült volna sokáig. Nem úgy nézek ki, mint egy frissen sült kenyér.
Valamikor félidőben leestem a kanapéról, de azt hittem, hogy csak álmodok. Aztán meg nem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán visszamásztam, és aludtam tovább. Reggel ugyanezt eljátszottam, csak a leesés nélkül. Csak feküdtem és néztem a plafont, és gondolkodtam a semmin. Tisztára másnaposnak érzem magamat, pedig tudtommal nem ittam semmit sem tegnap. Keveset aludtam és ennyi. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn, szóval lassan felültem, és rátettem az államat a kanapé támlájára.
- Jó reggelt. -
Ásítottam egyet, aztán visszadőltem. Nem akarok még felkelni. Jó itt.
Nemsokára megjelent Abigail is, de nem sokat láttam belőle, mivel feküdtem.
Visszatérhetnék a felkelésre délután is, de azt kétlem, hogy hagynák. Végül lemásztam a kanapéról, és öregasszony tempóban elindultam a többiek felé.
- Jó reggelt. -
Mostmár mindenki kapott jó reggeltet, vissza is mehetnék aludni. Egy ideig a gyereket néztem, meg azt, ahogyan eszik. Amikor az öcsém ekkora volt, azt hittem, hogy megölöm. Mondjuk most sem jobb, idegesítőbb, mint volt. Ő is Axel-gyűlölő robot lett, az apámnak köszönhetően. Ha nem utálna, én akkor is utálnám a kölyköt.
Nem is értem, hogy Anthony hogyan tudta elviselni.
A bambulás után leültem a legközelebb lévő székre, és ásítottam párat.

Connor egyből lefoglalja magát, ahogy megkapja a banán csücskét. Mindenképpen nagy előny, hogy reggel nem hisztis, vagy nyűgös nagyon, mert akkor nem csak a reggelinél akadnának gondok, de az öltöztetésnél is. Csak akkor morcos, ha keveset alszik, rosszul alszik, vagy épp valamije fáj. Momentán időnként az ínye, ahogy jön ki a foga. Az öltöztetéskor is kell azért vele küzdeni, igaz csak játszik, de előszeretettel forog, vagy mászna épp el a pelenkázóról.
De jelenleg csak szövegel a banánhoz, ha épp tele a szája, ha nincs. Vigyorogva sandítok rá időnként, szórakoztató a jelenléte, főleg ilyenkor amikor nagyon is beszédes. Tudom, hogy a pulton azért megmarad, máskülönben nem ültetném fel oda. Menne az etetőszékbe. De csak a lábaival dobol, vagy épp kajás kézzel akar valamit megfogni. Amíg tele a keze, ilyen veszély nincs. Figyelem ahogy szépen elmaszatolódik a pofija, majd le is kajálja magát.
- Úgy van, malackodj csak. - szólalok meg nevetve, mire rám sandít és ő is megereszt egy széles vigyort. Abi felbukkanására már megint hangosan kezd szövegelni, persze neki. Mint ha mesélni akarna, és közben a banánnal hadonászik. Lekapcsolom az első kör turmixot és kitöltöm a poharakba, közben kapok egy puszit. Meg Connor is, bár ő az első mozdulattal az anyja arcába nyomja a ragacsos pépes tenyerét. Mert igen, amíg elrágcsálta azt a banánt, össze is nyomorgatta alaposan.
- Hogy aludtál?
Újabb kört pakolok be a gépbe, ahogy aztán Axel felbukkan, rá sandítok. Connor meg egyenesen mutogatni kezd felé, kíváncsian és hol ránk néz, hol a srácra. Idegen neki, és így furcsa is.
- Ő a vendégünk, köszönj szépen neki. - adok egy puszit Connor buksijára, mire ő megint Axelre néz. Hezitál egy picit, majd integetni kezd neki a maga sajátos módján.
- Mi legyen a reggeli?

Azt hiszem, nevelés terén eddig egész jól haladunk. Sokszor hallom ismerősöktől, hogy a gyerek csak anyuval marad és hasonlók, de hála az égnek nálunk nincs ilyesmi. Colinnal is nagyon jól el van, sőt. Odáig van az apjáért. Látni rajta, ahogy ránéz. Mintha magára Istenre nézne föl olyankor.
-Látom, nagyon finom az a banán.- vigyorodok el, majd megtörölgetem a kezét, aztán persze a saját képemet is lemosom, mert ugyebár az uraság gondoskodott róla, hogy semmi nyoma ne legyen már annak, hogy összekaptam magam a fürdőben alig öt perce.
-Remekül.- vigyorodok el és aféle engesztelésképp adok Colinnak egy hosszú, forró csókot. Ha tudná, milyen szívesen hancúroztam volna vele este, na de Axel jelenléte akkor is zavart picit. Meg kell még szokni. Ennyi az egész.
-Jó reggelt. Kávét esetleg?- sétálok a kávéfőzőhöz, ahogy a vendégünk is megjelenik és miközben lefőzök egy adagot, Connort lesem, miként ismerkedik az új rokonnal. Ebből a szempontból is mázlisták vagyunk. Nem hisztizik vagy bújik ezerrel, ha idegent lát -persze, csak akkor, ha mi is vele vagyunk-, hanem óvatosan barátkozik. Ez jó lesz majd, ha oviba megy. Legalább nem csinálja össze magát az idegenek láttán.
-Én pirítósra szavazok. Axel?- lesek rá mosolyogva és próbálom nem elröhögni magam azon, mennyire nagyok rá Colin cuccai. Meglehetősen viccesen fest. Mint a filmekben, amikor valaki visszafiatalodik és a felnőtt kori ruhái csüngnek rajta.
-Ugorjatok majd be valahova venni neki pár ruhát, jó? Attól függetlenül, miben sikerül majd megegyeznünk.- lesek Colinra, majd kitöltöm magunknak a kávét, Axelnek is úgy, ahogy kéri, végül Connort felveszem és leülök vele az asztalhoz.

Hiányzik a kokainom. Még nem annyira, hogy a falat kaparjam érte, de remélem, hogy nem lett kidobva. De ha meg nem a kukában végezte, jó kérdés, hogy merre lehet. Ahogy elnézem Abigailt, Colint és a gyereket, senki sem próbálta ki. Most nincs nálam pénz, Anthonynak nem venném sok hasznát, így meg elég nehéz lesz szereznem. Pláne úgy, hogy ma minden vagyok, csak szabad nem.
Ezer éve ittam utoljára kávét, de mivel van ami helyettesítse, nem is gondoltam rá. De valahogy fel kell élednem, mert így lassan elhullatom a végtagjaimat.
- Kérek. -
Amikor két ember előttem csókolózik, mindig attól félek, hogy egymásnak esnek, én meg nem tudok elmenekülni és végig kell néznem. Ennek a valószínűsége még annál is nagyobb, hogy én essek neki valakinek szórakozásból. Ha lesz feleségem, az egy LSD-s zacskó lesz, a szeretőm pedig a heroin. A kutyám kokain, a gyerekeim hasis és marihuána.
A kisgyereknek visszaintegettem, amit gyorsan abba is hagytam.
Egyszer tartottam a kezemben az öcsémet, de sikerült elejtetem. Igaz, ő nagyobb volt mint Colinék fia. Ha itt tudok maradni, akkor távol tartom magamat tőle, mert ha véletlen kárt teszek benne, vagy akkor ilyesmi, engem vonnak felelősségre.
- Nekem is jó az. -
Abigailra néztem, de vele én ellentétben nem mosolyogtam, csak álmosan pislogtam még mindig.
Szeretem a pirítóst, de majdnem minden mást is. Ha válogatós köcsög lennék, akkor már nem élnék, mert éhenhaltam volna.
- És mit kértek majd cserébe? Mert több dolgot már nem lehet elkobozni tőlem. -
Csak úgy önzetlenül ruhát venni..nekem. Érdekes. Ezekre a kedvesség bombákra nemtudom, hogy hogyan reagáljak. De az nembaj, hogy nem is hozzám lett szólva most, én simán válaszolok arra is, ha nem is rólam van szó.
Lehet, hogy a kávénak így minden nélkül elég szar íze lesz, de másnál sem arra megyek, hogy finom legyen. Fel akarok kicsit pörögni, mert  hozzám nem passzol ez a levertség. Ami mellesleg nem az én hibám, mert kifosztottak. Megkaptam a kávét, de még nem kezdtem el inni, majd a kajaevés közben.

Figyelem, ahogy Abi lemossa Connor kis tapicskolásának eredményét, vagy ha úgy nézzük a reggelijének a nyomát. Épp csak benyomom turmixnak a következő adag banánt, már kapom is azt a reggelire kicsit heves csókot. Nem számítottam pont most rá, talán mert kicsit még bennem van az előző este. Mi tagadás, egy picit, egy parányit frusztráltnak érzem magam. Bár lehet ez csak beképzelt, és igazából csak az egómat bántja a dolog. De mindenesetre viszonzom és el is mosolyodok egy picit.
Axel aztán csak feltámad időben és bejön a konyhába. Szemmel láthatólag kicsit nyúzott. Rosszul aludt volna? Két oka is lehet ennek, egyrészt hogy tényleg napok óta vagy nem aludt, vagy nem aludta csak ki magát, vagy pedig a kokó. Vagy az a por. Nem néztem még meg mi van benne, elég egyértelmű. Még nem dobtam ki, de biztos helyen van. Még erről akarok azért vele beszélni, és szándékomban áll megsemmisíteni is a végén.
- Ti kértek turmixot? - teszem fel a kérdést, ahogy az újabb pohárba töltöm ki a banánt. Mert ha nem, akkor legfeljebb megiszom mindkettőt. Reggelinek pont jó.
- Nekem is jó a pirítós, igazából mindegy. - vonok vállat, közben felemelem a poharam és belekortyolok a sárgás lötyibe. Abi megjegyzésére csak bólogatok, pohárral együtt persze érdekesen festhet. Egész finom, érett és... tejes, nem egyszerű csak úgy egy válasz erejéig lepakolni. Axel kérdésére azonban értetlen grimaszba torzul az arcom. Nem vágom egészen, miért akar erre kilyukadni.
- Hogyan cserébe? Ugyan már pár cucc nem nagy ügy. Vagy inkább visszavennéd azt a koszosat? Vagy elmennél ebben? - végig is nézek rajta, szórakozott vigyor ül ki az arcomra.
- Ahhoz még kicsit rá kell gyúrnod. Mikor menjünk?

Amíg Colin a banános lötyijével van elfoglalva, én bedobok két kenyeret a pirítóba és elszürcsölgetem a kávém.
-Én csak a tiédből egy kortyot, ha lehet.- vigyorodok el, közben már oda is sétálok hozzá és amennyiben ad belőle -ajánlom neki xD- kortyolok a poharából.
Persze, nem rossz, de azért a pirítós mégis jobban fog esni, úgyhogy nem is iszok többet. Hagyok helyet a kajának.
Miután felvetem az ötletet, én is legalább olyan csodálkozva hallgatom Axelt, mint Colin, csak én közben Connorral szórakozok. Csikizem és piszkálgatom, amin jót vigyorog.
-Szerintem a cseréről később esik majd szó, amikor közöljük a feltételeket.- lesek közben Colinra is, hogy értse, mire is gondolok. Mert bizony lesz cserébe sok minden. Mondjuk, hogy ne keveredjen bajba, ne drogozzon, mint az őrült és társai. Bele megyek én szívesen, hogy itt maradjon, de annak ára van. Nem azt mondom, hogy meg kell dolgoznia itt a szállásért vagy mit tudom én, de minimum besegíthet itt is pár dologba és minimum normálisan kell viselkedjen. Egy kamaszhoz még nem igazán érzem magam kellően edzettnek, szóval nem hiányzik, hogy kikészítsen.
-Na és vacsorára mit kértek? Vagy ezzel még ráérek? Mikor értek haza egyáltalán?- kérdezősködök, közben kikapom az első két szelet pirítóst és bedobom a következőt, az asztalra pedig kipakolok mindent, amire szükség lehet és oda tesze három tányért is.

Ritkán történik meg velem, de kezdem sajnálni őket. Akik ennyire segítőkészek, és nem idegbetegek, azokat sajnálni kell, hogy pont én pottyantam ide. Nem mintha bármi rosszat akarnék csinálni, de az tény, hogy nem a szeretethiány miatt vagyok itt. De még nemtudom, hogy mi lesz, egyáltalán visszajövök-e még, vagy el kell távoznom. Az már majdnem biztos, hogy Anthony beszervezése egy füstbe ment terv. Ha Colin tűzoltó, bolti eladó vagy valami más lenne, akkor nem lennék ilyen pesszimista. Magamat is alig tudom jófiúnak beállítani, hogy szónokolhatnék a szöszke érdekében?
- Igen, ha utána a wc is jöhet velem. -
Kávé mellé a turmix nem a legjobb megoldás. Örülök, ha a gyomrom fel tudja dolgozni ezt a Kánaánt, ami belém került. A sok nyávogós strici meg elkezd eret vágni, hogyha nem azt kapja kajának, amit akar.
- Nem. Azt meg végképp nem. Elsüllyednék bennük. De ha még maradhatok, jöttök majd azzal, hogy "bezzeg mi mindent megvettünk neked már az elején" szöveggel. Tudom ám, hogy hogyan működik ez. -
Hunyorogva néztem rájuk, és utána elvigyorodtam. Cselesek.
A gyúrásra és a feltételekre nem mondtam semmit. Az első messze áll tőlem, a második meg...gondoltam, hogy lesz valami. De bízok abban, hogy nem minden arról fog szólni, hogy ne drogozzak.
- Menjünk azután, hogy mindent felfaltunk. A gyerekkel együtt. -
Még mindig vigyorogtam, de időközben kezdtem elbizonytalanodni abban, hogy ezt viccesnek fogják tartani.
-Tojás? Sajttal? Valami amiben van mindkettő. -
Ha még vacsoránál is itt leszek, az jelent valamit. Mondjuk azt, hogy megint itt alhatok.
Én azt nemtudom, hogy mikorra érünk vissza, ezért a válasz reményében Colinra néztem. Ez most olyan, mintha Ryan narrálná az életemet, hogy mi lesz velem. Még mindig homályos, hogy miért kell vele beszélni. Mostmár bízniuk kell bennem, legalábbis ami a kilétemet illeti. A többi meg...a bizalmat inkább hagyjuk.

Elmosolyodok azon, hogy Abi csak egy kortyot akar. Persze tudom, reggel feleannyit sem eszik meg, mint én. De nem is kell megegyen annyit. Odanyújtom felé a poharat, hogy beleihasson, én addig lekapcsolom a turmixgépet. Akkor ezek szerint rajtam kívül nem is nagyon iszik senki sem turmixot. Sebaj, jut is marad is. A hűtőhöz sétálok, ahogy Connor az anyjához kerül és úgy hallgatom Abi felajánlását, na meg Axel érvelését is, hogy majd mit is kérünk cserébe.
- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy kifogásolj bármit is. Ha itt maradsz, el kell fogadni a játékszabályokat. Lehet apádnál nem volt jó, és lehet az utcán a magad ura vagy, de most hogy úgy mondjam, lakóközösségbe kerültél. Gondolom nem megerőltető ezt elfogadni. Vagy talán úgy jöttél, hogy erre nem számítottál? - pillantok is ki rá a kérdésre kicsit felvont szemöldökkel.
Előszedem aztán a vajat, meg a lekvárt is a pirítóshoz és a pultra pakolok ki mindent. A turmixot is majd az asztalhoz fogom vinni a kajákkal együtt. Én elleszek ezzel a kettővel. De lehet Connor rákattanna még az italra. Apropó gyerek. Axelnek nem volt valami jó az az időzítése a humorizálással, vagy csak nem találta el úgy igazán. Felvont szemöldökkel pillantok rá, majd végül mindent az asztalhoz viszek. Elgondolkozok aztán a vacsis kérdésen, miközben megfogom az egyik banános italt és belekortyolok.
- Talán még délután végzünk. Nem hiszem, hogy nagybevásárlás lesz. Csak az alapok egyelőre. Igaz? - pillantok Axelre kíváncsian, de aztán már azzal foglalkozok, hogy Connor felé nyújtsam a poharat. Újabban azzal szórakozunk, hogy a pohárból tanul inni. Persze kicsit még malac marad, de bele fog jönni. Most is már nyitja is a száját és nyújtja felém a nyakát, hogy ihasson. Aztán belecupporog és megfogja a pohár szélét. Ízlik neki nagyon, ez látszik rajta.
- Úgy tűnik az uraság ma mellém kerül reggelire, ezzel most megvettem. - húzom széles vigyorra a szám és ahogy elveszem tőle a poharat, nyújtom felé a kezem. Már jönne is át hozzám, szóval átveszem és az etetőszékhez viszem, hogy beleültethessem.
- Mit szólnátok akkor valami husihoz meg bepanírozott sajthoz? Abban is van tojás, ha úgy vesszük. - fogom a másik poharat is és az asztalhoz ülök végleg. Connort kezdem megint itatni.

Kicsit javítani kell még a srác hozzáállásán, ezt már most látom. Nagyon magas lovon ül és nagyon nagyot fog onnan esni. Idióta, ha azt képzeli, hogy csak úgy befogadjuk és minden mehet úgy, ahogy eddig volt. Lesznek bizonyos elvárások, részemről legalábbis biztosan.
-Ha az orrod alá is dörgöljük majd, jogosan tesszük. Tudod, Colin nem a legközelebbi rokonod. Simán ki is rugdoshatott volna innen, de ő úgy döntött, hogy fontolóra veszi. Már ezért hálával tartozol neki és cserébe jó fiúnak lenni szerintem igazán nem megterhelő.- magyarázok gyorsan közbe és rezzenéstelen arccal lesek rá. Nem tetszik ez a helyzet. Főleg azért nem, mert most olyan, mintha egy kamaszt örökbe fogadtunk volna. Rohadtul nem értek a kamaszokhoz. A fiúkhoz sem. A drogos kamasz fiúkhoz pedig végképp nem. Kemény dió lesz ez, ha itt marad, már pedig, ha már Colin fontolóra vette, akkor gyanítom, hogy itt fog maradni.
Gyorsan megegyeznek, meddig is fognak időzni Ryannél, én pedig próbálom közben lekötni Connor figyelmét. Kis sikerrel ugyebár, hiszen megjelenik az apja a lötyivel. Onnantól már tudom, hogy vesztettem. Apucin fog csüngni a kis áruló.
-Úgy van. Menj apádhoz. Ilyenkor megfelel, mi? Te kis érdek ember.- gügyörészek Connornak, aki vigyorog is rendesen, mint valami sunyi kis tolvaj. Hát persze. Érti ő, hogy mit beszélek. Lesz még itt rajtam csüngés.
-Bepanírozott sajt néven rántott sajtra gondolsz, igaz szívem?- vigyorodok el, miközben szemtelen vigyorral a képemen Colinra lesek, végül elő kapok egy cetlit és egy tollat. Ha már a városba indulna, ne nekem kelljen még bevásárolni is.
-Rendben. Lesz mellé rántott hús és sült krumpli. De ti vásároltok be.- nyújtom át végül a papírt, amire leírtam, mire is lesz szükség a vacsihoz. Hátha közben lesz alkalmuk beszélgetni és ismerkedni is. Na meg felvilágosítani Axelt arról, mi is itt a helyzet.
-Hozzatok valami nasit is, légyszi.- lesek úgy Colinra, mint valami kisgyerek, aki épp a boltban könyörög valamiért, aztán elvigyorodok.

A tipikus beszéd mindkettejüktől. Tudom, hogy adnom kéne a mintagyereket, aki pincsi módjára mindenre rábólint, de ha ezt tenném, az csak rontana a helyzeten. Sokáig úgysem tudom megjátszani magamat, kiderülne, hogy milyen is vagyok valójában, és akkor tényleg kitettének. Amúgy sem azért jöttem, hogy majd családi kirándulásra menjek velük, csak aludni akarok meg enni. Azt, hogy mit adjak ezért cserébe, nem gondoltam át. Sose gondolok át semmit. Ezért kezdek megzavarodni, és el fogom veszteni a fonalat. Könnyű volt lelépni Miamiból, hogy hű de jó lesz, normális emberek közé kerülök, de azért ez nem ilyen akadálymentes.
- Arra számítottam, hogy el tudom kerülni a kioktatást. Nem mondtam semmi rosszat, de..most komolyan bárányosodjak be? Igen? Mindenre bólogassak és legyek angyal? Jó. Nagyon-nagyon hálás vagyok. -
Ezt így le is rendeztem mindkettőjük felé, és majdnem elkezdtem duzzogni is. Szerintem Colin olyan, mint az apám, csak az enyhébb, nem agresszív verzióban.
- Az alapok nagyon fontosak. -
Igaz, nekem erről valami egészen más dolog jutott eszembe.
Lerombolódtak a kiskölykökkel kapcsolatos illúzióim. Legalábbis az ő gyerekük olyan más. Nyugodt és nem ordibál. Az biztos, hogyha megérem azt az időt, és lesz gyerekem, hangszigetelt szobába fogom tenni. Csak előnyei lennének.
Nehéz volt válaszolnom bármire is, mert ők még azt is soknak tartják amikor kedvesen beszélek. Én szerintem kedvesen. De az utcára nem akarok visszamenni aludni, szóval ezt a kedvességet olyan mederbe kéne terelni, ami tényleg kedvesség, de mégsem nyalom őket vele halálra.
Bepanírozott sajt. Már azt hittem, hogy lemaradtam erről az új találmányról, de így, hogy rántott sajt, már sokkal világosabb. Még sose ettem olyat, de ha elmondanám kiröhögnének, mert ez tényleg röhejes.
- Hozhatnánk mindenből valamit, és ha nem akarnák odaadni, Colin menőzhetne a jelvényével. -
Ryan, vásárlás, visszajövetel, vacsora. Az estét nemtudom, hogy hogyan fogom átvészelni drog nélkül. Ritkán tartok attól, hogy mit fogok csinálni a rosszabb perceimben, de ez most egy pont olyan pillanat. Na mindegy, kár a jövőn aggódni, a jelennek kell élni.

- Connor jól tudja kinél mit kell keresni. - húzom elégedett vigyorra a szám, ahogyan átveszem a picurt és puszit is adok a buksijára. Hamarosan ő már az etetőszékben cuppogat, jelezve hogy igenis itassam már meg azzal a löttyel, ha már elsajátítottam.
- Egy szóval sem mondtuk, hogy bárányosodj be. De ha tetőt akarsz a fejed fölé és kaját, akkor a mi játékszabályainkat kell követned. Ennyire egyszerű. Remélem azért nem törtem ezzel nagyon össze az elképzeléseidet. - tényleg kezdem azt hinni, hogy ez a srác úgy jött ide, hogy azt gondolta majd csak úgy megy minden magától, mint eddig. Mint ha mi sem történt volna. Nem tudom hova gondol, de nem jut ezzel így sokra. Sőt lehet csak a rövidebbet húzza. Addig-addig figyelem őket, amíg Connor nyűgös ábrázattal erőlködős hisztis hangot nem ad ki.
- Kapod már. - emelem is a szája elé a poharat, mire azonnal elhallgat. Ahogy eddig is szokta, most is nagyokat cuppantva kortyolja az italt. Még mindig bőven benne van a késztetés, hogy úgy egyen mint aki szopizik. Pedig már jó ideje nem. Legfeljebb cumisüvegből.
- Igen arra. - bólogatok, miközben oda sem nézek. Most meg már én koncentrálok rá túlságosan arra, hogy Connort itassam. Annyira bele tudok olykor merülni ebbe, jó szórakozni a picurral, vagy csak etetni, vagy foglalkozni vele. Csak arra figyelek fel, amikor a cetlit az orrom elé csúsztatják. Felpillantok Abire, majd úgy ahogy azonnal el is mosolyodok.
- Mit hozzak? - kérdezem kíváncsian, miközben a poharat leteszem az előkére. Connor egyből belepakolja a tenyerét, amire persze tiszta ragacsos lesz. Ahogy ismét rá pillantok, már nyúlok is a keze után, hogy kihúzzam a pohárból.
- Nem, ezt nem játsszuk. Inkább ömm... kapsz pirítóst. - nyúlok is oda érte, hogy Connor kezébe adjam. Ezt el fogja egy ideig rágcsálni, az simán leköti.
- Üljetek le ti is, aztán utána... - mondanám hogy megyünk is, de a mobilom megcsörren a pulton, ahol hagytam. Fel is pattanok egyből az asztaltól és felveszem. Ryan az. Ezt a hívást vártam már, így hamar megbeszélhetjük azt is, hogy mikor induljunk. Lehet már most kellene.

Vigyorogva lesem még mindig a kis árulót, aki most épp az apján csüng, mert kapott valamit, ami ízlik neki. Mindig ez megy, mi pedig szinte versengünk a kis rosszcsont kegyeiért. Nem is igazán tudnám megmondani, tesz-e különbséget köztünk. Mióta összevesztünk egyszer csúnyán és közöltem Colinnal, hogy nem kell az a sok túlóra, mert nem látjuk itthon eleget, azóta többet van velünk és többet van Connorral is. Biztos vagyok benne, hogy jót tesz neki és, ha ennek csak annyi az ára, hogy pár évvel tovább kell fizetnünk a hitelt a lakásra, hát egye fene. Előbb-utóbb én is visszamegyek dolgozni, úgy már egyszerűbb lesz.
-Az a lényeg Axel, hogy itt rendben eléldegélhetsz, de cserébe nyújtanod is kell valamit. Ha tovább cuccozol... ennyi erővel valami csövest is befogadhatnánk az utcáról. Rendőrként pedig egyikőnket sem dícsérnének meg, ha nálunk lakna egy rokon, aki kábítószerezik. Ezt meg kell értened.- magyarázok bele picit én is az egészbe és próbálom az új rokont jobb belátásra bírni na és persze éreztetni vele, hogy velünk azért nem járna rosszul. Befogadjuk, vigyázunk rá, etetjük és egyebek, de nem folytathatja azt az életmódot, ami eddig volt, vagy mehet vissza az utcára. És ezt seperc alatt lemeccselném Colinnal, ha úgy látnám, hogy nem képes alkalmazkodni Axel.
-Legfőképpen sajt kell és sült krumplinak való, meg pár zöldséget írtam fel a salátához. Ennyi. Ne aggódjatok, nem kell sokáig shoppingolni.- vigyorodok el, miközben biztosítom őket erről, mert tudom jól, mennyire utálnak a pasik vásárolgatni. Bár talán Colin annyira még nem utálja, mert nem szoktam hosszú bevásárló körutakra elrángatni. Más tők talán órákig nyúzzák a párjukat, nem tudom.
Amíg Colin telefonál, leülök az asztalhoz és intek Axelnek is, hogy jöjjön enni. Colin arcát látva pedig úgy tűnik, hogy lassan indulhatnak is. Ha szerencséjük van, gyorsan elintéznek mindent, aztán lesz időnk kicsit megismerni az új lakót is. Na meg lefektetni a szabályokat és megbeszélni, ki merre és hogyan. Legfőképp örülnék, ha valami munkát összekaparna magának mert, ha itthon fogja nekem lógatni a seggét, megkeserítem az életét vagy befogom dolgozni. El kell terelni legfőképp a figyelmét, hogy minél kevesebb ideje legyen a droggal foglalkozni. Valami célt kijelölni neki, vagy nem tudom.

Ketten támadnak egyszerre, én meg csak kapkodom a fejem. Felnőtt és komoly emberekkel kommunikálni nem egyszerű, mivel ha egy rossz szót mondok abból akármi lehet. Félreértik, bunkónak tartanak, nem hiszik el és a többi. Az meg már csak a hab a tortán, hogy fényezni kéne magamat egy kicsit. Torta. Úgy ennék egy tortát. Nemtudom, hogy hány éve nem ettem már. Kettő-három talán.
Tegnap este a szociopata titulust egyértelműen ki tudtam osztazni, de most Abigail tűnik kedvesebbnek. Vagyis nem is kedves, csak jófej. Fel akar darabolni, de azért jófej. Colin meg...Colin. Nemtudom, hogy kihez pártoljak majd a későbbiekben. Valamelyikükkel meg kell szerettetnem magamat, csak az a kérdés, hogy hogyan.
- Megértem. De nem is mondtam, hogy itt akarom a konyha közepén lőni magamat, vagy előttetek szívni a többit. Ha meg máshol csinálom az mindegy, nem? Nem fogom világgá kürtölni, hogy két rendőrrel tartózkodok egy házban. -
Ez egy teljesen normális és összeszedett válasz volt. Semmi bunkóság sincs benne, csak az igazság. Meg se fordult a fejemben, hogy itt csináljak bármit is. Az már egy másik történet, hogy hogyan tudnám eljátszani a nem beálottat. Még mindig az a legegyszerűbb megoldás, ha addig nem jövök vissza. De felesleges előre tervezni, lesz ami lesz.
A nyújtásról csak annyit, hogy bármit képes vagyok nyújtani. Ezt inkább nem mondtam, mert ebben az esetben pont, hogy nem tudnák félreérteni, mert ez olyan egyenes és több értelmű mondat. Túl sok értelmű.
- Az elképzeléseim már akkor összetörtek, amikor be lettem engedve. -
Nem láttam rá túl sok esélyt hogy bejutok, és még mindig hihetetlen.
Ha rendőr lennék és még szülő is, ami duplán bizarr, akkor biztosan nem akarnék gyereket. Egy zsarunak sok az ellensége jobbik esetben, és simán megzsarolhatják a kölkével. Elrabolják, megölik, vagy fordítva.
Colin elment telefonálni, én meg visszafordultam az asztalhoz.
- Mit kell majd cserébe nyújtanom? -
Abigailre néztem, és akaratlanul is elvigyorodtam az utolsó szónál. Annyi minden eszembe jut róla, hogy nehéz megállnom pár beszólást. De érdekel, hogy mire gondolt. Közben elkezdtem enni, de még mindig ez a rendőr téma járt a fejemben. Vannak-e itt gumibotok, bilincsek, titkos papírok, és menő napszemüvegek?