- Teljesen igazad van. – Helyeselve bólogattam. Ez a pasi tényleg egy főnyeremény. Még csak most vázoltam neki a terveimet fel, de máris tudja, hogy mit kell tennie. Habár még csak most akarunk bele vágni a közös munkába, de már így előre érzem, hogy jól választottam azzal, hogy őt kerestem fel, hogy az ügyvédem legyen.
- Nagyon remélem, hogy minden tervemet képesek leszünk megvalósítani. – Bizakodóan mosolyogtam rá. Én hiszek abban, hogy ha ketten összefogunk, akkor nincs számunkra lehetetlen. Noha ehhez az is kelleni fog, hogy ne kedveljem meg túlságosan és ne gondoljak a szakmai kapcsolatunkba többet, mégis lehet, hogy ezzel már elkéstem. Már az első találkozásunk alkalmával is túlságosan szimpatikus volt számomra.
- Rendben, akkor ezzel még várunk. – Bevallom kissé megszeppentem. Nem is tudom… Ez olyan volt, mintha finoman leszerelt volna, mintha csak a távolságot akarna tőlem tartani. Mégis miért? Ez is egy olyan dolog fog lenni, amin sokáig rágódok, biztosan okozni fog számomra néhány álmatlan éjszakát ez az egyetlen egy megjegyzése.
- Ígérem, hogy végig ilyen magabiztos fogok lenni. Nem fogok meghátrálni már az első elénk gördülő akadálynál. – Senki sem mondta, hogy könnyű fog lenni, sőt mivel ez egy nagyon komoly ügy, biztosra veszem, hogy az ellenőrök mindenbe képesek lesznek bele kötni, de nem bánom, hiszen egy célunk van, hogy a gyermekeknek biztonságos otthont teremtsek.
- Az jó lenne. – Halvány mosolyra húzódtak ajkaim. Szóval holnap is találkozni fogunk, persze szigorúan csak a munka végett.
- Előtte nem kellene nekünk is hivatalosan megállapodni egymással? – Most persze a piszkos anyagiakra gondolok, még pedig pontosan arra, hogy mennyit fogok neki fizetni.

Mia & Mason

 

Mason hisz abban, hogy megvalósíthatom a terveimet. Kell ennél több? Ennyivel meg is elégszem. Hiszen jó tudni, hogy egy olyan ember dolgozik veled együtt, akit nem csak az érdekel, hogy megkapja a szolgáltatásáért járó összeget, hanem támogatja is az elképzeléseimet. Már most biztos vagyok benne, hogy tőle jobb, alkalmasabb ügyvédet nem is találhattam volna erre a célra. Kedvelem, sőt nagyon is szimpatikus a számomra, ezért biztosra veszem, hogy zökkenőmentesen fog zajlani a közös munkánk.
- Akkor gondolom, kénytelen vagyok egy újabb időpontot kérni a titkárnődtől. – Azt sem kell elfelejtenem, hogy rajtam kívül még vannak ügyfelei és kötött a munkaideje. Mégis nekem ez az ügy nagyon fontos, de biztosan mindenki ezt gondolja a saját dolgáról. Azért mégis csak remélem, hogy minél mihamarabbra fogok időpontot kapni.
- Én is azt hiszem, pedig ma nem is akartam ezzel előhozakodni, de már annyira izgatott vagyok, pedig még nagyon messze vagyok a célom elérésében. – Még messze, de minden egyes nap egyre közelebb és közelebb érzem magam. Aztán egy szép nap arra fogok ébredni, hogy az árvaház tele van mosolygós arcokkal, akik örülnek annak, hogy van hol lakniuk, s mit enniük.
- Ezzel most azt akartad mondani, hogy legyek saját magam ennek az ügynek az arca? – Megdöbbenve néztem rá, majd gyorsan ismét a poharam után nyúltam, hogy néhány korty bort igyak, noha lehet lassítanom, hogy kellene a tempón.
- Lámpalázas vagyok a színpadon és nem hiszen, hogy ki tudnék állni egy tömeg elé. Nem is látszott rajtam, hogy mennyire zavarban voltam ott a színpadon, mikor licitáltál rám? – Azon gondolkoztam, hogy felfogadok valakit, aki a sajtosom lesz, aki gondoskodik a médiáról és a többi ilyen dologról.

Mia & Mason

Mosolyogva bólintottam szavaira. Úgy fogom kezdeni a holnapi napomat, hogy ahogy felkeltem felhívom a titkárnőjét, hogy tényleg minél hamarabb kapjak időpontot. Mert minél több napig tartanak az előkészületek, addig is éheznek a gyerekek. Nekem pedig pont az a célom, hogy senki se éhezzen tovább, mondhatni már a szívügyemként kezelem ezt, noha nekem sosem kellett éheznem. Ezt nem bűntudatból teszem, mert nekem mindenen megvolt gyermekként, egyszerűen csak segíteni szeretnék másokon, ha már módomban áll.
- Ha tényleg a nyakadon lógnék, ahogy akarod, akkor egy idő után biztosan az idegeidre mennék, ezt pedig nem szeretném. – Nem fogom naponta hívogatni azért, hogy megtudakoljam tőle, hogy hogyan haladunk az üggyel. Sőt, nem is fogok mindent rábízni, amit egyedül el tudnék intézni, azt saját magam is megtenném, amíg Mason dolgozik. Elvégre neki még ott vannak a többi ügyfelei is, akikkel foglalkoznia kell, ezért nem várhatom el tőle, hogy csak rám koncentráljon.
- Nem is tudom… - Tartok attól, hogy a múltam miatt még mindig hogyan ítélnek meg az emberek, akik tudnak arról, hogy mit tettem és nem szeretném, hogy ez miatt az ügyet, amiért harcolok miattam ítéljék meg.
- Minden kezdet nehéz ugye? Nem is gondoltam bele, hogy reflektorfénybe kerülhetek azért, mert segíteni szeretnék másokon. – Már csak attól ideges leszek, ha erre gondolok, akkor mégis mi fog lenni, ha tényleg ott fogok állni és mindenki engem fog nézni? Arra várva, hogy valamit mondjak, mi lesz, ha egy szó sem fog kijönni a torkomon, ha teljesen lefagyok?
- Még szerencse, hogy egy számomra szimpatikus személy licitált rám. Sőt, senkire sem licitáltak ennyit, mint rám. – Mason nem volt fukar, mikor a zsebébe kellett nyúlnia.
- Talán a legközelebbi jótékonysági eseményen is szervezhetnék ilyen licitálást, de a nők helyett, a férfiak lennének az árverés tárgya. Rád biztosan sok nő akarna licitálni. – Noha Mason egy szóval sem mondta még, hogy esetleg kiállna a színpadra, hogy bárki is megvehesse egy estére.
- Hozok még egy üveg bort. – Indultam meg a konyhába egy másik üvegért, és a bornyitóért.
- Segítenél? – Talán sikerülne nekem is kiszednem belőle a dugót, de neki sokkal könnyebben menne. Sőt, mondhatni egy ilyen erős férfinak gyerekjáték kinyitni egy üveg bort.

Mia & Mason

Ha a bíróságon is így képes szónokolni, akkor már érthető, hogy miért van ilyen nagy sikere a szakmájában. Eddig is lelkes voltam, de Mason egy újabb löketet adott nekem, elvégre szerinte is sikerülhet véghezvinnem a terveimet, úgy pedig egészen biztosan sikerülni fog, ha támogat.
- Szóval ezek szerint csak annyi a dolgom, hogy megmutassam másoknak, hogy mennyire kitartó vagyok? – Mert ez így könnyen hangzik, de sokkal nehezebb véghez is vinni, mint csak beszélni róla. Mégis nem fogom feladni addig, míg meg nem nyílik az árvaház, bármit képes vagyok megtenni azért, hogy elérjem a céljaimat.
- Ezek szerint képes lettél volna még ennél is többet fizetni, ha valaki túllicitált volna? – Kíváncsi vagyok, noha tényleg már így is rengeteg pénzről beszélünk.
- Gondolj úgy rá, mint ahogyan én is, ez a jótékony cél miatt szükséges. Licitálnék rád. – Halványan rámosolyogtam.
- Az előtt még azt mondtad, hogy segítesz a céljaim elérésében, ez pedig egy olyan esemény lenne, ami ahhoz vezetne, hogy elérjem a céljaimat. – Ezzel a kis szónoklatommal pedig azt akartam elérni, hogy Mason rábólintson arra, ha a közeljövőben felkérném arra, hogy elárverezhessük.
- Miért akarnálak leitatni? – Nem is lepleztem előtte, hogy mennyire meglepődtem. - Semmiféle hátsószándékom sincs, pusztán úgy gondoltam, hogy egy újabb üveg bor mellett tovább társaloghatnánk. – Sőt, inkább magam miatt kellett kibontani az újabb üveget, kell még egy kis alkohol, hogy ne feszengjek tovább a társaságában. Tetszik nekem, de a közös munkánk végett úgy vélem jobb, ha ez az én kis titkom fog maradni.

Mia & Mason

Lelkes vagyok, de mellette az oldalamon tudom, hogy sosem fog alább fagyni a mostani lelkesedésem, sőt inkább azt hiszem, hogy ennél csak még lelkesebb lehetek.
- Ösztönzően hat rám, hogy ennyire hiszel bennem. – Ismét halvány mosoly jelent meg arcomon. Kezd igazán jó kedvem lenne, amiről persze a társasága is tehet, de a gyors tempóban fogyasztott néhány pohárka bor is.
- Zavarba hozol. – Ez nagyon is egy bók volt, persze nem teljesen rám irányult, hanem az általam kitűzött céloknak, de mégis jól esett.
- Lényegében egy csomó tervem van, amivel az emberekből pénzt lehetne kicsikarni a jó cél érdekében. Sikeres volt az árverés, és ez arra ösztönöz, hogy még több ilyen eseményt szervezzek. Mi lenne, ha jótékonysági futást is szerveznék? Persze a benevezési díj arra a számlára menne, amivel a terveimet szeretném finanszírozni. – Nekem sem végtelen a zsebem, ezért nem tudnám hosszú távon fenn tartani az árvaházat, ezért is kell minden alkalmat megragadnom ahhoz, hogy a tehetősebbik réteg jótékonykodásra szánja el magát.
- Boldogan fizetnék ki érted bármennyit. – Lényegében saját magamnak fizetnék, egyik számlámról a másikra kellene átutalnom a pénzt.
- Dehogy lennék irigy. – Jó kedvűen felnevettem. - Sőt, ha annyira kelendő lennél, akkor még szép, hogy hasznot húznék belőled, amolyan titkos fegyver lehetnél, azért hogy a pénzek nők jó sokat fizessenek érted. – Ha nem csak vacsoráról lenne szó, akkor úgy nézne ki, hogy én vagyok a stricije, de ugye semmiféle szexuális szolgáltatás nem szerepel az árveréseken. Az pedig egy másik dolog, hogy nem tudom megszabni azt, hogy a vacsorázó egyének között hogyan végződik az este. Ki tudja? Talán azóta vannak, akik a jótékonysági eseményemnek köszönhetően találtak egymásra.
- Ez igaz, és nem is örülnék annak, ha bármi bajod esne hazafelé menet. – Hibásnak is érezném magam, ha azért lenne bármi baja, mert nálam túl sok bort fogyasztott.
- Mire számítottál a mai estétől? – Érdekel, hogy miféle elképzelései vannak, vagy voltak mikor hozzám tartott.

Mia & Mason

- Jobban belegondolva vicces, hogy mennyire hiszel bennem, hogy meg tudom valósítani a kitűzött céljaimat, főleg annak fényében, hogy az első találkozásunk alkalmával biztosan csak egy ügyetlen szőke nőcskének tűnhettem a szemedben. – A szó szoros értelmében bezuhantam az irodájába. Aztán a többi már csak a történelem része, amire gondolom még mindketten színtisztán emlékszünk.
- Biztosan nagy lenne az érdeklődés, főleg ha mondjuk a foci pályán hozzád hasonló jóképű férfiak rúgnák a bőrt félmeztelenül. – Ebben az erotika központú világban néha nem árt, ha ilyen cseleket vetünk be a jó úgy érdekében. Elvére ez itt Vegas, a bűn városa, valahogy kedveznünk kell az embereknek, hogy mélyebben nyúljanak a zsebükbe.
- Nem is nyerhetek mindig, de az biztos, hogy mindent megtennék azért, hogy bárkit túllicitáljak. – Konkrétan nincs végső határ, amíg elmehetek, ha a pénzről van szó, de nem is szándékozok mások előtt kérkedni a vagyonommal. Az pedig egy másik kérdés, hogy mennyit érne meg nekem Mason? Elvégre sokat fizetett értem, az pedig szép gesztus lenne a részemről, ha viszonoznám.
- Ha neked nincs ellenedre, akkor ez nem nevezhető kihasználásnak. – Nem hiszem, hogy annyira ellene lenne az, hogy valaki sokat fizessen csak azért, hogy egy éjszakát vele töltsön el. Egyetlen egy vacsoráról van szó, azt pedig gondolom képes kibírni a jó ügy érdekében.
- Gondolom még sosem mentél fel úgy egyetlen egy nő lakására se vacsorázni, hogy előtte licitáltál rá és végül megnyerted. – Jó cél ide, vagy oda, de azért Mason mégis csak ezt tette, mégpedig azért, hogy ne mással töltsem el az estémet, hanem vele. Azért ez mégis csak árulkodó, vagy csak én szeretnék többet gondolni a dolgok mögé?
- Szerintem menjünk át a nappaliba, a kanapé sokkal kényelmesebb. – Felkeltem a székről, egyik kezemben a saját poharammal, másikkal pedig a boros üveggel indultam meg a nappali felé, majd helyet foglaltam a kanapén, miközben arra vártam, hogy Mason is kövesse a példámat.

Mia & Mason

 

-          Egyébként általában milyen ügyekkel kapcsolatban szoktak felkeresni? Gondolom, többségben a válások vannak előnyben és a vagyonmegosztással kapcsolatos viták. – Szerencsére még időben kirohantam a templomból, szóval a válást is megúsztam ezzel. Fogalmam sincs arról, hogy meddig bírtam volna Alex oldalán eljátszani a boldog feleség szerepét apám kedvéért, aztán mégis csak észhez tértem, amikor úgy döntöttem, hogy a saját életem, boldogságom sokkal fontosabb, mint az, hogy apám büszke legyen rám.
Annyira megdöbbentem a megjegyzését, hogy inkább úgy döntöttem, hogy le sem reagálom, inkább csak elkönyvelem magamban úgy, hogy ezt a témát már a kelleténél is jobban túltárgyaltuk.
-          Ki ne szeretné a kihívásokat? Főleg a mi körünkben kénytelenek vagyunk a versenyezni a hiénákkal. – A felső tízezer már csak erről szól, ezt le sem lehetne tagadni, de persze ezt a kívülállók még csak nem is sejthetik.
-          Szerintem sokan lennének, akik szívesen licitálnának rád, sőt azt is el tudom képzelni, hogy licit harcba bocsátkoznak miattad, szóval azon sem lepődnék meg, ha milliós tételre kerülne sor. – Én lennék a legboldogabb ember, ha ez bekövetkezne – természetesen az összeg végett, amit jótékony célokra fordítanánk - , és persze az a nő, aki képes volt mindenkit túllicitálni csak azért, hogy ezzel az elképesztő pasival töltsön egy estét.
-       Anyám már nagyon régóta nem része az életemnek, még fiatal voltam akkor, mikor bele szeretett egy másik férfiba és elhagyta apámat, akkor még nem tudtam megérteni, hogy hogyan volt rá képes… De aztán kiderült, hogy az alma nem is esett olyan messze a fájától. – Sokáig anyám létezéséről sem akartam tudomást szerezni annyira mérges voltam rá, képtelen voltam megérteni, hogy hogyan tehette ezt velem, aztán otthagytam az oltárnál Alexot azért a férfiért, akit valójában szerettem és hirtelen mindenre rádöbbentem. Megértettem.
-          Apám szeme elé pedig még nem mertem állni azóta a bizonyos incidens óta. Azt akarta, hogy férjhez menjek, csak nem a számomra megfelelő férfit választotta ki számomra. Alexet már gyerekkorom óta ismertem, de sosem volt meg közöttünk a vonzalom. Azt hiszem mindketten csak szüleinknek akartunk megfelelni azzal, hogy összeházasodunk, mert így a cég is erősebb lett volna általunk, ha egyesült volna a két család. – Hosszasan ecseteltem neki, majd ittam egy újabb kortyot a boromból.
-          Bocsáss meg, biztosan untatlak. – Szinte a lelkemet öntöttem ki neki, olyan dolgokat osztottam meg vele, amit mással még sosem.

Mia & Mason

Mia & Mason

 

- Még szép! Minden nő már kislány kora óta készül a nagy napra, amikor fehér ruhába sétál a padok között az oltár előtt. – Mikor még gyermek voltam naivan azt hittem, hogy én is epekedve fogom várni ezt a napot, hogy megtalálom a hercegemet és az esküvőm napja lesz az egyik legszebb, legcsodálatosabb nap az életemben, aztán felnőttem és rá kellett jönnöm, hogy ez csak tündérmese volt. Nem az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok, ezért sem voltam képes igent mondani és inkább az utolsó pillanatban kirohantam a templomból.
- Szóval, ha valakinek meg szeretnéd kérni a kezét először megnézed az érveket, amik a házasság mellett és ellen szólnak? Mason nem minden házasság végződik válással. Talán te leszel az a szerencsés, aki megtalálja azt a nőt, akivel le akarod majd élni az életedet, míg a halál el nem választ. – Különös, hogy a történtek után is tudok hinni ebben? Ez részemről nem naivság, hanem tényleg hiszek az örök szerelemben, persze azt senki sem mondja, hogy könnyű a házas élet, biztosan vannak benne hullámvölgyek, de a szerelem bármit le tud győzni.
- Ez az őrültség definíciója, újból és újból elkövetni valamit, de más végeredményt várni. – Mert megtenném, ha tehetném újra szerelmes lennék a mostohatestvérembe, s miatta ismét ott hagynám a vőlegényemet az oltár előtt, csak már semmi sem lesz olyan, mint régen. Túl szenvedélyesek voltunk, túlságosan akartuk, hogy működjön a kapcsolatunk, talán ez vezetett oda, hogy kihűlt kettőnk között a szenvedély.
- Mindig is ügyvéd szerettél volna lenni, vagy az apád is az volt és nyomást gyakorolt rád? – Talán túl kíváncsi vagyok, de tényleg érdekel, hogy miért döntött úgy, hogy a jogi pályát válassza.
- Nem akarok feletted ítélkezni, de abból, amiket eddig megtudtam rólad abból kiderült, hogy a munkád nagyon fontos neked és sok áldozatot hoztál azért, hogy ilyen sikeres legyél, például ez miatt alig van magánéleted, szerinted megéri? – Az élet túl rövid ahhoz, hogy Mason csak a munkájának éljen.
- Azt hiszem azért szeretek veled beszélgetni, mert reálisan látod a dolgokat és nem ítélkezel felettem, mint a többség, sőt meg is tudsz érteni. – Most pedig egészen zavarban éreztem magam, attól, hogy ennyi mindent osztottam meg vele egészen meztelennek éreztem magam előtte, ezért ittam még egy korty bort. Most szükségem van a folyékony bátorságra.  

Mia & Mason

 

- Ha az ember szerelmes, akkor nem az jellemző rá, hogy racionálisan tud gondolkozni, hiszen túl elfogult, hiába tudja, hogy mit mond a józan esze, inkább az érzéseire hallgat, legalábbis ezek a saját tapasztalataim. Persze azt mondod, hogy majd mérlegelni fogsz a házasság előtt, de most nem vagy szerelmes és könnyű mondani. – Az a véleményem, hogy ha eljön annak az ideje, hogy szerelmes fog lenni, akkor már nem igazán a józan eszére fog hallgatni, hanem arra, amit a szíve diktál.
- De nem minden házasság végződik válással. Vannak, akik tényleg megtalálják a lelki társukat, akivel leélik az életüket. - Én hinni akarok ebben az elsöprő érzésben, hogy van, ami örökké tarthat, míg a halál el nem választ.
- Szóval szerinted hiba, ha szerelmes vagy és házasodni akarsz? – Értem én, hogy ügyvéd és túl sok válást látott már az életében, de attól még neki lehet boldog a házassága és nem kell, hogy úgy végződjünk, mint az ügyfeleinek.
- Ez igaz, ennél jobban nem is dönthettél volna. Sok jót hallottam rólad, és végtére is ez vezetett el odáig, hogy felkeresselek. – Nekem pontosan olyan ügyvédre van szükségem, mint Mason. Rendes, becsületes, tisztességes, hiszen nem mindegy, hogy a jól célomat ki támogassa.
- És nem hiányzik az, hogy legyen valaki az életedben? – Nem akarom, hogy úgy tűnjön számára, hogy faggatom, mert ez nem egy kihallgatás, pusztán csak társalgunk az élet nagy dolgairól.
- Alig ismersz és mégis olyan kedves vagy hozzám, mégis miért? – Nem azt mondom, hogy nem esik jól, de mégis annyira nehezemre esik elhinni, hogy bárki ilyen kedves lenne hozzám hátsószándék nélkül, pedig szerintem Mason pont ezt teszi.   

Mia & Mason

 

Egészen érdekes hallgatnom Mason érvelését. Biztosan a férfiak nagy átlaga alaposan elgondolkozik a lánykérés előtt, de Mason még a szokásosnál is jobban mérlegelné a döntése súlyát. Nekünk nőknek pedig csak igent kell mondanunk, ha akarjuk, vagy nemet, ha mégsem, ebből a szemszögből pedig úgy tűnik, hogy nekünk sokkal könnyebb dolgunk van, elvégre mindössze egy kérdésre kell válaszolnunk, míg nekik a többivel kell viaskodniuk.
- Ez igaz, nem kellene meggondolatlanul bele vágni a házasságba, de… - Ekkor már nem bírtam tovább visszatartani a belőlem kikívánkozó nevetést. - Mégis abban a városban élünk, ahol minden sarkon kápolnák vannak arra a célra, hogy a nap huszonnégy órájában össze tudják adni a házasodni akarókat. Szinte biztos vagyok benne, hogy itt születik meg a legtöbb olyan házasság, amit másnapra megbánnak. – Józanul már nem tűnik olyan jó ötletnek, mint amennyire este részegen tűnt.
- Erre tényleg nincs garancia, de akármennyire is naivan hangzik, én mégis hinni akarok abban, hogy egyszer rám talál az a férfi, aki mindennél jobban szeretni fog, aki velem együtt akarja leélni az életét. – Nem vagyok nagyravágyó, ennél többre nem is vágyok, de kevesebbel sem érném be. Én tényleg megelégednék ennyivel, egy olyan férfival, aki azért szeretne, amilyen vagyok, nem pedig azért, aki vagyok, a nevemmel együtt járó összegekkel.
- Akkor miért nem teszel érte? – Nem hinném, hogy pont én lennék az alkalmas egyén arra, hogy kapcsolati tanácsokkal lássam el, de nekem most nem is hiányzik az életemből egy férfi. Persze magányosnak érzem magam most, de egy kis időre van még szükségem a történtek után, de nem értem, hogy Mason mire vár, ahogyan azt sem, hogy egyáltalán hogyan lehetséges, hogy nincs senkije, biztosan számtalan nő boldog lenne, ha egy ilyen férfi lenne az oldalán.
- Igyekszem nem adni okot a továbbiakban is. – Mosolyogtam rá halványan, mielőtt újból bele ittam volna a poharamba.
- Esetleg tölthetek még? – Neki is eléggé fogyóban van a borja, de az már biztos, hogy nem engedném beszállni a volán mögé, és szerintem Mason sem akarna most már vezetni.   

Mia & Mason

 

Néha megéri kockáztatni, még akkor is, ha végül egyedül maradok, de legalább elmondhatom, hogy volt néhány szép emlékem, s évem az életben. Tartott, ameddig tartott. De néha az is előfordul, hogy a rengeteg élet általi megpróbáltatás után minden mesebelinek hitt történet valóságos lesz, hogy végül rám talál a szőke herceg fehér lovon, még ha a hercegem nem is szőke hajú fog lenni, hanem mondjuk fekete, és ha ló helyett négy kerekes járgányon érkezik.
- Biztosan jó apa válna belőled. – Aranyosnak találtam azt, amit Mason mondott, hogy mennyire óvná a gyermekét, de ebben a városban nem is csoda, hogy ennyire féltené az utódát. Ha nekem férjem, majd családom fog lenni, akkor szeretném, hogy az én férjem is ennyire aggódna, hogy még a széltől is óvná.
- Biztosan te is hiszel valamiben, vagy számodra csak a reális gondolkozás jöhet szóba? – Nem naivság hinni az olyan dolgokban, amik nem kézzel foghatóak, elvégre a levegőt sem látjuk, de mégis tudjuk, hogy mindig körülöttünk van, s nélküle nem is tudnánk életben maradni.
- Szerintem neked lényegében semmit sem kellene tenned. – Néztem rá elgondolkozva, néhány hosszúnak tűnő másodpercig tanulmányoztam férfias vonásait.
- Ez mégis annyira hihetetlen. – Alsó ajkamba haraptam, hogy ne nevessem el magam, nem azért mert olyan vicces lenne a téma, hanem inkább a bor van ilyen hatással rám. - Pusztán csak képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg nincs senkid. Úgy tűnik, hogy külsőleg minden rendben van veled, és amennyit beszélgettünk eddig abból sem úgy látszott, hogy van bármi, amivel taszítanád magadtól a másik nemet. Vagy titkolsz valamit? – Noha nem arra gondolok, hogy párhuzamot tudtam vonni közte és Christian Gray között, sőt nem is hinném, hogy vannak perverz vágyai, vagy, hogy szereti, ha a nők felett uralkodhat, de akkor mégis miért nincs senkije? Miért zárkózik el ennyire a boldogságtól?
- Még eléggé korán van, szóval szeretnélek még beszéltetni. – Mosolyogva öntöttem Mason poharába még bort, de én inkább visszavennék a tempóból, már így is kezdem érezni a bor hatását.
- Még nem tudom, és még nem is hiányzik semmi sem annyira, hogy tudjam. – Közöltem vele nagyot sóhajtva.

Mia & Mason

 

- Lényegében, akkor az életed minden területén mérlegeled a dolgokat? – Mert én ezt így értelmeztem, de előfordulhat, hogy csak azért, mert a bevitt bormennyiségtől már nem tudok annyira józanul gondolkozni. Ha pedig tovább folytatnám ilyen tempóban a bor kóstolgatását, akkor nagyon hamar túl jó kedvem támadna, és ki tudja, hogy ittas állapotban mire vetemednék, ezért igyekszem lassítani. Az pedig egy másik dolog, hogy nem szeretném, ha azt gondolná, mindig ennyit iszok, vagy, hogy az alkoholba menekültem a velem történtek után, mert ez nincs így. Mert ha így lenne, akkor ennyi bor nem fogott volna meg, jobban bírnám.
- Neked csak annyit kellene tenned, hogy választasz a nők közül. – Próbáltam gyorsan közöli vele, mielőtt még ennél is jobban belegabalyodnék, pedig az előtt még tisztán emlékeztem arra, hogy mit is akartam kihozni ebből az egészből.
- Mostanában a nők nagyon kezdeményezőek. Mikor volt olyan utoljára, hogy elmentél egy bárba és oda mentél valakihez, ugye, hogy inkább a nők vetették rád magukat? – Ki ne akarná az ujjai köré csavarni? Sikeres, jóképű, és iszonyúan szexi.
- Azért nem mindent, de annyit már tudok, hogy biztosan szívesen dolgoznék veled együtt. – A mi leendő szakmai kapcsolatunkra nézve pedig ez a legfontosabb. Olyan ügyvédre van szükségem, aki megért, aki hisz bennem, aki támogat és mindezt megtaláltam benne.
- Talán már hamarabb is bele kellett volna vágnom ebbe a hagyjuk el a családi házat és legyünk önállóak projektbe. De jobb később, mint soha, nemde? – Akármennyire közhelyes is, de mégis igaz, de ha hamarabb kirepülök a fészekből, akkor talán megmenekültem volna ettől a botránytól is, de már késő azon tűnődnöm, hogy mi lett volna, ha… Már sosem fogom meg tudni és a történteken már nem tudok változtatni.