Mia & Mason

 

- Nem, ez egyáltalán nem probléma, sőt meg tudom érteni, hogy miért gondolod ezt így. – Néha nekem sem ártana, ha ésszel is tudnék gondolkozni és képes lennék figyelmen kívül hagyni azt, amit a szívem diktál. Ez is egy kiváló példa rá. Tetszik, de jobb lenne inkább arra koncentrálnom, hogy nekünk kizárólag csak üzleti partnereknek kellene lennünk, na és persze arra sincs semmi garancia, hogy kölcsönös a vonzalom. Az még nem jelent semmit sem, hogy eljött hozzám vacsorázni, ugye? Én csak nem akarom beleélni magam valami olyasmibe, amiért később nagyot koppanhatnék a padlón. Talán nem is vagyok az esete, még ez is kiderülhet.
- Neked tényleg voltak egy éjszakás kalandjaid? – Meglepődve néztem rá, hiszen olyan komoly férfinak ismertem meg eddig, de azt sem kell elfelejtenem, hogy férfiból van, azok pedig szeretnek vadászni. Noha a nők sem kivételek, de én sosem voltam, azaz egy éjszakára megkapható nő, szóval nekem még ilyenben nem is volt részem.
- Azért remélem, hogy a későbbiekben még ennél is többet megtudhatok rólad. – Bizakodó vagyok, de nem akarom túlságosan faggatni, idővel majd úgyis jobban meg fogjuk ismerni egymást a közös munka folyamán.
- Nem is tudom… Talán csak szeretném azt hinni, hogy minden más lett volna, de az is lehet, hogy pontosan ugyan úgy zajlottak volna az események. Ezt már nem fogjuk megtudni, igaz? – Talán ha időben bevallottam volna, hogy mi van köztem, s a mostohabátyám között, akkor nem akarták volna annyira, hogy Alex felesége legyek, de lényegében a végeredmény így is, úgy is botrányba torkollott volna.
- De az is lehet, hogy ha hamarabb elköltöztem volna, akkor találkoztam volna egy helyes férfival, aki mondjuk, a szomszédban lakik, és ha lett volna valakim, akkor apám talán sosem hozta volna fel a házasság gondolatát. – Akár ez is megtörténhetett volna.

Mia & Mason

 

- Gondolom ezt levontad a saját tapasztalataidból. - Mikor is mennek hozzá az emberek? Legtöbbször akkor, ha hibáznak. Ha netalán egy házasság kisiklana, amit a két fél biztosan egy orbitális hibának könyvel el, na és ekkor jön képbe Mason és a szakértelme. Ha pedig nem lett volna annyi lelki erőm, hogy kisétáljak a templomból, akkor még az is lehet, hogy most nem az árvaház projekten dolgoznánk együtt, hanem a válásomat intézné. Ki tudja? Lassan kezdek hinni a véletlenekben és abban is, hogy tényleg minden okkal történik.
- Pedig most nagyon kíváncsivá tettél. - Sejtelmesen elmosolyodtam. Istenem! Most ugye csak a bor beszél belőlem? Valaki verjen a kezemre mikor legközelebb a pohár után szeretnék nyúlni, mert ha többet iszok, akkor annak bizony nagyon nem lesz jó vége. Vagy mégis? Minden csak nézőpont kérdése.
- Azt sem osztod meg velem, hogy mi volt az a csajozós szöveged, ami legtöbbször bevált? - Mondjuk belőle nem nézném ki az olyasmiket, hogy "Hé, cica! Hol a gazdád?" vagy azt, hogy "Ha hazakísérlek, megtartasz?"
- Inkább igyál még egy pohárkával, hátha akkor közlékenyebb leszel. - Remélem nem veszi tolakodásnak, hogy szeretnék megtudni róla pár dolgot. Abban már biztos vagyok, hogy Őt akarom az ügyvédemnek, szóval gondolom semmi olyasmit nem tudna megosztani magáról, amiért meggondolnám magam.
- Azt hiszem, hogy ebben pedig az a tanulság, hogy felesleges szerelmesnek lenni, persze jó dolog az, ha van valaki az oldaladon, aki minden nap haza vár, akivel együtt fekszel le a nap végén, majd együtt is kelsz fel reggel, de ez azzal jár, hogy kitárod előtte a szívedet és ez pedig olyan, mint egy időzített bomba. Ezután csak a várakozás jön, hogy mikor következik be az a bizonyos bumm és aztán csak a padlón találom magam összetört szívvel. Mindez elkerülhető lenne, ha képes lennék érzelmek nélküli életet élni, de persze ezt mondani könnyebb, mint valójában véghez is vinni. - Mivel az érzéseinket nem tudjuk irányítani. Pech.
- Szóval arra akarsz célozni, hogy hagyjam figyelnem kívül, hogy ki és mit gondol rólam a történtek után? - Azt hiszem ez lett volna a lényeg, vagyis én ezt vontam le ennyi pohárka bor után.
- Honnan is tudhatnád, hogy valami jobb fog lenni? Mi van akkor, ha a dolgok még ennél is rosszabbá fognak válni? - Habár fogalmam sincs, hogy mi lehetne ettől még rosszabb, mi jöhetne még?

Mia & Mason

 

Nem hinném, hogy fair lenne, hogy nagyon is felkelti a kíváncsiságomat, aztán pedig nem akarja kielégíteni. Mégis úgy tűnik, hogy nincs mit tenni, nem fogok tőle ennél többet megtudni. Egyrészt megértem, másrészt egyet is értek vele, hogy miért nem akarja előttem másokról kiteregetni a szennyest, de azért ettől még mindig nem szűnt meg a kíváncsiságomat. Fogalmam sincs, hogy miért, de egyszerűen csak érdekel, hogy milyen nők után érdeklődött eddig, hogy milyenek voltak azok a nők, akikkel eddig együtt volt.
- Nem hinném, hogy összefutnál azzal a két férfival, akik eddig az életem részesei voltak. - Na tessék. Most aztán sikerült szépen elszólnom magam arról, hogy eddig csak két férfi volt az életemben, de azért erősen bízok abban, hogy sikerült már annyit innia, hogy ezt az apró kis részletet figyelmen kívül tudja majd hagyni. Mégis szerintem így van rendjén, hogy huszonnégy éves koromra azt mondhatom el magamról, hogy csak két férfival bújtam ágyba, s talán a kanapémon ül a harmadik jelöltem. Upsz, nem kellene többet innom, mielőtt még ennél is nagyobb tévképzeteim lennének. Valamiért mégis vonzódok hozzá, ez nem olyan valami, amit én döntöttem el, ez ellen nem tudok semmit sem tenni, maximum annyit, hogy megpróbálom magamban elnyomni ezt az egyre inkább erősödő érzést.
- Persze, hogy kíváncsivá tettél. Ha a helyemben lennél, akkor te nem lennél kíváncsi? Ha sejtelmes utalásokat tennék, de aztán mégis titkolóznék előtted? - Konkrétan nem tudnék mire rákérdezni és úgy hiszem nem is kellene most megengednem magamnak, hogy ennél több kérdéssel drukkoljak elő, mert a végén előkerülnek az alkohol mámor hatására a pikáns témakörök.
- Mégis honnan tudhatnám, hogy ki érdemli meg, hogy szeressem? Az emberek az érzéseiktől elfogultak lesznek, az ítélőképesség ilyenkor mit sem ér, főleg mivel ilyenkor mindenkit elbutít a rózsaszín köd. - Ezek az élet nagy kérdései, amikre szerintem egyik halandófél sem tudna válaszolni, de az élet már csak ilyen. Senki sem tudhatja, hogy mit várhat el attól a féltől, akit szeret, vagy összetöri a szívét egy idő után, vagy kialszik a szerelem szikrája, vagy esetleg ritka alkalmak egyike az, hogy esetleg örökké tart.
- Olyan régen voltam boldog már, hogy szerintem nem is tudom, hogy milyen boldognak lenni. - Ismertem be, mennyi pohárka bor után is? Már régen nem számolom, de azt hiszem, hogy jobb is.
- Tetszik az optimizmusod. - Közöltem vele nevetve, mielőtt megittam volna a poharam tartalmát.
- Remélem nem hiszed azt, hogy le akarlak itatni. - Már a második üveg bor végén járunk és kezdem magam túlságosan közvetlennek érezni, ami nem feltétlenül jelent jót, sőt most már ott tartok, hogy saját magamtól is rettegni kezdek, hiszen úgy kell magamnak megálljt parancsolni.  

Mia & Mason

 

- Azt tenném? - Néztem rá meglepetten. Nekem nem tűnt úgy, vagyis lehet, hogy a túl sok bor hatására már magam sem tudom, hogy miket beszélek. Ami pedig a legrosszabb, hogy nem tudom, hogy ilyenkor mire vagyok képes, hogy meddig fogok elmenni, vagy, hogy mit fogok tenni. Akárhogy is legyen a képletben két ittas ember áll, akik egyedülállóak, kell ennél több? Bármi megtörténhet és talán meg is fog történni.
- Most viccelsz velem? Ügyvéd vagy, biztosan sokkal izgalmasabb életet élsz nálam. - Erről pedig szentül meg vagyok győződve. Megannyi érdekes emberrel, na meg üggyel találhatja magát szemben nap, mint nap. Na és én mit csinálok napi szinten? Próbálok helyre állni, vásárolgatok, igyekszem minél hamarabb kipofozni a lakásomat, miközben a jó ügyért is tenni akarok. Nekem csak még terveim vannak a jövőt illetően, de vele együtt érzem, hogy a terveim valóra is fognak válni. Úgy érzem, hogy vele az oldalamon bármire képes vagyok.
- Tényleg tapasztalatként fogod fel a szerelmi csalódásokat? - Nekem nagyon is úgy tűnik, hogy erre szeretett volna célozgatni, de azért voltam annyira kíváncsi, hogy rákérdezzek, hogy biztosan tudjam. Kíváncsi vagyok, hogy Mason miként látja a dolgokat, hogy hogyan éli át az élet nehézségeit.
- Oh, most nagyon nincs szükségem a rózsaszín ködös időszakra, szóval abban biztos lehetsz, hogy hessegetek. - Szimbolikusan magam előtt legyezgetni kezdtem azt a bizonyos "rózsaszín ködöt" hogy szemléltessem vele, hogy mennyire nem vágyok most egy újabb kapcsolatra. Mármint Mason nagyon is szimpatikus számomra, de ez még nem jelenti azt, hogy fejest ugranék már most egy újabb kapcsolatba.
- Na és te boldog vagy? - Az élete pusztán csak a munkából áll, ahogy levázolta nekem az imént, de ettől nem hinném, hogy boldog is. Ennél azért több kell a boldogsághoz.
- Korán van még, miért is ne? - Felkeltem a kanapéról, hogy elinduljak egy újabb üveg borért, persze csak akkor, ha nincs az ellenére. Leitatni? Még mit nem! Mason iszik magától is.  

Mia & Mason

 

- Igazad van. - Ismertem be, hiszen nekem nem esik nehezemre bevallani, ha úgy gondolom, hogy másnak van igaza. Azt hiszem, hogy nagyon is tanultam belőle, de mi van akkor, ha néhány hiba túl jó ahhoz, hogy csak egyszer kövessem el? Ez abszurd. Másodszor ezt nem tehetem meg. Nem is akarom, egyszerűen csak tovább akarok lépni és végre élni az életemet úgy, ahogyan szeretném. Végül is ezért is költöztem el. Ki kell próbálnom magamat az életben. Most pedig jöhet, aminek jönnie kell, hiába menekülnék, aminek be kell következnie az be is fog következni. Hiába mondom azt, hogy nem akarok többé szerelmes lenni, hogy nem akarok többet csalódni, ez nem ennyire egyszerű. Sajnos még én sem tudom irányítani az érzelmeimet, nem tudok egy csettintésre szerelmes lenni, vagy éppen kiszeretni valakiből.
- Na és akkor mi van, ha senkivel sem passzolsz össze? - Azt mondják, hogy a világban mindenkinek megvan a párja, de mi történik akkor, hogy ha az én párom valahol Kuala Lumpurban vár rám? Valószínűleg sosem fogjuk egymást megismerni, és kénytelen leszek egyedül, magányosan leélni a hátralevő életemet.
- Ezek szerint neked is van egy kis kedvenced? - Meglepetten pislogtam rá. Valahogy nem nézném ki belőle, hogy lenne háziállatja, végül is nem tudom, hogy miért, talán azért, mert sokat dolgozik és egy kis kedvencnek azért sok törődésre van szüksége.
- Nincs időd a boldogságra? Mindig arra van időd, amire akarod, hogy legyen. - Ezek szerint nem is szeretne boldog lenni? Ez képtelenség. Ki ne szeretne boldog lenni? Nincs olyan ember, leszámítva azokat az idős és magányos embereket, amik főállásban bosszankodnak mindenen.
- Semmi konkrétat, talán hagynék a legközelebbi alkalomra is néhány kérdést, persze ha lesz legközelebb. - Ez pedig nem csak rajtam múlik, nekem igazán nincs ellenemre egy második vacsora vele, még ha akkor is meg kell villogtatnom előtte a főzési tudományomat.
- Sajnálom, ezt igazán nem így akartam... - Leírhatatlanul zavarban vagyok most. Még az egyik percben megindultam még egy üveg borért, a másikban pedig Mason ölében találtam magam. Túl közel voltam hozzá, túl nagy volt így a csábítás, kezdtem elveszíteni a fejemet, de szerencsére Mason hangja vissza zökkentett.
- Hívjak taxit? - Még mindig az ölében ültem, kellett pár hosszú másodperc mire ráeszméltem arra, hogy talán jobb lenne, ha ennél jóval messzebb kerülnék tőle, de még kellett pár röpke másodperc a közelségéből.   

Mia & Mason

 

- Vagy inkább csak nem foglalkozok ezzel a projekttel, hanem csak hagyom magam sodródni az árral, így minden annyira egyszerűbb lenne. - Miért olyan könnyű ezt mondani? Nem akarok szerelmes lenni legalább egy jó ideig, még szeretném nyalogatni egy kicsit a sebhelyeimet, de ezzel vajon a szívem is tisztában van? Nem vagyok az a könnyen szerelembe esős fajta, de ha valakit megszeretek azért bármire képes vagyok, bármit megtennék neki.
- Egy kicsikét, hiszen tudom, hogy milyen sokat dolgozol és ezért nem is gondoltam volna, hogy lenne kis kedvenced. Na és kivel osztod meg a lakásodat? - Már én is gondolkoztam azon, hogy kell valaki mellém, és úgy hiszem, hogy könnyebb lenne egy kis állatkát beszereznem, mint egy hű férfit. Legalább az állatokban nem lehet csalódni, de nem is akarok átesni a későbbiekben a ló túloldalára, szóval nem akarok én lenni az őrült macskás nő a szomszédból.
- Szóval fontosabb a karriered a boldogságodtól, vagy inkább úgy vagy vele, hogy később is ráérsz boldog lenni? - Azt hiszem, hogy ezek már nagyon is személyes kérdések, amikkel bombázom. Nem akarok ennyire ítélkezni felette, de szerintem néha nagyon is félre tehetné a munkáját és foglalkozhatna magával is. Hiszen mindenki megérdemli azt, hogy boldog legyen.
- Az nagyon jó lenne. Ebben az esetben nagyon várom a következő találkozásunkat. - Egy kissé eltértünk az eredeti témánktól, de azt gondolom, hogy már nagyon is átrágtuk magunkat rajta, ezért nincs is miről beszélnünk már, inkább a tetteké kellene, hogy legyen innentől a főszerep.
- Ennél jobban már nem is lehetnék. - Mosolyogtam rá kissé elpirulva, de fogjuk a borra az arcpíromat, még ha valójában a közelsége is váltotta ki belőlem. Szép lassan felkeltem, igyekeztem megegyezni a gravitációval, ami most túlságosan is ellenem fordult az imént. Egy hirtelen jött ötletből fakadóan megindultam a konyha irányába, de nem a telefonomért, hogy tényleg taxit hívjak neki, hanem egy újabb üveg borért.
- Még egy pohárkával? - Néztem rá bizakodóan, ahogy felé lépkedtem, remélve, hogy esés nélkül eljutok a kanapéig. Most nagyon nincs kedvem nosztalgiázni, és újból beégni előtte egy kecsesre sikeredett eséssel.

Mia & Mason

 

- Hű, van egy cicád. - Még mindig meglepetten mondom, de most annyira irigyelni tudom azt a kis szőrgombócot, aki feltehetőleg olyan pofátlanul szerencsés, hogy oda surranhat Mason mellé, miközben alszik. Én is szívesen oda bújnék mellé. Jesszusom! Most ugye csak a bor beszél belőlem?
- Szóval szerinted akár tíz év múlva is ráérsz arra, hogy megnősülj. Akkor mennyi is leszel, negyven éves? Úgy tűnik, hogy akkor már nyugdíjas fogsz lenni, mikor a gyereked, gyerekeid felnőnek. Bocsi, leállítom magam. Semmi közöm hozzá, haladj csak abban a tempóban, amit jónak látsz. - Nem azt mondom, hogy túlzottan sietnie kellene és vegye el az első vele szembe jövő nőt, de ha mégis ezt mondanám lennék én az a nő, aki szembe jön vele, vagy képes lennék pusztán véletlenségből bárkit félre lökni. Tudom ez csúnyán hangzott, de vannak bizonyos helyzetek mikor felül kerekedik rajtam a versenyszellem.
- Ez most komoly? - Nem számítottam arra, hogy ennyire hamar bele fogja magát vágni az én projektembe, de úgy tűnik, hogy szívesen segít, ha jó cselekedetről van szó.
- Őszintén? Fogalmam sincs, de megpróbálkozok vele, aztán megmutatom neked, hogy mire jutottam, oké? - De talán az lenne a legjobb, ha valaki olyanra bíznám ezt az egész pályázatírást, aki ért is hozzá, de mégis mindenből ki szeretném venni a részemet.
- Olyan kis ünneprontó vagy. - Néztem rá morcosan, de ez volt az a pillanat, mikor rádöbbentem arra, hogy tényleg túlzásba estem, ezért nem is ellenkeztem mikor megindult velem a hálószobám felé. Igaza van, pont itt az ideje annak, hogy aludjak.
- Cuki vagy, jó éjt. - Apró puszit nyomtam az arcára, de ahogy letettem a fejemet a párnára egyből el is aludtam.
Fejfájásra ébredtem, de ami még ennél is rosszabb, hogy csak kósza emlékeim vannak a tegnap estéről. Mégis mi történhetett? Hogyan kerültem az ágyamba? Kell egy kis idő, mire össze rakom a képet. Megindultam a konyhába, hogy keressek valami fájdalomcsillapítót a fejfájásomra. Út közben megtorpantam, s még a lélegzetem is elállt. Mason a kanapémon? Óvatosan megközelítettem, gyönyörködtem benne néhány nagyon is hosszúra nyúlt másodpercig.
- Mason. - Halkan suttogtam, de őszintén nem lenne szívem felkelteni, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy már így is késésben fog lenni, ezért jobb ha megpróbálkozok azzal, hogy felébresztem.
- Mason ébredj. - Igyekeztem hangosabban kelteni, de ilyenkor még imádni valóbb, mint általában.

Mia & Mason