Csodálatos volt az a nap, amit Chesleavel tölthettem. Igaz, hogy aludtunk, na de még hogyan. Még akkor is össze voltunk bújva, amikor felkeltünk és őszintén szólva szívesen megismételném ezt vele, még akkor is ha semmi sem történt köztünk. Leszámítva a verést, azt kihagynám.
A szüleimet is sikerült lenyugtatnom, hogy nem vészes a dolog, apám még azért büszke is volt, anyum meg... Ő nagyon is úgy van vele, hogy félt még mindig. A nővérem csak a szokásos, kinevetett, hogy lehettem ennyire béna és nem is én lennék, ha nem velem történt volna meg.
A nagy családi dráma után végre el tudok otthonról szabadulni és egyenesen az egyetemre megyek. Teljesen fel vagyok dobva, úgy érzem, hogy kezdek beleszeretni Chelsbe. Igaz nem ismerem, de annyira vagány csaj és egyszerűen baromira jól néz ki. Azt hiszem egyszer az lesz a vesztem, hogy túl gyorsan szeretek bele valakibe, akibe nem kéne.
A könyvtárban üldögélve, elég sok csaj lesz hirtelen körülöttem. Mindegyik a szemem alatt lévő sebet kezdi el fürkészni és nagyon is sajnálják, ami történt. Azt hiszem Chelseanek igaza volt, nagyon is odáig vannak érte a csajok.
Egy-kettővel még meg is beszéltem, hogy korrepetálni fogom őket. Épp egy harmadikkal beszélek, amikor mindenki fogja magát és lelép, én pedig értetlenül nézek utánuk. Fogalmam sincs, hogy mi ütött beléjük, de nem is tudok ezen túl sokáig elmélkedni, mert hirtelen Chels mellettem terem, én pedig egy mosollyal fogadom.
- Szia. Fogalmam sincs. - Rántom meg a vállaimat, és még egyszer utánuk nézek. Már épp fel akartam tenni egy kérdést, amikor megszólal. Nem igazán tetszik ez a kijelentése, és azt hiszem ezt az arcomról is le tudja olvasni, mert egyből bocsánatot kér.
- Hát tényleg nem volt a legjobb megszólalásod. De képzeld két csaj is megkért, hogy tanuljak vele. - Dicsekedem el neki, talán tényleg meg kéne köszönnöm, de akkor nem az járt a fejemben, hogy mennyien fognak engem körül zsongani.
- Szóval tetszik? - Kicsit oldalra döntöm a fejemet, végre kimondta, amit már aznap tudni akartam. Szóval ha bejön neki, akkor már nyert ügyem van. Remélem.
- Biztos, hogy nem. Még csak az kéne, hogy valami női kenceficét rám kenj! - Fordítom el a fejemet, nem akarom, hogy sminkeljen, még a végén azért is fogok kapni vagy a rosszabb, hogy le sem fognak rólam szállni.
- De akkor ha már itt vagy. Hol kezdjük? - Nyitom ki a tankönyvet, elvégre ezért van itt. Azt hittem, hogy késni fog vagy el se jön, de most kivételesen pontos volt, ami még engem is meglepett.

Furcsán nézek rá, nem tudom, hogy most miért is néz így. Olyan, mintha mindjárt megöl valakit a szemeivel. Még a kedve is lankadt egy kicsit. Elhúzom a számat, nem tudom, hogy most én tettem valamit vagy elég volt neki a könyvtárba belépnie.
- Szerinted lenne esélyem? - Még mindig a csajok után nézek és azon gondolkozok, hogy vajon tényleg lenne-e náluk esélyem. Elvégre eddig észre sem vettek, most meg itt vannak körülöttem azért mert van egy monoklim. Viszont nekem leginkább a mellettem ülő csaj kéne. Hallottam valami furcsát a hangjában, de biztos, hogy csak képzelem.
A sminkes dolgot hamar megbeszéljük, nem kell, hogy kikenjen, még csak az kéne, hogy a többiek ezzel is megtaláljanak. Lehet akkor kapnék még pár ütést a beszólások mellé. Ha már itt vagyunk, akkor kezdjünk is neki a tanulásnak, ebbe legalább ő is beleegyezett.
- Oké, akkor kezdjük a számlákkal. - Egy könnyű és alap téma, amit fel tudtam hozni. Ki is nyitom a könyvet és az ott lévő számla formákat kezdem el neki magyarázni. Eléggé konyhanyelven fogalmazok, egyáltalán nem használok szakszavakat. Talán majd később, ha most ezeket megérti.
- Érted? - A magyarázás után rápillantok és felteszem a legelső kérdésemet, mert ha nem érti akkor kezdem előlről, kicsit másféle megfogalmazással.

Eléggé távolságtartó a válasza, nem tudom mire vélni, de ezt inkább magamban tartom. Azt sem tudom, hogyha esetleg megpróbálnék velük randizni, nem Chelseare gondolnék egész végig.
- Hát... Te is csaj vagy. - Nézek rá kérdőn, ő csak tudja, hogy van-e esélyem náluk vagy nincs. Ő talán jobban látja kívülről, de igazából én jobban örülnék, ha ő lenne az a csaj, akit meg tudnék hódítani. De ezeknek a beszólásoknak köszönhetően, még inkább nem érzem, hogy lenne esélyem nála.
Végül neki kezdek elmagyarázni konyhanyelven a számlák fajtáit és formáit és valahogy a válasza nem győzött meg.
- Biztos? - Ráncolom össze a homlokomat, engem nem zavar, ha még egyszer el kell magyaráznom. A lényeg, hogy biztosan tudja, mert erre fogunk később építkezni. Viszont ha tényleg biztos abban, hogy tudja, akkor nem folytatom. Már keresném a következő témát, amikor Owen megérkezik. Meg sem lep, hogy kinevet, valahogy ez már mindennapos, de az biztos, hogy nem kell nekem mindennap kidekorálni a szemem. Szerencsére most megússzuk, hogy nem köt belénk, de ezt is csak annak a pasinak köszönhetjük, aki idelépett hozzánk.
- Oké, akkor nézzük a leltárt. - Meg is van a következő téma, amit szintén elmagyarázok, de ezt már ráépítem a számlákra. Elvégre, ha vásárolunk, akkor számlát kell kiállítani és ugyanarra igaz, ha eladunk. Viszont nem mindegy, hogy mit tartalmaznak a számlák. Ahogy mellettem ül, nagyon is feljön benne, ahogy együtt aludtunk.
- Nincs kedved eljönni velem pizzázni? - Csukom be a könyvet és felé fordulok. Ezt nevezhetnénk amolyan randinak is és nagyon örülnék, ha igent mondana. Azt nem tudom, hogy szereti-e a pizzát, de senkit sem ismerek, aki nem.

Elhúzom a számat mert az igazság, hogy nem az lenne az első kosaram és azt hiszem inkább kihagynám. Totál csődtömegnek érzem magam, mindig olyan csajok után kell futnom, akik sosem akarnának tőlem semmit.
Mivel túl sok megbeszélni valónk nincs ezért megnézem a következő témát a könyvben és arról kezdek el beszélni, immár kevesebb lelkesedéssel. Remelém, hogy igy is érti az anyagot, mert nincs kedvem most megint újra magyarázni. Szerintem amúgy is ez a legegyszerűbb.
Nem tudom, hogy milyen indittatásból, de elhivom pizzázni. Valahogy éreztem, hogy nem fog igent mondani nekem és valami hülye kifogással le fog rázni.
- Hát persze... - Félmosolyt erőltetek az egyik szám szegletébe, talán jobb lenne, ha hagynám ezt az egészet, mert úgy sincs semmi esélyem nála. Átbeszélem vele a leltárt, majd ugrok a kettős könyvelésre, ami egy kicsit bonyolultabbnak hangozhat igy elsőre. Nem is gondolom, hogy meg fogja érteni, persze nem gondolom hülyének, de ha valakinek nincs hozzá érzéke, akkor tényleg nem lehet érthető elsőnek. Kezdek viszont lefáradni és éhes is vagyok. Mit sem törődve ezekkel fogom és magyarázok tovább, hátha megérti, amikor hozzánk lép egy csaj.
- Alex. Bocsi, hogy megzavarlak de tudnánk beszélni? Nem megy a könyvelés és szeretném ha segitenél benne. - Nézek fel rá ahogy a nevemet mondja és kezdem magamat tényleg strébernek érezni, hogy mindenki ez miatt keres fel. Viszont azt hiszem, hogy mi végeztünk Chelseavel és igazából nem akarom őt feltartani ha már olyan fontos elintéznivalója van.
- Oké, megbeszélhetjük, de farkas éhes vagyok. Egy pizza mellett, mit szólsz? Mi már úgy is végeztünk. - Nem is nézek Chelseare, mert én már eléggé lefáradtam és éhes is vagyok. Be is csukom a könyvet és csak ekkor fordulok a mellettem ülőhöz.
- Akkor mára végezetünk. Úgy sem akarlak fel tartani a fontos elintéznivalódban. - Állok fel és a könyvet elé tolom, mert ez nem az enyém igy azt csinál vele, amit akar. Nem beszéltem meg vele következő találkozót, majd keres ha akar valamit. Én viszont fogom magam és felállok majd elindulok a lánnyal ki a könyvtárból, hogy pizzázzunk és megbeszéljük miben is kéne neki segitenem. Azért kicsit bánom és fáj is, hogy nem Chelsea van mellettem, de gondoltam, hogy ő nem fog sokáig velem mutatkozni.