Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
Mindent összegezve igazán sikeres estét zárhatunk, ami azt illeti jobban sikerült, mint ahogyan azt kezdőként várhattam volna. Elvégre most először dugom az orrom ilyen projektbe. Talán van némi tapasztalatom a szervezéshez és tudom hogyan szólítsak meg befolyásos embereket, ezt az anyámtól örökölhettem, hogyan palizzunk be pénzes hapsikat, annyi különbséggel, hogy nekem tényleg csak a pénzük kell, jobban kellett volna figyelnem rá, de nem tettem, miért? Áh igen, megvan, mert még azelőtt elhagyott minket egy másik gazdag férfiét. Nem is értem, van különbség? Van az mondás, hogy a pénznek nincs szaga, csak lehet belőle több, vagy kevesebb, akkor most mégis van? De térjünk inkább vissza, én nem kérek vagy várok el semmit, sőt nem fogok drága válópereket a nyakukba akasztani se, ha már meguntam az amúgy is gondtalan életemet, mindössze egy csekélyke mértékben szeretném a hozzájárulásukat egy jó ügyhöz. És megannyi más dolog is van még, amiben teljesen új vagyok. Mára van lebeszélve egy találkozó Mr. Black-el az estéről, tíz órára. Néhány perccel korábban érkeztem és szálltam ki az Open your eyes épülete előtt, ejha, néztem fel a hatalmas épület cégtáblájára. A földszinten lévő információs tábláról kikerestem melyik szinten találom az irodákat, majd felmentem. Azt hiszem más különben eltévedtem volna. Felérve kinyílt a lift ajtó, majd egy barna hajú hölgy emelte rám tekintetét az asztala mögül. Kedvesen üdvözöltem, majd közöltem, hogy lebeszélt időpontom van tíz órára, majd helyet foglaltam, keresztbe tettem a lábam és várakoztam. Öt perc és tíz. Addig körülnéztem, akarva akaratlanul is éreztem, ahogyan a hölgy engem figyel és őszintén szólva fogalmam sincs miért, próbálom nem észrevenni, ahogy a szúrós tekintetével méreget. Egy másodpercig megfordult a fejemben, hogy esetleg rákérdezek van-e valami probléma, aztán mégis inkább a falon lévő képeket nézegettem hosszasan elidőzve rajtuk. Ujjaimmal doboltam a lábamon, miközben a falon lévő órára pillantottam.
S zokásos nap, hatkor csörgött az órám, lekóvályogtam kávéért és reggeliért, Elza palacsintát sütött baconnel, nesze nekem kalória és koleszterin, ha sírba tesz ki fogja fizetni? Erre akkor senki sem gondol, jó persze tudom, hogy csak jót akar, ezért nincs is értelme szólni érte, kávézás közben átlapoztam az újságot, szeretem a papír érintést, a sok vizuális programkód után jó valami valóságosat is látni és tapintani. Frissítő zuhany, a törölközőt a derekamra tekerve válogattam össze a mai öltönyömet és a hozzá illő inget, nyakkendőt, cipőt, szóval mindent, a gardróbom falán lógó nagy tükörben ellenőriztem a végleges összképet, megfésültem a hajam, megigazítottam a szokásos kis tincseim, felvettem a szemüvegem és már is indulásra kész. Még a tegnap esti iratokat összeszedtem a dolgozómból, átmásoltam az USBmre amin dolgoztam, még bent finomítom a prezentáció előtt, csak még konzultálok Alennel, hogy ő mire jutott a kódkészlettel és a felhasználói felülettel. Már várt a kocsi a ház előtt, sietős léptekkel indultam meg, ma egy kicsit késésben vagyok, de azért Laurey odalépett a gázra és még időben beértem. Madison már a helyén volt és a jegyzeteim futotta át. - Jó reggelt, Mrs Greenfiel. Hogy van ma? Kérem küldje át a naptáram a mai napra és a találkozók időpontját. Köszönöm. Mosolyogtam egyet és indultam az irodám felé. - Jaj, és tudja, amikor tárgyalok csak üzenetet hagyjanak amit majd később átfutok és egyeztetünk. Madison még új nálunk, a próbaidejét tölti, még nem volt vele probléma senki részéről, reméljük így is marad. Átfutottam a naptáram, az első találkozóm Karen Mitchell lesz, a későbbi adományokról fogunk vele tárgyalni az alapítványának, nemes célért küzd, tízkor van az időpont, aztán tizenegy harminckor jön Mr White a kész rendszerért.
- Madison, kérem szóljon Alennek, hogy jöjjön be.Van még egy órám átfutom vele addig a felületet, mert délután már kelleni fog. Elszaladt az idő, és már csak arra eszméltem fel, hogy Madison szólt, hogy Karen ideért. Befejeztük a finomítást, kikísértem Alent és behívtam Karent. - Á, Karen, kérem jöjjön be, kér egy kávét? Foglaljon helyet. Mosolyogtam elbűvölően, ha elég komoly kis vállalkozás alakul ki, talán egyfajta társulás is lehet a részünkről a biztosításuk terén, mindig kellenek a kapcsolatok.
do you know who i am?
Karen Mitchell
Tárgy: Re: William & Karen 16.04.20 23:50
William & Karen
Két hét múlva kész lesznek a pontos tervek, utána indulhatnak a munkálatok. Eddig még magam sem hittem, hogy ténylegesen összejöhet, mert hát elegendő pénz nélkül a tervek ugye csak tervek maradnak, de végre látom a fényt az alagút végén, ha lehet így fogalmazni. Sikerülhet megvalósítani, amit többek között neki is köszönhetek meg még egy csomó embernek. Van még mit fejlődnöm a vállalkozások terén, de az alapok lassacskán megvannak, és végre nem csak a fejemben, egyre több ember szerez majd tudomást arról min is dolgozom, és reményeim szerint még sokan lesznek, akik szimpatizálnak a céljaimmal. Nem egy újabb hotel, bevásárlóközpont vagy lakópark épül, hanem egy anyaotthon. Valami, amire tényleg szükség van. - Igen, köszönöm. Az jól esne. - Foglaltam helyet az irodájában. Ülhetnék én is egy ehhez hasonló irodában, dolgozhatnék az apámnak, de minek törjem magam, miután közölte, hogy egy nő sosem fog felérni ahhoz, hogy a cégét vezesse, különben sem érzem úgy, hogy az az élet nekem való lenne, ehelyett inkább kihasználom a kapcsolatait, mert ennyit igazán megtehet a lányáért, ha már a vállalati dolgaira nem tart érdemesnek, tény, hogy sosem mutattam különösebb érdeklődést iránta, de ha azt tervezi, hogy majd elad, akár egy tenyészlovat, arról letehet, már most. Teszek a vállalat részvényeire, semmi közöm hozzá, az érdekből köttetett házasságok jómódú családok között pedig már eléggé ódivatú szokások. Magamtól is tudok dönteni. Hím soviniszta. De egyszer majd rájön, hogy engem sem ejtett az anyám, vagy a dadám a fejemre, felette pedig eljár az idő. Nem lepődnék meg rajta, ha valamelyik talpnyaló kis kedvence kapja a többleti jogot, nem fogok sírni utána. Sosem vágytam nőként farokra a férfiak között. Jobb téma... - És mondja, ön is alapította a céget? - Nem tűnik túl idősnek, szóval vagy nagyon tudja mit csinál és azt jól is csinálja, vagy egyszerűen mázlija van:? Olyan könnyen dobálóznak ezzel a szóval, pedig sokszor a mázli még csak jelen sincs a képletben.
S zeretek jótékonykodni, ezt most olyan nagyképűen hangzott, még tőlem is, de ez így igaz, ennyi hátrányos sorsú ember van a földön, akik nem tudnak kikerülni a gödörből, amit vagy a családjuk vagy saját maguk ástak, akár akarták akár nem, persze nem minden fehér vagy fekete, nem lehet ilyen könnyen ítéletet mondani senkiről, és persze nem is szabad, ahogy mondani szokás, embert, nem ember, csak Isten ítélhet meg, nem vagyok egy nagy hívő, édesanyám annál inkább, ő szeret templomba járni, sosem értettem, hogy egy ennyire unalmas rítust, hogy lehet élvezni, de hát a vallási fanatikusok már csak ilyenek, nem hibáztatom érte, ő ilyen és kész, nem vagyunk egyformák, és pont ez a legszebb az egészben, hisz olyan unalmas lenne saját magammal társalogni egész nap, de visszakanyarodva a jótékonysághoz, több szervezetet is támogatok éves szinten, nem azért mert én vagyok a Dalai láma vagy valami, hanem mert megtehetem, amire szükségem van felépítettem, ami nekem kell azt megveszem, amit a cégre szánok befektetem, a saját "kis" nyugdíjalapom is folyamatosan pötyög magának előre, mondhatom, hogy mindent felépítettem magam köré amire egy nem kapzsi, normál embernek szüksége van, akkor a többi bevétellel már bocsánat de mit kezdjek, dugjam a matrac alá, na az majd tényleg sokra megy ott, inkább alapítványoknak adom, oktatásra, iskolákra, menhelyekre, hontalan szállókra, ingyen konyhákra, sőt még Haitire is, van ott egy építő brigádom, akik önkéntesként dolgoznak, őket finanszírozom, mármint az alapanyagokat stb, hogy házakat, iskolákat építsenek, tanulhasson mindenki, és legyen hol nyugovóra térnie. Épp ezért is fogott meg Karen ügye is, mert olyan emberekről szól akiknek nincs B terv akiknek komoly segítség kell.
- Meséljen kicsit, hogy haladnak az előkészületek mióta nem találkoztunk. Valóban annyira sikeres volt a licit háború, mint gondolom? Dőltem hátra a székemben, és vártam, hogy Madison hozza a kávénkat. Elmélyülten hallgatom őt, hisz ritkán tudnak ennyire mélyről jövő érzelmeket felszínre hozni, a legtöbbször ez az egész csak színjáték. - Köszönöm Madison, egyelőre elmehet. Igen, én hoztam létre a semmiből. Még nyolc éve, amikor Angliából jöttem Amerikába, alig pár dollárral a zsebemben, nem volt könnyű, sok vér, verejték és álmatlan éjszaka áll mögötte, de most már nyíltan mondhatom, hogy a miénk a legkeresettebb cég Las Vegasban, ami azért nem kis teljesítmény. Gondolkoztam bővítésen, de egyelőre elvetettem az ötletet, így sincs saját életem, akkor még ennyi se lenne. Vontam vállat, az ujjaim között egy tollat csavargatva, végül is hosszú utat jártam be.
do you know who i am?
Karen Mitchell
Tárgy: Re: William & Karen 27.04.20 10:50
William & Karen
- Őszintén szólva nagyobb sikere volt az estének, mint azt várhattam volna. - A szervezésben van tapasztalatom, így az volt a legegyszerűbb része a dolognak, fejben megtervezni mit és hogyan, felajánlásokat kérni, az emberek egy része szeret jótékonykodni, egy másik meglehet csak azért csinálja, hogy attól jobban aludjon, vagy hogy megmutassa mennyi pénze van és ha csak úgy odafirkant egy összeget a kis csekkfüzetében, majd kitépi és átadja attól máris jobb ember, feljebbre valóbb másoknál és vannak akiket egyáltalán nem érdekel, hiszen mi haszna is származna ebből. A jogi oldallal voltam inkább gondban, pályázatot írni, kérvényeket beadni, engedélyeket kikérni, ez már kicsit izgalmasabb volt eleinte, de erre is találtam alkalmas személyt, aki járatos a témában. - Két hét múlva elkészülnek a kész tervek az átalakításról és kezdődhetnek a munkálatok. - Izgatott vagyok, azt hiszem akkor fog csak igazán valóságossá válni az egész. Eddig még mindez csak egy terv volt, elképzelések, vázlatok, számítások, hogyan lehetne megvalósítani. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ezzel még nincs vége a harcnak, mert mindig van és lesz valaki, akinek nem fog tetszeni, amin dolgozok, mert Isten bocsássa meg, valami jót próbálok tenni, amiből nincs igazán anyagi haszna senkinek, nem tudnak mit kihúzni belőle, de persze elvehetik. - Bámulatos. Büszke lehet rá. - Nehéz valamit megálmodni, felépíteni, vállalni érte a kockázatot, a megmérettetést és kitartani. Azt hiszem több ilyen ember kellene, sokkal több. - Az igazán kár. Ne várjon vele túl sokat. - Mosolyodtam el halványan és igazán csak ekkor koppant, hogy ez kicsit talán félreérthető volt, de ha most magyarázkodni kezdenék, hogy Ó bocsásson meg, nem célozgatni kívántam mindezzel, az kínos volna, inkább hagyjuk ennyiben abban bízva, hogy nem vettem észre. - Így akkor sosem vehet részt a játékban. - Próbáltam elütni a dolgot poénnal. Az estélyen ugye azért nem licitált, mert minden program páros volt és neki nem volt kísérője, ezek szerint ez azóta sem változott, nem is értem.
N em mindig voltam vállalkozó, túl sokáig voltam valakinek a kis alkalmazottja, nem mondom, hogy rossz volt, mert sok mindent tanutam ami később alapot teremthetett a mai céghez aminek én vagyok az alapítója, a feje, ha úgy jobban tetszik, bár mondjuk azt nem értékeltem, hogy a porszemekre lehet kenni mindent, akik végül a sitten rohadnak azért mert hittek a rendszerben amiben a jelentéktelen életüket töltötték minden nap, egy dolgot viszont akkor azonnal az eszembe véstem, vedd fel a lehető legjobb és legkeményebb ügyvédet, aki mindenképp hűséges hozzád, és bizonyítékot is képes hamisítani érted, vagy visszatartani ha az úgy jobban tetszik, na az én ügyvédem is ilyen, ritkán vállal vállalati képviseletet, de mivel nálam munka nélkül kapja a fizetését, csak az iktatásokat kell átnéznie és ha kell ugrásra készen állnia, simán elfogadta a lehetőséget, egy kemény nő, aki nem fér visszapofázni, ez kellett nekem anno és most is. Ő kezeli az alapítványaim szerződésének kezelését is, így miután kitárgyaltuk a részleteket az estélyről, ami nagyon is kellemes volt részemről, a hívó gombra tettem a kezem. - Madison, kérem szóljon Analisnek, hogy hozza be a papírokat. Köszönöm. Majd Karen felé fordultam. - Ha nem bánja az ügyvédemmel előkészítettük a papírokat, csak formalitás az egész, nyugodtan olvassa el ha szeretné. Dőltem ismét hátra, kortyoltam a kávém és közben halk kopogtatás törte meg a csendet, beinvitáltam az ügyvédem, egy magas, büszke, néger nőt, aki nagyon is tudja, hogy hatalma van. - Köszönöm, Analise.
Vettem át a papírokat. Fogtam a tollam és a kijelölt helyeken gyorsan alá szignóztam, hisz tudtam mit tartalmaz, minden alapítványhoz amit támogatok jár egy ilyen szerződés, kell az adó papírokhoz minden évben, amikor nyilatkozom hova is lett a bevételem egy bizonyos része, ezt még anno együtt fogalmaztuk meg Analisszel az első jótékonysági alapnál. - Önnek csak a kijelölt helyeken kell aláírnia, de persze fussa csak át. Fordítottam a paksamétát Karen felé - Apropó, lesz mostanában egy jótékonysági est, a középiskolások könyvtárait szeretnék újra feltölteni, nem lenne kedve csatlakozni? Legalább most az egyszer nem unnám halálra magam.
do you know who i am?
Karen Mitchell
Tárgy: Re: William & Karen 29.04.20 19:17
William & Karen
Tisztában vagyok vele, hogy sokan amikor először hallottak a terveimről bolondnak gondoltak, akadtak akik hangot is adtak ennek a véleménynek, mert ebben nincsen semmi profit, csak a belefektetett munka, a semmiért, ezek akadtam ki, a semmiért, szerintem épp, hogy nem a semmiért fogok, fogunk dolgozni és tartsanak csak nyugodtan őrültnek, kicsit sem érdekel, véghez fogom vinni, amit akarok és bevallom külön öröm látni és hallani, hogy nem ment el az eszem és van, aki még támogatja a gondolatmenetem. - Csodás és külön hálás vagyok, amiért nem tart bolondnak ezért, tudja, a legelső férfi, akinek elmondtam a terveimet önhöz hasonlóan egy vezérigazgatói székben ült, majd közölte, hogy elment az eszem. - Halvány mosollyal próbáltam leplezni a csalódottságot, amit még érzek olykor, először csalódottságot, utána pedig némi keserű ízt a számban, de inkább csak belekortyoltam a kávémba. Persze, aztán Williamhez hasonlóan Ő is kitöltött egy csekket, de azért az apámtól kicsivel több érdeklődést vártam volna, minthogy mennyire van szükségem, de hát így is jó, plusz bármikor igénybe vehetem a család jogi- és pénzügyi tanácsadóit és a többi, de amiben csak lehet szeretnék a saját eszemre támaszkodni. - Persze, elkérhetem a tollát? - Nálam is kellene egynek lennie, valahol a táskámban, de most nem akarok elkezdeni kotorászni, ha gyorsan kérhetek is egyet. Gyorsan átfutottam, azt már tudom miért nem a jogi kart választottam végül, vagyis eddig is tudtam, most csak egy újabb bizonyságot nyertem róla, nekem ez túl sok és túl nyers, én képtelen lennék csak ezt csinálni. Kérdése hallatán megálltam az olvasásban, majd meglepetten emeltem rá tekintetem. - De igen, szívesen csatlakoznék. - Ajkaim kedves mosolyra húzódtak, ez aztán váratlan volt, gyorsan aláfirkáltam a lap alján az összes példányt, majd visszacsúsztattam felé az asztalon rajta a tollával. Akkor ez most azt jelenti, hogy vette a célzásomat, amit nem is igazán célzásnak akartam szánni, vagy már én sem tudom, mindegy is. De az is lehet, hogy tényleg csak ennyire udvarias, én meg már azt hittem, hogy a férfiak ezen csoportja réges-régen kihalt.
Kezdőlap 
Tárgy: William & Karen 
07.04.20 18:30
Mindent összegezve igazán sikeres estét zárhatunk, ami azt illeti jobban sikerült, mint ahogyan azt kezdőként várhattam volna. Elvégre most először dugom az orrom ilyen projektbe. Talán van némi tapasztalatom a szervezéshez és tudom hogyan szólítsak meg befolyásos embereket, ezt az anyámtól örökölhettem, hogyan palizzunk be pénzes hapsikat, annyi különbséggel, hogy nekem tényleg csak a pénzük kell, jobban kellett volna figyelnem rá, de nem tettem, miért? Áh igen, megvan, mert még azelőtt elhagyott minket egy másik gazdag férfiét. Nem is értem, van különbség? Van az mondás, hogy a pénznek nincs szaga, csak lehet belőle több, vagy kevesebb, akkor most mégis van? De térjünk inkább vissza, én nem kérek vagy várok el semmit, sőt nem fogok drága válópereket a nyakukba akasztani se, ha már meguntam az amúgy is gondtalan életemet, mindössze egy csekélyke mértékben szeretném a hozzájárulásukat egy jó ügyhöz. És megannyi más dolog is van még, amiben teljesen új vagyok. Mára van lebeszélve egy találkozó Mr. Black-el az estéről, tíz órára. Néhány perccel korábban érkeztem és szálltam ki az Open your eyes épülete előtt, ejha, néztem fel a hatalmas épület cégtáblájára. A földszinten lévő információs tábláról kikerestem melyik szinten találom az irodákat, majd felmentem. Azt hiszem más különben eltévedtem volna. Felérve kinyílt a lift ajtó, majd egy barna hajú hölgy emelte rám tekintetét az asztala mögül. Kedvesen üdvözöltem, majd közöltem, hogy lebeszélt időpontom van tíz órára, majd helyet foglaltam, keresztbe tettem a lábam és várakoztam. Öt perc és tíz. Addig körülnéztem, akarva akaratlanul is éreztem, ahogyan a hölgy engem figyel és őszintén szólva fogalmam sincs miért, próbálom nem észrevenni, ahogy a szúrós tekintetével méreget. Egy másodpercig megfordult a fejemben, hogy esetleg rákérdezek van-e valami probléma, aztán mégis inkább a falon lévő képeket nézegettem hosszasan elidőzve rajtuk. Ujjaimmal doboltam a lábamon, miközben a falon lévő órára pillantottam. 
