Az embernek olykor áldozatokat kell hoznia azokért az emberekért, akiket szeret. Ezt ismételgettem magamban minden áldott nap, amióta csak elkezdtem autókat lopni, hogy pénzt tudjak szerezni a családomnak, ezt ismételgettem odabent a börtönben, valahányszor megkörnyékeztek, hogy dobjam fel a bandámat és úgy előbb szabadulhatok és ezt ismételgetem most is, mikor kénytelen vagyok lemondani a második lehetőségemről egy tisztességes életre és visszaépülök a bandámba, annak is egy sokkal - sokkal keményebb rétegébe, hogy eleget tudjak tenni a fenyegetőm követelésének. Áldozatok. Vajon meddig kell meghoznunk ezeket? Hol van az a pont, amikor meg kell tudjunk állni és azt mondani, mindenki magáért kell feleljen? Vajon képes leszek valaha levenni a kezemet a hülye öcsémről, aki nem tanult a példámból, épp ellenkezőleg és még nagyobb szarba keverte magát vagy ez örökre a keresztem lesz? Letehetem valaha is a „családfő” szerepet és élhetek egy kicsit önmagamnak vagy amíg csak élek, anyám és Jay körül kell forogjanak a gondolataim, a tetteim? Önző ember volnék azért, mert olykor eljátszom a gondolattal, hogy hátra lépek, hagyom elkövetni Jaynek a hibáit, amikből majd remélhetőleg tanul és arra fókuszálok, hogy megnyithassam a tetkó szalonomat, karriert építsek és valami tisztességesbe fogjak? Megannyi kérdés, semennyi válasz, szoruló hurok.

Hogy még közelebb tudjak férkőzni a nagyfőnökhöz, be kellett jussak a belső körébe, ehhez pedig vállalnom kellett, hogy az illegális boxmeccsén is megmutassam mit tudok. Egyszerű volt a képlet, ő nagy pénzt tett a győzelmemre, ezzel megadva számomra az esélyt, hogy bizonyítsak, ha nyerek, ő is nyer és helyet ad a belső körökben, ha veszítek, ő is veszít, akkor pedig… nos ott a történetem véget ér. Azt hiszem világos, hogy egyetlen opcióm volt, mégpedig győzni, különben Jay és anyám issza meg a levét Minea Weiss tébolyának. A meccsre ma este került sor egy elhagyatott raktárépületben, aminek a címét 20 perccel a kezdés előtt kaptam meg biztonsági okokból. Az ellenfél egy benga hegyomlás volt, akinek a szülei feltehetőleg testvérek lehetnek, legalábbis erre engedett következtetni a bárgyú feje és az ostoba megnyilvánulásai. De, amit el kell, hogy ismerjek… kicseszett erős balkeze volt. Még az is lehet, hogy szteroidon nevelkedett csecsemő kora óta. Szarrá vert, nincs mit szépíteni, ám az utolsó pillanatokban képes voltam összekapni magam és végül a betonba döngöltem, mielőtt összecsuklottam volna. Győztem, de csak egy hajszálon múlt. A főnök csak egy biccentéssel adta a tudtomra, hogy elégedett és bekerültem, utána már el is tűnt a helyszínről, én pedig fölnyalábolva magam, elindultam hazafelé. A terv az volt, hogy leiszom magam, lezuhanyozom és kidőlök, de mint minden tervem eddig, ez is akadályba ütközött. Egy magas, szőke, szexi, tébolyodott akadályba.

- Ha így akarod ledumálni rólam az alsógatyát, akkor csak szólok, nagyon szarul csinálod. – feleltem rá sem pillantva, miközben előhalásztam a farmeromból a lakáskulcsot, hogy be tudjak… pontosabban be tudjunk menni.
- Minek köszönhetem a látogatást? Jöttél revansot venni a szülinapi mókámért, vagy csak szimplán hiányoztam? – a lakásba lépve az első utam a hűtőhöz vezetett, amiből elővettem egy üveg sört, amit a pult lapjával nyitottam fel és azonnal nagyot húztam belőle. Fájdalomcsillapító, pipa.
- Még néhány ilyen és örülni fogok, hogy látlak.



 Outfit: Katt

- Kár a gőzért kislány, elfelejted, hogy egész este figyeltelek és láttam, hogy összecsináltad magad. Már csak az érdekelne, hogy mégis mit hittél, ki szórakozik veled? Mert abban biztos vagyok, hogy mindenki más az eszedbe jutott csak én nem. Szar lehet, ha valakinek sok az ellenlábasa… - mintha nem tudnám milyen ez. Hiszen míg a rácsok mögött ültem minden pillanatban attól tartottam, hogy valaki árt a családomnak, csak mert nem hiszi el, hogy tartom a számat becsületből is. Abba inkább bele sem gondolnék, hogy Neki mennyi ellensége gyűlt össze az évek alatt, mert az tuti, hogy ezzel az elbűvölő személyiséggel nem kevés…
- Végre valami, amiben egyetértünk! – vágtam egy grimaszt a szavaira és arra, hogy képes volt beleinni a sörömbe. Visszanyúltam tőle és ismét egy nagyot húztam belőle. Van egy olyan érzésem, hogy ez egy hosszú éjszaka lesz. Kezdem visszasírni a ringet.
- Ugyan dehogy… sőt, kifejezetten élvezem. – nem csak a büszkeségem miatt bagatellizáltam el a dolgot, hanem biztonsági okokból is. Ha azt látja, hogy sebezhető vagyok, ki tudja milyen szikra pattan még ki abból az ördögi gógyijából és mire próbál még rávenni. Nem, nem, addig jó, míg tartom az erő látszatát, főleg a közvetlen közelében.
- Azt szólom, hogy nincs rá szükségem kösz, megoldom egyedül is. – ezzel kiürítettem az üveg tartalmát, majd kihúztam az egyik fiókot, amiből egy kis dobozt vettem elő. A legszükségesebb vackok vannak benne, fásli, tű, cérna, alkohol, tény, hogy nem a legszebb módon elhelyezve, de a célnak megfelelnek.
- Ha hasznos akarsz lenni, akkor tartsd meg nekem a fürdőszoba tükröt míg dolgozom. – miközben befűztem a tűbe a cérnát a fejemmel az adott irányba böktem, hogy hozza be onnan a kis fali tükröt. Leültem az egyik bárszékre és félre húztam a hajamat onnan, ahol felnyílt a homlokom.
- Faszom….- morogtam, majd szisszentem egyet, miközben alkoholos ronggyal sietősen áttörölgettem fertőtlenítés gyanánt. Nem vagyok szakavatott ápoló, a mozdulataimból tán még látszik is, de az zicher, hogy tőle nem kérek segítséget.

- Cervantesnek bejött a múltkori akcióm, így adott egy esélyt, hogy bizonyítsak. Gyanítom az is közrejátszott a döntésében, hogy hallotta rólam, hogy nem vagyok spicli és nem köptem a sitten a társaimról, hogy előbb szabaduljak… - kezdtem bele, de nem néztem rá, próbáltam a tükörben normális öltéseket csinálni. Baszki, azt hinné az ember, ha elég gagyi kórházas sorozatot néz a tvben, ragad rá valami hasznos, nem csak felesleges időpocsékolás, de lám, ez közel sincs így. Ismét szisszentem, ahogy megcsináltam az első öltést. Baszki, itt készül Frankeinstein szörnye…
- Egy raktárba hívott, ahol le kellett nyomnom egy benga tahót, miközben ő és a haverjai fogadtak ránk… El kell ismerjem nem kispályás az öreg… fél millát tett rám azzal a szöveggel, hogy ha veszít, én az életemet bukom majd el, szóval jobb, ha nem bénázom. – hirtelen felé pillantottam.
- Kár, hogy rühelled, amilyen bájos a stílusotok még akár haverok is lehetnétek.



 Outfit: Katt

Időm sem volt egyszerűen válaszolni a lány egyetlen feltett kérdésére sem, mivel másodpercekkel azután, hogy szólásra nyitottam volna a szám, Minea nemes egyszerűséggel és némi dühvel egyszer csak falhoz vágta az általam eddig még használatban tartott kistükröt. Az anyagnak nem kellett sok, azon nyomban megadta magát, millió apró darabkájával borítva be a padlómat. Csak pislogtam, mint valami idióta néhány röpke másodpercig, majd lassú mozdulatokkal felé fordítottam a fejem.
- Jössz egy új tükörrel. -  nem tudnám megmagyarázni, hogy a döbbenettől voltam képtelen egyéb reakcióra vagy az éjszaka folyamán elszenvedett sérüléseim játszottak közre abban, hogy szemem se rebbenjen különösebben, de tény, hogy még mindig csak ültem a helyemen, halálos lelki nyugalommal, a varrást pedig a sörösüvegembe bámulva próbáltam meg folytatni, hátha abban is látom magam. Röhej a köbön.
- Egyébiránt igen… pontosan ezt akartam mondani. Cervantes is ott volt. – erősítettem meg, majd színpadiasan behúztam a nyakam, mintha csak attól tartanék, hogy a hírtől ismét csak dobálózhatnékja támad.
- Partvis és lapát az ajtó mögött… - mutattam a jelzett irányba, a tekintetemből pedig egyértelműen sugárzott, hogy addig bizony eszem ágában sincsen beavatni őt a részletekbe, míg össze nem szedi a szilánkokat a padlóról. Szemét lennék? Minden bizonnyal, ám annál makacsabb is.

- Szemlátomást nagyon rosszul viseled a kritikát – utaltam vissza arra, hogy onnantól kezdődött a kiakadása, hogy párhuzamot vontam közte és az általa hőn gyűlölt férfi között.
- Újabb közös pont. – csóváltam meg a fejem – Úgy hírlik eddigi élete során Cervantesnek összesen egyetlen ember volt képes nemet mondani, sőt… bírálni őt a döntésében, az öreg pedig nos… nem a vártak szerint reagált. – hatásszünet. – A fickó darabjaiból a mai napig nem lett meg az összes. Ha a sztori igaz, akkor a fejét Cervantes kék papírba csomagolva küldte el a gyerekének… - sokan azt hiszik, hogy az ilyen történetek kitalációk, felnagyítják a történteket, mert Cervantesnek amúgy is van egy rossz híre, ám a helyzet az, hogy ez bizony úgy igaz, ahogy meséltem.
- Ott mintha még lenne néhány darab… - pillantottam ismét a padlóra. Nekem aztán van időm… most már úgyis minden mindegy.



 Outfit: Katt

- Mondd csak cica, ugye te tényleg természetes szőke vagy? – bukott ki belőlem, amikor a Barbie lány egyszer csak elkezdett amiatt szapulni, hogy nem szóltam neki a randimról Cervantessel.
- Tudod a helyzet az, hogy az én ízlésemhez képest még így is túl sokan voltunk ezen a kis légyotton és bőven feszélyeztek már a fegyveres gorillái ahhoz, hogy még téged is meginvitáljalak. Első benyomást, mint tudjuk csak egyszer tehet az ember, nem akartam máris elcseszni a dolgot a főnöknél. – hahó, föld hívja az eszeveszett hárpiát, vétel…. Mikor láttam, hogy nem veszi az adást fáradtan megdörzsöltem a halántékom.
- Most komolyan… az imént mondtam el, hogy húsz perccel korábban kaptam meg az infót a helyszínről és az időpontról, arról nem is szólva, hogy fixen követtek odáig legalább ketten az emberei közül. Tényleg fel kellett volna hívjalak mindezek fényében, hogy oda gyere és mindent elbassz, amiért eddig kínlódtam? – remélem végre egy kis belátással lesz a helyzetre és abbahagyja a nyaggatásomat.
- Abban maradtunk, hogy épüljek be a bizalmi körébe, nem? Hát ezen vagyok és ha hagysz dolgozni, akkor közelebb is tudlak majd vinni hozzá, mint most kerültél volna okoska… - ezzel a téma ezen részét befejezettnek tekintettem a magam részéről, eszemben sincs tovább magyarázkodni egy holdkórosnak.

- Mondj még nekem ilyen szépeket, bébi. – kacsintottam rá, mikor közölte velem, hogy meg tudna ölni, mellé pedig még egy pofátlan vigyort is kapott. Pontosan tudom, hogy szüksége van rám, így nem fog bántani, csak a szája jár.
- Na látod. Békülj inkább meg vele és menjetek befonni egymás haját. Úgy legalább te se leszel ennyire picsa és az én időmet sem rabolod tovább. Mindenki jól jár. – persze tudom, hogy erre esély sincs, de miért is ne piszkálhatnám még egy kicsit, ha már ennyi bajt okozott nekem eddig is?
- Kösz, de nem kell, még a végén találnék néhány poloskát, amit véletlen a nő itt felejt munka közben. – paranoiás lennék? Nos, nem kizárt, de belőle simán kinézek ilyesmit, szóval… inkább vigyázok.
- Pardon? – pislogtam rá színpadias döbbenettel, miután rám parancsolt, hogy vetkőzzek.
- Nem tudom mit hallottál rólam szépségem, de én nem vagyok olyan srác… - szórakoztam tovább, közben tényleg nem vetkőztem, inkább makacsul összefontam magam előtt a karjaimat. Na most mi lesz? Levetkőztetsz édes?



 Outfit: Katt

- Hogy is felejthetném el azt az éjszakát Kedves? Te, én…. meghitt hangulat, minimális ruha rajtad, és a nevelőtisztem bűbájos arca, amikor betessékelt téged a szobába, hogy körülnézhessen…. Ez az édes hármas örökre a kedvencem marad. – alig bírtam ki röhögés nélkül, ahogy felidéztem magamban a történteket. Máig nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi is vett rá engem arra, hogy teljesen levetkőzzek előtte, de talán nem is fontos. Betudom az egészet egy viccnek és pont, bónusz, ha olykor felsejlik előttem az ő tekintete, ahogy akkor végig mért…
- Ah, imádom, amikor ilyen mocskosan beszélsz… folytasd, ne hagyd abba… - mentem bele a játékba. Nem arról van szó, hogy nem vagyok szégyenlős, valószínű más előtt ezt sosem léptem volna meg, de a mi viszonyunk már a kezdetektől fogva meglehetősen beteges, egyfolytában a legrosszabb énemet hozza ki belőlem, biztosan ezek a dolgok is ennek köszönhetőek. Csak ő képes ennyire kifordítani magamból.
- Durván. – feleltem a tekintetemet egészen mélyen fúrva az övébe, amikor pedig közelebb lépett hozzám, egészen-egészen közel, egyszer csak elkaptam a derekánál fogva és magamhoz rántottam olyan szorosan, amennyire csak lehet. Nem mondom, hogy ez a húzásom nem fájt kibaszottul, a bordáimat alaposan megviselte a ma esti dolgok után, de hát, valamit valamiért, nem igaz?
- Vetkőztess te. – válaszoltam a kérdésére egészen halkan, szinte már suttogva, kihívó pillantással.

Furcsa érzések kezdtek eluralkodni felettem attól a pillanattól fogva, hogy a mellkasa az enyémhez préselődött és közben megéreztem az illatát. Felizgatott, kár is lenne tagadni, hiszen egészséges pasi vagyok, furcsa is lenne, ha a farkam nem keményedne meg egy ilyen helyzetben. De ez persze nem jelenti azt, hogy tényleg tenni is fogok valamit, viszont… lehet egy kicsit feszegetni azokat a határokat, nem?
- De vigyázz… a szemet szemért híve vagyok… - vagyis, ha vetkőztet, akkor bizony én is. Kíváncsi vagyok, vajon meghátrál? Meddig képes elmenni?



 Outfit: Katt

- Agyrázkódásom? Az bizony lehet. Vizsgáljon tovább doktornő. – nem megy, egyszerűen képtelen vagyok tovább komolynak maradni ebben a helyzetben, sokkal inkább hagyom, hogy a játék átvegye felettem az irányítást és történjen, ami történik. Meglátjuk, hogy a kislány mennyire bevállalós és azt is, hogy mennyire képes csak úgy sodródni az árral, kiadva a kezéből az irányítást.
- Hát persze, mi másra is lennél… - feleltem és hagytam közben, hogy kibújtasson a dzsekimből. Minden férfiúi büszkeségemet össze kellett szednem ahhoz, hogy a mozdulatoktól ne szisszenjek fel hangosan, de nem akartam sem gyengének látszani, sem pedig elrontani a játékot. Hiszen még csak most kezdtük és még annyi minden vár ránk… Időközben már a felsőmtől is megszabadult, majd egyszer csak letérdelt elém és végig simított a bordáimat tarkító foltokon.
- Kérek. – feleltem teljes komolysággal, közben pedig magam sem tétlenkedtem, tartva magamat a szavamhoz szép lassan én is kibújtattam őt a felsőjéből, ami aztán mellette landolt a padlón. Kénytelen vagyok elismerni, hogy ez a látvány nem kicsit mozgat meg bizonyos régiókban. Buzinak kellene lennem ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül tudjam hagyni, az pedig teljesen biztosan nem vagyok.
- Egyébként itt is fáj… - fogtam meg finoman az egyik kezét és nagyon lassan, óvatosan odébb vezettem a mellkasomon egy másik pontra, majd újra kicsit odébb.
- És itt is…

Miközben kémlelő tekintettel vizslattam minden egyes apró kis rezdülését, magamban eljátszadoztam egy pillanatra a gondolattal, vajon mi történne akkor, ha most mégis egy egészen kicsit tovább mennénk és hagynánk magunknak egy kellemes éjszakát? Vajon szex közben is ő akar irányítani vagy ilyenkor hagyja, hogy uralkodjanak felette? Vajon sikítva élvez el vagy inkább az a harapdálós-vadul csókoló fajta? Jesszus, most kell leállnom ezzel az egésszel, különben még olyat találok tenni, amit később egészen biztosan megbánok majd! Nem szabad elfelejtenem, hogy mégis kivel is van dolgom. Ez a nő betört a lakásomba, megzsarolt a családommal, kényszerít, hogy beépüljek a régi bandámba és annak a tetünek a közelébe férkőzzek, elvéve az esélyemet arra, hogy normális életet élhessek… Biztosan nem fogom megbaszni, akárhogy is ingereljen!
- Minden fájó területre kapok egy puszit? Mert bőven van még…



 Outfit: Katt

Sejtelmem sincs, mégis mi üthetett belém, hogy erre a cseppet sem mindennapi játékra vetemedtem vele, ahogyan arról sincs, hogy vajon őt mi mozgatta ebben az egészben. Miért ilyen készséges vajon? Miért ment bele ebbe, amikor egyértelmű, hogy ahogyan én is gyűlölöm őt, úgy ő sem kedvel túlságosan engem? Mi hajtja? Ennyire bizonyítani akarná, hogy valóban bármire képes a céljai elérése érdekében? Hogy nincs olyan helyzet, ami meghátrálásra késztetné? Hogy minden helyzetből ő kerül ki győztesként? És ha így van, vajon ezúttal mi a díj és mi számít győzelemnek? Képes lenne lefeküdni velem pusztán azért, hogy ne ő fújjon visszavonulót kettőnk közül? Igaz, korábban világossá tette számomra, hogy a testiség nem jelent számára túl sokat, már ami az érzelmekről szól, de akkor is… Furcsa.
- Valóban? Tudtam én, hogy mégis csak belém vagy zúgva! – tréfálkoztam, habár pontosan tudtam, hogy pusztán azért számít neki a hogylétem, hogy minél előbb visszatérhessek a tőle kapott feladatom elvégzéséhez. Nem vagyok hülye, hogy mást sejtsek emögött. Ettől függetlenül azért még piszkálhatom, nem?
- Túl vagy… - figyeltem, ahogy a lány szép lassan megválik a melltartójától, azt pedig kár is lenne tagadni, hogy kedvemre való látvány tárult a szemeim elé, hiszen jómagam is szemmel látható jeleket produkáltam…
- Te sem vagy kimondottan szégyenlős. – simítottam végig a kezeimmel mind a két mellén gyengéden, alaposabban is szemügyre véve őket. Szépek és ráadásul valódiak, nem szilikon rémség, mint a legtöbb vegasi csajon…
- Volnának ötleteim éppenséggel… - feleltem a kérdésére, majd szemrebbenés nélkül oldottam ki az övemet és gomboltam ki a nadrágomat, hogy aztán pillanatok alatt megszabaduljak tőle. Még mindig nem tudom mire megy ki a játék, de most már egészen kíváncsivá tett, szóval hagyom kibontakozni az eseményeket.
- Nos… azt hiszem most te jössz… - na mi lesz kicsi lány? Folytatod vagy lassan szépen kihátrálsz?



 Outfit: Katt

Azt hiszem kezdem úgy érezni magam, mint egy függő, akinek sikerült annyira betépnie, hogy már fel sem fogja az idő múlását vagy a körülötte zajló történéseket, egyszerűen csak sodródik az árral, el van a különös fényekkel és hangokkal… Egyik pillanatban még péppé vertek az éjszaka folyamán, a másikban pedig a képemet varrtam, miközben egy hisztis némber azzal traktált, hogy miért nem szóltam neki, hogy az ősellenségével lesz találkozóm. Na és most??? Mire úgy ahogy feleszméltem már az ölemben volt, egy szál csipke bugyiban, az ujjaim pedig mélyre hatoltak benne. És az a nyögés… Édes Istenem! Létezik, hogy ettől csak még merevebbé vált a farkam? Pedig tudom, pontosan tudom, hogy amit művelünk az őrültség, beteges, de semmiképpen sem egészséges, mégis… Nem vagyok fából! Nagyon nem!
- Miféle… ötleteid? – nagyon nehezemre esett a beszéd, ez érezhető is volt az elcsukló, rekedtes hangomon. Mindeközben egyetlen pillanatra sem álltam le, folyamatosan mozgattam benne az ujjaimat. Ő kezdte, hát egye is meg, amit főzött… A másik kezemmel a hajába túrtam, majd egy kicsit bele is markoltam, hogy az arcát így fordítsam szembe magammal és ne tudja elkerülni a tekintetemet.
- Mire megy ki a játék Jade? – szegeztem neki a kérdést, közben rezgésre lettem figyelmes a konyhapult irányából. A telefonom volt az, ám úgy döntöttem most nem foglalkozom vele, egészen másfajta elfoglaltságban vagyok.
- Mi a célod? – folytattam, ám a telefon egy pillanatra sem akarta abbahagyni a rezgést, valaki nagyon el akart érni. Sóhajtottam és kinyúltam érte a pultra, ám ő tőle nem húzódtam el és az ujjaimat sem húztam ki belőle.

A szám ismeretlen volt, amit kimondottan furcsáltam, éppen ezért is vettem fel végül, kihangosítva.
- Kisfiam, legközelebb, ha ez a szám hív, azonnal pattansz és felveszed, megértetted? A főnök nem vár senkire… - szólt bele egy férfihang, pillanatokkal később pedig, mielőtt bármit is reagálhattam volna, Cervantes hangja szólalt meg a vonal végén.
- Hello Ben. Ugye szólíthatlak Bennek?
- Ig… igen uram.
- Tudod, hogy ki vagyok?
- Igen, tudom, hogy kicsoda… - közben döbbenten pillantottam a lányra. Na most vajon mit csináljak?
- Nem zavartalak meg semmiben, ugye fiam?
- Dehogy. Mit tehetek önért?
- Volna számodra egy ajánlatom, érdekel? – meg sem bírtam hírtelen szólalni, tanácstalanul néztem a lányra. Vajon mi folyik itt? Miért épp most hívott? És mi ez a szöveg a zavarásról? Lehet, hogy most is figyelnek? Vagy véletlen lenne? Folytatnom kellene a csevejt, mintha mi sem történt volna?


 Outfit: Katt

Vicces, hogy nem sokkal ezelőtt még épp az ölemben ülő lány szegezte nekem a kérdést, hogy mindig paranoiás vagyok-e, mikor megkérdeztem tőle, hogy mégis mire megy ki ez az egész játék, erre most épp azon filózom, hogy miért pont most hív fel az ő nagy ellensége és miért pont ezzel a szöveggel… Egyszerűen dermedten hallgattam a pasast, akinek ajánlata lenne számomra és képtelen voltam hosszú pillanatokig megszólalni.
- Ott vagy még Ben?
- Ig… igen… igen itt vagyok.
- Mi ez a döbbenet fiatal barátom?
- Én csak, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar…
- Ma jól teljesítettél és sok pénzt hoztál a konyhámra… ez megérdemli, hogy személyesen hívjalak fel.
- Megtisztel, hogy így látja…
- Szóval, érdekel az ajánlatom?
- Persze, hogy érdekel.
- Mit szólnál ahhoz, ha ezúttal másfajta megbízásokat kapnál, közvetlenül tőlem?
- Milyen megbízásokat?
- Elhozni nekem ezt-azt… emlékeztetni néhány régi cimborámat, hogy elfelejtette megadni az adósságát… elkísérni engem egy-egy útra és vigyázni, hogy épségben haza is érjek onnan… csipp-csupp dolgok egy ekkora tehetségnek, mint te.
- Én nem is tudom…
- Sokkal több pénzt kaszálhatnál, mint a mostani bandáddal és ha elég ügyes vagy, még feljebb is juthatsz. Gondold csak át. Mindig díjaztam a lojalitást és az ügyességet, rólad pedig úgy tudom, hogy mindkettőben jó vagy.
- Köszönöm…
- Holnapig van időd, majd hívlak. Jóéjt Ben. – ezzel már bontották is a vonalat.

Néhány pillanatig csak ültem magam elé bámulva, mondhatni pislogtam, mint hal a szatyorban, mire kibírtam nyőgni pár szót.
- Nos… - toltam el magamtól finoman, de a tekintetemet nem vettem le róla – Mi a parancs, mit kell most tegyek? – elvégre mindent hallott, megkapta, amit akart, Cervantes esélyt adott nekem, most pedig nálam van a lépés joga. Amit persze ő határoz majd meg, hisz csak egy sakkbábú vagyok a kezében… Út a bosszújához.


 Outfit: Katt