do you know who i am? Vendég
| Tárgy: Gé & Payton - Egy temető éjszakáján 31.07.13 3:50 | |
| |
|
do you know who i am? Vendég
| Tárgy: Re: Gé & Payton - Egy temető éjszakáján 11.08.13 22:58 | |
| Csak az utat figyelem. Folyamatosan ott a szemem, Vegasban sose tudod mikor vág ki eléd egy balfasz az meg hogy összetörjem a pofám egyáltalán nem vonzó opció. A hangja az amire ébredek, még ha nem is aludtam egy percig sem, de felé fordítom a fejem, aztán a zacskóra amit felém tukmál.
- He? – kérdezem útközben de aztán csak egy gyors fejrázással jelzem, hogy iyleneken nem élek, pontosabban.. ahhoz nagyon piásnak kell lennem és NAGYON belőve. A szemem újra az úton, aztán megint mocorog, a rádió hangzik fel, de már fel se veszem. Minél előbb haza akarok érni, nem mert valami sürget, egyszerűen csak.. jóóó lenne már elnyúlni a hosszú kanapén a nappali – vagy valami oylasmi – közepén, és egy nagy sóhajjal felszívni egy löketet. De aztán megint csönd. A kiscsajnak zabszem a seggében, nem tud megülni egy percig se, de csak újabb gyors ráfigyelés ahogy kilóg az ablakon és..
- Vigyázz le ne vigye a fejed egy kamion! – szólok oda neki teljesen természetesen, még nem volt rá példa, nálam.. de hallottam már ilyet a hírekben és amúgy is mit kezdenék 40 kilónyi.. vagy legyen 35.. hátrahagyott döghússal!? Kinek van most kedve ásni... Aztán újabb néhány kanyar, itt már betartom a sebességet ki a fenének kell hogy lemeszeljenek aztán magyarázkodjak miért tág a kislány pupillája. Megint kanyar.. és megint.. csendes városrész, aztán..
- Ahogy mondod. – állítom le a motort, most is mint mindig távolabb áltam meg, nem szeretem ha a kocsiról a sok mocskos kis nyálzó drogos egyből belövi merre rejlenek a komolyabb készletek, ezért innen még sétálni kell. – Vagyis kiszálás, és irány valami kellemesebb! – kacsintok rá, közben a magába döntött kólára nézek végül is szolgálhatok én valami annál is sokkal jobbal. Kilöktem az ajtót, és ha ő is megtette, kulccsal zártam a zárakat, jobb a biztonság, még ha nem is nagyon tudnak mit elvinni belőle, a fegyverem a kesztyűtartóban jelöletlen, van még belőle, se ujjlenyomat, se semmi rajta, erre mindig figyelek, és öles léptekel, - útközben kezemben már a karton sör - megindulok a lakás felé. Ha a kislány rendben követett, a nagy lakathoz és lánchoz érve előtúrom a spéci kulcsomat és lefűzve a láncot kiszabadítom a bejáratot.
- Fáradj be! – tárom ki, nééézd már! Milyen gáláns is vagyok, és ha belépett, csak őt követve zárom magunk mögött, és ledobom a közeli kopott fiókos szekrény tetejére a sörömet.
- És érezd magad otthon.. – lököm oda neki, bár ez nem jelenti azt hogy kapásból felszívhat két csíkot ha épp rátalál a falba rejtett kis páncélra, de azért nem kell pipiskedve tötyörögnie míg lazán megkínálom hellyel. Vagy ilyesmi. – Whisky-t? – kérdezem – mert udvarias vagyok; na de naná hogy még mennyire – félig megemelt szemöldökkel akármerre is kóborol – vagy sört. – pillant a szemem a kartonra, bár a hűtőből vettem ki a kútnál, de azért.. hirtelen kapok bele és megindulok a nagydarab és rééégi orosz frigider felé. |
|