Egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet, de nem adom fel, ennyivel aztán végképp nem! Mindketten akarunk valamit, de azt egyikünk sem tudja, hogy pontosan mit is, ez azért egyszerűen lenyűgöző!
- Akkor ezek szerint, nincs más választáson, ki kell várnunk, hogy megtudd, hogy te mit is akarsz valójában. - Különösen mohónak találom, engem is szeretne, de a pókerral sem szeretne leállni. Vajon megkaphassa egyszerre, mindkét dolgot? Már csak abban reménykedek, ha ténylegesen választás elé állítanám, hogy a pókerról fog lemondani és nem rólam.
- Na és tartod a tétet? - Igaz nem nevezett így, de nagyon is "tétnek" érzem magamat. Jártas vagyok a pókerben szóval értem én, hogy mit akar ezzel mondani számomra, már csak az a kérdéses, hogy mit fog választani.
Inkább már nem is boncolgatnám tovább ezt a témát, sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap számunkra, mindig vannak olyan dolgok, ami végett össze omolhat szépen eltervezett kis világunk, ezért is nem terveztem semmit, egyelőre csak hagyom, hogy maguktól alakuljanak a dolgok.
- Nem hiszem, hogy lehetne már fokozni ezeket a gyengéd szálakat, amik hozzád kötnek. - Ennél jobban már képtelenség valakit szeretni, már így is túlságosan a rabja vagyok, de odáig nem akarok lemenni, hogy szerelmem már-már beteges rajongásba csapjon át.
- Oh, valóban? - Annyira, de annyira provokál. Még, hogy nem tudja? Ugyan már, feltételezem róla, hogy direkt teszi ezt velem. Nálam sem kellett ennél több, már mikor megláttam, hogy beveti csípőmozgását egyből elszakadt nálam a cérna. Derekánál elkapva, nyomtam finoman a jéghideg csempének, ajkaimmal vadul neki esve mézédes ajkainak. Egyik kezem pedig vissza tévedt formás keblére, amit gyengéden masszírozni kezdtem, egy percre sem leállva a vad, szenvedélytől túlfűtött csókkal.

- A lehetőségek maradtak? - Nem túl választékos, de azért lényegre törő, ugyanakkor nem szeretnék vissza kanyarodni ehhez a témához, már pedig most nagyon is azt teszem látszólag. Nincs ezen mit szépíteni, egyszerűen nem szeretnék efféle kényszer helyzet elé állni, de úgy vélem már erről is szó esett még ha nem is jutottunk egyről a kettőre, de már beszéltünk róla és van egy olyan érzésem , hogy még fogunk is, nem egyszer.
- Még szép! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy emeljem és feladni sem szándékozom! - Remélhetőleg ebben talán már egyet tudunk érteni. Én már csak ennek is tudnék örülni, a kis örömök... Ez úttal ettől az asztalhoz ziher, hogy nem fogok csak úgy fel állin szitkozódva, hogy bassza meg! Mint a legutóbb... Talán azt sem kellett volna! De ha rajtam múlik erről már igazán nem fog tudomást szerezni. Veszíteni is tudni kell és én tudok is! Ennyi! egyszerűen akkor az nap nem kellett volna helyet foglalnom. Tudnom kellett volna, hogy nem vagyok épp kirobbanó formában, én mégis így próbáltam levezetni a feszültséget és hát balul sült el, mint ahogy az várható is volt.
- Annyira szeretlek és én úgy sajnálom! - Nem tudom és nem is akarom már ezt tovább ragozni. ennél őszintébb már aligha lehettem volna és azt giszem még soha sem volt ilyen bűnbánó a tekintetem.
- Oh, igen! - Számítottam rá mégis felszisszentem ahogy neki nyomott a jéghideg csempének, de ha minden igaz már nem sokáig fogok fázni... és ezt immár nem a meleg víznek fogom köszönni! Szinte már kezdek arról is megfeledkezni, hogy a tus alatt állunk! Számomra most csak is ő létezik, minden más megszűnt létezni körülöttünk!
Örömittasan belemosolygok a csókba. Nem gondoltam volna, hogy ezek után ezt még ki tudom hozni belőle, de nem csalódtam! Kezeimet lassacskán a vállára csúsztatom majd nyaka köré fonom majd a csókot megszakítva játszadozni kezdek vele... Kóstolgatom.

+18

- Minden bizonnyal, bár nem mondanám biztosra, sosem tudhatjuk, hogy miféle gondolok játszhatnának még közre. - Eddig két opciója van, vagy én, vagy a kártya, de meglehet, hogy még ehhez adódik pár lehetőség. Semmit sem tartok kizártnak, mert amire rájöttem eddigi életem során, hogy mindig vannak az életben váratlan meglepetések, amik mindent megváltoztatnak.
- Tudod, ezt tényleg örömmel hallom. - Minden iróniát és cinizmust most mellőztem. Remélem ezt nem csak úgy értette, hogy csak azért tartsa a tétet, mert jelen pillanatban nem tudja, hogy mitévő legyen, mert annak már nem örülnék ennyire, ha mindent feltenne és aztán engem is elveszítene.
- Én sajnálom, hogy nem voltam jobban megértő veled és egyből neked ugrottam, de tényleg fontos vagy nekem, máskülönben ez az egész nem is érdekelne ennyire. - Ha nem lenne számomra ennyire fontos, akkor szarnék bele az egészbe és hagynám, hagy csinálja a saját kárára, de hát Lorena az egyetlen személy az életemben, aki valamit is számít, és nem fogom elveszíteni, főleg egy ócska játék végett.
- Most már tudod miről beszélek? - Ajkai közé beszélve csókolgattam, egyetlen egy másodpercre sem szakadtam el édes ajkaitól, túlságosan is élvezem a csókot. Kész, nekem végem! Játszik velem és rendesen el is vette az eszemet, érzem, ahogyan egy bizonyos testrészembe kezd gyűlni a vér. Egyik kezemmel megragadom combjánál fogva, az adott testrészt egészen csípőmig felhúzom magam mellé. Tovább már, ha akarnék sem bírnék magamnak megálljt parancsolni. Óvatosan, de még is határozottan hatolok belé. Egyszerre felnyögve kezd testünk egy ütemre mozogni. Hozzá simulva testéhez lassú tempóban kezdtem el mozogni, még véletlenül sem akarom, hogy fájjon neki, ha pedig többre vágyik azt úgy is megérzem teste rezzenéseiből.

- Valahogy ebbe most nem is szeretnék belegondolni! - Gondok? Nincs már így is elég? Mi pillanatok alatt teremtettünk magunknak, nem is kicsit. Egy jó ideig az én részemről nem kell több. Még ezt sem tudtuk megbeszélni és nem szeretném ha bármi nemű probléma ki fogna rajtunk, csak mert nem tudunk közös nevezőre jutni, teljesen mindegy, hogy mit csinálunk. Ezek után én már nem tudok azon csodálkozni, hogy még magam sem tudok, hogy mit akarok... Még magamtól sem, nem hogy tőle! Nem mondhatnám, hogy voltam már hasonló helyzetben így kicsit elvesztem, legalább is nagyon úgy érzem. Egyszer már álltam döntés előtt és egy ideig úgy hittem, hogy talán rossz döntést hoztam majd egy idő után már nem így gondoltam, hanem egészen másképp.
- Én pedig tényleg így is gondolom! - Ezt a kört nem hagyom! Nem állok odébb amíg nem látom kilátástalannak a helyzetet. Ez a kör pedig még csak most kezdődött! Annyiféle leosztás jöhet még, nem tudni. Bízni kell! Merem remélni, hogy ezek után már csak is jobb lapokat oszthatnak és, hogy az után megint mi történik... Az megint csak kétes!
- Az a legszebb az egészben, hogy még csak nem is gondoltam komolyan! - Remélem erre már ő is rájött..., hogy mikor Greggel kapcsolatosan említettem meg a pókert a legkevésbé sem gondoltam komolyan. Poénnak szántam, ami szemel láthatóan megint csak kudarcba fulladt. Egyszerűen pocsék volt az időzítés, egy vitához pedig pont tökéletes.
- Kezdem kapisgálni... - Egyre jobban élvezem az én kis játékomat és már azon kapom magam, hogy képtelen vagyok abba hagyni vagy akár ennyinél megállni! Akarom, de még mennyire, hogy akarom! Kívánom!
Lábamat engedelmesen felhúzom... Felnyögve veszem tudomásul, hogy bizony én nyertem! Halk nyögéseim közepette kapok ajkai után vagy épp ott csókolgatom ahol érem!

- Nem is kell bele gondolni, ráérünk később gondolkozni ezen. - Valameddig bírjuk ezt az egész témát halasztani, de mindketten jól tudjuk, hogy nem sokáig. Szeretnék ezen minél hamarabb túl lenni, viszont nem akarok erről beszélni. Akkor most hogy is van ez? Fogalmam sincs, lényeg a lényeg, meg kell beszélni és kész, még ha nem is akarom erről még tudomást sem venni.
- De annak is örülnék, ha a továbbiakban minden pókerhez kötődő hasonlattól megkímélnél. - Nem akarom, hogy tétként emlegessen, sem hasonló. Innentől kezdve szinte minden olyan dolgot nehezen viselek, ami valamiféle módon kapcsolatban van a pókerral. Erről pedig nem tehetek, hogy őszönösen megszólal bennem az a bizonyos riasztó és próbálom megvédeni mindentől - még olyan veszélyektől is, amik nem valósak, - de egyszerűen ilyen vagyok azokkal, akik fontosak nekem.
- Nem is hittem, hogy Greggel akarnál szórakozni, de nekem már a póker szó említésétől elborult minden a fejemben. - Végül is legalább így kiderült, hogy még mindig játszik. Ahogy mondani szokás, minden rosszban van valami jó, viszont azt még nem tudom, hogy abban mi a jó, hogy ezt már tudom.
Fenekébe markolok, ezzel megtartva, mikor másik lábát is derekam köré fonja. Óvatosan igaz, de még mindig a csempének nyomva teszem magamévá ismét. Csorog ránk a langyos víz, egyenesen végig folyik testünkön, ami tökéletesen egy tempóban moccan, feltételezem, hogy szívünk is egy ütemre dobban, annyira egy hullámhosszon vagyunk. Ajkait falva adom át magam az élvezeteknek.

- A később is eljön egyszer... - Talán nem is olyan sokára, mert akármennyire is nem szeretnék erről beszélni, sőt talán tudomást sem szeretnénk venni a történtekről... A dolgok sajnos nem oldják meg magukat. Csak remélni tudom, hogy akkor majd már más lesz és nem csak rosszabb. Mert akkor valljuk be... Nem igazán van értelme beszélni róla.
- Megpróbálhatom. - Lássuk be, nem túl könnyű és kis dolog, az amit kér tőlem ennyi év után. Nagyszerű... Akkor ez azt jelentené, hogy ezentúl minden egyes szavamon húsz percig kell rágódnom és hatszor megfontolnom, hogy ki merjem-e ejteni a számon? Mondhatom ez volt életem álma, de megpróbálom... ezt is. aztán ha olykor nem sikerül és mégis ki csúszik a számon ez-az... ilyen-olyan apróság majd minden egyes alkalommal ez lesz? Én még soha sem láttam ilyen dühösnek és őszintén nem gondoltam volna, hogy ezt már az első együtt töltött napunkon megfogom tapasztalni.
- Azt vettem észre. Elég... ijesztő volt. - Vallottam be majd nagyot nyeltem. Nem szeretném túl sűrűn viszont látni azt a tekintetet. Egy pillanatra komolyan megrémültem, hogy most mi fog történni... Fogalmam se volt, hogy mit higgyek vagy, hogy mit gondoljak vagy, hogy egyáltalán miben merjek bízni még ezek után... Most már tudom. Abban, hogy szeret! Hinni nem mertem volna, hogy ezt még hallani fogom tőle a mai nap folyamán. Hiszen jó tíz perce még az is kétséges volt, hogy egyáltalán együtt töltjük az éjszakát...
Nem igazán tudtam, hogy mibe is fogtam és, hogy mennyire lesz számára nyerő dobás, de meglehetősen szerencsés kötöm van a történtekhez képest, ami tudom, hogy ennyivel nincs le tudva és, hogy egy jó menet még nem old meg mindent, de attól még élvezni azt lehet. Mindkét lábam dereka köré fonom majd ismét harcba szállok édes ajkaival. annyira hihetetlen, hogy képtelen volnék csak úgy abbahagyni. Már egyáltalán nem érzékelem a hideg csempét sokkal inkább másra összpontosítok. A csókot megszakítva alsó ajkába harapok majd ismét felnyögök. Valami eszméletlen!

- Ezt én is jól tudom, csak most tényleg nem szeretnék semmi komoly dologgal előhozakodni, egyszerűen szeretném élvezni, hogy velem vagy és hogy együtt lehetünk. Annyira nagy kérés, hogy ezt a témát inkább később boncolgassuk? - Tekintetem hangommal együtt megenyhült. Nincs előttem tükör, de le merném fogadni, hogy eddig a halántékomnál lüktető erek eltűntek a semmibe, mintha sosem lettek volna ott. Mert azt nagyon is jól tudom, ha mérges vagyok, akkor eléggé felmegy a vérnyomásom, amitől az ereim jócskán láthatóvá válnak.
- Köszönöm. - Már azt is nagy előrelépésként könyvelem el, hogy megpróbálja, bár a siker koránt sem garantált. De gondolom az teljesen érhető, hogy ebben az esetben még a kártya szótól is a plafonra tudnék mászni.
- Nem akartam, hogy megijedjél, de viszont erre számítanod kell, hogy legközelebb is ilyen leszek, ha erről fogunk témázni. Bár viszonylag most képes voltam megőrizni a hidegvéremet. - Nem akarom ijesztgetni, de még korántsem látta azt a tényleg feldühödött énemet, ami viszonylag ritkán szokott elő jönni belőlem, de ha valaki, akkor Lorena az, aki képes kihozni belőlem. Amint elmúlt a vihar, jött a napsütés ami a kapcsolatunkat illeti. Most minden olyan békés közöttünk, már-már összhangban, egy ütemre mozdul meg testünk. Csoda, hogy a történtek után is képesek vagyunk ennyire összhangban mozogni egymással, de innen is látszik, hogy nem véletlen, hogy mi együtt vagyunk, szinte már sorsszerű. Azt hittem, hogy képtelenség még ettől is jobban ráizgulnom, de mikor alsó ajkamba harap, ott valami bennem legbelül elpattant. Gyorsabb tempóra kapcsolva folytatom, ajkaira csókolva, fenekét markolva érzem meg, hogy bizony Lorena eléggé közel jár a kiteljesüléshez. Hímtagomat egyre inkább körbe öleli erőteljesen összehúzódó hüvelyizmai, amitől - na meg édes kéjnyögéseitől - tudom, hogy már elérte célját, utána pár másodpercre én is beérek utána. Kicsusszanva belőle ölelem szorosan magamhoz, hevesen kapkodva magamba a levegőt, egy ilyen együttlét minden maradék erőmet kiszipolyozta. Ezek után pár percig még folytattuk, amiért a tus alatt kötöttünk ki, vagyis megfürdöttünk. Elzárva a vizet lépek ki a tus alól, felé nyújtva egy törölközőt, amint elvette úgy tekerek derekam köré egyet. Egy árva szót sem szólok, csak pimaszul mosolygok, kezemet pedig felé nyújtom annak reményében, hogy él az adandó lehetőséggel és megfogja, mert azt még véletlenül sem akarom, hogy elcsússzon a vizes csempén és az első éjszakánkat valamelyik kórházi rendelőben töltsük.

Olyan nagy kérés volna, hogy ezt a témát egyáltalán ne boncolgassuk? Igen.
- Annak reményében, hogy bármivel is könnyebb lesz majd egyáltalán nem. - Hiú reményeket táplálok magamba jól tudom, de olyan jó volna ezt hinni, nem még ha tényleg így is volna. Ha csak egy kicsivel is más lenne vagy jobb a helyzet, de nem lesz. Nekem pedig fogalmam sincs, hogy mitévő legyek. Őrülten szeretem, amit eddig még egyetlen férfiról sem mondhattam el és annyira félek, hogy egyszer majd ténylegesen választás elé kerülök és nem lesz már kibúvó. Nem túlságosan hiszek benne, hogy idővel bármit is változna a véleménye, sőt talán csak rosszabb lesz és kilátástalanabb. De a lényegen ez sem tudna változtatni!
- Ez most akkor azt jelentené, hogy megfosztod magad attól a dicsőségtől, hogy lenyerd rólam ruháimat? - Tartok tőle, hogy igen. azért remélem nem leszünk ennyire drasztikusak. Én szívesen eljátszadoznék vele, csak vele. Azért az úgy mégis csak más, vagy nem? A fene se tudja már...
- A hidegvéredet? - Tettem fel a kérdést elképedve. - Valósággal fel tudtál volna robbanni... - Ha ő maga nem is, de a kitüremkedő erei egész biztosan. Lehet még öt perc sem kellett volna és valami történt volna, ami talán jobb hogy nem történt meg. Nem bánom ha ezt már nem fogom megtudni.
Minden izmom megfeszül ahogy át adom magam a végső mindent elsöprő élvezetnek, amit még meg annyiszor szeretnék át élni a jóvoltából és nem csak a béke kedvéért. Azt már most tudom, hogy nagyon nem szeretek vele veszekedni és ebből nem is szeretnék rendszert csinálni. Azt hiszem most jutottam el arra a pontra amikor is a továbbiakat tekintve valamiféle életképtelen állapotba léptem át és másra sem vágyam csak a puha meleg ágyra meg persze arra, hogy velem legyen magától értetődően, hogy hozzá bújhassak és úgy aludjak el. Bár gőzöm sincs az efféle szokásairól, rigolyáiról. Erről még nem igazán fantáziáltuk. Talán mert még csak nem is álmodtunk minderről. Szorosan magam köré tekerem a törölközőt nem mintha sokat érne és mintha volna még valami rajtam amit ne látott volna, de a semminél mégis csak több. nem szokásom bénázni, de azért csak megfogom a kezét még kikászálódok a fürdőszoba szőnyegre ahol már nincs lehetőségem szerencsétlenkedni.

Erősen reménykedek benne, hogy innen már tényleg csak könnyebb lesz minden! Persze tudom, hogy egy kapcsolatban ezernyi probléma felmerülhet, de legalább csak a mai estémet szeretném azok nélkül eltölteni.
- Nem akarok ezzel foglalkozni, most aztán biztosan nem! Inkább csak is rád szeretnék koncentrálni. - Jól tudom, hogy az előző kis vitánkat nem lehet meg nem történté nyilvánítani, de attól legalább egy kicsi időre letehetnénk úgy, mintha semmi sem történt volna, már csak a békesség kedvéért is. Valójában nem is szeretek veszekedni, még akkor sem mikor kellemesen záródik a veszekedések vége, felesleges ruhák nélkül, de azért valljuk be, hogy a veszekedések többsége inkább hangos ajtócsapkodással végződik, azt pedig végképp nem szeretném.
- Azt bizony. Ahhoz még a játék sem kell, különben is egy élmény téged vetkőztetni. - Hirtelen nem is tudom, hogy mi hoz jobban lázba, az hogy én szabadíthatom ki testét a ruhák fogsága alól, vagy ha saját maga tenné meg ezt egy szexi tánccal fűszerezve, hm, azt hiszem valószínűleg az utóbbira jobban begerjednék egy fokkal.
- Ugyan drágám, te még nem láttál semmit. - Na jó, azt hiszem most adtam neki egy okot az ijedségre. Tény, hogy kissé elszállt az agyam, de érthető okok végett, viszont nem vertem szét semmit, és nem is ordítottam le a fejét a helyéről. Persze ezeket nincsenek is tervbe véve, de sosem tudhatom, hogy mikor akadok ki annyira, hogy ez megtörténjen.
Nagyon nincs ellenemre az, hogy ilyen hirtelen ismét egymásra találtunk, legalább mindketten annyira kifáradtunk egy újabb együttlét után, hogy már remélhetőleg egyikünknek sincs ereje veszekedni. Kisegítettem a tusoló alól, aztán pedig vele együtt indultam meg a hálóba.
- Egy pillanat és jövök. - Kacsintottam rá egy széles mosoly kíséretében, majd újból elhagytam a szobát, mert támadt egy zseniális ötletem, amivel feltehetőleg meg is tudom nevettetni, azt hiszem mindkettőnkre rá férne pár olyan perc, mikor a nevetéstől sírunk. Magamra kapom a "pizsamámat" amit még az egyik olyan bulira szerváltam be, ahol jelmezbe kellett megjelenni, mondanom sem kell, osztatlan sikerekben volt részem. Vissza térve a szobába, Lorena már az ágyban fekszik, úgy állok elé.
- Gerjesztően vonzó vagyok ugye? - Bepózolva elé mutatok végig öltözékemen, ami egy hosszú férfi hálóing féleség, amit még valamikor a középkorban hordhattak a férfiak, egy szobapapucs és a legjobb része a szettemnek a hálósapkám, aminek a végén ott csöng egy boltocska.

- Én pedig semmi jónak sem kívánok az elrontója lenni. - Már ha ez nekem egyáltalán jót akar jelenteni, mert hát az imént is kizárólag rám figyelt és pontosan ez volt a probléma. Bizonyos szavak nagyobb jelentőséget kaptam mint kellett volna és mint valójában tulajdonítottam nekik. De hát én már ezek után annyival is képes leszek megelégedni ha nem emeli fel a hangját mikor velem beszél és nem néz rám úgy.., ahogy többet nem igen szeretném. Komolyan megrémültem egy pillanatra, de gyorsan észbe is kaptam, hogy ez itt most nem a legmegfelelőbb pillanat rá.
- Na és velem mi lesz? Te mikor fogsz nekem különszámot adni? - Vontam fel szemöldököm szinte már olyan számon kérően majd széles mosolyra ívelnek ajkaim. Nem tagadom, belegondoltam... Mert hát élőben aligha lesz hozzá szerencsém, pedig rendkívül szórakoztatónak találnám biztos vagyok benne. De tartok tőle annyit képtelen volna inni. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy próbát ne érne.
- Az baj ha ennél többet már nem is szeretnék? - Nekem már ez is kielégítően volt, talán még sok is egyszerre. Még most sem tudom teljes egészében feldolgozni, de még kevésbé felkészülni a következő ilyen alkalomra. Azt hiszem azt nem is lehet.
Elképzelésem sincs már, hogy mire készül így csak bólintottam egyet majd előre mentem a hálóba ahol gyorsacskán megtörölköztem majd felöltöztem. Nálam a pizsama azon ruhadarabokat öleli magába amit a leggyorsabban kapok a kezemhez. Többnyire ez azért van, mert mire ágyba kerülök eszméletlenül fáradt na meg persze lusta vagyok rá, hogy még a hálócuccomat is keresgessem, hogy vajon hova a fenébe is keveredett el. Ez most sem történt másképp. Mindössze az alsónemű és egy póló.
Elégedetten terülök el az ágyon mind addig még meg nem pillantom Axelt. Azon nyomban jobbnak találom felülni.
- Oh drágám, ez a bojtos sapi... - Tört ki belőlem a nevetés szakadatlanul. egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, már fájt a hasizmom, de még akkor sem. Összekuporodva a hasamat fogva nevettem tovább.
- Ha én ezt tudom nem szalasztom el magammal hozni a román hálóruhaszettemet. - Tettem hozzá a könnyeimet törölgetve.

- Ezt valahogy meg tudom érteni. - Ezzel ezt a témát már tényleg zárolnám egy időre. Nem, nem, nem akarok innentől kezdve hallani a kártyáról egészen addig, ameddig úgy nem döntünk, hogy nyugodtan le nem ülünk megbeszélni ezt a dolgot. Talán hagynom kellene a fenébe, hogy hagy csinálja azt amit szeret, de képtelen vagyok rá, egyszerűen zavarna még a tudat is most, hogy életem szerelme ismét vissza megy egy bűnbarlangba szerencsét próbálni.
- Hamarabb, mint hinnéd. - Nem tartom magam jó táncosnak, de végül is nem hallnék abba bele, ha lejtenék neki egyet, amúgy is nem a táncon lenne a lényeg, hanem azon, hogy közben mit is művelek. De gondolom magától érthetőd a dolog, hogy sokkal jobban szeretném, ha Lorena ringatná számorma csípőjét.
- Egyáltalán nem baj, sőt remélem, hogy nem is fogsz. - Csak ne hozzon ki a sodromból és minden tökéletes fog lenni, ami a kapcsolatunkat illeti. Persze kisebb gondolok mindig adódnak és számítok is azokra, de még egy veszekedést nem tábláztam be előre, főleg olyat ami el is fajulhatna. Még, jó hogy nem szokásom nőket bántalmazni, ezért számomra is megkönnyebbülés, hogy mellettem biztonságban van, maximum ha valaha is bántanám azt is csak szavakkal tenném, viszont ezt sem szeretném, de sosem tudhatom meg, hogy mitől is bántódik meg, főleg azokon a bizonyos napokon, mikor a saját hazámban fogok bujkálni valamelyik elrejtett részében.
- Annyira tudtam, hogy te értékelni fogod az egyedi stílusomat. - Ezt is alig bírtam kinyögni, teljesen úrrá lett rajtam a nevetés. Már szememet törölgettem, potyogtak könnyeim már úgy nevettem. Nem is tudom mi viccesen az hogy ilyen ruhában pompázok, vagy Lorena szűnni nem akaró édes kacajai.
- Legközelebb majd bepótoljuk, biztosan még úgy is lélegzet elállító vagy. - Bár a lazább holmikat részesítem előnyben, azokat a darabokat, amik gyorsan levehetőek, de lefogadom, hogy még abban a bizonyos szettben is elcsavarná a fejemet, miután én is nevettem rajra egy jót. Még mindig nevetve indultam meg az ágy felé, be is feküdtem nevető asszonyom mellé.
- Ennyi izgalom bőven elég egy napra, tegyük el magunkat el holnapra, de előbb gyere bújj ide mellém. - Megemelem a takarót, hogy Lorena ha abba tudja hagyni azt az édes kacagását bújjon oda mellém, mert abból aztán nem engedek, hogy szorosan hozzám bújva kelljen elaludnunk.

- Hűha. ez már több is mint érdekes és csábító! - Jól hallottam? Még szép, hogy igen. Erre akár mérget is vehet, hogy nem fogom elfelejteni és csak úgy szó nélkül hagyni. Engem a részletek nem érdekelnek. Engem csakis a lényeg érdekel. Mégpedig, hogy mutasson nekem valamit. Biztosra veszem, hogy képletesen is le tud venni a lábamról, nem csak a tulajdon két karjával. De talán azon már túl is vagyunk és ezek már csal formaságok, de attól még nekem nagyon is számítana. Főleg, ilyen kíváncsivá tenni... Nem fogok nyugodni még meg nem kapom amit akarok és biztosíthatom addig ő sem fog nyugodni.
- Akkor már ketten vagyunk... Majd csak összehozunk valamit. - Véleményem szerint mindez csakis kizárólag rajtunk áll, ki máson? Mi döntjük el hogyan is szeretnénk élni az életünket egymás mellett.ű és, hogy miképpen állunk hozzá egy-egy problémához.
- Drágám, ez valami mindent felülmúló! - Egyedinek egyedi, az egyszer biztos és meglehetősen... Merész? Vállalkozó? Nem tudom. De én személy szerint már annak is örülök, hogy ennyit is képes voltam kipréselni ajkaim között a szűnni nem akaró nevetéstől. akárhányszor abba szerettem volna hagyni ismét rápillantottam vagy csak ismét felötlött bennem az elém táruló látvány és kész... Újfent elkapott a már sírva nevetőgörcs.
- Miután már lekerült rólam biztosan, de az előtt... Hát van kétségeim. - Ebbe már jobb szeretnék nem is belegondolni, mert akkor tényleg soha sem fog annyiban maradni a nevetés és két értelmes mondatot nem tudunk majd egymás között váltani.
Annyira tudtam... Annyira imádom... Nem haboztam. Mosolyogva hozzá bújtam és nem eresztettem még az álommanók rá nem kényszerítettek.