Nothing else matters

Jobban szemügyre veszem azokat a családi képeket. Mindegyik árulkodik valamiről. Hogy mondjuk Abi mennyire felszabadult azokon a képeken. Talán ennyire felszabadultnak csak akkor lárram amikor elhívtam esténként lazítani a bowling terembe, meg biliárdozni. Kicsit könnyebben is lazíthatna. Mondjuk most megértem, hogy miért nem teszi. De majd akkor ellazítom én.
Amikor ecsetelni kezdi, hogy mennyire nem aktuális ez a lakás már, ha megszületik egy baba, akaratlanul is ismét körülpillantok. Mint ha előbb nem tettem volna ugyanezt. De igaza van, pár ajtó nyílik innét, és nem hiszem, hogy lenne akár egy vendégszoba is, amit átalakíthatna. Hm.. Ez így érdekesen hangzik.
- Nyilván egy ilyen lakást csak azok használnak, akik mondjuk frissen szabadultak az egyetemről és még nagyban élni akarják az életüket. Én legalábbis ebből a célból vettem egy ehhez hasonló elosztású lakást, amit ma is használok. Tökéletesen alkalmas addig a pillanatig, amíg valaki csak a szülői házból akar elköltözni, vagy ideiglenes lakásnak. Aztán a családbővítésnél jönnek a gondok. Én épp ezért nem is kezdtem el a szükségesnél jobban felújítani a sajátomat. Mert a pénzt inkább egy új, nagyobb házba ölném bele. - zsebre rakom a kezem. Közben persze eszembe jut egy egészen célszerű ötlet. Ha már mondjuk tényleg kiderül, hogy működik ez a kapcsolat, és meg lehet alapozni, akkor talán még egészen zseniális megoldás is lenne.
A képeket hagyva elveszem végül a pezsgőt és elmosolyodok ahogy koccintok vele. Elképzelem mégis mekkora melák gyerek lehet a tesója. Bizonyára jó erős passzokat tud akkor adni.
- Egészségünkre. - szélesebb lesz a mosolyom, aztán belekortyolok a pezsagőbe. Nem száraz, nem rossz, pedig aztán a pezsgőket többnyire utálom. Most azonban mégsem ezen kezdek el töprengeni, hanem Abit kezdem figyelni. Ahogy rá nézek, csak eszembe jut az előbbi hevesség, és ismét ellenállhatatlan vágyat érzek az iránt, hogy folytassam. Igazából nem értem, miért hagytam előbb abba, talán nem akartam hirtelen bunkónak tűnni, hogy átvágunk a szobán, felforgatunk mindent kényünk kedve szerint mert itt vagyok. Nem akarom, hogy elkönyveljen egy gátlástalan bunkónak. Most mégis leteszem a kiürült poharat, megsimítom az arcát és adok egy lágy csókot neki. Vagyis... annak indul. De ahogy magamat már ismerem, nem tudok ott megállni. Picit közelebb lépek hozzá, és kezem az arcára simítom.
- Már így is tökéletesen otthon érzem magam. - fürkészem egy pillanatig a tekintetét, de aztán a következő pillanatban sokkal hevesebben csókolom meg mint eddig. Elveszem tőle a poharat, és a félig nyitott háló felé kezdem terelni, miközben kezem már a felsője alatt jár.
- Eszembe jutott valami erre a babaproblémára. - kezdem közben hadarva mondani, a sok csók közepette. De már olyan szinten beindított, hogy nem tudok leállni.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

A lakásos magyarázatán elnevetem magam, mert tényleg így van. Kicsit úgy is érzem magam sokszor, mint egy lökött egyetemista. Ugyanakkor ez a lakás nem is az én választásom volt. Szolgálati lakás egy főre, ami mondjuk nekem meg is felel tökéletesen, de egy családnak már nem lenne elég.
-Én ezt kaptam. Nem nagyon lehetett válogatni. Viszont már megszoktam. Olyan kis aranyos és az enyém. Az én kis zugom. Pocsék lesz innen elmenni, de egyszer muszáj lesz. Főleg, ha megérkezik ez a kis lurkó.- lesek le a hasamra, aztán inkább a pezsgőre koncentrálok és visszavigyorgok Colinra. El sem hiszem, hogy most itt van. Itt ácsorog a lakásomban és úgy néz rám, hogy tiszta libabőr vagyok tőle. Borzasztóan be tudja indítani a fantáziám, de eldöntöttem, hogy vissza fogom magam. Az előbb is leállt, mert gondolom valami megzavarhatta. Vagy épp most még nem akar bármit is kezdeni velem és nem is ez volt a konkrét célom azzal, hogy felhívtam magamhoz. Persze, megfordult a fejemben pár dolog, de igazából csak vele akartam lenni kettesben.
Elmosolyodok, ahogy megcsókol és viszonzom is ahogy kell, amitől máris érzem, hogy újra kezdek felpezsdülni kicsit. Nehéz lesz így ellenállnom neki.
-Helyes. A jövőben remélem sokat leszel itt.- sutyorgom mosolyogva, de aztán elveszi tőlem a poharamat, én meg lélegzet visszafojtva várom, mi is lesz most. Mintha életemben először történne velem hasonló, hiszen olyan régóta fantáziálok már azon a pillanaton, amikor végre megkaparintom magamnak, hogy most nehéz elhinnem, hogy épp megtörténik. Már pedig megtörténik, mert ismét hevesen megcsókol és már terel is a háló felé. Én pedig képtelen lennék és nem is akarnám megállítani. Inkább csak vigyorogva vonulok vele, kezem már a pólója alatt járkál, végig simítja hátát és mellkasát is, s csak akkor állok meg, amikor már lábaim találkoznak az ággyal.
Elvigyorodok, miközben fel lesek rá és le is szedem róla a már feleslegessé vált pólót. Így aztán pár pillanatig nincs más dolgom, mint lesni azt a tökéletes izomköteget, ami a szemem elé tárul, majd el is halmozom csókokkal mellkasát, csípőmet pedig szorosan hozzá paszírozom. El nem tudja képzelni, mióta vágyom már erre a pillanatra. Már a börtön óta mozgatja a fantáziám elég rendesen, most pedig itt az alkalom, hogy mindezt valóra is váltsam.
Talán ez lehet az oka annak, hogy már most levegő után kapkodok, pedig még csak épp, hogy megérintett. Mi lesz még ma éjjel...

Nothing else matters

+16
Már önmagában az mosolyt csal az arcomra, ahogy azt ecseteli, mennyire szeretné, hogy mostantól többet legyek itt. Tenni is fogok azért, hogy minél többet vele lehessek. Nem feltétlenül itt. Bárhol is jó, csak vele. kettesben. Már lassan azóta gondolom ezeket, amióta kezdtünk összemelegedni kicsit a börtönben. Ahogy megéreztem azt a szikrát kettőnk között. Éreztem, hogy nekem közöm van hozzá, közöm kell legyen hozzá. Nem tudom megmagyarázni mi okból, csak egyszerűen így és kész.
Most pedig itt vagyok nála, vele, és gyakorlatilag mindaz amit eddig csak elképzelni tudtam, megvalósulni látszik. Talán ma csak azt reméltem, hogy sikerül egy jó randit letudnunk. Azt nem terveztem, hogy aztán majd felugrunk hozzá és gyakorlatilag egymásnak esünk. Mert most nagyon úgy fest a helyzet nem tudunk leállni. Ahogy az ágyhoz érünk már rajtam nincs a felsőm sem. A csókok, amikkel elhalmozza a mellkasomat, csak még jobban beindítanak. Olyannyira, hogy mindjárt az ágyra lököm, és egyre hevesebben nekiesek. A ruhákat egymás után rángatom le róla, miközben vad csókokat kezdeményezek folyamatosan. Már nem tudok leállni, túlságosan is beindított. De nem is akarok. Érzem, hogy ő sem akar, szinte tálcán kínálja fel magát. Amikor a ruhák megszabadításával a lábánál járok, feltűnik a kis éjjeli lámpa fényénél a tetoválás a bokáján. Egy pillanatra még végig is húzom az ujjal azon a két angyalszárnyon, ami ott díszeleg.
- Nahát, nem is mondtad, hogy van tetoválásod. Fogadjunk a szabadságot szimbolizálja, szárnyalhatsz mint Hermész a saruval. - eresztek meg egy vigyort, még egyszer megsimítom a tetkót, de aztán visszamászok egészen fölé, hogy folytassam az előbb félbehagyottakat. Nem nehéz visszarázódnom abba a felhevült állapotba, így pillanatok alatt rólam is lekerülnek a ruhák. És most már akadálytalanul vetem bele magam teljesen önfeledten az elénk tárulkozó hosszú éjszakába. Szinte pezseg a vérem, érzem, hogy a mámoros érzés végigfut az egész testemen, és végre teljesen a magaménak tudhatom Abit.
A heves, szenvedélytől túlfűtött együtt töltött percek után végül jól esik a pihenés. Fáradt vagyok. Végre pár hónap után éreztem, hogy élek megint. Hogy szabad vagyok, azt tehetem, amit akarok. Mint most, hogy féloldalasan elhelyezkedek Abi mellett és csak puszilgatom a vállát teljes elégedettséggel. Na és persze annak a tudata is boldogít, hogy végre enyém lehet az a nő, aki után már jó ideje csak áhítozok.
- Istennő vagy. - csókolom meg végül a jó pár puszi után. Kezdem visszanyerni lassan azt a nyugodt állapotot, ami még talán csak kint az utcán volt, mert hogy idebent teljesen felfordult minden a feje tetejére, az is biztos.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Folyamatosan deja vu-m van, ahogy csókolgat. Mintha már valaki lett volna rám ilyen hatással, de egyszerűen nem ugrott be, ki volt az. Pedig akkor nagyjából tudnám, mire számíthatok kettőnkkel kapcsolatban. Ha a másik személlyel jól kijöttem, aki így fel tudott hevíteni seperc alatt, akkor Colinnal is jól ki fogok jönni majd. De nem tudom, kire emlékeztet.
Vigyorogva lesem, ahogy leszedeget rólam végre mindent, aztán ajkamba harapok, ahogy észre veszi a tetoválásom. Ez is a tinédzser korszakom egyik következménye. Nem bírtam ki, hogy legalább egy tetkót ne csináltassak.
-Pedig van ám. Csak nem mutogatom.- kuncogok, de aztán beugrik egy jelenet, hogy ezt bizony valaki kérdezte már hasonló formában. Nem sok embernek ugrott be eddig erről Hermész, mert mindenki beszélt mindenfélét. Mégis volt még egy ember, aki kapásból ezt vonta le belőle. Csak épp nem akarom megnevezni az illetőt, vagy egyáltalán gondolni rá és nem is tudok, mert Colin eltereli azonnal a figyelmem a csókjaival és a folytatással. Amiről szintén egy ominózus másik éjszaka jut eszembe és bár nem szép dolog, mégis azon a krapekon jár az eszem, amint Colin mellé dőlök kifulladva. Máson se kattog az agyam, mint azon a bulin, ahol minden elkezdődött. Ha ott nem jelenek meg, most nem lennék terhes.
-Akkor mi összeillünk, mert te meg egy Isten vagy.- duruzsolom vigyorogva, közben viszonozgatom a csókjait és vigyorgok, mint egy tökkel ütött. Azt hiszem, megérte ennyit várni erre az estére. Mindenféle tekintetben csodás volt és ahogy látom, Colin se panaszkodhat. Csak nagyon lassan sikerül újra lenyugodnunk, akkor meg azonnal röhögni kezdek, ahogy végig nézek a szobán. Minden szanaszét, felborogatva, feltúrva... mintha egy tolvaj járt volna itt.
-Tudod... az a buli.- kezdek bele halkan, mellkasára rajzolgatva, közben tekintetét fürkészem kíváncsian. Nem tudom, hogy tapogatózzak úgy, hogy neki ne tűnjön fel.
-Minek voltál beöltözve? Hátha így beugrik, hogy láttalak-e vagy valami.- vigyorgok rá, mintha tényleg csak ezt akarnám megtudni, pedig már teljesen más elmélet született meg a fejemben. Túlságosan emlékeztet ez az este arra az éjszakára. Túlságosan hasonlít Colin arra a pasasra. Mármint... a csókja, az érintései és még ez a Hermészes szövege is. Lehetséges lenne, hogy Ő volt az? Képtelenség. Az már majdnem olyan lenne, mint valami hülye szappanopera...

Nothing else matters

Egyre jobban tetszik az is benne, hogy mindenre van valami frappáns válasza. Amikor ecsetelni kezdi, miért is passzolunk össze, nem bírom ki mosolygás nélkül megállni, na meg azt sem tudom megállni, hogy ne csókoljam meg megint. Nem akarok most semmi mással foglalkozni. Úgy tűnik most ahogy pihenünk, talán még hosszabb beszélgetésre is lesz lehetőség. És már most tudom, hogy mennyire jó lesz vele ébredni is.
A bulival kezd előhozakodni, legalábbis mint téma ezt dobja fel. Én csak figyelmesen hallgatom, és közben a karját simogatva gondolkozok el a kérdésén. Vagyis igazából nem is a válaszon, hanem hogy miért pont ezzel hozakodott elő. Mint ha azt látnám rajta, valamin erősen töpreng.
- Robinnak öltöztem. Vagy legalábbis annak akartam kinézni, de kérdés mennyire sikerült felismerhetően öltöznöm. - válaszolok végül lelkesebben a kelleténél, ahogy azt ecsetelem, minek is öltöztem. Talán így már képbe rak. Lehet, hogy azon gondolkodott el, vajon beszéltünk-e utána? Mondjuk jó lenne tudni, mert a buli egy része után már teljes filmszakadás van. Jó lenne azért helyrepakolni a dolgokat.
- Már így tudod, hogy melyik voltam a sok marha közül, akik ott ácsorogtak és nézték, ahogy a cipőddel bajlódsz? - kuncogok, ahogy eszembe jut megint az az ominózus jelenet. Jó választás volt az ö jelmeze, valahogy passzolt hozzá. Arra emlékszek, hogy eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha segítenék neki. Vagy meghívnám egy kis italozásra. Mert amikor eloszlottak az emberek mindenfelé, kicsit olyan magányosan vonult félre, mint ha most tényleg nagy jelentőséget kapott volna az a törött sarok és ő felsült. De igazából még ebben az emlékképemben sem vagyok biztos. Az egész este egy nagy kérdőjel nekem.
- Az este folyamán összefutottunk még? Vagy valami baromsággal esetleg előrukkoltam volna a bulin? Ha olyan szinten leiszom magam egy bulin, hogy nem emlékszek rá, többnyire valami ökörködésemmel mindig szembesítenek. Ami lássuk be józanul már kicsit kínos, hogy részegen miféle randalírozásaim vannak. De persze ez szerencsére ritka. - cirógatom tovább a karját, és közben a tekintetét figyelem. Elég elgondolkodónak tűnik. Mint ha valamin nagyon kattogna.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Ahogy kimondja, hogy Robin, rohadt nehéz visszafognom magam, hogy ne látszódjon rajtam a felismerés, Colin volt bizony az a pasas. Teljesen megváltozik az egész dolog ennek köszönhetően, hiszen akkor az Ő gyerekével vagyok terhes. Ezt viszont, neki nem mondhatom el. Akkor már közre játszana a kapcsolatunk alakulásában a tudat, hogy ő a gyerekem apja. Akkor már meg lenne az esélye annak is, hogy még akkor is erőltetné, hogy együtt legyünk, ha nem is akarja igazán. Nem akarom, hogy csupán emiatt akarjon majd velem maradni. Akkor semmi értelme az egész randizgatós, ismerkedős dolognak. Akkor már most összecuccolhatnánk, mert muszáj, és éldegélhetnénk együtt akár jó, akár nem.
-Áh, igen. Emlékszem. Te voltál az, aki a legjobban röhögött.- jegyzem meg vigyorogva, mert bár nem így volt, mégis jó ezzel húzni. Azt hiszem, ő volt az egyetlen, aki segített feltápászkodni. Csak épp nem maradtam ott megköszönni. Inkább azon nyomban duzzogva elvonultam az egyik szobába. Viszont, amire már nem emlékszik az az, hogy ő volt az egyetlen, aki feljött hozzám megkérdezni, nem-e törtem össze magam. És aztán... aztán itt az eredménye ennek.
-Szerintem utána nem találkoztunk, legalábbis nekem nem dereng. Csak a lépcsőn láttalak, akkor se sokáig, mert inkább szégyenemben elvonultam a többiek elől. Mindeni röhögött basszus ahelyett, hogy megkérdezték volna, élek-e még.- sóhajtok gondterhelten, de igazán a sóhajom oka az, hogy most a képébe kell hazudjak. Pedig szívesen elmondanám, mi is történt igazán, de jobb ez így. Majd idővel...
-Azt hiszem nem sokkal ezután haza is mentem, úgyhogy esélyünk nem lett volna találkozni.- mekkora kamu, jó ég. Hiszen ott ébredeztem mellette, a karjaiban fekve a tök ismeretlen szobában. Emlékszem, még meg is simítottam az arcát, mielőtt eljöttem volna. De aztán csendben kilopakodtam és hagytam aludni tovább. Azóta is bánom. Nem kellett volna eljönnöm, bár lehet, reggel meg szégyeltem volna, hogy ennyire elengedtem magam. Ott ébredtem volna egy idegen pasassal. Nem beszélve arról, hogy azt a pasast két nappal később lecsukták volna. Akkor meg azért vergődtem volna.
Jobb volt ez így, bármi is lesz belőle. Sokkal jobb volt előbb megismerni egymást szép lassan és aztán rájönni, hogy igenis, érdeklődünk a másik iránt. Nem is kicsit. Mert az iménti hevesség erről árulkodik. Teljesen rám van Colin kattanva, hát még én rá.
-Nem vagy éhes vagy valami?- simítom meg az arcát mosolyogva, aztán csak lesem a szemeit. Azt hiszem, ezek után nem lesz nehéz végleg bele esnem majd. Hiszen nem elég, hogy bevállalta volna a babát úgy is, hogy nem az övé, most kiderül, hogy de bizony az. Furcsa véletleneknek köszönhetően, majd négy hónapos terhesen most először fekszek a gyerekem apjával az ágyamban. Ez így elég viccesen hangzik.
-El se hiszem, hogy itt vagy velem.- sutyorgom végül mosolyogva, majd sóhajtok egyet és közelebb fúrom magam hozzá. Mellkasát cirógatom, olykor puszikat is nyomok rá és repesve lesek magam elé most, hogy kiderült, tényleg ő az apja. Nem kell már amiatt aggódnom, hogy valaki más gyerekét kell majd nevelnie és emiatt baj lesz, mert az övé. Csak ezt majd valamikor vele is közölnöm kell.

Nothing else matters

Abi gondolatai talán nem is lesznek olyan sokáig rejtettek előlem, ahogy beszélni kezd. Mondjuk egy picit meglep az, amit mond. Ugyanis ha jól rémlik nekem, és tényleg százasra emlékszek, akkor az eltanyálásnál nem is röhögtem annyira. Oké, aláírom megnevettetett. De én tök máshogy emlékszek rá.
- Érdekes. - morfondírozok is egy kicsit. Közben az egyik tincsével kezdek szórakozni, míg megpróbálok még egyszer visszagondolni arra az estére. De mindig ugyanaz a kép ugrik be.
- Én úgy emlékszem, hogy felsegítettelek, és közöltem a többiekkel, hogy nincs itt látnivaló. Vagy valami ilyesmi. Akkor... az lehetséges, hogy rosszul emlékszem és az történt amit meséltél? - ráncolom a szemöldököm picit bizonytalanul. Nem mondom azt, hogy hazudik. Sőt lehet ő jobban tudja, jobban emlékezhet, hiszen én voltam részeg és nem ő. Ez könnyen megeshet, hogy csak álmodtam esetleg azt a verziót, amire én emlékszem.
Ahogy tovább meséli, hogy mi történt az eset után... Kár, hogy csak ennyi történt. Szívesebben örültem volna, ha mondjuk kicsit dumáltunk volna. Vagy mondjuk más történhetett volna. És nem csak annyi, hogy jól kiröhögtem. Bizonyára elkönyvelt egy taplónak, amiért ilyen gyökér módra viselkedtem. Kár lett volna, ha azzal akkor elrontottam volna mindent. De szerencsére akkor eddig nem tudta, hogy én vagyok az és pozitív véleménnyel tudta meg, hogy akkor miképp viselkedtem. Igazából... így már nincs akkora jelentősége. Meg hát... minden piás ember csinál hülyeséget, mond olyat amit józanul bánna. Nem?
- Nem, most valahogy nem kívánok kaját. - az ajkamba harapok komisz mosollyal, közben a fenekébe markolok és kicsit közelebb húzva magamhoz megcsókolom. Most csak rá akarok koncentrálni, nem az egész estére. Mégis egy egészen apró dolog nem hagy nyugodni.
- Pedig egészen életszerű vagyok, nem? - nevetek fel ahogy azt mondja, el sem hiszi, hogy itt vagyok. Elég hús-vér állapotban vagyok. Na meg amit nemrég műveltünk egymással... Az nem álom, ez itt a valóság. Szerencsére.
- Mond csak... azon a héten voltál még buliban? - kérdezem végül kíváncsian felkönyökölni.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Nem bírom ki röhögés nélkül, amikor elgondolkodik, hogy vajon tényleg igaz-e, amit mondok. Pocsék lehet nem emlékezni egy egész estére. Még jó, hogy velem ilyen nem szokott történni. Akármilyen részeg is voltam eddig, mindig emlékeztem másnap, mit műveltem. Sajnos...
-Vicceltem. Röhögtél ugyan, de tényleg felsegítettél és rászóltál a többiekre. Tényleg semmi másra nem emlékszel? Egyáltalán, kis képkockákra sem?- nézek rá értetlenül, közben tovább simogatom az arcát. Még azt is élvezem, ahogy az a kicsi borosta, amit magán szokott hagyni, csiklandozza a tenyerem. Azt meg pláne, ahogy közelebb húz magához és a fenekembe markol. Egyből felélénkülök én is, úgyhogy lökök rajta egyet, hogy hanyatt feküdjön, fölé mászok és úgy csókolgatom vigyorogva.
Picit azért dühít is, hogy nem emlékszik még rám sem, ugyanakkor örülök is. Ha az alapján sorolna be, amit ott műveltem... műveltünk, akkor most nem itt lenne. Akkor elkerülne messziről, mondván, hogy valami könnyelmű kis ribi vagyok, aki a kollégák ágyában hempereg állandóan.
-Nagyon életszerű vagyok. Pedig a börtönben azt hittem, sose lesz esély arra, hogy te velem lehess.- sutyorgom komoly arccal, közben ismét belegondolok, milyen érzés lenne még mindig a rácsok mögött látni. A szívem szakadna meg. Na de a lényeg, hogy itt van és csak az enyém ma este, meg remélem még sok estén keresztül. Csak lesek rá, cirógatom az arcát, aztán ismét adok neki egy apró puszit, végül átölelem a nyakánál és ránehezedek. Remélem nem nyomom agyon.
-Nem voltam. Csak az volt. Elég is volt.- vigyorgok, miközben az ablakot lesem, majd felé fordítom a fejem, állam megtámasztom a mellkasán és úgy pislogok rá.
-Miért kérded?- kezdek el rajzolgatni az izmaira, közben kíváncsian fürkészem tekintetét.

Nothing else matters

Kicsit nekem is jobb kedvem lesz, és mosolygásra késztet, ahogy Abi elkezd nevetni a találgatásomon. Ugyan nem állok a helyzet magaslatán, és az aznapi estéből minden esemény egy nagy kérdőjel, de a nevetése teljesen feledteti a kételyeket. Sőt, azzal, hogy ilyen jóízűen elkezd nevetni, csak engem is arra késztet, hogy csatlakozzak hozzá ebben. Főleg már amikor bevallja, hogy csak viccelt.
- De kis huncut vagy. - eresztek meg egy vigyort, és nyomok egy puszit az ajkaira. A kérdésén egy picit azért elgondolkozok, hátha lesz esélyem arra, hogy valami emlékkép beugorjon. Ugyancsak bosszant, hogy tényleg abszolút nem emlékszem arra, mik történtek, csak arra tudok támaszkodni, hogy rossz nem lehetett, mert azóta sem jutott a tudtomra semmi kínos megnyilvánulásom, és igen csak jó kedvvel ébredtem meg másnap dél körül, amikor valaki bekopogott a szobába, hogy jó lenne már, ha összekapnám magam, és lelépnék. Nyilván a házigazda türelme akkor ért véget, és nem akarta, hogy tovább ott rontsam a helyzetet. Mindenesetre nagyon jó buliként emlékszem vissza az esetre, tök mindegy, hogy mi történt valójában. Csak az érdekel különösebben, hogy Abit akkor már megismerhettem. Ez mindenképp egy jó pozitívum.
- Nem, sajnos totál kiesett az egész este, csak addig emlékszem, hogy felsegítettelek, te elvonultál, amiért mindenki kinevetett, én pedig utána még elmentem pár pohár italért. Arra még emlékszem, hogy tervbe vettem, hogy viszek neked is egy kis italt, hátha feldob. Vagy kicsit ellazít. És mindjárt nem lesz rossz az az este. De akkor ezek szerint, ez az ötlet megmaradt gondolatban. És nem történt semmi, ahogy mesélted. - morfondírozok, ahogy magyarázom neki. De most már tényleg végleg kifújta minden egyéb emlékem. Más már semmi nincs a tarsolyomban, egy valami azonban nem hagy nyugodni továbbra sem.
- Ha... akkor a héten nem voltál más buliban, akkor.. azt a babát melyik bulin sikerült mégis ilyen hamar összehozni? Mármint... ahogy eddig mesélted, én úgy vettem le, hogy kicsit elszabadultak egy bulin a kedélyek. De csak azon a bulin voltál, ahol én is. Viszont ha onnét elmentél, és semmi nem történt, akkor még aznap mentél el egy másik szórakozóhelyre?

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Nem tudom, hogy az alkoholos emlékkieséseknél is úgy van-e, mint az amnéziánál, de remélem nem fog neki csak úgy beugrani minden. Kínos lenne, ha az előtt jönne rá, hogy bizony henteregtünk egy oltárit aznap este, mielőtt én elmondhatnám neki az igazságot. Biztosan haragudna rám vagy... hát fogalmam sincs. Minden esetre, egy ideig még jobb, ha nem tudja. Hagy derüljön ki csak szép nyugisan, kötöttségek nélkül, hogy működne-e ez a dolog egyáltalán kettőnk közt.
-Hát... majd most legalább megtanulod, hogy nem szabad olyan sokat inni.- sutyorgom vigyorogva, közben mellkasára rajzolgatok továbbra is, de aztán, ahogy felteszi a kérdését, bizony ledermedek egy pillanatra. Miféle összefüggések rajzolódtak ki a fejében, te jó ég. El is felejtettem, hogy azért ő is nyomozó. Nem hülye. Tehát, ha mást nem is, annyit muszáj lesz elmondanom neki, hogy azon a bulin történt az egész, ahol ő is ott volt. Abból még nem jöhet rá, hogy ő volt a másik főszereplő segg részegen. Milyen gáz. Szerencsétlen gyereket részegen hozta össze az apja. Mármint, nem is az, hogy gáz, csak... biztos jobb lenne ez az egész, ha Colin emlékezne az első gyerekének... fogantatására? Már megint hülyeségeken jár az eszem.
-Egy szóval nem mondtam, hogy mielőtt leléptem volna a buliról, nem történt semmi. Összeakadtam valakivel és akkor történt az egész. És persze ez is közre játszott abban, hogy gyorsan leléptem.- motyogom pironkodva, mert még mindig nem vagyok valami irtó büszke a dologra, még akkor sem, ha az a pasas most épp itt fekszik velem az ágyamban. Hagytam ott és akkor elragadtatni magam. Túlzottan is. Mégis, Colin durva hatással volt rám. Már maga az a tény elég megható volt, hogy utánam jött meglesni, nem esett-e bajom. Persze, csak szerezni akart estére valami nőt, na de akkor is. Én meg nem hagytam ki a lehetőséget, hiszen piszok jól nézett ki már ott is. Mindegy. Ami történt, megtörtént.
-De végtére is, nem mindegy, melyik bulin történt? Ez van. Már nem tudom megváltoztatni.- sóhajtok egyet, közben mellkasára adogatok pár puszit, végül huncut fény csillan a szememben, ahogy egy pokolian jó ötlet jut eszembe.
-Mit szólnál, ha zuhanyoznánk egyet?- vigyorgok rá, közben felegyenesedek és az ölébe ülök. Aludni még nem akarok. Ki akarom használni ezt a szilveszter éjszakát, amennyire csak lehet.

Nothing else matters

Az már egyszer biztos, hogy megfogadom... többet a büdös életben nem akarok annyit inni, mint akkor. Semmiféle bulin sem, még akár egy esküvőn sem, még akár a sajátomén sem. Már persze ha lesz. Mert nem éri meg, ha azzal csak egy csomó minden emlék kiesik az előző napról. Mint ha valami hiány lenne, közben pedig csak tanácstalanul ácsorgok, töprengek mi is történhetett. Az ilyesmi tehetetlenség, amikor igazából bárki bemagyarázhatna bármit, hogy ez vagy az történt, nem tudnám cáfolni, mert ki tudja, mi volt valójában. persze részegen még nem randalíroztam, nem szegtem szabályt és nem sértettem meg a törvényt. De akkor is zavaró, ha valamivel nem vagyok egészen képben és mint valami hátrányos helyzetű, kénytelen lennék a másik szavára hagyatkozni.
- Az egyszer biztos. Ahányszor arra a bulira gondolok, mindig olyan megérzésem támad, hogy valamiért fontos. Hogy valami olyan dolog történt, amire persze nem emlékszek, amire kellene emlékezzek mert érzem, hogy nem mindennapi dolog volt. - vonok vállat, ahogy elmondom Abinak, mégis miféle érzés kerít hatalmába, ha csak egy percig is eltöprengek azon a bulin. És az istennek nem jövök rá, hogy mi a fene történt akkor ott.
Nem is töprengek tovább rajta most, mert fölösleges. Kár arra fecsérelni az időt, hisz most itt vagyunk ketten, és inkább Abira koncentrálok. Hallgatom, amit a bulival kapcsolatban mond. Akkor úgy tűnik tévesen vontam le azt a következtetést, hogy korán elment. De azért az kíváncsivá tesz, hogy mégis kivel bújt ágyba. Lehet, sőt kizárólagosan kolléga lehet az illető, hisz zárt körű esemény volt, csak legfeljebb barátok, vagy barátnők voltak az ismeretlen illetők. És ha Abi ennyire emlékszik az estére, akkor szerintem már az sem kizárt, hogy tudja ki az illető.
- De... ha azon a bulin történt meg akkor... tuti ismerjük a pasast. Milyen jelmezben volt az illető? - kérdezem kicsit elgondolkozva. Még megvannak, hogy ki minek öltözött be, az úgy rémlik. És emlékszem másnap aztán az volt az ebédlőben a fő téma, hogy azt találgattuk, ki kinek öltözött be.
- De... igazából tök mindegy. - mosolyodok el végül azon, ahogy ő sóhajtva magyarázza, mennyire mindegy az egész.
- Igazad van, nem az a lényeg akkor mi volt. Most itt vagyunk mi, és majd kiküszöböljük ezt a családosdit. Oké? - ha már fölém mászott, és ilyen lelkesen puszilgat, akkor nem leszek az adósa, sem a hangulat elrontója. Belemegyek a játékba egészen addig, amíg a tusolással elő nem hozakodik.
- Szerintem remek ötlet. - hadarom el két csók között.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Elérzékenyülve lesek rá, ahogy azt kezdi ecsetelni, hogy megérzése szerint nem mindennapi dolog történt a bulin. Még a szívem is hevesebben kezd kalapálni, ahogy ezt megemlíti, közben azon agyalok, miért érezheti ennyire különlegesnek tudat alatt az egészet? Talán miattam? Rám akar ennyire emlékezni és emlékszik is, csak épp a képek nem ugranak be? Édes lenne ez az egész sztori, ha a végén kiderülne, hogy sokkal jobban megfogtam, mint gondoltam és tudat alatt mondjuk amiatt az éjszaka miatt vonzódott egyáltalán hozzám.
-Előbb-utóbb majdcsak kiderül, mi is történt ott. Hátha később beugrik vagy nem tudom.- vonok vállat, mintha halvány lila gőzöm se lenne arról, mi is maradt ki az emlékezetéből, közben legalább ötvenszer elhordom magam mindenféle szemétnek. Talán vele is, csak jót tennék, ha kinyitnám a szám. Megnyugodna és nem érezné azt, hogy valamiről megfeledkezett.
Aztán kérdezősködni kezd. Túl jó nyomozó. Máris olyan szálakon indul el, amiken nem kellene. Még a végén képes lesz megkérdezgetni mindenkit, nem-e kufircoltak velem a halloween bulin. Aztán még az is lehet, hogy talál valakit, aki csak annyit mond, hogy látta felsétálni Colint utánam az emeletre és kész. Összerakja a képet, kiakad, amiért nem mondtam el és nekem annyi.
-Nem emlékszem Colin. Nem igazán figyeltem a jelmezét és amúgy is sötét volt a szobában.- újabb kamu, mert az utcáról azért beszűrődött épp annyi fény, hogy a tekintetét láthassam. Ugyanakkor nem is az volt a lényeg. A hangja, az érintése, a csókjai... képtelenség volt neki ellenállni, ahogy most is.
-Szuper.- mosolyodok el, ahogy végül pontot teszünk az ügyre és inkább ő is a tusolásra hangolódik. Terelek. Nincs más választásom. El kell terelnem erről a figyelmét, legalábbis addig, amíg ki nem találom, mikor közöljem vele, mire jöttem rá. Bár jobb lenne, ha ő is emlékezne.
-Akkor kövess.- vigyorgok rá kacéran, aztán elriszálok az ajtóig, ahol az ajtófélfának simulok és onnan pillogok rá. Mutató ujjammal neki állok csalogatni utánam, aztán vigyorogva bevonulok a fürdőbe és már megyek is a víz alá.

Nothing else matters

Azt hiszem annál jobban nem is örülnék, ha végre tényleg eszembe jutna az az este. De van egy olyan megérzésem, hogy amíg valaki konkrétan rá nem vezet, mi is történt, addig semmi nem fog bevillanni. És marad továbbra is csak egy sötét folt az emlékeim között. Nem sok ilyen történt meg, de azokat azóta is bánom, hogy totál kimentek a fejemből. És ha így jobban belegondolok, totál úgy festek mint aki szeret minden bulin hót részegre bepiálni. Mint egy részeg, egy alkesz, komolyan. Mondjuk elég gáz, ha Abi valamikor is ezt gondolná.
Kamasznak piálós voltam, de az inkább lázadós korszak volt, arra nem fogható, hogy alkoholista lennék. De nem is vagyok az. Csak hát.. az esetek egy bizonyos részében igen csak megesett. Ma kimondottan ügyeltem, hogy ne igyak sokat. Nem is akartam, és késztetést sem éreztem rá. Nem vagyok alkoholfüggő. Csak olykor nem tudom hol a határ. És azt hiszem ideje lesz jobban összekapnom magam. Valami példás viselkedést produkálni. Elvégre nem akarom leírni magam sem Abi előtt, sem a családja előtt, na meg ott lesz majd az a kis gyerkőc, aki valószínűleg tőlem fog példát venni.
Az apa kilétéről a találgatás egyből be is fuccsol, ahogy Abi magyarázni kezdi, miért is nem tudja, hogy ki az illető. Megesik persze, hogy egy sötét szobában nem látni az illető arcát. De mindegy is, majd alakul valahogy. Különben sincs igazán szükség a csávó kilétére, itt vagyok én is alkalmasnak bármire. Az hiányzik, hogy még egy harmadik fél bekeverjen. Mondjuk nem látok igazán fenyegetést, ha Abi annyira akart volna, akár még akkor is bepasizhatott volna, míg én ültem a sitten.
Ahogy figyelem az ajtóban, csak egy csibészes mosoly kúszik az arcomra. Mindjárt felpattanok az invitálására és bemegyek utána a fürdőbe. Még itt sem voltam. De kellemes kis hely. Jót fog tenni ez a közös zuhany, és még előttünk az egész hajnak.
- Nagyon eleven vagy mondtam már? - beállok én is a zuhany alá, közben magamhoz húzom egy csókra. A derekára fonom közben a kezem, hogy még közelebb érezhessem magamhoz, és közben élvezem ahogy a kellemesen meleg víz záporozni kezd ránk a zuhanyrózsából.
- Itt aludjak? Hm? - kezdek huncutul viselkedni, de közben egy pillanatra sem eresztem el.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Ez hiányzott már nekem egy ideje. Hogy valaki itt legyen és törődjön velem. Hogy kicsit úgy érezzem, valakire számíthatok és valakinek fontos vagyok. Hogy legyen valaki, akivel bohóckodhatok így, mint most, hajnali kettő tájt. Colin hiányzott nekem, azt hiszem. Hiszen ő csupa olyan tulajdonsággal rendelkezik, amiket imádok. Lehet rá számítani, humoros, van esze és, bár szeret hülyülni, ha kell komoly is tud lenni. De még mennyire komoly tud lenni. Most viszont ő is olyan, mint egy idióta tinédzser. Benne van a játszadozásban és még élvezi is. Ha ezekből indulok ki, csak jót tudok jósolni magunknak. Persze, nem lesz egyszerű az elkövetkezendő pár hónap, de majd visszafogom magam. Nehogy aztán azért ne működjön, mert épp hisztis vagyok.
-Hát ez csak azért van, mert felpörgettél. Más esetben nem ilyen lennék. Szerintem már rég durmolnék, de most képtelen vagyok rá.- vigyorgok rá a víz alatt ácsorogva, közben közelebb simulok hozzá és mellkasára pakolom tenyereimet. Óvatosan viszonozgatom csókjait, már-már belefeledkezve a játszadozásba, de a kérdése kizökkent kicsit és el is nevetem magam. Fejet csóválva karolom át a nyakát és lesek fel rá.
-Ez még kérdés Colin? Én alapból úgy gondoltam, hogy itt maradsz velem ma éjjel. Hiszen a szilveszteti bulik másnap reggelig szoktak tartani, nem?- duruzsolom ajkaiba vigyorogva, közben olykor-olykor apró csókot lehelek a szájára, végül elmosolyodok.
-Ha könyörögnél, se engedném, hogy lelépj.- ha már én egyszer leléptem ugye bár. Az a nap is szebb lett volna talán, ha mellett ebredek és nem lépek le egy órával később, mint ahogy megtörtént az egész. Oda bújhattam volna hozzá, cirógathattam volna, aztán legfeljebb reggel elfelejtettük volna az egészet. Mondjuk... ő meg is tette. Kicsit azért bánt, hogy nem emlékszik rám. Pedig csodás éjszaka volt.
-Reggel aztán készítek valami finomat. Észhez térünk és utána talán megengedem majd, hogy haza menj.- barangolom be az egész testét kezeimmel, végül csak átölelem a derekánál és oda bújok hozzá. Ameddig még tudok, mert ugye a hasam vészesen növekedni kezdett. Bele gondoltam, milyen lesz pár hónap múlva, és már most kész vagyok tőle. Mint valami dinnye csempész. Az ajtón se fogok beférni.

Nothing else matters

Szóval én pörgettem fel ennyire. Azért nem rossz teljesítmény, ha tényleg elég korán kidől. Tetszik, hogy ilyen szinten érdeklem, hogy még kicsit sem álmosodik el, mert olyannyira elvonom a figyelmét erről. Én is úgy érzem, mint ha nem is telne az idő, vagy nem érezném. Csak szórakozunk. Aztán majd biztos nézünk egy nagyot, hogy milyen hamar elkezd pirkadni.
Ahogy visszakérdez, vigyorogva heves bólogatásba kezdek. Nem is gondoltam komolyan ezt a kérdést, csak amolyan incselkedésnek szántam. Kíváncsi voltam, hogy mit fog rá reagálni. És úgy tűnik tényleg pokolian ragaszkodik ahhoz, hogy el ne hagyjam ezt a lakást.
- Eszem ágában sincs elmenni, nem rázol le olyan könnyen. - csókolgatom tovább vigyorogva, aztán ahogy a reggelire terelődik a szó, kicsit felvonom a szemöldököm.
- Hé, ezt én akartam. - mármint a reggelit összeütni. Gondoltam akkor már meghálálom neki, amiért ilyen szívélyes házigazda. Itt is alszok, nem is unatkozom. Sőt Vele nagyon is jól érzem magam. Mint ha egy ideje már valami ilyesmit várnék. Hogy végre legyen egy nő, aki nem az akadékot látja a munkámban, ha kicsit elhavaz a sok megoldandó ügy. Aki úgy szeret majd ahogy vagyok, aki miatt nem kell változzak, mert így vagyok a tökéletes neki, aki iszonyat jó társaság, jókat lehet vele beszélgetni és még gyönyörű is. Talán ezért is mozgatta már meg az első találkozásnál olyannyira a fantáziámat. Mert valahogy sejtettem, hogy vele csak jól jöhetek ki. Hogy hozzá közöm kell legyen. És szeretném is, hogy jó sokáig ez legyen. Szeretném, hogy jól érezze magát, szeretném kitüntetni a figyelmemmel, a tenyeremen hordozni. Mert azt hiszem megérdemli. Rengeteg mindent megtett értem, amikor bajban voltam, még ha ez a munkája is. És nem csak ez. De alapból szeretném, ha tényleg úgy érezné magát majd, mint egy istennő.
- Meg majd vissza is jövök. Amint megengeded, hogy hazamenjek. Megegyeztünk? - csókolom meg vigyorogva félig. Érzem, ahogy kicsit közelebb simul hozzám, hogy bizony a hasa már el kezdett gömbölyödni. Lassan majd nagyobb is lesz, de engem valahogy egyáltalán nem zavar. Amíg azt érzem, hogy teljesen megkaparinthatom, és Ő az enyém lesz, addig semmi sem zavar. Hisz ha Őt megkapom, azzal kapok egy gyereket is. El is mosolyodok egy picit a gondolatra, és eleresztem. Már nem azon vagyok, hogy minél jobban magamhoz öleljem. Kezem a hasára tapasztom és megsimítom óvatosan. Furcsa belegondolni, még ha már át is mentem egy hasonló folyamaton, hogy odabent egy teljesen önálló kisember növekszik napról napra. Még mindig meglep, és kész csodának tartom. Mert az is, egy új élet alakulása. Aki aztán majd csatlakozik ebbe a világba. Hozzánk.
- Mit szeretnél jobban, fiút, vagy lányt? - pillantok fel végül rá kíváncsian, kis mosollyal az arcomon.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Elvigyorodok, ahogy felháborodik a reggelis ötletemen, na de mégis mit vár. Most ő a vendég, akit el kell kápráztatnom. Jobban mondva, a férfi, akit le kell nyűgöznöm a konyhai tudásommal, még ha az nem is vetekszik egy mesterszakácséval. De akkor is éreznie kell, hogy én törődni fogok vele. Lehet, kicsit el is kényeztetem majd. Fene tudja.
-Na persze. Én vagyok a házi gazda. Ez az én dolgom most.- sutyorgom ajkaiba kuncogva, közben tarkójára csúsztatom kezem és hajába túrok. Aztán persze, végig barangolom az izmos hátát is, amiről ismét az az éjjel jut eszembe. Ahogy csak bújtam hozzá, végig véstem a hátát a körmömmel és hagytam, hogy teljesen elbódítson.
-Reméltem is, hogy vissza jössz. Addig majd kicsit rendbe kapom magam. Újévkor mindig nyúzott vagyok. A mai éjszaka után pedig pláne az leszek szerintem.- duruzsolok ajkaiba perverz vigyorral az arcomon, és persze tovább simulok, de csak addig, amíg el nem húzódik picit és nem pakolja tenyerét a hasamra.
Komolyan mondom, folyamatosa letaglóz egy-egy megnyilvánulással. Ezzel is például, ahogy óvón a hasamra pakolja a kezét... pedig nem is tudja, hogy a baba tényleg az övé, mégis már most úgy viselkedik, ahogy egy apuka tenné. Elképedve, de picit meghatottan figyelem az arcát, ahogy elvigyorodik, aztán elgondolkodok egy pillanatra a kérdésén, de végül is, fogalmam sincs, mit kellene válaszolnom. Nem gondolkoztam ilyesmin és lényegében, teljesen mindegy, milyen nemű lesz a baba. A miénk lesz és kész.
-Közhelynek hangzik, de a lényeg, hogy rendben legyen. Ha fiú lesz, ha lány, szerintem imádni fogom, ahogy téged is.- vigyorgok rá, aztán jutalmul nyomok egy forró csókot ajkaira, de aztán hagyom, hagy tapizza tovább a pocakom, ha szeretné. Lehet, hogy valójában még azt is érzi tudat alatt, hogy az a kis emberke odabent hozzá tartozik? Talán ezért vállalná annyira könnyen, hogy felneveli? Sok mindenre képes az emberi elme és sokszor rá kell jönnünk, hogy olyan dolgot is tudunk/megérzünk, amiről azt hittük, nem tudjuk. Érdekes.
-Na és te... mit szeretnél?- kérdezem kicsit félénken, hiszen fene se tudja, igazából szeretné-e még most a dolgot igazán. Lehet, csak később érezné majd tényleg úgy, hogy vágyik rá, most meg csak bele törődött. De azért kíváncsi vagyok, ha már bevállalna egy -szerinte- idegen babát, mit szeretne.

Nothing else matters

Abi amint kinyilvánítja még határozottabban, hogy bizony ő a házigazda, és nekem nincs a reggelibe beleszólásom, inkább rá hagyom és nem ellenkezek. Ha ennyire szeretné, ám legyen. Én az biztos, hogy akkor ki fogom élvezni azt a reggelit. Mert van egy sejtésem, hogy igen csak tud finomakat összeütni. Vagy ha még annyira nem is gyakorlott a konyhában, de az egyszer biztos, hogy akkor lassan jobban bele kell rázódnia ebbe az egészbe. Mert egy idő után plusz egy éhes szájat is kell etetnie.
- Ugyan, olyan fitt leszel, hogy magadra sem ismersz. Ha tényleg ilyen hatással vagyok rád, akkor az a pár óra meg az ébredés meg sem kottyan, ha a közeledben vagyok. - húzom széles vigyorra a szám, ahogy ecsetelni kezdi, ő bizony reggel totál kómás lesz. Na majd kiderül. De az a perverz mosolya igen csak imponál.
Ahogy a hasára rakom a kezem, elfog egy különös érzés. Talán csak attól van, hogy elképzelem, ahogy ott bent már lakozik valaki. Hasonlót éreztem amikor húgom hasát tapiztam. Jó, az más. Ott már abban a tudatban voltam, hogy legfeljebb nagybácsi leszek, meg olykor a felvigyázó.
Most azonban más a helyzet. Ha minden jól alakul, akkor bizony én fogom bevállalni azt a kis emberkét. Mert ő sem nőhet fel apa nélkül. De ennél sokkal nyomósabb ok az, hogy Abi nekem kell, szükségem van rá, mert először érzem azt, hogy nekem Ő kell. És ha már ennek a kis picurnak az anyukája kell nekem, akkor babástul kell. Így lesz minden jól. Abi nyilván örülne annak, ha nem elrettennék ettől az egésztől, hanem megpróbálnám megszokni. Nem nehéz a gondolattal eljátszadozni, hogy ugyan csak belecsöppenek egy kis picike család életébe és aktívan kiveszem a részem belőle. Egy ilyen nőért megéri, és különben sem kerülget az iszony, ha gyerek kerül a kezembe.
Viszonzom Abi csókját, ahogy a véleményét is elmondja, mit is gondol a nemi kérdésről. Igaza van, ilyen szempontból tényleg lényegtelen. De mégis, picit talán jobban húzok az egyik irányba. Talán mert még abban a helyzetben nem próbálhattam ki magam.
- Egészséges baba lesz, nem lesz semmi baja. - adok még egy apró puszit az ajkaira, és amikor megkérdezi, én mire is gondolok, mindjárt egy kis mosoly kúszok az arcomra.
- Igazából... Nekem is teljesen mindegy, de őszintén szólva egy kis csitri után megnézném magam egy kiskölyökkel is. Kíváncsi vagyok, egy kisfiúval milyen. Még nem volt szerencsém kissráchoz, és kicsit jobban vonz az a megismerési vágy. Vagy nem is tudom minek mondjam. De nyilván egy kislánnyal már profin kijövök, vele sem lenne semmi gondom. - ha már olyan szépen tartja felém a hasát, akkor nem felejtem el megsimítani. Még ugyan nem nagy, és épp csak domborodik. De már most sokat számítanak az ilyen apró gesztusok.
- Gondolod, hogy akadálytalanul fog minden menni? Mert én nagyon remélem. Szeretnék igen csak részt venni a Te életedben is, az övében is. Még ha csak úgy belecsöppenek az életetekbe is, de úgy érzem meg tudok birkózni ezzel a helyzettel. Mert Veled akarok lenni. Melletted, amikor csak lehet. És a gyereked életében is jelen akarok lenni. Amikor majd jön a foga, amikor járni fog, amikor először elesik biciklivel. Tudom, hogy ezt mind most így még... korai kimondani, és talán még mi sem vagyunk ezen a szinten. Hisz ma volt gyakorlatilag az első hivatalos randink... És nem is elrettenteni akarlak amiért ennyire előre jár az eszem. Csak... valahogy úgy érzem, hogy most itt áll előttem az a nő, akire talán mindig is vártam, akit az előző barátnőimben kerestem.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Látom rajta, hogy a kérdésen kicsit elgondolkodik, mégis milyen nemű csöppségnek örülne. Persze, ő is azt vallja, hogy a lényeg, hogy minden rendben legyen, végül kinyögi, hogy ő bizony egy fiúra vágyik inkább. Ezt persze megértem. Ott van már egy unokahugi, akivel ücsöröghet a rózsaszín kávés készlet mellett és hasonlók, most pedig egy vasgyúrót szeretne. És az igazat megvallva, nekem is szimpatikusabb lenne egy kisfiú. Azok szívósabbak. Kezdésnek tökéletes lenne, aztán jöhetne egy lány, ha úgy gondoljuk. De akkor már legalább az alapvető dolgokban benne lennék.
-Őszintén szólva, egy kisfiú nekem is szimpibb lenne. Egy kis rosszcsont, akit lehet dögönyözni és szerintem, amikor nagyobbacska lesz, te is jobban eljátszanál vele. Én meg pláne. Mindig is fiúsabb voltam a bátyámnak köszönhetően.- vigyorgok rá, miközben folyamatosan arcát vagy épp mellkasát cirógatom, olykor pedig apró, érzéki csókot nyomok ajkaira. Már most agyon akarom szeretgetni. Egész éjjel csak csókolgatni és cirógatni, ha már végre az enyém lett. Aztán majd idővel lehet sikerül visszafogni magam, de most még annyira új érzés ez, hogy szabadon csókolgathatom, hogy mást se akarok csinálni, csak ezt.
Mégis ledermedek, amikor beszélni kezd és csak meghatottan lesek fel azokba a csodásan kék szemekbe. Folyamatosan libabőrzik a hátam, ahogy azt ecseteli, hogy ő bizony velem akar lenni végig és legszívesebben elsírnám magam az örömtől. Annyira jó érzés ezt hallani tőle, hogy még a könnyeim is összegyűlnek szépen, ahogy kell. A végén pedig, csak elvigyorodok és olyan forrón csókolom meg, amennyire csak képes vagyok. És nem is hagyom abba jó ideig, csak csókolgatom, átkarolom a nyakát, másik tenyerem pedig az arcára csúsztatom. Fenét se érdekli, hogy igazán, csak ma akadtunk össze. Jó érzés így neki látni bárminek is, hogy tudom, ő ezt akarja és így.
-Olyan csodálatos vagy.- sutyorgom ajkaiba elérzékenyülve, végül kicsit összekapom a gondolataim, mert úgy érzem, azért némi választ igen csak érdemel, ha már ennyire boldoggá tett pár szóval. Mert ez a pár szó, nekem többet jelentett mindennél. Hiszen épp most biztosított arról, hogy ő bizony itt lesz nekem végig. És még azután is.
-Még szép, hogy minden rendben fog menni. És tudod, miért vagyok ebben ilyen biztos? Mert én is így érzem. Mintha Te lennél a kárpótlás a sok balfácán után. Mintha kiérdemeltem volna végre azt az egy személyt, akiért eddig gyűjtenem kellett a pocsék tapasztalatokat. Már most megveszek érted, pedig nem régóta ismerlek.- hadarom halkan, közben folyamatosan arcát simogatom és tekintetét fürkészem, hogy érezze, komolyan beszélek. Nem is tudom, mi lenne velem, ha ő most nem csöppent volna az életembe, így viszont, vannak terveim. Nem is kevés és legszívesebben, már most neki látnék megvalósítani mindet. Összeköltözni, házat venni, gyerekszobát csinálni, házasodni... mindent akarok... csak Vele.

Nothing else matters

Tetszik, hogy a véleményem után egyből helyeselni kezd, miszerint a fiú tényleg egy picit jobb ötlet lenne. Legalább ebben már egyezik a véleményünk. Na nem mint ha olyan nagy eget rengető probléma lenne, ha aztán mégis kiderül, hogy kislány lesz. Úgy hiszem akkor sem lenne sokkal kevésbé szeretve. Mert minden babának kijár a törődés, a szeretgetés. Én speciel imádtam amikor Lily harsány kacagásba kezdett, és olyan sokáig, hogy a végén már az erőlködéstől vöröslött az arca. De valami eszméletlen aranyosan csinálta, még engem is megnevettetett.
Amit aztán ez után kezdek neki mondani, valahogy már.. rég készültem erre. Hogy elmondjam neki. Persze nem teljesen az egészet, hiszen a babás dolgot csak ma tudtam meg. De azt is megéri bevállalni. Mert azzal, hogy Abi ekkora hatással van rám, szerintem bármi megérné, akármit bevállalnék. Talán csak attól tartottam picit, hogy majd mindezt korainak fogja tartani. Hogy az eszem már ennyire előre jár. Pedig sokszor megesik. Maximalista lévén inkább semmit nem akarok a véletlenre bízni, ugyanakkor tudom, hogy a spontán helyzetek olykor a legcélravezetőbbek.
De amikor elhallgatok, és egy szó nélkül csak megcsókol, hevesen és forrón, már érzem, hogy egyáltalán nem tart semmit sem túlzásnak benne. Sőt, inkább... azt hiszem most sikerült igazán rádöbbentenem, hogy én tényleg komolyan akarom, és nem csak mert segíteni akarok neki, hanem mert igen is érdekem nekem is, hogy végre legyen egy normális kapcsolatom. Mert érzem, hogy ez jól indul.
Elmosolyodok, ahogy végül megszólal, és azt ecseteli, mennyire vagyok csodálatos. Ugyan... csak őszinte voltam. Igaz, sejthetem, hogy neki ez most mennyit jelentett. Bizonyára sokat, hisz sokan akik egyedülállóként kell szembenézzenek az anyasággal, lemondanak arról, hogy valaha is tudnak jó pasit csípni. Vagy aki törődik velük. Nem értem egyébként ezt miért érzik így sokan. Mert nem így van. Csak addig olyan pancserekkel hozza őket össze az élet akik menekülnek minden felelősség elől. Engem megtanított a munkám felelősségteljesen élni.
- Hajaj, csak nem meglegyintett az a bizonyos rózsaszín álomvilág? - vigyorodok el az utolsó megjegyzésére. Persze csak komolytalanul. Igazából én is hasonlóan érzem ezt az egészet, hogy szükségem van rá, és hogy Őt akarom minden idegszálammal. Talán csak még azt lenne kicsit kimondani neki, hogy szeretlek. Aki már mindjárt az elején elsüti, az nem gondolja sosem komolyan. Én ki szoktam várni. De utána már nem szoktam határt szabni, hogy elismételgessem ahányszor csak akarom.
- Na és reggeltől akkor hogyan is tovább, ha visszajöttem? - kérdezem tovább kis pimasz vigyorral, de már a tusfürdő is a kezembe akad. Annyi ideje ácsorgunk itt a víz alatt, akkor már annak is értelme lenne, ha fürödnénk. Vagy ha a piszkos fantáziámra hallgatnék, egészen mást is csinálnánk. De most még csak nyomok a tenyeremre egy kis adagot, és lassan, masszírozva szétkenem Abin. Még így el is lazítja. Szépen a vállán, a karján, és haladva egészen előre.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Érzem, hogy vele tényleg minden más lesz. Most valahogy biztos vagyok a dolgokban és a kis belső hang azt súgja, ez a helyes út. Nekem épp most itt kell lennem Vele. Ezek után pedig senki és semmi nem teheti tönkre ezt az egészet, csak mi, az pedig remélem nem fog bekövetkezni. Már pedig, ha igazán akarjuk, akkor nem fog. Ha akarjuk, akkor az egész csodálatos lesz és tényleg boldogok lehetünk. Persze, biztos lesznek kisebb-nagyobb gubancok még, főleg az elején, de szerintem elég értelmesek vagyunk mindketten ahhoz, hogy megbeszéljük majd ezeket. Vagy, csak simán átlépjünk rajtuk és alkalmazkodjunk egymáshoz. Ennyi az egész.
-Még nem legyintett meg, de nem állok messze tőle. Ha sokáig mondasz nekem ilyen szépeket, biztos gyorsan beadom majd a derekam ezen a téren is.- duruzsolom vigyorogva, közbe elhúzódok egy picit tőle, ha már elkezd kenegetni a tusfürdővel. Én sem teszek másképp, szerzek egy kisebb adagot és szép lassan bekenem az egész testét.
-Hát, arra gondoltam, elmehetnénk akkor majd egy közös kocogásra, aztán főznék valami vacsit és nem foglalkoznánk semmivel, csak egymással. Legalábbis, így tervezem.- nyomok pár puszit ajkaira mosolyogva, aztán a kezem önkéntelenül is veszélyes vizekre evez. Nem hiába, hiszen piszkosul beindított az iménti vallomásával. Na nem, mintha egyébként nem lenne rám nagy hatással, de most aztán pláne. Mást se akarok csinálni a jövőben, mint vele lenni és megmutatni, mennyire örülök, hogy a sors utamba ejtette.
-Már, ha neked is megfelel ez így.- sutyorgom érzékien ajkaiba, közben teljesen hozzá simulok és nyakára adok pár puszit. Óvatosan végig simítok hátán egészen le a fenekéig, aztán belemarkolok picit és ajkamba harapva rávigyorgok. Ez a pasas tényleg tökéletes. Minden egyes porcikája olyan, mintha egy álombéli krapek kelt volna életre. Mondjuk egy olyan, amiről kislány koromban álmodoztam, hogy egyszer majd a férjem lesz. Aki képes megvédeni, kemény ugyanakkor gyengéd is tud lenni és helyén van a szíve. Hát az övé biztosan a helyén van, hiszen azért került bajba is.
-Na és most mi legyen majd? Álmos vagy már?- sutyorgom nyaka bőrébe, és kb úgy dorombolok, mint egy kiscica. Ha így képes álmos lenni, akkor felkötöm magam.

Nothing else matters

Szóval szépeket kell csak mondanom neki, és akkor azzal máris leveszem a lábáról. Nem hangzik rosszul. Persze, azért nem fogom ilyen lazára venni. Könnyű egy nőt megszerezni, megtartani már dolgozni kell érte. Tenni, hogy egy kapcsolat ne laposodjon el. És talán most, hogy ő igen csak tudja milyen szakma is a miénk, remélem nem fogja majd elhanyagolva érezni magát, ha esetleg néha tényleg nem tudom letenni időben a munkaügyemet.
Mikor nekiállunk fürdeni, vagyis jobban mondva én őt, ő meg engem, mesélni kezd, mire is gondolt a másnappal kapcsolatban. Nem is rossz programok. Reggel szerintem úgyis későn kelünk. Vagyis az ebédet simán kihagyhatjuk. Viszont január elsején mindjárt kezdjünk futással?
- Már az év első napján kocogni akarsz? Én azt mondom inkább üssük el kicsit kényelmesebben az első napot. Úgysem kell dolgoznod, itt az egész nap. Mi lenne... ha esetleg mondjuk... elmennénk kutyát sétáltatni. Utána meg valamit csinálunk itt. Filmezés, vagy akár valami jó kis társasjáték. Vagy... bármi. Mit szólsz? Utána jöhet a vacsi is. Majd megmutatom hogy grillezem a husit. - eszembe jut, ahogy mondom, hogy ezt igazából beszéltük is. Hogy majd sütök valamikor. Hát itt van most ez a lehetőség, és szerintem a holnapi nap remek alkalom lesz.
Figyelmem azonban elég hamar elterelődik arról, hogy mit csináljunk a másnappal. Hisz ahogy végigsimít a hátamon, ahogy puszikkal halmoz el. Kezd ismét durván beindítani. De nem is bánom. Most már én is beszállok a pusziadogatásba, és csak a kérdésére állok meg egy pillanatra.
- Én álmos? Ezt meg miből vontad le? - kérdezem kíváncsian, kis vigyorral az arcomon. De a következő pillanatban már megcsókolom, és közelebb húzom magamhoz. Kezdek megint nem bírni a véremmel, és kezd egyre egyértelműbbé válni a közös tusolás kimenetele. De kit izgat, totál egymásra vagyunk kattanva, egyikünket sem zavarja a helyzet, így meg aztán csak önfeledten megyek bele a játszadozásba.

Az biztos, hogy amikor utoljára az órára néztem, hajnali fél négyet mutatott. Enyhén szólva átvirrasztottuk az éjszakát egymás szórakoztatásával. Nem egyszer voltam teljesen kész tőle, és nem egyszer estünk egymásnak. Élveztem az egész Vele eltöltött időt. Aztán a végére már igen csak nehezen bírtuk tovább, és elaludtunk.
Ahogy fordulok egyet az ágyban, rájövök, hogy valószínűleg most fordultam az ablak felé. Mert a hirtelen világos zavarni kezdi a retinámat, és lassan kénytelen leszek felébredni. Összeszűkült szemekkel próbálom megszokni a fényt, miközben felülök az ágyban, és a mutató és hüvelykujjammal megdörzsölöm a szemem, hogy könnyebben menjen az a megébredés. Nyilván már elmúlt délelőtt, hisz javában világos van. De nem is csodálom, hogy eddig aludtam, sokáig voltunk fent, italozgattunk is. Igaz szerencsére nem érzem, hogy másnapos lennék. És az este minden pillanatára emlékszem.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Nem kérdés, hogyan is végződik az a zuhanyzás, miután rendesen felhergeljük egymást. Képtelenség is lenne nyugton maradni mellette, főleg azok után, amit magyarázott. Szóval kellemesen telik az idő, míg nem teljesen kifulladva befészkelem magam mellé, és amint lehunyom a szemeimet, elnyom az álom.

Lassan, nagyot szusszanva nyitom ki a szemeimet, aztán elmosolyodok, ahogy meglátom a mellettem durmolót. Tenyerem a fejem alá pakolom és egy ideig csak figyelem az arcát, majd óvatosan megsimítom az arcát, de persze úgy, hogy alig érintsem. Nem akarom felébreszteni. Édesen alszik és egyébként is, megegyeztünk, hogy én szolgáltatom a reggelit. Épp ezért örülök, hogy sikerült előtte felébrednem.
Ahogy megmozdul, miután megsimítom az arcát, lélegzetvisszafojtva lesem tovább, de végül is nem ébred fel, csak helyezkedik kicsit és elmosolyodik. Erre persze az én arcomon is megjelenik egy vigyor, végül óvatosan kikúszok a takaró alól, még óvatosabban kihúzom a fiókom, hogy magamra szedhessek valami fehérneműt, végül felkapok egy sortot meg egy pólót és elindulok a konyhába. Ásítozva állok meg a kávéfőző fölött, kicsit nyújtózkodok, majd neki látok kávét főzni, közben elő szedem a reggelihez valót. Persze, nem lesz semmi nagy dolog, csak sütök pár bacon szalonnát meg tükör tojást. Így is örülni fogok, ha még az előtt végzek, hogy felébredne.
Mire a szalonna megsül, a kávé is kész, úgyhogy a tojásokat is bele vágom az olajba, aztán készítem csak el a két kávét. Szerencsére emlékszek, hogy issza Colin, úgyhogy ezzel nincs is baj. Ezek után már, csak a tálca kell, amire rápakolom a cuccokat, mert ugye bár a tojás meg a szalonna mellé jár egy-két apróság még, mint például egy kis paprika meg uborka és egyéb finomságok.
Mindent felpakolok a tálcára, aztán halkan megindulok a szoba felé, aminek az ajtaját nagy nehezen sikerül is kinyitnom, de amikor meglátom Colint ücsörögni az ágyon, sóhajtok egyet és vigyorogva fejet csóválok.
-Én akartalak keltegetni.- battyogok oda az ágyhoz, a tálcát lerakom az éjjeli szekrényre, amíg bemászok mellé, adok neki egy rövid csókot és elvigyorodok.
-Hogy aludtál?- simítom meg az arcát óvatosan, aztán fölkapom a tálcát és oda pakolom az ölembe, hogy ő is hozzá férjen.
-A reggeli uram, ahogy ígértem.- vigyorgok rá, aztán nyomok a vállára egy puszit és várom, hogy neki is lásson. Persze, én is falatozok majd, de meghagyom neki az elsőbbséget.

Nothing else matters

Most valahogy lassan akaródzik összejönni, hogy hamar megébredjek. Pedig aztán nekem nem esik nehezemre az ilyen, képes vagyok egyből kapcsolni. Most viszont csak a szemem dörgölöm, nyújtózkodok és ásítozok, mint aki álmos. Pedig kicsit sem vagyok az, sőt. olyan jól kialudtam magam, rég aludtam már ennyire jól. De érthető, hisz a társaságom sem volt mindennapi. Akit... éppenséggel nem találok a szobában. Biztosan most csinálja a reggelit, tegnap annyira erősködött, hogy de bizony ő fog készülni vele.
Újabb nyújtózkodás után aztán nyílik az ajtó, én pedig egyből arra nézem. Abi bukkan fel egy tálcányi reggelivel, és ez már önmagában mosolyt csal az arcomra. Hát még amit mond. Szóval az ébresztés nem jött össze. Nem olyan nagy gond, majd máskor fetrengek tovább is akkor.
- Jó reggelt. - viszonzom a csókot, amit akkor kapok tőle, ahogy bekúszik mellék az ágyba. A kérdésén még csak elgondolkodnom sem kell.
- Remekül aludtam. Na és te? - figyelem ahogy a vállamra is puszit ad. Majd a tálca is az ölembe kerül félig, és ahogy megérzem a sült étel illatát, megkordul a gyomrom is. Megragadom a villát, nagy hévvel enni kezdek.
- Te nem vagy éhes? - Csak úgy a negyedik falatnál tűnik fel, hogy Abi nem igazán eszeget. Így a következő villára tűzött falatot a szája elé emelem. Rossz úgy enni, hogy közben a másik csak úgy ácsingózik a falatokért. Ha van társaság, én szeretek osztozkodni. Igazán.
- Isteni reggelit ütöttél össze. - adok egy hálás puszit az arcára, és csak utána kortyolok bele a kávémba. Ahogy látom pont úgy csinálta, ahogyan szeretem. Ennyire megfigyelte volna már, hogy mit hogyan szeretek?

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note:

|music: Labrinth feat. Emeli Sande - Sleep beneath your beautiful | to: Colin ♥

Szerinte még kérdés, hogy aludtam? Úgy érzem magam, mint akit teljesen feltöltöttek. Tele vagyok energiával, de szerintem ez főleg a boldogságnak köszönhető, amit a jelenléte okoz. Na meg a vad éjszakának...
-Csodásan. Jobban nem is aludhattam volna.- vigyorgok ezerrel, aztán elégedetten lesem, ahogy enni kezd. El is felejtek neki látni én is a kajának, olyan jó most őt figyelni, hogy ilyen jó ízűen eszik. Pedig semmi érdekeset nem csináltam, és még csak nem is volt megerőltető. Szívesen nézném még jó ideig, de aztán a szám elé lógatott falat visszarángat a jelenbe. Elvigyorodok és bekapom a kínált falatot, aztán neki állok bólogatni, míg le nem nyelem.
-Dehogynem, eszek én is, csak elbambultam.- kuncogok, aztán már fogok is egy másik villát és én is elkezdek jóízűen falatozni. Persze az étvágyam főleg az hozza meg, hogy Colint látom, ahogy pakolja befelé a kaját. Akkor rossz nem lehet, tehát nem sikerült olyat csinálnom, amit nem szeret. Ezt meg is jegyzem. Bacon és tükörtojás oké.
-Örülök, hogy ízlett.- mosolygok rá elégedetten, aztán neki látok én is a kávémnak, de ehhez mivel már nem kell a tálca, átpakolom az éjjeli szekrényre, lehúzom a kávét és kényelmesen eldőlök az ágyon. Felkönyökölök és úgy lesem Colint, ahogy iszik, közben szórakozottan elkezdek ujjaimmal felfelé lépegetni a lábán, ami még mindig a takaró alatt van. Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ennyire feldobott és felszabadult, Colin viszont egy este alatt kihozta belőlem.
-Mit álmodtál? Nagyon vigyorogtál alvás közben.- lesek rá kíváncsian vigyorogva, aztán magam elé veszem a kistányért, amin még egy kis uborka meg paradicsom van, és azt kezdem rágcsálni. Az legalább nem is hízlal és még egészséges is. Nem árt mostantól majd oda figyelnem, mit eszek.

Nothing else matters

Abi sugárzik a jókedvtől, és az energiától, nem is azért tettem fel ezt a kérdést neki. Mert süt róla, mennyire jól aludt. És örülök is neki, hogy nem nyúzott, nem fáradt és nem rosszkedvű. A kérdést pedig csak azért tettem fel mert ő is megkérdezte, holott rólam is ugyanúgy ki lehet következtetni milyen a hangulatom. Adok egy puszit a szájára, amint válaszol, és folytatom tovább a reggeli eszegetését. Egészen addig, míg el nem fogy a tányérról minden, vagy is majdnem minden. De hogy én fullra ettem magam, az is biztos.
Míg a kávét iszogatom, és ő elfekszik mellettem, feltesz egy kérdést.
- Ennyire kiült az arcomra a hangulatom? - nevetek, majd a kiürült bögrét lerakom az éjjeliszekrényre. Utána én is elfekszek mellette, úgy hogy féloldalasan felkönyökölhessek. Közben pedig simogatni kezdem a karját. És kicsit koncentrálok, hogy miképp is kezdődött az az álom. Mert az eleje olyannyira nem rémlik, hogy egyből azonnal fel is vázoljam. De nem tart sokáig. Még párszor végigsimítok a karján, aztán mesélésbe kezdek.
- Veled álmodtam. - már csak attól elmosolyodok, hogy ezt kimondom. Mert bizony még mindig jó visszagondolni az álomra. Kicsit olyan deja vu érzés volt,m hogy Abinak akkor is eltörött a cipője. És úgy viselkedtünk mint két ismeretlen... Fura, de mégis csak egy álom volt, semmi más.
- Egy szobában ücsörögtél. A fejed fogtad, és épp mikor én beléptem hozzád a szobába, eldobtad a cipődet a sarokba. Egy csini bordó koktélruha volt rajtad. Én nem estem túlzásokba, hasonló volt a ruhám mint tegnap. És le voltál hangolódva. Odamentem hozzád, hogy felvidítsalak. Beszélgettünk, hoztam két pohár alkoholt, és miután megittad, ellazultál. Én azt hiszem nem voltam egészen józan. Állandóan a combodat tapiztam. Aztán az ágyban kötöttünk ki. Érdekes volt, hogy úgy viselkedtünk mindketten, mint ha idegenek lennénk.

To: Abi
Words: 544
Music: Nelly Furtado - All Good Thongs
Note: