Rég volt már utoljára az az este, amikor ketten együtt hajszoltuk a mocskos élvezeteket, szerencsére azonban ma minden megismétlődni látszik. Újra felülkerekedtem rajta, újra én győztem, és újra én vagyok az, aki érvényesíthette az akaratát, ez pedig még inkább lángra lobbant, amikor már a konyha pultnál szorgoskodunk, és ő úgy mozog bennem, mint egy kiéhezett állat, aki már alig várta, hogy végre megkapja azt a kellő enyhülést, amiért már szinte darabokra esett a teste. Tudom, hogy mi kell neki. Egyáltalán nincs most szüksége érzelmektől csöpögő szexre, az olyan fajtára, amit még a filmekben is csak elhomályosítva mutatnak a kis mécsesek okozta romantikus félhomályba vörös rózsaszirmok között. Hányni tudnék attól a szerelmes idilltől!
De nem kell félnie ameddig engem lát! Minek kell egy orgazmushoz akkora előkészület? Virágok, gyertyák, félhomály meg minden szar, amikor a konyhapulton, fényes nappal is lerendezheted az egészet?
Alighogy sikerül a csúcsra törnöm, és elöntik a testem az orgazmus első hullámai, Aidan már tevékenykedik is -akárcsak egy telhetetlen kisgyerek, aki mindig többet, és többet akar mindenből-, és nem hagyva a dolgokat annyiban, már át is költöztet minket a nappaliba, ahol a kanapén folytathatjuk tovább azt, amit elkezdtünk. Csak egy önelégült vigyor az, amire futja csak. Jó tudni, hogy nem érte be annyival, amit eddig tudtam neki adni, és hogy még többet követel belőlem. Testének reakcióiból -és abból, ahogy a melleimet markolja-, tudom, hogy durvábban akar játszani, én pedig nem vagyok rest megadni ezt neki. Előre lendülve harapok bele a nyakába, ekkor élve át az újabb extázist, és ezzel együtt le is rántva magammal a kanapéról a földre, ahol nagyot koppanok, mindez azonban meg se kottyan. Ameddig az orgazmus tart, nincs fájdalom, és nincs semmi! Mikor aztán vége, és éppen hogy csak levegőhöz jutok, már kulcsolom is össze derekán a lábaimat, lihegve várva a folytatást ezennel tőle, hagyva hogy ő dolgozzon.
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Jas ~ Aidan 
06.05.13 16:53