Név: Conrad Leeds
Becenév: Conrad, Leeds felügyelő
Kor: 35
Születése hely, idő: 1978.10.25, Németország  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Kérlelhetetlen rendőrfelügyelő vagyok, akinek még az sem volt elég nagy kockázat, hogy a maffia esetleg megölheti a családomat. Miután ez megtörtént, már vesztenivalóm sem maradt. Eredetileg is egy keményfejű, makacs ember voltam, aki kellően munkamániás, és ez tönkre is tette a házasságomat, ám a két szeretett nő halála után már semmi máson nem jár az eszem, mintsem utólérjem a bűnösöket. Stílusra egyébként igen körültekintő, józanéletű vagyok, nem züllöttem bele a depresszióba. Már nem bízom senkiben, de előfordul, hogy szövetségeseket keresek.

Külső: Egészen jóképű voltam egykor, csak a sok viszontagság lestresszelt. Habár még nem őszülök, de közel járok hozzá, a szemeim alatt hatalmas táskák a kevés alvástól, és a koncentrációtól, míg a szám legtöbbször komolyan összeszorítva, vagy kesernyés, maró gúnyra görbülve. Nagyon régen nem cseréltem már le a ruhatáramat, elnyűtt öltönyök, zakók, vasalatlan nadrágok. Már úgy vélem, hogy nem a külső kell, hogy meghatározzon, csakis a törvények.  

Előtörténet: Egy németországi katonai támaszponton születtem, de olaszországban nőttem fel. Miután ott igen nagy a korrupció, amibe a szüleim is belekeveredtek, én úgy döntöttem, hogy a törvény oldalán fogom megtalálni majd a saját hivatásomat. Elvégeztem a legjobb iskolákat, ám miután az egyik közvetlen kollégámat igen gyorsan elhallgattatták, értésemre adták, hogy nincsen keresnivalóm egy olyan országban, ahol a Cosa Nostra az úr. Amerikába költöztem, először New Yorkba, ahol egyre komolyabb szervezeteket sikerült lebuktatnom, komoly kitűntetéseket kaptam. Tanulva korai éveimből, mindig egyedül dolgoztam, kerülve annak lehetőségét, hogy átverjenek, vagy megzsaroljanak. Még a nagy almában ismertem meg Elsét, akivel egymásba szerettünk, és bár mindketten stresszes életet éltünk. Ő ápoló volt, szintén felelősségteljes beosztásban. Összeházasodtunk, és megszületett Paula, a kislányunk. 10 éves volt, amikor áthelyeztek Las Vegasba, mondván ott már olyan mélyen gyűrűzik a szervezett bűnözés, hogy rám van szükség. Paula ugyan utálta, hogy költöznie kell, a barátait nem akarta otthagyni, de Else mellettem állt, ő ápolóként itt is kapott állást. Az elődöm a maffia áldozata lett, az ő munkáját kellett átvennem. Kiderült, hogy a szerencsejáték, a kábítószer, és a prostitúció városában a legfelsőbb körökig vezetnek a szálak. Minden gyanusítottat a bíróság elé tudtam ráncigálni, és nem hittem a fenyegetéseknek. Ám bizonyos politikusok még a rendőrséget is a markukban tartják. Először a lányomat rabolták el, majd megerőszakolva, sokkosan tudtam kiszabadítani. Fél évre rá öngyilkos lett, nem tudta feldolgozni. Elhatároztam, hogy mindent félredobok, és megkeresem őket, az utolsó szálig. Elsével tökéletesen megromlott a viszonyunk, ő engem okolt a kislány haláláért, és elhagyott. A munkámba temetkeztem. Volt, hogy napokig nem aludtam, mentek a razziák, nyomok gyűjtése, míg végül sikerült. Olyan nagyágyúkat, politikusokat, rendőröket tudtam a csúcspercben elitéltetni, akik a város vezetéséért felelnek. Éppen azon gondolkoztam, hogy talán itt az ideje abbahagyni, új életet kezdeni Elsével, amíkor a bíróság kapuján kifelémenet nem kerültük el a maffia bosszúját. Ő elém ugrott, és ő kapta a halálos golyót. Egyedül vagyok immár a szeretteim árnyékában, nincsen aki visszafogjon. Már így is azt mondják a kollégáim, hogy két lábon járó hulla vagyok, de nem érdekel. Amíg élek, nem fogok leállni.