Ha odaadom a személyimet, akkor rögtön látod, hogy mi a nevem, mikor és hol születtem, de ennyiből még nem jössz rá, hogy ki vagyok. Milyen ember… talán addig jó, míg volt szerencséd elkerülni engem. Egy megkeseredett magányos fickó vagyok, egy pocsék apa, aki visszacsinálná a dolgokat, de még magam sem tudtam eldönteni, hogy mi az, amit helyesen cselekedtem és mi az, amit nem. Vegyük sorra az életemet és a bűneimet…
Nem akarom, hogy ítélkezz felettem, hisz te is ugyanolyan bűnös vagy!
Van egy testvérem, de őt inkább most hagyjuk, az ő rovásán is van már jó pár súlyos dolog, de most velem kell foglalkoznunk. Volt egy csodálatos, gyönyörű feleségem, akit nagyon szerettem. Született két gyerekünk is. Hangmérnök vagyok. Minden igazán szép volt, de bennem valami megváltozott. Mintha megszállt volna némi elmebaj és agresszív lettem. Csak kiabáltam, törtem-zúztam, és még az imádott feleségemmel is rosszul bántam, akár csak a gyerekekkel.
Aztán egy kegyetlen nap jött az életben, mikor Ő meghalt… nem igazán tudtam ezt feldolgozni, és a helyzet csak még inkább eldurvult. Szégyellem magam miatta, de Axelt vettem elő a dologért, és kapott tőlem jó pár atyai maflást, nem csoda, hogy elzüllött a gyerek. Az én hibám… Akkoriban ezt másként éltem meg. Axel drogozni kezdett, én pedig féltettem őt. Rettegtem, hogy neki is baja lesz, hogy őt is elveszítem. Gyűlöltem, amiért a szerek rabja lett, elítéltem ezért, de még is aggódtam érte. Azonban ezt egyáltalán nem mutattam felé, továbbra is csak kegyetlenkedtem vele. Nem akartam kimutatni az érzéseim, nem akartam gyengének tűnni, és attól tartottam, hogy ha túlságosan kötődni kezdek hozzá és elveszítem, akkor megint olyan fájdalmasan érint, mint az anyjuk halála. Hibáztam, de akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak. Önző voltam…
Aztán képbe került nem sokkal ezután Anthony, Axel egyik barátja. Jó srácnak tűnt, azt gondoltam, hogy ő majd kihúzza a drogos közegből. A srácnak meghaltak a szülei, így befogadtam, hátha szerzek ezzel pár jó pontot, de már mindegy volt. Axel gyűlölt engem.
Miami-ba költöztünk, Tony is jött velünk. De Axel állapota egyre rosszabb lett, amit már nem bírtam nézni, minden pénzünket drogokra költötte, volt hogy meglopott engem is egy szó nélkül, és betelt a pohár. Kiraktam a házamból. Talán nem ez volt a legjobb megoldás, már én is belátom, és igyekszem helyrehozni a hibáimat, de nem tudom, hogy mennyire tudok majd uralkodni az indulataimon.