welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Seasons Hotel
William Anthony Black
Yesterday at 17:53
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (784)
 
Desmond Drescher (650)
 
Cassandra Drescher (600)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (452)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Zooey A. Benedict
 
Raymond James Steel
 
William Anthony Black
 
Anabeth Lyndsay Weston
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Cameron Owen Nixon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
20
Join date :
2014. Apr. 20.
Age :
32
Tartózkodási hely :
LV



TémanyitásTárgy: Cameron Owen Nixon 20.04.14 10:39

Cameron Owen Nixon


Név: Cameron Owen Nixon
Becenév: Cameron, Cam, Nix
Születése hely, idő: 1986-06-05 / Skócia - Edinburgh  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér: Közép osztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Aidan Turner

Ki vagyok én...?!

Nézz rám, haldoklom. Ezek után úgy gondolom, hogy nem túl ildomos feltenni egy haldoklónak ilyen jellegű kérdést. Szerinted mi járhat nap, mint nap az őrült fejemben?
-Vajon fájni fog?
-Mikor fog bekövetkezni?
-Milyen lesz?
-Lesz mellettem valaki?
Világéletemben egy szórakozott csóka voltam. Egy nyughatatlan adrenalin függő faszfej. Akárcsak egy hiperaktív gyerek. Szerettem az életemet úgy élni, ahogy az nekem tetszett. Soha nem riadtam vissza a váratlan helyzetektől. Szerettem a kihívásokat és a munkámat is. (Ex menyasszonyom szerint munkamániás voltam...) Ilyen voltam régen. És, hogy mi maradt mára?! Egy befásult, önsanyargató címeres ökör, aki a saját gondolatainak él, napokra bezárkózik a lakására a kutyájával, úgy issza a whiskyt, mintha víz lenne, és a tiszta oxigén helyett a legerősebb dohány kátrányos füstjével táplálja a tüdejét. Ez vagyok én.
Ami azt illeti, a külsőmnek sem szentelek sokkal több figyelmet, mint a hátramaradt éveimnek, amiket a dokim szerint "tartalmasan" kéne élnem. Soha nem voltam egy nők bálványa divatdiktátor. A hajamat nem a legújabb férfi trendek szerint hordom, a gönceim nem márkásak, és még csak nem is drágák. Ami örök, az a fekete bőrdzsekim, a napszemüvegem és a bakancsom. Nem vagyok egy vonzó modell alkat, akitől menten nedves lesz a hölgyek bugyija. A képem beesett, a bőröm fehér, a hajam göndör és fekete akárcsak a szemeim. Néha növesztek egy kis borostát -mostanság elég sűrűn előfordul-, a testalkatom és a magasságom átlagos.  
Életem, létem, világom

Epilógus
Ősz volt. Odakint vihar közeledett. A sötét, borús felhők nem kecsegtettek semmi jóval. Mindenhol a rettegett halál szaga terjengett, a nyers rothadásé. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a magamnak bebeszélt szagok miatt, vagy csupán a várakozás okozta idegesség végett fordult fel egyik pillanatról a másikra a gyomrom.
Ki akartam nyitni az ablakot, hogy a nem létező szagokat kiűzzem, és hogy rágyújtsak, de képtelen voltam mozdulni a fekete bőrfotelból, ami egyébként baromi kényelmes, és amit ennek ellenére akkor, azokban a percekben rohadt kényelmetlennek találtam.
Mindkét tenyerem izzadt volt, a homlokomról pedig szinte patakzottak a jeges verejtékcseppek. Miután a velem szemben lévő monitor képernyője elsötétült, és a szemeim már nem tudták követni az egyik sarokból a másikba ugráló képernyővédőt, fekete íriszeim átvándoroltak az asztal bal sarkában lévő metronome-ra, aminek monoton kattogása hamarosan mindent betöltött magam körül. Beszökött a hallójárataimba, és eltömítette az agyam azon részeit, ami még képes volt a józan gondolkodásra.
Hosszú percek kellettek ahhoz, hogy visszatérjek a SEMMIBŐL. Dr.Stella hangját csak tompán és szakadozottan hallottam, mintha víz alatt lennék. Aztán megláttam a kezében a borítékot, és egyszeriben minden kiélesedett. A világ újra színt, és éles kontrasztokat nyert, a fehér, bontatlan borítékot pedig mintha reflektorfénnyel világították volna meg. A lábaim önálló életre keltek, és nyughatatlan pattogásba kezdtek az asztal alatt.
-Üdv, Cameron! Hogy érzed magad? - Jellemző. Jöttek az udvarias formalitások, amikről mind a ketten tudtuk, hogy fölösleges időhúzás. Mégsem akartam udvariatlan faszfej lenni, így hát felálltam a helyemről, és... nem, nem nyújtottam felé a kezem. Egyrészt, mert rémesen undorítónak találtam, hogy izzadó tenyérrel kezet rázzak egy dokival, másrészről tudtam, hogy azzal a lendülettel ki is kaptam volna a kezéből a borítékot.
-Pazarul vagyok, kösz. - Eresztettem meg valami szánalmas vigyort, a hangom mégis szórakozott volt. Olyannyira, hogy még én sem értettem magamat. Legszívesebben addig vertem volna a fejem az asztal sarkába, ameddig léket nem csinálok a homlokom közepére.
Stella egy szolid mosollyal válaszolt, majd intett, hogy üljek vissza. Remek, már kockásra ültem a valagam!
A doki megkerülte az íróasztalt, leült a másik bőrfotelba velem szembe, a kezeit összekulcsolta az asztalon, és ott volt a boríték is. Úgy éreztem, hogy direkt incselkedik velem.
-Egy kávét, vagy teát? - Ekkor egy újabb verejtékcsepp gördült végig a halántékomon, és elszakadt a kötél.
-Stella, fölöslegesen húzzuk egymás idejét. Egy hónapja várok az eredményre. Tudni akarom, hogy mi van a borítékban. - A hangom higgadt volt, nem követelőztem, mégis lapult benne némi határozott él, ahogy szemeimmel börtönbe zártam a nő zöld macskaszemeit. Ezután jött az a filmekbe illő jelenet a kínos, egy perces néma csendjével. A térdemen nyugvó kezeim ökölbe szorultak, és csak akkor kezdtek el remegni, amikor Stella bizalmasan átcsúsztatta az én térfelemre a felbontott aktát. Kétszer kellett ráparancsolnom a kezeimre, hogy ne remegjenek, és ki tudjam venni a sorsfordító papírt. A szeme sarkából láttam, ahogy Stellának megfeszül az állkapcsa. Felkészültem a lehető legrosszabbra, és mikor a papír előkerült, semmit nem voltam hajlandó rajta elolvasni csak a papír alján szereplő egyetlen egy szót, ami mindent örökre megváltoztatott: POZITÍV!
A látásom elhomályosult, majd kitisztult, majd újra elhomályosodott, és ismét kitisztult. Azt hittem lefordulok a székről. Az AIDS teszt kihullott a kezemből, és jobb híján hisztérikusan felröhögtem, mint valami fürdős kurva, majd az asztalra könyököltem, és a fejemet a tenyerembe ejtettem. Hirtelen nagyon súlyosnak éreztem mindenem.
-Sajnáljuk, Cameron! A kórház természetesen minden felelősséget magára hárít és fizetjük a gyógyszereid költségeit... - Nem érdekeltek a vigaszszavak. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi. Azt kívántam, bárcsak minden és mindenki megszűnne körülöttem és egyedül maradhatnék. Éreztem, ahogy Stella az egyik kezét vigasztalóan a karomra simítja, de nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet. Csak bámultam az asztallapot, és a betegre gondoltam, akinek a tűjével megszúrtam magam. Na és persze ott volt még Trisha is. Életem értelme, a nő akit szeretek, és aki már a kezdetektől fogva nem hitt nekem. Kizártnak találta, hogy megszúrtam magam. Azzal vádolt, hogy biztos megcsaltam, és lefeküdtem valami AIDS-es kúrvával. Nagyon fájt.
-Ha bármiben segíteni tudok...
-Azt hiszem, hogy most inkább... haza megyek. Majd... majd telefonon egyeztetünk a továbbiakról. - A tesztet az asztalon hagytam, én pedig felálltam és elindultam az ajtó felé. Úgy vonultam végig a folyosókon, mint egy élőhalott. Nem volt messze ez a feltételezés a valóságtól. Úgy haladtam el az intenzív mellett, ahol ápolóként dolgoztam, mintha az lett volna az én személyes búcsúm. Levonultam a porondról. Attól a perctől kezdve már csak a kórház betegeként jártam be, nem mint dolgozó. Beültem a kocsiba és még mielőtt indítottam volna, írtam egy sms-t Trishnek. Jobbnak láttam így közölni vele az eredményt, mint személyesen. Tudtam, hogy nem fog hinni nekem, és nem lettem volna képes végig nézni, ahogy összepakolja a cuccait, és elhagy. Hosszas vívódás után nyomtam csak rá a "küldés" gombra, de amint megtettem, hozzá is vágtam a műszerfalhoz a telefont, ami darabjaira esett. Hirtelen felindultságból őrjöngve megrángattam a kormányt, majd rágyújtottam egy szálra, és kihajtottam a parkolóházból...
Éjjel értem haza. Részeg voltam, csapzott és bűzlöttem a cigitől és a whiskytől. Nem akartam használni a liftet, így lépcsőn tettem meg az utat a negyedikre. Egy részem a lehetetlent remélte. Azt, hogy Trisha a nappaliban fog várni ébren a kanapén, a nyakamba ugrik, és azt mondja: Együtt megoldjuk. Ehelyett csak az üres lakást találtam, és egy levelet a kandallón. Ennyi maradt nekem.

Írta: C. O. Nixon
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Cameron Owen Nixon 20.04.14 13:33




Cameron Owen Nixon!
Történeted egyedülálló volt, tény, hogy te vagy az oldal első haldoklója. Remélem össze írtad már a bakancslistádat. Mindent rendben találtam benne, ezért; elfogadom! Üdvözöllek az oldalon Nix! Innentől a játéktér csak rád vár.  Wink
   

Admin


₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.serbianforum.info

Cameron Owen Nixon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Karakterlapok :: Városlakók-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához