Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
ég csak pár napja vagyunk itt de máris éveknek tűnt, olyan lassan vánszorog az idő, mintha tényleg házasok lennénk, de már vagy tíz éve, és már a mézes hetek sehol se lennének, csak veszekedésből, zsörtölődésből és megszokásokból állnának a napok. Mi lesz velünk később? Ha nem elég használható, de még szükség lesz rá és sok sok évre összezárnak minket? Azt már nem vállalom, nem ebből a melóból akarok nyugdíjba menni, inkább felmondok és elmegyek hot dog árusnak, de, hogy én ezt nem akarom évekig csinálni és ebbe beleőszülni az tuti, bár már most érzem ahogy nőnek tőle az őszhajszálaim, ez a nő... Bár hallgattam volna anyámra és megyek tanárnak, vagy kisállat gondozónak az állatkertben, hatszor inkább ezek a szörnyű számomra érthetetlen foglalkozások, mint ez a két lábon járó, szőke célpont, célkereszttel a seggén. Szerencsére mindenhol vannak kapcsolataink, amiről kaptam is egy listát, valahogy gondolták, hogy egyikünk sem fog főzőcskézni a mi kis patyolat tiszta igazi amerikai konyhás álom kertes házunkban, szóval csak kerestem egy összekötőt aki kubai étterem és droglánc bizniszbe épült be, nyugalom még a mekiben is mi dolgozunk, és utálunk titeket, ha bunkó voltál inkább nézz bele a burgeredbe mielőtt befalod. Tárcsáztam a megadott számot és egy frappáns kis zöldséges, rizses összeállítást kértem, persze, a mi futárunk hozzá házhoz, hát ki is más. - Persze, már itt is van. Intettem az ajtó felé ahol a csengő szólt. - Nem maradsz éhen nyugalom. Ajtót nyitottam, kifizettem, ahogy illik, lássák a szomszédok is, hogy teljesen normálisak vagyunk, és szoktunk mi is enni, sőt rendelni is, annak ellenére, hogy folyton van a környéken egy idegen kocsi, amiben pasik szendvicset majszolnak, valószínűleg elkönyvelik, hogy új helyi perverzek, feljelentik párszor és másnap visszajönnek egy másik kocsival. Kitálaltam a kaját és felszolgáltam a nappali üvegasztalán, majd a hűtőhöz mentem. - Sört kérsz? Kérsz! Költői kérdés volt, úgyis kér, remélhetőleg nem az a csak bor és édes párti mert ideges leszek. Kibontom a sört és a kezébe nyomok egyet. Elveszem a távirányítót és váltogatni kezdek a csatornák között. - - Remélem van valami normális is ebben a szarban. Morogtam magam elé.
Ezentúl akkor hogyan is kell értékelnünk egy napot? Vuhu, még élünk? Együtt, meg külön-külön is, a berendezés is ép, még semmit sem akartunk egymáshoz vágni? Végül is, nem olyan rossz, csak nem kell abba belegondolni, hogy holnap mindez indul elölről, a házi őrizettől kattantak már be? Mert igen esélyesnek érzem a dolgot. Szóval, jöhet az a sör. Még nem bolondultam meg, így van mire innunk. Én eddig ehhez hasonlót csak a filmekben láttam és ott valamiképp sokkal izgibb volt az egész, valószínűleg mert a végére valahogy mindig egymása gabalyodtak a szereplők, szóval ez inkább a Survivor, bár nekünk csak egymás mellett kell élnünk. Hosszú nap volt, de legalább eggyel többet írhatunk magunk mögé és remélhetőleg eggyel kevesebbet kell itt töltenünk. Inkább így fogom fel. - Holnapra van valami haditervünk? - Kortyoltam bele a sörömbe. Úgy értem, van még valami, amit a látszat kedvéért meg kell csinálnunk, bár a fotózás olykor vicces volt, látni, hogy csak én szenvedek ettől. Gondolom majd ki kell raknunk néhányat a nappaliba, de mégis minek, ha senkit sem engedünk be, senki sem fogja látni. Bár az előbb-utóbb elég feltűnő lenne, ahogy az is, hogy milyen feltűnően házias férjem van, elvégzi helyettem a bevásárlást minden nap. Hmm, hoztam elég tampont a raboskodásom idejére? De Ő a főnök, az lesz, amit mond. Vagy úgy gondolják hátha megkedveljük egymást, ha eleget bámuljuk őket nap, mint nap alapon? Ez valami rossz vicc? Most szívatnak?! Egyébként is, kétlem, hogy mi megakarnánk kedvelni egymást. Mi a poklot fogunk csinálni? Olykor azért kimozdulhatok? A kertnél kicsit messzebbre gondolok, mert pocsék kertvárosi háziasszony lennék. Fogalmam sincs hogyan kell virágágyást gyomlálni, sőt még a petúniát se tudnám megkülönböztetni a muskátlitól, vagy a gazt a virágtól, nincsenek szuper titkos receptjeim a nagyimtól, szóval szerintem nem nyernék belépőt. Viszont idővel tuti elkezdenek majd beszélni rólunk, kik vagyunk, milyenek vagyunk, Drake mit csinál, ha épp nincs idehaza, merre megy, vagyis mégis csak izgi lesz egy egészen kicsikét.
egmarkolok a távkapcsolót és váltogatni kezdek a csatornák között miközben bal kezemmel kinyitom a söröm és a tekintetem le nem véve a képernyőről kortyolok egyet, kamu behozatali nagyzolós sz@r, a látszathoz látszat sör is jár? Tiszta pocsékolás... Á végre, kosárlabda, van valami nézhető is ebben az egészben el sem hiszem, bár úgy nézem nem kaptunk prémium sport csatornákat, ezért azért még reklamálni fogok, végül is egy koronatanút őrzök vagy mi a fene, és nekem ehhez kell a prémium sport csatorna, és egykét korhatáros dolog is befigyelhetne, ha már itt nem fog, néztem sunyítva közben rá, remélem nem egy gondolatolvasó banya, Al Bundy mindig azt mondta sose kezdj vörössel, de szerintem ez erre a szőkére is fokozottan érvényes. Kipakolom a rendelt kaját az asztalra és elkezdem majszolni a dobozból a rendelésem. - Vak vagy ember? Helyzet volt, simán büntető Üvöltöm a tévé felé, mert esküszöm ez a bíró az orráig sem lát, nemhogy a pályára, vagy sima lefizették, bunda az egész. Ingerülten tovább csapom, valami régi horror megy, régi kis klasszikus, ez jó lesz. - Mit is mondtál szívecském? Holnap? Holnap jönnek ezek a csodálatos képek... - hogy enné meg a fene - ... amiket szépen keretbe raksz és szétszórod a házban feltűnő helyeken, én elmegyek bevásárolni, és azután együtt meghívjuk szépen a szomszédokat grillezni. Kortyoltam közbe tovább a söröm, enyhe fintor ült ki az arcomra, még mindig nem hiszem el, hogy ezt a löttyöt kell innom. A vacsora egész jó volt, a sör eltelített és a film sem túl izgalmas, érzem ahogy egyre nehezebben pislogok, kezd már leragadni a szemem. Összeszedem a vacsi utáni romokat és kidobom a kukába. - Szerintem lassan tedd el magad holnapra, és mivel egy fürdőnk van gondolom mennél elsőnek zuhanyozni. Ajánlottam fel, bár csak simán lusta voltam még felmászni a lépcsőn. Elnyúltam a kanapén és néztem tovább a filmet amíg végül teljesen el nem nyomott a kajakóma és a sör egyvelege.
- Csodálatos. - Erőltettem magamra egy vigyort, de fogalmazzunk úgy, hát nem győztük meg egymást, szerencsére nem is kell, mindössze mások előtt kell megtanulnunk viselkedni, és úgy tennünk, mintha kedvelnénk egymást, sőt annál jobban is, de maradjunk csak annál, hogy kedveljük egymást. Holnap, holnap pedig akkor körberakom közös kis életünk meghitt pillanatait a házban. Ha már itt tartunk, kell ide is, a nappaliba, minden háznál van a nappaliban egy olyan hely, ahol családi fotók vannak, meg kábé mindenhova, ahol szem előtt, ahol azt tükrözi, hogy hé, ide nézz, mi egy boldog pár vagyunk! Már alig várom. Grillezni, oké... Értem én, debütálunk, mint az új szomszédok, más különben mi leszünk különcék, akiknek biztos van van a fülük mögött. Tuti mi vagyunk Bates-ék vagy ilyesmi. Pedig, ha tudnánk, hogy valójában rosszabb. Mi nem unalmasan és egyszerűen csak egy furcsa pár vagyunk. - Oké. Viszlát reggel. - Még gyorsan kivittem a konyhába a tányéromat, meg az övét is, ha végzett a vacsival, és már mentem is fel. Egy jóleső zuhany után pedig bedőltem az ágyba. Nem sikerült egyből elaludnom, új még a hely, Drake jelenléte pedig maximum fizikai biztonságérzetet tud nyújtani. Még jó ideig hallottam a nappaliból felszűrődő hangokat, mire nagy nehezen sikerült álomba zuhannom. Úgy 5-6 órát aludhattam nyugodtan, a többit javarészt forgolódással töltöttem. Gyanús, hogy a fürdőben szinte minden ugyanúgy áll, ahol az este hagytam, a törölközője is ugyanott van, ahol tegnap reggel hagyta. Fura. És mintha a tv is menne. Fel sem jött aludni? Kávét főzni indultam meg le, és ekkor láttam, hogy a kanapén elnyúlva alszik. - Azt a, izgi lehetett a meccs. - Azzal tovább haladtak a konyhába. Ha eddig még nem vertem fel, majd felébred, ahogy itt jövök, megyek. Feltettem a kávét lefőni, elővettem két bögrét, majd kilestem a nappaliba. - Drake! - Kezdtem szólongatni, miközben kimentem hozzá, elvettem a távkapcsolót, hogy kikapcsoljam a tv-t. - Drake! Feltettem a kávét. - Láttam, hogy kezd ébredezni, így visszamentem a konyhába. Kéne valami reggeli.
Talán még egy fél órát ha nézhettem a filmből, nem volt olyan izgalmas ezredjére is ugyan azt látni, persze tudom, klasszikus, örök életű és a maga idejében izgalmas is volt, de a maga ideje volt vagy tizenöt éve, most már annyira nem rémiszt meg, ettől sokkal rosszabb emberekkel találkoztam, ettől véresebb jelenetekkel is hozott össze a sors, tehát már nem igazán tudok olyan filmet mondani ami még meg tud kicsit is rémiszteni. Bár a Szex és New York közel áll hozzá, borsózik tőle a hátam elég erőteljesen. Egész hamar elaludtam és úgy horpasztottam, mint a tök, nagyon régen nem aludtam már mélyen, talán a tévé hangja segített ebben, otthon is mindig szólt amikor beájultam a kanapén, már egész hozzászoktam a kanapés alváshoz, talán ezért is ment olyan könnyen most is, elfogott azaz otthonos érzés, csak otthon nem visít senki kora reggel, hogy fogná be a hápogóját. A díszpárnát a fejemre húztam, nem, még alig kelt fel a nap, az órára sandítottam, még csak fél hét van, nincs ennek a nőnek jobb dolga, mint engem zavargatni itt hajnalban? Biztos van egy vibrátolja, használja azt, hátha egy kicsit tovább nyugton tud maradni, és én aludhatok csendben, de nem lehet, még a távirányítót is elveszi, hogy kikapcsolja a nyugtató zajgépem. - Igen is jó volt. Motyogtam magam elé, a francba én még aludni akarok. - Jól tetted. Nem tudtad volna később? Már érzem a főlő kávé illatát, úgy érzem jobb ha elmegyek lezuhanyozni és átöltözni. Frissen, üdén de még mindig fáradtan és nyúzottan, vizes hajamat törölgetve mentem lefelé a lépcsőn a konyha felé, kávé, életet adó erős fekete, kávé. Önkívületlen zombiként nyúltam a bögrém után és kortyoltam egy nagyot. Éreztem ahogy a meleg koffein elönti az ereimet és kezd eljutni a tudatomig ki vagyok, hol vagyok és miért is van itt ez a szőkeség. - És nekem nincs reggeli asszony? Hát ezért tartalak én téged? Vágtam tök komoly pofát, de alig tudtam visszatartani a nevetésem.
DDrake elment zuhanyozni, én pedig leültem nyugalomban meginni a kávémat, aztán mit is fogok csinálni? Ja igen, megvan. Az ég világon semmit, valószínűleg ugyanazt, mint holnap, holnapután és jó fene tudja, hogy még meddig. Minden nap nem kell cuki fotókat szétraknom a házban meg a közös életünk többi látszatkellékét. Sosem voltam igazán házias, szóval nem a ruháskosárral fogok lökdösni reggelente, hogy menjen már az útból, komolyan megfogok bolondulni. Békésen kortyolgattam a kávémat, amikor ismét megjelent félmeztelenül, a hajét törölgetve. Ez most komoly? Ilyen régóta még tuti nem vagyunk itt, hogy ne legyen egy szál tiszta pólója. Az imént vallottam be, hogy nagy valószínűséggel nem én leszek a feleségek gyöngye, de ennyire nem kell túlozni. Majd kiköptem a kávémat, amikor asszonynak hívott. Ez most nem volt komoly, ugye? Nagyokat pislogva néztem rá, amolyan "neked meg mi bajod van" arckifejezéssel. Hagynom kellett volna még aludni. Még, hogy asszony, meg reggeli, kapott kávét. Válasz helyett, csak felkaptam az első tárgyat, ami a kezem ügyébe került és amit ülőpozícióból is elértem, hogy most komolyan megütöm, végül egy tiszta serpenyőt kaparintottam meg, amivel olyan "asszonyosan" felé is legyintettem egyet, mire felpattant a székről és belőle is kitört a nevetés. - Gyere csak drágám! - Eredtem a nyomába, ekkor már én is nevettem. Azt hiszem az összes eddigi próbálkozásunkból most festünk a leginkább igazi párként. Bár fogalmam sincs hány feleség szokta a férjét serpenyővel a kezében kergetni körbe-körbe a konyhasziget körül, de kábé így nézhetnek ki. És hé, tud nevetni, nem csak magába morogni folyton. Azt hiszem én is most nevettem először, amióta ebben a házban vagyunk. Megvagyunk egy légtérben, mindent összevetve nevezhető ez jó kezdetnek? Mert a franc se tudná megmondani meddig kell itt lennünk. Semmi kedvem egy háború övezetben élni nap, mint nap, mert folyton egymás vérét szívjuk, mint valami energiavámpír. Tudom, hogy nem kedvel. Én se őt. Szóval, lapozhatunk?
issé nyúzott vagyok ma reggel, talán egy kicsit a kelleténél jobban is, nem tudok még mit kezdeni az új helyzettel, oké, hogy így a harmadik napra kezdünk lenyugodni és nem egymáshoz vágni az első éles tárgyat ami a kezünk ügyébe akad, és kezdjük megszokni egymás jelenlétét és elfogadni a tényt, hogy ez bizony egy darabig így fog menni ha akarjuk ha nem, végül is fel tudnám fogni szabadságként is, nem voltam szabadságon, hadd gondolkozzam, még soha sem voltam szabadságon, annyiszor terveztem, vagyis nem én terveztem hanem a kapitány, de eddig még mindig sikerült megúsznom, de most ezt már nem lehet megúszni, ez van kész, lassan kénytelen leszek nem lázadni tovább és elfogadni a tényt, hogy akaratom ellenére összezártak egy szőke nővel, akit még csak fel se csináltam, az én hátamba nem áll puska, még is itt kell maradnom, hé ki tudja, lehet, hogy a végén még megkedveljük egymást a zárkánkban. Kötelezővé tenném a reggeli zuhanyt, tudom, hogy nem mindig tudja az ember beiktatni és nem is lehetne ellenőrizni, de attól még talán jobban eső érzés,mint az esti, hisz felkelt, és feltölt energiával, ennél jobb már csak a reggeli erős fekete kávém lehet. Kivánszorgok a zuhany alól, felkapok egy nadrágot és a hajamat törölgetve érkezek be a konyhába ahol Crissy vígan kávézgat se reggeli se semmi, én meg itt haljak éhen. - És még reggeli sincs ezért tartalak én? Hé, teszed azt az izét le. Mutogattam a felém meredező serpenyő felé, muszáj volt nevetnem azon a képen amit vágott, egyszerűen nem lehetett kibírni. Úgy látszik tetszik neki és hé, ez üldöz engem. - Na jó, ez nem jó vicc, teszed le. Nem? Na jó akkor majd én kényszerítelek rá, lekaptam a nyakamból a törölközőt, és a levegőben gyorsan feltekertem, felvettem a védekezési pozíciómat, és jelzés ként egyet csaptam is vele a levegőben. - Akkor harca fel drágám. Muszáj volt nevetnem ezen a szürreális képen.
Kitört belőlünk a nevetés. Furcsa, szerintem még egyszer sem láttam, még csak mosolyogni se, sőt mindeddig azt hittem, hogy nem is tud, azt főleg nem gondoltam volna, hogy majd együtt fogunk nevetni, úgy bármin is, most meg egy serpenyővel meg egy törölközővel hadonászunk a konyhában. Külső megfigyelőként mindez egy teljesen szokványos, hétköznapi reggelnek tűnhet, ahol mi egy boldog és szerelmes pár vagyunk, csak, hogy ezek közül egyik sem igaz. Oké, lássuk csak az esélyeket, két választásom van, vagy támadok a serpenyővel, aztán futok, de hova is? Kicsi ez a ház ahhoz és túl hamar bekerítene, azt meg most inkább passzolnám, a második pedig az, hogy szép lassan leengedem a fegyvert. Végül leraktam a serpenyőt a pultra, majd feltettem mindkét kezem. - Na, add csak azt ide, felviszem. - Nyúltam a vizes törölközőért. Fel, persze, csak előbb még egy apróság. Ha már fegyverszünet, akkor az sem maradhat. Miután megkaparintottam a törölközőt valóban elindultam, csakhogy egyenesen felé és mivel nem számított rá, így én voltam a gyorsabb és elkaptam. - Csorog a hajadból a víz, drágám. - Húzódtak sunyi mosolyra ajkaim, felkaptam a törölközőt, majd elkezdtem szárazra dörgölni vele az amúgy még mindig vizes haját. - Gyere, majd segítek. - Ezért valószínűleg nagyon drágán megfogok lakolni és bele se akarok gondolni, hogy milyen módon áll bosszút, de most nagyon is élvezem. Hát akkor így fog ez működni? Idővel megszokjuk egymást, reggelente kávét főzünk, én tiszta pólót hozok neki, elmegy bevásárolni, utána főzök valamit és így fognak telni a napok, ameddig kell? Jaj, kihagytam a grill partit. Nem mintha nem örülnék az embereknek, mármint annak, hogy rajta kívül mással is beszélhetek, hogy miről azt még nem tudom, maajd rögtönözök. Mondjuk azt még nem beszéltük meg mit fogunk mondani, ha a kapcsolatunkról kérdeznek, gondolom jó lenne, ha ugyanazt mondanánk. Aztán hogy is kellene viselkednünk? Mint egy normális pár? Gondoljunk ebbe bele, állítólag ugye most költöztünk ide, tehát nem olyan régóta élhetünk együtt, vagyis sülve-főve egymáson kellene lógnunk, na jó, nem!
osszú idő óta most nevettem először igazán, és nem kárörvendve, hogy most megkaptad te dög, hanem tényleg igazán azért mert jól éreztem magam az adott helyzetben és pillanatban, a lehető legviccesebb kép, hogy az asszony kerget a pultsziget körül serpenyővel, te meg egy vizes törölközővel védekezel ellene, mint egy hülye romcomban, mintha az egyik exemmel láttam is volna egy hasonló filmet egy moziban, hogy az egy milyen unalmas tyúk volt, én se vagyok semmi, a munka függő, bunkó, tehát nem az álom szőke herceg fehér lovon pasi, nekem a munkám az életem ezt meg kell érteni, különben nincs értelme, talán ezért is vagyok olyan régóta egyedül, de az most más lapra tartozik, semmi köze a jelenlegi helyzethez, bár sokat segített, hogy én vagyok az egyetlen akit egy cserepes növény se várt haza, nemhogy feleség, vagy bármi hasonló. Most, hogy belegondolok talán ezért lettem én ennek a szőkeségnek a pártfogója, mert nekem nincs senki aki féltékeny legyen, vagy elváljon, tönkre tegyen egy kapcsolatot vagy egy álcát, azzal, hogy én összeköltözök egy másik nővel. Ó, hogy rothadnál el ott a gurulós, kényelmes bőrfoteledben parancsnok, ez azért nem volt szép, kirángatni a saját punnyadásomból és berakni egy vadidegen nő mellé, hogy nesze feleség, értem én, hogy ez egy célzás, hogy szedjem össze magam, de azért túlzás. Úgy elgondolkodtam ezen, hogy észre sem vettem, hogy leengedtem a védelmem, és elkapott a nőszemély, a fejemre szorította a törölközőt és borzolni kezdte az amúgy nélküle is elég rendezetlen tincseim, na de megállj, adok én neked, megragadtam a csuklóit, csak pont annyira, hogy még ne fájjon, de ne tudjon mozogni, lehúztam törölközőstől a kezeit közénk, ezzel közelebb húzva őt magamhoz, éreztem, hogy hevesebben ver a szíve, és gyorsabban veszi a levegőt, minden lélegzete meztelen felsőtestemet hűtötte, mélyen néztem bele kissé kitágult szemeibe, és egy filmbe illő csókot nyomtam ajkaira. - Ééésss ennyi. Jelentettem ki, majd elengedtem. - Ezzel sem lesz gond a szomszédok előtt. Vigyorogtam önelégülten.
Voltunk mi már ennyire közel egymáshoz? Nem, szerintem még soha és valahogy nem is voltam erre felkészülve. váratlanul ért a húzása, inkább morgott volna valamit magában, ahogy szokta is, ahhoz már hozzászoktam, hiszen folyton azt csinálja. Éreztem, ahogy hevesebben lüktet a vér az ereimben, és szaporábban veszem a levegőt, nem tudtam nem a szemébe nézni, és meg sem próbáltam kiszabadulni, szinte ledermedtem, ajkaim résnyire elváltak egymástól... - Basszus, Drake! - Beletelt néhány másodpercbe, mire kitisztult az elmém, ez most tényleg megtörtént? Megcsókolt. Az ajkai az enyéimre tapadtak és jesszus! Ne vigyorogjál már ennyire! - Add azt ide, felviszem. - Kaptam ki a törölközőt a kezéből és kivételesen tényleg felrobogtam vele az emeletre, csak kerüljek most minél távolabb tőle, annyira, amennyire csak ez a ház megengedi. Okéé, hát ezt nem fogjuk túl sűrűn praktizálni, vagy ki kell találnunk valamit a romantikus pillanatainkra, mert legközelebb pofán vágom és még önelégülten vigyorog, hát mindjárt megütöm. És ha már fent voltam, akkor hoztam is le neki egy tiszta pólót, amit még mindig zavartan hozzá is vágtam. Eleget láttuk már ma reggel a csupasz felső testét. Visszaültem a kávém fölé, holnap mégis inkább hagyom aludni, addig se sokkol, mindenkinek jó lesz... Ha most bemer szólni vagy még egyszer megemlíti a reggelijét komolyan ideges leszek és megcsapom valamivel. De ekkor szerencsére vagy nem, megszólalt a csengő. Remek, megérkeztek a boldogságos képeink. Csodálatos. - Drágám, ajtót nyitnál? - Kérdeztem egy elbűvölő mosollyal, miközben a kávém utolját kortyolgattam. Legalább lefoglalják még megiszom, aztán meg úgyis elmegy bevásárolni, én meg maradok a kis fészkünkben, mint az várható még egy jó ideig és kipakolgatom azokat az átkozott fotókat, szóval mire megjön a vásárlásból, és belép az ajtón a meghitt pillanatainkkal fogja magát szembetalálni az előszobaszekrényen, a folyosón, a nappaliban, a kandallón és mindenhol, csodás lesz. Még mindig nem hiszem el, mintha egy háziasszony életébe csöppentem volna.
lyan szép reggelnek tűnt, ja nem azt álmodtam, álom, édes álom, ahol nagy mellű nők hoztak nekem bikiniben sört és hamburgert, álom, édes álom, ahol a kanapén szolgálták fel az oldalast és a jéghideg sörikét, ahol csak egy kis kötény volt a lányokon, álom, álom, rémálom! Amikor egy szőke picsa visító hangjára kelsz fel az ébresztőd előtt, de én még aludni akartam, álom, álom, kicseszett valóság, ah, ennyit az alvásról. Nehéz szívvel hagyom el a kanapét ami alvóhelyemül szolgált, de mivel az egész nappalit és konyhát kávé illat lengi körül így már az alvás lehetetlen, csörömpöl és pakolászik, a francért kell nekünk amerikai konyha, akkor most tudnék még durmolni, vagy ha nem lettem volna lusta felmászni az éjszaka az ágyamba, bár amilyen ünneprontó tuti, hogy oda is követett volna, lezuhanyoztam és lassan készen álltam a reggelre, vagyis hát a kávémra és a reggelimre, esetleg egy újság, sport rovat vagy bármi, e helyett az én drága egyetlen szőkeségem ül a kávéja felett, és még én vagyok érted megkergetve serpenyővel amikor szóvá merem tenni, hogy esetleg, hol a fészkes fenében is van a reggelim, értitek ti ezt? Mert én nem, nem hogy örülne és végtelenül hálásan rebegné imába a nevemet amiért én egyetlen hülye f@sz, nem mintha lett volna más választásom, vigyázok az ő kis csinos, csontos seggére, mert a rossz fiúk egy kicsit ki akarják nyírni, nem nagyon, csak épp annyira, hogy ne zavarjon több vizet a szemtanucskám. Nem, e helyett terrorba vagyok itt tisztára tartva, se reggeli, se kávé, csak serpenyő a képembe, na de én se vagyok rest, elkaptam, lesmároltam és most csend van és béke, úgy tíz percig még magához tér a drága, nézd már hozott nekem pólót. - És akkor most ezt egyem meg vagy mi? Dörmögtem még belebújtam, kerestem egy serpenyőt és tojást kezdtem sütni, legalább én egyek már valamit, a nők úgyis mindig fogyóznak. - Hallom, hallom, de a kajám jobban érdekel, megvárnak. Meg ne mozdulj... Elcsaptam a gázt és beengedtem a "vendégeinket". - Hello, jobbkor nem is jöhetettetek volna, reggelit? Nem gondoltam komolyan, mindenki húzzon el, kezembe nyomták az újságot ami el volt ázva, az öntözőben landolt címszóval. - Fasza, ennyit a sportrovatról. Konyhában van... Rázogattam kicsit még becsuktam mögöttük az ajtót.
Hisztérikus rohamban tudnék kitörni, komolyan meddig kell ezt csinálnunk, és ez még csak az első nap, vagy a második? Mindegy is, ez katasztrófa és még pofátlan is, és még fel sem képes öltözni, felkaptam egy tiszta pólóját, legalább ez legyen rajta, még mielőtt valami hülye húzásával kiköpöm a kávém. - Én azt se bánom... - Jegyeztem meg halkan, miközben visszaültem a kávém fölé, hát ezt nem kell kétszer mondanod, eszem ágában nem volt, én itt sem vagyok, nemde? Már utálom ezt, már most, de annyira, a filmekbe valahogy sokkal izgalmasabb, ahol a nők kap valami iszonyat helyes pasit, aztán nap, mint nap hülye kínos helyzetekbe kerülnek, erre én? Kaptam őt, aki mindig morog, dörmög valami magában, sose jó neki semmi, aztán fogja magát azzal az izmos kockás hasával, jön, lefog és még meg is csókol. - Üdv Crystal, jó reggelt. - Jobbat... - Motyogtam, remélem kávét nem kérnek, mert nem terveztem főzni. - Látom sikerült valamennyire beilleszkedni, hoztuk a képeket, ahogy megbeszéltük. - Pompás. - Már alig várom, még figyeltem közben elővettem egy darab papírt és jegyzetelni kezdtem a bevásárlólistát, férfiból van, szóval gondolom elfogja felejteni, hogy a tojásrántottához tojás is kell a boltból, szóval holnap esélyes, hogy nem fog reggeli azt enni, ha ma nem hoz és még néhány dolog az úgymond khm, túlélésünkhöz, mondjuk akkor már hozhatna valami töményet is, hm sört azt tutira hozni fog, nem fogja elfelejteni. - Drágám? A bevásárlólista. - Keltem fel és közelebb lépve hozzá csúsztattam a zsebébe, még mielőtt a pulton maradna. - Ó, úgy látom ez elúszott... - Pillantottam le az újságra a kezében, hát ez szörnyű, a pasik meg a sportrovat, bár hogy ha nem szakadt el, még menthető, hm dolgozni is kéne még, legalább munkám még van, de előbb a képek, a képek, csúsztattam a kezem a fehér borítékra, feltételezem ebben vannak, a mi boldog pillanataink.
gész jó ez a reggel, a konyhában toporog egy ideges szőke Barbie, amiért asszonyt akarok csinálni belőle, és még le is kaptam, most mit mondjak, ezt csinálják a házasok, nem, veszekednek, aztán kibékülnek, nekünk pedig a frissen házasodott gerlepárt kellene épp alakítanunk, azért ágyba nem viszem, hogy attól legyen hangos a ház és a környék, hogy Andreson - ék megint békülnek, igen nálunk még minden nap Valentin nap és születésnap, csupa tűz és tűzijáték, jól van, ki lehet szállni az ál házasságomból, amit nem is kértem, de kaptam, egy idegesen csárdást járó szőke bige képében, azt hiszem ez nem két nap lesz mire mi megszokjuk egymást, azt mondja húzzak pólót, hát az én házamban cicám nem mindegy hogy járkálok, ha zavar van másik szoba is a házban. Miért pont az én újságom ázott el? Persze a hogyan főzzünk gyors szárnyas ételeket be tudták csomagolni nejlon fóliába, de most komolyan mi az, hogy gyors szárnyas ételek? Sas? Remek ebből csöpög a víz, miééért pont a sport rovat, ver az Isten ezzel az egésszel. - Hát el, de persze a receptújság egyben maradt. Tudsz te egyáltalán főzni? Ma még a rántotta sem ment. Úgy érzem jobb ha most eliszkolok mert azt a vackot is rajtam veri szét, vissza mentem a konyhába és szomorúan emeltem meg a kávés kancsót. - Hát te meg üres vagy, még a végén a háztartást is én viszem, hé, nem lehetne felvenni egy dögös bejárónőt? Feltettem egy adag kávét, felöltöztem és átnéztem a listát. - Jaj, ezen több a zöld, mint a hús, grill parti lesz, nem a vegák éves találkozója, bélszín, kolbász, hot dog, nem, ez mi is drágám? Aha, és mi a francnak ez egy grill partira, és hogy is néz ki? Jaj, a nyakamba vettem én is egy nő kívánságait, még jó, hogy betétet nem írt fel nekem. - És hol van róla a sör? Forgatom a cetlit, majd felkapom a tollat és nagy betűkkel ráírom SÖR. Oké, mehetünk már. - Nemsokára jövök életem, addig te csak lapozgasd azt a szárnyas cuccot. Úgy érzem időben csuktam be az ajtót, mert koppant rajta, hát ez tényleg gyors szárnyas.
Hogy mi van? Na nem, nem mondod komolyan, hogy még főznöm és mosnom is kell rá, nincs az az isten, nem és csak, hogy tudd, tudok főzni seggfej, de akkor egyél minden nap rántottát, ha már én úgysem tudom megcsinálni, hm ez nem is hangozna rossz taktikának, az ostoba szőke kép mindenki fejében megvan, igaz? Eljátszani pedig már igazán nem is nehéz, hogy hihető legyen, főleg, ha alapból butának nézik az ember lányát, szóval ez egészen jól hangzik, de én nem akarok minden nap rántották enni, így fogok főzni, aztán ha tetszik, beledugja az orrát, ha nem, nem, kit érdekel. Ahhj, nem mehetnék haza, de tényleg? Én csak rosszkor voltam rossz helyen, a szőke nők között is kitüntetés járna az ostobaságomért, de komolyan, csúnyán, de nagyon csúnyán néztem fel rá a főzős poénját értékelve, hát legalább ez bevált. Szemeimet forgatva emeltem tekintetem a plafonra, majd mély levegőt véve lassan kifújva néztem ismét felé, és kezdtem elmagyarázni hogyan is néz ki a brokkoli. - Oké, feladom. Tudod mit drágám? Akkora, mint egy női fenék, egy formás kerek fenék, rendben? - Többé kevésbé. - A lényeg, hogy kerek, nagy és a zöld. - Engrdtem le a kezem elengedve a dolgot, ez veszett ügy. - Jajj, azt nem felejtenéd el... legalább hozzál nekem is. - Ez talán nem olyan túl nagy kérés, egyszerűbb, mint a zöldségek, és ha kettőből egy dolgot nem felejt el, az már nem is olyan rossz arány. Arról ne is álmodjak, hogy egy nap én mehetek le bevásárolni, igaz? Óriási. Ó, hogy menj a pokolba, kaptam fel az újságot és vágtam lendületből utána, de már csak az ajtón koppant, fene, másztam el a bejáratig és vettem fel a földről, jó essünk neki. Sétáltam vissza a konyhába, feltéptem a papírborítékot a fotókkal, majd átfutottam őket, be kell imsernem van egy-kettő amig már-már hihető, mondjuk néha mosolyoghatna vagy nevethetne is, mindegy, remélem annyi ideig nem leszünk összezárva, hogy hozzákeljen szoknom hogy mindig morcos, morog és van valami baja épp. Hmm, ez egész jó, ez menjen a nappaliba, ahol szem előtt van, elvoltam egy ideig még bejártam a ház lényegesebb pontjait, hova ment ez? Gondolom nem a zöldségek felkutatása tart eddig, mindegy is, addig felszaladtam, kikotortam a táskámból és egy shortot és egy inget, grillpartira tökéletes, hát legalább kimozdulnunk innen, ez is valami, lazán kiengedtem a hajam, szőke fürtjeimet igazgatva értem vissza, mire Drake is megjött két megpakolt szatyorral. - Mi a fene tartott eddig? Segítsek? - Jó, akkor odébb állok az őtból. - Most mi van? - Értetlenül pislogtam rá, az világos, hogy valamin már megint rajtam akadt fenn, most mi a nem jó?
a minden nap ilyen könnyedén menne egész hozzá tudnék szokni az én szőke házisárkányomhoz, csak rövid úton készíteném ki az idegeit, de ha egyszer úgy élvezem ahogy a szemét forgatva emeli ragyogó tekintetét a plafon felé, ilyenkor esküszöm te liba, hogy tök szexi vagy és meg is csókolnálak, de tuti szétverné azt a palacsintasütőt a fejem, amit már korábban is lobogtatott felém a mai reggel folyamán, élvezem cukkolni a drága kis feleségem, ha már nem sok más választásom van, mint vigyázni ő szőkesége kerekded hátsójára, ha már hátsó, mit magyarázol te itt nekem, a brokkoli olyan, mint egy segg, láttál már brokkolit? Jó, én is csak véletlenül is fagyasztva, de az minden csak nem segg, ha csak nem a narancsbőrösebbik fajta. - Azt mondod? Életem, megtennéd, hogy megfordulsz. Igen, kérlek még ma, na, gyerünk. Hessegettem a levegőt felé, na ez az majd csak már azt teszed amit mondok, ne vágj ilyen ijedt fejet, nem eszlek meg. Marokra fogtam mindkét kerekded, feszes részét, majd végig simítottam párszor. - Hm, brokkoli? Ez nem inkább a görögdinnye? Éreztem ahogy lendül a keze, elhajoltam és szinte futva rohantam az ajtó felé. - Fussatok bolondok. Épp, hogy csak ki tudtam még érni mielőtt csattant az újság az ajtón, mekkora mázlim van. Pár kilométerré tőlünk van egy nagy bevásárlóközpont, rengetegen voltak, persze, hétvége, mintha fizetnének nekik, hogy ődölögjenek a boltban, mint valami birkák, te Isten barma, te most komolyan keresztbe fordítottad a kocsit? Nem, nem lehet tőled elférni, udvariasan várok pár percet, majd megköszörülöm a torkom, egyre többen várunk már, mire nem bírom tartani tovább a pofám. - Nem tudnál úgy válogatni, hogy más is elférjen? Értem én, hogy fontos, hogy banános vagy csokis legyen az a müzli, de mások is haladnának. Na végre, köszönöm. Mormogtam majd elengedve a fülem mellett a hisztijét tovább álltam, nagy nehezen minden megvan, kassza, nem mondjátok komolyan, reggelig itt fogok ülni, a hús megsül már magától is, előre dőlök a fejem hajtom a bevásárlókocsira, pizzát akarok rendelni, esküszöm. Végre itthon, rúgtam be az ajtót teli kézzel, és a drága, kedves feleségem sem segített ezen a nehéz napon. - Nem kell, elbírom. Dörmögtem és mentem be egyenesen a konyhába. - Te, kedvesem, mond csak, te mi a jó égnek is öltöztél így ki? Mutogatok a fedetlen lábai felé egy szál uborkával. - Ha nem viselkedsz bezárlak amíg el nem mennek a vendégek. Kezdtem kipakolni a szatyrokból, ezeknek kelleni fog valami pác is, még jó, hogy egyedül is tudok főzni...
Én nem akarom ezt, lécciii, de most komolyan, bunkó, állandóan morog és elviselhetetlen, még hogy a biztonságomért fele, ez inkább kész büntetés és most még ez is, grill parti, inkább mentsetek ki. Goromba fráter, nem is nagy a hátsóm, de most tényleg, komolyan nem. Ahh, hol a csodában van eddig? Csak a boltba ment le, Ő legalább lemehet, én meg ebben a házban fogok megőrülni, ha rajta múlik azt is inkább előbb, mint később. Gyorsan felvettem valamit, nézzük a jó oldalát, könnyű dolgom volt, mindössze egy bőröndnyi ruha állt rendelkezésemre, nem egy egész gardrób, bár azt a fejet megnéztem volna. - Jesszus, csak segíteni akartam. - Morogtam halkan, bunkó! Ne Crissy, ne húzd fel magad! - Azééért drágám, hogy lássák milyen elbűvölő és csinos feleséged van, nemdebár? - Villantottam felé elbűvölő mosolyom. - Ne válaszolj, azzal meg ne hadonássz. - Vettem ki a kezéből az uborkát és kezdem én is kipakolni az egyik szatyorból. Könyörgöm, mond, hogy legalább sört hoztál, nem hittem volna, hogy egyszer ebben fogok reménykedni, de ebben a kérdésben férfi ritkán okoz csalódást és most ez is megteszi, ha erősebb nincsen. - Ó, kérlek. - Döntöttem enyhén oldalra a fejem. Nem, ez most nem szarkazmus volt. Nem ismerem ezeket az embereket és már meg kell játszanom magam, nézzük a jó oldalát, legalább nem csókolna meg újra, nem is hangzik olyan rosszul. Milyen romantikus, együtt sündörögni a konyhában, hmm... fogalmam sincs mi hol van, szóval most az következik, hogy ami nincs a pulton, ilyenek mint a kés és a deszka, azokat szépen megkeressük. Kelleni fog valami a salátának, jajj ne morogj már! Nincs valami B opció, B, B, B akármi. Sajnálom, nem a séfek séfjéből jöttem, ha nem tetszik, keress valamelyik szomszédban egy konyhatündérkét, biztos akad és mondjuk bosszanthatnád azt, hogy nagy a segge, nem engem. Itt is biztos lesz néhány, már alig várom...
em tudom melyikünknek nagyobb büntetés ez az egész szerepjátékosdi, de egyikünknek sem ez leghőbb vágya egy álmos vasárnap délután, hogy vadidegenek lepjék el a kertünket, a kajánkat zabálják és a sörömet igyák, komolyan, nem lehetne inkább, hogy végig házalunk szeretet kosárkákkal, Crissy biztos tud sütni valamit, akármit, muffint vagy mi a fészkes fenét, áfonyásat vagy csokisat, vagy mindkettőt, hm, talán ha körbe udvarlom nekem is süt, és remélem nem mérgezi meg, bár tuti tenne bele valamit, hashajtót másnem, inkább veszek a boltban, meggondoltam magam, álom álom, édes álom, ehhez képest itt pakoljuk ki a bevásárló szatyrokat, és olyan embereket várunk akiket nem ismerünk és nem is nagyon akarunk, legalább ez az egy dolog közös bennünk. - Elbűvölő, csinos... Az... Engedtem el az uborkát ahogy kivette a kezemből, nos valóban a szemnek nem egy rossz látvány, csak az a csípős nyelve ne lenne, a nélkül egész jól meglennénk, vajon beragaszthatom a száját? Nem jó, akkor meg ütne, na akkor inkább beszéljen, egész pontosan céloz, mint kiderült. - Csak szeretnéd, nagyobb büntetés, hogy itt kelljen lenned velem és velük, szóval pakolj inkább tovább. Fordítottam neki hátat és vettem ki a szép nagy darab húsokat, ínycsiklandó kolbászokat, hamburger húsokat és pácolt nyársakat, miért kell nekem ebből bárkinek is adni? - Nem tudod hol van a ... ? Inkább megkeresem én. Fordultam meg, Crissy egyik kezében egy deszka a másikban meg egy nagy kés. - Öhm, mit akarsz azokkal csinálni? Hátráltam felemelt kezekkel, nem mintha tudna ártani, csak jó húzgálni a cica bajuszát. Mindent felkutattam mire ráakadtam a fűszerekre, nem tudom ki rendezte be ezt a konyhát, de, hogy miért kellett ezt ennyire eldugnia? Befűszereztem a bélszíneket, beraktam szépen fóliában egy tálba és a hűtőbe, hadd érjenek össze az ízek. - Szép szerelmem, nem szelnél fel pár gyümölcsöt is a koktélokhoz? Vigyorogtam szépen, na jó, ami tőlem kitelt. - Koktél. Tudod, édes alkoholos löttyök amiket a nők csavaros szívószállal szlopálnak. Gondoltam ezek a házitündérek itt nem sört fognak inni, szóval vettem ilyen vackokat is, nem értek hozzá, de az eladó csajszi készségesen elmagyarázott mindent. Már azon gondolkoztam inkább áthívom csinálja meg, mert nekem nem sok maradt meg belőle...
Kezdőlap 
Tárgy: Re: Ideges vagy?? - Drake & Crissy 
28.05.19 20:52
