Név: James Aiden McAdams
Becenév: James, Jamie, J;
Kor: 22 éves
Születése hely, idő: 1990 - május - 5. / USA - New York
Tartózkodási hely: Las Vegas (USA)
Csoport: ex elítélt
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Nem fontos, te mit szeretnél vagy hogyan látod a dolgokat, mert úgy is az lesz, amit én akarok. Általában, ha Ők A-t mondanak, akkor én B-t és soha semmivel sem vagyok elégedett. Megszoktam a kényelmet és azt, hogy sok esetben az van, amit én akarok. Nevezhetnek zsarnokoskodónak is, akadnak, akik már az őrült jelzővel illetnek. Szívük joga, engem úgy sem érdekel, elhihetik. Nem szeretem, ha ellent mondanak nekem, talán csak apámtól tűrném meg, de mint tudjuk, Ő üzleti úton van valahol Spanyolországban. Soha, semmilyen körülmények között nem esek szerelembe, egyesek szerint nincs szívem. Nagy cucc, ezzel nem vagyok egyedül. Gyűlölöm a borongós napokat, az esőt és a telet. A havat még inkább. Kedvelem viszont a nyári estéket, az akkor látható csillagos eget és az alatta történő egy éjszakás kalandokat. Ne nézzenek valami elcseszett, romantikus lelkű kis gyereknek, egyáltalán nem kenyerem a gyertyafényes vacsora vagy egy mozi, ahol a nő kedvenc romantikus filmjét nézzük meg. Ebben a pillanatban letehetnek a dologról. Gyakran vagyok részeg, a drogokat már nem is említem és hát, gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kissé hűtlen vagyok. Hűtlen? Enyhe kifejezés, mert egyáltalán kapcsolatokba sem bonyolódom soha. A változások zavarnak, ahogy a rend is. Intelligens és okos vagyok, csak lusta vagyok használni az eszemet. Amit igazán rühellek jelen pillanatban, az a hazugság. A hazugság, amivel Minora feldobott a zsaruknál és az ember azt hinné, hogy bizonyíték nélkül nem hiszik el a rendőrök a dolgokat, de mégis. Az a ribanc az oka annak, hogy két teljes éven a sitten döglődtem. De semmi baj. Most visszajöttem és fel fogom keresni. Azt is megbánja, hogy a világra jött. Ó, mondtam már, hogy erőszakhoz is gyakran folyamodom?

Külső: Magas, szálkás izomzatú testalkattal rendelkezem, amit rendszeres úszással edzek. Versenyszinten műveltem anno, ma már csak hobbi szinten űzöm ezt a sportot. Enyhén előreugró állkapcsommal és finoman metszett vonásaimmal nők ezreinek szívét hódítom meg. Csokoládé barna íriszeim ridegséget és megvetést sugároznak, félhosszú, gesztenye színű tincseimet hajzselével bolondítom olykor. Arcomat vékony borosta réteg borítja. Öltözékemre a hanyag elegancia jellemző. Bal lapockámon felfedezhetsz egy kobrát ábrázoló tetoválást.

Előtörténet:
Pontosan huszonkét éve - azaz pár hónapos eltéréssel - történt, hogy megszülettem. Döntse el mindenki maga, hogy ez áldás vagy átok-e, de feltételezem, hogy sokan utóbbira teszik voksukat. Tény, hogy nem vagyok egy szent és az is tény, hogy tettem, valamint teszek is rossz dolgokat. Sajna, nem tudok visszabújni anyámba és jól lehet, nem is akarok. Az ember nem tudja kontrollálni saját és környezetének változását. Azok csak megtörténnek és úgy ébredsz, hogy más vagy. Nem olyan, mint régen. Velem is megtörtént ez és őszinte leszek: a saját anyám ébresztett rá arra, mennyire elcseszett alak lett belőlem.

A gyerekkorom olyan volt, akár másoké. Boldog, békés és szerencsére egyik szülőm sem hagyta el a másikat. Velem voltak, támogattak és nevelgettek. Nem emlékszek konkrétan semmire abból időszakból, kivéve néhány fejsérülést, mikor az első biciklimmel hanyatt estem, vagy azt a szánkózást, mikor felborultam... Fényképek hadát tartottuk a polcokon és lehetetlen azokat elfelejteni, úgy értem azokat az emlékeket. De különösebben egyikhez sem kötődöm vagy ragaszkodom, mert igyekszem elfeledni a múltamat és a jövő zenéjére koncentrálni.

Tizenkét éves voltam, mikor az első balesetnek titulált, sokak szerint csínytevésnek nevezhető gaztettemet elkövettem és az Istenre esküszöm, hogy nem voltam tisztában azzal, mit csinálok. Egyszerű, hétköznapi délutánnak indult, de végzetes baleset lett belőle. A tanteremben ültem pár osztálytársammal és szórakoztunk. Az elemi iskola hatodik osztálya nem fontos, bármilyen szemszögből nézzük. Divatba jött akkoriban a szerelem, ezért mindenkinek volt valakije, akit állítólagosan szeretett, de valójában le sem szart. Nekem nem volt, kivételként mozgolódtam az osztályomban. Azon a délutánon új dolgot akartunk kipróbálni, ezért rágyújtottunk. Meggondolatlanul hajítottuk a parázsló csikkeket a szemetesbe és heccből egyik barátomra zártuk az ajtót. Ne kérdezzenek hogyan történt és miért nem vette észre, de kigyulladt a kuka... aztán szép lassan minden. Mi addigra már az udvaron jártunk és kintről fedeztük fel a lángokat. Ez a srác, név szerint Tobias Hampton, súlyos égési sérülésekkel került kórházba. Máig is borzalmas látványt nyújt és még máig sem találkoztunk újra. Több, mint valószínű, hogy teljes szívéből gyűlöl engem és barátaimat.

Tizenöt évesen elég könnyedén vettem a középiskola szolgáltatta nehézségeket. Igazi lázadó kamasz módjára ellenszegültem a tanároknak és ezzel hamar tettem szert új ismerősökre, majd barátokra. Otthon anyagi gondokkal küszködtünk, ezért jobban szerettem a városban császkálni, mint egy igazi rendbontó huligán: gyújtogatva, lopdosva, csalva... New York gyönyörű hely, mozgalmas és mindig ébren van. De, ha nem vigyázol, könnyen elronthat. Előhozhatja belőled a gonoszat, a kártevőt. Ez történt velem is.

Tizenhat évesen bevittek a rendőrségre gyújtogatás vádjával. Enyhén piromániás voltam. Anyámék nem hittek a rendőrnek... először. Viszont, miután bejöttek értem és a saját szemükkel győződtek meg róla, hogy igenis én ülök ott orr - és szemöldökpiercinggel, karikás szemekkel és elnyűtt ruházatban, megvilágosodtak. Annyira lefoglalta őket az otthoni problémaáradat, hogy megfeledkeztek rólam. Anyám szégyenkezett és kiabált velem. Annak ellenére, hogy igenis az ő hibájukból kallódtam el, képtelen voltak beismerni. Habár, azt hiszem, többnyire miattam történt. Gondoskodhattam volna a helyes úton maradásról, de nem tettem. Megbántam.

Annak érdekében, hogy változásra ösztökéljenek, a nagybátyámhoz küldtek Las Vegasba, ami - őszintén szólva, józan ésszel gondolkodva - őrültség volt a részükről. Las Vegas... ami Vegasban történik, Vegasban is marad, nem beszélve arról, hogy körözött bűnözők serege rejtőzködik és él ott. Erre oda száműznek. Nem beszélve Ericről, aki harminckét éves fejjel nagyjából úgy vélekedett mindenről, ahogy én. Fedezett, ha kellett és ellátott pénzzel, lévén, hogy egy bankban dolgozott. Megállás nélkül ittam, bulikba járkáltam, a nők pedig sorra adták át egymásnak a kilincset. Jó életem volt. Aztán felbukkant Minora.

Na igen, belevaló lánynak bizonyult. A szex eszméletlen volt vele és feltételezem, nem hazudok, ha azt mondom, nem kérette magát. Más volt vele, mint a többi lánnyal, ez tény és való, de a szerelem... Nos, azt még ő sem tudta kiváltani belőlem. Fergeteges éjszakával ajándékoztam meg, erre mi volt a hála? Szembe köpött, persze csak képletesen értve. Nemi erőszak vádjával csuktak le, Minora miatt. Hazudott a rendőröknek, engem pedig két évnyi rabságra ítélt. A problémáját még máig sem értem, de már nem is akarom.

A két év alatt sok mindent megtanultam, főleg azt, hogy senkiben sem lehet bízni. Eddig is volt némi fogalmam róla, de eztán még a rokonaimról sem akarok hallani. Eric is hagyta, hogy bent pusztuljak... talán még szórakozott is a dolgon, de nem számít. Megismertem pár srácot, név szerint Carlos Fuentest, Joshua Ross-t, Vincent Flannagan-t és még sokan másokat, akik nagyjából velem egy időben szabadultak. Nos, eszembe sincs beavatni őket a tervembe, miszerint teszek egy kedves látogatást Minoránál. Az nem rájuk tartozik. Már az első héten megfogadtam, hogy mikor kijutok, megmutatom neki, mi jár annak, aki hazudik és ha egy olyan embernek tesz keresztbe, mint én.

Most, jelen pillanatban új életet akarok kezdeni. Nem új személyiséggel, hanem új környezettel. Vettem egy lakást a belvárosban. Nem túl puccos vagy tágas, de nekem megteszi. Dílerként szereztem munkát illegálisan, legálisan pedig egy helyi étterem felszolgálójaként keresem a kenyérre valót. Az éjszakáim többnyire szabadok. Nők ezrei fordulnak meg nálam, a srácokkal bulizni járok és igenis jó életem van. A börtön megedzett... még jobban, mint ahogy az azelőtti évek.

James McAdams!
Történeted tetszett, nem is húzom tovább a szót, inkább;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon, foglalj avit és hódítsd meg a játékteret.