Marcus & Freya

Freya & Marcus

Furcsa zajra tértem magamhoz a kanapén, elaludtam. Mi a franc volt ez? Már nem hallom. Feltápászkodtam a kanapéról, hogy megnézzem. Nem, nem osonok ki a konyhába előbb egy késért, inkább valami állatra gyanakszom, macskára vagy ilyesmi, azt hiszem nyitva hagytam az ablakot az egyik szobában. Majd megtorpanok, mikor a nem várt vendégem hangosan nevetni kezd. Hmm, ha betörő, akkor elég szarul csinálja. Halkan benyitottam majd fényt kapcsoltam.
- Neked meg mi az isten bajod van?? - Álltam meg az ajtóban homlokomat dörzsölgetve, úgy próbáltam lehiggadni, bár ezzel már elkéstünk. Hibbant nő. Nem mellékesen innen érzem, bűzlik, akár egy tequilagyár. Most mégis mihez kezdjek vele? Mégis... Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Mégis, hogy a picsába kéne még elmagyaráznom, hogy nem mászhat csak így be az ablakomon, amikor akar, vagy épp nem mer hazamenni apucihoz, mert már megint olyanok a szemei, mint két tejben ázó cseresznyének.
- Még egyszer megkérdezem, neked komolyan mi bajod van?! - Emeltem feljebb a hangom, miközben nagy nehezen, de felnyaláboltam a padlóról. Legalább nem pofára esett, ez is valami, a többi foltot pedig amúgy is csak reggel fogja megérezni, már ha bármi is átüt majd a fejfájásán.
- Mégis mennyit ittál? - Megpróbáltam lábra állítani, de ahogy egy másodpercre elengedtem máris csuklott össze. - Hé, foglak! Tartalak. - Ritka szarul néz ki, de ez akkor sem az én problémám. Semmi közünk egymáshoz. Soha nem is volt és soha nem is lesz, csak ezt valahogy nem képes felfogni.
- Freya, hé! - Ráztam meg végül, hátha sikerül végre felráznom a kábulatból és képes lesz kinyögni is valamit végre. Mondjuk, hogy mi a frász van, mi ütött belé, mármint zakkant egy liba, de ez még tőle is sok. Részeg, alig áll a lábán és még azon túl is ramatyul fest. Túl sok egyszerre.  - Mondanál végre valamit? Hol rúgtál be ennyire? - Kezdek ideges lenni. Alig áll a lábán, mégis ezt a címet mondta be, mert azt kétlem, hogy gyalog akár a szomszéd saroktól eltámolygott volna idáig.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Miket zagyválsz itt? - Ráztam meg ismét. Írtó pocsékul fest, de attól még csak gondolkodott, legalábbis bízom benne, hogy gondolt valamire, amikor idejött, bár inkább arra voksolnék,  hogy azt akarja húzzam ki a szarból apu meg anyu jól nevelt kislányát, aki ilyesmit bizony nem csinál, hát vagy félreismerték vagy kezd rám hasonlani. Nos, az előbbi nem az én problémám, a második teória pedig még viccnek is rossz.
- Te pedig elképesztően naiv és ostoba,nézz magadra. Hát ezt tanítják a magasiskolán? - Alig áll a lábán, magáról is alig tud, arról már meg se kérdezem többször honnan jött el ilyen állapotban, az pedig szintúgy említésre sem méltó nála, hogy ilyen időpontban általában már nem várunk vendéget, az ablakot még megértem.
- Ha iderókázol, te takarítod fel. - Hát ez remek. Ez igazán nagyszerű. Ideesik z éjszaka közepén és még végig is hányja a fél házat. Gyorsan felkaptam, egy kis szerencsével hátha elérünk a fürdőig, ha mégsem, egy kicsit zabos leszek. Lábammal berúgtam a fürdő ajtaját, majd leengedtem a WC elé, ennél gusztustalanabbat most aligha tudnék elképzelni, de leültem mellé, félresimítottam a haját az arcából.
- Most befejezheted, már ha tudod... - Hideg volt a kő, de neki most pont jót fog tenni. - Gonosz vagyok és? Még mi? - Nem törődöm vele? Ez senkinek nem újdonság és ha jól emlékszem ez nem is igazán az én feladatom lenne. Nem az én lányom. Egyébként is, elmúlt már a tini korszaka, hogy bújtassam apui elől, mikor részegen esik be. Tudom, hogy nálunk ez a rész kimaradt, de akkor most vegyek neki rózsaszín plüssmackót is meg babaházat, ahol majd kis csészékből szürcsölgethetjük a beleképzelt teácskánkat?Rám haragszik, de sosem voltam az élete részem, még csak a létezésemről sem tudott, nemhogy oka lett volna bármiért is engem hibáztatni. Bár ne jelentem volna meg azon az átkozott temetésen. Amúgy sem volt igazán sok haszna.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Na végre, valamiben egyetértünk. Ez jó, ez. Haladás. - Tettem hozzá gúnyosan. Csak tudnám akkor mégis mi a fenének jött? Vajon mire számított? Mert ha buksisimire, akkor nagyon rossz helyen kopogtat. Engem a legkevésbé sem érdekel mit művel, kivel teszi azt, vagy épp hol issza le magát  sárga földig, a legkomolyabban hidegen hagy, csak ne hozzám essen be minden egyes alkalommal. Az az ablak akár csukva is lehetett volna, vajon észrevette volna, zavarta volna? Vagy most a balesetin ülnénk? Még csak az hiányozna igazán a ma estémből, ez sem tudom hogy fogom kimagyarázni, még csak nem is én hoztam ide, azt sem mondhatom, hogy már ilyen állapotban szedtem össze.
- Mond, neked teljesen elment a maradék józan eszed is? - Fel is hívhatott volna valakit, mondjuk egy barátnőt, aki vigaszt és támaszt nyújthat részegen hazáig, akinek aztán elzokoghatja a bánatát, mert erre megint csak nem én vagyok a legmegfelelőbb személy. Én nem is ittam, Ő pedig már túl sokat is.
- Ebbe kölyök inkább bele se kezdj. - Ebbe egészen biztosan belefog törni a bicskája. Túl józan vagyok, legközelebb akkor már legalább dobhatna egy üzit, hogy hajnalban számítsak egy súlyos rám zúduló lelkizésre, akkor készültem volna, de így...
- Hozok neked inni. Maradj itt. - Felkeltem, hogy kimenjek a konyhába egy pohárért. Ha már eddig nem dobta ki a taccsot, az talán jó jel és a folyadék majd segíteni fog. Engedtem neki vizet, majd visszamentem hozzá és odanyújtottam neki.
- Azért annyit elmondanál mégis mi hozott ide? - Ez az egy dolog még érdekelne is, felesleges maszlag meg rizsa nélkül. Semmi hangulatom egy ismerjük meg jobban önmagunkat esthez. Semmi keresnivalója a történtek után egy kocsmában, egyedül, a végletekig felelőtlen és még ő sérelmezi, ha nem tekintik igazi felnőtt nőnek, ahhoz előbb taln meg is kéne mutatnia, hogy tud az lenni, de aki most a fürdőmben ücsörög arra várva, hogy hányni fog-e vagy sem, csak egy hisztis liba, aki kénytelen elfogadni dolgokat.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Szerintem nem vagy eszednél, azon kívül meg azt gondolom, hogy képtelen vagy elfogadni dolgokat, melyeken semmilyen módon sem tudsz változtatni, mert azok tőled teljesen függetlenek. - Ennél szebb és érthetőbben, plusz higgadtan már aligha tudnám elmagyarázni vagy bárhogyan is a tudtára adni mit gondolok. Próbálhatna most jönni a családdal, de attól egy, inkább kíméljen meg, kettő, mi sosem voltunk egy család, most mért kellene bármit is erőltetnünk, amit eddig nem tettünk, mert még csak egymás létezéséről se tudtunk? Hazudok, én tudtam a létezéséről, csak pont annyira érdekelt, mint most, ezt mégsem vágom a fejéhez, még báris nem.
Hmm, oké, mondjuk, hogy belemegyek ebbe a kis játékba. De ez a feltevés több sebből is vérzik.
- Először is, szerinted mégis miképpen vonódnék én hozzád? - Mert ez több, mint beteges gondolat. - És már meg ne haragudj Freyácska, de nem te voltál az, aki beállítottál ide, aztán anyaszült meztelenre vetkőztél azt állítva, hogy addig ugyan fel nem öltözöl, még nem rajzollak meg? Ezt akkor minek neveznéd? - Ehhez már kéne egy ital, de még bírom, még a határokon belül vagyunk, vagyis Ő a sajátjain már régen átesett, de az enyémek még állnak. Bár messzemenőleg őrültség, amit állít és amiket itt összehord.
- Tudod te egyáltalán miért csinálod ezt? - Mert ha valóban értelmes magyarázattal, indoklással, bármivel állna elő, azon komolyan meglepődnék. Az élete nagyon is teljes volt eddig is, nélkülem, és már rájöhetett volna, hogy most velem se fog már semmi plusszot kapni. Tehát minek is hívják azt, amikor sorozatosan ugyanazt műveled, ugyanazt a hibát követed el, mégis mindig más eredményt vársz? Az egyetemen nem tanítják?
Mély levegőt vettem, majd ismét rá néztem, bármennyire is próbálkozom, csak egy duzzogó kislányt látok magam előtt. Ettől is annyira nevetséges ez az egész. Elcseszte az egyetlen lányát, most pedig idedobja nekem, hátha kitudok belőle hozni valamit alapon?

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Neked aztán tényleg nem való pia. Én nem akarok veled semmit sem elhitetni, ne légy kölyök. - Hirtelen nem is tudnám eldönteni, hogy gyerekes inkább, nevetséges, vagy nevetségesen gyerekes, vagy fordítva, vagy mindkettő így. De ez még nekem is sok, és még tőle is az. Sok őrültséggel állított már be hozzám, többnyire az ablakon, de ezzel azért sikerült meglepnie, ez eddig a legeszementebb elmélete, mint valami őrült tudós, csak ő nem a laborbab nyomja.
- Ne boríts ki! - Sóhajtottam fel. Ez komoly? Ez most komoly? Tényleg? Nemár! Ennyire buta és naiv már csak nem lehet, mert akkor visszavonom, mégsem rám hasonlít, hanem fogalmam sincs kire ütött, na de őt már a legkevésbé sem akarom megismerni, ez a kis morzsája is rettenetesen sok és kimerítő, hát még ha élőben teljes valójában nyomná.
- Ezt a gyerekes dacolást. Velem? A családoddal? Mire jó ez? Kimaradt a tinikor? - Nem én csináltam, szóval mindezt tartogathatná a valódi szüleinek, bár mostanság több a bajom nekem vele és többet tudok én arról, hogy mi van vele, ami végtelenül... bosszantó. Először is, mert nem érdekel. Másodszor pedig mert ez nem az én bajom.
- Akarsz még rókázni? - Mert ha elmúlt az inger, akkor akár fel is kelhetnénk a fürdő padlójáról. Ilyen állapotban most az egyszer nem fogom kirakni a szűrét, de ha választhatnék, akkor inkább aludjon, addig is csendben van, reggel pedig olaj. Már ezzel is túltettem magamon. Az pedig végképp nem érdekel hogy fogj ezt apuci előtt kimagyarázni, de a hallottak alapján bőven akad fantáziája, majdcsak megoldja valahogy. Ez nem az én asztalom, se a családi dráma, sem pedig a gyereknevelés és szúrjanak tökön, ha egyszer is eszembe jutna csinálni egyet, vagy patkoljak el, mire annyi idős lesz, hogy ilyen hülyeségekkel állít haza az éjszaka közepén.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Mert neked felesleges minduntalan elmondani, egyszerűen vagy nem fogod fel, vagy nem is akarod megérteni. Tudod te egyáltalán miről beszélsz? A nagybátyád vagyok! - Legmélyebb sajnálatomra. Büntetés ez a nőszemély az életemben, ami ellen meg úgy fest, hogy én nem tehetek semmit se, vagyis a normális intézkedések nála nem váltak be.
- Az utóbbi eléggé aggasztó lenne. Mondjuk találhatnál valami hobbit. - Vagy kezdek becsavarodni, de mégis ezt gondolom valamiért, miért akar mindent hozzám kötni, mért akar mindenben rám hasonlítani, vagy pedig minden őrült húzásában hasonlóságot keresni. Már ez a viszony is sok, ami köztünk van.
- Nem is annyira jó poén, amikor a saját fegyvered vetik be ellened, igaz? - Ennyivel le i tudtam ezt a dolgot. Számomra semmit sem változott, sőt inkább rosszabb lett. És a fene se tudja miért ragaszkodik hozzám ennyire.
- Nem édes, mi el se kezdtük... - Csak Ő. De végképp ráunhatna már, ez úttal véglegesen, de kár is erről ábrándozni most. Ez nem egy kibaszott hotel, ahova csak ki-be sétál kedve szerint,vagy amikor épp csatak részeg és nem mer hazamenni és kell neki egy hely.
- Téged aztán megneveltek! - Keltem fel a padlóról. Komolyan kezd kiakasztani és kezdi kihúzni  gyufát. Azt akarta, hogy legyek valaki a számára? Akkor most megkaphatja.
- Felejtsd el! Sehova se mész! Megtudsz állni a lábadon, gratulálok! - Tessék, még meg is tapsoltam a mutatványt.
- Akkor, ha már ennyire jól megy, varázsold be magad az ágyba, gyorsabban, mint ahogy háromig eltudnál számolni, hanem akadsz el a kettő meg a három között. - Ebből pedig nem fogok újabb vitát nyitni. Elegem van belőle, a hülyeségeiből is, meg abból is, hogy hallgassam. Elengedni meg nem fogom ilyen állapotban. Fogalmam sincs mégis hová menne, de nálam volt utoljára, nem ment el az eszem. Innen ki nem teszi a lábát reggelig.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Hát nem kifejezetten erre gondoltam... -  Édes jó istenem. Még a végén kiderülne, hogy ahhoz is konyít némileg és nem csak a bosszantásomhoz van tehetsége, akkor aztán tényleg nem tudnám még feszítővassal se levakarni rólam. Nem, nem. Már így is túl sok mindenben hasonlít vagy akar hasonlítani rám, amit szintén nem igazán értek. Jó családban nevelkedett, jó nevelést kapott, jobbat, mint én valaha is, ezt azért hozzátenném. Mindezek fényében felettébb érdekelné, hogy mi a nyavalyás isten nyiláért lázad ennyire? Annyira szar élete volt? Tényleg? Jujj, képzelem.
- Oké, ebből elég! - Felkeltett az éjszaka közepén, legalább valami fontos lett volna, de mi fontossal tudna is beállítani? Költői kérdés volt. De semmi kedvem tovább hallgatni, ezért csak felkaptam a vállamra, leszarom bárhogyan is kapálózik, kiabál vagy hisztériázik vagy mindet egyben, meg se álltam vele a vendégszobáig, ahol dühömben simán csak ledobtam az ágyra, épp, hogy nem nyekkent.
- Reggelig van még pár óra. Tedd meg azt a szívességet, hogy addig nem látlak, jó éjt! - Azzal már fordultam is ki az ajtón, amit jól be is vágtam magam mögött. Isten verése! Felsóhajtva battyogtam le vissza a nappaliba, na most már kell egy ital. Töltöttem magamnak, majd felkaptam az üveget is az asztalról és kiültem a verandára. Legalább ha újra megpróbálkozik megvillantani bámulatos produkcióját első sorból nézhetem végig az érkezését. És még kérdezik mért nem nősültem meg, miért nincs nekem szükségem asszonyra meg gyerekre, hiszen családra mindenki vágyik, blablabla... Na, ezért! Még csak egy ilyen Isten átka hiányzik az életemből, vagy egyből mindjárt kettő. Fel is kötném magam. Túl durva voltam vele? Ó, nem hinném. Talán így végre legalább felfogta, hogy nem fog velem szórakozni kedve szerint. Eddig még viszonylag finom voltam és engedtem, de a tököm tele van vele meg a hülyeségeivel, komolyan. Ez nem az én nyűgöm. Vigye csak az, akinek kell.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Mégis mit? - Kérdeztem vissza kelletlenül. Azon már meg se lepődtem, hogy egyszer az életben se tudja azt csinálni, amit mondok neki, még akkor se, ha durván belevágom az ágyba. Mit kellene még csinálnom vele. Már belátom, hogy nagyon elrontottam vele a dolgokat, már a legelején, csak nem épp úgy, hogy azt szeretné. Komolyan kezdek attól félni, hogy ez csak rosszabb lesz. Igaz, arról csak is én tehetek, hogy nem szögeztem már le rögtön az elején, hogy hol is van a helyünk egymás életében és engedtem neki, most meg bármit is csinálok vagy nem fogja fel vagy egyszerűen szándékosan nem vesz komolyan, amivel tudja, hogy csak hergel, mégis mi a szándéka  ezzel?
- Te mára már eleget ittál. - Érthetetlen számomra ez a ragaszkodása, ha nem csalnak az emlékeim a legcsekélyebb okot se adta erre, és a legkevésbé se kérek belőle, de ezt már tudja.
- Edward ennyire rossz apa, hogy másik után nézel? Az ő vére vagy, nem az enyém. - Emeltem a számhoz a poharamat. Így őt kéne, hogy érje az a megtiszteltetés, ami az az érzésem, hogy folyton nekem jut, hogy amikor szar kerül a palacsintába mindig megjelenik nálam, mintha bárkije is volnék, vagy tényleg tőlem várni bármilyen segítséget. Van ebben logika? Az emberek általában számukra fontos vagy közel álló emberektől vár támaszt vagy segítséget, nem pedig egy idegentől.
- Nem jöhetsz csak így ide. - Úgy beszélek vele, mintha komolyan azt várnám, hogy megértse, előbb-utóbb valamelyik módszer csak működni fog, csak még azt nem tudom melyik. Mégis mit vár tőlem? Ki legyek az életében? A jó arc nagybácsi, aki mindig tartja a hátát és kihúzza a szarból? Mert arról letehet. Törődni sem az dolgom vele. Sőt, arra se vágyom, hogy megmutassam a bátyámnak, hogy mennyire elbaszta az egészet, mert inkább hozzám fordul a lánya az éjszaka közepén, pedig fikarcnyi oka sincs rá, hogy megbízzon bennem.

Marcus & Freya

Freya & Marcus

- Fogalmam sincs mi ellen lázadsz, de nem gondolod, hogy kicsit elkéstél már vele? Ennyire későn érő nem lehetsz. Amúgy meg nem érdekel. - De ezt már tudja, nem győzöm elégszer a tudtára adni, természetesen mind hiába. De egyszer majd csak felfogja már végre, mert nagyon kezd már tele lenni vele a hócipőm. Eddig még finom voltam, de az én tűréshatárom is véges és higgye el, azt ő nem szeretné kivárni.
- Az életben nem kaphatsz mindig mindre választ. Azt hiszed én mindent tudok? Azt hiszed ismersz? Nem tudsz te semmit. - Mindössze annyit lát, amennyit megengedek neki. De ostobább, mint hittem, ha azt hiszi, hogy nekem nincsenek fel nem tett vagy egyszerűen csak megválaszolatlan kérdéseim, az élet nem így megy, bárcsak ilyen könnyű lenne.
- Mégis megtette. - Talán őt se ismerte annyira jól, mint ahogy azt gondolta, pont úgy, ahogy engem se, csak én nem vagyok a nagyapa.
- Talán mégsem ismerted annyira jól. - Most pedig már kit érdekel, halott.
- Gratulálok, eltartott egy ideig. Azért nézd el nekem, ha emiatt nem pityergek és iszom le magam veled. - Előbb fizetnék egy útszéli kurvának, hogy rúgjon be velem, az legalább hallgat, ha azt mondom neki, Freya még ha megkérem rá, akkor sem képes. Remélem nem gondolta, hogy vele fogok beszélgetni az apánkról, kérdezze csak a bátyámat, ha annyira megakar tudni valamit, engem meg hagyjon békém, nem vágyom lelkizésre, de még ha úgy is lenne biztosra veheti, hogy nem őt keresném meg, és szeretném, ha ez is kölcsönös lenne. Segítettem egyszer, segítettem másodszor is, szóval magyarázza már el nekem, mert nekem ugyan nincs kölyköm, de azért biztosan megfogom érteni hogy is van ez, szoros apa-lánya kötelék van közöttük, de amint szar van a palacsintába, valahogy mindig a képbe kerülök, vajon miért lehet ez?

Marcus & Freya