Ghostbar

Tárgy: Re: Ghostbar 22.10.12 14:34

Jason

Hangosan dübörög a zene, testem automatikusan mozog rá, mozgásom eléggé esetlen és koordináltan, az egyensúly érzékem sem a régi már. Lábamat erőtlennek érzem a sok tánctól, talpam szinte már ég a magassarkúmtól, de képtelen vagyok leállni a tánccal, egyszerűen megbabonázott a zene, lassan én úgy érzem magam, mint ha én lennék a táncparkett ördöge. Becsukom a szemem, megszűnik a külvilág semmi és senki sem számít, csak egyedül a zene, átadva magam a teljes extázisnak, testem mozog a zene ritmusára. Elképzelésem sincs, hogy meddig művelhettem ezt, kissé szédülni kezdtem, ezért kinyitottam szememet, egy pillanat erejéig egy ismerős arcot pillantottam meg, de olyan hirtelen szem elől vesztettem, amilyen hirtelen megláttam. Először csak azt hittem, hogy csak képzelődök, de a kíváncsiságom csak nem hagyott nyugodni, el is indultam felé, hogy meggyőződjek arról, hogy tényleg jól láttam-e, vagy csak a fejembe szállt az a pár elfogyasztott koktél. Nyakamat nyújtogatva tekingettem jobbra - balra, miközben megpróbáltam lábon maradni, nagy nehezen meg kerülve pár táncoló személyt elértem a végállomásomat. Arcomra hatalmas vigyor ült ki, ahogy elé léptem. Az elfogyasztott alkohol mennyiségtől felbátorodva vetettem bele magam a nyakába. Nyaka körül össze kulcsoltam kezeimet, ahogy öltetem. Testemmel hozzá simultam izmos felső testéhez, miközben magamba szívtam férfias mámorító illatát. Alig tartott pár másodpercig az egész, de számomra még is olyan érzés volt, mint ha órákig öleltem volna. Lehámozva róla karjaimat még mindig mosolyogva nézek rá.
- Micsoda kellemes meglepetés. Sabrine szabad napot adott, vagy ő is itt van valamerre? - Kíváncsian nézek rá felvont szemöldökkel. Az eléggé meglepne, hogy Sabrine nélkülem jönne el szórakozni, tekintve hogy barátnők vagyunk, de azt is el kell fogadnom, hogy nem csinálhatunk mindig mindent együtt. Mindkettőnknek kell néha a szabadság, elvégre én sem szóltam neki, hogy ma mi is lesz a programom, mert minden olyan hirtelen történt, egy telefon hívás által vagyok itt, de akikkel jöttem azok vagy már elmentek vagy eltűntek.
- Ugye tudod, hogy nem úszod meg, hogy táncolj velem? - Keze után nyúlok, amit finoman megfogok, hatalmas szemekkel nézek rá, amolyan "nem mondhatsz nemet" tekintettel.

Tárgy: Re: Ghostbar 22.10.12 16:55

Végre, egy nyugodt nap a vörös boszorka nélkül, végre kicsit szórakozhatok, anélkül, hogy Sabrinera kelljen figyelnem, él-e még, nem -e csinált bajt, nem-e rabolták el az oroszok, nem-e drogozott vagy állt fejre a töménytelen piamennyiségtől. Szerencsére a mai estét a családjával, otthonukban töltötte, ezért kaptam kimenőt , én meg úgy döntöttem, ki is használom az időt, elmegyek kicsit szórakozni, ismerkedni. Éppen ezért a ma estén a legjobb formámat hoztam, normálisan felöltöztem, farmer, kék ing,bőrdzseki, parfüm, majd taxival elmentem a Ghostbar nevű szórakozóhelyre, ahol várt már két haverom. Velük beszéltünk meg találkozót, s azt , hogy este majd szórakozunk és csajozunk. Ők ott is voltak már, együtt sétáltunk be, és azonnal a pultnál kötöttünk ki, ahol máris rendeltünk egy-egy tequilát , meg egy-egy sört. Ott iszogattunk, beszélgettünk, közben figyeltük az érkezőket. Nagyon sok jó csaj volt a teremben, jobbnál jobbak. Ahogy fokozódott a hangulat, én is egyre lazább lettem, le is dobtam a bőrdzsekimet, aztán a harmadik tequila után már bevetettük magunkat a srácokkal a tömegbe és elkezdtünk táncolni néhány csajjal. Jól éreztük magunkat, én közben kicsit megszomjaztam, ezért el akartam indulni a bár felé, hogy rendeljek még egy sört, de akkor , váratlanul egy csaj borult a karjaimba. Természetesen magamhoz öleltem, bár elsőre gőzöm sem volt, ki lehet, csak mikor már visszahuppant a talpaira, s kicsit eltávolodott, akkor láthattam az arcát.
- ÁÁ, Helló Veronica - Őszinte mosoly húzódott az ajkaimra,két puszit is adtam neki, majd csak azután engedtem el. Ő totál a vörös ellentéte volt, jófej, nekem sosem szólt be, nem nézett le és néha még flörtöltünk is, szóval nem volt okom panaszra.
- Családi vacsin van, hála égnek. - Vigyorogtam szemtelenül, ebből sejthette Vero, hogy nem repesek a melómtól.
- Még szép, hogy táncolunk - kacsintottam, el is kaptam a derekát, majd közelebb húztam és táncolni kezdtem vele.
- Kocsid működik már, nincs vele gond?- Érdeklődtem, mert legutóbb, mikor lerobbant, én segítettem neki megjavítani. Közben a zene lassult, én meg közelebb húztam magamhoz.

Tárgy: Re: Ghostbar 22.10.12 23:52

Bevallom sok mindenkire számítottam, hogy a mai este folyamán ezen a helyen valami ismerős arcba botlok, de Jason nem volt azon a listán, de ennek ellenére nagyon is kellemes meglepetés volt. Sőt, nagyon kellemes társaságnak mondanám, még akkor is ha eddig nem volt alkalmunk jobban megismerni egymást. Remélhetőleg nem lesz ellenére, hogy csatlakoztam kiváló társaságához, egyszerűen annyira örültem jelenlétének, hogy nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg, jó végre egy ismerős arcot látni. Meglepően jól reagált az ölelésemre. Azt hitem, hogy én fogom meglepni, de Jason lepett meg az arcomra kapott puszikkal. Sosem voltunk ennyire közeli viszonyban, hogy puszi pajtások legyünk, de most cseppet sem bánom, végül is ezzel még semmi rosszat sem művelünk.
- Így legalább van egy szabad estéd, és ha engeded, akkor most én sajátítalak ki. - Szemtelenül elvigyorodok, ahogy felnézek gyönyörű szempárjába. Jól tudom, hogy milyen Sabrine, ezért sem lepődök meg azon, hogy Jason ennyire élvezi azt a pár órát, mikor nem azzal van elfoglalva, hogy vigyázzon rá. De ebből az is kiderül, hogy az idegei kötélből lehetnek, mert már olykor nálam szakad a cérna, ha túl sokáig vagyok vele egy légtérben, hiába vagyok a barátnője.
- Ezzel most megleptél, nem hittem, hogy még táncolni is tudsz. - Csak ne tapossa le lábamat az első lépésénél. Sunyi kis vigyorom szökik arcomra, ahogy észlelem, hogy mennyire is jól mozog, alábecsültem, azt hittem két bal lábbal van megáldva, de tévedtem.
- Minden rendben van vele, mióta hozzá értél azokkal a csodákat művelő kezekkel. - Hagyom, hogy közelebb vonjon magához, kezeimet vállára csúsztatom, csak mosolygok rá a félhomályban. Kissé zavarban érzem magam tánc közben, mert még soha sem élvezhettem ennyire a közelségét és az tény, hogy nagyon is vonzó férfi. Számtalanszor megmozgatta már a fantáziámat.

Tárgy: Re: Ghostbar 23.10.12 0:08

- Kisajátítanál? Hm, megengedem - Nevetve válaszoltam Veronicának, miközben elengedtem az ölelésemből, szimpatikus leányzó volt, kedveltem a társaságát és ő legalább tényleg emberszámba vett, nem úgy, mint a drágalátos barátnője, aki soha egy jó szóval nem illetett. Talán ez bosszantott a legjobban Sabrineban, hogy mindig lenézett, mintha én más lennék azért, mert nem milliárdos szülők neveltek fel, ráadásul nem is a szüleim, hanem csak a bácsikám, és a felesége...Ezeket a gondolatokat gyorsan ki is vertem a fejemből és inkább Veronicára figyeltem, aki káprázatosan nézett ki a ruhájában, nagyon döglesztő volt és ezt a haverjaim is észrevették, akik közben visszasétáltak a pulthoz egy újabb italért.
- Nem félsz, hogy botlábam van?- Nevetve húztam a táncolók közé, de hamar kiderült, hogy nem vagyok olyan ügyetlen. Bár nem tűntem táncosnak, és nem is sokan tudták rólam, még a gimnázium idején egy hip-hop tánccsoportba is jártam, igaz, csak fél évig,mert az edzésekkel nem fért össze és nem volt rá elég időm. Szóval abból a korszakból ragadt rám néhány lépés, egy kis mozgáskultúra , így könnyedén vettem az akadályokat és sikerült a zene ritmusára váltanom, s mindig megfelelően mozdulnom.
- Háát, csak egy kicsit - Kacsintottam rá, nem akartam dicsekedni, vagy ódákat zengeni arról, hogy mit hol tanultam. A zene dallamossága épp kapóra jött, hogy távolabb pörgessem, majd utána azonnal vissza, magam elé, s pár pillanatig úgy táncoltam vele, hogy ő háttal állt nekem, én pedig mögé simultam , karommal elölről öleltem át, majd ismét pörgettem, s visszafordítottam magammal szembe.
- Ezt örömmel hallom, akkor megérte megbütykölnöm. - Egy vigyor kúszott az ajkaimra, a fények eközben váltottak, színes fények villogtak ide-oda, és a modernebb dirty dancing számát nyomták be, amire a lehető legfűtöttebb táncot lehet elővarázsolni. Nem is tétlenkedtem, a filmekből ellesett technikával táncoltam tovább, egyik karommal átölelve a derekát, egész közel húztam magamhoz, homlokom az övéhez támasztottam, figyeltem a lépéseinket, majd felpillantottam rá, mosoly szökött ajkaimra és közelebb hajolva megcsókoltam őt.

Tárgy: Re: Ghostbar 23.10.12 14:49

Alapból jó kedvem van, amit annak a pár elfogyasztott koktélnak köszönhetek, ezért is vagyok a szokásostól kicsivel közvetlenebb vele, de látszólag egyáltalán nincs ellenére.
- Köszönöm, hogy ennyire nagylelkű vagy velem. - Halkan felnevetek, ahogy engedélyt kaptam arra, hogy a mai estére kisajátítsam. Legalább az év ezen napján legyen az enyém, ha már a többi napot Sabrinera szenteli. De úgy fest, hogy ma csak is az enyém és megragadom az alkalmat, hogy jól érezzük egymást együtt és legalább egy kicsit megismerjük a másikat. Mert Jason nagyon is szimpatikus a számomra, csak hát még is ott motoszkál a fejemben egy apró kis részlet, ami miatt még sem közeledek annyira hozzá, mint szeretnék.
- Attól jobban tartok, hogy véletlenül rá lépek a lábadra a magassarkúmmal. - Fülig érő szájjal válaszolok, remélem azért egyikünk sem követi el azt a hibát, hogy a másik lábára lépjünk. Sosem éreztem magam tőle feszélyezve, de most még is kissé zavarban vagyok attól, hogy ennyire közel van hozzám. De megpróbálom tereli a gondolataimat és csak a táncra koncentrálni, hogy mindketten életben maradjunk, legalább a szám végéig.
- Jason, ne szerénykedjél. - Újfent felnevettem, ahogy már azon kaptam magam, hogy átvette a vezetést és már úgy fordulok, ahogy ő akarja. Amikor hátulról átölelt még a lélegzetem is elállt, ritkán van ilyen, de még megszólalni sem tudtam. Minden olyan hirtelen történt, az előtt még háttal álltam neki, most pedig már szemtől szembe vagyok vele, legalább így gyönyörködhetek sármos vonásaiban.
- Jut eszembe, még nem is volt alkalmam meghálálni. Mivel tudnálak figyelmetlenségem végett kárpótolni? - Ha már Jason volt annyira rendes, hogy kisegítsen, legalább valamivel meg szeretném hálálni neki, már csak azért is, mert ritkán találkozok ennyire önzetlen és segítőkész emberekkel. Váltott a zene, ezért közelebb is kerültünk egymáshoz, Jason vezetett én pedig hagytam magam. Mikor homlokunk össze ért csak vártam, hogy innen hogyan tovább. Már éppen azon voltam, hogy elhajlok tőle, mikor ajkaimon éreztem Jason édes ajkait. Nagyon is meglepődtem, de még sem tettem semmit, mindössze viszonoztam. Annyira puha és édes ajkakkal van megáldva, nehezemre is esett elválni tőle.
- Nézd Jason nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - Cseppet elhajolva tőle néztem egyenesen bele szemeibe, kezem még mindig vállán pihent, tekintetem pedig levándorolt szempárjáról azokra az édes ajkakra, amik olyan hívogatóak voltak.

Tárgy: Re: Ghostbar 25.10.12 18:24

Örültem, hogy összefutottam Veronicával, nagyon közvetlen volt, látszott rajta, hogy nem kötelességből szólított meg, hanem azért, mert tényleg szimpatikusnak talált, ezt vettem le a mosolyából és az üdvözléséből is korábban, így nyugodt szívvel buliztam vele és élveztem a tánc minden percét, melyben egyre közelebb kerültünk egymással. A lépések felé sodortak, őt meg felém, csak mosolyogtam, mikor megdicsért, majd szélesebb mosollyal pörgettem meg, mikor megkérdezte, mivel kárpótolhatna.
- Nem is tudom, mondjuk egy vacsorával?- Mosolyogva kérdeztem meg, tényleg tetszett és úgy voltam vele, miért is ne próbálkozhatnék be nála, végül is, nem a főnököm, mint Sabrie, szóval ebből csak nem lehet gond. Azzal meg pláne nem foglaloztam, hogy mit szólna a vörös, hisz tulajdonképp semmi beleszólása sincs abba, hogy a munkaórán kívüli időmet mivel, vagy kivel töltöm. Miközben válaszát vártam, újra közelebb húztam magamhoz, a zene lassult, én pedig nem fogtam magam vissza, s megcsókoltam őt. Nem gondoltam semmire sem, hogy ennek miféle következménye lehetne, egyszerűen csak, abban a pillanatban ezt akartam tenni, ez esett jól. Csókomat viszonozta, amit egyértelműen szabad pályának vettem, el is mosolyodtam, de a következő pillanatban igazán meglepett, mert nem számítottam arra, hogy visszautasít.
- Miért, nem tetszem?- Kérdeztem nemes egyszerűséggel, miközben a tekintetébe fúrtam pillantásomat, derekát még mindig fogtam, s nem engedtem el. Kíváncsi voltam, hogy mi a gondja velem, miért ne szabadna , mi az akadálya annak, hogy jól érezzük magunkat.

Tárgy: Re: Ghostbar 26.10.12 0:59

Minden olyan tökéletes, mint a mesékben, remélem nem fog senki sem éjfélkor tökké váltózni. Élvezem a zenét a fényeket, de főleg Jason társaságát. Ügyesebben birtokolja a táncteret, mint hittem volna. Ez nagy meglepetés, de nagyon tetszik, hogy tudja, hogy mit tesz és, hogy férfi módjára vezet is, ezért úgy lépek, ahogy akarja, egy két forgással megfűszerezve az egészet. Ahogy lassult a zene, úgy bújtam oda hozzá, megszakítva vele az eddigi szemkontaktust bevallom így sokkal könnyebb, hogy nem kell azokba az igéző szemekbe nézni, mert ahogy Jason tud rám nézni, abba egész testem képes beleremegni.
- Hm, legyen, azzal a feltétellel, ha értem jössz. - Ennyit tényleg kiérdemel, hogy annyira kedves és segítőkész volt velem szemben, sőt semmi hátszószándéka sem volt velem, így pedig pláne szeretném valamivel megjutalmazni.
- De Jason nagyon is tetszel, csak... - Elhaló hangon suttogom a fülébe, alsó ajkamba harapdálva gondolkozok el gyorsan azon, hogy most miért is keresek kifogást, arra, hogy miért nem tehetjük meg azt, amire jelenleg vágyunk. Egyetlen egy indokot látok, de egyetlen egy jó érveléssel el tudná űzni az aggódalmamat.
- Sabrine nem hiszem, hogy túlságosan örülne ennek. - Suttogom halkan a fülébe, próbálok ellen állni a csábításnak, de annyira mámorító már az illata, hogy már ettől teljesen lázba jövök. Lassan elkezdem finoman csókolgatni nyakán a puha bőrt, haladva álla vonalán át találva ismét ajkaira. Egyik kezem karakteres arccsontjára simult, még a másik a nadrágja övébe kapaszkodok. Ajkait kezdem el falni, már Sabrine sem számít, mindössze arra tudok gondolni, hogy milyen édes a csókja. Egyszerűen minden lehetséges porcikámmal hozzá simultam, miközben élvezettel csókoltam.

Tárgy: Re: Ghostbar 27.10.12 22:45

- Ez csak természetes - Mosolyogva adtam választ, még mikor feltettem a kérdésem, hogy eljönne-e velem vacsorázni. Azt követően teljesen bele lendültünk a bulizásba, nagyon élveztem a táncot Veronicával, igazán tehetségesen ringatta a csípőjét és én is könnyedén tudtam érvényesülni mellette. Néhányan figyelték is a táncunk, biztosan azon irigyek, akik szívesen táncoltak volna ezzel a lánnyal, de késő, ezen az estén már nem adom át másnak a staféta botot. Sikerült hozzá közelebb kerülnöm, meg is csókoltam, mert úgy alakult a pillanat és azt is éreztetni akartam vele, hogy nekem ő bejön és szívesen benne lennék akár többen is. Azt hittem és úgy gondoltam, hogy ő is így van ezzel, hisz annyira közvetlen volt velem, s már az üdvözlés alkalmával is úgy a nyakamba csimpaszkodott, hogy biztos voltam benne, ez a csaj kedvel engem. De, ahogy a csókunk véget ért, ő úgy húzódott hátrébb, s azonnal azzal jött, hogy ezt nem lehet. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért, mi akadálya annak, hogy mi jól érezzük magunkat ezen az estén.
- Csak? - Mosolyogtam kissé értetlenül, nem akartam tőle azt a dumát hallani, amit már tucatjával hallottam, ha épp lekoptatásról volt szó. Nem akartam, hogy azt mondja, mi egész más csoportba tartozunk, én nem illek az ő köreibe, és a többi. Elég volt nekem mindezt Sabrinetól hallani a nap huszonnégy órájában, mikor kioktatott a viselkedésemet illetően. Tekintetem most mélyen Veronica szemeibe fúrtam, s vártam a válaszát, az okot, hogy ugyan mégis mi az, ami gátat szabhat a körülöttünk forgó izzásnak.
- Sabrine...neki dolgozom, de kit érdekel, hogy ő mit gondol?- Tettem fel a kérdést, azt hittem, hogy majd újabb ellenvetésekbe ütközöm, azonban ehelyett Vero ajkait éreztem a bőrömön, mely egy részről nyugtatott, más részről csak még inkább felkeltette bennem a vágyat, hogy az éjszakát ne akarjam mással tölteni, csak vele.
- Azt hiszem, sikerült meggyőznöm téged. - suttogtam a fülébe, miközben hozzásimultam, majd egyik kezemmel megemeltem az állt, s hosszan csókoltam őt.
- Ne menjünk innen inkább egy nyugodtabb helyre?- suttogtam két csók között, mivel ujjai már az övembe kapaszkodtak, úgy éreztem, nem lesz más lehetőségünk, ha nem szeretnénk paráználkodni nyilt színen, kénytelenek leszünk valahová elmenni, bárhová, csak együtt lehessünk.

Tárgy: Re: Ghostbar 27.10.12 23:17

El sem hiszem, hogy komolyan bele mentem, hogy vele vacsorázok, már csak azért is nem, mert eddig nem vettem észre, hogy kicsit is érdekelném. Talán tényleg nem érdeklem, mindössze csak ez a kárpótolás része, amiért múltkor kisegített. Addig nem tudhatom, ameddig nem küld felém valami jelet, amiből észre vehetném, hogy vonzódik-e hozzám, vagy csak még mindig kislánynak gondol. De, ahogyan tánc közben mozog velem, attól egyszerűen elvesztem az eszemet, főleg mikor hozzá simulhatok, mindezt perce csak a tánc hitelessége végett teszem, na jó talán más miatt is, de Jason közelsége már nem annyira zavarba ejtő, mint eleinte volt. De aztán jött az a csók, amit nem is tudom hogyan gondolt, de tetszik, hogy vakmerő, mert egy pofonnal is díjazhattam volna ezt a megmozdulását, túlságosan tetszett, hogy édes ajkaival rám tapadt. Annyi indokot találhatnék arra, amiért nem szabadna ezt tennem, de még többet találtam ami miatt megtehetem. Ezért is csókoltam vissza, jól szeretném magam érezni és Jason túlságosan szimpatikus számomra, hogy csak úgy vissza utasítsam. Ennyi mindkettőnknek kijár.
- Én is azt hiszem, hogy sikerrel jártál. - Ellágyult hangon szólalok meg, élvezem közelségét, na meg illatát, ami túlontúl kellemes. Már most úgy érzem, hogy beadtam neki a derekamat, képtelen voltam ellenállni férfias csáberejének. Bele mosolyogtam a csókba, mikor meghallottam kérdését. Valójában meglepett, nem hittem volna, hogy ennél tovább merészkedik, de mindig is izgatott ha a férfi kezdeményez.
- Mondjuk hozzám? - Ajkai közé suttogtam, képtelen voltam elválni tőle. Remélhetőleg neki megteszi az, hogy hozzám menjünk, már ha bír annyit várni. Igaz nincs túl messze, de egy motelszoba közelebb lenne, viszont a bácsikám ma nincs otthon és miért lenne az egész ház. Az pedig már fel sem merült, hogy hozzá akarjak menni, hiszen tudom, hogy a munkahelyén lakik és hogy kivel futhatnék össze, bonyodalmakból pedig nem kérek.

Tárgy: Re: Ghostbar 27.10.12 23:57

Ajkai kényeztetése, csókjai olyan hatást váltottak ki bennem, hogy azt hittem, menten a helyszínen leteperem őt, de tudtam, ezt nem tehetem meg, meg egyébként sem vall rám az, hogy egy koszos mosdóba vigyem a lányokat. Sosem voltam az a típus, és kerültem is azokat a lányokat, akik megelégedtek egy szimpla mosdóval. Veronicát meg kedveltem, szóval nem esett volna nehezemre, hogy hazavigyem magamhoz. A gondot talán csak Sabrine jelentette, mivel neki dolgoztam, így náluk laktam, így viszont nehezebb volt a dolgom, hisz elvileg alkalmazottak senkit sem vihettek oda, a saját lakásom meg túl messze volt ahhoz, hogy odamenjünk. Ajkaim elváltak övéitől, csábítóan hangzott, hogy menjünk hozzá, de aztán eszembe jutott,hogy ő is elég messze lakik, hisz legutóbb én vittem őt haza, így nem maradt más választás, mint a Goldwin villa.
- Túl messze..inkább..hozzám- suttogtam két csók között, ajkaim már a nyakára tapadtak, onnan az ajkaira, szorosan húztam magamhoz, s nem akartam mást, csak hogy vele lehessek.
- Gyere, menjünk. - Megfogtam a kezét, nem is intettem a haveroknak, csak felkaptam a dzsekimet, kivettük a ruhatárból Vero ruháit - ha voltak - majd beültettem őt a kocsimba, de mielőtt indítottam volna, ott az autóban is letámadtam egy újabb csókkal, ujjaim a combjára futottak, s egyre feljebb kerültek az öléhez.
- Tíz perc és ott vagyunk. - Mosolyogtam rá, majd elindítottam az autót, és megindultam a villa felé. Útközben néha rápillantottam, és egyre fokozódott bennem a vágy, mikor megéreztem ujjait a combomon.
- Ne csináld, mert nem érünk oda. - Vigyorogtam rá, közben lefékeztem az autót a ház előtt, majd ismét odahajoltam és megcsókoltam őt.
- Csak halkan, már biztos mindenki alszik. - Nevettem halkan, aztán kisegítettem az autóból és bekísértem őt a házba..

Tárgy: Re: Ghostbar 15.11.12 22:03

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Ghostbar 15.11.12 22:28

Alexis

- Hogy a büdös nyavalya állna beléd! - rúgom seggbe hasztalan "haveromat", ki éppen a nappali közepén dögledezik a hátán, mint valami pórul járt, a hátára esett légy. Tudoood, mint amikor chemotox-szal lefújunk egyet és még hosszú percek után is csak azt halljuk, hogy valahol valami jószág zümmög, és pörög mint a búgócsiga. Na, Gale is hasonlóan mutat. Egész éjjel szívott és drogozott, nem csoda, hogy ilyen szinten ki van dőlve. De már akkor megmondtam neki, hogy nem fogom hazacipelni még akkor se, ha taknya nyála fog egybefolyni, és úgy f*ssa körbe magát, mintha legalábbis az állna a szabályok könyvében. E-e... ha rajtam múlik, hagyom ott megdögleni a kifejezetten puhának mondható paplankupacon.
A kanapé rugói, egész éjjel szurkálták az oldalamat, a hátamat. Ennek hála egész éjjel ébren voltam, így ha a kábszer eddig nem is, hát ez akkora karikákat csalt az arcomra, mint az egész fejem. Az pedig nem jó... nagyon nem.
- Ejj... - még egyszer utoljára belerúgok a srác oldalába, majd legyintve, a fejemet rázva célzom meg a fürdőszobának nevezett alkalmatosságot, hol hideg zuhany alá vágva magam támaszkodok neki a falnak, hátravetett fejjel hagyva, hogy a hideg víz felébresszen. Nem lesz ez így jó, kénytelen leszek járni ahhoz a terapeuta szőke nőszemélyhez, ha megakarom élni a következő születésnapomat. Hoppá! Az holnap van... akkor hát nem ezt, hanem a huszonegyediket. Egy bő öt perc múlva tudom csak rávenni magam arra, hogy tisztára mossam magam az áztatás mellett, s amint ezzel megvagyok, már el is hagyom a fülkét, derekamon egy törülközővel. Vizes lábbal csattogok ki a nappaliba, hol a srác még mindig pucsítva fekszik.
- Ha sokáig folytatod, akkor én foglak innen kirugdosni - vágok hozzá egy doboz sört, mire megemelkedik és egy hulla módjára indul el a bejárati ajtó felé.
- Neked is szia! - szólok utána tányérnyi vigyorral a képemen. Istenem, csend, béke és szeretet. Ezt is megéltük.
A gond csak az, mint általában is, hogy most se tudok nyugodtan ücsörögni a valagomon a TV előtt és ezzel elütni a drága időmet. Helyette már megint egy kisebb csomag fehér cucc van a sötét, ütött kopott farmerom farzsebében, én pedig Paradise utcáin bandukolva haladok egy közeli bár felé, hol remélhetőleg egy időre eltudom magam szórakoztatni. A vicces az egészben az az, hogy már bőven estére jár... megint átaludtam egy napot, oje!
Szőke sörényemet egy kurta copfba fogom a tarkómon, miközben elindulok a bár ajtaja felé, ami már nyílik is előttem. Elkerekedett szemekkel nézek végig az azon kifaroló, hatalmas tomporokkal megáldott hölgyeményeken, s garantálom, az állam is a földet veri. Ilyet se látni minden nap. Vagy tán' egyre többet? A meglehetősen színes, és hangos helyiség egy legtávolabbi zugába költözök be, miután az italos pultnál sikerül szerválnom egy egész üveg alkoholt, ami majd átsegít ezen az éjszakán is. Alapjáraton jó csóka vagyok, jó humorérzékkel, olykor tűrhető modorral. De a drog nem mindig hagyja ezt megmutatni. Miközben nagy kortyokban szürcsölöm a kapott italt, tekintetem megakad egy táncos hölgyeményen, kinek láttán rögtön elő is kapom a kis zacskó fehér port, amit magammal hoztam. Szükségem lesz rá...

Tárgy: Re: Ghostbar 16.11.12 18:55

Nem dolgozok kétszer egy helyen, mert sok bár is van Vegasban, és mindegyik érdekel és szeretném megismerni mindegyik lebújt. Amúgy is csak alkalmi munkák ezek, mivel senki nem alkalmaz, mert pontosan tudják, hogy ki vagyok... mármint a York név nem nagyon mond semmit, de minden igazolványomon rajta van a Dr... nincs kedvem hamis igazolványokat gyártatni, az macerás lenne, és lehet olyat kínálni, hogy egy-egy alkalomra felmehessek a színpadra lejteni. Szeretem ezt csinálni, nem tudnám megmondani miért... bár imádom, hogy botrányos dolog, hogy megbámulnak és a nyálukat csorgatják azért, amit nem kaphatnak meg, imádom ahogy az álluk is leesik, és tudják, hogy elérhetetlen vagyok számukra... jó felsőbbrendűnek érezni magamat.
Most valami Ghost bár nevű helyen vagyok, már a neve is megfogott, olyan különlegesnek hangzott...de sajnos a közönség elég szánalomra méltó. A fele már nem is józan, az asztalt támasztja, vagy nagyban horkol...a a másik fele meg már valami tudatmódosító szer hatása alatt maga vizualizálja oda a szép nőket... bár fene tudja ezeknek az embereknek milyen igényei vannak. De lehet melegek, mert senki nem vesz észre...de ahogy látom a többi vonagló nőt se stíröli senki sem.
Rajtam még mindig van ruha, sőt az összes, és mégis egy alak akad, aki úgy gúvasztja a szemeit, mintha már meztelen lennék...vagy lehet undorral néz... egyáltalán látja a szemétől az erdőt?!
Kell egy ital nekem is, mert ezt így nem lehet bírni, így nem móka, nincs kivel játszadozni, kinek dorombolni, hogy utána vadmacska karjaimmal széttépjem...mivel nem szabadna innia a táncosoknak. De belépett egy korombeli srác... meglepő a sok nyálcsorgató, kivénhedt rocker közt. Egy fiatal...talán lehet visszahúzódó kis ártatlan fiúcska, akit örömmel rontok meg...
- Hello... - mászok le a színpadról és odaillegek a srác asztalához, majd nagy lazán leülök, feldobom a lábaimat az asztalra.
- Nem kínálsz meg...vagy mindet egyedül akarod elfogyasztani?! - mosolyodom el pimaszul flörtölő módon.

Tárgy: Re: Ghostbar 17.11.12 15:10

A fények és a hangos zene meglehetősen zavar. Legszívesebben a fejemre húznék egy zsákot, hogy ne lássak semmit, valamint a fülembe dugnék egy füldugót, hogy ne legyen olyan nagy horderejű a zenének nevezett akármi. Menten sírva fakadok, komolyan mondom.
Ennek ellenére nem hagyom el a helyet, inkább kikérek egy üveg whiskyt minek társaságában célzok meg egy sarokban megbúvó, még üresen álló asztalt, amit nem túl elegáns módon - bukdácsolva a számtalan ember között - közelítek meg, majd kényelmesen elhelyezkedve kezdek el nézelődni. Talán ismerős arc után keresek? Nem, ez teljesen kizárt. Inkább próbálom meggyőzni magam, ha már nagyon nem bírnám az ittlétet, akkor a közelben vannak vészkijáratok, és maga a főbejárat sincs túl messze. A gond csak az, hogy ha beszívok és iszok is rá, akkor ez nem fog eljutni a tudatomig még akkor se, ha már előre letisztázom magammal. Inkább üveges tekintettel, teljesen lecsúszva az asztal alá fogom bámulni az imént említett alkalmatosság fedőlapjának alját, emellett a hölgyemények fenekét. Nincs is jobb ennél a tervnél igaz?
Ez egészen addig villódzik nagy intenzitással a fejemben, míg meg nem pillantok egy táncost a színpadon. Nagyokat nyelve és pislogva fésülöm hátra hosszabbra hagyott szőke tincseimet, amit nem sikerült copfba fognom, majd előveszem a fehér porocskát, ezzel elkapva róla a tekintetemet. Soha nem szerettem huzamosabb ideig stírölni senkit, többek között azért, mert mindig én húztam a rövidebbet. Vagy maga a nőnemű egyed keze csattant az arcomon egy nagyot minden egyes alkalommal, vagy az említett fél párjának ökle. Én pedig köszönöm szépen, most nem szeretném laposra veretni magamat, főleg nem egy ilyen helyen. Lehet, hogy berúgva képes vagyok bebeszélni magammal, hogy én vagyok Superman vagy Pókember, de mivel ez a lehetőség jelenleg nem áll fent, mivel tök józan vagyok, nem leszek más, szimplán Jonah. Jonah, aki szeretne fehér bőrű maradni, nem pedig kék és zöld.
Legközelebb csak arra kapom fel a fejem, hogy egész közelről valaki köszön. Hamar rájövök, hogy hozzám szóltak, köszönhető ez annak, hogy egész közel áll hozzám az a nő, akit az előbb kinéztem magamnak. Gyorsan elmormolok magamban egy imát, de végül nem kapom meg azt a "nagyon várt" pofont. Szerencsére.
- Hello - mosolyogva nézek végig a lábán, majd magán az egész jelenséget, ahogy leül mellém és lábait az asztalra rakja. Mintha magamat látnám. Kérdésére először nem tudok válaszolni, hisz már nem csak az ital, de a fehér por is itt illegeti magát. Így csak annyit teszek, hogy az előbb említett cuccok felé mutatok.
- Szolgáld ki magad. Amennyi jól esik - tekintetemből nem tűnik el a kíváncsiság, sőt csak egyre több költözik belé már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, melyiket fogja választani a felkínáltak közül.

Tárgy: Re: Ghostbar 17.11.12 23:04

Szóval egy drogos, mit ne mondjak, nem szeretem őket…bár ezt a srácot inkább sajnálom, mert nem kéne így tönkretennie magát. Találhatna más függőséget is, mint például van egy barátnőm, ő szex függő, amit a pornóban él ki…de ez akkor is jobb szenvedély, mint a drogok. Főleg a kokain, mindig ellene voltam, a gyógyszer egyszer-egyszer még belefér, vagy a marihuána, de a kokain…nem akartam soha lőni magamat, és szippantani se akartam. Nem az én stílusom, azt a kurvák csinálják, akiknek semmi pénzük, és akiknek elcseszett az élete. Azért mert a szüleim barmok, és nem élőlényként kezelnek, hanem bábként, azért még nem fogok magamba dőlni, hanem csak azért is makacs mód élvezem majd az életet, úgy ahogy én akarom, és mellesleg ahogy őket a leginkább bosszanthatja.
De ettől függetlenül, nem az én posztom ítélkezni, nem is ismerem ezt a srácot, de látszik szüksége van egy támaszra, és nekem meg arra, hogy valaki feldobja az estét, mert a néző közönség valami szánalmas. Ha kell, állom a külön szobát, csak menekítsen ki, nem akarok ilyen alakoknak rázni, amikor le se szarnak, és maradjunk annyiban, hányingerem van tőle. Mármint imádjanak, csodáljanak, és ne szinte horkoljanak és böfögjenek.
De visszatérve a srácra, nem zavar, ha drogozik, de mai napra mutathatnék neki valami sokkal jobb élvezetet, amitől tán jobban eldobja az agyát, és tudni fog magáról. Mert tartok attól, ha azt a kis zacskót a mai nap elfogyasztja, akkor azt se tudja majd, fiú-e vagy lány.
Elveszem az üveget, nem kell nekem pohár…mindig is imádtam finom és nőies lenni. Lecsavarom a kupakot és meghúzom az italt.
- Hmmm… whiskey… az egyik kedvencem. De mond csak… mit keres egy magad fajta fiatal srác, egy ilyen helyen… - kérdezem flörtölő hangsúllyal, incselkedő hangnemben. Hisz csak úgy nem ráncigálhatom majd egy szobába, rá kell vennem, hogy ő akarjon velem jönni. Amúgy se kéne a drogot így nyíltan az asztalra tennie, még a végén valaki kiszúrja, és pórul járhat… amiért jó pár év börtön is járhat. De most nem vagyok ügyvédes kedvemben.

Tárgy: Re: Ghostbar 18.11.12 15:31

A jelenlegi zenétől teljesen különböző zengi hangulatos refrénjét a fejemben. Nem tudom, soha nem szerettem ezt a.... ezt a nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Talán epilepszia veszélyesnek jó? Igen, valami ilyesmi. Szóval soha nem szerettem azokat a zenének nevezett cuccokat, melyekben az elektronikus, állandó dobszó és zizegéseken kívül semmi más nincs. Néha még a ritmus is ferdít. Tudom, mások azzal a műfajjal vannak így, amit én magam űzök, a rockkal. Ízlések és pofonok, ezért nem is szoktam senkit elítélni akkor, ha épp ezt a megnevezhetetlen sz*rt említi meg kedvenceként. Elfogadom, persze azt nem tagadom, hogy a lehető legtöbb undorral rendelkező arckifejezésemet villantom meg, de ez van. Most is nagyon zavar, legszívesebben az első kiszemelt ajtón kirohannék, de az ismeretlen táncoslány látványa megbabonáz. Fogalmazhatok így? Még a bekészített porocskát is elfelejtem elfogyasztani, sőt, ránézni sincs lehetőségem már csak azért is, mert hamar megközelíti az asztalomat a hölgyemény. Atya ég...
Kerek szemekkel nézek végig idomain, néha meg-megnyalom kiszáradt számat, nagyot nyelek. Kíváncsian kínálom meg az előttem pihenő itallal, bár a por is felkínálásra került ki, viszont nem nézem ki belőle, hogy használna effajta szereket. Enyhén elnyílt ajkakkal nézem végig, ahogy megragadja a felkínált üveget, majd lecsavarva róla a kupakot meghúzza.
Megütött hangsúlya hallatán nagyokat pislogva nézek körül. Atyám, mi lesz ma még velem...?
- Hát... nem volt jobb dolgom... havert úgy kellett kirugdosni a lakásból, nem akartam a rumliban ücsörögni - vonok vállat - Emellett gondoltam körülnézek itt is, bár legszívesebben elhúznám a csíkot, annyira nem fekszik ez a zene... a sajátom sokkal nyugisabb - persze, már amikor. Elégedetlenül fogom meg a fejemet ezzel is jelezve, mennyire zavarja a füleimet a már sokszor említett zaj, ugyanis annak felel meg. Összecsomagolva a kis zacskót süllyesztem bele a kabátom zsebébe, majd megragadva az üveget, ami az előbb még a lánynál volt, én is leküldök egy-két kortyot, hátha ez majd feledteti velem a zene súlyosságát.
- Elég unalmas fazonoknak tűnnek - biccentek a nagyokat böfögő öltönyös alakok felé, akik a színpadkörül ücsörögnek vagy ácsorognak, de még se képesek arra, hogy élvezzék a hölgyek jelenlétét...velem ellentétben.

Tárgy: Re: Ghostbar 26.11.12 20:27

- Akkor gyere, mutatok egy halkabb helyet. - végre! Én se bírom tovább hallgatni ezt a zajt, és mivel ő sem érzi itt jól magát, egy hátsó szoba pont jól jön.
Odaintek a főnökömnek, hogy lenne egy kuncsaft. De nem győzöm hangsúlyozni, nem vagyok kurva, csak vonaglanom kell, egy kis öltánc, maximum a melltartóm levételéig mehetek el. Bár azért a magam ura vagyok, azt csinálok, amit szeretnék.
Csak ugye, ha belemegyek a a szexbe, de valami gebasz lesz, akkor a saját marhaságom miatt kerülök bajba és olyankor nem vállal értem felelősséget a góré.
- Ott nyugodtabban tudod elfogyasztani, ha akarod. - gondolok a drogra, ha már ennyire ragaszkodik a cucchoz, ne közönség előtt csinálja.
- Nyugi, a vendégem vagy. - ha ez visszatartja, mert eléggé sokba kerül egy magánszám.
- Gyere. - kelek fel és a kezemet nyújtom felé. Ha elfogadja, akkor elvezetem hátra egy sötét kis szobába.

Tárgy: Re: Ghostbar 26.11.12 20:48

Kiszáradt szájjal, gyermeki tekintettel pillantok a szőkeségre, miközben kénytelen vagyok megnyálazni a számat. Egy kis fejrázás az, ami észhez térít, így torok köszörülve kihúzom magam, miközben közelebb hajolva próbálok... olvasni a szeméből? Mégis mi van, médiumnak, vagy látnoknak képzelem magam? Hogy a fenébe tudnék olvasni a szemeiből valakinek? Tiszta hülye vagyok az hét szentség.
Mikor megemlíti a kis port, amit magammal hoztam, de nem is foglalkozva kijelentésével, inkább visszateszem rá azt a vákuumos zárat, ami mind idáig rajta volt, majd a helyére, magyarán, a kabátom zsebébe süllyesztem. Úgy érzem jelenleg nincs rá szükségem, elég kába vagyok én nélküle is. A zene kis híján kirobbantja a dobhártyáimat a helyéről. Persze én magam is, a bandával együtt jó nagy zajt szoktunk csapni, de én abban nevelkedtem, azt a fajta zenét szeretem és csinálom is, nyilván nem egy másik hangos fog tetszeni, ami mellesleg kilométerekre áll tőlem. Ja és hozzá kell tennem, hogy agyroncsoló is, semmi ritmusa a megállás nélküli döngésnek.
- A v...vendéged? - tudakolom értetlenül. Na mi van csávókám, nehogy azt mond, hogy még nem volt ilyenben részed! Mert volt, nem is egyszer...
Amint megemelkedik a székről és a kezét nyújtja felém, egy mély sóhaj kíséretében ragadom meg az apró, puha kacsót, és már lépek is ki az asztal takarásából, hogy követhessem őt.
Egy bő másfél percig kerülgethetjük az asztalokat, mígnem rátalálunk egy sötét folyosóra, és egy sötétbarna ajtóra, aminek a túloldalán nyilvánvalóan egy szoba húzódik. Ez hamar be is bizonyosodik tekintettel arra, hogy a fa tákolmány kitárul előttem, én pedig kíváncsi tekintettel fordulok a még mindig ismeretlen nő felé.

Tárgy: Re: Ghostbar 26.11.12 21:59

- Valami baj van!? - jesszusom, mintha egy szüzet készülnék megrontani, de hát nem kell csinálnunk semmit, ha nem akar, ha meg igen, én nem vagyok a jó elrontója...csak el akartam szakadni kicsit onnét, de itt sajnos nem léphetsz csak úgy le, hogy eleged van, vagyis én megtehetném, de nem elmenni akarok, csak kicsit szusszanni egyet, és hallani, amit gondolok, mert ez a dübörgő zene már kiveri a dobhártyámat...meg tényleg szerettem volna kicsit egyedül lenni, nem a sok nyálcsorgató részeg balfék közt. És ez a srác szimpatikusnak tűnik, szóval nem tudom hol itt a baj...látszódott, hogy ő se akar ott lenni, én se, és eléggé nézett is, mintha egy maga fajta srác nem kaphatna meg, egy ilyen fajta nőt, mint én?! Pedig megkaphat...bár lehet csak azért, mert most mentőövnek használom kissé.
- Nyugodj meg, ha nem akarod, nem csinálok semmit...csak üldögélünk, és még beszélnünk se kell...csak bevallom, már zavart ez a zene, és kicsit jó lenne pihenni...de ha szeretnél, bármit...csak mond! - nem vagyok jó tündér keresztanya, de mehet a műsor is, ha szeretné. Csak a színpadon vonaglás most kicsit sok volt, és olyan közönség előtt fárasztó is.

Tárgy: Re: Ghostbar 07.12.12 22:40

- Nem, nem, nincs semmi - rázom meg határozottan a fejem, ezzel megpróbálva kiűzni elmémből a kábultságot. Furcsa, egy csepp fű sincs még bennem, ennek ellenére úgy viselkedek, mint aki töményet vedelt egész éjjel, vagy már megjárta a füvek végtelen pusztáját. Jó is lenne néha nem tagadom. De addig is próbálok nem a formás idomokra koncentrálni sokkal inkább magára az egész teremtésre.
- Csak üldögélni néma csendben? - húzom gúnyos mosolyra számat, majd halkan felnevetve, fejemet rázva folytatom - nem tudom, de aligha erre lennék most rászorulva. Néma csend? Megőrjít... persze ez a zaj se jobb, viszont maga a némaság még ennél is idegölőbb - teszek pontot a végére, majd lenyomva az ajtó kilincsét, belököm azt. A szoba sötétséget rejt magában. Semmi fény, még az utcáról se szűrődik be a félhomály. Egyáltalán van itt ablak? Amint ez megfordul a fejemben, rögtön a szemközti falra tapasztom a szememet, amit megvilágít a tömeget rejtő terem gyenge, de segítő fénye. És a sötétítők be vannak húzva... hát ez a sötétség forrása. Megengedve magunknak azt a luxust, hogy lássunk is valamit, elhúzom a sötétítőket, így a hold kékes fénye rögtön félhomályt varázsol a szobába. Egymás sziluettjei már tökéletesen láthatóak. Királyság.
- Nos? - lököm be magam mögött az ajtót, visszatérve hozzá, majd ráfordítva a zárban talált kulcsot, a nőre pillantok alaposan végigmérve sötét alakját. Vékony, formás lábak, csinos, szemre való derék, csípő. Nem is értem miért voltam annyira megszeppenve az imént...

Tárgy: Re: Ghostbar 08.12.12 20:57

Ez a beszéd...fene akar itt csöndben üldögélni, mintha valami kamaszok lennénk az első randin. Ez egy ilyen hely, itt a testedet árulod, abból élsz meg mennyit mutatsz meg magadból és mennyire elégíted ki az ügyfeledet. Amennyire jó vagy, annyit érsz... mint amikor pincér voltam. Ha kedvesen mosolyogtam, és figyeltem a vendégeimre, akkor busás borravalót kaptam. Ez ugyanez, csak itt már a tettek mezejére kell lépni, nem csak mosolyogni kell. Bár ez a srác, ha tudna, akkor se fizetne valami sokat... mivel inkább drogra költené a pénzét, mintsem nőkre, pedig kifejezetten jóképű, bár nem az esetem, bár még nem találtam meg...de a lényeg, hogy ez a srác bárkit megkaphatna, akkor miért fojtja tudatmódosító szerekbe a bánatát?!
De nem az én dolgom, és nem vagyok orvos, hogy gyógymódot ajánljak, és nem vagyok senkije sem, hogy aggódjak vagy bármi ilyesmi.
Ő csak egy zűrös ügyfél, nem több.
- Nos?! - lépek oda hozzá lassan, kimérten minden apró lépést, ahogy magassarkúm visszhangot ver a szoba némaságában, mintha be akarnám cserkészni a zsákmányomat...bár honnan tudjam, hogy nem én vagyok-e a célpont, és ő a vad?!

Tárgy: Re: Ghostbar 08.12.12 21:31

Többször nézem végig a nő csinos alakját akkor, mikor még csak a folyosóról szűrődik be a fény, de már akkor is, mikor elhúzva a sötétítőt, adok egy kis keretet a testének. Kiemeli bizonyos pontját, igazi vászonra illő kép. Arcomon meg-megjelenik egy kajánabb vigyor, amit csak a hold ezüst fénye tud valamelyest megmutatni, talán még az sem. Ennek ellenére az elmúlt öt-tíz percben érzett enyhe félelmem és kétségbeesésem, pillanatok alatt foszlik semmivé és térek át a jelenbe, ide a szobába, a négy fal közé, hol egy teljesen idegen nővel vagyok összezárva a jóvoltamból. Elvégre én zártam be az ajtót kulcsra nem? Kérdésemre kérdéssel felel, mi az én szokásom szokott lenni, épp ezért húzom gúnyos mosolyra a számat.
Kihívóan nézem végig ahogy lassan, kimérten lépked felém, szinte eltudom képzelni, ahogy a filmekben, úgy az én szemem is megcsillan egy dáma láttán. Amint elég közel ér hozzám ahhoz, hogy kinyújtott kézzel hozzá érhessek, már meg is teszem az első, kezdeményező lépéseket. Nem tudom mit szabad, mit nem szabad az esetében, de ha már kinézett magának, akkor egy kicsit játszunk már úgy, ahogy én szeretnék.
Hosszú ujjaimmal, nyaka puha bőrét cirógatom meg, ahogy kinyújtom a kezemet, s egy laza, finom, óvatos mozdulattal húzom tovább a melle irányába, ám, hogy ne legyek túl tolakodó, csak elsiklik a kezem mellette, így dereka vonalát követve. Félrebiccentett fejjel, komoly tekintettel figyelem az arcát, próbálva leolvasni róla egy-két dolgot, de a sötétség ezt nem teszi lehetővé. Így inkább csak maradok annál, hogy... semmit a szemnek, mindent a kéznek. Kicsit megfordult a szólás-mondás nem? Minden esetre tetszetősebb.
Téve felé egy kisebb lépést, már elég közel állok hozzá ahhoz, hogy pontos rálátásom legyen felülről a kebleire.
- Azt hittem a mai napom is a megszokott ütemben fog végigszáguldani - sóhajtom halkan egy gyermeteg mosoly kíséretében.

Tárgy: Re: Ghostbar 08.12.12 22:36

- Ne csinálj úgy, mintha egy lány lennék, akit a bálra akarsz elcsábítani... - mosolyodom el, és kezét megfogva a mellemre teszem, pontosabban be rögtön a melltartó alá. Egy kacér pillantással nézek rá, ajkamba harapok... hisz mit járjuk a fölös köröket...bár az autót is el kell vinni egy próba körre, mielőtt megvesszük. De szerintem velem nem kell úgy bánni, mintha valami szűzlány lennék...pontosan tudja mi vagyok, nem kell szemügyre vennie. Ha szexet akar, még mondani se kell.
- Bár nem fogok hazudni, olykor szeretem a gyengédséget is... - ha úgy törődnek velem, mintha nem lennék valami kurva...de ácsi, nem is vagyok az, hisz csak táncosnő vagyok, és a szex egyfajta gratis inkább, mintsem munkahelyi feladatom.
- De te hogy szeretnéd... mi legyek ma...csakhogy még izgalmasabban összekuszáljam a napodat?! - mosolyodom el kacéran, hisz játszadozhatunk is, hisz mindig az ügyfél hozza a szabályokat.

Tárgy: Re: Ghostbar 09.12.12 9:43

- Bevallom, soha nem volt még szerencsém lányt bálba csábítani, szóval nem tudom miről beszélsz - jegyzem meg. Persze volt már szerencsém egy bálnak nevezett csődületre annak idején az iskolába, de oda pár nélkül érkeztem, s pár nélkül távoztam. Arról persze nem kell szót ejteni, hogy a két állapot közötti időben, elvettem egy lány szüzességét.
Mikor megfogva a kezemet, a melltartója alá vezeti azt, egy pillanatra megremegnek a térdeim, de határozottan megmakacsolva magam, megvetett lábakkal lesem a nő arcát, miközben kezem a mellével játszik.
- Valóban? Akkor ez nem egy olyan "bár" alkalom? - biccentem félre a fejemet, miközben téve még egy lépést felé, kis híján testünk összeér. Szinte zihálva veszem a levegőt, ahogy számtalan kép megjelenik előttem, mi mindent tudnék kezdeni a nővel, de mivel nem tudok semmit a kilétéről, nem merek kezdeményezni. Nem vagyok beszari kisgyerek, ezt kikérem magamnak. Épp ezen gondolat következtében teszem rá kezemet a csípőjére, majd úgy fordulva, hogy az ágy felé hátráljak, megközelítem a méretes fekvő alkalmatosságot.
Lehuppanva szélére pillantok fel a nőre, majd kérlelő tekintettel próbálom az ölembe invitálni. Ha netán nem tetszene neki, nyugodtan helyet változtathat. Ó, micsoda jószívű gyermek vagyok igaz? Megengedem, hogy válasszon...
- Hogy mi legyél?... - teszem fel végül a kérdést inkább magamnak, mint neki - Bármi, csak ne egy kegyes szüzecske - kérlelem, bár inkább hat parancsba adásnak.

Tárgy: Re: Ghostbar