- Akkor már ketten vagyunk. - nevetem el magamat, hisz én nem is voltam a bálomon, mivel épp az akkori pasimmal voltam valahol... megmosolyogtat a gondolat, hisz elég részeg is voltam, jesszusom...pezsgőztünk, és egyszer csak előkerült egy adag fű is. Sosem szívtam akkor még egy szál cigarettát sem, és emlékszem köhögtem az első slukktól, piszkosul kaparta a torkomat, mert letüdőztem rendesen. De aztán sikerült összeszednem magam, nem akartam, hogy a srác bénának tartson. Tudom, nehéz elhinni, de nem én voltam az iskolában a menő lány, nem is akartam az lenni, pontosabban, ha akartam is volna, mindenki tudta kinek a lánya vagyok, ami miatt mindenki félt volna tőlem alapból, bár pont ezért nem akartam középpontba kerülni. De nem kell félni, nem stréber voltam, csak általánosban még nem tudtam, hogy van világ. De nem a legjobb sráccal kezdtem aznap, ő csak a nevemre hajtott, de megszívta, mivel a csodálatos este után,ami megjegyzem pocsék volt, és még tudatlanul is jobban tudtam volna dugni, mint ez a srác...de másnap csak szimplán szóltam a két bátyámnak, akik laposra verték a srácot, és mellesleg nem láttam többi a városba sem.
De visszatérve ehhez az édes kis fiúhoz, kicsit talán arra a srácra emlékeztet...meg se lepődnék, ha ő lenne az... de nem, az a fazon egy lúzer volt, ez a srác pedig csak azt hiszi magáról, hogy egy szerencsétlenség.
- Szerintem határozottan kijelenthetjük, hogy nem...ez nem "bár" alkalom. - mosolyodom el, ahogy mellemet kényezteti. Komolyan, a legjobb dolog az a mell, egy nő életében. Tekintélyt követel, és irányítani lehet vele a pasikat, és mit ne mondjak, első magányos alkalmamkor is, hosszú percekig csak a mellemet simogattam.
- Az nem is szeretek lenni... akkor már inkább az a lány, akivel bármit megtehetsz... - mászok az ölébe.

Egy újabb pörgős este köszöntött be a bárban, a vendégek csak úgy tolongtak, főleg a csitri cicababák, akik már egy mosolytól elmennek. Persze, ez az este is kapóra jött, úgy, ahogy a többi, egyrészt, ilyenkor mindig több jattot kaptam a cicababáktól, másrészt, legeltethettem a szemem és kedvemre válogathattam közülük. Mivel én voltam a koktélrészlegnél, és persze nagyon jó kis trükköket alkalmazva dobáltam a shakert, mindig akadt közönségem, főleg hölgyek társasága. Egyébként is, inkább ők koktélozgattak, a férfi vendégek megelégedtek a hagyományos sörrel, vagy valamilyen tömény itallal. Éppen egy koktélkeverés után takarítottam le a pultról az ott maradt citrom-és gyümölcsdarabokat, amikor egy szőke szépség ült le velem szembe, és rendelt tőlem egy sex on the beach-et. Elkezdtem keverni, közben társalogtunk, majd mikor az ital elkészült, mosolyogva csúsztattam elé.
- Kedves egészségedre. - Mosolyogva figyeltem, ahogy elveszi az italt, hálaként végig simított a kézfejemen, majd a kóstolás után kuncogni kezdett.
- Ez mennyei, kíváncsi vagyok, miben vagy még ilyen jó. - Nevetve hajolt közelebb, mire én is közel hajoltam, majd a fülébe súgtam. - Műszak után megmutatom. - Vigyorogva kiegyenesedtem, akkor csapódott a mellkasomnak egy öngyújta, mire összeráncolt szemöldökkel pillantottam körbe, hogy vajon melyik baromnak támadt kedve dobálódzáshoz. Aztán megláttam Barbarát a pultnál, és már hallottam is szavait, melyek egyáltalán nem tűntek kedvesnek, sőt...Valamiért az utóbbi időben mindig így viselkedett velem, főleg, ha más csajokkal beszéltem. Elnézést kérve a szőkétől, átsétáltam a pult másik végébe, oda, ahol Barbi ácsorgott.
- Nahát, én is örülök , hogy látlak - Szavaim kicsit gúnyosra sikeredtek, de csak azért, mert ő sem kedvesen köszöntött. - Mi újság szivi? Mostanában nem jártál erre.- Rámosolyogtam, közben levettem egy üveget a polcról, és egy poharat is. - Kérsz egy koktélt?-

- Igen, ennyire - Mosolyogva válaszoltam, közben bekevertem egy koktélt az egyik vendégnek, szépen pohárba töltöttem az italt, majd elkezdtem díszíteni a pohár szélét.
- Ami azt illeti, te is hiányoztál, rég láttalak már itt. - Mosolyogva válaszoltam gúnyolódására, tőlem egészen hihetően hangzottak a szavak, ez volt talán az egyik pozitív tulajdonságom, képes voltam bárkit levenni a lábáról, néhány kedves mondattal. Éreztem, hogy haragszik rám, gyanúm is volt, hogy miért, de úgy gondoltam, nem lesz nehéz kiengesztelnem pár kedves szóval és mosollyal. Közben a magas talpú pohár szélére egy koktélcseresznyét tűztem, az ital tetejére pedig egy apró kis virágot illesztettem, majd az elkészült remekművet átadtam a fizető vendégnek, a pénzt pedig betettem a kasszába, és csak azután léptem oda Barbarához újra.
- Whiskey, a sex on the beach után? - Vigyorogva pillantottam rá, de azért kézbe vettem egy poharat , tettem bele jeget és töltöttem neki whiskeyt, egy kicsit megspékeltem citrompermettel, hogy nehogy panasza legyen a kiszolgálásra. - Tessék, a ház ajándéka. - Kacsintva toltam elé az italt, majd a pultra támaszkodva közelebb hajoltam. - Hm, amit csak én tudok megadni? Nos, zárás után épp ráérek, ha gondolod. - Perverz vigyor kúszott az ajkaimra, naná, hogy azonnal szexre gondoltam, persze, valójában tudtam, hogy miért jött, de ettől függetlenül szerettem húzni az agyát. - De, találkozhatunk a mosdóknál öt perc múlva. ha már feszít a vágy - vigyorogva suttogtam a fülébe, de már arrébb is álltam, mert újabb koktélt rendeltek, én meg nem fecserészhettem csak úgy a pult mögött. Egyébként sem tudtam volna odaadni neki ott az anyagot, mindenki szeme láttára, valahogy félre kellett vonulnunk, és a mosdót találtam a legideálisabb helynek az üzlet lebonyolítására.

Szavaimra elhúzott szájjal megrázom fejemet, nem hiszem el, hogy képes ezt tenni velem, biztosan tudja, hogy mekkora hatást képes rám gyakorolni, csak hogy most leszek annyira erős, hogy semmibe tudjam venni azt az elképesztő vonzerejét, amiért annyira tudom utálni. Na meg magamat is, amiért képtelen vagyok nemet mondani.
- Amire rájöttem, hogy szemrebbenés nélkül tudsz hazudni, szóval nem hiszem el, hogy hiányoztam volna, felesleges hazudnod. - Számomra Oliver és az őszinteség két különböző dolog. Meg hát van egy olyan elméletem, hogy a férfiak nem azért hazudnak, mert akarnak, hanem mert másra nem képesek, mert genetikailag hazudásra vannak kódolva. Úgy születnek, hogy az egyik fő tulajdonságuk, ami az életben maradáshoz kell az nem lehet más, mint a hazudás, ami a hiszékeny libák el is hisznek, de én nem leszek többé már olyan, nem akarok csak egy trófea lenni, vagy egy a sok közül.
- Változott az ízlésem és nem csak ebben. - Csak egy kicsit célozgatok, bár az kérdéses, hogy Oliver ebből mennyit vesz magára. Végig néztem, ahogy precízen tölt nekem, látszólag nem utálhat annyira, ha nem köpött bele a poharamba, de majd szemmel tartom.
- Túl kedves vagy ahhoz, hogy felmerüljön bennem a gyanú, hogy akarsz valamit. - Eddig semmi jó sem sült ki abból, ha hagytam, hogy más intézze a számlámat. Benne pedig főleg nem tudok megbízni, de máshoz nem tudtam most fordulni vágyaimmal.
- Ennek a kis szöszi biztosan fog örülni, mert ezüstálcán kínálta fel magát neked, nézzél csak rá, mindjárt kiesnek mellei a ruhából, annyira imponálni akar neked, ezek után nem okozhatsz számára csalódást. - Komolyan mondom visszafogottnak érzem magam ebben a ruhában, amit induláskor gyorsan magamra kaptam. Erőltettem magamra egy műmosolyt, majd egy húzással kiittam a pohárból a whiskyt, ami kellemesen mardosta torkomat.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire vágyok már rá. - Sokkal jobban, mint a vele való szexre, mert sokkal intenzívebb érzés, mint akármilyen orgazmus. Ennek ellenére is, ráérősen gyújtok rá még a pultnál, utána indulok el a mosdok felé, neki dőlve a bejárat előtt a falnak, nyugodtan szívom cigarettámat, ameddig rá várok.

- Most miért töröd össze a szívem?- Kaptam oda kezeimmel egy pillanatra, majd közelebb hajoltam és mélyen a szemeibe pillantottam. - Mondom, hogy hiányoztál, te vagy a kedvenc fogyasztom. - Rákacsintottam, mások azt hihették, hogy ő lehet az, akinek a legtöbb koktélt keverem, de azt nem tudthatták, hogy valójában drogot árulok a kiscsajnak. Egyébként a bókom részben még igaz is volt, mert hozzá képest főként lecsúszott pasasok vásárolták az anyagot, meg hülye középiskolások, akik azt se tudták, hány fülbevalót lőjjenek a fülükbe. - Áh, szóval már nem buksz rám, nagy kár..- Tettem egy sejtelmes megjegyzést, és rámosolyogtam, de ekkor megint leintettek. - Egy pillanat, hív a kötelesség. - Arrébb lépve kivettem három sört a hűtőből, kibontottam azokat, majd átadtam a három csávónak, elvettem érte az összeget, azután visszaléptem Barbarához. A zene ekkor már hangosab bömbölt, rengetegen tolongtak a tánctéren, így a szavakat is nehezebb volt már meghallani. Ez miatt még közelebb kellett hajolnom, át a pulton, hogy értsem is, mit mond a lány.
- Én mindig kedves vagyok Barb. - Rámosolyogtam, majd amikor a szöszit említette, egy pillanatra abba az irányba pillantottam, aztán visszafordultam, közel hajoltam Barbhoz és a fülébe súgtam. - Nekem te jobban tetszel. - Aztán elhajolva rámosolyogtam, persze, hogy füllentettem ezúttal is, hisz a szőke ugyanúgy tetszett, mint Barbara, de pontosan tudtam, mit szeretnek hallani a nők, és az esetek kilencven százalékában mindig sikerem volt.
- Csini a ruhád. - Jegyeztem meg egy mosollyal, de újabb kérés érkezett a pult végéről, így lebeszéltem vele a találkát, majd mentem a dolgomra és kiszolgáltam a fogyasztókat. Néhány perccel később intettem az egyik társamnak, hogy vegye át kicsit a helyem, míg kiugrom a mosdóba. A dzsekim belső zsebéből könnyedén vettem elő a kis tablettás zacsit, majd a farzsebembe csúsztattam, aztán hátrasétáltam a mosdókhoz, és hamarosan rá is találtam Barbarára, éppen cigarettát fújt a levegőbe. - Helló - Mosolyogva támaszkodtam meg kezemmel a feje mellett, tenyerem a falat érintette, s kicsit közelebb hajoltam hozzá. - Szóval , mire is lenne szükséged?- Kérdeztem egészen közel hajolva hozzá, miközben végig pillantottam rajta, majd a szemeibe néztem.

- Hajj, mióta lettünk ennyire visszahúzódóak?- Értetlenül figyeltem a viselkedését, ahogy velem bánt. Legutóbb még a pilláit is rebegtette, most meg egy kedves szó sem jött ki a száján.
- Ó bocs, ha belemásztam a privát szférádba. - Eltoltam magam a faltól, így már nem voltam olyan közel hozzá. Alaposan körbepillantottam, hogy nem-e figyel minket valaki, és mivel senki sem látott és hallgatózott, nyugodtan beszélhettem vele az üzletről. - A szokásos anyag, illetve van egy új is, Teva a neve és ne kérdezd mit jelent, mert gőzöm sincs. Hasonló, mint az extasy, csak olcsóbb és kevesebbet kell belőle bevenni. - Egész halkan beszéltem, hogy tényleg ne hallja senki. - Szóval mit adhatok?- Kérdően pillantottam rá, de mivel ekkor feltűnt egy férfi a folyosón, gyorsan visszarejtettem zsebembe az anyagot, majd álcázásként megcsókoltam Barbarát és úgy fordultam be vele a mosdó ajtaján, ezzel jelezve, hogy ne zavarjanak. A pasas valószínűleg vette a lapot, mert nem nyitott be, én meg kimásztam Barbara szájából és rávigyorogtam. - Melyikből kérsz? Vagy folytassuk, amit elkezdtünk?- Szemtelen mosolyt küldtem felé.

Őszintén nem tetszett az a sértettség, amit felőle éreztem, nem is tudtam mire vélni, hisz sosem ígértem neki semmit, csak játszadoztunk egymással és ezzel ő is pontosan tisztában volt. Ha annyira jókislány lett volna , biztosan nem nyitja szét a lábait nekem, de így mit mondhatnék? Nem vagyok felelős az érzelmeiért.
- Mégis mit? Azt, hogy eltöltöttünk együtt egy kellemes estét? Soha nem ígértem semmit, jól ismertél, tudtad, mire vállalkozol, mikor beültél az ölembe...szóval, ha kérhetlek, ennyire ne utálj. - Jegyeztem meg neki, csak úgy mellékesen, hogy legyen tisztában a dolgokkal és a véleményemmel.
- Nem próbáltam, nem drogozom és eszem ágában sincs megmérgezni a vevőimet, csak normális anyagot árulok. Te nagyon megváltoztál, tök paranoiás vagy. - Jegyeztem meg, nem tetszett, hogy ilyen irányba fordult az élete, mert pár hónapja még egy életvidám csajnak tűnt, aki nem vette zokon, ha néha bókoltam neki. - De rendben, megkapod a szokásosat. - Fűztem hozzá, de akkor jelent meg a pasas a folyosón és kénytelen voltam cselhez folyamodni. A csókot követően már a mosdóban voltunk, kicsit meglepett, hogy nem kaptam érte pofont, a korábbi viselkedését figyelembe véve szinte már számítottam rá. - Hm?- Meglepett a következő kérdése, felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy közelebb lépett hozzám, ajkaimra még egy mosoly is húzódott, de aztán, a következő szavai után már elment a kedvem az egész csevejtől.
- Köszi, kedves vagy. - Vigyorogva gúnyolódtam, majd elővettem farzsebemből a kis zacskóba csomagolt extacyt, és odaadtam a kezébe. - Száz dollár lesz. - gyorsan le akartam tudni az üzletet, mert nem volt kedvem tovább hallgatni a vádaskodását, és azt, hogy mennyire haragszik rám valami olyasmiért, amit együtt követtünk el.

A hosszas fecsegésére nem akartam figyelni, de mikor azt mondta, hogy sajnálja azt, hogy nem bízik bennem, felvontam a szemöldökeimet. Nem tudtam eldönteni, hogy gúnyolódik, vagy komolyan gondolja, egy pillanatig értetlenség futott az arcomra. - Nem kell megbíznod bennem, de Barbara, jó lenne, ha rádöbbennél arra, hogy nem vertelek át. Jól éreztük magunkat, és ennyi. - Vállat vontam, nem éreztem azt, hogy többet kellene beszélnünk a dologról. - Jah, eltudom képzelni mennyire. Figyelj Barbara, sok más díler van, akitől tudnál szerezni anyagot, csak keresned kell. Ha ennyire utálsz, jobb, ha többet nem is jössz hozzám. - Vágtam rá, mert nem éreztem úgy, hogy ennyire kiérdemelném az utálatát. Közben közöltem vele az árat is, ami szintén nem tetszett neki, bár ezt meg tudtam érteni, én biztos nem fizettem volna ennyi pénzt némi turbószerért. - Mindenkit így lehúzok, valamiből meg kell élnem, de tudod mit? Hogy ne mondhasd azt, hogy még így is megszivatlak...- a zsebemben kezdtem kotorászni, majd ötven dollárt nyújtottam át neki, és elvettem a százast. - Tessék, feleáron megkaptad. Légy boldog vele, de azért ne vidd túlzásba a fogyasztását. Na szia. - Ezzel elköszöntem tőle, majd megindultam a mosdóajtó felé. Sértette a hiúságomat az, hogy ennyire ridegen viselkedett velem.

- Jaj istenem, ne már, még mindig ez a téma? Mi van, belém zúgtál, hogy még mindig ezen lovagolsz?- Kissé talán durva voltam, bele sem gondoltam abba, hogy ezzel esetleg megbánthatom őt, de tényleg felhúzott azzal, hogy engem hibáztatott, amiért egyszer jól szórakoztunk és kellemesen eltöltöttünk egy estét. Úgy tesz azóta, mintha kényszerítettem volna, felhúzza az orrát, és csesztet azért, mert megtörtént. Nekem ezzel volt bajom és sikeresen fel is bosszantott, amitől elszállt az agyam és már nem tudtam vele kedvesen viselkedni. Egyébként is riasztott minden, amiben olyasmit láttam, hogy bármiben is lekötne engem. Mindig is élveztem a szabadságomat és azt semmiért sem akartam feladni, ezen nem tudtam változtatni. Dühösen pillantottam rá, rendeztük az anyagiakat, és utolsó megjegyzésén még jobban felhúztam magam. - Bakker, hagyjál már békén. - Hátat fordítottam neki, felcseszett, ezért megindultam ki az ajtón, hogy visszasétáljak a pulthoz és tovább végezzem a dolgom, de meghallottam a nevemet, ahogy utánam kiabált. - Basszus, ilyen nincs. - Motyogtam magam elé, megforgattam a szemeimet, majd hátrafordultam és kérdően pillantottam rá, azt hittem, hogy tovább akar sértegetni és fel voltam már készülve arra, hogy hárítsam az újabb támadásait.
- Hm - Bevallom, meglepődtem, mikor elnézést kért, és ez még az arcomra is kiült, nem értettem, hogy hirtelen mi hozta el nála ezt a pálfordulást.
- Jó, jól van...fátylat rá. - Bólintottam, de még mindig felvont szemöldökkel néztem rá.
- Részemről nincs harag, máskor is jöhetsz, ha kell valami. - Tettem hozzá, már sokkal nyugodtabban, mint ahogy odabent beszélgettem vele.
- Aztán csak ésszel használd - Tettem még hozzá, nem akartam, hogy baja legyen a sok drogfogyasztás miatt.

A férfiak és a pontosság... Egyszerűen összeférhetetlenek. De azért én volnék az a nőszemély aki órák hosszát tölt el a fürdőben majd a gardróbja végül a tükör előtt és képtelen időre elkészülni bármiről, bármikor és bárkiről. Na persze... Hassanak meg evvel valaki mást. Észrevételeim szerint nem Connor ül a bárpultra könyökölve az öngyilkosság gondolatát fontolgatva ha nem érkezek meg tizenöt perc múlva... Nem, mert én vagyok egyre biztosabb abban, hogy a mai esténken igen csak mellőzve lesz a romantika mindenféle szála, mert ha végre megérkezik én kicsinálom... Maximum abban lesz majd némi előszeretet és odaadás, gondoskodás. egy biztos, nem a hátsó kertben fogom elásni... Nem, én nem végzem félmunkát. Túl körülményes főleg ha azt nézzük, hogy még soha az életben nem volt a kezemben lapát vagy ásó, mert félő, hogy a fél családot lapátra tettem volna már és a kertünk valamiféle családfa lenne... Szó szerint.
Már nem tudom eldönteni, hogy örülnöm vagy inkább sírnom kellene, hogy egyetlen ismerős sincs a láthatáron... legalább is akinek örülni tudnék, akinek meg nem, arról meg inkább ne beszéljünk. De ami azt illeti már látok is egyet. Nem tudom eddig hogy nem vettem észre, mikor mindvégig a mellettem lévő bárszéken foglalt helyet csak épp ő mással volt elfoglalva.
- Ben? - Fordultam felé csak mert nem akartam hinni a szememnek... Komolyan venni mind azt amit látok pedig tök természetes mondjuk csak meglepődtem.
- Egymagadban iszogatsz? Vajon mit szólna ehhez Blair ha látná? - Ugyan nem túl szép élmények kötnek össze mi kettőnket és nem is tudok róla túl sok mindent és nem is akarok, de ők kettejüket szinte mindig együtt lehetett látni. Még a hülye is összerakta volna a képet...

- Bocs, én tehetek róla. Csak megpróbáltam nem tapló bunkó módra viselkedni mint egyesek, de látom van ami nem változik. - Jó régen nem láttam már sehol sem, de azért van ami megragad az ember emlékezetében és kinek a fantáziájában. ez már személyfüggő. De ő soha sem fogta vissza magát, szóval nem is volt nehéz rájönni, hogy milyen ember lehet - legalább is hogy milyennek szeretné mutatni magát - és hogy miként kell hozzá viszonyulni. Az már az első randin kiderült, hogy egyikünk sem fog benyalni a másiknak szóval ez a kapcsolat már akkor el volt ásva és halálra volt ítélve. Nagy kár, de a látottak alapján valakinek még így is kell. Erős személyiségre vall és jó türelmesre.
- Ha már így kérdezed... Nem. Jó kislány lettem. - Jó, ezt még én magam a saját tükörképemnek sem hinném el, de most nem is ez a lényeg. Nem mondhatnám, hogy hirtelen egy napon arra ébredtem, hogy jó kislány vagyok, de most már tudom, hogy van akinek ez is számít... Szóval megteszem amit tudok és elvárom, hogy értékeljék az igyekezetemet.
- Szóval te az én csuklómat többé egészen biztosan nem fogod bilincsel ékesíteni... Ez van. Azért gondolom majd csak túl teszem magad rajta valahogy... - Úgy nem mellékesen nem csak jobb lettem, de okosabb is lettem... amikor kell és nem fogok már rögtön az első lépcsőfokon elbukni.
Neki meg ettől eltekintve gondolom van éppen elég dolga, bár most szerintem inkább csak baja. Más különben most ziher, hogy nem itt lenne, hanem valahol egészen máshol, mi több egészen mással.

- Tudom, a változás nem mindig jó és ahogy látom téged nem is gyönyörködtet túlságosan... - Bizonyára meg is lehet rá az oka. Még soha sem láttam ilyen... leharcolt állapotban, de attól még érdekelne, hogy vajon mi vagy inkább ki volt képes ezt a helyzetet előidézni nála. Meglehet ez az egy dolog valóba az én hibám és egyáltalán nem kellene kérdezősködnöm, sőt szóba sem kellett volna állnom vele, de tényleg meglepett az a látvány amit nyújtott itt üldögélve a bárpultnál.
Hm, a változás tényleg nem mindig, hogy javulást és nem is mindig szükséges, de én igazán örülnék neki ha végre a dolgok jó irányt vennének és nekem nem egyedül kellene itt múlatnom az időt és vele cseverészni hol ott nagyon nem is volna miről. Nem mintha kényszerből tenném és látszik is, hogy milyen erőltetett az egész, de ha már szóba elegyedtünk akkor akár meg próbálhatnánk ezt a beszélgetős dolgot, ki tudja ez most talán nem végződik olyan pazarul mint általában.
- Másokban mindig könnyebb meglelni a hibát. - Vágtam rá gondolkodás nélkül. egyáltalán nem célzásnak szántam, de előfordulhat, hogy úgy hangzott, de akárhogy csak kimondtam és most már mindegy. De tény ami tény, ő sem lehet egy ma született bárány legalább is én nem tudnám elképzelni róla, csak az ilyesmivel nem kérkedik az ember.
- Csak nem tetted le az egyenruhát? - Na szép, az egyik meglepetés követi a másikat csak nem épp az a fordulat amit annyira várnék rá. Viszont ezért most igazán kár volna ezt be kell ismernem!