Ben & Saige

Naháát, Mr. Price tud bulizni is? Bár, láttunk már ilyet, hm nem is olyan régen, amikor nem zavarta, hogy sör van a kezemben és én az Ő karjai között voltam, amíg Agnes be nem nyitott, franc. Igen, az egy elég jó buli volt. Mondjuk elméletileg azóta is büntiben vagyok életem végéig, aztán valahol mégis csak megtört a szülői szigor, ellenállhatatlan vagyok.
Leteszem az üvegeket, majd a biliárdasztalok felé sandítok.
- Szabad az asztal? - Vetem fel a lányoknak, úgy játszanék egyet.
- Azt hiszem igen.
- Szuper. - Csillantak fel szemeim.
- Mire készülsz Saige?
- Csak játszom egyet. - Vontam meg a vállam szélesen mosolyogva, majd kacsintva egyet kaptam fel a sört az asztalról és fordítottam is hátat. És már azt is tudom kit akarok kihívni. Veszem is fel az irányt a helyes kis társsaság felé, aki szemmel láthatóan jól érzik magukat, nevetésük közepette állok meg az asztaluknál és egyenesen Ben felé fordulok.
- Mr. Price, játszik egy kört? - Intek vállammal a biliárdasztal felé, pont üres és ez csak egy ártatlan játék lenne, azok után, hogy úgy megszívatott minket ma reggel az órán. Körmeimmel kopogok az üvegen, ahogy továbbra sem hátrálva szándékaimtól mosolygok, szerintem az asztalnál már mindenki belement volna és a haverjai is igen erősen cseszegetik, rajta tanár úr, mit veszíthet? Megveri a saját diákja?
- Igen. Nagyon úgy fest. Szóval, elfogadja vagy sem? - Igen, kihívom. Még szép. Itt legalább van esélyem és ha még veszítek is, legalább valami izgibb játékban, mint a reggeli röpdolgozat, mert az határozottan nem volt jó poén, tényleg nem. Kortyolok bele az italomba, szeretem ezt a helyet, mindig érdekes társaságba lehet futni. Mondjuk, ráférne még a tanári kar egy-két tagjára a lazítás, nekik is jobb volna és nekünk is könnyebb dolgunk lenne, mondjuk a rajztanár alapból részeg minden héten, szóval... bírjuk is.

 

Ben & Saige

Igen, rajta Ben, hé ez csak játék, tanár úr, némi lazítás a sör mellé, igen ez az! Mosolyodom el, akkor mehetünk, sétálok utána az asztalhoz, jól van nem kell már úgy oda lenni és ne nézd a seggem, köszi.
- Én mikor tettem ilyet? - Húzom összébb magam egy ártatlan mosollyal az arcomon, van amikor beszokott válni és én ezt nem nevezném provokálásnak, inkább csak könnyű incselkedésnek, vagy az ugyanaz? Hmm, holnap megkérdezem Mr. Quenell-t, és én még azt hittem vele lesz nehezebb dolgom.
- De jó, rendben van. - Veszek el egy ütőt, hú de dögös.
- Viszont, ha én nyerek, akkor... - Tartottam kis szünetet, ezen el kellett gondolkodnom kicsit, de végül csak kiböktem. - Korrepetál töriból. - Szerintem ez teljesen fair ajánlat és úgy talán jobban odafigyelnék khm rá, és lehetne kicsivel kellemesebb időpontban, amikor még összpontosítani is tudok arra, ami nem érdekel, de be kell vágnom, mert az meg anyámat nem fogja érdekelni, tök vicces, amikor dühöng, de nincs kedvem hallgatni.
- Oké. - Könnyedén dőltem előre nem foglalkozva azzal, hogy most kábé a fél kocsma az én dekoltázsomat fogja bámulni vagy a fenekem, a másik felével meg vagy itt van a nője vagy már nem lát el idáig és még este tíz sincs, kiválasztom az egyik telit, célzok és le is gurítom a lyukba, elégedetten egyenesedek fel, úgy látszik szerencsésen játszok ma. Akkor folytassuk, dőlök be ismét előre kitolva feszes és kerek hátsómat, célzok, majd ütök éés ezt elbénáztam, franc...
- Maga jön. - Apró szünet, addig a sörömért nyúlok az asztal szélére és kortyolok bele, majd kíváncsian figyelem Mr. Price lökését, célzott és határozott, valaki nem akar veszíteni, de én sem. Kellenek azok az órák meg hát, jót tenne a lelkemnek és a haverjai tuti rongyosra csesztetnék. Tényleg, még mindig nálam van a palástja, azt mikor kéne visszaadnom?

 

Ben & Saige

Rám is férne, mi? Hát ebben lássuk be igaza van, elég gyéren állok és ezen a ma reggeli ugratása sem dobott, őszintén nem hittem, hogy valaha is visszasírom a vén szatyrot, ki nem állhatott és szemét is volt, de legalább nem akart látni többet és már azért is átengedett, nála meg lassan jó nagy csávában leszek, bakker. Két tenyeremmel támasztom meg magam az asztal szélén szemben állva vele és dőlök be az asztal fölé, esküszöm én csak azt figyeltem hogyan üti szét a golyókat és hoppá, ez félrement.
- Köszönöm. - Forgattam meg a kezemben, majd helyeztem vissza az asztalra, azt hiszem kihoztam a maximumot, ennél jobban nem lehet előre hajolni és tökéletesen egy vonalban látom a golyókat. Kiválasztottam melyiket szeretném megcélozni, bemértem a szöget, majd ütöttem, megy ez ma. Elégedetten csusszanok fel az asztal peremére, tudom, meg is kerülhettem volna, de így is kényelmesen eltudom érni, finoman dőlök be és ütöm meg a fehéret, lécci, lécci, ahh pedig úgy összpontosítottam. Huppanok le a földre, maga jön, kíváncsi szemekkel fürkészem, jól telik ez az este és piszok helyes, hupsz, jól láttam?
- Az a fekete volt, tanár úr? - Nézek fel rá meglepett kék szemeimmel, majd egyenesedek fel elégedetten, amit a széles mosolyom is kielégítően tükröz, hisz ez most nem az a hagyjuk nyerni, előbb adja magát játék volt.
- Nem, nem, az a fekete volt. - Rázom meg a fejem, majd aprót bólintva erősítem meg, hogy az kicsit sem a sötétkék volt, de megkérhetünk valakit, hogy döntsön helyettünk a kérdésben, mondjuk valamelyik haverját, eléggé hangosan érdekeltek voltak, a csak ügyesen haver és a mutasd meg a kiscsajnak... Hmm, akkor vezessük végig jól értem-e, nyertem és bár nem dörgölhetem az orra alá, mert simán megvághat, de kaptam heti plusz órákat vele, csak vele, az alku az alku, Mr. Price, ha egy kocsmában kötik meg, akkor meg főleg.

 

Ben & Saige

Mindig is szerettem jobbnak bizonyulni, csak hát nem épp mindig a kellő dolgokban, de most valahogy plusz elégedettség pezsdül fel bennem. Nyerni akartam és tudom, hogy nem hagyott, jól játszik egyébként, megismételhetnénk.
- Köszönöm. - Mosolyodtam el, ahogy kezem nyújtva felé néztem bele kék szemeibe.
- Jól játszott, valamikor megismételhetnénk, egy visszavágóval. - Fogalmam sincs, hogy túlzás vagy sem, hogy ezzel már kikezdtem volna-e vele, de nem is igazán számított, minden csak nézőpont kérdése.
- Igen, mindenképp. - És még csak most vettem észre, hogy még mindig fogom a kezét, így gyorsan elengedem, franc.
- Hetente két alkalommal? Órák után? Vagy amikor magának megfelelő. - Voltaképp mindegy, annyit még tudok is figyelni, agy legalábbis azon leszek, hogy ne csak a csillogó kék szempárját figyeljem, hmm igazán szépek a szemei, kékek, akár az enyém.
- Oké, öröm volt magával játszani. - Hát akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk és most már vissza kell adnom annak a hangosan jókedvű és spicces társaságnak az asztalnál, nekem meg ideje lenne kivernem a buta gondolatokat a fejemből, mondjuk, hogy mennyire jó érzés volt meleg bőrét tapintani és hogy milyen finom illata van, pont mint a palástjának.
- Elnézést, ki kell mennem a mosdóba. - Felkapva az üveget hajtom fel a tartalmát, majd csúsztatom vissza a pultra és indulok meg a mosdó irányába könnyedén és finoman ringatva csípőmet.
- Szia Saige. - Egy valaki volt csak a mosdóban és vele is épp az ajtóban futottunk össze, hát most ne kérdezd meg a nevét, innen ismerek csak, de azért szia.
- Helló. - Lökőm be magam mögött az ajtót, a mosdóhoz lépve hajolok előre és támaszkodom meg a peremén, kék szemeim körül kezdem eligazgatni a sminkem, majd orrom előtt húzva el a kezem csap meg ismét bőrének illata, okéé... nyitom meg a hideg vizet és tartom alá a kezem, kéne még egy sör, nyúlok el a kéztörlőért, majd összegyűrve, mint egy papírgalacsint találok bele a szemét közé.

 

Ben & Saige

Nem tudom miért is akarom ennyire, talán ezzel is csak lázadni akarok egyfajta szabály és rendszer ellen, mert pontosan tudom én, hogy ezt nem lehet, csak épp húzom és provokálom, ahogy Ben fogalmazott és annyira jól esik, piszok jól és vesztett, hogy ezt világosan értésére adjam lágyan ringatva csípőm indultam meg a mosdók irányába, majd tolom be az ajtót, odakint már kezd elég nagy lenni a nyüzsi, de hé itt senki sem tudja kik vagyunk, nem tehetnénk úgy egy kis időre, mintha mi sem tudnánk? Beletúrok szőke fürtjeim közé, majd végig húzva ujjaim engedem leomlani vállamra. Hmm, szexi. Mehetünk. Lépek, pontosabban lépnék ki az ajtón, amikor hirtelen Ben áll velem szemben, én pedig meglepetten pislogok lefagyva egy másodpercre, nem is hinné az ember mi minden képes megfordulni a fejében egy másodperc alatt, nem az ajtót tévesztette el az egészen biztos.
- Ben... - Válnak el ajkaim egymástól, elkapva a csuklóm húz ki a folyosóra, én pedig mire feleszmélek a kezdeti ámulatból már a folyosó falának döntött, lassan engedem ki a levegőt, ahogy ujjait húzza végig arcomon, majd kiszáradt ajkaimon. Ajkai tapadnak az enyémre, én pedig hajába túrva húzom őt közelebb magamhoz és csókolom vissza, türelmetlenül kérem és kapok puha szája után, kezem engedem végig vállán, majd húzom le mellkasára és az ingébe kapaszkodva kérem őt minél közelebb magamhoz. Szeretném még érezni ezt az illatot, érezni, hogy most az enyém, csak még egy kicsit. Lassan húzom fel a térdem és súrolom végig a farmer anyagát, mohón és hevesen kapok csókjai után, bőre melegét érzem és nem akarom elengedni, még szeretnék, francba mindennel, még sosem akartam semmit ennyire, így talán mégsem én nyertem ma. Az egyetlen, amit nyertem, még néhány kínzóan hosszú óra kettesben, a suliban, amikor ezt ki kell zárnom, különben sokkal többet fogok veszíteni egy visszautasításnál, bár az is elég pocsék érzés.

 

Ben & Saige