- Te kérdezted. - Az őszinteség mindenek felett, nemde? És hiába is próbálja titkolni avagy leplezni akkor is tudom, hogy pontosan ezt is akarta annyira hallani. Nem hiába. Tudom mitől döglik a légy. Azt pedig különösen, hogy mi kell egy nőnek és hogy nekem mit kell megtennem az adott hölgyeményért. Nincs szükségem két percnél több időre ahhoz, hogy megválaszoljam magamnak az alapdolgokat és hogy meg tudjam miféle szabályok szerint kell majd játszanom a siker érdekében. Tudtam... Én is mondhatnám, hogy annyira tudtam, hogy nem lesz nehéz dolgom abban viszont biztos voltam, hogy megéri érte teperni. Még magamnak is képtelen voltam megmagyarázni a dolog miértjét egyszerűen csak bízva bíztam magamban.
- Na és miből gondolod, hogy még mindig hat? - Csak azért mert még mindig itt vagyok? Itt vagyok, mert itt akarok lenni! Vagy ez is a bűbáj része, hogy átveszi az irányítást a tudatom és az akaratom felett, hogy azt akarjam amit ő is akar és még véletlenül se tudjak ellen állni. Akarjam! Való igaz, hogy még mindig nem tudom miért kell nekem annyira, de iszonyatosan kell nekem. Mégsem sietem el a dolgokat, amivel már magamat is sikerült meglepnem. A véletlenekben ugyan nem nagyon hiszem, szóval nem maradt más hátra minthogy folytassam és kiderítsem mi miért történik. Mindenre van magyarázat.
- Talán nem, de okom van feltételezni, hogy van valami a dologban. - Túl szép, túl tökéletes ahhoz, hogy minden valódi legyen ami kettőnk között lejátszódik. Ha hinnék az efféle átkokban akkor azt kellene, hogy mondjam, hogy minden hazugság, mert engem egyetlen nő sem szerethet igazán legalább is egy éjszakánál tovább és hogy én soha sem fogom megtalálni a saját boldogságomat egy ugyan azon nő mellett és egyébként sem, mert túl pofátlan és nagyképű vagyok és mert nem érdemlem meg. Igen, ezt már sokszor hallottam különféle verziókban különféle módon beadva és lassan már félő, hogy én magam is elhiszem és beletörődöm sanyarú sorsomba.
- Szóval akkor én most jobban teszem ha vigyázok veled, mert különben nagyon megjárom? - Hát ez így csak még csábítóbb és ha bármi veszélyeset is tapasztaltam volna eddig az legfeljebb a túlzott vonzalmam lenne felé.
Lassú mozdulatokkal vettem birtokba testét. Szeretném még kitapasztalni, hogy is volna az abszolút legjobb mindkettőnk számára. Lágyan csókoltam meg... azt hiszem ez most nem csak neki olyan más. Mert most pillanatnyilag csak is azzal törődöm, hogy neki hogy a jó és nem pedig azzal, hogy én mihamarabb megkapjam amit akarok!

Nem sok férfi volt az életemben, akiben meg tudtam volna bízni és ha még is kihasználták a naivságomat és úgy vertek át ahogy csak tudtak. Ezért is vannak előtte titkaim, mert az eddigi tapasztalatim szerint többségben csak a pénzemre hajtottak és én csak egy bónusz voltam, amit a pénz mellé megkaphattak.
- De nem számítottam rá, hogy majd ennyire őszinte fogsz velem lenni. - Ez az egész számomra még annyira szokatlan, párszor találkoztunk még csak egymással, már is feltétel nélkül meg tudok benne bízni. Nem is tudom, talán csak úgy érzem, hogy nincs oka arra, hogy hazudjon nekem és ezért egyszerűen a bizalmat választottam a gyanakvás helyett.
- Őszintén nem tudom, hogy még hat-e, de szeretném azt hinni, hogy igen. - Magyarázhatjuk akár bűbájjal is azt a fellángolást, ami közöttünk létre jött, már ha annyira szeretnénk arra magyarázatot találni, hogy miért érezzük ennyire jól magunkat egymás társaságában. Fogalmam sincs arról, hogy ezt hogyan értük el, de érzem azt a bizonyos bizsergést és a pillangókat a gyomromban mikor a közelemben van.
- Ryan, nincs itt semmi boszorkányság, sem pedig varázslat! Mindössze annyiról van szó, hogy képtelen vagy vonzerőmnek ellenállni. - Elégedetten mosolygok, hiszem már látott kócosan egy pólóban és még mindig itt van velem, pedig tudom hogy olyankor jobb lenne ha senki sem látna. Tisztában vagyok az adottságaimmal, ahogy azt is tudom, hogy nálam mindig lesznek szebb nők is. Ezért nem hagyatkozhatok folyton a külsőmre, ezért is remélem hogy a külsőm tényleg megfogja viszont a belsőm meg is tartsa.
- Nem csak lenyűgöző vagy, hanem még okos is, rátapintottál a lényegre. - Előre szóltam neki, a későbbiekben ezért még hálás is fog lenni. Bár ez az egész annyira különös, remélem tudok még józanul gondolkozni, mielőtt még a vágyaim beárnyékolnák az ítélőképességemet. De annyira jó, amit velem művel, minden egyes csókját élvezem. Még soha senki sem bánt ilyen türelmesen velem, ezzel Ryan még csak jobban felkorbácsolta bennem bujkáló szenvedélyt.
- Érezni akarlak.- Suttogom ajkai közé, közben kezeimmel fenekébe markolva ösztönöztem, nem bírok még egy pillanatig arra várni, hogy az övé lehessek.

- Ne tegyem? - Értetlenül kérdeztem vissza valamint némi gyanakvással kétkedéssel fűszerezve. Semmi hátsószándék egyszerűen csak próbálom megérteni, hogy mit miért tesz, hogy éppen miért gondolja azt amit, vagy épp miért mondja azt amit, azaz hogy mi miért történik. Az még nem bűn, ha az ember nem csípi a váratlan meglepetéseket. Egyszer engedtem a csábításnak és csak hagytam a dolgokat megtörténni úgy és ahogy, akkor és amikor akartak és már túl későn kaptam a fejemhez. Ez jelentette a legutóbbi kapcsolatom végét. Amikor is persze én szúrtam el mindent és egyedül az én hibám volt és azóta is teljesen ki van a volt barátnőm. talán most nem pont rá kellett volna gondolnom, de nem vagyok a túlzott romantika híve, most még is. Én csak egyszerűen tudom, hogy mi kell egy nőnek és ha úgy állnak a dolgok, akkor szeretem azt meg is adni nekik, mindenki jól jár. Szeretem számításba venni a lehetőségeimet.
De most mégis inkább szeretném másképp csinálni. Már abban a pillanatban érdekelni kezdett és többet akartam a jó szomszédságnál, amikor megpillantottam és mára már jóval többet is jelent mint egy szomszéd. Fontossá vált a számomra és szeretném tudni, hogy egyáltalán képes vagyok én egy ilyen kapcsolatra. Tudom, ebből most az jön le, hogy használom. De én ezt egyáltalán nem így érzem. Ez csak a látszat. Ha csak egy eszköz volna miért akarnám annyira tudni, hogy mit szeret, miért szeretnék annyira a kedvében járni...? Egyáltalán minek kopogtattam volna be azon az ajtón? Megvárhattam volna, hogy ő tegye meg, de képtelen voltam tovább várni, így megtettem én az első lépést, mert úgy éreztem, hogy nekem kell... Szeretnék róla többet tudni. De ami még fontosabb még soha senkinek sem ígértem meg, hogy valóra váltom az álmait, azt a bizonyos mesét, amire még mindig emlékszem és valószínűleg már soha sem fogom elfelejteni.
- Csak hinni szeretnéd? - Én nem túlságosan szeretek hinni a dolgokban, jobban szeretem tudni azokat. De végül hinni, remélni, bízni valamiben, oly mindegy. egy a lényeg.
- Nina, tökéletesen elég lett volna ha ezt tudod viszont csak gondolod, de ki már nem mondod... - Persze, én is tudom, de ettől eltekintve nem számítottam volna rá, hogy ilyen hamar szembesít is a dolgokkal. Így valahogy az ő szájából hallani mégis csak más volt.
Kezemmel lassan végigsimítottam oldalán majd finoman végigsiklott combján majd lábát felhúztam az oldalam mentén. Már semmire sem akarok gondolni, csakis rá. Ki tudja talán ez lesz az első és egyben utolsó alkalom is, ismerve magamat... Na jó, nem akarok idő előtt bűntudatot ébreszteni sötét lelkemben. Lágyan csókoltam végig nyakát amíg ajkaim újból nem találtak az övére. Lassú mozdulatokkal vettem birtokba testét. Most tudatosul csak bennem igazán milyen iszonyatosan nagy önuralmam tud lenni ha tényleg szükséges. Ami azt illeti egy nem túl gátlásos nővel már... Mindegy is, talán pontosan ez amibe bele tudtam unni pedig évekkel ez előtt ezt is kizártnak tartottam. Úgy véltem,hogy ebbe az életmódba soha sem lehet beleunni. De aztán megjelent az életembe Nina és ő annyira más volt mint a legtöbb nő, akivel dolgom volt, hogy szinte abban a pillanatban elbűvölt.

- Nem áll szándékomban fájdalmat okozni neked. - Igen, ezt valóban én mondtam. Semmi késég, hogy az én számat hagyták el ezen szavak. De én tényleg nem szeretném megbántani, sokkal inkább más szándékaim volnának vele kapcsolatosan és nem akarok nagyképűnek tűnni, de ennél jobb úton alig ha tudnék haladni a célom felé. Remélhetőleg egyikünknek sem lesz túl fájdalmas a végkifejlet. Én nem játszadozom vele ugyan akkor nem tudnám meghazudtolni önmagam bármennyire is szeretném. Ugyan akkor nem szokásom hazudozni és vele sem fogom megtenni. Ő valóban egy kivételes nő... Érzem és azt szeretném ha ezt ő is érezné. Még soha egy nő se volt rám ilyen hatással talán azért is próbálok hozzá kicsikét másképp viszonyulni mint a többihez... Mert még soha senki sem hiányoltam igazán miután távozott a lakásomról, inkább csak kerestem hozzá valaki mást, aki éppen közelebb állt hozzám és probléma megoldva. De közöttünk csak egy emelet van mégsem bírtam ki, muszáj volt feljönnöm. Akartam,hogy a közelemben legyen. Akartam, hogy a közelében lehessek.
- Oh, én nem féltelek. Biztosra veszem, hogy idővel majd ennek is megtalálod a módját. - Már így is jóval intelligensebb a többi buta és ostoba libától, ami már valóságos felüdülés a számomra. Varázslatosan szép és még okos is... Talán tényleg jobban teszem ha vigyázok vele... Veszélyes párosítás. Mindemellett olyan édes és mégsem kell attól tartanom, hogy a kockáim odalesznek ha belefeledkezem.
- Tartok tőle, hogy már nem. - Még soha egy nőnek sem engedtem meg, hogy felképeljem, mert soha sem éreztem úgy, hogy valóban megérdemelném, pedig ez nem igaz. Mindegyiket megérdemeltem volna kivétel nélkül. Szóval ha valaki hát én biztosan jól tudom, hogy milyen súly is tud lenni egy-két meggondolatlanul kiejtett szónak.
Fokozatosan gyorsítottam a tempón, de egyetlen percre sem vettem le róla szempáromat. Ajkaira csókoltam majd onnan kezdtem el haladni egyelőre lefelé. Semmit sem szeretnék kihagyni vagy akár elszalasztani. Teste minden egyes apró kis szegletét szeretném bejárni, ismerni akarom minden egyes kis apró porcikáját. Most már belátom, hogy van amire mégis csak megéri várni. Az eddigiekben talán túlságosan is türelmetlen voltam és túl sokat akartam rövid idő alatt, ami persze azért a többségében meg is kaptam. De most úgy fogunk haladni, ahogyan azt ő szeretné én pedig majd megpróbálom beérni annyival és kihasználni azokat a pillanatokat, amelyek adottak.

- Mert valahol legbelül nagyon is ebben bízom! - Sokaknak okoztam már fájdalmat, de nem állítom... Ugyan úgy estem már pofára én is és nem volt túl felemelő érzés. De vajon ahhoz elég volt, hogy végre észhez térjek és egy másik utat válasszak? Most nagyon is szeretném ezt hinni és azt, hogy tényleg megbízzon bennem. Azt hiszem ezzel eddig meg is volnánk. De tudom, hogy ez még nem elég. Elnyerni a bizalmát nem okozott nehézségeket, de szeretnék érdemleges személynek is bizonyulni. Szeretnék végre valakit tényleg megérdemelni és érdemesnek lenni arra, hogy az enyém legyen!
- Nem lesz. - Csak ennyit mondtam határozottan, de nagyon remélem, hogy ezzel sikerült is egyben megnyugtatnom őt valamennyire ezen a téren. Nem akarok még így az elején és már ilyesmire gondolni ,hogy mi lesz ha akkor már túl késő lesz?! Mikor? És ugyan miért volna késő? Nem fogjuk hagyni! Nem engedjünk ezt meg és akkor majd nem lesz késő!
- Nos, ha így érzed, akkor majd engedni fogok a szorításon. - Nem érzem, hogy bármiben is szigorú volnék vele szemben. De ezek szerint ő ezt biztosan másképp látja, amivel nincs is semmi gond. Így legalább még időben tud figyelmeztetni ha én túlzásokba esnék.
Elégedetten mosolyodtam el, amit édes nyögései egyre hangosabbnak bizonyultam. Innen is tudtam, hogy nagyon is sínen vagyok és hogy most itt még véletlenül sem szabad abba hagynunk. Mikor már éreztem, hogy pillanatok kérdése, hogy megadja magát nekem. Nyakát kezdtem el ostromolni finoman és lágyan. Fogalmam sincs mikor lesz erre ismét lehetőségem. De azt sem zárhatom ki, hogy többé soha. Így ezt és mint minden mást ki kell használni. Egyszerűen nem tudtam tovább parancsolni magamnak és szinte abban a pillanatban ő is újra felnyögött majd már nem szorította tovább a lepedőt. De én továbbra is nyakát csókolgattam. Azt sem hagytam, hogy rendesen levegőhöz jusson. Ismét ajkaira tapadtam gyengéden.