Név:Cassandra Analy Dawson
Becenév: Cassy, Sandra, Anna, Nala
Kor: 32
Születése hely, idő: 1980-oktober26 / USA - Los Angeles
Tartózkodási hely:Las Vegas
Csoport: városlakó
Anyagi háttér:Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Egy igazi skorpió vagyok: akaratos, kiismerhetetlen, és makacs. Ha egyszer eldöntök valamit, akkor nincs az, az Isten ami megállítana. Ha valakivel összetűzésbe keveredek, akkor nem könnyen felejtek, és mástól sem tűröm el, hogy úgy tegyen, mintha semmi sem történt volna. Ezenkívül bosszúálló is vagyok. Ha mérges vagyok, akkor igazán tombolok, mint egy hurrikán, és még magam sem tudom, hogy meddig megyek el. Könnyen alkalmazkodom: hiszen a „munkám” miatt sokat utazom, és kevés időm van, hogy beilleszkedjek. Apámtól és anyámtól szigort örököltem: a munkát és a magánéletet soha nem keverem eddig: tudom, hogy mikor van itt az ideje a mulatozásnak, és mikor a komolyabb dolgoknak. Az érzelmeimet ritkán mutatom ki: ezt kiskoromtól fogva megtanultam, hogy ha ezt megteszem annak csak baj a vége. A fájdalmat és a megpróbáltatásokat könnyen tűröm, nem mutatom ki a fájdalmat. A legfontosabb tulajdonságom, hogy preciz vagyok és kedves, de emellett tisztelettudo. Azonban van érzelmes oldalam is amit kevés embernek mutatok meg, nagyon szerelmes tudok lenni, ha megtalálom az igazit. Titokban romantikus alkat vagyok de sosem vallanám be. Persze hiszem, megtalálom a nagy Ő-t

Külső:
Az üzleti élet megköveteli, hogy kifogástalanul nézzek ki,- és a főnökömnél is kritérium, így alaposan odafigyelek minden apró részletre. Öltözködés terén az elegáns, de mégis szexi ruhákat részesítem előnyben, ezek a ruhák általában megmutatják az isten adta természetes domborulataimat, de pont annyira, hogy az ember fiának izgassa a fantáziáját, vajon mi van alatta. Sok üzletet kötöttem már úgy, hogy kivillant egy kicsit több a lábamból, és apám szerint csak az a lényeg, hogy az üzlet meg legyen kötve attól kezdve semmi sem számít.

Előtörténet:
Hol is kezdjem... talán az elején, most egy kis unalmasabb rész jön, de ezt is túl kell élni. 1980. október. 26-án láttam meg a napvilágot, apám legnagyobb csalódására lány lettem. Így még is kire hagyhatná a vállalatait és a hatalmas vagyont, jobb híján rám. Eleinte nem értettem miért vállaltak gyereket aztán rájöttem, jól mutat az elit emberek körében, hogy van egy gyerekük, hogy úgy mondjam ez elvárásnak számít a mi köreinkben. Apám mindig a vállalatának élt és ez a családalapítás után sem változott. Folyton utazott vagy az irodájában dolgozott. Anyám pedig elfoglalt vállalati feleség aki az ügyfeleknek partit rendez és a szintén gazdag és nagyon befolyásos feleségeket szórakoztatja mind a mai napig, de úgy tűnik ezt élvezi vagy legalább is hozzászokott és beletanult a szerepébe.
Születésem óta a gazdag gyerekek szokásos életét éltem, semmiben sem szenvedtem hiányt, kivéve abban, hogy bárki is megértsen ebben a családban. Mára-már letettem róla, sőt mondhatni, nem izgat a családom.
Most egy kicsit elkanyarodtam, no de térjünk is vissza a fő fonalunkhoz. Anyám tipikusan az az asszony aki a tökéletesen kívül mást nem fogad el és mindent megvet ami az egyszerű ember mindennapi életéhez hozzátartozik. Nálunk mindig csak a felesleges rongyrázás ment, legalább is szerintem felesleges, anyám szerint viszont ez szükséges és elengedhetetlen. Mondanom sem kell, ha egy vacsorán kicsit görbébb háttal ültem rögtön pörölni kezdett velem. A másik amit gyűlöltem, hogy mindig habos ruhákba bújtattak amitől hányni tudtam volna, de szerinte édes voltam benne és a barátnői is mind elvannak ájulva tőlem. Mindeközben apám az irodájában ült szivarozott és rengeteg üzletet kötött.
Valahol megértettem azt, hogy ő ezt azért teszi, hogy nekünk szép életet biztosítson, csak azt nem tudtam, hogy miért fontosabb mint én a saját gyereke. Természetesen ebbe is beletörődtem, idővel, de nem tűnt el nyom nélkül.
Kitűnő magániskolába jártam, ahol mindenki egyforma uniformist visel és csak a tökéletes teljesítményt fogadják el. Körbe voltam zárva hozzám hasonló gazdag gyerekekkel, de mint a családban itt sem találtam meg a helyem. Mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a legjobb egyetemekre kerüljenek be ahol hasonló gazdag ellenkezőnemű emberrel találkoznak akikkel üzletet kötnek azaz frigyre lépnek, hogy egyesítsék hatalmukat és eddig sem csekély vagyonukat. Nekem más terveim voltak, szabadulni akartam ebből a világból. A hétköznapi egyszerű ember életét akartam élni minden cicoma és csillogás nélkül. Egyszerű pici, de még is takaros fehér kerítéses házra vágytam. De persze ez csak álom volt, tudtam, hogy ha apám úgy dönt át kell vennem a helyét a cégnél és a kör bezárul, mindörökre csapdába esek. Sokáig küzdöttem a sorsom ellen 16 évesen elszöktem otthonról és egy hotelban dolgoztam mint szobalány, a szüleim mindent megtettek, hogy előkerítsenek és mint a mondás is tartja ha valaki nagyon akar valamit akkor sikerülni is fog neki. A szüleim hazarángattak és visszaküldtek az iskolába, még itt sem adtam fel. Minden szabályt megszegtem, apámnak rengeteg pénzébe került, hogy ne rúgjanak ki. Úgy gondoltam, hogy most mérkőzik meg két akarat aki meghajlik az megtörik. Nem tanultam az iskolában, csupa rossz jegyeim voltak és még büszke is voltam rá. Azonban anyám a kapcsolatai által megoldotta, hogy korrepetálásra járjak és elnézőek legyenek velem az iskolában. Itt kifogytam az ötletekből mivel eljött az utolsó év. Leérettségiztem és a családi egyetemre mentem ahová minden előttem lévő Dawson járt. Habár azaz apró momentum sem zavarta a szüleimet, hogy nem oda vettek fel, nem volt más választásom. Én ezt azzal háláltam meg, hogy rögtön az első évemet passziváltattam, de nekik nem szóltam egy szót sem. Küldték a pénzt én pedig elköltöttem. Ezekben az időkben éltem együtt egy Phillipp nevű művésszel aki nagyon szegény volt és egy régi ragtárházban laktunk. Ezek voltak életem legszebb napjai. Boldog voltam vele, legalább is azt hittem. Viszont pár hónap együttélés után Phillipp levette a számlámról az összes pénzt és eltűnt. Ezután visszamentem leégve visszamentem az egyetemre, mivel a szüleim fülébe jutott az egész ezért nem támogattak többé anyagilag, de közölték, hogy az egyetemet el kell végeznem. Így kénytelen voltam mind az 5 évet végigmelózni. Suli után pincérkertem egy étteremben éjjel pedig egy sztriptízbárban dolgoztam, mindkét szakma csínját kitanultam. Ezalatt nem beszéltem a szüleimmel túl sokat, végül elvégeztem az egyetemet és a szüleim úgy döntöttek, hogy kibékülnek velem, persze ennek is megvolt a maga oka. Apámnak van egy társa és neki pedig egy fia Cristopher. Anyám úgy gondolta, hogy nem tudok férjet szerezni magamnak ezért ő megteszi helyettem. Cristopher valóban jóképű és eszes férfi, de a nőknek sosem tudott nemet mondani, így a legkevésbé sem lehetne a tökéletes párom, akármilyen gazdag is. Végül rávettem anyámat, hogy álljon el az eljegyzéstől és bízza rám az életemet, habár tudom, hogy nem nagyon örül neki, de mindenkinek így lesz a legjobb. Ezután Las Vegéasba jöttem szerencsét próbálni. Az első pár napban motelban laktam majd egy olyan lakásba amit még az egyetemista éveimben szívesen vettem volna ki. A jobb élet reményében munka után kajtattam éjjel nappal, minden lehetőséget megragadva. Itt lépett be az életembe William Corvin, a főnököm. A McDonald’s-ban találkoztunk először, biztos nagyon tetszettem neki mert rögtön alkalmazott. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, tudom minden titkát, és habár nem értünk mindenben egyet és néha emiatt öljük egymást. azért jól megvagyunk egymás mellett. Nos, ez a jelenlegi életem...

Cassandra A. Dawson!
Hűha, te sem vagy egy könnyű eset, nem árt ha oda fogunk figyelni rád. Történetedben minden megfelelt, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Cassy már William nagyon várt téged, innentől már csak annyi dolgod van, hogy elfoglald a játékteret!