Név: Cassandra Hemingway
Becenév: Cassy, Sandra
Kor: 18 éves
Születése hely, idő: 1994.06.22 / Amerikai Egyesült Államok - San Francisco
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Művész
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Megismerni engem? Csak tessék, ez úgy is lehetetlen. Szinte kiismerhetetlen vagyok. Hangulatomtól és a körülményektől függ, hogy éppen, hogy viselkedek. Olykor megjátszom az anyuci pici lányát, aki minden szavát lesi és roppant engedelmes. De ez közel sem áll az igazsághoz. Valójában nagyon szeretem az embereket manipulálni és játszani velük. Gonosz, határozott, mindenre kész kis szörnyeteg vagyok. Az irónia és a cinizmus nem áll tőlem távol, ahogyan az sem, hogy csak szórakozásból játszadozzak mások érzelmeivel. Amit akarok azt meg is kapom, ha azt akarom, hogy szenvedj, akkor szenvedni fogsz! Nincs is felemelőbb érzés másokon látni a gyötrődést.

Külső: Hm, nézzük csak. Barna haj, zöld szem, elragadó arc. Hatalmas szempillák, ívelt szemöldök, kell ennél több? Telt ajkak, formás keblek, nőies alak. Kecses tartás, lehengerlő kisugárzás. Öltözködésem kihívó és feltűnő, ha éppen anyám és az aktuális nevelő apucim távol vannak, de ha valami csoda folytán szánnak rám időt, akkor vissza fogott nőies öltözékben virítok. Szememet és számat szeretem kihangsúlyozni.

Előtörténet: Forró nyári délután volt, mikor világra jöttem. Azok után jöttek az ilyenkor szokásos dolgok. Megtanultam járni, majd beszélni. Anyám pedig bevette a fejébe, hogy híres táncost farag belőlem, ettől nem repestem az örömtől. Először szórakoztatott és még élveztem is, de ahogy múlt az idő egyre fárasztóbbak voltak a napi táncórák. Olga az Oroszországból származó tánctanárom nem kíméltetés módszerekkel tanított. Hosszú órákig csak kínzott, volt olyan is, hogy állni alig bírtam a fáradságtól, térdeim már remegtek, de ekkor sem hagyta, hogy legalább öt percre is nyugtom legyen. Ekkor még fiatal és sérülékeny voltam. Hiába ellenkeztem, szüleim akarata sokkal erősebb volt nálam. Anyámnak ahhoz volt kedve, hogy kedve szerint táncikáljak, apám pedig nem mert bele szólni, csak bólogatott. Mindig is anyám volt az erősebb személyiség, ezért apámmal együtt amolyan elnyomásban éltünk. Ez úgy tíz éves koromig ment, apám eddig bírta anyám folytonos zsarnokságát és saját kezével vetett véget életének. Sosem tudtam megérteni apám cselekedetét, jobb lett volna, ha csak lelép, de ő egészen máshogy látta a dolgokat. Apa nélkül maradtam és még szörnyűbb lett az életem. Mivel vagyonosok voltunk nem kellett aggódnunk az miatt, hogy apám már nincs köztünk, vagyis két évig minden jól ment, ameddig anyám el nem költötte majdnem az összes pénzt, amit drága apám ránk hagyott. Ekkor anyám észbe kapott, mivel sosem szerette a munkát, ezért egészen más pénzszerzési módszerekhez folyamodott. Eladta a házunkat és elköltöztünk New Yorkba. Nem telt bele sok idő, hogy találjon maga mellé egy másik férj jelöltet. Össze házasodtak, engem pedig beadtak egy magániskolába, ahol táncszakra jártam. Csodáltam, hogy Greg, hogy bírta elviselni pénzéhez hárpia anyámat. De kettőjük között a fellángolás nem tartott sokáig. Egy évig sem voltak házasok, mikor anyám rájött, hogy csalja és elváltak, Greg fele vagyonát pedig megkaparintotta. De még ennél is több kellett mohó anyámnak, ezért ismét költözni kényszerültünk, persze, hogy akkor, mikor már kezdtem volna beilleszkedni az új társaságba. Majd Phoenixben kötöttünk ki. Anyám, mint egy mérges kígyó úgy csapott le legújabb áldozatára. Az illetőt Michaelnek hívták, róla annyit kell tudni, hogy cégei szinte az egész világot behálózzák és pénzben sem szenved hiányt. Ez nekünk bőven elég is volt. Mich ragaszkodott hozzá, hogy semmiféle magániskolába se dugjanak be, ezért bírtam is az alakot. Valójában nem volt rossz ember, de kibírhatatlanok voltak a hangulat ingadozásai. Majd ugyan az a fogató könyv játszódott le. Anyám prűd volt, ezért a drágalátos férje a titkárnőjétől várta a boldogságot és meg is kapta tőle. Ezek után egy újabb válás és egy újabb költözés jött. Ekkor már tizenhét éves voltam és már piszkosul elegem lett a folytonos költözésekből és anyám újabb áldozataiból. Anyám azt ígérte, hogy ez lesz az utolsó, szerettem volna neki hinni, de egyszerűen nem ment. Las Vegasba költöztünk. Fél évig éltem anyámmal kettesben, már az idegbaj kerülgetett tőle. Reménykedtem, hogy gyorsan talál valakit maga mellé, aki lefoglalja, mert így túl sok ideje volt rám és szinte már kínzott a törődésével. Nem is törődés volt, mert aki mással törődik azt nem becsülik le ennyire. Folyton azt hallgattam, hogy túl kövér vagyok és ideje már fogynom, mert így nem viszem semmire az életben, főleg nem a táncban. Ekkor már anyámból is elegem lett és a táncból is. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően anyám talált maga mellé egy újabb férjjelöltet. Ezen már valahogy meg sem tudtam lepődni, de azon annál inkább, hogy ez nem olyan lesz, mint a többi. Egyke vagyok és mindig is az voltam, hiszen anyám áldozatainak nem volt gyerekük, most pedig kapok egy bátyát. Nem repestem a boldogságtól, azt be kell, hogy valljam. De anyám elszántabb volt, mint valaha és nem bírtam róla lebeszélni. Aztán pedig eljött a várva várt nap, még az eljegyzés előtt részt kellett vennem egy közös család összehozó ebéden, pedig eddig mindig sikerül valami indokot találnom rá, hogy miért nem jelenek meg. Eric, anyám vagyis Lily legújabb áldozata egészen szimpatikusnak tűnt, de mikor azzal jött, hogy szólítsam papának, akkor elvágta magát nálam. Késve is, de befutott Eric egyetlen gyermeke, Desmond. Pár évvel idősebb lehetett nálam, de akkor még nem igazán foglalkoztatott. Csak túl szerettem volna élni azt a napot, ami csodával határos módon sikerül is. Ezek után jött a már rutinos menet számomra. Eric és anyám összeházasodtak, mi pedig hozzájuk költöztünk. Ekkor lettek csak igazán érdekesek a dolgok, ahogy több időt töltöttünk együtt Desmonddal úgy jöttem rá, hogy nem az, akinek mutassa magát. Eddig abban a tudatban életem, hogy tőlem nem létezik manipulatív ember, de tévedtem. Nem csak, hogy okos volt, de mellette még rafinált is. Úgy intézte a piszkos kis dolgait, hogy apja meg a drága anyám semmit sem sejtett belőle. Ami valljuk be nem volt túl nehéz, mert sokat voltak távol, az ország és a világ különböző tájait megjárták, ameddig Desmondot és engem magunkra hagytak a személyzettel a hatalmas házban. Már elejétől fogva éreztem kettőnk között azt a bizonyos szikrázást. Olykor úgy éreztem, hogy a tekintetével szinte képes lenne levetkőztetni. Nem mondom, nekem is tetszett a kialakult helyzet. Egyre vonzóbbnak találtam, őt és azt is, hogy elvégre féltestvérek vagyunk, szüleinken hála. Hatalmi játék indult el kettőnk között. Be kell, hogy valljam piszkosul élvezem. Emberemre találtam, még egy ilyen gátlástalan emberrel még nem volt dolgom. Voltak kisebb zűrjeink, de élvezettel tesszük tönkre mások életét, de ez még csak az előjáték, azt hiszem, hogy még a java hátra van... epekedve várom, hogy mi lesz a folytatás.

Cassandra Hemingway!
Szép kidolgozott történetet olvashattam, érdekes volt, sőt tetszett, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kellemes szórakozást kívánok.