Egy sötét sikátor

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 28.04.15 10:05

Freya & Marcus

Mióta voltam akkora idióta, hogy gyenge pillanatomban megrajzoltam azokat a bizonyos képeket, a megnyitó óta sorban érdeklődik utánuk a város összes galériája, mert kiszeretnék állítani, felkapottak lettünk, nagy kár, hogy nem lesz folytatása a dolognak, ebbe pedig egyesek nem képesek beletörődni és most kivételesen nem az unokahúgomra gondoltam. Szép számmal érkezett rá igény, sőt megrendelés is, de kénytelen voltam az összeset finoman visszautasítani, bár őszintén szólva kezdenek kiborítani ezzel az egésszel. Elképzelésem sincs mi azokban a képekben akkora szenzáció, amit ne látott volna még a világ, de ha tudnák, hogy az a nő meztelenül is modellt... Szórakoztató a gondolat mi lenne, ha bedobnám, de inkább csak szeretnék végre megszabadulni Tőle. Éppen a kocsim felé sétáltam, amikor is hallottam valamit az egyik sötét kis mellékutcából. Először nem akartam figyelembe venni. Nem ez a város legjobb környék, jobb kimaradni, amiből lehet. Ez sem az én problémám, de ha engem kérdeznek szerintem valakit épp alaposan helyben hagynak. Alig néhány másodperc és egy férfi lépett ki a kis utcából és elég sietősre vette a lépteit. Fogalmam sincs mi ütött belém, amikor egyszer mégis csak keresztül vágva az úton elindultam az említett sikátoros utca irányába. Első pillantásra csak annyit láttam, hogy egy nő, akinek orrából, szájából dől a vér, de amikor lehajoltam hozzá, hogy megkérdezzem ne hívjak-e mentőt vagy akárkit nem akartam hinni a szememnek.
- Freya? - Tettem egyik kezemet a vállára miközben próbáltam jobban szemügyre venni vannak-e még látható komolyabb sérülései.
- Hogy kerültél ide? Freya, Freya! - Ráztam meg a vállánál fogva. - Jól vagy? Feltudsz állni? Tudsz járni? - Mintha nem lenne egészen tudatánál, lát engem, rám néz, de még egy árva szót, jelet sem küldött felém. Oké, a maradék szart is kifogom verni abból a görényből, csak még egyszer tévedjen a szemem elé.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 28.04.15 13:01

Marcus & Freya

Igyekeztem elfelejteni a történteket, vagyis jobban mondva megfeledkezni arról a tényről, hogy nem is olyan régen kiderül a nagyapám halála során, hogy nekem bizony van egy nagybácsim. Marcus. Sokáig vívtuk egymással a kis harcunkat. Voltak pillanatok, mikor azt hittem, hogy akár jóban is lehetnénk, elvégre mégis csak a nagybácsim és miért ne lennénk jóban? De aztán minden megváltozott, elromlott, most pedig inkább jobb, ha külön utakat járunk, mint ahogy eddig is tettük. Nem foglalkoztam vele azóta az eset óta, hogy nála jártam borítékügyben. Próbálok a lehető legkevesebbet gondolni rá, Marcus nélküli életet élni. Azt kell, hogy mondjam egészen jól elvagyok nélküle is. Sőt, ma voltam egy randin is, egész kellemes volt, de nem is tudom, nem éreztem azt a vonzalmat, amit kellene, vagy az csak később alakulna ki? Fogalmam sincs, ebben még nem vagyok szakértő. Mivel szép volt az idő, ezért taxi helyett inkább sétáltam. Aztán talán kissé eltévedtem, vagy fogalmam sincs, hogy hogyan keveredtem abba a sötét sikátorba. Mikor a hátam mögül lépteket hallottam gyorsítani kezdtem, de valaki megragadott és minden olyan hirtelen történt. Nem tudtam kivenni, amit motyogott, de valami képről beszélt, aztán ütött és csak ütött, míg végül a földre nem rogytam. Aztán amilyen hirtelen jött olyan gyorsan el is ment. Mégis mi volt ez? Egy árva szót sem tudtam kinyögni, csak ott ültem a hideg kövön magam elé meredve.
- Marcus? – Értetlenül néztem rá. Láttam, hogy mozog a szája, de nem értettem semmit sem. Lenéztem, a blúzomon egyre inkább gyülekeztek a vércseppek. Azt hiszem sokkot kaptam.

ruha

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 30.04.15 10:23

Freya & Marcus

- Freya! Freya! - Ráztam meg ismét a vállánál fogva, de újfent nem sok sikerrel, miközben lassan már üvöltök, Ő pedig még mindig egy árva szót sem szólt. Kezdek ideges lenni. Mégis mi a fene volt itt? Egyáltalán hogy került ide? Egyedül és mi keresnivalója volt éppen itt?
- Szólalj meg. Mondj valamit, rajta kislány... - Láthatóan eszméleténél van mégis mintha nem fogná fel a körülötte zajló dolgokat, például azt, hogy itt vagyok, beszélek hozzá, mégsem válaszol, nem moccan, engem néz, de ennyi, mint aki sokkos állapotban van. Egy valamiben már most biztos vagyok, akárki is volt még látjuk egymást, de a maradék szart is kiverem belőle, akárki is hagyta így helyben, akármiért is. Számtalanszor felbosszantott, méghozzá nem is kicsit, az is nyilvánvaló, hogy képtelen jó időben fogni a száját, de attól ezt még nem érdemelte meg.
- Gyere, segítek. - Egyik kezemmel átbújva a válla alatt, másik kezem pedig a lábai alá csúsztatva emeltem fel, nem volt épp könnyű, mivel elhagyta magát. A következő napirendi pont. Én most mi a fészkes francokat kezdjek ezzel a helyzettel? Az addig oké, hogy kórházba viszem mivel fogalmam sincs róla van egy olyan komolyabb baja, amit esetleg nem láthatok, belső vérzés vagy akármi, de ha felhívom a bátyám, amit mondanom sem kell nagyon nem szívesen tennék meg, akkor itt ma még valakinek szüksége lesz kórházi ellátásra, mégpedig neki vagy nekem, de egyikünknek biztosan. A kocsihoz érve lassan óvatosan eltettem, majd nekitámasztottam az ajtónak.
- Kórházba viszlek, rendben? - Furcsa módon most először váltott ki belőlem valami pozitív emberségesnek mondható érzést, amióta ismerjük egymást, az pedig a sajnálat és a düh valamiféle egyvelege, mert csöppet örülök neki, hogy így látom. Az igaz, hogy világosan fogalmazva elmagyaráztam neki, hogy látni sem akarom egyáltalán, soha, de azért erre nem számítottam.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.05.15 21:40

Marcus & Freya

Gondolkozni szerettem volna, de mintha az agyam mindent blokkolt volna. Azt tudom, hogy hogyan kerültem ide, de arról már fogalmam sincs, hogy ki volt a támadóm. Mégis hogyan bukkanhatott rám? Esetleg követett volna a randim után? Ha esetleg taxiba szálltam volna, akkor ezt elkerülhettem volna… De ezek csak mi lenne, ha feltételezések részemről. Ha a támadóm ezt akarta tenni velem, akkor előbb, vagy utóbb úgyis talált volna megfelelő alkalmat rá. Mégis minden olyan homályos. Nem hiszem, hogy bárkinek is árthattam volna bárkivel is, nekem nincsenek is ellenségeim, de akkor mégis miért történt ez most velem?
- Én… - Akartam mondani valamit, de aztán mégsem ment. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz a történtek után. Aztán mire sikerült mindent felfognom már Marcus karjaiban voltam. Különös, hogy pont biztonságérzetet kezdtem érezni, ahogy a karjaiba vett, de mégis jól tudtam, hogy már nem lesz baj, hiszen most már Marcus is itt van. Vigyáz rám. Nem akartam sírni, de mégis könnyeim utat törtek maguknak. Talán csak a megrázkódtatástól, vagy attól, hogy most már megkönnyebbültem.
- Annyira rémesen nézek ki, hogy kórházba akarsz vinni? – Most először sikerült kinyögnöm bármit is. Habár még az is fájt, hogy megszólaltam, vas ízét éreztem a számban, gondolom azért, mert ajkam felrepedt az ütéstől. Végig nézve magamon láthattam, hogy a felsőm véres, gondolom ezért aggódik most ennyire értem. De mégis Marcus hogyan került ide? Valahogy különös… Általában képes vagyok róla a lehető legrosszabbat is feltételezni, de azt azért mégsem, hogy Marcus rendezte el ezt, hogy bárki is megverjen csak azért, mert annyiszor felbosszantottam, hogy valahogy bosszút akart rajtam állni. Nem hinném, hogy ez Marcus műve lenne, de akkor mégis mit keresett másodpecekkel később a tett helyszínén?
- Jól vagyok, vagyis jól leszek. - Mintha minden egyes porcikám fájna, de mégis mit mondok a szüleimnek? A történtek után nem akarok haza menni, legalábbis addig nem, míg látszódik rajtam, hogy mi történt velem.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 04.05.15 17:53

Freya & Marcus

- Őszintén? - Néztem végig rajta alaposan szemügyre véve. - Igen. - Tényleg szörnyen fest, ha mondhatok ilyet valamilyen szinten a látványa is fáj, de bízom benne, hogy csak felszíni sérülésekről van szó, semmi komolyabb. Fogalmam sincs miért éppen nekem kellett megtalálnom vagy erre járnom épp, de kicsit bánom, hogy nem értem ide előbb, mert akkor most plusz még valaki kórházi, sőt sebészeti ellátásra szorulna meg esetleg fogászatira is.
- De rendbe jössz. - Így külsőleg semmi komoly nem látszik, de persze ez még magában semmit sem jelent, egy orvos mégis csak hozzáértőbb. Én csak annyit látok, hogy alig áll a lábán, sőt fel sem tudott állni, szóval szerintem van okunk aggódni.
- Segítek beülni hátra. - Egyik kezemmel a hátsó ajtót nyitottam ki, amíg a másik Freyát fogtam erősen és lassan segítettem neki beszállni hátra. Gyorsan megkerülve a kocsit beszálltam és már el is indultunk a legközelebbi kórházba. Csak azt tudnám mi a fészkes francokat fogok mondani a bátyámnak. Valószínűleg az igazat. Annál, amit láttam én sem tudok többet és csak annyit mondhatok, de majd inkább a kórházból, amikor legalább már tudok is valami jobb hírt is mondani az állapotáról.
- Szólj, ha valami baj van, ha szédülsz, rosszul vagy, hányni kell és akkor félrehúzódok... - A türköt úgy igazítottam meg, hogy lássam benne. Reményeim szerint pár perc és a kórházban leszünk, de addig is könyörgöm ne a kocsi kárpitra, inkább megállok, bármi van.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 05.05.15 9:34

Marcus & Freya

Hogy őszintén kíváncsi vagyok-e a véleményére? Nem, azt akarom, hogy hazudjon, hát persze, hogy az őszinte választ akarom hallani. És igen, pont valami ilyesmire számítottam. Valójában ez még egy iszonyú másnaposságtól is rosszabb, amit most érzek. Minden egyes porcikám sajog, mintha éppen arra készülnék, hogy darabokra essek szét. Miért pont velem történik ez? Mégis ki volt a támadóm? Miért tette ezt velem? Míg Marcus fel nem bukkant az életemben, addig nem voltak ilyen problémáim.
- Ha annyira utálsz, ahogy próbáltad velem elhitetni, akkor mégis miért segítesz nekem? – Valahogy furcsa volt tőle hallani azt, hogy rendbe fogok jönni, ez még hozzá képest is túl pozitív gondolkozás, de biztosan igaza van, idővel majd rendbe jövök. Minden seb begyógyul egyszer, de vannak sebek, amelyeknek egy örök életre nyoma marad. Erős vagyok, ez nem fog megtörni, nem hagyom, hogy megtörjön, bárki is akart bántani.
- Most inkább miattam aggódsz, vagy azért, hogy nehogy lerókázzam a kárpitot? – Még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyire segítőkész volt velem, még a kocsiba is segített beszállni, pedig az utolsó találkozásunk után erre igazán nem számítottam. Más körülmények között boldogan behánynék a kocsijába, már csak azért is, hogy ezzel is bosszantsam, de szerencsére nem éreztem ingert, szóval a kárpit megmenekült.
- Minden olyan hirtelen történt, alig emlékszek bármire, de az a fickó valami képről beszélt. – Magam elé meredtem, miközben hozzá beszéltem. Igyekeztem vissza emlékezni, de mintha a tudatalattim igyekezne elzárni előlem a történteket.
- Mi a garancia arra, hogy ez többet nem fog megtörténni velem? Mi van akkor, ha legközelebb nem úszom meg ennyivel? – Talán a legközelebbi találkozást a támadómmal túl sem élném?

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 05.05.15 14:28

Freya & Marcus

- Ez a viszonyunkon még nem változtat, de az unokahúgom vagy. Nem hagylak egy sötét sikátorban, ezen a környéken főleg nem. Fogalmazzunk úgy, hogy nem örülnék a bűntudatnak egy egész életen keresztül, amiért ott hagytalak. Szóval nyugi húgi, nem ólad szól, csak Te is jól jársz vele. Ennyire egyszerű. - Van is benne valami, az viszont igaz, hogy nem hagytam volna ott, ahogy az is, hogy rosszabbul is alakulhatott volna a dolog, de megúszta ennyivel. Ennek most inkább csak örülnie kellene, valamint a jövőben jó messziről elkerülnie ezt a környéket.
- Túlságosan egyik esetnek sem örülnék, maradjunk ennyiben. - Talán mégis jobb lenne, ha inkább pihenni próbálna, nem pedig beszélni, mint általában. Nem, nem örülnék annak sem, ha rosszabbul lenne, mivel perceken belül elérjük a kórházat, de annak se, ha a kocsi kárpitjáról kellene levakarni a gyomortartalmát. Szerintem ez érthető is.
- Az első rajongó... - Hát ez remek. Nagyszerű. - Komolyan mondom, hogy örülj, hogy megúsztad ennyivel. Meg is erőszakolhatott volna, egyedül voltál. - De ennek szerencsére semmi nyoma, de még így sem vagyok képes felfogni, hogy miért kellett ilyen csúnyán helybe hagyni az unokahúgom, de az biztos, hogy lesz még pár keresetlen szavam az illetőhöz, mondjuk úgy foganként fogom kiütni belőle.
- Semmi cicavirág, de amint jobban leszel feljelentést teszel, világos? A kórházból pedig felhívom a bátyám. - Ez már jóval több annál, mint amennyit eddig bárkiért is megtettem. Hajlandó leszek szóba állni a bátyámmal. Igaz, megvárni már valószínűleg nem fogom, mert akkor egyikünk képét még foltozni kellene, de erről azért biztosan tudni szeretne és jó is, ha tud róla.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 06.05.15 2:22

Marcus & Freya

Iszonyúan rossz állapotban nézhetek ki, ha már képes volt a karjaiba kapni, s az autóig cipelni azzal a szándékkal, hogy bevisz a kórházba. Erre nem számítottam. Majdnem annyira lesokkoltak az események, mint az, hogy megtámadtak.
- Azt hittem, hogy azért vagy velem ilyen kedves, mert képtelen lennél elviselni, ha valami komoly bajom lenne úgy, hogy nem te vagy érte a felelős. – Nagyon, de nagyon furcsán viselkedik most velem. Csaknem olyan, mintha lenne benne némi emberiség. Marcus és a segítőkészség? Egészen idáig azt hittem, hogy a bácsikám azt sem tudja, hogy mit jelent ez a szó.
- Hidd el más esetben szívesen megtenném, de ezek után nekem lenne bűntudatom, és nem tudnám kiélvezni azt, ahogy bosszankodsz miattam. – Nem akarom elkiabálni, de még nincs hányingerem, de ha lenne, akkor szólnék, hogy még időben le tudjon húzódni az út szélére.
- Ilyen rajongóid vannak? – Marcus a művész, szóval az alkotásáért vannak oda, az pedig csak egy különös véletlennek a műve, hogy az egyik kiállításán pont a rólam készült rajzok kerültek ki.
- Micsoda közhely lett volna. – Nevetni akartam, de képtelen voltam rá. Még belegondolni is rossz volt abba, hogy bárki elveheti tőlem a féltve őrzött szüzességemet erőszakkal.
- Ha parancsolgatni akarsz, akkor akár már most kitehetsz a kocsiból. – Egy ilyen nap után képtelen lennék elviselni a bácsikám makacskodását. Nincs most erőm ehhez, védtelennek érzem magam vele szemben.
- Feljelentést? Van ennek bármi értelme? Azt pedig egyáltalán nem akarom, hogy apám, vagy bárki megtudja, hogy mi történt velem… Inkább meghúzom magam egy szállodában addig, míg helyre nem jövök. – Erről nem akarok vitát nyitni. Nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen erről, nem akarom, hogy mások áldozatként tekintsenek rám.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 07.05.15 18:05

Freya & Marcus

- Így is fogalmaztunk, de könyörgöm, nem maradnál csendben legalább csak a kórházig, ott úgyis elválnak útjaink. - Én szépen felhívom a bátyám, megmondom melyik kórház és azzal végeztem is. Ennyit sem érzek állampolgári kötelességemnek, lazán ott is hagyhattam volna. Tehettem volna úgy, mit aki semmit sem látott, mint a legtöbb birka ember, de segítettem neki, eltámogattam a kocsimig, most viszem a kórházba és még ezek után sem képes hálásan befogni? Nem hiszem el, hogy még ebben az állapotban is képes kiakasztani, mégis.
- Ezek a Te rajongóid, elvégre Te szerepelsz azokon a képeken. Képzelheted, még ha kiadatom az eredetit. - Csak, hogy azért ne vigyük túlzásba a kedveskedést. Mondjuk, hogy ennyivel lógtam neki azokért a képekért, amiket róla mintáztam és kiállításra kerültek és ez az egész mai eset ennek köszönhető, de azért nem kell elszállni. Elviszem a kórházba és az én lelki ismeretem ennyivel megnyugszik.
- Rendben van. - Azzal szép lassan félre is húzódtam az út szélére. - Segítsek kinyitni az ajtót? - Fordultam hátra a vállam fölül. Őszintén szólva még mindig ramatyul fest és nem úgy, mint aki mindjárt ki fog pattanni a kocsiból. - Meggondoltad magad? Biztos? Jól van, akkor bírjuk ki, mindjárt ott vagyunk. - Soroltam be vissza a forgalomba és hál' istennek mindjárt ott vagyunk.
- Félreértettél kis szívem. Ebben sehol sem volt kérdés. A kórházból felfogom hívni a bátyámat, amíg Te átesel minden ilyenkor szokásos szaron, a kórház értesíteni fogja a rendőrséget, Te pedig, ha van eszed, amiben én kételkedem, de hátha mégis, akkor személylírást adsz, hogy esetleg Te is biztonságban érezhesd magad és mondjuk seggbe rúghasd, ha előkerítik. - Persze a legkevésbé sem akarok beleszólni az életébe vagy ehhez hasonlók, de nő létére szerintem ez lenne a legokosabb, amit megtehet, mondjuk, hogy más védtelen nők hozzá hasonlóan ne végezzék egy sikátorban össze-vissza verve véresen sokkos állapotban. De ez persze csak az én véleményem.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 11.05.15 12:21

Marcus & Freya

Csendben maradtam, miután rám szólt, akármennyire is nehezemre esett. Sosem fogom megszokni, hogy a bácsikám ennyire parancsolgató típus. Biztosan azért, mert sosem volt az erősségeim közé sorolható az, hogy engedelmeskedjek bárkinek is. Sőt, zavar, ha más parancsolgatni akar nekem. Marcus pedig mindig azt hiszi, hogy akármit is mond, az úgy lesz, mivel nekem kötelességem neki engedelmeskedni, ez tévedés.
- Ezek után biztosan nem fogod kiadni az eredetit, ugye? – Ha már a „rajongóim” ilyet tettek velem néhány ruhában készült rajz után, akkor elképzelésem sincs, hogy mi fog történni, ha olyan alkotást látnak rólam, ahol anyaszült meztelen vagyok.
Hatalmas szemekkel meredtem rá, majd az autó ablakán keresztül láttam, hogy tényleg félre húzódott. Ha nem érezném magam ennyire pocsékul, akkor tényleg kiszállnék, de a történtek után mégis csak jobb lesz nekem, ha maradok és hallgatok.
- Tudod, igazán lehetnél hozzám kedvesebb is. – Úgy érzem magam, mint akin átment egy tank, szóval még Marcus beszólogatásait nem tudnám elviselni. Ahhoz most tényleg túl meggyötörtnek érzem magam.
- Abba beleegyezek, hogy bemegyek a kórházba és aztán feljelentést teszek, de nem lehetne mindezt úgy elintézni, hogy az apám kimaradjon ebből? – Azt mégis hogyan tudnám kibeszélni, hogy miért pont Marcus volt ott néhány másodperccel később, miután így ellátták a bajomat? Apám azt hinné, hogy a bácsikám műve. Ebből pedig hatalmas botrány lenne, amit egyáltalán nem akarhatunk.
- Kérlek. – Szinte már könyörgő hangon szóltam hozzá.
- Csak maradjon ez közöttünk, neki nem kell tudnia. – Apámmal mostanában eléggé rossz viszonyban vagyok, ez pedig csak olaj lenne a tűzre.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 11.05.15 13:15

Freya & Marcus

- Igen. Igaz. Lehetnék, de nem akarok, plusz soha nem adtál rá okot, hogy az legyek. Mindig is dacoltál velem és a szavaimmal, sosem csináltad azt, amire megkértelek, még ha viszonylag szépen is adtam a tudtodra hozzám képest, szóval nem nagyon érdekel, hogy Te most mit akarsz. - Az pedig legyen egyedül az én dolgom, hogy miért teszem meg mindezt érte. Továbbra sem tartozom senkinek sem beszámolóval a dolgaimról, arról, hogy mit, mikor, miért teszek. Azért mert kedvem tartja. De ha kellőképpen felbosszant, ahogy általában csinálni szokta, akkor tényleg valahol fél úton a kórház felé fogja találni magát, csakhogy kipakolva az út szélére. Mert az, hogy a jelenlegi állapotában kórházba viszem még egyáltalán nem jelenti azt, hogy jóban is lettünk. Ez semmin sem változtat. Ugyanúgy nem vagyok és nem leszek kíváncsi a jövőben az arcocskájára, sőt amint lehet lelépek.
- Beleegyezel? Tisztázzuk, Te momentán nem igazán vagy a helyzet magaslatán, sem azon a ponton, hogy egyezkedjél. Most is egyedül voltál... A látvány önmagáért beszél. Szerinted egy hotelban mire számíthatsz? Ott nincs senki, aki megvédjen. Fogalmam sincs, hogy Te eddig hol éltél, milyen tévhitben, de ébresztő Csipkerózsika. - Tudhattam volna, hogy ez lesz. Egyáltalán miért is segítek neki? Megtehettem volna, hogy erőt veszek magamon, szemet hunyok és tovább sétálok, hogy nem veszem észre, elvégre konkrétan semmit sem láttam, mindaddig, amíg közelebb nem értem hozzá.
- Nézd, nem nagyon várom el, hogy hálálkodj, de annyit minimum, hogy ne pattogj. Nélkülem még mindig abban a sikátorban hevernél a földön véresen akárkinek kiszolgáltatva. - Ennyire naiv komolyan hogy lehet már? Mindig is tudtam, hogy nem túl okos, de azt nem gondoltam, hogy ennyire ostoba.
- Engem hiába... Nálam már eljátszottad a kártyáidat megannyi alkalommal, de Te inkább beakartad bizonyítani, hogy milyen kemény vagy, megakartál törni, hát most... Te törtél meg, vagyis Téged törtek meg. Hallgatnod kellett volna rám, amikor azt mondtam, hogy egyszer az a fene nagy minden lében kanál szád fog bajba sodorni. Nem tartott ez olyan sokáig... - Ennél többet már ne nagyon várjon, mert Tőlem tényleg ez a lehető legtöbb.
- Freya, ez nem ezen múlik, nem érted? Ha én nem szólok, akkor is a szüleid az elsők a baj esetén értesítendő személyek listáján... - Az egyértelműség kedvéért...
- Megérkeztünk. - Álltam be a legközelebbi helyre a kórház bejáratához. Mivel még mindig nem állt épp stabil lábakon, ezért miután segítettem neki kikászálódni a kocsiból felvettem a karjaimba, úgy sétáltam be vele, ahol aztán azonnal egy hordágyat toltak elénk, ahová óvatosan ráfektettem, majd hátrébb álltam.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 11.05.15 23:16

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 29.06.15 17:15

Juliet & Marco

Miből lehet a leggyorsabban meggazdagodni? Nincs tipped mi? Az már biztos, hogy én nem a kemény munkával megszerzett pénztől lesz tele a zsebem. Minek gürcöljek, ha tudom a könnyebbik megoldást? Ezek az élet nagy kérdései, amiket általában a többség nem mer feltenni magának. Akkor kezdek el „melózni” mikor lemegy a nap, s a város neonfényekben pompázik. Este még bűnösebbé válik a város, ilyenkor történnek az illegális kereskedelmek, és a többi szokásos törvénybe ütköző dolog, ami engem már nem tud megbotránkoztatni. Már semmin sem lepődök meg, elvégre ebbe a világba születtem bele, tudom, hogy mi zajlik, mikor lemegy a nap.
Szokatlanul párás volt a levegő, ahogy az apró esőcseppek verdesték a régi macskaköves utat a kis sötét sikátorban, ahol a mai kuncsaftomat várom. Csuklyám az arcomba volt húzva, nem szerettem volna, ha bárki olyan felismerne, akivel zűrös ügyeim vannak, na meg persze az első ellen is kiváló menedéket nyújt. Egyre idegesebb kezdtem lenni, ahogy percek teltek el, de egy lélek sem bukkant még fel. Túl sok mindent rejtegetek a zsebeimben ahhoz, hogy egy erre járőröző rendőr simán csak a zsebem tartalmáért bevigyem.
- Késtél! - Morogtam, ahogy előttem termett az egyik visszajáró vendégem.
- Mit szeretnél? – Jóformán van nálam minden, mint egy figyelmes cukros bácsinál, de az én bogyóimtól felpörögsz, vagy éppenséggel lebegni kezdesz. Az már biztos, hogy az én cuccom jó minőségű, elvégre ha nem lenne az, akkor nem élnék a saját szereimmel.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 05.07.15 16:02

Juliet&Marco

Csendben remegek az ágyamban miközben rettentően fázom. Két takaró is van rajtam, mégis majd' meg akarok fagyni. Ha ez nem lenne elég folyamatosan hányingerem van, szinte csoda, hogy eddig még nem rókáztam össze semmit. Alig bírtam megenni két szendvicset és azok is vissza akartak köszönni. Borzalom... Tegnap elfogyott az utolsó tablettám is, ezért most rendesen kínoznak az szerelvonás tünetei. Nem tudom honnan szerzek anyagot, mert semmi pénzem sincs. Talán ha sikerülne meggyőznöm a dílerem, hogy adjon legalább pár szemet hitelre... Nem tudom mennyi esély van rá, de mivel jobb ötletem nem igen akad ezért felhívom és megbeszélek vele egy találkozót. Erőt veszek magamon és kikelek az ágyból. Mivel gyötör az álmosság leerőltetek a torkomon egy csésze kávét, hogy ne aludjak el. A gyomrom morogva fogadja és szabályosan meg kell vele harcoljak azért, hogy ne küldje vissza. Megcsinálom a sminkem és megfésülöm a hajam, hogy kevésbé nézzek ki zombinak. Felhúzom a cipőimet, kezembe veszem az esernyőmet és elindulok. A sötét ernyő alatt szaporán szedem a lábaim, hogy időben odaérjek. Kicsit messze van a sikátor, ahol az én cukros bácsim szokott teríteni, ezért igyekeznem kell. Kereshetnék mást, aki valamivel közelebb van, viszont benne megbízok. Normális cuccot árul, megfizethető áron és ismerem is valamennyire. Balszerencsémre ahogy sietve sétálok megcsúszok a vizes kövezeten és a hátamra esek. Még ez hiányzott... Bosszankodva feltápászkodom és megindulok tovább. Már csak nagyjából egy saroknyira lehetek. Rápillantok a telefonom órájára és egykedvűen veszem észre, hogy elmúlt már pár perccel a megbeszélt idő. Bele is húzok jobban, főleg, mikor a szűkös, sötét sikátorba érek. Természetesen Marco egyből a szememre is veti a dolgot. Hiába, neki már csak ilyen a stílusa, ezt kell megszokni.
- Tudom, bocs. - sütöttem le a szemem bűnbánóan. sajnos sose volt nagy erősségem a pontosság, ez valahogy belém van kódolva.
- A szokásosból kéne egy olyan 10-15 tabi. - felelem a kérdésére. Gondolom még emlékszik milyet szoktam tőle venni. Egyenlőre szeretnék a bevált szernél maradni, arról legalább tutira tudom mit okoz.

▲music:XX▲Words:323▲Note: Smile

▲

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 08.07.15 13:10

Juliet & Marco

Eléggé behúzódtam a fal tövébe ahhoz, hogy ne ázzak szarrá, míg a kuncsaftra várok, na meg az is lényeges, hogy ne legyek túl feltűnő. Mostanában a zsaruk erre szaglásztak, ki tudja, hogy mikor bukkanna fel hirtelen a semmiből egy zsernyák autó. Még szerencse, hogy ismerem a környéket, futva is lehagynám őket, mert ők egy kis kerítésmászással egybekötve. Inkább nem is gondolok arra, hogy mi lenne akkor, ha tényleg a rend őrzői erre lófrálnának, még végül tényleg bevonzom a rosszat. Különben is a városban nem csak én terítem szét a cuccost, szóval biztosan el tudnának tőlem kapni nagyobb halakat is. De ilyen időben a zsaruk inkább az autóból leskelődnek, mint az aranyhalak az akváriumban. Ami pedig a legjobb, hogy vannak olyan zsaruk, akiknek tényleg annyi eszük van, mint egy kis disz halnak. Ezt pedig nagyon is az előnyömre használom.
- Legközelebb nem fogok várni rád. – Ezt szeretném itt és most leszögezni. Mégis mit hisz? Hogy időmilliomos vagyok? Most is lenne jobb dolgom annál, mint hogy az esőben áztassam magam.
- Előbb virítsd a lóvét. – Ha nincs pénz, akkor nincs cucc sem. Nem vagyok bank, hogy kölcsönözzek bármit is bárkinek. Még csak az hiányozna, hogy híre menjen annak, hogy hitelezek, még végül az összes lecsúszott drogos aztán a nyakamra járna. Persze a függők mindig mindent képesek megígérni egy kis cuccért cserébe, de pénzük szinte alig van. Ismerek olyan drogfüggőt is, aki a nagyanyja tévéjét nyúlta le, majd adta el, hogy egy újabb adaghoz jusson. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élek a szerrel, de azért ilyen mélyre sosem süllyednék.
- Nem először kerestél fel, szóval tudod mi a szokás. – Csak mert úgy nézett rám, mintha fogalma sem lenne arról, hogy mit is kellene tennie. Nos, ilyenkor szépen a zsebébe kellene nyúlnia, fizetni és végül boldogan távozni a zsákmánnyal, ennyire egyszerű. Ugye nem akarja túlbonyolítani?

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 14.07.15 23:17

Juliet&Marco

Mostanában valahogy egyre furcsábban érzem magam. Gyakran elfelejtek valamit, a leckét se olyan könnyen magolom már be, rendszeresen rémálmaim vannak és szorongok. Szer nélkül nem igazán bírom, ezért amikor valami miatt mégis meg kell próbálnom kihúzni nélküle a falat tudnám kaparni. Hiába, nekem már csak ez jár, én már csak ezt érdemlem, nem? Bár tudnám miért... Nem ártottam senkinek, a légynek se, mégis mindig kapom a pofonokat. Egyedül a tablettáim nyújtanak egy kis örömet az életemben. Csoda, hogy most nélkülük egy hullában több kedv van mint bennem? Jelenleg egy koszos, öreg felmosórongyot értékesebbnek érzem, mint magamat. Egyáltalán kellek én ebbe a világba? Úgy érzem, mintha én kizárólag egy tévedés lennék, ami véletlenül megesett. Lehet, szívességet tennék azzal ha kiugranék valamelyik kocsi elé? Egyeseknek biztos jobb lenne, de velem mi lesz? Talán nem vagyok olyan nagyon értékes, viszont nekem is van jogom élni, nem? Majd meglátjuk, addig meg igyekszem legyőzni az ilyen öngyilkos hajlamaimat. Azokkal úgyse megyek sokra. Inkább próbáljuk meg Marcot meggyőzni, hogy szánjon meg kicsit. Hátha egyszer picit enged a keménységéből. Reménykedve sietek a sikátorba, erre neki az első dolga, hogy letoljon pár vackos percért. Csodás, ilyen az én dílerem.
- Nem fog többet előfordulni. - fogadkozom és már csak remélni tudom, hogy ezt majd tényleg sikerül is betartanom. Sajnos ismerem annyira, hogy képes betartani a szavát és akkor nézelődhetek, hogy kitől szerzek be új adagot. Mikor a pénzt említi megvakarom a fejem. Nem, nem kaptam el semmit, egyszerűen csak kissé kínos ez nekem.
- Máris. - mondom és elkezdek kotorászni a táskámban, mintha nagyon keresném az összeget. Ezt még egész hitelesen is tudom adni, mivel valóban kisebb káosz uralkodik bent és a táska alja úgy szív be mindent, mint holmi fekete lyuk. Hamarabb botlok bele két rúzsba, meg egy tankönyvbe, mint a pénztárcámba, pedig nem direkt nem dobtam túl mélyre. Végül előhalászom onnan és elkezdem kicipzárolni. Eközben ér a következő mondata, amire bólintok.
- Igen, tudom. - sóhajtok fel és kiszedek a tárcából nagyjából 20 dollár körüli összeget. Talán kicsivel több, azonban így se túl sok. - Az a helyzet, hogy most csak ennyim van, de ha adsz pár nap haladékot esküszöm hozom a többit, ha kell kamattal együtt. - adom elő a nagy helyzetet a végén egy kisebb ajánlatot téve. Már pusztán az a kérdés mennyi kamatot akar felszámolni és azt hogy kaparom össze. Várhatóan anyáék nem sokára küldenek valamennyi pénzt, a maradék meg hátha nem lesz olyan nehéz összeszedni.

▲music:XX▲Words:402▲Note: Bocs a késésért. Embarassed

▲

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 21.07.15 11:24

Juliet & Marco

Az idő pénz, mint azt mondani szokták és pláne az egy díler életében. Már régen máshol teríteném szét az árumat és lenne teli zöld hasúval a zsebem, ha a megbeszélt időben ide tudott volna érni. Ezért is vagyok vele ennyire mogorva, talán így megtanulja a leckét, pontosabban azt, hogy engem senki se várakoztasson meg.
- Ajánlom is, mert legközelebb nem foglak megvárni. – Magyaráztam neki miközben hátsó zsebemből elővettem a cigis dobozomat, majd abból egy szálat. A megszokás hatalma. Nem elég, hogy szarokkal tömöm magam, még a tüdőmet is a padlóra akarom küldeni a sok nikotinnal. Pofátlanul felé fújtam a füstöt nem törődve azzal, hogy esetleg zavarhatná a dolog. Néhányat bele szívtam a cigimbe, míg a csaj a táskájában kotorászott. Mennyi ilyen jelenetet láttam már… Aztán mindnek ugyan az a vége, kiderül, hogy otthon felejtették a pénztárcájukat, vagy hogy nincs elég pénzük a cuccra. Túl rég óta vagyok már ebben a szakmában, hogy ismerjem a mocskos kis türkjeiket, vajon most mivel akarna palira venni? Nem szokásom csak úgy bedőlni akárkinek, sőt nem is vagyok az a hiszékenyfajta, hogy bárkinek bármit elhiggyek.
- Szerinted bank vagyok, ahol lehet hitelezni? – Elpöccintettem a csikket, ami sisteregve aludt el a macskakövek közti kis pocsolyában. Idegesen túrtam szőke tincseim közé, aminek következtében a kapucnim már nem fedte tovább fejemet.
- Azt mondod, hogy pár napra szükséged van, hogy fizetni tudj? – Ordítani lett volna kedvem, de inkább megköszörültem a torkomat. - Na és, ha nem tudsz fizetni? Akkor mi lesz? – Szerintem most bármit képes lenne megígérni csak, hogy megkapja a mai adagját, pontosan olyan, mint a többi drogos.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 03.08.15 17:15

Juliet&Marco

Ez a mai nap nem eddig nem alakul túl jól. Nem elég, hogy ramatyul érzem magam és aludni is alig bírtam még sikerül elkésnem is. Ráadásul már megint esik. Picit úgy érzem kár volt felkelni ma reggel. Már csak azt remélem, hogy nem lesz továbbra is ilyen ez a nap.
- Megértettem. - sóhajtok egykedvűen. Azért annyi eszem van, hogy elsőre is felfogtam a dolgot, nem muszáj ismételgetnie. Persze ezt is a megalázásomért teszi, meg hogy biztosan a fejembe verje a szabályát. Sajnos Marconak ilyen a stílusa, kénytelen vagyok megszokni és alkalmazkodni, ha anyagot akarok. Nem törődök a füstjével amíg előkotrom a pénztárcámat és előadom a problémám. Ahogy arra számítottam ez a fickó kissé nehéz eset.
- Ez lenne az első és utolsó ilyen alkalom, ígérem. - próbálom meggyőzni. Nem örülök, hogy idáig kellett süllyednem, hogy őt kell kérleljem egy adagért. Egyre idegesebben szorongatom a kezemben a kevéske pénzem. Nem mérges vagyok, inkább csak félek attól, hogy elküld a francba és élvezhetem a rémálmaimat és a többi finomságot, ami az elvonással jár.
Az első kérdésére csak bólintok alázatos képpel. Nekem sem egy élmény itt kint, a hideg esőben ácsorogni, de attól kicsit lehetne normálisabb. Megbízható vásárlója vagyok és rendszeresen járok hozzá. Ismerhetne már annyira, hogy nem akarom átverni. - Biztosíthatlak róla, hogy addigra a föld alól is előkaparom a pénzt. - esküdözöm. Nincs valami sok esélyem arra, hogy tényleg adjon cuccot, viszont a remény hal meg utoljára.

▲music:XX▲Words:235▲Note: Bocs, igyekszem ezentúl gyorsabb lenni. Embarassed

▲

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 07.01.16 22:16

Liam & Mona

Istenverte fejfájás... Megörülök. De muszáj lesz összeszednem magam, mert aki éjjel nagy fiú volt, az nappal is legyen az. Meg a francokat, könnyű azt mondani, de csinálni már annál nehezebb csinálni. Egyébként bírom a piát, de a tegnapi adag még nekem is sok volt.Vodkával kezdtem, de aztán a franc sem tudja, hogy mivel fojtattam és hogy mennyivel. Épp itt volt az ideje, hogy kiengedjem a gőzt. Mostanában túl sokat dolgozom, és ez a magánéletem rovására megy. Már nem mintha nekem lenne olyanom. Kutyám van, se feleségem se barátnőm... Nem is jól fogalmaztam, nem a magánéletem rovására inkább az egészségem és az önbecsülésem rovására megy. Kivonultam a fürdőbe és hideg zuhannyal próbáltam észhez téríteni magam, több kevesebb sikerrel. Mielőtt még a víz hatni kezdett volna, történt valami ami egyből felébresztett. Megszólalt a telefonom. Be kell mennem, vagy is helyszínre kell mennem. Nem hiszem, hogy ezek a nyomorult gyilkosok legalább hétvégén nem tudnak békén hagyni.. Felkaptam a első viselhető ruhát, amit találtam, gyorsan megigazítottam a hajam és már úton is voltam. A rendőrség már a helyszínen volt. Nyüzsögtek, mint a férgek, de semmit sem csináltak. Szeretem ezt a úgy teszek mintha dolgoznék, közben szar sem csinálok, hozzállást. - Üdv Blackburn százados... Mi a fene történt itt? - sétáltunk a tetthely felé. - Huszonkét éves nő, halott... Valószínűleg megfojtották... - A Vegasi Fojtogató? Az a rohadt szemét... - vágtam egy grimaszt mikor felhajtottam a lepedőt, a halott lányról. Szegény szerencsétlen. Ez a mocsok már egy ideje álmokfutosdit játszik a városban. Néhány emberünk már rá van állítva, de eddig nem sok eredménnyel. - Áh, megjött Ms. De Fler. Ő az aki fel van bérelve, hogy elkapja ezt a mocskot. - Egy nő? Nem is az a meglepő, hogy nő, hanem hogy... Még hogy milyen nő... Iszonyúan dögös. Úgy vonult be mint egy Victoria Secret modell. Egyenesen felénk tartott. - Üdv Ms. De Fler... Liam Forbes vagyok az FBI-tol. - aztán valami koppant. ismerem valahonnan. Lassan összeállt a tegnap este. A lány a pultról... Baszus..

Katt!!

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 07.01.16 23:30

Liam & Mona

C
satak másnapos vagyok. Azt se tudom hol vagyok. Csörög a telefonom, kimászok az ágyból, és térden másztam el a nadrágomig, előkotortam és zsongó fejemhez tettem.
- Halo? Mi? Milyen nap van? Szombat? Hogy az a… Mindjárt megyek… Motyogtam és kifeküdtem a padlón. Rosszul vagyok… Összeszedtem magam és a ruháim, elmásztam a fürdőig, megmostam az arcom, hogy kicsit is észhez térjek, felrángattam a ruhám, megigazítottam a hajam, oké csini vagyok, még így másnaposan is. Mehetünk. Állj! Hol is vagyok? Basszus! Fogalmam sincs. Visszamentem a hálóba és felkeltettem Max-et.
- Max, be kellene vinned a városba dolgozni. Akkor adjál kocsit! Akkor légy szíves vigyél be. Köszönöm.
- A lépcső alján megtaláltam a táskám és a cipőm. Tűsarkú ma? De nincs más.. Muszáj ezt… Kibotorkáltam ahol már Max várt a kocsival. Befuvarozott a városba, ahova mondtam. Hálás mosolyt eresztettem felé, miközben kiszálltam egy éjfekete Ferrari-ból.
- Köszönöm, hogy elhoztál. - Nyomtam arcára egy gyors puszit és már mentem is. Nem hiszem, hogy örült nekem, de legalább rendes volt. Minden szem rám szegeződött ahogy vonultam az áldozat felé. Nem megszokott nekem ez a nagy figyelem. Hát persze, még a tegnapi „bulizni mentem” ruhám van rajtam. Mona koncentrálj erősen, hogy ne húzzon jobban a fejed a kelleténél és ne ess hasra a magas sarkúban. Nem elegáns…
- Jó reggelt parancsnok. Jó reggelt Mr. Forbes. - Nyújtottam kezet az FBI nyomozónak. Miért néz ilyen furán rám? Ismernünk kellene egymást? Biztos… Túl részeg vagyok még mindig ahhoz, hogy bármire is emlékezzek. Sajog az agyam és kávéért kiállt.
- Rendben, nos mit tudunk az áldozatról? Valóban? Öhm, értem. Már a nyomában vagyok. Szeretnék beszélni a helyszínelőkkel. - Pont az én emberem van kint. Némi agyatlan flörtölés és bájologás után el is értem a célom, azaz, hogy minden nyom hozzám is elkerül. Ez egy újabb hasznos napnak látszódik. De az FBI-os csávó csak bámul… Felemelem a napszemüvegem és töröm a fejem, ki is lehet. Majd bekattan. A pasi a bárpultról! Visszacsúsztattam a szemüvegem, elvörösödtem és hozzá léptem.
- Nincs kedve kávézni? Szeretném összerakni a tegnap este darabjait…

Click me

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 15.01.16 1:08

Liam & Mona

Miért kell meghalni valakinek minden nap és miért pont hétvégén? Nem lehetett volna megvárni vele a hétfőt? Talán a tettesekkel kellene közölnünk, hogy ha lehet akkor legalább hétvégén haljanak bennünket aludni. Elég hosszú tegnap estém volt ezért igazán nem haragudtam volna meg, ha legalább tízig alhatok és utána másfél óráig kúrálhatom magam a forró fürdőben, de nem ehelyett most itt kell dekkolnom egy halottal, egy rakás idióta rendőrrel és a csajjal akivel tegnap este produkcióztunk. Sosem gondoltam volna, hogy egy fejvadász. Mondjuk szerintem Ő sem, hogy én FBI-os vagyok. Ilyen az élet… Éjjel is vadászunk csak más valamire. Soha sem tagadtam, hogy imádom a nőket , de a munka az munka és abban nem ismerek kegyelmet. Talán azok kevesek közé tartozom akik képesek ketté választani a munkát a magánélettől. Mondjuk lehet, hogy ez azért ilyen könnyű, mert nekem nincs olyanom, hogy magánélet. Nem igazán van időm az ilyesmire. Valószínűleg mostantól lesz, ha kiderül, hogy segg részegen táncoltam egy bár pultján egy nővel ,aki ráadásul egy profi fejvadász…
-Persze, miért is ne?! Rám férne egy kávé… - vontam meg a vállam beleegyezően, majd követtem a nő magabiztos lépteit. Ez kínos lesz, van egy olyan érzésem. A szemben lévő kávézóba mentünk. Hangulatos kis hely, de most akár egy sarki büféből is jól esne a kávé. Mocskosul fáj a fejem és szerintem a zuhany ellenére még mindig pia szagom van. – Szóval biztosan a tegnap estéről szeretne beszélni? – vakartam meg zavaromba a szemöldököm, miközben mindenhova néztem, csak a szemébe nem. Ciki a helyzet így józanul…

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 15.01.16 1:35

Liam & Mona

L
iam foglalt egy asztalt amíg én elriszáltam kávéért. Ismerem a pincér csajt, tudta, hogy pocok méreg erős kávé kell másnaposságra. Fullasztó meleg van, vagy csak még mindig túl sok az alkohol a véremben Jenni és Max-nél történt éjszaka után. Kedvesen beszélgettem a csajjal és közben hajamat dobálva próbáltam hűteni magam, nem sok sikerrel. Kezemmel copfba fogtam és a másikat legyezőnek használva legyeztem magam amíg el nem készültek a kávék. Kedvesen megköszöntem és visszasiettem Liamhez. Szegény nagyon zavarban van. Olyan jó kisfiúnak tűnik, kár, hogy én a jó kislány fogalmát sem értem.
- Nyugodtan rám nézhetsz. Például a szemembe… Nem harapok nyugalom. Hát az estéről nem sok emlékem van… Körül belül egy órája aludtam el… Gondolom örült Max, hogy be kellett hoznia dolgozni. De túl sokat fecsegek. Nyugalom, csak egy kávé. Nincs benne alkohol, és józanon nem mászok rád, ööö megint. - Itt már kezdett nekem is kínos lenni. Hajamat babrálva néztem ki az ablakon. Szombat reggel van, másnapos vagy inkább még aznapos vagyok... Ennek nem lesz így jó vége… Mona, komolyodj meg! Mi van ha az én hibámból halt meg a nő? Mert én iszogattam a helyett, hogy a nyomába eredtem volna és elkaptam volna. Még soha nem ejtettem hibát és büszke is vagyok magamra, és ez most fáj… Rossz hírem keltem és így még a munkáimtól is eleshetek. Észre sem vettem, hogy arcomról lefagyott a mosoly, és komoly képpel bámulom a járókelőket. Liam hangja rántott vissza a valóságba.
- Mi? Ja, Párizsból. Nem te vagy az egyetlen aki nehezen hiszi el, hogy profi fejvadász vagyok… Hisz mégis csak nő vagyok… Nem kell kérdezned, az első pillanattól lerí rólad… A munkám része az apró jelek elemzése, mivel általában nem tudom kire vadászok… - Mélyet kortyoltam a kávéból, és szinte rögtön vérré vált bennem, lehunytam a szemem és élveztem ahogy szétárad bennem. A nap első pozitívuma. Persze a helyes kis pofiján kívül. Mit ne mondjak, meg tudnám szokni a csillogó szempárt és a vakító szexi mosolyát… De ideje visszatérni a valóságba, a jófiúk nem a rosszkislányokat keresik…

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 14.02.16 17:01

Liam & Mona

A fáradságomtól már csak a rohadtul kínzó fejfájásom a rosszabb. Haljak meg, ha még egyszer iszom… Annyiszor mondtam már ezt, aztán mégis azon kapom magam, hogy részegen fekszem otthon, jobbik esetben az ágyamban, rosszabbikban a padlón a legrosszabbikban pedig nem is a saját lakásomban vagyok és nem a saját ágyamban és ráadásul nem egyedül. Be kell vallanom voltak már görbe estéim, de a tegnapi még nem is volt annyira vészes, legalább is remélem, hogy nem tettem semmi olyan dolgot, ami miatt később szégyellnem kellene magam.
-Csak kissé kínos a helyzet. Mond hogy nem molesztáltalak az este és nem ócska viccekkel akartalak levenni a lábadról?! – emeltem meg a kezem tiltakozóan, miközben a szemébe néztem, ahogy kérte. Egyenes és őszinte, nem utolsó sorban, pedig igazán szemrevaló kis nőcske. – Azért nem gondoltam volna, hogy másnap a munkán fogok veled találkozni… Nem is gondolnám, hogy egy ilyen törékeny nő fejvadász ként dolgozik… - mosolyogtam rá. Soha sem gondoltam volna, hogy a munkán fogok találkozni azzal a nővel, akivel az este együtt buliztam át az éjszakát. Láttam rajta, hogy nem csak nekem kellemetlen a dolog. Hát tény, hogy nem sok FBI-os jár munka után iszogatni. Legalább is eddig még eggyel sem találkoztam, hála az égnek. Nem kevés pletyka kezdene el terjengeni a melón. Na nem mintha egy kicsit is érdekelne, hogy ki mit mond, de nem akarom hogy a magánéletemet összekeverjék a munkámmal. Otthon Liam vagyok vagy akár Cica is de a munkán Forbes nyomozó. – Nem volt az annyira vészes, csak hát…- vontam meg a vállam mosolyogva. De az ultra ciki volt, csak nem vallanánk be egymásnak soha.
Furcsa akcentusa okot adott arra, hogy arra gondoljak nem amerikai a csaj. Bár nem mostanában jött ide az biztos, de még mindig látszik rajta, hogy nem képes beilleszkedni . Szavakkal nem igazán tudom elmagyarázni, hogy mire gondolok, de valamiért mégis tudtam első ránézésre. Talán a „kopó szimatomnak ” köszönhetem.
- Na de most mennem kell, vissza a melóhoz. – kitettem a pénzt az asztalra és mosolyogva felálltam. – A vendégem voltál Mona… Jah és remélem nem utoljára. – egy újabb jelentőségteljes mosoly kíséretében elsétáltam.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 20.02.16 23:19

Liam & Mona

Ü
ltem és próbáltam a nélkül mosolyogni, hogy fülemig vörös legyen a fejem. Nem hiszem, hogy túl sok sikerrel, éreztem, hogy forró az arcom, halványan azért reménykedtem, hogy a véremben még mindig keringő alkohol okozza ezt az állapotot, de kétlem, valószínűbb az a helyes mosoly, amit felém mutat. Azért valóban kellemetlen kicsit mind kettőnknek, mert azért mégiscsak idegenek voltunk tegnap este egymásnak, és ma reggel pedig kiderül, hogy a pasi, aki nagy erővel meg akart hódítani egy ügynök, ráadásul ugyan azon az ügyön dolgozunk, szerintem Isten direkt szívat, hogy tanuljak már meg viselkedni, legalább is, ha hinnék benne így gondolnám.
- Neem, dehogy, nem is beszéltünk, ami azt illeti... Csak táncoltunk, egy bárpult tetején… És úgy érzem, ahogy mesélem egyre cikibb lesz… Túl sokat ittunk. Lesütöttem a tekintettem és az ujjaimmal kezdtem el babrálni. Nem jellemző rám, hogy feszengjek az előző este elkövetett hibáim miatt. Általában egyszerűen átlépek rajtuk és tovább sétálok, gondolkodás és bűntudat nélkül… Most valamiért még is, úgy érzem magam, mint egy kislány, aki rosszat tett és feddésre vár. Hogy tud egy számomra idegen pasi véleménye ennyire érdekelni és zavarba hozni egyszerre? Ez így nem túl jó érzés… Hogy mi? Te most simán itt hagytál? Komolyan? És valóban komolyan. Felállt, kirakta a kávék árát az asztalra és elsétált. Felvont szemöldökkel és tátott szájjal bámultam magam elé, szinte lebénultam, engem nem szoktak csak úgy itt hagyni… Bele telt néhány percbe mire összeszedtem magam, pff, még, hogy reméli nem utoljára… Hát öregem próbálkozni szabad, de attól keményebb fából faragtak, hogy egy mosollyal le lehessen venni a lábamról, nem-nem, ha kávét akarsz, küzdj meg érte, különben a válaszom sajnos nem lesz drágám. Kezdek dühös lenni, ami most előnyömre válik a nyomozásomhoz. Felkaptam a pénzt az asztalról, vettem még két kávét és visszavágtattam az én kis helyszínelőmhöz bájologni.
- Tessék Tim, hoztam neked kávét, pont ahogy szereted. Szóóóval, mit tudsz nekem a kedvenc fejvadászodnak így elöljáróban mondani? Van valami új? Hibázott? Ez az! Ez kell nekem. Legyek én az első, aki megkap minden jelentést, jól van drágám? Köszike.
- Nyomtam egy gyors puszit az arcára és egy mosoly kíséretében hátat fordítva indultam vissza az irodámba. Jól van Mona, még mindig meg tudod szerezni amit akarsz…

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 23.04.20 16:32

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor

» A Club mögötti sikátor
» Daph & Lucas --- a sikátor után
» Hálószoba

Egy sötét sikátor

Egy sötét sikátor

Similar topics

Similar topics