Egy sötét sikátor

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 22.11.13 0:05

Lauren & Skoli

Utálok arra kelni, mikor csörög a telefonom. Az agyamig hatol az éles csörgés, de muszáj, hogy így szóljon, mert máskülönben észre se veszem, hogy keresnek. Alig nyitottam ki a csipás szemem, ahogy felvettem a telefonom és rekedtes hangon beleszóltam. Természetes, hogy egy újabb üzletet akarnak lebonyolítani, de már kezd elegem lenni, hogy engem hívnak és nem a futárjaimat. Meg is beszélek vele egy időpontot az egyik ismert sikátorban, ahol szoktam üzletelni, ha erre kerül a sor. Kényelmesen felülök, egyből a napszemüvegem után nyúlva, majd megvárom, míg egy kicsit felébredek. Utálok ilyen hirtelen kelni, mert soha sem tudom ilyenkor, hogy merre is vagyok. Pár percig üldögélek, magam elé bámulva, majd neki kezdek a készülődésnek. Felhúzom a farmerom és az ingem, majd a fürdőszobában, kicsit rendbe szedem magam. Amint mindennel kész vagyok, oldalra döntöm a fejem, hogy kiroppanjon a nyakam. Még a szőr is feláll a hátamon, ahogy hallom roppanni, de muszáj volt, most jobban érzem magam. Kisétálva, a telefont és minden egyéb iratomat zsebre vágom és elindulok. Még be kell szereznem az anyagot, mert nem tartok a lakásomon, nehogy egy rutin házkutatás során megtalálják nálam a szert.

A megadott címről jövök éppen, hogy a sikátorba jussak. Nincs messze szerencsémre, így nem kell rohannom még időben vagyok, de akkor se tenném, ha épp késésben lennék. Szeretem, hogyha a másik fél van előbb a helyszínen, de az se baj, ha most én érek oda előbb. Megállok a kuka mellett, és zsebre dugott kezekkel várok. Amint megérkezik az ügyfél a szemeibe nézek, bár a napszemüvegemtől úgysem láthatja az enyéimet. Elveszem tőle a pénzt és kényelmesen megszámolom, majd ha megvan az összeg, akkor átnyújtom neki a kis tasakot, amit kézfogás közben cserél „gazdát”. Jobb a békesség, bár így is meghallom a lépteket, mire a hang irányába fordítom a fejem. Nem tudom, hogy mennyit látott, vagy látott egyáltalán, de elindulok felé, míg az ügyfelem szélsebesen sarkon fordul és elfut.
- Helló kislány, mi járatban erre? – Állok meg előtte, ha szökni próbál, úgyis az útját állom, így esélye se lehet. De talán erre nem kerül sor, bár könnyebb lenne felmérni a kárt, hogyha a napszemüveg sötét lencséitől láttam volna, hogy mit látott. Viszont kíváncsi vagyok a válaszára, hazudni úgysem tud nekem, mert kiszedem belőle az igazat.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 23.11.13 14:52

Egyre inkább kezdek idegeskedni, hogy hiába sietek, el fogom késni azt a fránya buszt. Persze futhatnék is egy kicsit a megállóig, de félő, hogy ebben a sok szemétben még eltanyálnék, azt pedig nagyon, de nagyon nem akarom. Tiszta piszok és bűz lennék én is, szóval inkább maradnak a szapora léptek és egyre csak közelebb és közelebb kerül hozzám a sikátor vége. Ekkor pillantok meg a távolban két férfit, de túl sokat nem látok belőlük, csak azt, hogy valamit kicseréltek egymás között, de hogy mit vagy mi okból… na arra maximum csak tippem van. Fel is szökik egy pillanatra szemöldököm, majd cseppet megrázom fejem – ami egyébként nem látható, mivel oly picinyke ez a tett -, ezzel is jelezve magamnak, hogy ne foglalkozzam vele. Nem az én dolgom és addig maradhat ilyen szép az élet, amíg nem keveredek bele semmiféle ügyekbe se. Szóval próbálok úgy tenni, mint aki itt sincs és bár az egyik férfi még bent van a sikátorban, mégis én csak simán akarnék elsétálni mellette, még csak rá se nézve… ha ezt hagyná. Ahogy elém áll, majd felteszi a kérdését, lassan tekintek fel arcára, nézve rá szemüveges arcára, majd vonom fel most már láthatóan szemöldökömet.
- Hello neked is. Öhm, biztosan nem látsz jól éjszaka attól a napszemüvegtől, aminek ugye semmi értelme, ezért se látod a különbséget egy kislány és én közöttem. Szerintem nagyjából egy idősek lehetünk. – ahj, képtelen vagyok megállni, hogy ne mondjam el máris neki a véleményemet, és bár szavaim nem bántón hangzanak, ettől függetlenül a véleményemet kiérezheti belőle, mely szerint tök hülyének nézem az miatt, hogy ilyenkor is szemüveget visel. Én biztos nem látnék semmit se tőle… Bár lehet, hogy behúztak neki egyet és így akarja takarni a monokliját, de sajnos ez miatt az arca se igazán látszik, pedig a szem fontos, én legalábbis szeretem látni annak a szemét, akivel beszélgetek.
- Egyébként nem, mintha egy idegennek be kéne számolnom arról, hogy miért vagyok itt, de hogy örülj, elmesélhetem. Egyszerűen a sikátor végén lévő buszmegállóhoz tartottam, hogy hazamenjek. – tárom szét kissé kezeimet, mert hát tényleg ez az igazság, akármilyen nagy durranásra is számított. Nem tudok többel szolgálni, mint ami van. Én is simán visszakérdezhetnék, hogy hát ő meg mit keres itt, de nem, az talán most nem lenne túl jó ötlet.
- És te mindig így szoktál ismerkedni? Hogy leszólítasz csajokat az utcán? – mosolyodom is el kissé, majd fejemet oldalra billentem, úgy várva a férfi válaszát. Viszont nem hagy nyugodni a dolog, hogy nem látom a szemét, pedig én egyben lennék kíváncsi az arcára…

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 24.11.13 16:41

Lauren & Skoli

Egy drog üzlet miatt vagyok itt, néha én is bejövök ezekért az ügyekért, ha a futárjaim épp nem érnek rá. Nem tart sokáig ez és igazán messziről nem is lehet látni, hogy épp van-e valami a kezünkben vagy nincs. De amint meghallom a lépteket és arra felé is nézek, ahol megpillantok egy nőt, kicsit megfagy bennem a vér is. Az ügyfelem hamar lelép, sőt felhúzza a nyúlcipőt, hogy ne kapják el, de ez már nem az én gondom. Én egy kicsit szeretek kockáztatni, ezért is maradok, sőt le is szólítom. Nem túl kedves, amit mond, gondolom meg sem fordul a fejében, hogy nem az a heppem, hogy éjszaka is napszemüveget hordok. Sajnos mindenki általánosít, így csak sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet, minden további szót elengedve a fülem mellett, amit elhagyott az ajkai.
- Nos, igen mindenki a napszemüvegem miatt néz le. Csak sajnos senki se kérdezi, hogy vajon miért van rajtam, mert talán nem azért, hogy menőnek nézzek ki, hanem, mert komoly egészségügyi gondom van? Szuper fényérzékeny a szemem, a lámpa, a lakásokból kiáradó fény miatt kell. Bár így este tűrhetőbb, mint nappal, de ugyanúgy kell hordanom. – Rántom meg a vállaimat, hangomban némi sértődöttség is hallható. Igaz, hogy semmi köze nincs hozzá, hogy miféle betegségem van, de amíg erre nincs megfelelő gyógyír, addig marad a napszemüveg éjjel-nappal. Igazából már nagyon is hozzám nőt ez a kis drágaság. Viszont valahogy ki szeretném deríteni, hogy mennyit és mit látott, így kell, hogy kérdezgessem. Bár túlságosan is nyugodt ahhoz, hogy bármit is látott volna.
- Hát, ha történetesen annak az idegennek a területére lépsz, akkor egy picike köze mégis csak lehet hozzá. – Mutató és hüvelykujjammal mutatok egy kis mennyiséget. Van sejtésem, hogy nem tudhatta, hogy ez az én területem, de egy normális nő egy sikátorba nem szokott bejönni. De ez csak az én véleményem, tapasztalataim szerint ez az első, amit a szülők megtanítanak féltve védett pici lányuknak, hogy a sikátorba egyedül ne menjen be!

Tovább hallgatom, hogy mit is keres itt. Valóban nem nagyon dolog a busz elérése, de azt hittem, hogy a forgalmi változással tisztában van. Persze, aki ritkán jár busszal, az lehet, hogy ilyenekkel nem foglalkozik. Nem ismerem őt, de azért tetszik a reakciója, így egy apró mosoly bujkál ajkam szegletében.
- Amúgy meg útépítés van, a buszmegállót odébb rakták pár méterre. Gyakorlatilag majdnem ott van, mint a következő. – Közlöm vele a tényeket, ezért kár volt erre felé jönni. A vállam felett hátrapillantok, majd újból a nő arcát kezdem vizslatni, akinek még mindig nem tudom a nevét. Nem tart sokáig ez a mozdulat, és hiába üzleteltem az előbb, az fülem még van, és bizony ha jól hallottam, akkor már busz is ment el.
- És, ha jól láttam az előbb ment el egy. Melyik busz kell neked? – Nézek immáron újból a szemeibe, mert több busz is jár erre, bár a számát nem láttam, de esélyes, hogy nem az ment el az imént, ami kell neki. A mosolyra félrebillentem a fejemet és viszonzom ezt a gesztust. A kérdésre látványosan elgondolkozok. Igazság szerint, nem is szoktam leszólítani a csajokat az utcán, és mondhatni ez egy kivételes eset.
- Nem, csak akkor, ha betévednek egy sötét és veszélyes sikátorba. Baj tán, hogy megszólítottalak? – Válaszolok neki, bár nem tudom, hogy mennyire fog nekem hinni, de nem vagyok se erőszakos, se nyomulós így semmi oka nem lehet félni, de nem is izgat, hogy hisz-e nekem. Egyből visszakérdezek, és már biztos is vagyok benne, hogy őt nem szokták csak úgy leszólítani az utcán. Kezeimet a farmerem zsebeibe dugom, mert kezdenek fázni.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 24.11.13 20:45

Nem biztos, hogy most jó nekem, hogy itt vagyok, de nincs mit tenni. Már bejöttem ebbe a sikátorba a buszmegállónak hála, így nem fogok kihátrálni se belőle, hiába történik az, ami, nem túl messze tőlem. Persze biztos nem lehetek a dologban, de nem is akarok belemélyedni, szóval inkább maradok vak a témát illetően. Ahogy viszont az egyik férfi még a szűk utcában marad, úgy válik egyre bizonytalanabbá minden lépésem, de mivel el lesz állva az utam, így lassítok, majd végül meg is állok. Nem vagyok kedves, egy picikét sem, de tény, hogy általánosítok, ahogy sokan mások is tennék ezt minden bizonnyal. Akkor is furcsa nekem, hogy este egy ilyen helyen napszemüveget viseljen egy ember és ezt képtelen vagyok magamban tartani.
- Nem néztelek le miatta. – kezdek bele, de hamar el is hallatok, amikor hallom, hogy mit mesél. Finoman ajkamba harapok, miközben máris elkomolyodik csinos pofim, majd egy apró sóhaj után rázom meg kissé fejem. Oké én… én teljesen hülye vagyok, hogy lehettem ennyire tapintatlan? Ez az előbbi dolog, amit láttam – vagy képzelek, hogy láttam -, más dolgokat mondat velem, mint amiket általában mondanék, így hát ideje elnézést kérnem, ez jár neki.
- Bocsánat, én nem akartam ilyen bunkón viselkedni. Nem is vagyok az, csak… furcsa volt. De ilyen sötétben is kell? Egy sikátorban vagyunk, én szemüveg nélkül se látom teljesen az arcod… - nem tudom, hogy még jóvá tehetőek-e szavaim, de azért én próbálkozom vele. Nem akarom azt, hogy egy köcsögnek gondoljon ezért az egészért, tehát még talán tudunk javítani ezen az egészen.
- A te területedre jöttem? Öhm… és mégis miféle terület ez? – mutatok végig az utcán egy pillanatra, majd nemsokára már folytatom is. – Nem jelzi semmiféle tábla se, nincs lezárva az út se, tehát én csak arra akartam használni, hogy hamarabb hazaérjek, nem tudtam, hogy ez probléma lehet. – vonom fel szemöldökömet kissé, de ettől függetlenül hangom inkább kíváncsiságtól cseng, sem mint sértődötten. Ez után fejtem ki teljesen azt, hogy miért is akarok átmenni és úgy érzem, hogy talán eljutott ez most a másik tudatáig.
- Hogy mivan? Arrébb rakták? Na ne szívass… ugye most ezt csak úgy mondod? – nem, nem akarok még egy órát malmozni idekint a buszt várva. Persze, hogy nem néztem utána a dolgoknak, mivel mindig a motorommal mászkálok, kivéve persze akkor, ha szervízben van.
- Hát ha az előbb ment el, akkor az simán lehet, hogy az enyém volt. A belvárosba tartok és hát… - lassan felemelem ismét a kezem, hogy megnézzem a bal kezemen lévő karórámon az időt, de ahogy látom, tényleg nagyjából most lenne az ideje. – Ez remek. Biztosan az volt, akkor most már nem kell úgy sietnem, egy óra biztos van, mire jön a következő. – morgolódom most már csak úgy magamnak. Holnap ismét korán kell kelnem, mivel vár a szalon, és bár még nincsen túl késő, ettől függetlenül egyedül nem egy álom az utcákon kóborolni. Bár még nem történt velem rossz dolog, azért jobb megelőzni a bajt, sem mint elé futni. Viszont ha ennek a pasasnak ez az utcája… akkor nagyon lehet, hogy nem jó emberrel társalgok jelenleg, ki tudja, hogy mivel foglalkozhat úgy komolyan.
- Egyébként nem tűnt veszélyesnek a sikátor, nem szokásuk az embereknek pont engem megtámadni. Eddig legalábbis nem volt, szóval remélem, hogy nem valami sorozatgyilkos féle vagy. – az arcomon lévő mosolyból látszik, hogy én aztán nem gondolom annak, de tényleg bármi lehet. Mégis… teljes mértékben a legrosszabbat nem feltételezném erről a férfiról.
- Amúgy nem gond, ha esetleg megvárod velem a buszt és elkísérsz a másik buszmegállóba. Nincs kedvem egyedül unatkozni és ha már így ide jöttél hozzám, talán nincs ellenedre. – azért nem fogok teljesen ráakaszkodni és mondjuk megkérni, hogy vigyen már haza, az mégis csak furcsa lenne tőlem, de egy kis séta és beszélgetés még talán belefér. Jobb kezem felé is nyújtom, hogy ez után a nevemet is elárulhassam neki.
- Amúgy Lauren vagyok. És téged hogy hívnak? – volt már rá példa, hogy a leglehetetlenebb helyeken szereztem számomra fontos barátokat, tehát bár vannak rossz sejtéseim vele kapcsolatban, ettől függetlenül nyílt akarok maradni és bízni abban, hogy most is pozitívan alakul majd ez az este.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 24.11.13 21:32

Lauren & Skoli

Nem szeretem, ha általánosítanak és csak azt hiszik, hogy a napszemüveget másra nem is lehet használni, csak arra, amire nagyon sokan. Sajnos nekem ez a tárgy az életem részévé vált, de senkit sem érdekel a történet. Talán ezért is „akadtam ki” egy kicsit, mikor ilyen hangnemben hozzám szólt. Legjobb tudomásom szerint, én egy cseppet sem voltam vele bunkó, bár a mai világban már ki tudja, hogy a csajok mit tartanak annak és mit nem. Megforgatom a szemeimet, bár nem hiszem, hogy látná, sötét van ahhoz és a lencséje is sötét. Rosszul fogalmaztam az előbb, nem is ez volt a legjobb szó rá, hogy lenéz miatta.
- Csak általánosítasz! – Nyögöm ki, nem bírom megállni, de végül is elmesélem neki, hogy miért van rajtam, bár semmi köze nincs hozzá. Talán még élvezem is, ahogy látom az arcán a mimika változását, mikor szembesül azzal, hogy milyen célból viselem. Amikor bocsánatot kér, elmosolyodok, nem sokan szokták, igaz, nem soknak mondom el.
- Nem gond, igazából már hozzászoktam ezekhez a beszólásokhoz. Megszokásból van rajtam, rendkívül fáj a szemem, ha ez nélkül vagyok. – Megrántom a vállaimat az első mondatnál, majd a másodiknál leveszem a napszemüvegemet. Rendkívül sokat pislogok és hunyorítok is, mert „teljes” sötétségben „pihentek” a szemeim, most pedig a természetes esti fényhez kell szoknom. Nem túl kellemes, de belenézek a szemeibe, hogy lássa a kék íriszeimet. Mikor már úgy érzem, hogy kezdenek kellemetlenül szúrni, visszaveszem. Legyen neki ennyi gyereknap, bár nem kérte, mégis megtettem, hogy levettem a napszemüvegemet, ami ritka pillanatok egyikének számít. Így legalább látta teljesen az arcom, ha látta. Ha nem, akkor így járt. A terület definiálására tett megjegyzésére elmosolyodok. Van ész abban a fejecskében, és tetszik ez az érvelés.
- Veszélyes! De a szüleid nem intettek óva a sikátoroktól? – Teszek fel neki egy újabb kérdést, én azt hittem, hogy mindenki átmegy ezen a beszélgetésen a szülőkkel. Újabb témát váltva kezdünk el immáron a buszról beszélni és én biztos vagyok benne, hogy hallottam, amikor egy elment, de ez nem azt jelenti, hogy az övé.

A kiakadására felvonom az egyik szemöldökömet, hogy most komolyan hazugnak nevez, de túlteszem magam az ilyen „sértéseken” és odébb állok.
- Most jöttem onnan, csak tudom, hogy mit láttam! De ha ellátsz odáig, akkor láthatod a bójákat, talán még a feltört betont is. – Mellette állok most már, és mutató ujjammal jelzem is, hogy látja-e az oszlopot – ami így sötétedéskor világít -, ami pár másodpercenként felvillan sárgán. Én nem látom a napszemüvegben, hogy fel van túrva a beton, de talán Lauren ellát odáig. Nem vagyok annyira messze a sikátor végétől. Ha megnézte, akkor újból szembe állok vele és letekintek a karjára, ahol az óra van.
- Ezeknél a buszoknál nem lehet tudni, hogy mikor jönnek. Ilyen későn meg nem minden megállóban szállnak fel és le, így könnyen lehet, hogy sok helyen nem állt meg, és hamarabb ért ide. – Nem értek a busz menetrendhez, én kocsival vagy gyalog szoktam mászkálni, így fogalmam sincs, hogy mikor kéne jönnie, de ha Lauren azt mondja, hogy az övé volt, akkor ráhagyom. Nem ajánlom fel, hogy hazaviszem – bár megtehetném -, mert elég sok rossz tapasztalatom van ezzel kapcsolatban és nem akarom azt is hallgatni tőle, hogy csak azért tenném meg ezt a gesztust, hogy tudjam, hol lakik és zaklassam. Kinőttem már az ilyen óvódás hisztikből és nem kérek belőle. Igaz, hogy nem ismerem a beszélgető partnerem, de inkább tartózkodok ezektől. Újra visszatérünk a sikátorokhoz, és meglep, hogy ilyen bátran és nyíltan kimeri mondani, hogy még nem történt vele semmi baj. Talán még túl korán van ahhoz, hogy itt véres maffiabeszélgetések legyenek, ami miatt ajánlatos elkerülni ezeket a helyeket.
- Azért jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Kinéznéd belőlem, hogy sorozatgyilkos lennék? Igaz, nem látod a szemeim, de legjobb tudomásom szerint még nem forgott vérben. – Kicsit meglepődtem azon, hogy felhozta a sorozatgyilkos témát. Halvány mosollyal jelzem a végére, hogy bízhat bennem – noha én nem fogok benne -, hogy semmi gyilkolási szándék nincs bennem. Eddig se mutattam erőszaknak a jelét, így semmi ilyesmit nem feltételezhet rólam. Egyre jobban meglep ez a nő, így elgondolkozok.
- Hát ööö… Igazából más dolgom lenne, de miért is ne. Ha nem félsz tőlem, hogy esetleg meggyilkollak… – Dadogás közben félig elfordítom felsőtestem a sikátor végéhez mutatva, majd inkább visszafordulva a szemeibe mondom. A végére már elviccelem, ha már sorozatgyilkos típus lennék. Kezemet visszadugom a zsebembe, majd elgondolkozok, hogy mit is tehetnénk még 1 óráig, mert én biztos, hogy perceken belül megfagyok, hiszen csak egy vékony kabát van rajtam, mert nem gondoltam volna, hogy leállok beszélgetni.
- Van a közelben egy kávézó. Mit szólsz hozzá, ha kérnénk elvitelre valami forró italt? Elég hideg van… De nyugi, vagyok olyan udvarias, hogy meghívlak. – Lényegében kedves vagyok, hogyha nem akarják az orrukat a dolgaimba ütni és most már egészen biztos vagyok benne, hogy Lauren nem látott semmit. Felőlem akár mehetnénk is, mikor felém nyújtja a kezét és isten bizony fogalmam sincs, hogy miért. Le is tekintek rá és mikor bemutatkozik csak akkor esik le, hogy ezt a formaiságot elfelejtettem.
- Mark vagyok. – Mutatkozok be a gyakran használt álnevemen, majd megfogom a kezét – érezheti, hogy hideg, szinte át van fagyva -, és épphogy megrázom üdvözlésképp. Kérdőn tekintek rá, hogy indulhatunk-e és ha az előbbi meghívásomat elfogadta, akkor a kávézó felé indulok el.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 25.11.13 17:34

Nagyon kellemetlenül érint a tudat, hogy ezt a napszemüveges dolgot így elszúrtam. Kissé más véleménnyel voltam róla azért, amit láttam – vagyis éppen nem láttam -, ezért is kezdtem kissé harapósan,de jár a bocsánatkérés, amit természetesen meg is kap.
- Dehogynem gond… - jegyzem azért még meg, mert tényleg bánt a helyzet, de túl kell lépni rajta. Remélhetőleg most már nem hozzuk fel többet és ha már így megszólított, talán sikerül el is beszélgetnünk egymással. A napszemüveg viszont legnagyobb meglepetésemre lekerül a férfi arcáról, így hát kíváncsian pillantok arcára, hogy most már meg is tudjam vizsgálni, hogy kivel is van dolgom és bár ki nem mondom, nagyon is megnyerő a számomra. Elég helyesnek néz ki, kár, hogy ő még nem tévedt be eddig a szalonba. Viszont ha már tényleg így leszólított, megpróbálhatnám kihasználni pozitívan is a helyzetet, mégis, mindig tesz róla néhány aprócska megjegyzéssel, hogy kissé bizalmatlan maradjak vele szemben. Ez egy sikátor, ami tudtom szerint senkinek se a tulajdona és ezt hosszan el is magyarázom a férfinak, de a válasza viszont eléggé rövidre sikeredik.
- Veszélyes? Miért? Mesélj nekem, kíváncsian hallgatom. – mosolyodom is el kissé, majd a kérdést meghallva megvonom lazán vállaimat. – Már elég régóta nem vagyok a szüleim kicsi lánya és úgy érzem, hogy tudok vigyázni magamra. – tényleg ez az igazság, eddig még nem volt gondom az életben. Persze az első komoly gond után biztosan minden utcában paráznék, de most még él bennem a boldog naívság és remélem, hogy ez örök életemben így marad. Jobb így élni, mint félelemben. A busz viszont nagyon úgy tűnik, hogy szépen itt hagyott, amit nem viselek túl jól, mivel tényleg azért siettem, hogy elérjem, erre meg… kiderül, hogy még át is helyezték a megállót. Máskor tuti, hogy utána nézek minden ilyesminek, hogyha motor nélkül jövök valahova.
- Hát innen nem igazán látom, kissé néha rossz a szemem sötétben, de elhiszem neked, csak szar ez így. – sóhajtok fel cseppet, majd miután egy kis ideig azért fixíroztam a sikátor végét, hátha mégis meglátom azt a túrást, visszafordítom fejem a másik felé, és aprókat bólogatok a magyarázatra.
- Logikus. Csak tudod, elég ritkán járok tömegközlekedéssel, aztán jah, rég volt már, így én a pontosságra számítottam. Mindegy, ez van, az ember a saját hibáiból tanul. – most már hiába kesergek rajta, nem fogok tudni mit tenni akkor se ez ellen. A busz elment, én pedig itt maradtam, de akkor már ki kéne használni az alkalmat a tényleges ismerkedésre, már ha nem akar ezek után még itt hagyni engem Mark.
- Nem szeretek félni, ezért inkább magabiztos maradok. – jegyzem is meg, majd ez után hallgatom a kérdést, mire kissé fel is kuncogok. – Nem, csak vicceltem. Egyébként pedig szép a szemed, nem vérben forgó. – hoppá, mintha valamiféle bókot mondtam volna. Jó, lehet, hogy ezt nem kellett volna, de most már mindegy, vissza nem tudom vonni, tehát csak marad a szolid mosoly. Ettől még nem ástam el magam, talán még örül is majd neki a másik. Na de ha már itt van, akkor maradhatna is még egy kicsit velem, így ezt finoman meg is jegyzem, de ahogy hallom, hogy más dolgom lenne, kezeimet védekezően emelem fel magam elé.
- Ja nem, akkor mindegy, nem akarlak feltartani. Szóval vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, és majd elleszek. – ezek után tényleg nem szükséges, hogy velem maradjon, menjen csak a dolgára, aztán ennyi. Mondjuk egy ekkora városban nem sok esélyt látok rá, hogy máskor is összefutunk, de ki tudja, lehet még szerencsém.
- Kávét? De figy, ha nem érsz rá, én tényleg nem akarom rád erőltetni magam, megleszek egyedül is és lehúzni se akarlak. – nem vagyok egy olyan csaj. Mondjuk jól hangzik az ötlet, nem is kicsit, de akkor se. A nevére viszont még kíváncsi vagyok, így nemsokára kezemet felé nyújtom, majd megtörténik a kölcsönös bemutatkozás is. Ahogy viszont megérzem jéghideg kezét, úgy pillantok le rá automatikusan.
- Jéghideg a kezed. Nehogy megfázz ám, lehet, hogy tényleg jót tenne, ha valami meleg helyre mennél. – eresztem is el lassan, de ekkor hirtelen sikítás zavarja meg az éjszaka csendjét, méghozzá valahonnan a hátam mögül, onnan, ahol betértem nem is olyan régen ebbe a szűk helyre. A hátamon is feláll a szőr a női hang hallatán és kissé megdermedve fordítom arra a fejem. Mivel az az oldal közelebb van, mint a sikátor másik vége, így el is látok odáig, de a látvány nem kicsit sápaszt le.
- Mark… - kapom el hirtelen karját és szorítom is meg az alkari részen, miközben egy lépést hátrálok is a sikátor azon vége felé, ahol nemrég még a két férfi tárgyalt.
- Tűnjünk el innen! Nem tudom, hogy ki tette, de az a nő halott és... minden tiszta vér. Én nem akarok itt maradni! – kezdem is el hátrafelé húzni a másikat, és azt hiszem, hogy most ért véget a naívítás. Lehet, hogy tényleg rossz helyen vagyok és veszélyes ez a hely, de vajon mit követett el a nő, hogy életét vesztette. A felső teste csupa vér, ahogy egykor talán csinos arca is, fene tudja, hogy mit tettek vele vagy hogy ki vagy kik voltak, de nem akarom közelebbről látni, se a hullát, se pedig az esetleges gyilkost/gyilkosokat. Jobb nekem minél távolabb ettől a helytől és valahogy eszembe se jut, hogy rendőrt kéne hívni. Most a saját életem az első. Vajon Mark hogy reagál majd erre az egészre? Ő is így be lesz tojva, mint én és jön velem vagy mást talál ki?

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 25.11.13 22:31

Lauren & Skoli

Hamar túl rágjuk magunkat ezen a témán. Csak egyet sóhajtok, hogy neki még mindig gond, hogy ennyire bunkón viselkedett. Nem mondok semmit, mert én tényleg már megszoktam, hogy mindenki általánosít, és senki sem kérdezi meg, mi okom van viselni. Persze, ismerem azokat, akik csak heppből hordják, de én nem tartozok közéjük. Leveszem a napszemüvegemet, hogy egy pár percre bele tudjon nézni a szemeimbe, bár nem tudom, hogy mennyit lát belőle, mert nagyon sokszor pislogok, és még hunyorítok is. Rendkívül kellemetlen, hogy nincs rajtam, így ha kigyönyörködtem magát a szemeimben, akkor visszateszem. Akaratlanul is felcsúszik az egyik szemöldököm a homlokomra.
- Nem szoktál filmeket nézni? Ott is mindig a sikátor a veszélyes hely. Maffiabandák helyei, piti bűnözők üzelmei, prostik ideális romantikus fészke és még sorolhatnám. Egy ilyen nőnek, mint neked, nem való. – Próbálok érvelni is, hogy miért kell elkerülni a sikátort, bár így megkérdőjelezheti, hogy én melyik kategóriába tartozok. Bár ki tudom magam ebből vágni, mégis ásom magam alatt a gödröt. De aki nem mer, az nem nyer, én pedig imádok kockáztatni. A szülei említésére nem szólok semmit, csak egyet bólintok, hogy megértettem. Én is hamar leléptem otthonról, már azt sem tudom, hogy élnek-e vagy mi van velük, de jól elvagyunk egymás nélkül. Viszont ez a hozzáállás tetszik, hogy ennyire bátornak mutatja magát, de biztos vagyok benne, hogy belül retteg ezen a helyen. A busz is szóba kerül és én el is mondom a véleményemet. Most már kár ezen rágódni, így nem fecsérlek rá túl sok mondanivalót.
- Úgyis arra felé tudsz kimenni, ha már bejöttél ide. Időpazarlás lenne visszafordulni és megkerülni az egész blokkot. Amúgy én sem szoktam busszal járkálni, csak, mint mondtam errefele jövet láttam a táblákat és az útzárat. – Részemről le is zártam ezt a témát. Nem fogom meggyőzni, mert nincs ehhez kedvem és időm. Mosolyogva nézem, ahogy tovább adja a kemény és bátor nőt. Nem tehetek róla, tetszik a stílusa.
- Bölcs gondolat. – Kacsintok egyet, bár úgysem látja, de ez lényegtelen, majd folytatom. - Kössz, ez megnyugtató! Tetszik a szemem? – Váratlanul ért a bókja elismerem, de jól esett. Senki sem mondott még ilyet, igaz, hogy nem szoktam levenni a szemüvegemet még régről ismert barátoknak sem, nemhogy egy pár perce ismert nőnek. De megtettem és most ez is kiderült, így kíváncsian várom a válaszát, bár azt hiszem, hogy tudom mi lesz.

Meglep, hogy velem akarja megvárni a buszt, azt hittem, hogy az ilyen feltételezések után már alig várja, hogy itt hagyjon. Azt hiszem, hogy ezzel most elrontottam, így csak mosolygok. Szeretem, ha az emberek azt hiszik, hogy nagy áldozatot hozok miattuk.
- Tudod, az a fontos dolog a mosás. De azt hiszem, ha 1 órával később rakom be, nem dől össze a ház! – Ügyes trükköt vetek be, legalábbis gondolatban megveregetem a vállamat. Igaz, hogy semmi köze nincs a mosáshoz, de ezt neki nem kell tudnia. Fázom, mert csak egy vékony kabát van rajtam, és ha már tovább élvezzük egymás társaságát, akkor még a kávézói meghívást is felajánlom.
- Én forró csokira gondoltam, de ha kávét szeretnél inni, nekem az is megfelel. És egy ital meghívástól még nem megyek csődbe! – Villantom meg sármos mosolyomat, hátha ezzel meggyőzőm, hogy nincs semmi komolyabb dolgom, azon kívül, hogy ne fagyjak meg. Gyorsan kinyújtom én is a kezemet, hogy túlessünk a bemutatkozáson – ahol én a megszokott álnevemet használom -, majd én is a kezemet bámulom.
- Nos igen, ezért szeretnék valami meleget inni. De ha megfáznék, akkor ápolgathatsz. De előre szólok, hogy csak és kizárólag a meggyes teát szeretem minden nélkül! Ja és a húslevest. – Viccelem el a dolgot, természetesen nem várnám el tőle, hogy teát és húslevest főzzön nekem. Nem is szeretnék beteg lenni, így remélem, hogy ez nem fog megtörténni. De gyorsan még hozzáfűzök valamit, az előzőhöz. - Csak tudod e… – Nem tudom befejezni, mert megzavar egy női sikoly, amire odakapom a fejemet. Elég nagyot koppant, remélem, hogy nem az én embereim végzik a „takarítást”, mert nem lenne szerencsés, így „bemutatkozni” a nő előtt. Azt hiszem tudom, hogy mi folyik itt, de azt furcsállom, hogy Lauren belém karol és már húzna is el. Pedig én megnézném, valahogy izgat, hogy mi történt vele. Még állok, felfelé nézek, mert biztos vagyok benne, hogy onnan zuhant ki.
- Klassz! – Hagyja el halkan a számat ez az egy szót és most az egyszer nem érdekel, hogy hallotta-e Lauren és, hogy ebből milyen következtetést von le rólam. Felém fordulok, bár a szemeiben olyat látok, amit mindig is szerettem. Kétségbeesést és félelmet.
- Na látod, ezért mondtam, hogy ez a hely veszélyes… Viszont menjünk oda, nézzük meg. Lehet még nem halt meg! – Nézek újból a testre, azért megdöbbent, hogy mennyi hozzá hasonló ember van, akik inkább elfutnak, hogy nem láttak semmit, minthogy odamennének hozzá. Félreértés ne essék, ha hívná a zsarukat, én lennék az első aki elszaladna, de azért kíváncsi vagyok, hogy mi lett a nővel. De persze, ha Laurennek nincs hozzá gyomra és továbbra is a sikátor másik vége felé húz, akkor megadom magam.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 26.11.13 11:40

A kezdeti félreértést követően a sikátorról folytatjuk tovább a beszélgetésünket és kissé furcsa számomra, hogy ennyire el akar tántorítani erről a helyről, sőt, olyan dolgokat hoz fel, amelyekkel saját magát keveri bajba, legalábbis kezd kialakulni bennem az a vélemény, hogy talán mégse éppen vele kellene beszélgetnem, szép szemek ide vagy oda.
- Ezt most úgy mondod, mintha valamelyikben is érintett lennél. Talán így van? – vonom fel szemöldökömet is kissé, bár nem hiszem, hogy olyan hülye volna, hogy beismerné és így maga alatt vágná a fát, de hát soha se lehet tudni. Mondjuk ha így van és ő egy ilyen ember, akkor minden bizonnyal ez lesz az első és egyben utolsó találkozásunk, nem fogok bajba kerülni egy ismeretlen miatt. Talán… talán tényleg nem volt értelme a rövidebb útnak, főleg, mivel még a buszom is elment.
- Egyébként ezt, hogy nem nekem való ez a hely, úgy mondod, mintha ismernél engem. Azt se tudod, hogy ki vagyok vagy mit dolgozok, simán lehetnék prosti is. – vonogatom meg vállaimat is és bár nagyon-nagyon távol áll tőlem egy ilyen szakma, ettől függetlenül most én is picikét szórakozok a szavakkal, majd meglátjuk, hogy mit szól hozzá. A buszos dologra viszont én már csak bólintok, nem ragozom tovább, ez van, majd a következőt elérem, legalábbis nagyon remélem. A magabiztosságom viszont nem veszik ám még el és még egy bókféleség is elhagyja ajkaimat, melyre már jön is a visszakérdezés, így nevetem el magam kissé.
- Bírom a kék színt, szóval igen, tetszett. De ez nem jelent semmit. – még mielőtt nekiállna kombinálni. Nem óhajtok rámozdulni vagy ilyesmi, az nem annyira az én asztalom, bár talán ha jobban pasiznék, lenne is valakim, nem úgy, mint most. Na de ha már Mark itt van, akkor akár maradhatna is még egy kicsit a társaságomban, ezért is kérem meg arra, hogy várja meg velem a buszt, de amikor hallom, hogy dolga van, már vissza is vonom ezen kérésemet.
- Mosás? Te most szórakozol velem? – vonom fel szemöldököm, mert ez így kissé furcsa volt. Ha dolga van, menjen, ha meg nincs, mondja azt, de ez így… nem tudom, nekem nem volt vicces, tehát tényleg jár a kávé vagy a forró csoki, addig, amíg odaérünk a kávézóhoz, meglátom.
- Oké, akkor menjünk, legalább telik az idő és te se fagysz szét. – bólintok végül rá, de azért testének hűvösségét még megjegyzem, mire furcsa választ kapok, így mosolyodom el ezen a poénos felvetésen, mert hát az, komolyan ezt semmiképpen se lehetne venni.
- Ja persze, mert már olyan kapcsolatban vagyunk, hogy ápolgatnálak is, ha beteg vagy. – ha már régről ismerném és jóban lennénk, akkor szívesen segítenék neki ilyen esetekben, vagyok ilyen jólelkű lány, de így kizárt és szerintem ezt Mark is tudja. A sikoly viszont megzavarja az eddig nyugodt csevejt, így hirtelen kapaszkodom meg a másikba, mintha ő valamiféle védelmet nyújthatna baj esetén – ami vicces, hiszen nem is ismerem -, és kezdem is el húzni, hogy tűnjünk el innen. Ekkor jön viszont az a szó…
- Klassz? Ezt… ezt nem gondolhatod komolyan. – eresztem is el lassan és nézek igen csak megdöbbent arccal a pasira. Mi ebben a klassz? Egy élet most ért véget és bizonyára nagyon nem szép látvány lehet egy ilyen zuhanás után.
- Hogy mi? Nézzük meg? Ha szétzúzza valaki magát, az soha se szép látvány és szerintem ezt tuti nem élhette túl, hiszen betonra esett… - nekem ehhez nem igazán van gyomrom, így igen csak kétségbeesett pillantással magyarázok és mutogatok a hulla felé. Oké, ésszerűen kéne átgondolnom a dolgokat, ha még él… ha van rá egy aprócska remény is, akkor segíthetnénk rajta, így végül néhány másodperc után csak bólintok.
- Jó, akkor menj előre, én majd… majd követlek. Aztán óvatosan, nehogy bajod legyen. – és ha Mark elindul, akkor én is tényleg követni fogom, de jó két méterrel lemaradva tőle. Eszemben sincs kockáztatni bármit is, tehát marad ez az óvatosság, úgy talán szerencsésebb leszek én is.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 28.11.13 16:19

Lauren & Skoli

Megforgatom a szemeimet, de nyilván ezt nem látja. Tudom, hogy magam alatt vágtam ezzel a fát, de nagyon jól ki tudom magam vágni az ilyen helyzetekből. Kicsit még el is viccelem ezt, de először mindvégig komoly arcot vágok, már amennyire lehet.
- Persze, prosti vagyok. 500 $ egy menet, de neked talán lejjebb adhatom. – Még rá is játszok, hogy végig nézek rajta látványosan. Majd abbahagyom ezt a színjátékot és vigyorogva helyesbítem az előbbit. - Neeeem, viszont nagyon sok filmet nézek, és ott láttam ezeket. Gondolom valahonnan szedték a filmkészítők. – Rántom meg a vállaimat, nem tudom, hogy mennyire értékeli a humoromat, de sajnos ez is egy defekt nálam, ahogy a fényérzékenységem. Bár szeretek ilyen laza lenni, ezért igazán nem nézhet rám rossz szemmel, de ki tudja, hogy mennyire gázolok bele a lelkivilágába. Felcsillannak a szemeim a napszemüvegem mögül, ahogy prostinak feltételezi magát. Igaz nem tudja, hogy én pont ebben az „iparágban” vagyok jártas, így biztosra tudom, hogy nem lehet az, de nem akarok lebukni is.
- Ez igaz, de nem nézel ki annak. – Állapítom meg, majd azért kicsit megjátszva magamat, közelebb hajolok hozzá és bizalmasabbra veszem a hangvételem. - De ugye nem vagy az? – Kicsit aggódó és kétségbeesett hangon kérdezem meg. Mindez után normális, egyenes tartásba helyezkedek, majd úgy nézek rá. Ha nem lenne ennyi stikli a hátam mögött és érdekelt volna a tanulás, mehettem volna színészképzőbe is. Az biztos, hogy nagyon jól csinálom, bár az évek alatt sikerült kitanulnom ezeket a trükköket. De most lépjünk is tovább ezen. Akaratlanul is egy vigyor keletkezik az arcomon, ahogy bókol nekem. Eszméletlen jól esik, és hiába vagyok férfi, nekem is vannak érzéseim, annak ellenére, hogy milyen ügyeim vannak.
- Nyugi nem szoktam egy ilyen mondat miatt kombinálni. Hiába vagyok férfi, azért jól esnek az ilyen kedves szavak. – Vallom be, általában a kicsit érzékenyebb lelkű srácoknak nagyobb a sikerük a csajoknál. Ez a tapasztalatom, nem mintha bármit is akarnék Laurentől, azon kívül, hogy belopjam magam a szívébe. Legalább lesz egy ember, aki kihúz a csávából. Gondolatban tarkón is vágom magam, hiszen mindez csupán fikció. Amilyen sok és bonyolult ügyem van, érzem, hogy egy kapcsolat amúgy sem férne az életembe.

Látom rajta, hogy egy kicsit meghökkent, ahogy a mosást hoztam fel. Nem értem, hogy mi baja, talán ő nem szokott mosni? Mindenesetre az egyik szemöldököm a homlokomra szökken és értetlenül pillantok rá, bár ezt a szemeimből nem tudja kiolvasni, csak az arcvonásomból.
- Igen. Tudod, nem vagyok túl jó a háztartásban, de úgy számoltam, hogyha most berakom a gépbe, akkor reggelre megszárad. Mert, hogy nekem kell reggelre a munkásruhám. Bár talán nem annyira vészes, ha 1 órával később rakom be. Úgy is megszárad, nem? Főleg ha a radiátorra teszem. Annyira nem értek hozzá. – Pontosítok, bár tény, hogy kell holnapra a ruhám, de nem értek a száradási időhöz. Igazából örülök, hogy a mosógépet egyedül is be tudom indítani. Azt hiszem, kezdem elveszteni a felém mutatott érdeklődést az ilyen apróbb kijelentéseimmel. Sajnos, nekem ilyen a személyem, vagy megszöksz vagy megszoksz, tartja a mondás. De remélem, hogy ennyitől még nem ijesztettem el magamtól. Talán sikerült ezzel meggyőznöm, hogy velem tartson, ha már arra kért, hogy várjam meg vele a buszt. Kicsit rossz ötlet volt csak egy kabátot felvennem, de nem gondoltam volna, hogy lesz társaságom.
- Ezt az ötletet támogatom. – Egyezek bele, mert nagyon is jó ötlet, ha végre valami forró is lesz bennem. De azért még muszáj valami vicceset mondanom, és azt hiszem, hogy veszi is a poént. Ennek örülök, így mosolygok is.
- Oohhh. – Húzom el és még úgy is ejtem ki, mintha nagyon is csalódott és szomorú lennék. Eszméletlen jó színész vagyok, tényleg kaphatnék még díjat is érte, de azért nem fényezem magam ennyire, helyettem folytatom. - Azért kár, hogy nem rohannál egyből az ágyamhoz, ha betegen feküdnék benne. De még lehetünk olyan jóban, hogy hozz nekem egy bögre teát. – Az elején sopánkodva mondom, majd már újból kivirágozva, mosolygok. Igaz, hogy bevetem megint a sármos mosolyomat, amivel a csajokat le tudom venni a lábukról, de most nem ez a cél. Már épp indulnék, hogy valami meleg ital legyen a kezemben, mikor egy női sikoly megzavar minket. Csak ámulni tudok, mire egyetlen szót nyögök ki, amitől Lauren elereszt.
- Sajnálom. Még nem láttam hullát közelről. Na meg balesetet sem. – Persze ez így történetesen nem igaz, de amit nem tud a másik, az nem fáj neki. Viszont én odaakarok menni, és csak felhúzott szemöldökkel tudok Laurenre nézni. Megdöbbent, hogy ennyire nincs benne semmi együttérzés.
- Azért az én „klassz”-om semmi, ahhoz képest, hogy te simán itt hagynád, meg se néznéd, hogy él-e még! Tudod, lehet van neki is családja, annyit csak megérdemelnek a hozzátartozók, hogy megnézzük, él-e még. – Fújom ki a levegőt, nem akartam durvára, de valahogy mégis úgy hangzott. Nem tudom, hogy néz ki egy ember, ha sokkot kap, hogy egyből elrohanna a helyszínről, meg se nézve, hogy mi van az áldozattal. Azért azt nem kívánom neki, hogyha valaha is ilyen történik vele, akkor a közelben lévő emberek csak úgy magára hagyják. El is indulok, de megtorpanok, ahogy hallom a féltést. Vissza is fordulok.
- Nehogy bajom legyen? Csak nem féltesz? Bezzeg húslevest nem hoznál, ha megfáznék… – Az első kérdésemet meglepődve teszem fel, a másodikat pedig már kicsit úgy, mintha érezném, hogy van esélyem nála. Az utolsó hozzábiggyesztett mondattal pedig elviccelem az egészet. Direkt morogva mondom, bár hallhatja, hogy nem gondolom komolyan. Minden félelem nélkül odamegyek a nő testéhez, majd leguggolok mellé. Két ujjammal leellenőrzöm a pulzust a carotison.
- Meghalt! Valószínűleg szörnyethalt, bár lehet, hogy ez a sok sérülés ölte meg. Nem tudom, nem vagyok orvos. – Felállok és elmondom azt a keveset, amit ebből ki tudtam következtetni. Azért elsősegély oktatásom volt valamikor, ott figyeltem és ezt tudtam levonni.
- Teszek egy névtelen bejelentést, aztán menjünk el! Semmi kedvem nincs órákon át tartó kérdésekre válaszolni. – Nyúlok a zsebembe a telefonomért, másik kezemmel – ha ott van mellettem -, akkor a karja után nyúlok – ha mögöttem volt, akkor elindulva felé, fordítom meg, hogy induljon el -, hogy menjünk. Közben meg is teszem a bejelentést és remélem, hogy addigra nekünk már hűlt helyünk lesz itt. Nem akarom, hogy ezért letartóztassanak, mert eléggé keresnek a zsaruk, bár mostanában mintha kezdenének engem elfelejteni, de nem kéne kipróbálni, hogy emlékszenek-e rám.
- Akkor jöhet egy forró csoki? Vagy mást kérsz? – Teszem fel a kérdésemet, mintha mi sem történt volna és kicsit azért szedem a lábamat, hogy messzebb kerüljünk a helyszíntől, de Lauren ezt be tudhatja annak, hogy fázok már nagyon.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 28.11.13 21:22

Hát ez a viccelődés már egy picikét se humoros a számomra, így ő most már láthatja azt, amit én nem láttam nála, tehát hogy megforgatom párszor szemeimet, majd kissé oldalba is bököm könyökömmel, csak játékosan, nem kell ezt komolyan vagy negatívan értékelni.
- Azt hittem, hogy te is sejted, hogy nem pont a prostis dologra gondoltam. – pillantok is szemeibe, majd aztán végül egy apró bólintással veszem tudomásul azt, amit mond, de ettől függetlenül nem hiszek neki. Nem is tudom, valahogy túl sűrűn mond olyat, amit nem kellene, hogyha nem lenne komoly, talán vigyáznom kéne vele, mégis, egy másik énem szívesen tölti most vele az időt. Rajtam se lehet ám egyszerűen kiigazodni. Viszont ha már ő ennyire azt hiszi, hogy nem nekem való ez a hely, én is megcáfolom ám a dolgot, mert simán lehetnék én is valami kis ribanc, aki itt vadászik újabb áldozatokra, hogy pénzt szerezzen. Persze nem vagyok az és ezt ő is hamar megállapítja.
- Kössz, legalább nem vagyok kurvás. – vigyorodom is el, majd amikor közelebb hajol és meghallom a kérdését, meg is rázom hirtelen a fejem. – Persze, hogy nem. Ez most komoly kérdés volt? Ugye nem? – épp az előbb mondta, hogy nem nézek ki annak, akkor ez a kérdés most mégis mire volt jó? Áh, a fene érti a férfiakat. A szemére ettől függetlenül megkapja kedves megjegyzésemet, melynek nem kell ám semmit se tulajdonítani, de ha jól esik neki, akkor essen, végülis azért mondtam. Egy aprót erre most már biccentek, de nem reagálok rá mást, nem szívesen ragoznám tovább a témát, ugyanis eszem ágában sincs majd udvarolgatni neki vagy ilyesmi. A mosásos dolog viszont nem kicsit hangzik viccesen, de ahogy magyarázkodni kezd… Hát ez nem komplett. Most komolyan ezért akart hazamenni vagy ismét hülyít? Már fogalmam sincs, hogy mit kéne elhinnem ebből az egészből és mit nem, így lassan emelem fel kezeimet.
- Jó-jó, akkor nekem mindegy, moss, amikor gondolod, de ha radiátoron van, akkor csak megszárad. Amúgy mit is dolgozol? – ha már munkaruhát említ, akkor bizonyára olyan munkahelye van, én pedig nem kicsit vagyok ám erre kíváncsi. Eddig már elég sok mindennek gondoltam, szóval jó lenne tényleg megtudni, hogy mivel keresi meg a kenyerét. Ez után viszont rátérünk azokra a forró italokra, amelyek ránk várnak, na meg a kinti, hűs levegőre. Nekem sincs ám túl melegem, de azért meg nem készülök még fagyni… és az ápolgatás. Hát arra aztán várhat, hogy majd én ápolom, még szinte semmit se tudok róla.
- Nem tudni, hogy mit hoz a jövő. – vágom rá végül, mivel fogalmam sincs, hogy leszünk-e még jobb viszonyban. Az nem csak rajtam múlik és én nem vagyok olyan nő, aki bármiben is kezdeményezne, tehát mindez igazából Mark-on áll, de ezt nem fogom ám csak így elmondani neki. Azt se tudom, hogy én mit akarok, a helyes külső azért számomra nem minden, bár… nem kell komolyan se gondolkodni. Néhány kellemes randi, majd egy forró éjszaka, nem lenne muszáj folytatni. Ahj, már megint hol jár az eszem? Szépen igyekszem is visszatérni a jelenbe, és ez a női sikoly segít is benne. Hát… jobb dolgot is el tudtam volna képzelni, ami visszarángat, de ez nem kívánságműsor.
- Én se láttam még hullát ilyen közelről, de nem is akarok. – pillantok értetlenül a másik felé és próbálom el is húzni a közeléből. Nem hiszem, hogy öngyilkosság volt, tehát jó lenne lelépni innen, de amikor meglátom tekintetét és hallom számomra nagyon is ridegnek tűnő szavait, csak eleresztem, és nem kicsit döbbentek nézek rá.
- Meglehet, de tudod, ahogy te is mondtad, ez nem éppen jó környék és szerintem valaki tehet a haláláról, én pedig nem akarok azzal a valakivel találkozni. Így hát igen, simán elhúznék, ha azzal magamat védhetem, szerintem ez egyértelmű. – de azért beadom a derekam, hogyha annyira meg akarja nézni azt a halott nőt, akkor tegye, én viszont nem fogok túl közel merészkedni hozzá. Nem érzem magam szemétnek a viselkedésem miatt, szerintem full logikus, hogy mit miért teszek, de ha ő ezt nem így véli, azzal már nem tudok és nem is akarok mit kezdeni.
- Hogy féltelek-e? Nem… dehogy is, már miért féltenélek? – na ez most így ciki. Szépen össze is fonom magam előtt kezeimet és csak egy félmosolyra telik a húsleveses megjegyzés hallatán. Nemsokára viszont Mark keze a nőre kerül, én pedig el is fordítom kissé tekintetem, úgy bólogatok a hallott információkra.
- Mondtam, hogy nem élte túl. – jegyzem meg most már halkabban, majd cseppet idegesen tekintek a tető irányába. Szerintem akkor is valaki hibás volt ezért. Közben persze Mark tovább beszél, de ebben a helyzetben nem túl egyszerű ám rá koncentrálnom, mégis valahol felfogom azt, amit mond, és csak lassan fordulok meg, hogy vele együtt hagyjuk el ezt a sikátort.
- Jó, talán tényleg jobb, ha nem vagyunk itt addig, amíg kijönnek a zsaruk. – én aztán végképp nem akarok a halott nő közelében lenni, se ezen a helyen, szóval nagyon is támogatom most a férfi ötletét. Így hát végre valahára talán el tudjuk hagyni ezt a fránya sikátort.
- Hát valami erősebb ital most jól jönne, de mivel te nem érsz rá, mert mosnod kell, ezért jó lesz a forró csoki is. – nem akarom feltartani, magamban meg nem iszok, az úgy nem élvezetes. Na meg, ha elkezdem, akkor több kör is lemegy, aztán ki tudja, hogy mikor érnék haza. De ha haza is érek, biztosan lecsúszik majd valami, erre inni kell, mivel még mindig érzem, hogy a látottak miatt túl feszült vagyok.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 29.11.13 12:20

Lauren & Skoli

Rosszat sejtet velem, hogy megforgatja a szemeit, tudom, hogy mit jelent, mert én is akkor szoktam csinálni. Az, hogy kissé oldalba bök, nekem új és le is tekintek az érintett felületemre. Ezt eddig még senki se mertem megtenni nálam, de nem fogok kiakadni, rontanám az imidzsem. A szemeibe nézek, ahogy hozzám beszél és halvány mosoly ül ki az ajkaimra. Igazat kell adnom neki, de azt hittem, hogy érti a viccet.
- Persze gondoltam. De nem vagyok egyikben sem tag. – Hihetőek a szavaim, az más kérdés, hogy Lauren mit gondol rólam. Más esetben nem érdekel, hogy kinek milyen a véleménye rólam, de nem szeretnék egy rossz akaró miatt elbukni, elvégre még 100%-ig nem tudhatom, hogy mit látott. Csak feltételezni tudok, mert ha látta volna, akkor nem lenne ennyire nyugodt szerintem. A munkakör is szóba jön és kezdem úgy érezni, hogy ez a nő nem értékeli a humoromat.
- Hát… Lényegében igazad van, mert nem ismerlek, így akár lehetnél prosti is, ahogy te fogalmaztál. De ahogy itt beszélgetünk már csak azért is zártalak ki ebből a munkakörből, mert túl értelmesnek látszol hozzájuk képest. És mert még nem másztál rám. De ne értsd félre! Zárjuk azzal, hogy nem gondoltam komolyan. – Kezdek bele a magyarázkodásba, bár érzem, hogy nagyon nem jól fogalmazok, így mielőtt megsértődhetne Lauren abba is hagyom. Ehhez kapcsolódik a fontos dolgom, a mosás, amit el akartam még ma intézni és melegben lenni. De mégsem ajánlhatom fel, hogy menjünk fel hozzám, hogy legalább valamit felvegyek, mert tudom, hogy másra gondolna, hogy miért hívom fel.
- Ha te mondod, akkor hiszek neked. Elvégre te nő vagy, jobban érthetsz ehhez, mint én… Hogy mit dolgozok, azt így nem nagyon tudom megfogalmazni. Nekem nincs konkrét munkaköröm. Szoktam építkezésen dolgozni, költöztetésnél. Ami jön. Nem tudom, lehet-e ezt úgy hívni, hogy rakodó munkás. Vagy valami ilyesmi. – Hosszan kifejtve mondom el, hogy mit is (nem) dolgozok. Jobb ez így, hogy nem adok konkrét munkahely címet, még csak az kéne, hogy lenyomoztasson – tudom paranoiás vagyok, de az én esetemben ez nem újdonság -, és kiderüljön, hogy nem is dolgozok ott, ahol mondtam. Aztán jönnek a rendőrség – nem ismerem még Laurent, így csak feltételezni tudom -, ahol kiderül, hogy már régóta köröznek nagyobb stiklikért és pár évre – ha nem is örökre -, sittre kerülök.
- Remélem egy húslevest a te konyhádból! – Kacsintva mosolygok, elviccelve a helyzetet. Ebben a helyzetben jobb, ha nem is vagyok komoly, bár lehet, hogy annyira nem bírja ezt a stílust, de el is lehet köszönni, én így vagyok vele.

Egy olyan dolog történik, amit nem kalkuláltam bele ebbe a beszélgetésbe. Tudom nem így kellett volna lereagálnom, de az sem volt szép, ahogy Lauren vélekedett erről. Nem szólok semmit, én azért odaszeretnék menni, megnézni. Megtorpanok, és visszafordulok felé, összeszűkítve a szemeimet.
- Miért, szerinted nem öngyilkosság volt? – Kérdezem tőle, hátha van valami kézenfekvő ötlete, bár ezt is csak formaiságból tettem fel neki. Persze gondolom, hogy valaki el akarta hallgattatni a nőt, de nem lehetek ennyire képben, mert akkor gyanút fogna. Viszont még ebben a helyzetben sem tudok annyira komoly lenni, mint kéne.
- Ha nem féltenél, akkor nem mondtad volna, hogy vigyázzak magamra, nehogy bajom történjen. Tehát féltesz. – Vonom le a következtetést, majd inkább odamegyek a holttesthez. Megnézem rajta a pulzust, majd megállapítom, hogy meghalt. Felnézek a tető felé, ha már onnan esett ki, de nem hiszem, hogy az elkövetők – ha voltak -, akkor még mindig itt lennének. Lauren megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet, majd felállva elindulok a sikátor másik vége felé, irányítva őt is. Örülök, hogy nem akarja megvárni a rendőrséget, nem tudom, hogy mit találtam volna ki, hogyha itt marad. Én biztos nem, nem akarok rács mögé kerülni.
- Mondanám, hogy van a lakásomban whisky, de tudom, hogy úgy is félreértenéd, hogy csak azért hívnálak fel, hogy megerőszakoljalak, vagy mit tudom én. Legalábbis a nők egy ismeretlen férfiról ezt feltételezik… Szóval arra akarok kilyukadni, hogyha erőset akarsz, akkor itt valamerre van egy bár. Oda is beülhetünk. De látom, sokszor hozod fel, hogy mosnom kell. Igen kell, de talán ha nem mosom ki, akkor még kibírja egy napig, vagy lehet lesz olyan szerencsém, hogy radiátoron megszárad. – Kicsit sokat beszélek, de most rajta múlik, hogy hova is vezet az utunk. Nekem a bár is tökéletes, ott legalább meleg van, igaz, hogy hangzavar, de meleg. Azért örülök, hogy legalább a sikátort elhagytuk.
- Tudom, furának és dilisnek gondolhatsz, de nem vagyok én olyan rossz srác. Csak most… Zavarban vagyok. – Végül kibököm, hogy mit gondolok. Nem vagyok gondolatolvasó, nem tudom, hogy mennyire nézhet komplett idiótának a megnyilvánulásaimért, de nem szeretném, ha ezek miatt egyből leírna. Elvégre még csak felületesen ismerjük egymást.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 29.11.13 22:13

Azért nem esik jól, hogy most mégis mintha azt mondogatná, hogy lehet, hogy prosti vagyok vagy már a fene tudja. Nehéz kiigazodni Mark-on, fogalmam sincs, hogy mikor viccel és mikor nem, így hát rákérdezek még arra is, ami talán az ő számára egyértelmű.
- Jólvan, akkor zárjuk azzal, mert tényleg rohadtul távol áll tőlem egy ilyen szakma. – bólintok is végül rá és tényleg örülök neki, hogy nem ecseteljük tovább a dolgokat. Nem vagyok olyan nő, soha nem is voltam és talán erre idővel majd ő is rájön, ha eltöltünk még egy kis időt együtt. A mosás ezek szerint még várhat és talán azok a bizonyos ruhák is meg fognak száradni időre, engem viszont azért érdekelne ám a férfi munkaruhája is, így nem vagyok rest kapni az alkalmon, hogy kiderítsem, hogy mit is dolgozik, de a válasza őszintén meglep, mégis, arcomra ez a megdöbbenés most nem ül ki.
- Áh értem. Akkor sok mindenhez értesz. – mosolyodom is el, próbálva a legtöbb jót látni a dolgokban. Ezek szerint nem sikerült úgy elhelyezkednie, ahogy akart, már ha igazat mond nekem. De végülis, miért hazudna? Azért, mert helyes, nem kap még jó melót, az izomzata pedig a ruházatától nem látszik. Ha rakodómunkás, akkor pedig bizonyára van izomzata, nem is kevés. A jövőt viszont mi nem ismerjük, fene tudja, hogy mi lesz, de ez a húsleveses szöveg most kivételesen tetszett.
- Hát igen, még az is lehet. – a mosolyom nem tűnik ám el pofimról, tehát én komolyan mondom azt, hogy még lehetséges ez a jövőkép, bár én is meglepődnék rajta, nem is kicsit. A kellemes beszélgetést viszont megzavarja egy nő halála. Na jó, ez nem túl szép kifejezés így, hogy az ő halála zavar meg minket, de ez most akkor se túl kellemes, nem is nagyon tudok mit tenni a helyzettel, így inkább elhúznám innen a csíkot, de érezhetően a férfi nem ért velem egyet, sőt, még mintha engem akarna hibáztatni. Na azt már nem! El is magyarázom neki szépen, hogy mit miért mondtam, de hogyha ő ezt nem érti meg, az már nem az én problémám.
- Nem hiszem, hogy véletlen esett volna le vagy öngyilkos lett… De persze bármi lehet, mégis, ahogy te is mondtad, ez a hely veszélyes. – nézek is körbe kissé félénken, de ez után tekintetem visszairányítom Mark felé, aki már a hullát fixírozza és jön rá hamarosan, hogy meghalt. A féltésre egyébként már nem mondok semmit, csak egy megadó mosolyra telik ezek után tőlem, mivel tényleg elég egyértelmű a helyzet. Egy picit aggódom érte, hiszen eddig tök jól eldumáltunk, nem kéne, hogy baja essen. Szerencsére most ő se szeretne tovább itt időzni, tehát megtörténik a bejelentés, mi pedig el is kezdünk távolodni a helyszíntől. A forró csoki még mindig jól hangzik, de valami alkohol még jobb lenne. A hosszú reakcióra hallatán viszont kissé meg is állok, úgy nézek megdöbbenve a másikra, mert azért nah, ezt nem gondoltam, hogy majd így magyarázkodni kezd.
- És most ki általánosít, kedves Mark? Azért, mert sok lány valószínűleg félreértené, az nem azt jelenti, hogy én is félreértem. – fűzöm is össze durcásan magam előtt kezeimet, ezzel utasítva el még a feltételezését is a dolognak, a mosásra pedig már nem vagyok hajlandó reagálni. Most tényleg ennyire parásnak néz? Jó, nem bízom benne, de eddig se tett ellenem, tehát végülis miért ne? Talán én is lehetnék tényleg egy kicsikét olykor határozottabb.
- Na és miért vagy zavarban? – bukik ki belőlem még ez a kérdés, miközben végül folytatom a sétát, így nemsokára a sikátort is ténylegesen el tudjuk hagyni, de én nem fogok most tovább menni, tehát az utcára kiérve megállok, mert szándékomban áll még valamit mondani a válasza után.
- Szóval most, hogy végighallgattam a hosszú monológod, elmondhatom a véleményemet is? – ha rábólint vagy valami, akkor már folytatom is. – Nekem megfelel, hogyha felmegyünk hozzád egy-két pohár whisky-re. Nem vagyok már kislány és nem félek tőled, tehát miért ne? – nincs abban semmi rossz, hogyha két korunkbeli együtt szórakozik és ha más is történne, akkor mi van? Az életet élni kell, nem pedig megragadni valahol. Tehát ha Mark nem gondolta meg magát, akkor irány a kocsija, majd a lakása… már ha kocsival van. Ha pedig nincs, akkor bizonyára várunk valahol egy buszt vagy fogunk egy taxit. De még az is lehet, hogy marad a bár és viszlát.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 30.11.13 8:57

Lauren & Skoli

Nem akarom megbántani, de már fogalmam sincs, hogy mit gondoljak róla. Teljesen összezavar, így inkább a magyarázkodásomat zárással fejezem be. Csak bólintok arra, hogy távol áll tőle a szakma, de már nem szólok semmit, mert a végén elrontom a köztünk kialakuló baráti kapcsolatot. Kicsit meglep, hogy érdeklődni kezd a munkám felől, de azt hiszem az még belefér. Igaz semmi köze nincs a valósághoz annak, amit mondok, de neki nem kell ezt tudnia. Bólintok egyet, mert ez az egy legalább igaz, sok mindenhez értek. Csak nem tisztességes úton keresem a kenyerem. Sőt ha itt lenne az összes pénzem, akkor nem is kéne ilyen piti munkákkal foglalkoznom, mint amilyenekkel most foglalkozok.
Kell, hogy egy kicsit viccelődjek, és ahogy látom célba talált. Tetszik a mosolya, és ezt csak egy hasonló gesztussal mutatom ki. A húsleves számomra lételem, egyszerűen odáig vagyok érte és ezzel azért bármire rá lehet venni, ésszerű határokon belül, persze. Tovább is folytattam volna, de más tényezők megzavartak. Nem számítottam arra, hogy mellettünk fog egy nő szörnyethalni. Azért feltételezem, hogy még él, bár Lauren szavai nem túlbiztatóak.
- Igazad lehet! – Értek egyet vele, de azért hajt a kíváncsiság és odamegyek hozzá. Megállapítom, hogy valóban meghalt, de azért jobb ebben biztos lenni. Úgy a mentők és a rendőrség is kijön. Amint megvan a névtelen bejelentés, elindulok a sikátor felé. Elég sokat beszélek, de csak azért, hogy ne értsen félre. Muszáj mosolyognom, ahogy a kérdését felrakja, de az utána valóra összeráncolom a szemöldökömet.
- Ne már! Most komolyan nem feltételezné semmit egy alig 1 órája ismert férfiról, aki felhív magához? És nem gondolod, hogy van valami szándéka? – Hangomban hitetlenség hallható, mert eddig én mindig azt kaptam, hogy biztos csak megerőszakolni vinném fel a csajokat. Ami nem igaz, mert az igazat megvallva rég voltam úgy nővel. De ez nyilván nincs a homlokomra írva.

Tovább beszélgetve eljutunk odáig, hogy bevallom zavarban vagyok. Gondoltam, hogy rá fog kérdezni erre, de azért nem számítottam rá. Egy zavart mosoly is kikerül az arcomra.
- Hát… Nem vagyok a szavak embere, mint eddig észrevehetted. De azért vagyok zavarban, mert… hát… Nem panaszkodhatsz a kinézetedre. – Burkoltan célzok arra, hogy tetszik nekem, főleg ezzel a stílussal. De nem udvaroltam már rég nőnek, így nem igazán tudom a szavakat jól használni. Már mennék tovább, mikor megáll, én pedig csak két lépés után fordulok meg, megnézve, hogy hova tűnt mellőlem. Visszateszek két lépést, hogy előtte álljak. Bólintok egyet a kérdésére, hogy akár bele is kezdhet, csak aztán gyorsan döntsük el, hogy merre tovább, mert kezdek remegni a hidegtől. Őszintén megdöbbent, hogy valóban fel akar jönni hozzám, de nincs ellenemre.
- Nem félsz tőlem? Ez igazán megnyugtató! Akkor menjünk hozzám. Nem lakok innen messzire. Három sarokra. – Ajkam egyik szegletében egy mosoly bujkál, majd el is indulok akkor hazafele. Valóban nem megyünk sokat, három utcasarok után befordulok és végig megyek a végéig. Ott egy emeletes ház, lépcsőháza előtt megállok. Nem mentem gyorsan így Lauren is tudta tartani a lépést, ha csak időközben meg nem gondolta magát. Kinyitom az ajtót a kulcsommal, majd előre engedem a nőt. Csatlakozok hozzá, amint becsuktam magam mögött az ajtót, majd a lépcsőn egészen a harmadikig mentem. Ott pedig egészen addig, ameddig az én lakás ajtóm van. Körfolyosós az egész ház, így letekintve van egy kis kertszerűség, amit odalent is lehetett látni. Kinyitom az ajtómat is, majd félreállok.
- Parancsolj! – Mutatok befelé, hogy nők előre, és ha belépett, akkor én is ugyanezt teszem. Becsukom az ajtóm, rázárom a biztonsági zárat, megszokásból, majd leveszem a cipőmet. A kabátomat nem, mert fázok, így jó ha rajtam van. Villanyt is kapcsolok, hogy lehessen látni.
- Nem túl nagy, de annál otthonosabb. – Ha Lauren kész van, akkor bevezetem a nappaliba, ami valóban nem olyan nagy, egy kanapé és egy plazma tv van. A kanapé mellett egy apró asztal, a sarokban pedig egy éjjeli szekrény nagyságú bútor. A másik oldalt pedig egy könyves polc helyezkedik el a falon, tele könyvvel.
- Foglalj helyet nyugodtan, mindjárt hozom a whiskyt. – Ha megteszi, akkor kimegyek a konyhába, ott előveszek két poharat, a mélyhűtőből a jégtartót, amiből a poharakba rakok 2-2. Majd vissza, a whisky is előkerül a szekrényből és ezekkel már megyek is vissza. Töltök mindkét pohárba, ha akar akkor koccinthatunk, ha nem akkor csak belekortyolok és az asztalra teszem a poharat, az üveggel együtt. Kimegyek a fürdőszobába, berakom a cuccaimat, majd leveszem a kabátomat, amit egy pulcsira cserélek és így visszatérek hozzá a nappaliba.
- Jobb már az idegeidnek? – Veszem magamhoz a poharam és leülök mellé a kanapéra, úgyhogy félig felé vagyok fordulva, egyik lábamat pedig magam alá helyezve.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 30.11.13 12:24

Durva, hogy még csak most ismertem meg Mark-ot és máris elmondhatom, hogy több minden történt velem az elmúlt percekben, mint az utóbbi néhány hónapban. Az életem eddig full nyugodt volt, de most? Itt ez a halott nő, mi pedig a közvetlen közelében, illetve továbbra se nagyon tudom, hogy vajon ki is lehet ez a férfi. Persze hallom a válaszait, de nem tudok teljesen hinni neki. Nem akarok továbbra is naív lenni és mindenkinek mindent elhinni, mert akkor annak koppanás lesz a vége, szóval inkább csak óvatosan. De ez nem azt jelenti, hogy ne mehetnék fel hozzá, mivel nem érzem úgy, hogy pont tőle kellene majd tartanom, de mintha ez kissé meglepné a másikat.
- Nem mondom azt, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy más lehetsz, mint akit mondasz, de eddig se tettél semmi rosszat se ellenem, miért lenne ez másképp nálad? Oké, nem éppen szokványosan ismerkedtünk meg, de ilyennek is lennie kell. – hátsó szándék? Miért, mit tehetne ellenem? Jó tudom, tényleg lehet simán valami pszichopata is vagy skizo vagy bármi, de… nem tudom, én valamiért mégis szeretnék bízni abban, hogy egy normális fazonnal akadtam végre össze. Hiányzik már az ilyen jellegű férfi társaság, szeretnék kikapcsolni, önfeledten szórakozni és nem mindig a legrosszabbakra gondolni. Eddig bevált, most miért ne válna be? De az mondjuk tényleg érdekes lenne, ha esetleg megpróbálna megerőszakolni, na ilyesmit tuti, hogy nem néznék ki belőle, sehogy se.
- Zavarban vagy azért, mert jól nézek ki? Nem vagy már kisfiú, szóval ezt nem mondhatod komolyan. – nevetek is fel jókedvűen, mert ez így azért eléggé meglepő a számomra. Ő is iszonyatosan helyes, akkor meg hol itt a probléma? Na de azért vettem a célzást, és jól is esik kicsinyke lelkemnek, hogy kaptam egy bókot, de mégse merem lereagálni teljesen, tehát talán most ennyi elég lesz. Ideje viszont most már fékezni és megállni, hogy végre én is elmondhassam azt, ami bennem van, tehát hogy felmennék hozzá, most már ténylegesen és szeretném, hogyha ő se sorolna be engem a nagy átlaghoz, ahogy azt én tettem nem is olyan régen vele. 1:1 az állás.
- Ilyen közel laksz? Az jó. – mosolyodom is el, majd ez után ismét megindulok, így sétálva Mark mellett, egészen el a lakásáig. Nem igazán ismerem ezt a környéket, ritkán járok errefelé, így kíváncsian lesem meg, hogy merre is megyünk, majd amikor megérkezünk a lépcsőházhoz, hamarosan be is sétálok, majd irány a harmadik.
- Jó, hogy nem magasabban laksz. – vigyorodom el, amikor sikeresen felérünk, majd végül a lakás ajtaja is kinyílik előttem, így sétálok be. Sötét van, tehát egyelőre nem látok semmit, így lassan lépek beljebb, nehogy felrúgjak valamit és most kezd egy minimális félsz lenni bennem. Sötét lakás itt, ahol minden oly ismeretlen, de nem hallok hangokat, bizonyára nincs itt más.
~ Mi a fenét parázok hirtelen? ~ - szidom is le magam gondolatban, majd amikor végre a villany fel lesz kapcsolva, már kezdem jobban érezni magam. Én is kibújok a csizmákból és a kabátból is, így egy hófehér pulóver marad rajtam felül és amikor Mark is levette a cipőjét, már beljebb is jutunk az előszobától, így érkezünk hát meg a nappaliba. Tényleg nem túl extra, de mégis bőven jó. Hát ha látná az én lakásomat… nálam a falak is ki vannak dekorálva, szakmai ártalom. Szerintem az sok lenne neki.
- Az én otthonomhoz képest ez elég rendezett és üres. Nálam mindenhol van valami kis vacak. – vigyorodom el, majd besétálva foglalok helyet a kanapén. Egyik lábam átteszem a másikon, majd kényelmesen hátra is dőlök.
- Kedves vagy amúgy, hogy felhívtál magadhoz. Tényleg picit sok volt az, amit láttam. – sóhajtok fel halkan, miközben ő már felém tart, így kerül le elém a két pohár, majd lesz is benne finom, erős ital. Whiskyt ritkán iszom, de csak nem lesz belőle baj.
- Köszönöm! – biccentek a másik felé, majd felemelem poharam, koccintunk és ez után lassan iszogatni kezdek. Na jó, annyira mégse lassan, két-három nagyobb korty is lecsúszik, mely után cseppet kiráz a hideg, így remegek meg egy pillanatra.
- Finom és jó erős is. De majd igyekszem nem becsiccsenteni. – kellett volna normálisan étkezni, de hát fene se gondolta, hogy mostanra nem fogok hazaérni. Mindegy, ez már az én bajom. Inkább csak türelmesen várom, amíg Mark végre mellém kerül, így fordulok én is felé.
- Igen, határozottan jobb érzés. – túrok is bele hajamba, majd elmosolyodva villannak meg szép szemeim. Egy újabb korty, majd végre feltehetem azt a kérdést, amit már egy ideje szerettem volna.
- Van tetkod? – ahj, ez a szakma kikészíthet másokat, de én imádom a tetoválásokat és ezekről beszélni. Láthatja is rajtam, hogy valamiért nagyon érdekel, de azt ugye még nem sejtheti, hogy miért, hála annak, hogy ő nem érdeklődött az igazi foglalkozásom felől.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 30.11.13 12:40

Szabad játéktér!

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 14:48

Axel & Tony

Pár nap telt el azóta, hogy betettem a lábamat Vegasba, és máris felkerestem a város egy hírhedt dílerét. Igaz, ami volt maradék anyag, az a lehető leglepukkantabb hotelszoba egy bőröndjében lapul, de a készlet már kifogyóban van. Felesleges volt az a jó útra térítés, mivel, miután a halálát okoztam annak a bizonyos embernek, ugyan olyan dózisokban kezdtem adagolni, mint előtte. Vagyis hát... egy kicsivel nagyobban, de már, szinte észre veszem a különbséget, és napról napra egyre nagyobb adagokat fogyasztok. A bőröndöm fele csak abból állt, most meg, pár nap alatt elhasználtam annak negyedét. Jó, mi? Ezért van szükségem nekem arra a packára, és akármennyit is kér érte, én megadom az árát, azon ne múljon. A lehető legtöbb összeget pakolom a zsebembe, mert fogalmam sincs, hogy mennyi lesz az ára, de nem árt, hogyha többet viszek. Volt már életemben elég sok tartozásom a drogdílereknek, és meg kell hagyni, egyszer se jártam vele jól. Követelik a pénzüket, és akármit képesek elkövetni, hogyha nem kapják meg. És most, Vegasban ennek még nagyobb a tétje, hiszen mindenki, aki itt él, megszállottja a játékoknak. És erre is kell nekik, nem csak a szenvedélybetegségüket akarják vele táplálni. Én pedig, mint sokan mások, elfogadják a feltételeket, és rendszeres vásárlóvá növik ki magukat. Igaz, miamiban már jó barátságot kötöttem nem is egyel, akik, olykor- olykor engedtek az árból, de, mivel itt új húsként leszek fent tartva, ezt a luxust nem várom el. Tulajdonképpen az összes pénzem a zsebemben lapul, ami, számomra elég nagy összegnek mondható.
Kiérve az utcára, felveszem a napszemüvegemet, nyakig felhúzom ma bőrkabátom cipzárját, a zsebembe dugom a kezemet, és fel nem tekintve haladok az utcákon. Na jó, talán nem éppen a legmegfelelőbb öltözet ez egy ilyen bazi meleg városban, de lássuk be, mivel körözés alatt állok, nem kockáztathatok. A lehető leggyorsabb tempót veszem fel, ami tőlem elvárható, és kicsit se zavar a tudat, hogy több járó- kelőnek neki megyek, akik csak szitkozódva fordulnak utánam. Hozzászokhattak már volna a nagyvárosi életben, hogy néha vannak olyan "barmok", akik önfeledten szaladgálnak az utcákon. Én pedig, nem önszántamból teszem ezt, csak nem éppen szeretek az utcán tartózkodni ilyen helyzetben, ezért minél hamarabb odaszeretnék érni a találkozó helyszínére. Egy ilyen bizniszeléshez a lehető legsötétebb sikátort kell kiválasztani, ahol még a madár se jár. Én pedig lélekszakadva toppanok be a megbeszélt helyre, a megbeszélt időpontban. De, egy árva lélek se jár erre... mily meglepő. Lekapva a napszemüveget a fejemről, lejjebb húzom a cipzárt, és zsebre vágott kézzel kezdek el fel- alá járkálni, várva a srácot, akivel nem régiben felvettem a kapcsolatot.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 15:08

Szöszke & Axel

Már most hiányzik Miami. Teljesen belebuzultam, pedig nem kötnek oda jó emlékek, és az életem felét nem is ott éltem le. Egy napja vagyok itt, de még mindig nem találtam meg azt, akit keresek. Egyáltalán kit keresek? Azt se tudom hogy néz ki, hol lakik, hol fogok rátalálni. Miért ilyen nagy Vegas?
A hosszú út, a stoppolás, buszozás kissé megviselt. Hamar felemésztettem az összes lopott pénzemet, kizsákmányoltak a szemeket, de megérte. Majd lesz megint. Attól a rokon féleségemtől majd kérek, biztosan van neki, itt mindenki gazdag, nem?
Nemtudom miért kérdezgetem magamat, választ nem fogok kapni. Érdekel, hogy a fateromnak mikor fog eltűnni, hogy elhagytam a várost. Persze ez nem számít, úgysem érdekelné, de....azért engem érdekel. Erről eszembe jutott Anthony, akit otthagytam, mint eb a Szaharát. Ez a mondás meg rohadtul nem értelmes. A Szaharában nincsenek kutyák, csak tevék. Hogy tudnának kutyágol lovagolni, tevegelni, kutyagolni? Baromság.
Na de igen, Anthony. Kicsit megváltozott Miamiban. Nem úgy élvezte az életet, ahogy azt kellett volna. Nem szívott be annyira, mint én, vagy ha igen, az már ritkaság volt. Nem is tudom, hogy mi lehet vele. Ő a legjobb, vagyis a volt legjobb haverom, akit valószínűleg soha többé nem fogok látni. Maximum csak a Pokolban. Nem akartam elhívni magammal, mert egyedüllétre vágytam, ő meg szapult. Jólvan ez így, élősködjön csak tovább a papuson, leszarom. Mindketten megdögölhetnek, egymás kezét fogva.
Az utca egyik sarkában húztam meg magamat az estére, a szakadt farmeromban és pólómban, ami elvileg fehér, de mostmár inkább átment szürkébe.
Délelőtt még józan voltam, beszívottságtól mentes, és ez idegesített. Las Vegasban vagyok, józanul. Kezdek kifordulni önmagamból.
A miami-s banda segítségével már az idejövetelem előtt megkaptam pár díler elérhetőségét, és a háromból az egyikkel éppen ma fogok találkozni. Pénzem még mindig nincs, de jól rögtönzök, majd alkudozok, vagy mit tudom én. Csak lesz valami, én mindig mindent megúszok.
A fél nap átalvása után elindultam a találkozó helyszínére, ami meglepő módon egy sikátorban volt. A cigim is elfogyott, szóval az elvonási tünetek már triplán jelentkeztek nálam. Még így, alulöltözve és kiizzadtam, és elkezdtem magamban káromkodni, mikor rájöttem, hogy nincs itt az, aki nekem kell.
Sóhajtottam egyet, és elkezdtem körözni a semmi körül. Nemsokára megláttam valakit, egy idegent, akihez kicsit közelebb mentem. Lehet van pénze, meg ilyenek. Már el is vigyorodtam, de amikor feltűnt, hogy ez az ember nem is olyan idegen, a mosoly eltűnt az arcomról. Elfintorodtam, és elnevettem magamat.
- Te élsz? -
Felvontam a szemöldökemet, és közelebb léptem Anthonyhoz.
A kérdéseim:
mikor, miért, hol és minek?
- Miért van rajtad kabát? Hogy nézel ki? Követtél? -
A dílerről el is feledkeztem, ez az egész sokkal jobban lekötött.
Minek jött ide?
- Azt hittem, hogy még az apám seggét nyalod. -
Örültem neki, meg nem is. Mármint örültem, mivel mégis csak a haverom, de dühös is voltam rá. Nagyon. Az okát nemtudom, de akkor is az voltam. Olyan...más lett. Kívülről. Én is, szépen lefogytam, de ő inkább úgy néz ki, mintha...normálisabb lenne.
Normálisabb!
Kezdem úgy érezni, hogy lassan tényleg egyedül maradok a porocskáim társaságában.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 16:38

Axel & Tony

A zsebembe temetett pénzzel lépek ki a lepukkant hotelból, felvéve napszemüvegemet, és a cipzárral küszködve. Nem kockáztathatok, ezért egy marha meleg városban is, majdhogynem Mikulás felszerelésben kell kószálnom, hogy még csak véletlen se ismerjenek fel. Tudom, hogy köröznek, teljes mértékben tisztában vagyok vele. De csak nem élhetem le az egész életemet egy mit tudom én hány ezer éves épületben, ami akármelyik pillanatban a fejemre hullhat. Nekem is vannak szükségleteim, és ezeket valahogy be is kell szereznem. És most nem az a legfontosabb, hogy ételt és egyebeket vásároljak magamnak... kell a drog. Azóta a bizonyos eset óta teljesen fel vagyok zaklatva, nem tudom magamat hova tenni, nem tudok mit kezdeni magammal. Erre kell a drog, hogy nyugtatni tudjam magamat ha már máshogy nem vagyok rá képes. És, mindezek mellett feszélyezve is érzem magam, mert akármelyik pillanatban összefuthatok egy rendőrrel, aki tudni fogja, ki vagyok. Hát, hogy ne tudná, amikor az ujjlenyomataim rajta voltak a hullán, a gyilkos fegyver is volt, azon is szétszórtam a DNS-eket. Ez alapján megtudták ítélni, hogy mégis ki a rák vagyok, ezért már a képemmel is ki van plakátolva a fél rendőri intézet. Hát, amikor belekezdtem az egész drogos dologba, nem gondoltam volna, hogy egyszer idáig süllyedek. Felidegesített a csávó, én meg csak éppen leszokóban voltam az anyagról, ezért egyhuzamban ideges voltam. Ő meg átlépte a megszabott határt, ezért a kezem ügyébe kerülő kést nem egyszer szúrtam bele a csókába. Pedig éppen megjavulni látszottam, és jött ez az incidens, ami mindent elrontott. Elvesztettem azokat az embereket, akiket nagy valószínűséggel a barátaimnak nevezhettem, akik támogattak. De ezután ők is elítéltek, én meg fogtam az összes cuccomat, és stoppolással eljutottam Vegasba, két nappal ezelőtt. Máris belevetettem magamat a nagyvárosi életben, ami, nálam annyit tesz, hogy egy elég jónak számító dílerrel vettem fel a kapcsolatot. Ezért jó, hogyha az embernek minden ponton vannak ismertségei. Vannak olyanok, akik unszolnak, hogy mikor és hol találkozzatok, és már fél órával előtte ott teremnek. De én most pont egy olyan formával futottam össze, aki a lehető leghosszabb ideig váratja egy ügyfelét. Aztán meg sír, hogyha idő előtt elmegy onnan az ember, és még kérdőre is vonja, hogy hol voltál. Ismerem a fajtáját, jó sokkal összefutottam miamiban, amíg megtaláltam a rendszeres díleremet. De, mivel új hely, hagyok neki egy kis időt, hátha beugrik, és megegyezhetünk egy összegben. Zsebre vágott kézzel járkálok össze- vissza, többször leellenőrzöm az időt. Már vagy fél órája álldogálok itt tétlenül, feleslegesen... de, amikor lépteket hallok magam mögül, már kezdek reménykedni, aztán egy ismerős hang szólít meg. Elkerekedett szemekkel fordulok meg a tengelyem körül, és szembe találom magam Axellel. Nos, az amúgy is törpe srác még inkább lefogyott, mint az utolsó találkozásunk alkalmával. Elhúzom a számat a látványon, de válaszolok a kérdésére.
- Mivel nem én vagyok az a személy, aki már párszor túladagolta magát, bőszen állíthatom, hogy igen. -mondom gúnyos mosolyra húzva a számat. Nem egyszer volt már, hogy a kelleténél többet fogyasztott, mert nem tudta, hogy éppenséggel milyen erős anyaghoz jutottam hozzá a dílerünk lévén.
- Elhiheted, önszántamból soha nem követtelek volna. De, az a helyzet, hogy bajban vagyok... nagy bajban. -az előtte lévő kérdéseire nem válaszolok, mivel ezzel már arra is fény derül. Na persze, csodákat nem várok, ő se rendelkezik olyan agykapacitással, hogy fel tudja ezeket a dolgokat fogni. Hát igen, aki nem járt még középiskolába se, és az általánost is csak alig tudta végigjárni, elég hülyének mondhatja magát.
- Annak az időszaknak vége. Miután elmentél, összeszedtem magamat, pénzhez kerültem, és nem volt többé szükségem apád ajánlatára. -ismerem be azt, amit tettem. Végül is, több éven keresztül hazudtam a faterjának, csak, hogy normális körülmények közt tudjak fölcseperedni.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 17:15

Nagyobb esélyt láttam arra, hogy a halott anyámmal fogok találkozni, minthogy a szöszkével. De ha már itt vagyunk, nem fogok sarkon fordulni és elmenni. Várok valakire, és amíg ezt csinálom, legalább lefoglalom magamat ezzel a gyerekkel.
- Büszke vagy arra, hogy nem tudsz rendesen drogozni? Én ezt nem villogtatnám ennyire. -
Igen, jó néhányszor kerültem már halál közeli állapotba, és hamarosan meg is fogok dögleni, ezt tudom. De Anthony nem értem miért űzi az ipart, hogyha ezen van fent akadva. Ezen most nem húzom fel magamat, elég bajom van nélküle is.
Beverném azt a kis gúlyos arcát, de annyi életkedv és erő van bennem, mint egy megnyúzott nyúlban.
- Milyen nagy bajban? Otthon hagytad a tamponjaidat? -
Elvigyorodtam, de az ő hangja elég komoly volt, szóval nemtudom, hogy mi történt igazából. Ha idáig jött a "nagy baj" miatt, akkor tényleg nagy lehet. De végülis nem az én dolgom, ha nem mondja el nem mondja el.
Aki kívülről látna minket, mondjuk mindenki kívülről lát..na de ha kívűlről látna valaki, azt hinné ebből a kedves beszélgetésből, hogy mi inkább ellenségek vagyunk, de nem. Csak így mutatom ki a szeretemet, ami most nem is szeretet, mert még mindig haragszok rá. Mindenért, és a semmiért is.
Valakit végülis hibáztatni kell.
- Ehh.. -
Vége, a lósz*rt van vége. Mit keres itt egyedül, egy sikátorban? Titkos buzi találkán van? Nem hinném. Nincs itt vége semminek sem, csak áltatja magát. Attól, mert nincsn Simba sörénye, és meghízott izomilag, ugyanolyan rohadt kölyök, mint amilyen volt.
- Akkor ez a sikátor az új időszakod része? -
Az apámról nem is beszéltem többet. Ezek szerint egyedül maradt. Szegény, biztosan elpusztul bánatában. Majd elmegyek a temetésére és a sírjásra hugyozok. Asszem ő is hiányzik...de nem hiányozhat, mivel utálom.
Hiába válaszolt a kérdéseimre, nem lettem tőle okosabb. A meglepettségem lassan elmúlt, annyira azért nem nagy csoda és öröm, hogy itt van.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 17:42

Axel & Tony

A találkozó helyhez érve, mély meggyőződéssel nyugtázom, hogy a hapsi, akivel ami nap tárgyaltam, még csak véletlen se jelent meg a várt időpontban. Én tű pontosan érkeztem, ilyenkor elvárom a másiktól is, hogy max. a tíz perces késési határt nem átlépve érkezzen meg. De, szerintem arra még várhatok. Ilyenkor jobb az, hogyha az ember házhoz meg a cuccért. De, mivel csak ennek kapcsán vettem fel a kapcsolatot azzal a némberrel, nem bízik meg bennem olyannyira, hogy beengedjen a házába. És az ilyen nagyfiúk általában több sráccal szoktak jönni, hogyha a jelentkező netán egy rendőr, aki rájött a turpisságukra. Én viszont teljes lelki nyugalommal mondhatom, hogy én nem tartozok ebbe a kategóriába. Sokkal inkább oda, akik a nehezebb életvitelt vállalták, droggal és öldökléssel körítve. Jó, mi? Pedig, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre fogok süllyedni, de, ezek szerint mégis megtörténhet velem is, nem csak másokkal. Ahhoz mérten mindenki azt hiszi, hogy olyan mázlista, hogy őket elfogja kerülni ez az életmód, és majd idővel megjavul. Szerintem minden drogos, titkon ezt reméli, hiába hazudnak róla, ez mindenkiben ott lapul, ha csak egy kicsit is, de nem tagadhatja le. Tudom, hogy minden drogos haverom is így látta a jövőt, de van, aki a kelleténél hamarabb eltávozott közülünk. És, meg kell hagyni, nem is egy. Egyik pillanatról a másikra elvihet valakit a drog, csak egy kicsivel kell túl adagolni, és máris megtörténhet a baj. Ez egyszer velem is megtörtént, olyan tizenöt éves koromban, de csodával határos módon még mindig ott vagyok. Igaz, akkor még nem álltam el az anyaggal, hülye lettem volna. Csak csökkentettem egy keveset az adagon, és máris nem volt vele baj. Tudtam kezelni azután a bizonyos, halálos adag után. De a haverom, Axel nem így volt vele, aki... aki éppenséggel a hátam mögött áll, és a lehető legkedvesebb kérdését veti fel nekem.
- Mért, te tán azt normális drogozásnak nevezed, hogyha valaki olyannyira felelőtlenül osztja fel magának a szert, hogy bele is hal? Tisztában vagy vele, hogy csak egyszer fordult elő velem, többször nem. És mért nem? Mert én tudom kezelni, veled ellentétben. -osztom az észt, mint ahogy azt mindig is tenni szoktam. Kettőnk közül Axel az, aki bármi áron kiélvezi az életet, nem törődve azzal, hogy akármikor elviheti a szívott anyag. Én vagyok a realistább, aki látja a határokat a megfelelő, és a nagyon sok közt. És, persze azt se kell mondanom, hogy valamilyen szinten, de én vagyok az okosabb kettőnk közül, ezért én tudtam kezelni azt, ami a halálomat okozhatta volna.
- Úgy gondolom, hogy most pont nincs helye a viccelődésnek. Te is tudod, hogyha Miamiból képes voltam teljesen idáig jönni, akkor a gond nem éppen a kis gond skáláján mozog. Nagyon nem. -mondom a lehető legkomolyabb hangot megütve. És ilyen esetekben várta volna el tőlem, hogy őrült röhögésbe kezdjem, és benyögjem, hogy csak szívattam. Szívem szerint most is megtenném ezt, csak, hogy nem lenne igaz. És ő az egyetlen, akinek elmerem mondani a tettemet, mert tudom, hogy nem mártana be a rendőröknél. Vagyis, nagyon remélem, hogy nem. Azért neki is lenne annyi sütnivalója, hogy nem teszi ezt a legjobb barátjával. Vagy csak a volt legjobb barátjával? Tudja a halál, de a múltunkra való visszatekintéssel nem tenné meg.
- Nem éppen. Csak egy találkozóm lett volna egy bizonyos személlyel, de ahogy látom, szarik bele az egyezségünkbe. -felelem megrántva a vállamat. Tekintetemmel azért körbefürkészem a környező helyeket, hátha felfedezni látom a személyt, de, mint pár perccel ez előtt, most sincs egy személy se a közvetlen környezetünkben. Egyedül vagyunk, mint a kisujjam, ehhez kétség se fér.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 18:27

Elég béna dílerek lehetnek itt, hogyha ennyit késnek. Miamiban ilyen nem szokott lenni, ott mindig én késtem. Biztosan Anthony angyali aurája, és a rózsaszín-habos, normális tökéletes élete elijesztette.
- Belehaltam? -
Széttártam a kezeimet, és felvontam a szemöldököm. Vak?
- Nem. Én is tudom kezelni, azt meg tudod, hogy engem nem érdekel, ha meghalok tőle. Most komolyan, engem ki siratna meg? Te? Egy csivava? Minek tartsam a mértéket? Ez hülyeség. Régen is nagy szónokló voltál, de...most rosszabb vagy. -
A zsebemhez nyúltam, aztán rájöttem, hogy nincs nálam cigi, megint.
- Van cigid? -
Ha statisztikát kéne vezetne az Anthonyhoz intézett kérdeseimből, akkor ez lenne az első helyen.
A számhoz emeltem a jobb kezemet, és halálra rémült arcot vágtam. Nagyon komoly itt valaki. Végül elemeltem a szám elől, és én is átváltottam a komoly arcomra. Mostmár tényleg nem vágom, hogy hülyéskedik-e, vagy sem.
- De mondjad akkor, ne csak körözz körülötte. -
A gond, a gond. Ezzel nem árult el többet. Kíváncsi vagyok arra, hogy mi van, mit csinált már megint, vagy épp, hogy mit nem csinált.
Az egy helyben ácsorgástól kezdtem fáradni meg szédülni, szóval leültem a földre, de mivel így fárasztó volt felfele nézni, felkeltem. Ennek sok értelme volt.
- Aha. A személyi edződdel? -
Megint vigyorogtam egyet, de aztán megveregettem Anthony vállát. - Most komolyan...csak hülyültél az előbb. Beadod nekem ezt a nagy időszak végés szarságot, miközben egy sikátorban vársz valakit. Ezt te sem gondolhattad komolyan. Lett pár izmod, meg eltűntek a lányos kis tincseid, de ettől még a legjobb drogos haverom vagy. Ugye? -
Most én néztem rá nagyon komolyan, mert ez a kérdés komoly is volt. Én volt haveromnak tartom, de ha ő engem még nem tett át múlt időbe, akkor változtathatok a titulusán.
Kezdtem lassan kétségbeesni, mert a díler még mindig nem tolta ide magát. Most mehetek majd lopni valakitől, vagy remegve összeesek nemsokára, esetleg visszahúzok Miamiba de nem azért jöttem, hogy rögtön le is lépjek. Néha elfelejtem, hogy amiatt a csávó miatt vagyok itt, és nem a cucc miatt.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 18:55

Axel & Tony

Hogy őszinte legyek, amikor ma felkeltem, és elindultam otthonról, úgy gondoltam, hogy azzal a bizonyos dílerrel fogok összefutni itt, nem pedig egykori legjobb barátommal, Axellel. Komolyan mondom, a srác alig változott. Igaz, a sok fű miatt feltűnően lefogyott, de amíg őt ez nem zavarja, én se foglalkozok vele. Azért, a hülye is láthatja, hogy melyikünk merre indult el az élete során. Axel ugyan olyan ügyefogyott nyomoronc maradt, mint amilyen volt, a drog mennyiséget hétről hétre a duplájára emeli, ennek, és az étel hiányának köszönhetően leadott egy jó néhány kilót. Én meg, mivel egy bizonyos személy a fejembe verte, hogy még van esély a változásra, bele is vágtam ebbe a "programba". Már nem napi szinten látogattam a dílereket, a pénzt elkezdtem kajára költeni, és a zenélgetés mellett még egy munkát is vállaltam, amiből éppen elegendő pénz jött ki, hogy egy putrit szerezzek magamnak, és ne a srác faterján kelljen élősködnöm továbbra. Nem neki volt megalázó, hogy egy számára majdhogynem idegen srácot nevelget a házában a fia helyett, hanem nekem, hogy több év után, miután a haveromat kitette, én ott maradtam. De, végül is, valamilyen szinten csak a lábamra tudtam állni, habár nem teljesen. A drogról folyamatosan kezdtem lejönni, a pia is alább maradt, de a cigit még mindig rendszeresen szívtam, napi szinten egy dobozzal. Igaz, egyik szenvedélyről se tudtam véglegesen lemondani, és ez most is meglátszik. Az arcom attól még teljesen be van esve, hogy testileg rendbe tudtam szedni magamat. És, most nézzük meg, a haverommal várakozok egy sikátorban, és egyhuzamban az órámat nézem, hogy az a drága jó ember mikor merészeli idetolni a seggét.
- Majdnem. -mondom megrántva a vállamat. Ha őt nem érdekli ez az egész, akkor engem mért kéne? Ő akarja mindenáron megkeseríteni az életét, fordítva nem így van.
- A hülyét áltatod itt azzal, hogy nem fog téged érdekelni, ha elpatkolsz. Tudom, hogy mindig is nemtörődöm voltál, de azért, ezt még te se gondolod komolyan. Ha tévedek, javíts ki, de valahol de is tudod, hogy igazam van. Csak engem érdekel, hogy nem akarom, hogy az egyik legjobb haverom a poklot erősítse létszámban? -tartok egy tökéletes beszámolót, a kérdésnél széttárt karokkal meredek a srácra. Mert hát, így van. Több éve ismerem, együtt kezdtük abban a bizonyos csoportban, sokszor vesztünk össze, legutóbb el is ment Miamiból, de ezt félretéve, még mindig a legjobb barátomnak tartom. A kérdésére sóhajtva megforgatom a szememet, előhalászom a zsebemből, majd gyújtok magamnak is egyet, aztán átnyújtom a srácnak. Szerintem az évek során ezt a kérdést hallhattam tőle legtöbbször.
- Na jó... amint, gondolom már te is rájöttél, mert nem vagy olyan hülye, elkezdtem leszokni a drogról. De, nyilván te is tudod, hogy feszültebb, ingerültebb lesz tőle az ember. Én pedig felelőtlenül csökkentettem az adagot, aminek, lássuk be, elég komoly következménye lett. Állást vállaltam egy rakodóban, hol egy sráccal pont nem kötöttem jó kapcsolatot, és olyan mértékben idegesített fel, hogy kést rántottam, és nem egyszer, nem kétszer szúrtam bele szerencsétlenbe. Ha ez még nem lenne elég elrémítő, még élveztem is, miközben láttam, ahogy a sebhelyeken csörgedezik ki a vér, és lassan a földre hullik. És, most feltehetően köröz a rendőrség. Ezért a segítségedet szeretném kérni, hogyha szereztél már magadnak szállást, akkor bújtass el. -vázolom fel neki a helyzetemet, olyan rövidre tömörítve az egészet, amennyire csak tudom. Egyszer volt egy olyan "kalandunk", hogy az a hülye gyerek combon lőtte magát, és két srác jött felénk, és mondta, hogyha hívni akarják a rendőröket, vagy csak szimplán nem akarnak segíteni, lőjem le őket. Én pedig azt mondtam, hogy nem lennék képes embert ölni... és, lássuk be, most itt vagyok egy körözéssel a nyakamon, amit egy emberölésért tűztek rám. Nem vagyok egyszerű helyzet.
- Hát hogyne... éppenséggel egy dílerre várok, de hát, éppenséggel szarik a fejemre, amilyen magasról csak tud. -mondom egy utolsót szívva a cigiből, majd végül eldobom, és értetlenül meredek a srácra. - Ja, feltétlen azért várok itt egy dílerre, hogy szállást kérjek tőle, ugye? Mi másért is tenném. Hát... úgy is mondhatjuk, igen. -felelem, bár egy kicsit meglep, hogy most ő vágja a lehető legkomolyabb arckifejezést, amit csak a képére tud erőltetni. Nem mindennapi látvány... komolyan mondom, le kéne fényképezni, mert ilyennel nem sokszor fogok a közel jövőben találkozni.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 19:37

- Azért a majdnemtől az messze volt. -
Újraéleszteni még sosem kellett, nem feküdtem egy kórházban sem hetekig, szóval Anthony túloz, és nem is kicsit.
- Ha már meghaltam, akkor tényleg nem fog érdekelni mikor épp temetnek. Nem akarok meghalni, nem vágyok rá, de ha kinyiffanok, akkor ez van. Ezt jó tudni, hogy érdekel téged, mert nem ezt mutatod ám. -
Tudom, hogy nem érdekli, csak szivat. Ha érdekelné, akkor nem adna mindig a drogokból. Ennyit erről. A halálomat ki is tárgyaltuk.
Nem szóltam közben, kussban végig hallgattam Anthonyt. Minden egyes szava után az állam egyre közelebb került a földhöz. Hogy mivan?! Miután befejezte, elmosolyodtam. Büszke vagyok rá. Végre az igazi szöszke előbújt. Ez a büszkeség pár másodpercig tartott, mivel utána megint átmentem idegbetegbe. Bújtassam el, csak is.
- Szóval beszartál a zsaruktól. -
Elkezdtem körbe-körbe menni, és úgy csináltam, mintha nagyon gondolkoznék.
- Nálad álszentebb ember nincs a világon. Hónapokkal ezelőtt azt mondtad, hogy nem ölnél, most meg..na mindegy. Mégis hova az istenbe bújtassalak el? Te segítettél visszamennem az apámhoz? Nem. Minek segítenék neked?-
Nevetni kezdtem, és elképzeltem, ahogy ez a gyerek szúrkálja szerencsétlen faszit. Most meg körözik. Ajjaj.
De viccet félretéve ez rohadtul felcseszte az agyamat. Bújtatást akar azok után.
Körbenéztem a földön, és megláttam egy kavicsot. Felvettem, és megdobtam vele Anthony lábát.
- Szarházi. -
Hogy van pofája ilyet kérni? Ez nagyon idegesítő.
- Nincsen házam, se lakásom. Akit meg akarok keresni, még nem találtam meg. Szóval maximum mellém tudsz bebújni az egyik híd alá. -
Megint leültem a földre, de nem álltam fel. Ez az ordítozás, a szarházis résznél kimerítette az én nagyon edzett testemet. Hol az a díleeer.
Anthony épp előbb mondta el, hogy megkéselt valakit, de nem kezdtem el félni tőle. Nem nagy dolog kinyírni egy embert, engem meg csak a szavaival szokott bántani. Vagy csak hiszi, hogy bánt velük.
- Akkor ugyanarra az emberre várunk. Nem fog eljönni, ezt megszívtuk. -
Én szívtam meg, mert nekem jobban kell az a szar.
- Hülye vagy. -
Nem fogom elsírni magamat, de ez a hülyézés csak azért volt, hogy kimutassam, nekem is ő a legjobb haverom. Akármilyen szónokló pápa is tud lenni, azért jófej és bírom. Nem sok mindenki tud engem elviselni, de ő a kivételt erősíti.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 20:40

Axel & Tony

Belegondolva, sokkal inkább tölteném azzal a bizonyos dílerrel az időmet, mint ezzel a nyomoronccal. Félreértés ne essék, nincs vele semmi bajom, sőt, a legjobb haveromnak tartom, de vannak pillanatok, amikor a hátam közepére se kívánom, és akkor még mindig tetőzi ezt az érzést a hülyeségeivel. Néha azt kívánom, hogy még fiatalabb koromban bárcsak ne ismertem volna meg, és lehet, hogy most nem ott tartanék, ahol most. Tisztességes iskoláztatásban lenne részem, normális életem lenne, mint minden más, tizenkilenc évesnek. De neeem... én akkor lelkesen ugrottam be az ismeretlenbe, mert olyan hívogatóan hatott. Fogalmam sincs, hogy egy huszonévesekből álló banda mért vett meg maga mellé két tizennégy évest, de szerintem az is közrejátszott, hogy rendszeres vásárlóik legyünk majd a közel jövőben. És, lássuk be, az évek múlásával így is lett. Soha nem tudtuk, hogy, de mindig odaadtuk nekik a kívánt összeget, és, nem is kértek érte olyan sokat. Igaz, amikor egyre inkább cseperedtünk, az összeg is növekedni látszott, mert akkor már tudtuk volna miből fizetni. Ezért, kénytelen voltam különféle munkákat fizetni, de szívesen csináltam, hogyha belegondoltam, hogy majd lelkesen, de önfeledten szívhatom majd a cuccot. Ez hajtott, ez éltetett. Most viszont... hát fogalmam sincs, hogy mi tart még mindig talpon, de valami célom biztos van az életben, mivel még nem patkoltam el a drognak köszönhetően. Igaz, nem pont azt mondanám a célnak, hogy bujdossak a rendőrök elől, de, azt szerintem mondhatom, hogy nem akarom, hogy megkaparintsanak, aztán, valami nevelőotthonban kössek ki, vagy, netalán tán a kiskorúak börtönében.
- Annyira nem, mint ahogy azt te gondolod. -fejezem be végül ezt a témát. Pont nincs ahhoz affinitásom, hogy Axel meghalási esélyeit latolgassam. Sokkal inkább leköt az a tény, hogy az a szerencsétlen még mindig nem tolta ide a valagát a droggal együtt. Komolyan mondom, hogyha még az életben ideér, kikérem a magamét, hogyha ugyan azért az összegért próbálja nekem odaadni.
- Néha csak irigyelni tudom az egyszerű, primitív gondolkodásmódodat. -felelem mellkasom előtt összekulcsolt kézzel, majd, mivel Axel már nem bírja tovább, előhalászom a cigimet, persze magamnak is hagyok egy szálat, és ezt követően a srácnak dobom, hogy szolgálja ki magát. A cigim elfogyasztása közben elregélem neki, hogy mi is történt, ami miatt Miamitól kiindulva, Las Vegasig jutottam. Persze, azt is megemlítettem, hogyha talál valami menedék féleséget, akkor engem is fogadjon be, és a többi.
- Csodálkozol?! -teszem fel a kérdést elkerekedett szemmel méregetve a srácot. Hogy őszinte legyek, ő se bírta volna ki, hogy ne lépjen meg, és egy ismerősnél kérjen szállást.
- Mondom, nem önszántamból tettem. Feldühített, én meg amúgy is, a nap huszonnégy órájában tiszta ideg voltam, ezért tettem. Magamtól soha nem tettem volna, de, akkor már nem éppen foglalkoztam azzal, hogy csináltam-e volna, vagy ne. Mit tudom én? Mért, azt hiszed, hogy nem próbáltam rábeszélni a faterodat? Nem egyszer tettem fel neki a kérdést, hogy mi lenne, ha visszajöhetnél, de szart a fejemre! És mondjuk azért, mert én éppenséggel körözés alatt állok, és akármikor szembejöhet velem egy zsaru, és akkor ott vége lesz mindennek... emberölésért nem csak egy- két évet lehet kapni. És még önvédelemnek se állíthatom be, mert még csak véletlen se az volt. Nem egyszer húztalak már ki a szarból, most te is megtehetnéd értem. -tartok neki egy alapos, szituáció ismertetőt, melynek következtében, talán megérti, hogy továbbra is szabad lábon akarok élni, és akármilyen hihetetlen is, kell a segítsége. Amikor meg a kavics a sípcsontomat éri, az a lábam önkéntelenül is összecsuklik, de végül is, meg tudom magamat tartani.
- Hallod b*szd meg! Fogd már vissza magad! Ha ilyen nagy gondot jelent, akkor felejtsd el az egészet, és inkább húzok a p*csába... -mondom végigsimítva a lábamon, majd, amikor már nem érzem azt a sajgó fájdalmat, normálisan ácsingózok az éppen a földön ülő srácra.
- És ha, akit meg akarsz keresni, elvállalná, hogy én is odamenjek? Neki nem kéne tudnia az incidensemről... -mondom végső felállásként ezt javasolva. Ha ez se válik be, akkor b*szhatom, mert soha a büdös életben nem fogom olyan helyet találni, ami éppenséggel nem akarna a fejemre szakadni, mint az a büdös hotel. Végül, az is szóba kerül, hogy egy dílerre várok, aki éppenséggel tojik a fejemre, és még csak véletlen se akar idemerészkedni.
- Na, nagyon jó... legalább Miamiban megbízhatóak voltak... -felelem sóhajtva, szerzek magamnak még egy szál cigit, majd pár méterre tőle letelepszek a földre, és nekidöntöm a hátamat a falnak. Arra a bizonyos hülyézésre nem mondom semmit, csak egy alig észrevehető mosoly kúszik az arcomra. Tudom, hogy számára ez jelenti a "szeretet kinyilvánítást".

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor 02.03.14 22:09

Anthony magával hozta a balszerencsét. Vagy utána jön majd a kedves faterom, vagy valami más finomság lesz. De rajta kívül nem ismerek itt még senkit, nem fogom adni a válogatós kislányt. Amúgy is a legjobb, ismétlem a legjobb haverom, akit néha feldarabolnék, de azért bírom a szőke fejét. Egyszer át fogom festeni a haját rózsaszínre, amikor alszik. Régen meg is próbálkoztam ezzel, amikor még fedél volt a fejem fölött, de a szöszke mindig résen volt. A rosszak mellett azért vannak jó közös emlékeink is. Ez de buzis volt.
- Jólvanakkor. -
Megvontam a vállamat. Legyen igaza. Nem azért van itt, hogy magyarázzon, szóval jobb is, hogy ezt itt be is fejeztük. Majd én eldöntöm, hogy mi számít nekem majdnem meghalásnak.
- Én meg néha csodálkozok azon, hogy még senki sem vert téged halálra. -
Nem primitív a gondolkodásmódom. Ő kombinál túl mindent, komolyan veszi az életet, ami f*szság. De mindegy, én ezeken már nem akadok fent.
Elkaptam a cigit, és mivel öngyújtó az volt nálam, sikerült is füstölögnöm. Jól esett, hogy legalább cigi az van, ha már cucc nincs.
- Ez mondjuk igaz. A fater idióta és hülye, nem lehet tőle elvárni, hogy megértse azt, amit pofázunk neki. -
Soha többet nem fogom látni, de Anthony egyfolytában rá emlékeztet a jelenlétével. Ez nem az ő hibája, szóval nem is fogom vele szivatni.
- Nem, de csak azért, mert rólad van szó. -
Nemtudom, ha engem köröznének, akkor megkéselnék még pár embert. Nem mindegy, ha úgy is lecsuknak?
Anthony logikája érdekes. Eljön ide, csak azért, hogy segítsek neki. Las Vegasba. Mondjuk itt nem olyan nehéz elvegyülni.
- Szerinted itt nem fognak megtalálni? Ebben a városban? Nem tudlak láthatatlanná tenni, Anthony. -
Kellett neki szúrkálódnia. Ha elmegyek, összedől körülötte a világ. Látszik, hogy nélkülem elszúr mindent, egész Miami őt keresi. Na ki a szerencsétlen?
- Nyugi van már! Itt maradsz, gyökér. -
Most minek húzza fel magát? Nekem van okom erre. Ő kér hülyeségeket, de én próbálnék segíteni, szóval ne fenyegetőzzön itt az elmenetelével. Ennyi idő után hadd élvezzem már egy kicsit, hogy most ő van bajban. Olyan jó érzés.
- Azt se tudom, hogy milyen. Elvileg az unokatesóm, de ha olyan, mint az apám, akkor a konyháig se fogok eljutni. De ha sikerül belopnom magamat a szívébe, akkor beszervezlek oda. Persze nem ingyen. Cserébe két hónapig te fizeted az összes bagómat, piámat, meg a többit. -
Van pénze, nekem nincs. Ennyivel meg tartozik, ha már ennyi mindent megteszek érte.
- Nagyjából. -
Azért ott se volt mindenki tökéletes, de az tény, hogy ez sokkal rosszabb.
- Akkor mi legyen? -
Néztem, ahogy leül arrébb, és másztam utána.
- Gyere, szagold a leprámat! -
Elvigyorodtam, és újra ülő pozícióba tettem magamat.

Tárgy: Re: Egy sötét sikátor

» A Club mögötti sikátor
» Daph & Lucas --- a sikátor után
» Hálószoba

Egy sötét sikátor

Egy sötét sikátor

Similar topics

Similar topics