Név: Emma Reese Austin
Becenév: Em, Emmy, Reesy
Kor: 26
Születése hely, idő:1987-december- 17 / U.S.A. - Denver
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ápoló
Anyagi háttér:Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális
Jellem: Hát milyen is vagyok!? Szerintem én erről nem tudok objektíven nyilatkozni, de ha már kérdezik akkor az a véleményem, hogy igazából nincs egy konkrét meghatározható jellemem, mert van aki a gonosz és van aki az aranyos oldalamat ismerte meg. Ez valójában attól függ, hogy ki az, aki szimpatikus számomra és ki az, aki nem. Legtöbbször a kedves énemet szoktam mások felé megmutatni kivéve, ha versengésről van szó, mert akkor kegyetlenül képes vagyok megalázni a másikat. Viszont ha a barátaimmal vagyok, a büszkeségem megtartása miatt, néha akaratlanul is megbántom őket. Hát igen, nem kicsi egóval rendelkezek, de ez nagyon sokszor előnyömre vált már. Például többször fordult elő olyan, hogy volt olyan ellenfelem akiről tudtam, hogy jobb nálam, ezért elővettem az egómat és ezzel sikerült visszariasztanom az illetőt attól, hogy szembeszálljon velem. De nem szívesen használom fel ezt az oldalamat senki ellen általában mindenkivel kedvesen viselkedem, ez csak amolyan védekezési mechanika ha már nincs jobb ötletem. Valamint maximalista vagyok, mindig a legtökéletesebbre törekszek. Ha valamibe belekezdtem, azt véghez is viszem, semmi nem tud megállítani és általában mindig tökéletesen sikerül elérnem a céljaimat. Persze a céljaim elérésében sokszor kihasználom a ravaszságomat, amit anyámtól örököltem.
Külső: Ha rám nézel amúgy is láthatod hogyan nézek ki, de azért elárulom neked ha annyira szeretnéd. Azok közé a ritka szerencsések közé tartozom akik elmondhatják magukról, hogy eredeti szőkék, de nem ostobák. Általában egyenesen hordom és kibontva, de ha megyek valahová szeretek göndör loknikat belecsalni. Két szép kék szememmel bármit elérek, de általában nem vetem be a nagyágyút azt a bizonyos bociszemeket. Az orrom egyenes vonalú, de a vége picit felfelé kunkorodik, a pasik szerint nagyon édes, de én nem szeretem és ez az első amit megváltoztatnék magamon. Az arcom pufók, de egyáltalán nem dagadt, anyukám kiskorában pont emiatt az ő kis pufók angyalkájának hívott. A számat viszont egyenesen imádom mivel teltek és puhák ha sminkelek akkor általában szeretem erős, de vidám színekkel feldobni. Nem öltözködöm kihívóan, de ha kell akkor ismerem a csábítás ezer módját, viszont hétköznap szeretek lazán és kényelmesen öltözködni. A ruhatáram nagy része pólóból és farmerből áll.
Előtörténet: 1986. decemberében láttam meg a napvilágot Denverben. Édesanyám a terhessége 8. hónapjában fertőzést kapott, aminek következtében mindketten majdnem meghaltunk. De végül én életben maradtunk.
Nem ismertem az apámat, még azelőtt lelépett, hogy bármiféle emlékem lett volna róla, csak annyit tudok róla amennyit anya mesélt róla. Egy alkoholista nőcsábász volt akit semmi és senki nem térített jobb belátásra, nagyon szenvedett miatta, de amióta Jeremyvel együtt van azóta sokkal jobb az élete.
Különben a gyermekkorom mondhatni idilli volt: rengeteget játszottam, nevetettem, és kirándultam:Eliza és Jeremy lesték minden kívánságomat: ha csak annyit mondtam, hogy szeretnék egy babát máris megkaptam. Jeremy egyedül is gyakran utazott, szinte havonta ment el konferenciákra, vagy valami más rendezvényre, anyám nélkül. Ezen persze anyám sokszor mérgelődött, volt amikor hallottam, hogy veszekednek, és anyám meggyanúsította Jeremy-t, hogy „megcsalja.” Jeremy erre mindig azt felelte nyugodtan, hogy „te ezt nem értheted.” Hát én sem értettem. Anya és Jeremy még azon a napon szakítottak, anyám remegve jött be és közölte velem, hogy Jeremy egy szörnyeteg és az egész eddigi életünk hazugság volt.
A kis családunk akkor, azon a napon szétbomlott, és már semmi nem volt ugyanolyan. Láttam a anyámon, hogy szenved, de valamiért kitartott az elhatározása mellett, és azt bizonygatta, hogy „jobb lesz így kicsim.” Nekem is pokolian hiányzott Jeremy, hiszen akármennyire is furcsa volt, mégis csak a második számú apukám volt.
Egyik nap Jeremy várt rám az iskola előtt, és elvitt fagyizni. anya tiltása ellenére és vele mentem. Hiába kérdezgettem tőle miért költözött el tőlünk, nem árulta el, és csak rébuszokban beszélt. Miután láttam, hogy nem tudtam kihúzni belőle a történeteket minden másról beszélgettünk: az iskoláról, a barátokról, én pedig mindent elmondtam neki, de az én kérdéseimre soha nem válaszolt.Azután a nap után, Jeremy és én mindennap elmentünk péntekenként fagyizni anya tudta nélkül.
Teltek-múltak a hónapok, és anya még mindig nem tudta túl tenni magát Jeremy-n, a munkájába temetkezett, és egyre kevesebbet volt otthon. Rám pedig addig baby-sitter vigyázott. Volt olyan nap, hogy csak reggel láttam, mikor elvitt az iskolába, és utána már olyan későn jött haza, hogy akkor én már régen aludtam. Nagyon hiányzott ő is és anyám is. Borzasztóan magányos voltam.Volt egy hétvégi házunk egy eldugott erdős részen a folyó mentén. Egyszer anyámmal lementünk oda nyaralni, rengeteg szép emlék fűzött hozzá, a fél gyerekkoromat ott töltöttem, de akkor még Jeremy is velünk volt, most valahogy nem volt az igazi. Pár nappal nyaralásunk megkezdése után anyám még mindig a munkájába temetkezett amikor Jeremy megjelent egy hatalmas gyémánt gyűrűvel és hatalmas rózsacsokrokkal és térden állva könyörgött, hogy legyen a felesége. Anyám ismét veszekedett Jeremyvel, de végül minden jól alakult, anyám könnyek között kitörve igent mondott, ettől kezdve minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Általános iskolában jó tanuló voltam és igen, eleinte én voltam az osztály randa strébere. De aztán jött a lázadozó korszakom, amikor magasról tojtam arra, hogy anya milyen ruhákat erőltet rám, mert a suliban mindig átöltöztem a legdivatosabb göncökbe. De a gimiben minden megváltozott, valahogy kinyíltam, a fiúk vonzónak találtak és egyre többen hívtak el randizni, ekkortájt kezdett megnőni az önbizalmam, viszont még sem szálltam el önmagamtól annyira mint a menő csajok a suliban.
Mindig is nővér szerettem volna lenni mert, az emberekkel akartam törődni. A mai világban annyi a szenvedés és én csökkenteni akartam azzal, hogy mindenkinek. Emlékszem néha Jeremyvel néha az utcákat róttuk, hogy segíthessünk a részeg embereknek. Tudom sokan úgy gondolják, hogy nem érdemlik meg, de én akkor is sajnáltam őket hiszen még is valamiért eljutottak idáig. Azonban nem rögtön mentem főiskolára mert megismerkedtem Michaellel,
négy évig voltunk együtt abból két évig a menyasszonya ként töltöttem el, de mindent elszúrtam. Nagyon kedves volt hozzám, de még is egy egómániás fickó aki csak saját magával törődött. Persze mindent megadott nekem amit csak tudott és egy ember nem tud többet nyújtani mint ami a lényéből fakad. Még soha életemben nem csaltam meg senkit, nem mintha sok hosszútávú kapcsolatom lett volna eddig. Adam viszont olyan más volt ő olyan kedves volt hozzám, mindig meghallgatott és szép bókokkal halmozott el. Még most is reszket a lábam ha rá gondolok, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elcsábultam és esemény eseményt követett és azon kaptam magam, hogy vadul szeretkezünk pedig másik férfi menyasszonya vagyok és történetesen Michael a legjobb barátja. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki, valahogy sosem volt alkalmas az idő, valamit azonban biztosan megérzett rajtam, mert az egyik nap korábban jött haza és rajtakapott minket. Azonnal felbontotta az eljegyzést és eltűnt az életemből. Adammal még egy évig voltunk együtt, de nem bírta elviselni, hogy a legjobb barátjával rosszba legyen ezért szakított velem. Megértettem, hogy ez a büntetésem azért mert megbántottam Michaelt, de nem akartam ezen keseregni, inkább beiratkoztam a nővérképző főiskolára és elvégeztem. Ezután már nem akadályozott meg senki, hogy azt csináljam amit szeretek. Las Vegasba költöztem mert tudtam, hogy itt nagy szükség lesz rám és rögtön kaptam is állást az egyik közkórházban. Jelenleg egyedül élek a kis lakásomban ahol három macskát tartok és egyet Michaelnek neveztem el.
Kezdőlap 
Tárgy: Emma Reese Austin 
12.03.13 1:15
