Név: Emma Rosalie Austin
Becenév:  Emma
Kor: 26
Születése hely, idő: 1987. november 4. / USA - Washington  
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: ápoló
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Mit ér a tavasz virágok nélkül? Virágok, amelyek különféle színben pompáznak, és amiket ha látsz, már mosolyt csalnak az arcodra, ami pedig azt jelenti, hogy igazán boldog vagy belül. A tavasz is csak akkor káprázatos, ha a virágszirmok lassan, de biztosan megmutatják magukat.
Tettél már olyat, amit aztán megbántál? Én tettem. És mai napig gyűlölöm magamat ezért. Ott hagytam az egyetlen személyt, aki valóban szeretett, és akit szerettem. Most is megőrülök miatta, sosem felejtem el. Csak egy hülye és idióta képes elhagyni valakit valakiért, aki egyáltalán nem szerette őt, csak kirakatbábuként szerepeltem mellettem, akit ki lehetett használni éppenséggel alkalomadtán. Igen, ez a bizonyos hülye én voltam...
Erős és határozott vagyok, ugyanakkor érzékeny is. Szeretek segíteni másoknak, viszont néha önmagamba kellene néznem, s kicsit átgondolni az egészet. Kicsit nagyon is makacs és önfejű vagyok, a magam útját járom. Hágtam már át szabályokat, és őrültséget is csináltam már. Mindenki úgy gondolja, én egy nagyon-nagyon jó személy vagyok, pedig amit tettem, az megbocsáthatatlan. Egy kis időre elhittem, hogy jobb lesz, pedig csak rosszabb lett minden. Hirtelen előkerült belőlem egy kis naivitás, ennek köszönhetően leromboltam egy szépen felépített kapcsolatot. Fenekestül felborult az életem, egyetlen cél vezérel, visszakapni azt, amit elcsesztem, és újrakezdeni mindent.

Külső: A hivatásom során rengeteg olyan esettel találkozom, amik szörnyűségesek, de próbálom ezt enyhíteni valamelyest, mégpedig a mosolyommal. Sokkal többet ér néha egy szónál. Gyönyörűséges és varázslatos kék íriszeim vannak. A frizurám mindig hosszabb és világosszőke, valahogy ez a közkedvelt szín nálam. Világos a bőröm, amihez nagyon jól passzol a kék szemem és a szőke hajam. Elég magasnak számítok a 170 centimmel, a testalkatom pedig ehhez mérten tökéletes, tehát pont megfelelő. A ruharepertoáromban a sportos ruha-cipő párostól kezdve a magassarkú-alkalmi ruhákig minden fellelhető. Kedvenc színem a kék s a fekete, és ezek kombinációi. Figyelemmel követem azért a divatot, de nem költekezem túl magam sosem.


Előtörténet: Az élet születéssel kezdődik. Az én életem '87 novemberében kezdődött el, az Egyesült Államok fővárosában, Washington D.C.-ben. Csöpp kis gyermek voltam, de nem igazán ez volt a lényeg akkoriban, hanem az, hogy egészséges vagyok. És ez mindennél fontosabb volt.
Az apámat nem sokat láttam a munkája miatt, pedig olykor igazán szánhatott volna egy kis időt a feleségére és a lányára is, nemcsak az ügyvédi karrierjét kellett volna építgetnie. Mindig is abban bízott, hogy egyszer én is jogi egyetemre fogok járni, és belőlem is híres ügyvéd lesz. Sosem voltam oda azért az ötletért, és egyébként is az én életem, az én döntéseim. Csak ő már annyira beleélte magát a munkájába, hogy az arroganciája és a narcisztikus jelleme csak felerősödött. Az anyám sem jobb nála, talán egy icipicit normálisabban viselkedik, de elég sok esetben rátör a pánikroham...
Alig vártam, hogy eljöjjek a közelükből, elég messzire ahhoz, hogy ne kelljen őket látnom, hallanom. A gimis éveim pedig annyira, de annyira döcögősek voltak, hogy egy csiga is hamarabb körbeérte volna a világot, mint az, hogy elteljen számomra az a pár év. Szerelmes lettem az utolsó évben, de az a kapcsolat inkább csak egy utolsó kapaszkodó volt, hogy felgyorsítsuk a hónapokat, de rájöttem, hogy ez sem egy jó megoldás erre a panaszomra. Aztán végre valahára eljött az egyetemi felvételi... Még ebbe is beleszóltak a szüleim, sőt apám majdnem, hogy beleőrült abba, hogy egy olyan egyetemre szeretnék menni, ami messze van Washingtonból. Pont ez volt az egyik lényege az egésznek, messze tőlük. Az meg már valósággal kivágta a biztosítékot náluk, hogy ápolói szakra jelentkeztem.
Las Vegas, ahol nemcsak a suli várt, hanem rengeteg sok minden, szórakozás és néhány kedvenc szerencsejáték. Nem, nem vagyok függő, csak néha jó kiereszteni a gőzt. Nagy öröm volt számomra, amikor elkezdhettem gyakorlatra is járni, és emellett pedig alig vártam, hogy végezzek, és teljes valójában ápolónő legyek. Ez amolyan igazi hivatástudat  volt nálam, szerettem segíteni másoknak, mindig is így lesz.
Vegas nemcsak a szórakozásból és tanulásból volt nagyon jó, hanem még egy dologból. Mégpedig az egy szerelem. Michael... Fülig szerelmes lettem belé, és imádtuk egymást. Egy szép nap megkérte a kezemet, amire azonnal igent mondtam. Minden jó volt, mígnem elcsesztem az egészet... Megcsaltam őt egy másik férfival, akit egyáltalán nem érdekeltem, s csak egy-két éjszakára kellettem neki, érzelmek nélkül. Nagyon megbántam ezt, gyűlölöm magamat emiatt. Ha magamnak sem tudom megbocsátani ezt, akkor miért bocsátana meg Michael egyáltalán? Én mindent megteszek, hogy helyrehozzam az életem legnagyobb baromságát...