+18
Már megint ez a bugyi szaggató mosoly. Vajon mi járhat a fejében? Olykor szeretnék belelátni. Főleg akkor jó lenne, amikor vitázunk, vagy amikor olyan dolgot mond, amit nem értek meg. Ezekre inkább nem szoktam rákérdezni.

- Majd csak kitalálok valamit – mosolyogtam rá, aztán meg ugye elszóltam magamat. Szerencsére nem lovagolta meg a témát, így nem kell belemerülnünk annyira. Vagy még is?

- Arra költöm a pénzem, amire akarom, és erről nem nyitok vitát – mondtam határozottan, majd az orra hegyére koppintottam finoman. Erről tényleg nem akartam beszélni, se vitázni. Ebbe végképp nincs beleszólása. Ha rá akarom költeni, akkor ráköltöm és kész.

Aztán végre véget ér az évődős, a vita, az elemezgetések, és csak mi vagyunk. Már az van, amit mind ketten elég látványosan akarunk. főleg így, hogy tudjuk mind ketten a másikra vártunk, hogy egyikünk se volt mással. Talán más embereknek ez a normális, de a mi életünkben szerintem semmi sem az. De ez így van rendjén. Talán nem is tudnék igazán beleszokni abba a rendes életbe, bár lehet vele, érte talán még is menne.

Szinte már kínzóan lüktet egy pont a lábam között , ahol serénykedik, és folytatásért kiállt, amit jelzek is neki. Hogy mennyire is esik ez most nekem jól, az ahogy most ez az egész megtörténik? Nagyon is jól. Nem mondom, hogy nem szeretem, és élvezem azt, amikor nekem esik, és pillanatok alatt belém hatol, de ez most még is más és másképp is élvezem, mint a többi esetet. Ráadásként pedig ,ha lehet így fogalmazni, akkor talán rámondhatnánk erre, hogy igazán szeretkezünk most.

Halkan felsóhajtok, ahogy abba hagyja az édes kínzást, és elindul felfelé. Testemet igyekszem szája alá domborítani, és csípőm is követi az ő mozdulatát, mert végre megéreztem a lényeget. A bekopogtató férfiasságát, ahogy nekem feszül, majd mint kés a vajba belém csusszan. Szépen , fokozatosan, szinte centiről centire, amitől kéjesen felnyögök. Érzem, hogy tovább nyomja a csípőjét, még beljebb akar jutni, amit én is akarok, így ösztönösen nyitom széjjelebb a lábamat, és húzom az oldalához fel, hogy végül ét is kulcsoljam a derekánál. Kezem folyamatosan kúszott a hátára, ahogy felém magasodott, és amikor már teljesen bennem volt jóízűen nyögtem a fülébe, és szorítottam magamhoz.

Amint mozgásba lendül, újabb kéjes hang hagyja el az ajkamat, és csípőmet néha megemelve segítek neki, hogy olyan mélyre hatoljon, bennem amennyire csak tud. Amint meg van az ütem jönnek is az ütemes sóhajok, nyögések, édes hangok, közben pedig a hátát simogatom, a fenekébe markolok, állát harapdálom.

Ő ,adja. És akkor mi van? Csak mosolyogtam egyet, és nem válaszoltam, mert ha válaszolok, akkor tuti vita lett volna, és abba maradt volna a móka. De így nem fog, ha meg mérges lesz miatta nem érdekel, majd továbbra is elvonom a figyelmét.

Az, amit csináltunk baromira jól esett, nem csak a testemnek, hanem a lelkemnek is. Valahogy most úgy éreztem, hogy ő az enyém, én meg az övé. Tényleg egy olyan nőnek éreztem magamat, akit lehet szeretni, lehet vele szeretkezni, és nem csak azért fekszik egy férfi alatt, mert ki kell szolgálnia azt, hanem valami kölcsönös dolog. És ez ezerszer jobb, mint bármi más.

Minden egyes lökését élveztem, sóhajtoztam, és nyögtem. Éreztem, ahogy megfeszül felettem, ahogy belegyorsít. Lehunyt szemekkel élveztem az utolsó pillanatokat, ahogy közeledtünk a végcélunk felé. Még sose kaptam tőle ennyit, mint most. Akarok még belőle. Nem holnap, nem azután, még ma éjjel. Ahogy belém harap kissé hangosabban nyögök fel, mint eddig, és egyre jobban zihálok. Próbálom visszafogni az ajkamról távozó hangokat, amennyire tudom, mert tisztába vagyok azzal, hogy úgy nem élvezhetek el, hogy tőlem zeng a szoba. Azt hiszem ez lesz a következő, amit tenni fogok ezzel a szobával. Teljes hangszigetelés. Ez több ok miatt is jó lesz szerintem.

Kezeimmel kapaszkodom belé, ahogy gyorsít, csípőmet egyre ritkábban tudom megemelni, de még így is fokozódik bennem a gyönyör, ami felé tartok. Újabb hangosabb kéjes hang hagyja el az ajkamat, amikor a mellemre markol, így viszonzásképpen a hátát a körmeimmel szántom fel finoman. De nem csak a rámarkolás miatt, hanem azért is, mert a csúcsra jutottam abban a pillanatban, majd alig telt el pár pillanat éreztem, hogy az ő teste is megfeszül, és elélvez. Nekem, és csak nekem. Kipirultan, levegő után kapkodva remegek még kicsit alatta, majd megnyugtat az, hogy még mindig rám nehezedik, hogy bennem van. Viszont, amikor felnéztem, ő engem nézett, és megcsókolt. Most először történik ilyen, de pillanatok alatt átadtam magamat a dolognak, az érzéseknek. Végig simítottam a hátán, lábammal utoljára magamhoz szorítottam még, majd elernyedtek. Szememet lehunyva éreztem, hogy most teljesen átadtam neki magamat, az érzelmeimnek. És féltem abba hagyni, megszakítani a csókot, de ő végül megtette. Ráadásul felkelt rólam. Fájdalmasan lüktetet a lábam köze, ahol az ő helye volt.

Szomorúan nézek fel rá a földön fekve, ahogy öltözni kezd. Azt hittem, hogy most tényleg más, mert az volt, de most… Most nem tudom, és ahogy beszél hozzám, parancsolóan valami eltörik bennem. Összegömbölyödöm a szőnyegen, nem válaszolok semmit sem neki, csak nézek magam elé. Elnyúlok a földön lévő köntösömért, de csak magamhoz húzom, ölelem, némán, és a semmibe révedek. Sose éreztem magamat vele úgy, ahogy most. Máskor az sem zavart, ha a menet lezavarása után felhúzta a nadrágját. De most…Most már azt éreztem, hogy megtettem a szolgálatomat, kiszolgáltam, és mint egy ügyfél, jól végezte dolgát,öltözik és megy.

Hogy milyen volt az, ami az előbb történt? Leírhatatlanul jó. Nem lehet szavakba önteni, viszont valahogy nem arra a folytatásra számítottam utána, mint ahogy régen szoktuk. Kész egymásnak estünk, alaposan megdugott, majd öltözött, váltottunk még pár szót és ment. De most rohadtul szarul esett az, hogy felöltözött és parancsolgatott nekem azok után, hogy szeretkeztünk. Mert mondhat nekem akármit, ő is tisztába van szerintem azzal, hogy ez más volt. És talán akkor ezért ilyen? Feküdtem még a földön, és próbáltam helyre rakni a gondolataimat, amik jelenleg elég ziláltak voltak. Mert akármennyire is jól esett most vele a szex, valahogy megint sikerült belém rúgnia, csak tudnám, hogy miért.
Elmélkedésemből érintése térít magamhoz. Örültem, hogy hozzám ért megint, bújtam is volna a karjai közé vissza, hátha újra vissza tudom csábítani egy kis simi ott, simi ittel. De elengedett, amint a lábamon álltam, és megint rám parancsolt. Helyettem inkább a telefonját nézi, így mérgesen felkaptam a még jó elébb kikészített fekete fehérnemű szettet, és magamra vettem. Hátat fordítottam neki, amíg a harisnyával, meg a harisnyatartóval voltam elfoglalva. És mikor felnéztem, akkor ott állt, elkapott, és megcsókolt. Első pillanatban el akartam tolni, hogy menjen a fenébe, de nem igazán sokáig tartott ez a tiltakozás, mert beleolvadtam a karjaiba. Átadtam magamat a csóknak, amit adott, átkaroltam, neki simultam, és úgy éreztem, hogy ez a csók most édesebb, mint az előzőek voltak. Újra azt éreztem,hogy akarom, az ővé vagyok, és nem kell nekem más. viszont, amikor épp a lényegre tapintottam volna szó szerint, kopogtak. Olyan hirtelen enged el, hogy majd nem hátra estem, majd dühösen pillantottam az ajtó felé, ahol Cler jelent meg. Láttam rajta, hogy nagyon sajnálja a dolgot, de láttam a másik lányt is, akit most legszívesebben felképelnék. Lemerem fogadni, hogy kint verte a hisztit, csak hogy Deannel beszélhessen. Cler meg végül engedett neki, csak kint nyugi legyen, és a vendégek ne vegyék észre.
Csak nézem, ahogy Deant öleli, és forr bennem a düh.
- Mehetsz Cler – utasítom a lányt az ajtóban, aki némán tátogja, hogy sajnálja, mire én vissza, hogy tudom, és távozik.
Dühösen, és csalódottan nézek Deanra, látom rajta, hogy nem tudja, hova rakni a helyzetet. Viszont a hangulatnak már tuti lőttek, nem fogom újra megkapni. csak remélni tudom, hogy ezeknek a mai dolgoknak lesz még hasonló folytatása.
- Cöh…- pénz , kigondolta volna, meg hogy az anyjára. Madárnak néz minket?
- Anyád nem is él – morgom az orrom alatt. Ismerem a lányt, mindig belekeveredik valamibe. Kíváncsi vagyok , hogy ezúttal mit kavart be Deannek. de ha emiatt a liba miatt valami baja lesz isten bizony én fogom megtépni. Csak a fejemet csóválom az újabb hazugság hallatán.
- Gratulálok kis lány – morgom a lánynak, majd segítek Deannak lefejteni magáról, és a kanapéhoz cibálom.
- Jól elintézted mondhatom ismét magadat. Nem elég, hogy hazudozol itt össze vissza, kavarod a szart, megint bajba kerültél, amiből nekünk kell kihúzni téged. De jól jegyezd meg ez volt az utolsó, még egy ilyen húzás és kereshetsz magadnak másik embert – ennyit a megnyugtatásról. Még hüppögött, meg sírt, így az orra alá dugtam egy halom zsebkendőt.
- Elég legyen ebből, szedd össze magadat – nyújtok felé egy erősebb italt.
- Hagyd abba – parancsoltam rá a lányra, és észleltem, hogy Dean leül mellém.
- El lesz intézve, de ha nem hagyod abba, és elriasztod az ügyfeleket ezzel a bömböléssel, akkor a végén tőlem kell tartanod nem pedig attól az uzsorástól, megértetted?- néztem kérdőn a lányra. Lehet nem pont így kellene megnyugtatni, de elrontotta az estémet, és most még izgulhatok Dean miatt is, hogy nem keveredik bele valami nagyobb bajba.
Felálltam, és az ajtóhoz mentem, amin kiszóltam.
- Katarina! – szóltam ki az egyik lánynak.
- Kérlek, kísérd hátra, és vigyétek a pihenőbe – adtam ki az utasítást neki, mire jött is és kisegítette a kis zavaró tényezőnket. Most már jó kezekben, és megértő kezekben lesz, a pihenőben pedig rendbe tudja hozni magát stb. Ráadásul ott szem előtt lesz, és nem könnyen fog kijutni a fiúk mellett, ha szökni akarna.
- El tudod intézni nagyobb gond nélkül ezt az ügyet? – néztem rá Deanre, amint becsuktam az ajtót, majd visszasétáltam, és leültem mellé a kanapéra. Kezem a combjára tettem, és úgy fordultam feléig felé.
- Ezzel a lánnyal valamit kezdened kell. Folyton gond van vele, most meg még itt hisztizik. Lemerem fogadni, hogy Cler csak emiatt hozta hátra. Belekeveri magát mindenbe, és aztán meg jön sírva, hogy bajban van- sóhajtok fel, és észre se veszem, de vissza fordulva Deannak dőlök.

Állj le ezzel nem segítesz- ismétlem meg magamban a kis mondatát. Mintha én nem tudnám, de ha egyszer írtó pipa vagyok, hogy megzavartak minket. Ráadásul az ő utca lánya…aki folyton bajt kavar. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem nem ilyen a stílusom, hogy nem így szoktam a lányokkal bánni, hiszen én is jártam az ő cipőjükben. Ami , ha belegondolok nem is olyan rég változott csak meg. De egyszerűen….Végre valami jó, valami történik köztünk, derengeni kezd a fény az alagút végén, erre megzavarnak minket.
- ne rám légy dühös, ő nem bírt viselkedni – forgatom meg én is a szemeimet. Nem érdekel. Jelenleg dühös és mérges vagyok mindenre, és mindenkire, aki kettőnk közé áll jelenleg, és a dolgok folytatását zavarja.
Már akkor tudtam, hogy rosszul kezdtem neki a dolgoknak, amikor a lányhoz léptem. De nem érdekelt. Később lehet, hogy fog, de most nem. Látom, hogy Deannek sem tetszik. Ez érdekel, de elegem van abból, hogy mindig akkor zavarnak meg minket, amikor épp valami jó. A múltkor is épp csak kezdtünk belemelegedni a dolgokba, amikor megszólalt, azaz átkozott telefon, és mennie kellett.
Az, hogy rám szólt , csak fintorogtam rá egyet. Nem beszéltem vissza. Tudtam én is, hogy hibát követtem el , de a liba előtt nem fogom elismerni. Így marad az, hogy bölcsen csendben maradok. Arra, hogy elintézi is csak bólintottam egyet, majd gyorsan eltüntettem a lányt a szobából mielőtt még jobban kiakadnék, és még egy hibát vétenék.
- tudom, hogy nem tűröd, és se tűröm, és ne is így szoktam velük beszélni….. csak most kiakadtam- vallom be neki töredelmesen, most hogy a lány már kiment az irodából.
- de aggódom, és nem tilthatod meg – öltöttem rá nyelvet gyerekesen, és elvettem a kezemet a combjáról, mert valahogy éreztem, hogy nem nézi jó szemmel.
- Hidd el , kint a lányok kezében most jobb helyen van, mint itt bent. Ők hamarabb rendbe rakják, mint én. Lemerem fogadni, hogy 5 perc vagy 10 és használható lesz. Mindent szépen el fog mondani neked, és válaszol a kérdéseidre – és ez tényleg igaz. Amilyen pipa vagyok most a csajra, én nem tudnám megnyugtatni, csak még jobban kiborítanám. És ezt Deannek is látnia kell rajtam.
- Nem érdekel, hogy az egyik legjobb kinti lányod. Ez hányadik balhéja is ? Mert nem az első. Értem én, hogy hozz neked a konyhára, de visz is , és bajba kever. Ez pedig nekem nem tetszik, mert oké, ha a saját bőrét viszi vásárra, de ez esetben a tiédet is. És akkor megint itt tartunk, ahol az előbb. A te bőröd az én bőröm is valahol – sóhajtottam fel megadóan, és a fejemet csóváltam meg, ahogy felkelt mellőlem. Tényleg oda lett a hangulat és minden…
- Mondtam már, nem így szoktam velük beszélni és ezt te is tudod, de utálom, ha megzavarnak minket – ismételtem meg a szavaimat. Felálltam, és oda sétáltam elé.
- Szent a béke? – néztem rá nagy cica szemekkel, és simultam is hozzá rendes macska módjára.

A válaszaira, és az újabb kirohanására inkább ismét nem mondok semmit sem. Most lett elegem megint belőle, és így ott tartunk, mint ahol nem rég. Vitatkozunk, holott az előbb még minden rendben volt, és ez megint mi miatt történt ? Na? Miért? kiért? Egy libáért, aki nem tud várni a sorára, azok után, hogy felkavarja az állóvizet.
- Én nyugodjak meg? Én? – mondom neki mérgesen, mert én már kezdtem megnyugodni. Ha nem így lett volna, akkor nem vallom be, hogy szarul kezeltem a helyzetet. De megtettem, de ezt észre se veszi, hát menjen a fenébe akkor, és nyalja fényesre azt a csajt.
- Fogsz tudni vele beszélni már mondtam, és hidd el sokkalta jobb állapotban lesz, mint hogy kiment. Kint sokkal több megértésre talál, mint itt bent – ismétlem el neki a szavaimat, amit nem tudom, hogy nem hallott e, vagy csak keresztüleresztette a fülén az információt.
- Itt, melletted élek….- mondom kicsit sértődötten. Tényleg elegem lett belőle, abból, ahogy most velem viselkedik megint. Azok után, ami történt… Így fogtam magamat ledobtam a köntösömet, és belebújtam egy szűk ruhába, főleg azok után, hogy elhúzódott.
- Tudod nekem még mindig jogom van ahhoz, hogy ezért aggódjak, akiért akarok. Aki fontos nekem. Ezt se te, se más nem tilthatja meg nekem. És ha azt hiszed, hogy nekem nem lesz bajom abból, hogy ha veled bármi is történik igen nagyot tévedsz ,és nem ismersz – mondom neki hűvösen, miközben kilépek az asztal mögül,é s magamhoz veszek egy füzetet.
- A lány fél pillanat múlva itt lesz, eltudod vele intézni amit akarsz, én kimentem, hogy ne zavarjalak. Ha akarsz valamit, kint megtalálsz – fejeztem be hűvösen a mondandómat, majd kiléptem az ajtón. Épp csak bírtam, hogy nem bőgtem el magamat, hogy hideg legyek vele, hogy ne adjam meg neki az alázatot, csak hogy újra hozzásimulhassak. Ő kérte, hogy hagyjam, hát most megkapta.
Amint kiléptem az irodából, elmentem a lányért, és én magam kísértem vissza, és engedtem be az irodába. Útközben elnézést kértem tőle, majd ajtót nyitottam.
- Ahogy mondtam, itt van, úgy ahogy mondtam- a lány tényleg nyugodt volt, a festéke rendben. Se sírás, még nyoma se látszott. Amint bement rájuk csuktam az ajtót, és elmentem a recepcióra.

Dean S. Kizzy minek a fenének kellett az útjainak találkozni? Miért? Nélküled is voltak gondjaim ,de azokat tudtam kezelni. de ezeket a mostaniakat. Ezt a jelenleg is kialakult helyzetet nem tudom, egyszerűen nem. Cler szerint el kellene neki mondanom mindent, de nem tehetem. főleg a mai nap után nem. Hiszen azt se érdekelte, hogy az a másik nő szerelmes belé, akkor az én érzéseim is hidegen fogják hagyni.
Elegem voltvitáinkból. Abból, hogy meg akarja nekem mondani, hogy mire, kire költsem a pénzemet, hogy ki miatt aggódhatok. Tényleg ezt gondolja, hogy nekem nem lenne bajom, ha ő vele történne valami? Mert nagyot téved, de ezek után nem fogom neki megmondani. Én nem csak mint főnök gondolok rá, vagy mint szerető, és félig ahhoz sincs köze, hogy szeretem őt. Nekem csak ő van, nincs másom. Persze anyám ott van, de már nem sokáig, és amikor legutóbb jártam nála jóformán meg sem ismert.  Akárhonnan is nézem, Dean az én családom , a szívem csücske, és egyben az achilles sarkam. ha neki valami baja esik azt nem élem túl. összetörök, mint egy üvegváza. És , ha én összetörök, akkor nem lesz aki bármit is fenn tartson számára, és ha ez nincs, akkor semmi sincs. Nincs hová visszajönni, nincs remény. Szóval semmi, ez a semminél ez a kicsi is több, amit most kapok tőle. De, ha ő nincs , akkor az én világomnak is oda.
Ez, és ehhez hasonló gondolatokkal ültem a recepción. Cler hozzám se mert szólni, csak bátorítóan megszorította a kezemet, majd folytatta a munkát, én meg csak ott ültem, mint bálám szamara.
Csak arra eszmélek fel, hogy Dean elmegy mellettem a lánnyal. Nem tetszett, egyáltalán nem, hogy csak így elhúz egy szó nélkül.  Kapva kaptam a telefon után, és felhívtam.
- Nem vitted el a pénzt, és nem végeztél a főkönyvvel – szóltam bele a telefonba szinte színtelen, érzelemmentes hangon, jóformán hidegen.
- Átvigyem este? – kérdeztem rá magam se tudom, hogy miért, ezért is légy átkozott Dean S. Kizzy, hogy felforgattad a világomat, és nem tudom mit miért teszek.
Dean röviden azt felelte menjek át, majd leraktuk a telefont. Az est további részében dolgoztam, de csak papírmunkát végeztem. Valamikor hajnalba szedtem össze a pénzt, amit le kell adnom, meg a könyvet. Mást mindent elzártam, és rendes kis lány módjára az egyik nehéz fiúval vitettem most magamat el Deanhez, mert ennyi pénzzel nem ülök taxiba.

VÉGE ^^

Eltelt két hét, és Dean sehol. Eleinte még próbáltam utolérni, de nem jártam sikerrel. Azt hiszem 3 nap után mentem el a lakására, de ott se volt, így fogtam és ott hagytam a holmiját, na meg a lakása kulcsát is. Remélem ezzel elégedett lesz.
Azóta az este óta nem igazán találom magamat, így erőteljesen a munkára koncentráltam, de csak is a papír félére, és az irányítósra, meg a kapcsolattartásra, építésre. Máshoz nem volt kedvem, főleg azt nézve, hogy rossz híreket is kaptam.
Az első hét nehezen telt, és Cler is azt mondta néha, hogy menjek haza, mert csak úgy járok kelet, mint valami szellem. Így az első hét vasárnapján belenézve a tükörbe hasonlót állapítottam meg magamról, és ezzel a kinézettel minden vagyok, csak vonzó nem.
Próbáltam túl tenni magamat a történteken, édesanyámról kapott híreken, és szerencsémre volt is, aki segítsen, mert teljesen lefoglalt. Kaptam egy nagyon jó ajánlatot, ami nem kis munkával járt mire a végéhez értünk.
Fárasztó volt, és kiadásokkal is járt, de a bevétel szépen megtéríti ezt. Épp ezért voltam oda ma délután is.
- Chris kösz a fuvart - köszöntem el a kísérőmtől, majd a táskát megfogta, meg a száll rózsámmal indultam el befelé, ahol Cler rögtön meg is állított. Csak annyit súgott oda, hogy Mark itt van. Nyeltem egy nagyon. Meglepő volt, hogy csak így beállított, de ugyan akkor még sem. Eldöntöttem, hogy szépen beszámolok neki, oda adom a táskámat, és megyek tovább a dolgomra. ami így hirtelen fogalmam sincs, hogy mi , de majd keresek valamit. Igazából pihenni akartam ma, de hogy itt van nem fogok az irodában tudni megmaradni. Amúgy se tudom, hogy milyen hatással lesz rám, de tartani kell magamat.
- Jó napot! - köszöntem neki, ahogy beléptem, a táskát továbbra is fogtam. A rózsámat fogtam , és a másik három mellé raktam.
- Látom már átnéztem a könyveket, meg minden, akkor gondolom feltűnt egy nagyobb hiány is. Ami nem más, mint egy nagyobb kiadás ruhákra, egyéb dolgokra a lányok számára. Hogy miért? Azért, mert kaptam egy remek ajánlatot, amihez ki kellett adnom, hogy nagyobb bevételre tehessek szert. Mr Cross egy magán estélyt tartott, ahová a lányaidat kérte, de nem mehettek a megszokott ruhákban, kicsit mutatósabbakat kellett felvenniük és a többi. Ezért ki kellett adnom, de mindent megtalálsz ebben a táskában. Szerződéseket, számlákat, és magát a bevételt - azzal elé tettem a táskát, és kinyitottam. A táskában benne volt minden számla a kiadásokról, Mr Crossal kötött szerződés, és titoktartási nyilatkozatok másolatai. A pénzről nem is beszélve, amivel tele volt a táska. Hogy mennyi volt? Jóval több, mint egy hetes bevételünk.
- Van valami kérdésed? - kérdeztem nyugodtan, majd vissza léptem az asztal túl oldalára.
- Ha nincs mennék a dolgomra - türelmesen vártam. Sikerült megtartanom vele a távolságot, holott legszívesebben azt kérdeztem volna tőle, hogy hol a fenében volt eddig.

Valahogy nem így számoltam erre a találkozásra. Eltűnt, nem szólt semmit sem, keresés által se akadtam rá, pedig lett volna megbeszélni valónk. Nem akart nélküle belemenni ebbe az üzletbe, de nem hagyott más választást. Úgy, hogy nekem fel ne merje róni, hogy nem vártam meg a döntéssel, meg az egésszel.
Úgy, hogy pontosan ezért is kezdtem neki a mondadómnak, amikor megláttam, hogy az irodába van, ami már magában nagy meglepetés volt számomra. De várható volt, mert igazából az üzlet mindig is jobban érdekelte, mint az, hogy min mehetek keresztül azért, mert két rohadt hétre eltűnt szó nélkül. Mit törődik ő azzal, hogy aggódtam érte, hogy az őrület kerülgetett, a depiről nem is beszélve. Szóval nem akartam se vitát, se számonkérést, csak közöltem vele mindent, ahogy volt, a végeredménnyel együtt.
- Nem ver át, nem is szokása. Engem legalább is nem - jegyeztem még meg utoljára neki a dolgot. Velem sosem szórakozik Cross, főleg, hogy folyton a szoknyám után mászkál, csak mindig elutasítom, mást küldök hozzá. De , mint minden férfi ő is törtet a felé, amit nem kaphat meg. Jelen esetben engem, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel az üzlettel is csak a mézesmadzagot húzta számomra, hogy ő mit meg nem tesz azért, hogy nekem jó legyen. Arról nem is beszélve, hogy mivel a lányok többsége ott volt ezen az estélyen, így nekem is ott kellett lennem.
- Crosstól kaptam őket - nem csinálok belőle titkot, bár furcsállom azt, hogy számon kéri tőlem. Semmi joga sincs rá. Ennyi erővel attól kaphatnék virágot, akitől csak akarok, meg aki küld. Cross adott egyet minden egyes találkozáskor, amióta az üzletről beszéltünk. És , ha tudná, hogy nem csak virágot kaptam, hanem vacsorázni is elvitt, ami persze egyértelmű volt, hogy nem csak enni szeretett volna velem üzletelésközben. De én az üzletet sosem keverem a szórakozással, ez alól azt hiszem egyedül Dean a kivétel és az egyedüli. De akárhogy is lesz, vagy van. Lehet, hogy még Cross nem ért célt nálam, de nagyon jó felé halad, hiszen ez alatt a hét alatt sokkalta többet kaptam tőle , mint Deantől.
Nem tetszett, hogy felállt, hogy oda jött, hogy elzárta az utamat. Amilyen gyorsan csak lehet távozni akartam. vitához semmi kedvem nem volt, egyébhez meg pléne. Az ne várja azt, hogy a lábai elém omlok, aki két kerek hétre eltűnik , és magamra hagy mindennel.
- Vajon milyen dolgom lehet Madamként egy Bordélyházban? - néztem rá kérdőn.
- vezetem a helyet, építem a kapcsolatokat, irányítom a lányokat, beszélgetek a vendégekkel, és a többi és a többi. Miért mit vártál mit csinálok? - csúszott ki a számon a kérdés, de ha már kint van, akkor kint van. Nem érdekel.
- Szóval, ha nincs több kérdésed mennék is, mert a hely nem vezeti el magát, vezető nélkül - szúrtam még oda neki.
- Bár, ha jobban belegondolok az elmúlt két hétben sokkal jobban működtünk, mint amúgy - rámosolyogtam gúnyosan, majd oldalra léptem az ajtó irányába, hogy megyek szépen, mert ebből itt elég is volt.

Szavaira csak elmosolyodtam magabiztosan. Hogy honnan tudom, honnan vagyok ennyire biztos abban, hogy Cross nem vág át. Ő is tudná, ha ott lett volna a megbeszélésen, látta volna. Láthatta volna, hogy néz rám, hogy bármit megadna csak, hogy megkaphasson, célt érjen el nálam. Férfiak, és az ő odaadásuk…
- Tudom, ahogy azt is mit akar, mik a céljai, és a célok eléréséhez tennie kell valamit , lépéseket, hát innen tudom – talán kicsit rejtélyes a válasz, vagy inkább kétértelmű, de azt hiszen jogosan mondtam ezt neki. Neki se ártana ezen elgondolkoznia, mert egy nap arra fog ébredni, hogy eltűntem, vagy csak a lányokat jövök be elrendezni, és nem leszek elérhető számára.
- Nem mindegy neked, hogy mit akar tőlem? Semmi közöd sincs hozzá, max a munkához, az ajánlataihoz van közöd, de az, hogy magánügyileg mit akar tőlem az már nem rád tartozik - csattantam fel kicsit, mert már megint kezdi ezt az üres féltékenykedését, amivel nem tudok mit kezdeni. Ő nem lép, csak csinálja állandóan a feszkót. Valahol imponál a dolog, de a múltkori után legszívesebben csak felképelni, hogy tényleg semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.
- Tudod mit azzal fekszem le akivel akarok, mert megtehetem. És lehet, hogy itt megparancsolhatod, hogy ne tegyem szét a lábaimat, de ha haza megyek az már nem itteni munka, ott azt csinálok, és azzal, amit csak akarok – vissza akartam neki vágni, igen, hogy fájjon neki is úgy, mint nekem, és tudom , hogy ezzel meg is tettem a dolgomat. Nem kell neki tudnia azt, hogy senkivel se feküdtem le, hogy nem is áll szándékomban, ahogy az sem, hogy Crossnak megadjam magamat. De ha így folytatja, akkor ő maga lesz az, aki végül más pasi karjai közé kerget.
- Nem adtam nekik oda, mert nem tudtam hol vagy, mert otthon nem voltál, nem kaptam rá tőled engedélyt, hogy oda adjam. Az embereidnek nincs kulcsa a lakásodhoz, és már nekem sincs, de úgy látom ez se tűnt fel, vagy nem is voltál otthon, hogy feltűnjön. A rohadt pénzed meg biztonságban van egy része itt van, másik meg a lakásomban egy rohadt széfben, ha ennyire érdekel. Ha akarod egy fél órán belül leszállítom neked, és viheted is – kezdtem e pipa lenni rá? Igen, nagyon is. Látszik, hogy nem gondolkozik, csak követelőzik, megint olyan, mintha nem bízna meg bennem.
- Nem megyek én sehová, nekem itt a helyem, ha enni akarsz menni menj, én nem megyek sehová sem… - mivel elvágta a kiutamat az irodából, így fogtam magamat, és mérgesen a kanapéra ültem.
- pont ahogy mondtam, sokkal jobban ment minden az elmúlt két hétben, elég ha ránézel arra a bőröndre, vagy arra a táskára, amit ha kell idehozok – összefontam magam előtt a kezemet, a lábamat keresztbe raktam ,de idegesen hintáztattam.

Kérdésén csak elmosolyodtam. Nem lehet ennyire buta, és vak. Ő is férfiból van. És tudhatná, hogy nem csak ő akar engem, ha nem más is. Főleg, hogy folyamatosan nemet mondok mindenkinek miatta. Legalább is ezt teszem jó ideje. És miért? A vitákért, mert akkor tudom, hogy rám figyel, és nem másra. Akkor biztos itt van velem, mert amúgy nincs.
- Szerinted mit? Férfi vagy te is, rakd össze a képet – vontam meg a vállamat. Valahogy nem érdekelt most ez a fajta viselkedése. Próbálok hátrálni tőle, de amikor ilyeneket mond, vagy tesz, akkor nem tudok düllőre jutni rajta. Értem én, hogy játssza a nagy kemény legényt, de akkor mit kapálózik utánam már megint? Miért nem tud csak úgy elengedni? Vagy megint a vita, meg a dugás kell neki?
- Nem, nem tartozik rád – jelentem ki neki még egyszer.
- Nem tartozik rád, hogy mit csinálok, vagy mit nem, kivel vagyok akkor, amikor innen elmegyek. A beosztottad vagyok, és nem tartozom magyarázattal neked arról, hogy kivel és hogy töltöm a szabadidőmet – morogtam, és összefontam magam előtt a kezeimet.
- Nekem mi bajom van? Nekem semmi, csak teszem a dolgomat. Dolgozom, gyűjtöm neked a pénzt, vezetem az üzletet. Lehet neked van bajod, de ahogy haladunk a vitád hamarosan meg lesz, és akkor kaphatod a dugást is, amit szoktál. Vagy szóljak valamelyik lánynak, lányoknak, hogy rendezzenek le, mert már hiányod van 2 hét után? – néztem rá kíváncsian. Magam se tudom miért mondtam ezeket, vagy tettem fel a kérdéseimet. Egy részem szeretné persze tudni hol volt, kivel volt, miért ment el, de a másik a boldog tudatlanságban fürdik.
- Munkaidőbe nem ebédelünk, dolgozni kell - egy darabig ránéztem, majd ahogy leült elém, és még a kezét is a combomra rakta, hát valahogy ledermedtem. Máskor boldogon bújtam oda, cicáztam vele, de most csak ott ültem, és néztem magam elé.
- Gondolom azért – válaszoltam egyszínű hangon.

Elegem volt ezekből a számonkérésekből. egyrészt tényleg semmi köze hozzá, mert mi jogon von kérdőre, hogy kivel fekszem le vagy se. Másrészt pedig végkép nem értem mi baja van. Ő nem enged magához közelebb, én pedig nem fogok az örökkévalóságig várni rá. Sok mindent kaptam tőle, de vett is el tőlem dolgokat, még ha nem is kézzel foghatóakat.
- Semmi közöd hozzá, amúgy meg ,ha ennyire érdekel ott van az elszámolás nézd meg. Bizonyára , ha lefeküdtem vele feljegyeztem, és az érte kapott pénz ott hever a táskában – ha azt hitte, hogy se perc alatt hagyom, hogy a köd eltűnjön arról, hogy most lefeküdtem e a pasassal, hát tévedett. Dolgozzon meg érte. Kétheti feljegyzést nézhet át. De komolyan , ha tovább folytatja az lesz az első dolgom, ha elment, hogy felhívom, megbeszélek vele egy időpontot, és lefekszem vele. Legalább valaki pótolja majd a kiesett elmaradásomat, meg az igényeimet.
- Egy barátot nem szokás itt hagyni 2 teljes hétre egy büdös szó nélkül. Anélkül, hogy figyelj leléptem, vagy valami. Se egy barátot ,se egy beosztottat , senkit – barát, szerető, vagy már nem tudom mi vagyunk mi egymásnak, de magamra hagyott, kétségekkel , félelmekkel. Nem arról van szó, hogy nem boldogultam egyedül, de a rohadt életbe is már tényleg.
- Akkor jó volt a két hét mi? Remélem alaposan kirúgtad az a házoldalát, meg dugtad, amíg mi melóztunk, és tanakodtunk hová a francba lettél. Örülök, hogy ilyen jól teltek a napjaid – már nem érdekel, hogy mennyi szemrehányást kap tőlem, megérdemli. Mérges vagyok rá, csalódott vagyok, ennyi kijár nem?
Nézem, hogy mit csinál, hogy minek megy az asztalhoz, mit akar most. Látom, hogy előveszi a határidőnaplót, amit végkép nem értettem miért tesz.
- Nem megyek sehová – szögeztem le.

Elegem van ebből az egész helyzetből, abból, amit művel. Lehet tényleg belefáradtam abba, hogy cicázik velem? Meguntam volna azt, hogy csak ideig-óráig vagyok az övé, ő meg az enyém? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nagyon bántott a szállodában történt dolog, az hogy eltűnt csak úgy szó nélkül.
- Helyes nézd – vágtam neki vissza. Azt akarom, hogy fájjon neki, ahogy most nekem is fáj ez a bizonytalanság. Hogy nem tudom hol volt, de leginkább kivel volt, és mit csinált azzal az illetővel. Féltékeny lennék? Nagyon is, még akkor is, ha nincs okom.
- Te sose akarsz egyedül lenni – válaszolok neki halkan. Ha egyedül van otthon, és beállítok, nem küld el, holott egyedül volt ,és simán megtehette volna. Ha egyedül akarna lenni, akkor nem ülne olykor itt az irodába órákat, vagy nem járná az utcán a lányait, amit még mindig utálok.
- Utálom, ha ezt csinálod, hogy eltűnsz minden szó nélkül, én meg gondolhatok, amit akarok. .- vágok közbe a szavaira, de aztán csak értetlenül pislogok rá.
- Ezt most, hogy érted, hogy nem azon kell tanakodnom, hogy te hol vagy? Azon tanakodjak én hová megyek? Még is minek, én magamról legalább tudom merre járok, és nem tűnök el, mint a kámfor…- csak néztem mit csinál, és nagyon nem tetszett az irány, meg a kialakuló helyzet. A vonásairól nem is beszélve. Ő megbántódhat, én nem? Én nem sértődhetek meg, csak mert eltűnt ráadásul egy igen kínos helyzet után? Az, hogy rám se néz szíven üt… Hirtelen ötlettől vezérelve pattanok fel, és támaszkodok erővel neki a hátammal az ajtónak, hogy az visszacsukódjon.
- Nem mégy sehová sem – jelentem ki neki, és nagyon is komolyan nézek rá.
- Nem mehetsz most el, főleg nem így. Az a rohadt kaja ráér, akár rendelhetünk is, vagy valaki kiszalad kifőzdébe, de te most nem mégy el innen – és ez inkább volt kérés, mint parancs, még ha nem is úgy hangzott. Főleg , ha azt nézem, hogy a végénél már domborítottam, és a csípőmet az övéhez nyomtam, úgy karoltam át a derekát.
- Nem akarom ,hogy elmenj, eltűnj megint – hajoltam oda hozzá, ha még nem lökött el, és mint valami bújós kis macska úgy közelítettem egyre jobban hozzá, temettem az arcomat a nyakába, és csókoltam bele. Ha most ellök, akkor lehet tényleg mindenek vége szakad, és akkor nem tudom, hogy leszek képes tovább itt dolgozni. Magamat ismerve fűvel fával összefogok feküdni, keresve azt ,amit tőle kaptam eddig, és kaphatnék.
- Rendeljünk, vagy akármi, csak ne menj el! – most már tényleg kértem, és ha hagyta akkor finoman az alsó ajkait harapdáltam.
- Nem voltam vele, meg senkivel sem, ahogy mindig is kérted, csak vezetem a helyet, és a lányokkal foglalkozom – na tessék ezt is inkább beismertem neki, csak hogy maradásra bírjam.