Nem értem miért kell ezt nekünk csinálni állandó jelleggel. De komolyan nem. Másból se állunk ki, mint a vitákból, veszekedésekből. És tessék most is. Előkerül , és mi lesz a vége? Vita, sértődés, hiszti, morgolódás.
Naná, hogy kell neki az egyedül lét, de ez nem azt jelenti, hogy joga van szó nélkül eltűnni. Mert mondhat akármit, ehhez nincs joga. Egyáltalán nincs. Abba meg már tényleg nem gondolok bele, hogy merre járhatott, vagy mit csinált, mert attól azt hiszem összetörné a maradék kis szívemet is, amit még nem tett meg.
- Lehet, hogy kell, de ez nem az eltűnést kellene, hogy takarja. Szerinted még is mik zajlottak le a fejembe? – de most tényleg. Erre nem gondol?
- Jah, hogy ne gondolkozzam? Ha így lenne, akkor nem dolgoznánk együtt – tényleg nem az üres fejemért tartok ott ahol. És ha eltűnik az igen is rám is tartozik, meg a fejemre is. És igen is gondolkozni fogok azon, hogy hová lett, mit csinál, vagy mi történt vele. Bár a mit csinált jelenleg jobban érdekel, mint bármi más. De legalább egészben van, és látszólag nincs baja. Ez legalább jó hír. De lemerem fogadni, hogy 5 perc se telik el és megy ő megy el, vagy én. Erre fogadni is mernék, és azon se csodálkoznék, ha kint már fogadásokat kötnének páran erre.
- És te miért nem tudod felfogni, hogy igen is rám tartozik a francba is már. Nem érdekel, hogy mennyire tudsz magadra vigyázni, vagy nem. Ez alatt a jó pár nap alatt tudod mik jártak a fejembe? Tudod mit éltem meg, amíg nem voltál itt? Hogy merjek e nélküled döntéseket hozni? Vagy, hogy egyáltalán visszajössz e? És még sorolhatnám az ötleteket, amik eszembe jutottak- megfordult e a fejembe, hogy itt hagyott? Meg. Ahogy az is, hogy valami árok alján fekszik holtan mind a mellett, hogy valami más nő karjaiba hentereg.
- Egyáltalán nem vagy igazságos velem- csóváltam meg a fejemet szomorúan. Ő tényleg nem gondolt ezekre ? Nem járt kicsit se azon az a lüke feje, hogy bennem mi zajlódhat le?
Mondtam, hogy fogadnom kellett volna, mert már el is indult. De nem, most nem fog itt hagyni , amikor végre előkerült. Nekem is elegem van a vitából, de most nem fogja azzal megoldani, hogy lelép.
- Fogd csak erre, hogy nem érsz rá…- zsörtölődtem az orrom alatt.
- Te tényleg azt hiszed, hogy rendben van az, hogy eltűnsz, majd megjelensz, és úgy teszel, mintha mi se történt volna? – néztem rá elképedve. Azt a francos pasit is csak azért mondtam neki, hogy dühítsem, hogy fájjon neki, de hogy az igazságra se reagál semmit, meg rám sem. Értem én, hogy dühös…de ….Tényleg másik nővel volt? Az jobb? Én nem? Már nem kellek neki?
- Nem vagyok éhes – sóhajtottam, és elhúzódtam tőle, még az útjából is elálltam. Az ajtó melletti falat támasztottam, és az orromat lógattam. Nem törődik velem, azzal, hogy majd nem az őrületbe kergetett ezzel az eltűnéssel, és egyáltalán nem igazságosan bánik velem. És, hogy még nem is igazán reagált rám, még a fejét is elhúzta. Azt hiszem most berakta azt az utolsó kiskaput a fejembe. Csak egy nő vagyok a többi között, akit kedvére hajigálhat ide-oda, mert nem számít. Csak a pénzt termelem neki, csak egy munkás vagyok, akit olykor másra is használ. Csak néztem magam elé, néztem a semmit, és nem tudtam most merre induljak, mit kezdjek az élettel, amit élek. Nekem tényleg csak ennyit jutott?

Még, hogy hülyeségeken gondolkodom? Na köszönöm szépen. Akkor ő most lehülyézte magát, bár ha belegondolok tényleg az. Nem értem miért kell ezt csinálnia. Lehet maradnom kellett volna az utcán, a saját magam ura lehetnék, nem csavarták volna el a fejemet. Meg lennének a kuncsaftok, gerincre vágnának és kész, semmi bonyodalom, semmi civódás, vitatkozás. Itt meg csak a gond van, ha nem az üzlettel, akkor mi veszekszünk csak. Nem mondom, hogy nincsenek szép perceink, mert vannak, akadnak, de mellette olykor sok. Lehet, csak be kellene fogni a számat ,és nem törődni semmivel sem?
- Oké, értem, akkor hülye vagy – nyugtázom a dolgot. Ő mondta nem én. Meg így alakult, persze, mint mindig így alakul. Bezzeg, ha én teszem ki a lábamat, akkor mindent el kell rendeznem, be kell számolnom, hogy hová megyek. Hol van itt akkor az igazság? De hát aki, hülye….vigyorogtam magamba.
Persze , értek én mindent, és egyre jobban. Így inkább nem is mondtam neki semmit sem, csak magamba zsörtölődtem. És csak a szememet forgattam mérgesen, amikor a csajos dologról beszélt. Ha ennyire tudja, akkor miért csinálja ezt? Tényleg kezd elegem lenni.
- A múltkor épp azon voltál fenn akadva, hogy az engedélyed nélkül vettem fel egy lányt. Akkor most szabad kezem van, vagy nem? – néztem rá, mert már én se tudom. Ha változtatok valamit a tudta nélkül, akkor ki van akadva. Most meg azt mondja, hogy dönthetek bármibe. Pont jó példa a múltkori, mert azaz eltűnése előtt volt.
- Nem vagy igazságos, ha én elmegyek, előre be kell jelentenem, de te meg csak úgy eltűnhetsz- dörgöltem az orra alá, de már tényleg kezdtem feladni, így semmi düh vagy egyéb nem volt ebbe. Csak néztem, ahogy megtámasztotta az ajtót. jól esett , hogy nem ment el. Tény, hogy tényleg éhes vagyok, mert az idegességtől alig ettem a napokban.
- Jó menjünk, de előtte szólok a többieknek – vágtam rá neki, és az asztalhoz mentem, hogy felvegyem a telefonkagylót. Az aznapi recepciósnak szóltam, hogy elmegyek, ha bármi van mobilon elér . Megigazgattam magamat, a táskámat magamhoz vettem.
- Mehetünk – mondtam, majd mellé álltam, hogy indulhatunk. Kedvem nem sok volt menni, de ha nem akarok további vitát, vagy egyebet, akkor mennem kell. Pedig szívesebben maradnék itt, ülnék az irodába, vagy fognám magamat, és valamelyik lánytól átvenném a kuncsaftját. Persze ettől is csak rosszul érezném magamat, de legalább az alatt a kis idő alatt biztosan nem.

Mérges, csalódott, reményvesztett, és még nem tudom milyen érzések is kavarognak bennem. Itt van ez az átkozott helyett, amivel nem tudunk mit kezdeni. Ő és én, de igazán ez nem is létezik azokat a pásztorórákat leszámítva, amiket együtt töltünk el kellemesen. Igaz mostanság jó ideje nem volt ilyen, talán legutóbb itt az irodába feküdtem le vele azóta meg nem igen, pedig vágyom az érintésére, a csókjaira, arra, hogy bennem legyen. Ki vagyok e éhezve? Talán egy kicsit, hiszen amióta úgy mond egymásra találtunk azóta mással nem igen fekszem le. Persze egy – két lány megfordult a lábam között, mert azért vannak igényeim, de most még ez se fordult elő, amióta eltűnt.
- Tudom, hogy nem vagy – nyugtáztam a dolgokat, majd elnevettem magamat.
- Rosszkor nyitottá be, arról én nem tehetek, csak úgy meg nem vehetek fel senkit sem, ha nem tudom mire képes, meg hát igényem is volt rá – játékosan rákacsintottam, pedig a zavaros érzések még ott kavarogtak benne,de ugyan akkor a vágyakozás is, hiszen mióta elment csak beleörültem az eltűnésébe.
Csak nagy szemekkel nézek rá, hogy most akkor tényleg szabad kezet adott nekem ezzel mint bánom énnel , vagy most mi a szent szar van. Valaki felvilágosíthatna, de ő nem fogja megtenni, egyszerűen nem értem őt. Lehet nem kellett volna kavarunk a munkát más élvezetekkel, de valami azt súgja, hogy arra a másik dologra se tudunk nemet mondani.
- Ha azt nem is jelenti be hová megy, de legalább szól, hogy elmentem, de te csak eltűntél, csodálkozol, hogy frászt kaptam ettől? – kérdőn néztem rá, mert tőlem elmehet, nem tartom vissza, de legalább tudjak már róla,akkor talán kevésbé fogom magamat halálra aggódni.
- igen tudunk, de nem akarok, mert éhes vagy, én is, és a végén valaki valamivel megállítana, így meg csak simán kisétálunk.
A telefont gyorsan el is intéztem, majd tényleg meg se álltunk, nem állított meg minket senki sem, így szépen csendben megyünk át a hamburgereshez, ami fura, mert máskor mindig beszélünk, de most itt ez a némaság.
Rendelünk, de végig csendben vagyunk, aztán meg érkezik az étel, épp az első falatnál tartok, amikor nyelnem kellett egy nagyot a kérdését hallva.
- Most tényleg? – szaladt ki a számon ,de gyorsan utó kérdeztem is mielőtt meggondolná magát.
- Miért nem szóltál, hogy elmentél? Merre voltál?Miket intéztél, van e abból nekem valami hasznom? Kivel volt? Kit dugtál meg? És mikor viszel végre ágyba, hogy ne beszéljek hülyeségeket?– soroltam gyorsan a kérdéseket, amik csak eszembe jutottak, majd mintha mi se történt volna beleharaptam a hamburgerembe.