Név: Sebastian Yelnats
Becenév: Seb
Kor:  25 éves
Születése hely, idő: 1987. 04. 16 / Olaszország - Verona
Tartózkodási hely: Las Vegas
Csoport: Vandál
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: Tombol bennem az olasz temperamentum. Olyan vagyok, mint bármelyik olasz, imádok a mindkét kezemmel mutogatni és hangosan beszélni. Az a fajta vagyok, aki nem csak szóval védi meg az igazát, hanem olykor ütéssel is. Sosem riadtam vissza a verekedéstől, sőt inkább még élveztem is, hiszen olyankor ki tudtam adni magamból a gőzt. Szeretek kötekedni, de csak férfiakba kötök bele, hiszen a nőket tisztelem. Igazi nőcsábásznak mondanám magam, mindig tudom, hogy mit kell mondani, hogy az aktuális áldozatomat levegyem a lábáról. Ezért is mondanám azt, hogy igazi nagy dumás vagyok, képes vagyok minden helyzetből kibeszélni magam. Emellett akaratos is vagyok, olykor önző, de a szívem a helyén van. Felmenőimhez képest, nem vagyok egy hősszerelmes típus, ritkán és nehezen esek szerelembe, de ha bele estem valakibe, azért mindent megteszek. Szeretek romantikus lenni, egy csokor virág, vagy éppen egy doboz bonbon és már a női szívek meg is lágyulnak. Még mielőtt bárki arra gondolna, hogy az a nyálas romantikus alkat lennék, az hatalmasat tévedett. Csupán arról van szó, hogy a női nem hűséges hódolója vagyok, egyszerűen szeretem a szépet.

Külső: Hajam barna, bőröm enyhén napbarnított. Szemem mandulavágású, ami barna színben pompázik. Arcomon gyakran felfedezhető borosta. Elég izmosnak mondanám magam, de nem mint ha sokat tennék azért, hogy kigyúrt legyek, talán csak jó géneket örököltem. Úgy a száznyolcan centit megütöm és súlyom meghaladja a nyolcan kilót. Szinte irtózok az elegáns viselettől, ezért inkább csak lazán öltözködök. Általában farmer és póló van rajtam.

Előtörténet:Olaszországban születtem, egy csodálatos kis városban Veronában. Aznap hatalmas vihar zavarta meg a békés kis várost. A süvítő szél szinte szárnyára kapta, ahogy felsírtam. Ahogy abba hagytam a sírást, a vihar is elvonult, és mint lenne szokott kisütött a nap, mikor anyám a karjaiban tartott. Hatalmas krokodilkönnyek peregtek le, fáradságtól verítékes arcáról, ahogy első gyermekét csodálta. Még a kórházból ki sem kerültem, de már a rokonság is szemügyre vett. Hiszen nem szokványos családba születtem bele, hanem egy igazi hatalmas olasz családba. Aztán kikerültem a kórházból és cseperedni kezdtem. Megtanultam járni és beszélni, onnantól szinte egy szabad percük sem volt szüleimnek, mivel nagyon is eleven voltam. Szerettem ha meg kapom a nekem járó figyelmet és ha úgy láttam, hogy nem figyelnek rám túlságosan, akkor tettem érte. Szándékosan, persze véletlennek állított baleseteket műveltem, leginkább anyám kedvenc porcelán gyűjteményét szerettem megrongálni. Úgy öt éves lehettem, mikor egyre inkább kerestem magamnak a bajt, hiszen anyám akkor a második gyermekét várta, és úgy éreztem, hogy már nem vagyok fontos nekik. De onnantól tehettem bármit, akkor sem kaptam meg azt a figyelmet, amit szerettem volna. Mikor Jason megszületett, onnan kezdve minden figyelem az övé volt, engem meg teljesen elragadott a féltékenység. De valahogy meg tanultam ezzel együtt élni és elnyomni magamban a dühömet és irigységemet. Később pedig rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz, hogy ha már nem egyedüli gyerek vagyok a családban. Ahogy Jason növekedett, úgy higgadtam le és vette át a féltékenységet a testvéri szeretet. Így utólag bele gondolva nem is volt olyan vészes, kiskorunkban sokat játszottunk együtt, majd mikor nagyobbak lettünk sok balhéban is részünk volt. Minden olyan jóra fordult, még egy nap, apám be nem jelentette, hogy költözünk. Ezzel a bejelentéssel az egész családot megrázta, de mivel akkor úgy tizenöt éves lehettem, nem volt túl sok beleszólásom. Eddig csak újságokból láttam, hogy milyen Las Vegas, most pedig testközelből tapasztalhatom meg. Elsőre nem igazán tetszett, hiszen hozzá voltam szokva ahhoz, hogy mindenkit ismerek magam körül és nem mehetek végig az utcán úgy két percig, hogy ismerősbe ne fussak. Most pedig senkit sem ismerek, még szerencse, hogy könnyen barátkozok. Ezért is alakult úgy, hogy még egy hónap sem telt el, de már egy csomó baráttal büszkélkedhettem. Majd befejeztem az általánost, utána egy középiskolába mentem, ahonnan kivágtak, a nem megfelelő magatartásom miatt. Mindig is temperamentumos voltam, talán ez nem tetszett nekik. De aztán egy másikba beiratkoztam, amit sikeresen ki is jártam. Az iskola elvégzése után elköltöztem szüleimtől, és önálló életet kezdtem. Vettem egy lakást, amiről le sem lehet tagadni, hogy legénylakás. Alig telt el pár hét, mióta önállósultam, de már is bele keveredtem egy társaságba. Amiből nem túl sok hasznom származott, hiszen valahogy mindig vonzottam a bajt. Gyakran alkoholos befolyás alatt voltam és olykor törtünk zúztunk mindent ami a kezünk ügyébe került. Ekkor éltem ki csak igazán magamat. Ezekben az időkben volt pár futó kapcsolatom, de komolyra sosem fordítottam a dolgokat. Csak egyszerűen élni szeretnék, kötöttségek és szabályok nélkül. De azt sem tartom kizártnak, hogy valaki betáncikál az életembe és mindent fenekestül felfordít bennem.

Sebastian Yelnats!
Érdekes volt olvasni, hogy egy vandál hogyan is cseperedik fel.
Elfogadva!
Üdvözöllek a játékban, de azért óvatosan.