Hayley & Graham

Miután Hayley nem épp burkoltan elmesélte mi is zajlott nem is olyan régiben a házban, amit most az otthonomnak próbálok épp érezni, még biztosabb voltam abban, hogy nem bírok azokhoz a dobozokhoz nyúlni a garázsban, valahogy nincs gyomrom mások, főként halott emberek emlékei között vájkálni, így előbb arra jutottam, hogy kidobom őket, az összeset úgy, bedobozolva, ahogy voltak eddig is, de aztán ez sem bizonyult olyan jó ötletnek, elégre, akárki is volt a család, csak vannak valahol hozzátartozói, akik esetleg szeretnék őket megkapni. Őszintén, nem sok kedvem van ennek utánajárni, az ingatlanos hölgyet meg inkább nem hívom vissza, most nem. Dühös vagyok, de lássuk be, sokat már nem tudok tenni, minthogy elfogadom a történteket és nem kezdek el azon kattogni, hogy vajon hogyan vetett véget az életének, és hol, a nappaliban, a hálóban, a fürdőben? Felvágta az ereit, felakasztotta magát? És nem kezdek el erre utaló jeleket keresni a házban, vérfoltokat, vagy bármit,ha voltak is, bizonyára alaposan fel lett takarítva.   Mindegy is, számtalan módja van, a lényeg annyi, hogy nem akarom, hogy ez határozza majd meg az itteni életemet, leginkább csak szeretném elfelejteni és lezárni valahogyan, most már én élek itt, majd kitalálom mihez kezdjek az itt hagyott holmikkal, csak ne most keljen. Foglalkozzunk inkább Hayley-vel és a térdével. Épp a nappaliban álltam és láttam, ahogy a túloldalt egy fiatal nő besétál Hayley-ékhez, feltételezem, hogy a barátnője és mivel nem jött újabb üzenet "Help me!" vagy megint béna voltam címszóval, azt is feltételezem, hogy minden rendben. Azt hiszem túlságosan is kezdek kompatibilis lenni a környékkel, már az ablakból leskelődök, ez agyrém.
Nem beszéltünk meg időpontot, hogy pontosan mikor menjek, így valamivel nyolc után átbattyogtam, remélve, hogy a helyükre kerültek már azok a piros bugyik meg minden más is, amit nem kéne látnom, na meg, hogy Hayley-t a kanapén találom és lehetőleg még nem csorog a nyála.
- Mond, hogy jöhetek már és eltűntek azok a bugyik, amiket ciki volna, ha látnék? - Léptem a nappaliba. - Egyben vagy még, nem látok újabb frissen szerzett kék-zöld foltokat, csak nem rám hallgattál? - Szeretném azt hinni, hogy igen. Igazán kijárna nekem a mai nap után.  

Hayley & Graham

- És azzal mi lett volna a gond? Ha nagyon érdekelt volna megtudtam volna mondani milyen bugyi van rajtad, de jobban lekötött az, hogy fájdalmaid vannak, szakmai ártalom. - Ha azt mondta volna, hogy senkinek sem szeretne szólni kettesben is megoldottuk volna, más nem behunytam volna a szemem, ha már levetkőztetni letudok egy nőt, akkor megelőlegezem magamnak, hogy az öltöztetése is menne. De akkor is jobban érdekelt volna az, hogy mindent lehozzak, amire szüksége lehet és neki keljen felbotorkálnia, minthogy most milyen bugyi akadt a kezembe.
- Ha be kellett volna gipszelni, akkor fürdeni sem tudnál egyedül, az izgibb lett volna. - És nem csak néhány napig, hanem inkább néhány hétig és eleinte iszonyú bénának érezte volna magát, mert kezdjük csak onnan, hogy a fürdőig is el kell jutni valahogyan, fóliába tekerni, hisz nem érheti víz, aztán valahogy úgy lezuhanyozni vagy belemászni a kádba, hogy a lába ne legyen a vízbe, aztán pedig ki is kell mászni, úgyhogy tényleg olcsón megúszta.
- Ügyes vagy, jár a buksisimi... - Komolyan, mint egy gyerekkel. Megsimliztem a buksiját úgy, hogy azért ne kócoljam nagyon össze a haját. Cukorka vagy nyalóka sajnos most nincs nálam, nem számoltam vele, hogy a szabadnapomon is dolgoznom kell majd.
- Itt maradok veled, kiszolgállak és a rendelkezésedre állok egész éjjel. - Kapásból ez minden, ami eszembe jutott, de biztos vagyok benne, hogy kifog találni valamit, hogy ne unatkozzunk annyira. - A pizzát is felvágom neked, ha szeretnéd, apropó pizza, rendeljünk. Milyet szeretnél? - Megrendelhettem volna még odahaza mielőtt átjöttem és akkor hamarabb kihoznák, de nem akartam egyedül dönteni, plusz nem is tudom felidézni, hogy esetleg említette-e már, hogy valamit nem szeret rajta, kukorica, gomba, ananász, paprika, savanyúság, vagy bármi, de annyi fajta van, hogy éhen is vesznénk, mire ezt mind végigolvasnánk.

Hayley & Graham

- Tudod, ezzel most én is előhozakodhatnék, hogy ha azt akarod, hogy megfürdesselek, vetkőztesselek, a karjaimban vigyelek vagy bármi ehhez haszonló, előtte megkérlek ne tégy kárt magadban. - Mondjuk nem is tudom, nem szeretném, ha izzó láztól elhomályosulva hívna fel, hogy úgy érzi eljött a vég, hogy aztán úgy rohanjak át és dugjam be a jéghideg vízbe, mert őszintén, annyira még nem ismerem, hogy biztosan tudhassam meddig hajlandó elmenni, akár a fizikai épsége árán azért, hogy megszerezze, amit akar. Szeretném épen és egészségesen tudni.
- Simizzem is a feneked még elalszol? - Kérdeztem vissza nevetve, mert már semmi sem jut az eszembe, hogy mégis mit ajánlhatnék még fel neki a mai esténken, takargassam be, jó éjt puszi, meg ilyenek? Mert meglehet még ezek is beleférnek, de Hayley szemeiben nem épp ennyi látszik. Túl árulkodó a tekintete, vajon erről Ő is tud?
- Igen, bármiben. - Vágtam rá egyszerűen, könnyedén és határozottan. Ha már játszani akar, akkor belemegyek, játszunk. Bár abban nem vagyok biztos mennyire jó ötlet is ez, mert valahol mégis csak kellene szabnunk egy határt egymás között, ahol megállunk, már ha egyáltalán akarjuk, hogy legyenek határok.
- Rendben, akkor egy Hawaii meg egy pepperonis. Kérsz valamit mellé? A sör most nem opció. - Így gondolok valami üdítőre mellé vagy bármire. Voltam olyan figyelmes, hogy magamnak sem hoztam át, hogy még véletlenül se essen kísértésbe és másszon keresztül a kanapén, hogy kikapja a kezemből az üveget, körbe-körbe kétlem, hogy bírna kergetni a nappaliba, de azért nem akarok gonosz lenni, majd csak átvészeljük az estét valami alkoholmentes löttyön, kólán vagy, amit szeretne. Ha kitalláta mi legyen, akkor gyorsan leadom a rendelést, remélhetőleg még ma, úgy éjfél előtt ide is érnek vele, ha mégsem, akkor majd beugrom érte, lehet egyszerűbb is lett volna ezzel indítani, de használjuk már ki a házhoz szállítást, ha már van ilyen lehetőség.  

Hayley & Graham

- Ettől jobbak? Kezdjek félni? - Mert momentán semmi ettől sokkal jobb sem jut az eszembe, amitől aztán rohannék hozzá, ma azonban pontosan ez történt, amikor küldött egy üzenetet és elolvastam, először nem az futott át a gondolataimon, hogy sietek, mert ez a munkám, akkor is mentem volna, ha fogalmam nem lenne az efféle dolgokról, azért rohantam egyből, mert fontos a számmora és mert megijesztett, végül is egy üzenetből, annyiból, hogy "help me" még nem tudja vagy látja az ember, hogy mi történt. Szóval, így talán kevésbé venném stresszesebben, ha ezentúl valóban más trükköket vetne be, ha elszeretne érni valamit. Nem szeretném, ha nagyobb bajt kellene ellátnom, mint mondjuk egy konyhai baleset eredménye, amit könnyedén elfedhetünk egy ragtapasszal.
- Szeretnéd? - Nem lenne sokkal furcsább szituáció, mint bármelyik másik közöttünk, mondjuk a mi kis csókmaratonunknál, amiről kábé azóta sem beszéltünk, valójában még azt sem tudom, hogy kellene-e róla beszélnünk, hisz az csak egy játék volt, amit nem volt muszáj. Mindössze csak jól szórakoztunk. Ennyi lenne?
- Lehet róla szó. Végül is, van némi tapasztalatom a dologban. Na és hol fáj? - Ennyit azért nem rossz tudni, ha belekezdünk, hogy merre haladjak, illetve melyik terület az, amire jobban kell összpontosítanom és átdolgoznom. Mondjuk a dereka esélyes, hogy fog egy kicsit hasogatni, hiszen hozzá van szokva a mindennapi minimális rutinos mozgáshoz, ami most nem lesz meg, így lehet, hogy fog egy kicsit hasogatni.
- Tovább? - Itt még csöppet sem mondható el, hogy kifogott volna rajtam. Történetesen tényleg konyítok némileg a masszázáshoz, bár nem ez a fő szakterületem, de azért bizton állíthatom, hogy nem lesz rosszabb érzés, mint előtte.
- Persze, van is valami konkrét elképzelésed, vagy ecc, pecc, kimehetszet játszunk? - Általában mindig az történik, amikor rászánjuk magunkat, hogy megnézzünk egy filmet, hogy csak görgetjük végig a listát, de semmi igazán érdekfeszítőt sem találnunk a számunkra, pl.a borító alapján választani egy nagyon rossz taktika, szerintem erre már mindenki rájött.

Hayley & Graham

- Hmm, akkor mi lenne, ha erre még visszatérnénk, mert most vigyáznunk kell rád. - Ezért is vagyok itt, mert ismerem már annyira, hogy tudjam azért mindenben nem hallgatna rám és feszegetné a határait, mennyire lenne fájdalmas például elsétálni a hűtőszekrényig, vagy fel az emeletre, mert fent marat a kedvenc könyve, bármit kinézek belőle, szóval reggel, ha kell az ágyba is kötözöm, aztán inkább benézek. Tudom jól, hogy az emberek többsége az ilyen baleseteket csak egy rándulásnak fogja fel, semmi komoly, elvégre helyrerakták, néhány nap és minden a régi lesz, igen, így is lehet, de ha nem vagyunk kellőképpen figyelmesek és óvatosak magunkkal szemben, és erőltetjük, akár évekig és fájdogálhat, sőt az is megesett már, hogy visszafordíthatatlan volt a sérülés még rehabilitációval is, pedig csak egy kis semmiség volt.
- Mondhatni, de Genie sem teljesítette Aladdin-nak minden vágyát, mert a barátja is volt egyben, szóval kénytelen vagyok figyelmeztetni, ha valami butaságot szeretnél, tehát csak óvatosan a kívánságokkal, még a végén te kerülsz a lámpásba. - Kacsintottam rá mosolyogva. Igen, ezt  filmet véletlenül láttam, a rajzfilmre pedig ki ne emlékezne. Mindazonáltal ezt nm azért hoztam fel, mert nem tartom Hayley-t okos nőnek, inkább azért, mert még  az okos embereket is képes elkapni a hév olykor-olykor, és ha már egyszer kimondtuk, azt nem lehet visszacsinálni, ilyen kívánság nincsen.
- Még nem, de futólag láttam róla ezt-azt, eléggé dicsérték, szóval vagy tényleg jó, vagy sokaknak van pocsék ízlése, döntsük el. - Külön imádkoztam, hogy csak ne valami csajos, csacsogós vackot válasszon, amitől húsz perc után azon kapnám magam, hogy éles tárgyak után kutatok a szemeimmel a házban. Erről a filmről viszont hallottam már, csak hát valahogy sosem jutottam oda, hogy megnézzem, de attól most nem tartok, hogy esetleg a film közben bealudnék, valamiért az az érzésem, hogy kérnem se kell, hogy ne hagyjon elaludni.
- Megvárjuk a vacsit vagy elkezdjük nézni és majd hozzák? - Fúrtam be magam a nyakához, nyilván nem fogok így maradni egész film alatt, mert jó eséllyel be is állna a nyakam, ha így kellene tartanom két órán keresztül, de most jó így. - Mézeshetek? Nyereményjáték? Most lebuktál, vagy ezt benézte az instagram? - Mert ugye az okosok szerint ezek az applikációk hallgatóznak a mikrofonon keresztül és az érdeklődésünknek megfelelő hirdetéseket próbálnak bedobálni.

Hayley & Graham

- Mit adtam én neked?! - Talán beütött a fájdalomcsillapító, elcsesztem az adagolást, vagy netán Hayley szeretett volna ennyire gyorsan megszabadulni a fájdalomtól? Bárhogyan is, ez eléggé eszement ötlet, megkockáztatom, hogy még hozzá képest is őrültség. Mi veszíteni valónk van? Hát lássuk csak, startból csalnánk, amit ugyan csak mi ketten tudnánk, és végül is ez csak egy játék, és ha amúgy sem nyerünk, mégis ki tudná meg? Oké, ez könnyen ment.
- Te kis csaló! Na mutasd, miért is adnám el a lelkem? - Húzódtam közelebb hozzá, államat a vállán pihentetve olvastam el a tudnivalókat, ejha, Hawaii... ezek aztán tudják mitől döglik a légy. Az egész éves fizetésem sem biztos, hogy kifutna egy ilyen utat kettőnknek, szóval elég csábító, az apró pici szépséghibája a dolognak, hogy nagyon nem vagyunk házasok, mi a fenéhez kezdünk, ha valami isteni jelenlét folytán mégis nyerünk?
- Azt a... - Lélegzetelállító képek és egy kis hangulatkeltő videó, annyira, hogy az embernek kedve támadna megnősülni. - Ketten nem keresünk ennyit, ha ezt megnyered asszony, komolyan elveszlek.
- Szóval Mrs. Hastings, halljuk mik a feltételek? - Bármi megoldható, leszámítva azt az egy dolgot, ha most kellene elvennem feleségül, fennállnak némi aprócska akadályok, például egy frissen helyrerakott térd, szó sincs róla, hogy ne lennék úriember, de még számomra is fárasztó lenne végig a karomban tartani, a másik pedig, hogy igaz, ez Vegas, de még ha lenne is az a féleszű, aki most összeadna minket kétlem, hogy az megfelelne.
- Tényleg, és ha most kellene elvegyelek, hozzám jönnél? - Fordultam felé komolyan kicsivel hátrébb húzódva. Egy a millióhoz, hogy ez sikerül, de ha belevágunk mégis mi veszíteni valónk van alapon, akkor előbb azért fordítsunk egy másodperc ennek a kérdésnek is a tisztázásra. Ne érjen senkit nem várt meglepetés. Persze világos, hogy ez az egész csináljuk meg most csak egy pillanatnyi fellángolás, ahogy ez a kérdés is tekinthető annak, de ez nem jelenti azt, hogy a színfalak mögött nem gondolom komolyan és nem fogom valamiképp értékelni magamban a választ.  

Hayley & Graham

- Komolyan. Azt se bánom, ha a kanapéra zavarsz. Én elveszlek, ha ennyin áll vagy bukik az egész. Aztán a többit ráérünk kitalálni, nem? Bocs, de eddig nem voltál az őrült és spontán kettőnk közül? - Ki tudja? Talán már öregszem és romlik a memóriám, de mindeddig Hayley volt kettőnk közül az a személy, aki őrült ötletekkel állt elém a szabadnapjaimon, szóval most vagy elveszítettem a fonalat valahol, vagy elgondolkodtattam, ami számomra is elgondolkodtató.
- Felőlem, de azt mivel bizonyítanánk? A véres lepedő már elég divatjamúlt. - Feleltem könnyedén nevetve. Valamiért az az érzésem, hogy ha nem is szó szerint, de valami ehhez hasonlót akart kihúzni belőlem. Úgy tűnik ez ma egy ilyen nap, pedig ismételten kettőnk közül Ő az, aki jelenleg is fájdalomcsillapítót szed, hogy elviselhetőbb legyen a sajgó térde. Az élesen hasogató fájdalomra pedig sok mindent ráehet fogni. Közben megszólalt a csengő.ű
- Meghozták a vacsit. Addig kezd el kitölteni. - Felpattantam a kanapéról, fogtam a pénztárcámat, majd mentem is ajtót nyitni. Kifizettem  futárt, majd a pizzás dobozzal a kezemben a konyhába mentem, lepakoltam a pultra, még szinte forró.
- Hayley, hol találok tányérokat? - Miután válaszolt ki is vettem két tányért a helyéről, evőeszközöket, tányérra pakoltam egy-egy szeletet, majd a nappaliba vittem és leraktam a kis asztalra a szósszal együtt.
- Szólj, ha esetleg kell még valami. Na, hogy haladsz? - Ültem vissza mellé a kanapéra. Világos, hogy egyikünk sem gondolja komolyan, hogy ténylegesen lenne annak sansza, hogy mi nyerjünk, de hé, hányan csinálták már így? Rosszabb esetben is simán csak elfelejtjük, ami amúgy is esélyes néhány nap múlva. Nem ezzel fogunk foglalkozni. Én dolgozom, neki helyrejön a lába, addig is nem fog mindig szeretni, de utána szép lassan visszatér ő is a régi kerékvágásba. Ezen pedig egyszer jót fogunk nevetni, legalábbis így tudom most ezt elképzelni.  

Hayley & Graham

 - Nem venném a lelkemre, a pizza se. - Gyorsan bepötyögtem az adatokat, majd gondolkodás nélkül könnyedén rányomtam a beküldés ikonra. Ez kész van és szerintem visszavonhatatlan, szóval megcsináltuk. Bár azért kicsit vicces. de ilyen is kell.
- Oké, akkor indítom. - Kezébe adtam az egyik tányért, majd elindítottam a filmet. Fogtam a sajátomat, majd kényelmesen hátradőltem a kanapén, persze gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se üssem meg a térdét, nem akarok takarítani, esélyes, hogy a kaját is eldobná a pillanatnyi éles fájdalomtól.
A vacsoránkat majszolva néztük csendben a filmet, de azért nem tudtam megállni...
- Tehát, ha legközelebb azt akarom, hogy légy csendben, akkor vegyek neked pizzát? - Elég reálisnak üzletnek tűnik, leszámítva azt, hogy ha gyakran fog csacsogni bizony elég hamar gömbölyödni fog, és nem úgy, ahogy gondolnánk.
Tovább néztük a filmet, majd következett az elmaradhatatlan szexjelenet. Ma már elképzelhetetlen volna egy film durva, vagy épp szenvedélyes szexjelenet nélkül, mindegy, csak legyen. Szex, dráma, vér, ilyenek. De azért ez gyorsan, kicsit meglepett. Általában kommentálni szoktam egy-egy filmet, akár elnyerte az érdeklődésemet, akár nem, de most inkább csendben maradtam és figyeltem. Egy nővel nézem, ahogy épp egy nőt erőszakolnak. Számomra kicsit furcsa, több szempontból is, de ez csak film, néhány jól beállított és eljátszott képkocka. Egy védtelen szép nő a ronda nagy világban. Könnyedén beleképzelheti magát bárki a szerepébe, és ha már itt tartunk valóban szép nő. Jól játszik és még dögös is. Na így kell eladni valamit, még ha nem is jó. Bár ez a film elég érdekesen indult.
- Én meg már kezdtem attól félni, hogy a Dr. Szöszit kell majd néznem. - Törtem meg a csendet, majd újból beleharaptam a pizzámba. Mondjuk az se lenne rossz, bekajálnék, aztán elnyúlnék és úgy húsz perc elteltével lökdöshetne, hogy akkor legalább ne horkoljak.

Hayley & Graham

- Persze, szinte bármikor, ha untatni akarsz, ez egy roppant egyszerű módja. Valószínűleg el is aludnék közben. - De ma kétlem, hogy ez lett volna a szándéka és ez sikerült is neki. Jó filmnek ígérkezik, legalábbis elég jól indított, mondhatni nem szaroztak az erősebb jelenetekkel, ezekkel általában várni szoktak úgy a film közepéig, de így belecsaptak a közepébe és milyen jól tették.
- Nos, legalább már egyúttal elveszítettük a nézzünk együtt közösen szexjelenetet szüzességünket. - Mindent összevetve nem volt kínos, mármint rosszabb is lehetett volna. Fogalmazzunk úgy, hogy egy erősebb erotikára épülő filmen elgondolkodnék, hogy megnézzük.e. Mondjuk a szürke ötvenet passzolnám, de nem csak miatta, vagy főként nem miatta, az amúgy is pocsék lett. Olcsó játék, olcsón eljátszott jelenetekkel.
- Hogyne, máris hozom. - Vettem el tőle a tányért, majd mindkettővel a kezemben kimentem a konyhába egy-egy újabb szeletért.
- Aham, szép nő és megkockáztatom, hogy tehetsége is van ehhez, ami ritka. Jól játszik és jól áll neki. - Az éhezők viadalában is jó volt. Elég nagy sikere is volt a filmnek, kihozták belőle, amit lehetett és ha ebben is legalább annyira jó lesz, akkor jól választott.
- Vaaagy, most azt kellett volna mondanom, hogy elmegy, megjárja, ilyesmi? - Néztem rá kétkedően. Mert akkor most rosszul vizsgáztam férfiként, kivéve, ha értékeli, hogy őszinte voltam. Mi tagadás, csinos nő, eltalálja a szerepeket, de mindez csak a látszat. Valójában, a való életben pedig biztosan egész más. Mi csak annyit és azt látjuk ezekből az emberekből, amit mutatniuk kell vagy mutatni akarnak. Ki tudja mennyire áll ez közel vagy épp távol a valóságtól. Bárhogy is, ha kell ebből még kidumálom magam, csak tudjak róla.
Jól tolja, ennyi a lényeg és szerintem annyit bárki őszintén bevallhat nemtől függetlenül, hogy egy "most szabadultam a bányából" nővel ugyanezt a hatást nem érik el. 

Hayley & Graham

- Te most magyarázkodsz? - Úgy beleélte magát, hogy már azzal mosolyt csalt az arcomra és én még azt hittem, hogy nekem kell védőbeszéddel készülnöm Jen miatt, erre beelőzött. Persze ezzel is csak ugratom, hisz nekem ez teljes mértékben szórakoztató és félbe nem szakítanám, inkább megvárom még saját magától kapcsol.
A film viszont rohadt jó volt, minden percben figyelni kellett, nem az a tipikus bealudtam húsz percre, de nem gáz, mert még így simán követhető a film kategória, inkább az a fél percre elgondolkodtam, most mi van, tekerjük vissza volt. A vége sem volt előre látható, mind az sok esetben. Általában fél óra múltán jó eséllyel megtippelhető mit hoz a film vége.
- Azt a rohadt. - Jegyeztem meg a filmnek a végén. - Azt hiszem legközelebb is rád bízhatom a választást. - És nem kell attól félnem, hogy valami rózsaszín vattapamacsot kell végigszenvednem, arra még Hayley is nehezen tudna rávenni. Önfeláldozó természet vagyok általában, de azért nem ennyire.
- Akarsz nézni még valamit? Maradjak itt éjszakára? - A helyzetre való tekintettel ebben most egyáltalán nem volt hátsó szándék. Talán jobban is örülnék annak, ha arra kérne, hogy maradjak. Nem kéne feleslegesen erőltetnie a lábát.
- Zárójelben hozzátenném, élvezd ki, amíg teheted, hogy úgy viszlek mindenhova. - Később pedig, ha már rendesen helyrejött megengedem, hogy meghálálja. Mondjuk, ha mindenhova karba kell vinnem addig, akkor mondjuk addigra rám fog férni egy alapos masszázs, csak másnap felbírjak kelni, a betegszabadság most nem fér bele a költségvetésembe. Azt hiszem most kiköltekeztem magam egy időre, néhány évre legalább is biztosan. De ezt inkább csak csendben jegyeztem meg, általában ilyenkor szokott jönni az, hogy minden egyszerre történik az emberrel, legyen az rossz, vagy jó.

Hayley & Graham

- Ezt azért tisztázzuk le. Egy jó nő, amikor első alkalommal egy rekesz sörrel állít be, az nem egyszerűen csak egy jó nő. - Magyaráztam nevetve. Ami azt illeti Hayley pontosan tudja milyennek is kell lennie egy igazán hatásos belépőnek. Jobb is, hogy nem kajával jött, úgysem tudtam volna már hova rakni. A frigó már dugig volt pakolva hála a kedves és segítőkész hölgyeknek az utcából. Az, hogy ő sörrel állított be kész felüdülés volt, arról meg nem is beszélve, hogy nem próbált kikezdeni velem kettő perc múltán. Furcsa nők laknak erre. Némelyik még a csengőt se ismeri. Már komolyan azon gondolkodtam, hogy vajon szereljek fel kopogtatót is és tegyek ki egy táblát, hogy légyszi használd valamelyiket?
- Oké, rendben van. - Ha másra nem is agyzsibbasztónak megteszi. Hasonló érdekességet kétlem, hogy találnánk benne.
- Te olyan gyáva férfinak tartasz, hogy megvárnám, hogy kimenjen a térded ahhoz, hogy felmerjem hozni, hogy esetleg itt éjszakázhatnék? - Vágtam vissza egy szintén jó kérdéssel. Kérdésre kérdéssel, de ez most nem érdekes. Mert ha így gondolja az bizony egy kicsikét sértené a férfi büszkeségemet és úgy vélem nem is szolgáltam rá.
- Nekem nyolc, de ha ellenkezni kezdesz meg kapálózni, akkor elég nagyra nőne annak az esélye, hogy véletlenül esetleg leejtelek és nem venném a lelkemre, ha miattam bajod esne. . Már az is elég, ami van, főleg, hogy természeténél fogva képtelen egy helyben maradni huzamosabb ideig, a huzamosabb idő alatt pedig azt értem, hogy tíz percnél tovább.
- Még szép. Tudod nekem ez a specialitásom. Mindenkit a karomban viszek ki a hordágyig. Azért dolgozom ennyit, mert minden nő engem akar. Én vagyok a körzet Henry Cavill-je.  - Mindezt teljesen komoly arckifejezéssel mondtam, végül nem bírtam ki és nevetni kezdtem. Komolyan hihetetlen ez  nő. Nélküle össze se tudnám hordani ezt a sületlenséget. Ő a mentorom.  

Hayley & Graham

- Az elég horrorfilmbe illő jelenet lenne, ahogy kúszol előttem a padlón, én meg csak lépkedek a nyomodban, hogy hová sietsz annyira, már csak vércsíkok hiányoznának a padlóról... - Pedig még csak nem is hasonló besorolású filmet néztünk. De kicsit komolyabbra fordítva, ha alkalmat keresnék arra, hogy kikezdjek vele, már találtam volna, többet is, mint amennyit egy férfi megérdemel és ha ezek közül eggyel se voltam képes élni, akkor vagy párját ritkító idióta vagyok, vagy talán nem is akartam élni a lehetőségemmel, a C opcióban nem hiszek, abban, hogy egy férfi nem gondolkodik el rajta.
- Szuper. Akkor nem kell további puklikat borogatnom rajtad. - Be is jutott, hogy nem ártana kicserélni a borogatást a térdén. Mindjárt nem fog annyira értékelni. Intettem, hogy nyújtsa ide a lábát, nem vagyok fogorvos, hogy azt ígérjem nem fog fájni, de azért igyekszem majd kíméletesnek lenni. Újból csillagokat látni már nem fog és amennyi fájdalomcsillapító lehet benne, annyira nem is kellene, hogy fájjon, ilyenkor inkább csak a pillanatnyi rémület van bennünk, hogy valaki hozzáér és baromira fájni fog. Azért remélem nem szaladt vele el a ló, ami az adagolást illeti és nem attól van ilyen jó kedve. Óvatosan kihámoztam a kötésből, majd felkeltem és kicseréltem.
- Ahova parancsolsz. Te vagy a ház úrnője. - Ha a kanapéra, akkor a kanapén. Közben már kötöztem is vissza a lábát, persze nem túl szorosra, hogy nem nyomja a duzzanat miatt. Reméljük tudni fog aludni. - Bár, ha nagyon össze-vissza alszol, akkor lehet jobb lenne, ha egyedül aludnál odafent, mert ha fordulok meg és ráfekszek a lábadra, az nem lesz jó buli. - És én sem szeretnék visításra ébredni. Ma nem lesz olyan egyszerű megtalálni a számára a megszokott szuperkényelmes alvó pozíciót és csak én is még jobban gátolnám a szabad alvásban.  

Hayley & Graham

Kérdését hallva kitört belőlem a nevetés. - Nem hinném, vagyis nem tudok róla, de ha mégis horkolnék nyugodtan kelts fel, hogy forduljak meg, akkor abbahagyom. - Általában hanyatt fekve szoktunk horkolni, vagy pedig, amikor tényleg nagyon fáradt voltunk és végre sikerült elaludnunk. Abban az esetben nem örülnék neki, ha felébresztene, hogy horkolok, de most megengedem, nem dolgoztam.
- Mélyen alszol? - Mosolyodtam el ismét. - Mert akkor megvárnám még elalszol. - Oké, egyáltalán nem gondoltam komolyan. Emlékeim szerint sosem használtam ki az alkalmat vagy éltem vissza vele, Hayley a barátom éa tisztelem, mint nőt és azért vagyok most itt vele, hogy segítsek, mert tökéletesen biztos vagyok benne, hogy másképp nem kérne segítséget, inkább egyedül szenvedne, amíg esetleg máshol, máshogyan is megsérülne, mert bénázik, ahelyett, hogy felhívna valakit.
- Akkor mehetünk az ágyba, asszony? - Igaz, hogy a küszöbön nem hoztam t, de az emeltre a karjaimban fogom felvinni, az nem számít? Sőt, egészen a hálószobáig és az ágyra fogom letenni. Persze, ha máshova nem kell még menni, mondjuk, ha nem akar még előbb úgy másfél órára bezárkózni a fürdőbe, mert el kell készülnie az alváshoz. Mert abban az esetben egyedül kell visszabotorkálni, mert az idő alatt tuti bealudnék az unalomtól és esetleg arra ébrednék fel, hogy szitkozódva jajgat, mert elcsúszott a padlón. Ezt a képet leforgatva a fejemben, bízom benne, hogy nem fogja ezt csinálni velem.
- Na és mi van, ha én fogok arra ébredni, hogy te tapizol engem? - Ezt még nem tisztáztuk le, csak azt, hogy az én kezeimnek kell a takaró fölött maradniuk, de mi a helyzet vele?
- Mi van akkor, ha mondjuk arra ébredek, hogy a mellkasomon fekszel, miközben édesen alszol? Keltselek fel, hogy menj arrébb? - Mondanom se kell, alig tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam azonnal, azért néhány másodpercig bírtam.