Hayley & Graham

- Nem hangzik túl korrektnek.  - Erre mondaná azt a legtöbb nő, hogy azt senki sem mondta, hogy nekem is jó lesz, ha még fel is képelnek az éjszaka közepén, mert elkalandozott a kezem, akkor meg főleg nem, szóval ezt a kockázatot most nem vállalnám inkább, nem mintha azért lennék ma itt vele, mert csak kaptam az alkalmon, a számát sem ismerem mennyi lehetett volna már eddig is, de valahogy mégis mindig másképp alakult.
- Majd észben tartom. De most ágyba viszlek. - Jelentettem ki, majd óvatosan a karjaimba vettem és megindultam vele fel az emeletre a háló irányába. Erre aztán tuti nem gondolt, amikor először beállított hozzám sörrel, őszintén én sem. De jó döntés volt. Minden.
- Igen, kisasszony. - Még nem vagyok annyira vén csont, de engem még arra tanítottak, hogy bánjak tisztelettel a nőkkel, így ezt mondania sem kell és csak poén az egész, de mindketten tudjuk, hogy semmi sem fog történni, legalábbis kétlem, hogy bedagadt térddel kedve támadna mondjuk úgy éjjeli kettőkor rám mászni, de ha mégis, azt egész biztosan hallani fogom, mert sikítani fog és nem az élvezettől, hogy végre rajtam lehet.
- Mondd csak, szeretnél egyedül felbotorkálni? - Álltam meg vele egy pillanatra, ezzel is arra célozva, hogy nincs most épp a helyzete magaslatán, szóval én óvatosabban szemtelenkednék, mert még a végén elejtem, ami persze kizárt, ha most görcsbe rándulnának is az izmaim, amiért rosszul tartom, akkor is kibírnám valahogyan, amíg felérek vele, lehet kissé könnytől áztatott szemekkel, de annyi biztos, hogy nem dobnám le.
Felértünk a szobájába, majd szép lassan leengedtem az ágyra. Általában félmeztelenül szoktam, de most pólóban fogok aludni. Miután elhelyezkedett én is elfoglaltam az ágynak a másik oldalát.
- Jó éjt Hayley. - Kivételesen nem voltam kimerült, de egész napos váltások mellett mindig tudok aludni, most is sikerült, még halottam, ahogy Hayley egyre halkabban és mélyebben szuszog, őt hallgatva én is hamar elaludtam.