Flatch antikvárium

Tárgy: Re: Flatch antikvárium 10.01.22 11:27

Lydia & Jacob

V
alahogy már el sem hiszem, hogy egy nő lehet érdekes is, nem csak az a megszokott műkörmös, agyonsminkelt hárpia, aki nem akar dolgozni csak tartsa el egy gazdag faszi, és lehetőleg vagy legyen olyan jóképű, hogy a nők a látványuktól orgazmust kapnak, vagy olyan öreg, hogy ne kelljen sokáig elviselniük és lehetőleg mindenüket ráhagyják, nem tudom mikor lett a világnak ennyire torz a látásképe, de amíg lesznek ilyen nők és ilyen férfiak addig ez mindaddig egy virágzó üzletág lesz, talán ezért is szeparáltam el magam a kinti világtól, a könyveim legalább nem hazudnak nekem és nem csak azt akarják, hogy rájuk hagyjam a vagyonom, bár nem vagyok orgazmikus modell alkat, a halálomig meg azt hiszem még várni kell.
- Valóban? Akkor jobban el kell rejtenem, hogy más ne találhasson rá, még a végén felhasználják ellenem.
És vadul keresni kezdtem, majd nevetésbe törtem ki.
- Tény és való, hogy hiteles kis műsort nyomtál le, könyvben jó ha fizetek érte?
Mutattam végig a dobozok tömkelegén.
Szociális munkás, hát sok mindent gondoltam volna egy ilyen fiatal lányról, de pont azt nem, az ilyen korú lányok többsége épp az igazit várja valamelyik szalonba belibbeni miközben a körmüket szárítják és reszelik, olyan vendégmunkások akiknek még TB-jük sincs, szomorú hová süllyedtünk.
- A sakkot szeretem, ha szükséged van egy pár plusz órára szívesen segítek.
Vontam meg a vállam, mára már egy annyira kihalt műfaj, hogy az ember gondolkozzon is, hogy Lydia úgy rí ki a tömegből, mint egy gyöngyszem a fekete, vulkanikus homokban.
- De persze, megértem mire gondolsz, olyanok, mintha folyton egy másik könyvet olvasnál, érdekesek, és tele vannak izgalmas történetekkel.
Szeretek idősekkel beszélgetni, egy darabka történelem mindegyik, egy olyan korból, amikor tudták még mi a becsület és a hazafiság, sajnos mára az már nagyon sokakból kiveszett, okolják a háborút, részben igazuk van.
- Hé, a bögrém nem adom, az a nagyapámé volt, és egyszer a fiamé lesz, ha csak valaki zsebre nem teszi, de akkor úgy is megtalállak.
Próbáltam nagyon fenyegetően nézni, de szerintem csak roppantul humorosra sikerülhetett, mert majd feldőlt a nevetéstől, ami persze, hogy ragályos...