Egy újabb átlagos, „melós” péntek este. Ismét az egyik törzshelyemen, egy nevesebb kaszinóban. Semmi extra. Leszámítva, hogy ma annyira nem megy azért az üzlet. Nem szeretem egyébként az ilyen helyeket. A szerencsejátékot mindig is sznobizmusnak tartottam. Talán azért is van így, mert elég mélyről jöttem. Ha már van pénzem, biztos, hogy nem verem el valami pénznyelővel vagy bízom a vakszerencsére az egészet. Az élethez egyébként is elég sok szerencse kell, nemhogy még játsszak is vele. Különben is, az egész csak a rongyrázásról szól. Az itteni vendégek közül szinte mindnek akkora a vagyona, hogy amit a rulett vagy a pókerasztalnál föltesz, az csak nevetséges aprópénz neki. Visszataszító egy hely, még visszataszítóbb emberekkel. De pénzük van és ezért vagyok én itt. Az ellenszenvem leküzdhető megfelelő mennyiségű készpénzért cserébe. Mert ez egy ilyen munka. Ma este azonban még nem akadt a horgomra senki. Persze csak nemrég érkeztem. Törzsvendéget most nem látok, a többi férfinak pedig vagy megvan már a macája ma estére, vagy egyelőre csak a szemével gusztál, nem kezdeményez semmit. Pedig nem kerülne sokba. Azaz dehogynem. De ezeknek úgyse számít a pénz. Ezért nem is érzem rosszul magam, ha lehúzom őket. Viszont, mivel egyelőre senkin nem látok különösebb hajlandóságot, a bárpult felé veszem az utam. Végül is nemrég érkeztem, ha valami központi helyen állva elszürcsölgetek egy koktélt vagy egy pohár pezsgőt, mire az ital végére érek, jó eséllyel már nyélbe is ütök egy üzletet, vagy legalábbis az alapjait lefektetem. Legalábbis más estéken így szokott ez működni, miért is lenne most másképp?

Nézelődtem a szemem sarkából, hátha elkapok egy-két kósza pillantást valamelyik pasastól, amiből láthatom, ki is lehet ma este az egyik potenciális kuncsaftom. De egyelőre nem igazán láttam ilyet, a legtöbb krapek el volt foglalva, vagy a játékkal, vagy egy másik hölggyel való bájcsevejjel. Na de majdcsak összejön. És nem is kellett csalódnom. Alig léptem oda a pulthoz, mielőtt még rendelhettem volna, valaki meg is szólított. Hirtelen nem is ismertem fel a férfit, aki a nevemen szólított. Múltkor merőben máshogy nézett ki. De a szakmámban aligha lennék sikeres, ha nem lenne jó a név és arcmemóriám, végtére is minden pasi szereti azt gondolni, hogy különlegesebb, emlékezetesebben alakít, mint a többiek, na meg lássuk be, több, mint kellemetlen lenne, ha mondjuk orgazmus közben egy másik pasi nevét sikoltoznám. Azt aligha értékelnék és nemigen lennének visszajáró vendégeim.
- Hello! Hogyne emlékeznék. Mi járatban erre? Most is vannak kérdéseid? – mosolygok, de belül nagyon reménykedem, hogy nem akar megint úgy rám tapadni a fickó, mint a múltkor. Az elég kellemetlen volt. Nem szeretek belefolyni az ügyfeleim zűrjeibe, valamint információkat kiadni róluk. S noha igénybe vette a szolgáltatásaimat a múltkor, így legalább valamennyit perkált az időm rablásáért, azért nem volt valami bőkezű. Inkább lejjebb adta az igényeit, minthogy túl mélyen a zsebébe kelljen nyúlnia. Emiatt a lelkem mélyén nem is örültem annyira a viszontlátásnak. Különben is elég mogorva pasas volt, amennyire emlékszem rá. Bár most mintha más lenne a tekintete, mint akkor. Ez pedig bizakodásra adott okot. Hamar meglátom a férfiak szemében a vágyat és úgy éreztem, itt most talán érdemes puhatolózni egy kicsit. Jobb üzlet egyelőre úgysincs kilátásban.
- Nos, ami azt illeti, igen, várok valakit. De az is lehet, hogy az a valaki éppen te vagy. – Megeresztettem felé egy sokat mondó, bájos mosolyt. Én dolgozni vagyok itt. És ki tudja, még belőle is lehet ma este ügyfél, nem szabad eljátszani rögtön a lehetőséget. Ha nem akarna fizetni és megint csak a kérdéseivel jönne, legfeljebb elhajtom és kerítek valaki mást.

Kissé gyanakvással töltött el még mindig az alak. Csak remélni tudtam, hogy nem fogja megint pazarolni az időmet. Rendben van, a múltkor fizetett is, de azért több időt kellett ráfordítanom, mint amennyit valóban ért volna a pénze. Mindezt a bugyuta kérdezősködése miatt. Bár úgy tűnt, most jobb hangulatban van. Valahogy kedélyesebbnek és lazábbnak tűnt, mint a múltkor. Nem viselkedett máshogy, mint bármelyik másik, átlagos kuncsaft. Válaszára megeresztettem felé egy bájos mosolyt, noha belül azért még voltak kétségeim. Bár a szemében látható vágy elég egyértelműnek tűnt. Mindenesetre az, ahogy a nyertes zsetonjait lobogtatta meg előttem, ígéretesnek látszott. Ki tudja, talán ma nem lesz olyan sóher. Más meg egyelőre úgysincs a láthatáron. Egy próbát mindenképp megér.
- Nekem abszolút megfelel, ha neked is – bólintok és követem a pénztárhoz. Akár még valami jó is kisülhet a dologból. A múltkor azt úgysem sikerült megtudnom, hogy mennyire is ért a női testhez. Ma este talán ez is kiderül.

Ma valahogy lényegesen lazábbnak tűnt a fickó, mint ahogyan az emlékeimben élt. Talán ivott már eleget, vagy a nyeremény részegítette meg, ami ahogy a pénztárnál láttam, szép kis summa volt. Vagy egyszerűen a múltkor csak „dolgozott” és az követelte meg tőle azt a nyers, kissé türelmetlen stílust. Mindenesetre ahogy látom, mennyi pénz van nála, alighanem szépen kaszálhatok még ma este. Így simán megéri nekem, hogy elkísérjem. Végül is lényegtelen, hogy egy vagy több kuncsaft igényeinek kielégítésével keresem meg az aznapi bevételt. Követtem hát a hallba. Felajánlása kicsit meglepett. Nem valószínű, hogy sok prostival volt eddig dolga, vagy tényleg nagyon szórni akarja a pénzt, ha még ilyenekre is hajlandó lenne költeni. Az én szolgáltatásom minőségét ugyanis abszolút nem befolyásolja, hogy mennyire vendégelnek meg előtte vagy hasonló. Persze egy-két italt a bárokban jó néven veszek előtte, de az más. Meg a legtöbb pacáknak, akivel dolgom van, néhány koktél igazából csak aprópénz, meg sem érzi a pénztárcájuk. Bár egyeseknek még a további szolgáltatásaim árát sem, ezért is nem szégyellek annyit kérni, amennyit. A minőséget egyébként is meg kell fizetni.
- Te éhes vagy még? Én már vacsoráztam, de ha gondolod, megihatunk akár még itt is valamit. Ahogy neked kényelmes – villantok felé egy mosolyt. Mindent az ügyfél kényelméért. Én ezért vagyok. Ugyan munka közben nem eszek, de ha ő ezt szeretné, udvariasságból elcsipegetek vele egy-két falatot. Inni meg egy italt igazából bármikor tudok. Habár meglepne, ha tényleg ezt szeretné. De ha ő most ilyen érzelmesre venné a figurát, nekem úgyis jó. Beszélgetek én, ha úgy akarja. A végén az időmet úgyis megfizeti. Amíg megfizetnek, addig meg tényleg mindent igyekszek úgy csinálni, hogy az a kuncsaftnak leginkább kellemes és emlékezetes legyen. Én igazán alkalmazkodom az igényekhez. Végtére is én nyújtok itt szolgáltatást, aminek igencsak egyénre szabottnak kell lennie alkalmasint.

Egyértelműen látszik, hogy sokkal lazább a fickó, mint mikor a legutóbb volt hozzá szerencsém, bár azt meg kell hagyni, még mindig nem engedi el magát annyira, mint a legtöbb kuncsaftom. Lerí róla, bármennyire is adja a felszabadultat, hogy nem mozog otthonosan ezen a terepen, aligha vett igénybe korábban hasonló szolgáltatást. Leszámítva persze, mikor a munkája megkövetelhette, mint a legutóbb velem is. Bár az inkább csak afféle kis ízelítő volt. Amennyi pénzt akkor szánt rá, tőlem többet nem is várhatott. De hogy tetszhetett neki, amit nyújtottam, arra bizonyíték, hogy most is lecsapott rám, ha már lehetősége adódott. És mivel szép kis summára számíthatok, ma nem is találom a társaságát olyan idegesítőnek, mint a legutóbb, mikor bármennyire akartam, nem tudtam levakarni magamról, noha szinte tuti, hogy semmi használható információval nem tudtam szolgálni neki. Csak ezt ő nem hitte el nekem. De legalább volt pár kellemes perce, ebben biztos vagyok. Hagyom, hogy végigsimítson a hajamon, melyből kiérzem a birtoklási vágyat, aztán azt is, hogy a recepcióhoz vezessen, belém karolva. Miért ne hagynám? Mikor elfogadja a 10 perc várakozást, kérdőn pillant rám, én pedig szórakozottan bólintok. Tényleg nem értheti ennek a világnak a működését annyira, legyen bármilyen szuperszimat. Már ha az. Mert múltkor biztos nem csakúgy passzióból szaglászott a kuncsaftom után. De ez nekem tényleg lényegtelen. Én a kedvére teszek bárkinek szívesen, amíg megfizeti. És most ez a helyzet. Az útban a bár felé tett kérdésére hamiskásan elmosolyodok és úgy adom meg a feleletet.
- Az orgazmus. És köszönöm, hogy meghívsz rá. – Elég merev fickónak tűnik, nem tudom, mennyire esik le neki a poén, vagy hogyan reagál rá, de nem is én lennék, ha ennyi kis flörtölést nem sütnék el.

Valahol szórakoztat, milyen esetlenül mozog a fickó ebben a számára láthatóan újfajta helyzetben. Egyáltalán nem olyan arcát mutatja, mint a legutóbb. Akkor merev, tárgyilagos és határozott volt. Most egyszerűen csak feszült és bizonytalan. Itt most az én kezemben van a gyeplő, hiába vagyok én a szolgáltató végső soron és ez tetszik. Viccesnek találom, főleg a múltkori találkozásunk után. Látom rajta, hogy megütközik vicceskedő, kacérkodó válaszomon, de azért próbál lazának tűnni és reagálni rá valamit.
- Nos, a sex on the beach sem rossz kezdésnek, de azért orgazmus nélkül szerintem az sem teljesen kielégítő – kacsintok rá egyet.
- De mi lenne, ha inkább a hotelszobában hódolnánk az efféle élvezeteknek? Már ha nincs ellene kifogásod – ártatlan mosollyal ajkaimon ejtem ki a szavakat, de szemeim sokat mondóan villannak, ahogy kissé közelebb lépek hozzá, hogy már-már hozzáérjek, de mégsem teszem és még mielőtt bármit is léphetne, hátrálok tőle és megindulok csípőmet ringatva a lift irányába. Valójában rajta könyörülök meg ezzel. Csak felesleges feszengésnek tenném ki, ha nekiülnénk koktélozgatni a bárban. Ahogy beszállunk a liftben, végre kettesben lehetünk és ekkor már kicsivel kezdeményezőbbnek is mutatkozik. Persze, csak miután tétován körbenézett, mintha egy ilyen kis helyiségben erre szükség lenne… Aztán magához von végre. Csókja óvatos, túlságosan is az. Nem hagyom persze, ideje oldani a feszültséget, amint lágyan megízleli a számat, karomat a nyaka köré fonva közelebb húzom magam hozzá és szenvedélyesebb irányt szabok nyelveink játékának. Nem smárolom le izomból rögtön, hagyom, hogy legalább látszólag nála maradjon az irányítás, a nyelvemet csak később vetem be a játékba, mikor már úgy érzem, ő is jobban kapható rá. Nekem fontosak a kuncsaftom igényei, ha már fizet mindenért rendesen, de ehhez puhatolóznom kell egy kicsit, meg kell tudnom, pontosan mire is vágyik.

Ez a fickó jóval idősebbnek látszik nálam, mégis megmosolyogtató, milyen esetlen. Bár tényleg nem szokásom a kuncsaftjaim magánéletében vájkálni, nem is érdekel az ilyesmi, de az ő esetében nagyobb összegben mernék fogadni arra, hogy nincs se felesége, se barátnője. Annak a fajta embernek tűnik, akinek a munkája tölti ki az életét, ebből kifolyólag nehezen is lazít le. De mivel megfizet érte rendesen előreláthatólag, ma este az én feladatom lesz, hogy segítsek neki pihenni és jól érezni magát. Éppen ezért a szexuális vágy fokozása végett provokálom csak kicsit, ügyelve arra, hogy semmiképp se legyek bántó vagy sértő. Teljesen más arcomat ismerheti meg így, mint legutóbb, mikor igencsak távolságtartó voltam vele. De akkor ő sem így viselkedett, mint most. Sokkal magabiztosabb, kimértebb, határozottabb volt. Érzem, nekem kell a kezembe vennem az irányítást, ezért is javaslom, hogy vegyük a hotelszoba felé az irányt, amire természetesen azonnal rááll, amiért egy kacér mosoly lesz a jutalma, mielőtt csípőmet kihívóan ringatva elindulnék előtte a folyosón. Más férfiak már ilyenkor is gyakran elkezdenek taperolni, ő azonban csak akkor ér végre hozzám, mikor a lift magányában maradunk.
Csókja igencsak óvatoskodó és finom, de itt lépek a képbe én. Már nem engedem tétovázni, mélyítem a csókot, karjaimat köré fonom, nyelveink is rövid időn belül megtalálják egymást. Érzem, hogy kíván és vágya egyre csak fokozódik. Ki tudja, mi minden történhetne már itt, mikor a lift csilingelése és az ajtó nyílása megzavar minket. Azonnal zavartan ugrik távolabb tőlem és a ruháját kezdi igazgatni. Én csak nyugodtan lesimítom a felsőmet, magamban mulatva mind jelenlegi alkalmi partnerem, mind a liftbe benéző idős nő zavarán. Vicces, hogy a szexualitás mennyire alapvető emberi szükséglet, köztudottan mindenki űzi és mégis mennyire zavarba ejtő az embereknek még csak beszélni is róla, pláne akaratlanul a szemtanújává válni más intim pillanatainak.
A közjáték nem tart azonban sokáig, a fickó gyorsan megragadja a kezem és maga után húz, el a döbbent nő mellett, a hotelszobánk felé. Mire odaérünk és kinyitja előttem az ajtót, már láthatóan nyugodtabb.
- Köszönöm – mosolygok rá, miközben besétálok mellette a szobába. Bár elvárom az alapvető udvariasságot az ügyfeleimtől, én is tudok viselkedni és értékelem az ilyesmit. Idebent hirtelen egy teljesen másik arcát mutatja nekem. Szinte azonnal rám veti magát és az ágyra lök. Azért mégiscsak érezhető, hogy van itt tapasztalat, ami a testi örömöket illeti. Nagyon helyes. Még akár tényleg jó éjszakám is lehet. Hagyom, hogy csókokkal illesse a testem, miközben a ruháimtól igyekszik megszabadítani, amit kéjes sóhajokkal honorálok. Tényleg kellemes, amit csinál. A nadrágomat húzza már lefelé rólam, amivel nem ütközik persze ellenállásba, mikor végre ismét egy szintbe kerül tekintetem az övével. Még azelőtt szólalok meg, hogy csókjaival ismét elhallgattatna.
- És mit és hogyan is szeretnél pontosan kedves… - itt kissé elbizonytalanodom, amit bájos mosollyal leplezek.
- Hogyan is szólíthatlak? – Őszintén szólva nem emlékszem a nevére és jobb ezt tisztázni. Meg egyébként is, fontos, hogy úgy szólítsam meg, ahogyan neki is tetszik. Kérdéseim talán kissé ünneprontónak hangozhatnak, de jobban szeretem előre feltérképezni az új kuncsaftjaim igényeit, hogy a lehető legnagyobb örömet okozhassam nekik. Nagyon sok mindent és sokféleképpen tudok csinálni. De nem mindenki ugyanúgy szereti a dolgokat. Lehetek vad vagy éppen gyengéd, irányító vagy alávetett. Vagy sok egyéb más opció is adott. Minden csak rajta áll, mint ügyfélen. Úgy lesz, ahogyan csak szeretné.

Úgy érzem, tényleg jó estém is lehet akár. Múltkor nem igazán figyeltem a fickóra, csak egy idegesítő frátert láttam benne, aki rontja az aznapi üzletemet. Most azonban egészen más a helyzet. Jobban szemügyre is veszem, ahogy megszabadul előttem a felsőjétől. Bár eddig is idősebbnek saccoltam volna magamnál legalább egy jó tizenöt évvel vagy akár többel, meg kell hagyni, elég jó kondiban tartja magát. Nincs rossz teste, bár azért nem is egy izomkolosszus. De volt már dolgom rosszabbal is. Figyelmesebb, gyöngédebb is, mint a múltkor, amikor kifejezetten nyersnek, kimértnek tetszett a stílusa. Kiismerhetetlen, talán ez a legjobb szó rá. Már ha érdekelne a személyisége.
Mondjuk valamilyen szinten érdekel is. Másképp nem tudnék ráérezni, mit is szeretne igazán. Ezért kérdezek rá, gyakorlott kuncsaftoknál ezzel elég gyorsan rövidre lehet zárni. Nála nem. Legalábbis ha nem lát az ember a szavak mögé. Ő egyből a pénzt emlegeti ugyan, mintha azzal kívánna takarózni, biztosítani, hogy ne hagyjam egyedül. Amit viszont utána mond, illetve amit sugall vele, az épp az ellenkezőjét bizonyítja. Nekem pedig máris van elképzelésem arról, mit is vár tőlem. Felsóhajtok, mikor végigsimít a combjaimon.
- Hát akkor repüljünk a felhők fölé ma éjszaka, Lovagom – széles, kacér mosoly terül szét az arcomon, ahogy átkarolom a nyakát és vadul megcsókolom, miközben lábaimat átkulcsolom az övéin, hogy az ágyékomat az övének nyomhassam és csak a ruhák anyaga válasszon el tőle. Egy átlagos, gyengédebb szex, amiben ő férfiként, én abszolút nőként viselkedem és már-már szeretkezés illúzióját ölti. Ha jól értem, ez az, amit vár tőlem. És én ezt is fogom neki adni. Már amennyiben menetközben nem érzem úgy, hogy mást akarna. Hiszen azért vagyok ma itt, hogy minden vágyát valóra váltsam, amennyire tőlem telik. Hogy megadjam neki a test gyönyörét, ahogyan és ahányszor csak szeretné.

Nem igazán érdekel a kuncsaftjaim magánélete és ez az ő esetében sincs másként. Mindig is úgy gondoltam, minden szempontból jobb, szerencsésebb számomra, ha minél kevesebbet tudok róluk. Ezt a múltkori találkozásunk is alátámasztotta ezzel a fickóval. Fogalmam sincs és nem is érdekel, miért szimatolt azután az ügyfelem után, de az afféle sötét üzelmekben utazó kuncsaftoknak az ügyeiről sosem életbiztosítás egy magamfajtának túl sokat tudni. Ezért is ügyelek ilyen kínosan az ilyesmire.
Most sem firtatom azt, egyáltalán ki ő és honnan jött, még a valódi neve sem érdekel, de abban biztos vagyok, hogy nő közelébe mostanában aligha jutott. Szinte biztos, hogy egyedül él. Vagy örök agglegény, vagy elvált. Méghozzá már elég hosszú ideje így lehet. Érzem rajta. Nem mintha számítana. Legfeljebb annyiban, hogy azért akarhat egy ilyen már-már érzelmesség látszatát keltő aktust, hogy úgymond a szeretethiányát csillapítsa. Akadnak ilyen férfiak. Én speciel nem bánom. Felőlem így is lehet, amíg megfizetik. Személy szerint nekem az ilyen aktusok sokszor kicsit túlságosan langyosak, de kétségtelenül jobb, mint mikor valami elvetemült perverzióval jönnek. Sok mindent megéltem már, de némelyek kisebb meglepetéseket azért tudnak okozni a kéréseikkel, amik között néha kellemetlenebbek is akadnak. Amiket még el is kell játszanom, hogy élvezek, mert nyilván ezért fizetnek. De ez a fickó úgy tűnik, nem vár el tőlem ilyesmit. Szerencsére.
Tulajdonképpen egyelőre nincs vele sok dolgom, csak hagyom, hogy tegye, amit jónak lát. Úgy érzem, most hagynom kell irányítani. Hogy szabadon fogdoshasson és vetkőztethessen. Már-már megszokásból sóhajtok fel, mikor ajkai a fedetlenné váló melleimhez érnek és ahogy ingerel, arra az ösztönös, alighanem várt testi reakciókat természetesen meg is kapja rövidesen. Igazából még nem húzott fel ezzel különösebben, de nyilván nem mutatom, hiszen itt az ő elégedettsége a fontos. Kellő mértékben sóhajtozom és homorítom kissé a testem, ha kell, némileg tettetve, hogy mennyire kellemes a kéz és nyelvmunkája.
Nem sokat időzik azonban a melleimen, hamar más területek kezdik izgatni a fantáziáját. Mondhatni igen kiszámíthatóak a lépései, ahogy most a bugyimtól próbál megszabadítani. De persze úgy reagálok rá, mintha nekem is ez volna már a leghőbb vágyam. Sóhajtozok és engedelmesen megemelem a csípőmet, hogy le tudja húzni rólam az immár zavaróvá vált ruhadarabot. Továbbra sem teszek azonban ennél többet, egyelőre hagyom, hogy tegyen a testemmel, amit csak jónak lát. Majd csak akkor veszem vissza tőle az irányítást, ha úgy érzem, erre lesz szüksége. Most azonban még nincs itt ennek az ideje, hagyom hadd élvezzen ki rajtam amit és ahogy csak szeretne.