Idefigyeljen. Nincs hozzám kötve! Elmehet arra hova szeretne. Jobbra vagy balra nekem mindkettő lépcső megfelel, csak gyorsabban válasszon mert mindjárt ideér a feketeség! Mondtam neki és az arcába nyomtam a fegyveremet. Te jó ég. Hova tettem az eszemet? Ez az egész megváltoztat engem! Tűnjünk már el innen! mondom neki türelmetlenül majd fegyveremet kiveszem az arcából és a fegyvertokba teszem. A feketeség tőlünk fél méterre van és nem várom meg Ross ügynök véleményét és egyenesen felfutok vele a csontváz lépcsőn és gyorsan be az egyik ajtón. Az ajtóba beérve pincéreket,vendégeket látunk meg. Legalább is én. Az ügynökre nézve ő valami nagyon mást láthat. Nekem ez a dolog csak másodpercekig tartott. Utána visszatértem a látomásból és mindenhol csak felborogatott asztalok és székek voltak. Ross ügynök elkezdett sétálni a semmibe. Hiába szólítgattam semmi értelme. Ment a maga feje után. Végül megint kaptam egy látomást. Egy nő és egy férfi. Ugyanúgy, beszélgetnek,kávézgatnak. A beszélgetésből csak annyit hallok, hogy Ramona Valószínűleg ez a nő neve. Amikor a látomásnak vége volt Ross ügynök a földön feküdt. Odarohantam hozzá és ébresztgetni kezdtem. Amikor felült mintha le lett volna sokkolva. Csak a falat bámulta és én is megértettem, hogy miért. Egy kéz volt odaszögezve. Na mivan nem bírja a gyomrunk? Teszem oda én is neki ezt a kérdést gúnyosan, és cinikusan. Arra megyünk tovább amerre Ramona és a gyilkos. Vérfoltok voltak a folyosón és a nyomok elvezettek minket egészen Ramona szobájáig. A szobában minden rendben van és se csontváz se vér. Viszont ez az egész a gyilkosság estéje. Nem avatkozhatunk bele a gyilkosságba hiszen elvileg ők nem is látnak minket. Megtörtént a belezés és a csonkolás is. A gyilkos fejvesztve menekülne ki az ajtóból de én megállítom. Megváltoztattam a történelmet. Beleavatkoztam a dolgokba. A gyilkos már engem is lát. Fejéről a sapkát lehúzom és arcát meglátom. A tettes hasba ver és elfut. Szerencsére tudjuk hova. Megelőzőleg Ross ügynökkel odamentünk ahova tudjuk hova megy a gyilkos. Ross ügynök a háta mögött én pedig a gyilkos előtt álltam. A gyilkos egy hirtelen mozdulattal belém lőtt és elájultam. Amikor felébredtem egy kórházban voltam. Az orvosok közölték velem, hogy egy hónapja kómába vagyok egy ügynökkel a hoteli eset után. Mindketten lövésben részesülhettünk. Kicsit lábaimat megpihentetve újra rájuk tudok állni. Teljes megnyugvással kérdezem a nővért, hogy hol van Ross ügynök. A válasz aggaszt. Azt mondja ő még kómában van. Rajta múlik minden. Csak ő tudja leleplezni a gyilkost és azt, hogy hol keressük meg.

  Charlotte  

Szerintem nem nagy kérés, hogy néha kezdeményezzen ő, és legyen felül, ha összebújunk. De úgy látom, hogy neki ez nagyon is újdonság vagy én nem tudom, mert a legelején azt mondta, hogy szeret irányítani. Teljesen összezavar, hogy mindig mást mond.
- Néha. - Nézek rá nagy szemekkel, bár nem várom el tőle, de jól esne néha, ha irányítana. Valahogy még a gondolat is feltüzel, hogy ő határozza meg, hogy meddig "kínoz". Lehet kezdek mazochista lenni vagy mi. Viszont az, amit most a fejemhez "vágott", cseppet sem tetszik, ezért kíváncsi vagyok, hogy mit fog tenni a nap hátralevő részében, hogy legyen köztünk szex az este. Igaz, nagyon akarom, de nem kaphat meg mindent ilyen egyszerűen.
- Akkor a kanapén alszok. - Mondom komolyan, azt akarom, hogy kiengeszteljen, és rávegyen arra, hogy szeretkezzünk. Elvégre azt mondta, hogy sok női praktikája van. Persze, nem gondolom én sem annyira komolyan, hogy a kanapén alszok egyedül, a hidegben, de attól még ezt el tudom vele hitetni. Az viszont nagyon is meglep, hogy ki akar kötözni, mert eddig ezeknek nagyon is ellene volt. Arcomról viszont nem bírom a meglepettséget letörölni és pár másodpercig csak pislogni tudok.
- Huhh... Hát... Nem is mered megtenni! - Még mindig a meglepettség hatása alatt vagyok, majd megköszörülöm a torkom és sejtelmesen rápillantok. Nem hiszem el, hogy képes lenne megtenni, bár van a gondolatban valami izgató. Kiszolgáltatva lenni neki. Elbírnám viselni egyszer-kétszer. Azért arra is kíváncsi vagyok, hogy mikor tetszettem meg neki, de elszomorít, hogy nem tudja.
- Én tudom! Szerintem mikor egyre jobban bókoltam. Akkor már elpirultál és zavarodban a füled mögé tűrted a hajad. A szemeid elkezdtek csillogni és a pofim megtetszett neked. - Elmondom neki, hogy szerintem mikor lehetett, természetesen ez csak akkor történt, mikor már csökkentette a fájdalomcsillapítót és nem éreztem magam extázisban. De akkor nagyon is aranyos volt, ahogy a füle mögé tűrte a haját és elpirult. Néha még sikerül ezt elérnem nála, bár kezdek kijönni a gyakorlatból. Vagy csak azért, mert imádta a harci sérüléseimet. De az is lehet, hogy csak beképzelem magamnak, mert erre nem válaszolt semmit.
- Ha ennyire fel tudlak izgatni attól, hogy öltöny van rajtam, gyakrabban veszem fel... És szivatlak azzal, hogy kéretem magam, mint egy rossz b*zi. - Az elejét még komolyan mondom, majd a kiegészítést elnevetem. Persze, nem fogom magam kéretni meg távol tartani magamtól, csak annyira, hogy még jobban akarjon.
- El is várom! Csak aztán nehogy egy másik focistáért legyél oda. - Kacsintok rá egyet, nagyon remélem, hogy nem fog ezzel szivatni, hogy csak azért is másra figyel fel. Nem vagyok féltékeny fajta és nem tudom, hogy hogyan viselkedek ilyenkor, de nem szeretném, ha ez megtörténne. Viszont az összkép, ahogy kinéz nagyon is tetszik, de azt akarom, hogy olyan rúzst tegyen fel, ami kívánatos. Örülök, hogy ezt meg is teszi nekem, így nagyon is kell magam türtőztetni, hogy ne támadjam le.
- Oh ne már. Legalább a mai napon engedd meg magadnak, hogy egy kicsit becsípsz. - Mutatom a hüvelyk és a mutató ujjammal azt a kicsi mértéket és szép nagy szemekkel nézek rá, hogy elérjem nála azt, amit akarok. A taxiban örülök, hogy hozzám bújik, és csak élvezem.
- Nem is tudom, mikor bújtál így hozzám utoljára. Tetszik! - Súgom a fülébe, remélem, hogy hallja, mert nem akarom, hogy a sofőr is hallja, elvégre nem tartozik rá. Így is látom a szemem sarkából, hogy a visszapillantó tükörből stíröli Charlotte combjait. De ott viszont az én kezem pihen és ez nem is lesz máshogy. Amikor megérkeztünk, kifizettem a taxit, majd kiszálltam az autóból és nyújtottam a kezem, hogy segítsek Charlottenak kiszállni.
- Hogy nézte a combodat. Otthon biztos az emlékre fog kielégülni... - Nézek a taxi után, nem vagyok féltékeny, csak szimplán megjegyeztem. És valóban nem vagyok féltékeny. Megfogom a kezét, és így együtt tudunk besétálni az étterembe. Kapunk is egy asztalt, ahova vezetnek minket, majd leülök és az étlapot kezdem el nézni.
- Akkor egy pohár bor vagy pezsgő? - Pillantok fel Charlottera, bár nem tudom, hogy engem itt alkohollal mennyire szolgálnak ki, de remélem, hogy néznek annyira idősnek az öltöny miatt, hogy ne legyen ebből probléma. Közben megérkezik egy mély dekoltázsú pincérnő is és akaratlanul is a melleire téved a tekintetem. De ez csak az első pár másodperc, majd visszaemelem az étlapra, hogy azt nézzem. Pedig hogy el tudnék velük játszani, de nem gondolhatok ilyenre, mert itt a gyönyörű menyasszonyom velem szemben. Fantáziálgatni meg lehet, ha a barátaim társaságában vagyok. Most Charlottera várok, hogy melyikkel szeretne koccintani és megünnepelni, hogy igent mondott nekem.

Nem pont erre a válaszra számítottam, így szinte a szám is nyitva marad, hogy ennyire beletörődik ezzel és nem is mond semmit, amivel meggyőzhetne. Meg is vakarom a tarkóm, miután magamhoz tértem ebből az enyhez sokkból.
- Talán. - Csak ennyit válaszolok, erre én sem tudok mit mondani. Azt akartam, hogy egy kicsit hizelegjen nekem, erre pont az ellentétét értem el. Azt hiszem soha sem fogom nála ezt elérni, inkább beleegyezik, minthogy tegyen valamit. Nem akarom megváltoztatni, de ebben jobb lenne, ha fejlődne.
- Kíváncsian várom. - Öltöm ki a nyelvemet, szerintem nem képes arra, hogy kikötözzön, épp ezért provokálom. Úgysem fogja megtenni, már ismerem annyira, hogy tudjam, mit is mer megtenni velem. Bár most elbizonytalanít ezzel az arckifejezéssel. A kérdésre viszont tudok válaszolni.
- Egyszerű. Ismerem a nők reakcióját, hogyha valaki tetszik nekik. De amúgy ezt magad is el tudod dönteni, hogy első ránézésre szimpatikus voltam, vagy sem. - Mondom el neki ezt a kis titkot, bár szerintem neki fel sem tűnik, hogy elkövet olyan apró gesztusokat, amikből ezt le lehet szűrni. De nem is baj, mert szeretem tudni, hogy mit akar.
- Viszont nagyon jól állt, hogy zavarban voltál, mikor bókoltam. Aranyos volt az elpirulásod. Ebből azt vettem le, hogy nem sokan bókoltak neked akkor. - Vallom be őszintén, akár manapság is tehetné, hogy ilyen reakciókat mutat, de amit már eddig megbeszéltünk is túl sok volt neki, hát ezt nem fogom neki jelezni. De szeretek neki bókolni, bár ritkán teszem, habár mégis többször kap tőlem elismerő szavakat, mint más. Muszáj elnevetnem magam a kijelentésére. Nem tehetek róla, ez most nagyon viccesen jött ki.
- Nem is! - Még mindig nevetek. Nem tudom, nekem tetszett. igaz pont ezt a reakciót vártam tőle, mert gondoltam, hogy nem fogja a viccet érteni. Egy puszit nyomok az arcára, de a vigyor még mindig rajtam van.
- Ugyan! Azért, mert a vőlegényed vagyok, attól még tetszhet neked más srác is. Csak ne vidd túlzásba. - Rántom meg a vállaimat, mert felőlem megnézheti a férfiakat, ha valamelyik megtetszik neki. Én is megnézem a nőket, ha csinosak. Hűséget "fogadtunk", nem vakságot. Persze, tudom, hogy úgyis azt mondja, hogy más nem tetszik neki rajtam kívül, de tudom, hogy ez nem így van. Mindenkinek megakad a szeme egy vonzó személyen.
- Nem azt mondtam, hogy részegedj le, hanem, hogy jó kedvig igyál. Amikor vigyorogsz, kicsit bátrabb és életvidám vagy. - Összekeveri most a szezont a fazonnal. Én csak azt akarom, hogy annyit igyon, amitől egy kicsit bátrabban viselkedik. Akkor talán az sem számítana neki, hogy vadul smárolunk az egyik sarokban.
- De! Gyakrabban is alkalmazhatnád ezt a kiscica funkciót! - Súgom a fülébe, de nem kerüli el a figyelmem, hogy a taxi sofőr, hogy figyeli a menyasszonyomat. Gonosz vagyok, de a kezemet kicsit fejjebb tolom a combján, hogy ezzel is szivassam. Bár nem tudom, hogy Charlotte ezt mennyire hagyja nekem.
- Nem vagyok féltékeny! Inkább gonosz, mert ő a képzeleteiben fogdoshat... - Még mindig a taxi irányába beszélek, igaz már nincs sehol, de egyből mondom is tovább, nem hagyva neki reakció időt. Két kezemmel a fenekét megfogom és úgy húzom magamhoz közel. Mindez szuper gyorsan történik.
- Én viszont ott fogdoshatlak, ahol akarlak! - Titokzatosan nézek a szemeibe, elvégre most is a fenekén vannak a kezeim, ha csak el nem lök. De nem is kell, hogy ezt megtegye, hiszen elengedem. Remélem kézen fogva sétálunk be az étterembe és nem vágott pofon, hogy ezt mertem vele tenni. Amint megjön a pincérnő, nem tehetek róla, de a tekintetemet vonzza a keble. Hallom, hogy Charlotte megköszörüli a torkát, így bűnbánóan pillantok rá, majd "elmerülök" az étlapba. Hogy lássa mennyire bánom, úgy beszélek a pincérnőhöz, hogy fel se nézek rá, csak az étlapot bámulom. Amint felirta, hogy mit kérünk inni, el is tűnik. Azért az étlap mögül megpillantom hátulról is, de tényleg csak egy pillanatra. Nem akarok botrányt, így inkább az étlapot nézem.
- Te mit eszel? - Nézek rá, hogy ő már választott-e, mert én annyi mindent meg tudnék enni. De tudom, hogy úgyis csak a bőségzavarában szenvedek.

Furcsállom, hogy nem kezd el ellenkezni, hogy már pedig nem alszok a kanapén, mert az ágyhoz kötöz, hogy ott töltsem vele az estét. Vagy legalább egy kis hízelgés. Azt hiszem, hogy ebben van még mit fejlesztenem rajta. Elég furának találom, hogy nem akadt ki rögtön, hanem csak úgy beleegyezett, de nagyon is meglepődne, ha valóban a kanapén tölteném az éjszakát. De ezt majd úgy is meglátom, hogy miként alakul az este. Viszont tudni akarom, hogy mikor tetszettem meg neki, mert én tudom, hogy nekem mikor és még arra is emlékszem, hogy mikor zúgtam bele. Bár lehet, hogy egyszerűbb lett volna, ha előbb meghódítom és utána leszek szerelmes, de talán azért volt így jobb, mert volt ami motiváljon.
- Akkor bejövök neked első látástól. - Mondom titokzatos mosolyommal az arcomon, mert attól még tetszhettem neki, hogy nem akart még semmit sem tőlem. Persze, direkt hívtam be a kórtermembe, hogy minél többet lássam, de ez is csak akkor volt, mikor már kezdtem gyógyulni.
- De már nem, hiába bókolok. - Biggyesztem le az ajkaimat, pedig szerettem nézni, ahogy zavarába a füle mögé tűri a haját és nem mer a szemeimbe nézni. De most már olyan természetesnek veszi, mintha ez mindennapos lenne. Na jó, az is, de már nem úgy kezeli, mint régen. Valamit újítanom kell. Összeráncolom a homlokomat, persze jól esik, hogy ezt mondja, de ez hihetetlen a számomra.
- Ne már! Azért, ha szembe jön veled egy jó srác, csak utána fordulsz. - Nem azt mondom, hogy kezdjen el pasizni, de azért tényleg nem hiszem el, hogy nem fordul egy-egy srác után, hogy megnézze hátulról is. Azért a kórházban elég sokan hajtanak rá, ahogy megfigyeltem.
- És utánam szoktál fordulni? - Vigyorgok, persze tudom, hogy mi lesz a válasza, de ezzel is csak kötözködni akarok. Mert nem lehet lapos a kapcsolatunk, kell bele néha ilyen is.
- Talán van, talán nincs. Majd kiderül. - Kacsintok rá egyet, persze, hogy kihasználnám az alkalmat, ha kicsit többet inna a kelleténél. Akkor szerintem nem is kéne kezdeményeznem, tépné le a ruhámat, ahogy kell. Bár igaz, ezt az oldalát nem ismerem, és lehet, hogy nem is vadulna be, de amíg nem tapasztalom meg, addig reménykedhetek ebben. A taxiban, viszont tetszik, hogy hozzám bújik, csak az nem, ahogy a sofőr nézi a menyasszonyom. Ezért feljebb is rakom a kezemet a combján, hogy hergeljem, és még oda is pillantok, hogy lássa a gonosz tekintetem, mikor hátranéz. Látom az arcán, hogy mennyire nem tetszik neki, de egyáltalán nem érdekel, az én barátnőm és nem adom. Kint viszont muszáj ezt megemlítenem Charlottenak. El is kapom, hogy magamhoz húzzam. Tetszik a feneke ebben a ruhában, sokkal kerekebbnek érzem, mint más ruhában. Jobb ez a feszes, mert kiemeli a formáit.
- Csak egy kicsit had legyek gonosz. - Nézek rá kis kutya szemekkel, hogy engedje ezt meg nekem, hogy hergeljek másokat azzal, hogy nem lehet az övék Charlotte. Majd bent az étteremben, szembe tűnik a pincérnő idomai és akaratlanul is odavonzza a tekintetemet. Nem tehetek róla fiú vagyok, nekem az ilyen dolgok tetszenek.
- Szereted a halat? - Ráncolom össze a homlokomat, még ezt se tudtam róla. Én azért mást fogok enni, annyira nem vagyok oda a halért. Viszont, muszáj a pincérnőt hátulról is megpillantanom, de már rosszat jelent, hogy Charlotte így néz rám.
- Ugyan már... - Vonom össze a szemöldökömet, azért nem néztem meg ennyire, csak amolyan szolidan. Nem tehetek róla, Charlotte tudhatja rólam, hogy imádom a női melleket, ezt elmondtam neki. Ezek a gyengéim, azért vagyok teljesen kész nála is, ha olyan felső van rajta vagy épp csak melltartó, vagy semmi. Inkább próbálok jófiú lenni és nem másokat nézegetni. Közben a bor is megérkezik, így megfogva a poharamat felé nyújtom, hogy koccintsunk és ha ez megvan, akkor belekortyolok.

Tudtam, hogy első ránézésre tetszettem neki, de ezt miért nem tudta elmondani? Nem értem a női logikáját, mert szerintem az, hogy valaki tetszik, azt egyből meglehet mondani, mert érzi az ember. A szerelem érzet az már más eset bevallom, az nem baj, hogyha arra nem emlékszik. De csak kellett, hogy valami megfogja őt bennem, hogy az udvarlásomat elfogadja. Szeretem őt és örülök neki, hogy végül megtudtam hódítani.
- Pedig imádtam, mikor zavarban voltál. - Lebiggyesztem az ajkaimat, azért szerettem, mikor zavarba jött. Annyira tudtam, hogy olyankor jól esik a bókom. Igaz, hogy most is jól esik neki - legalábbis remélem -, csak már a gesztusaiból ezt nem tudom kiolvasni, amit nagyon is sajnálok. Kicsit szomorú, hogy még utánam sem fordul meg, ennyire elvesztette volna a varázsát a kisugárzásom? Lehet, de ezen nem fogok fenn akadni, így nem is válaszolok rá. Viszont muszáj, hogy legalább ma igyon egy keveset. Nem azt mondom, hogy részegedjen le, de azért legyen benne egy kis vadság.
- Áh, ne találgass! - Szólítom fel, mert nem jó, hogy ő ennyire ismer már, én pedig néha nem tudok rajta kiigazodni. Persze jót tenne a szexuális életünknek a változatosság, ezért is próbálom, hogy egy kicsit igyon. Viszont azt nem tudtam róla, hogy szereti a halat, de akkor most már ezt is tudom.
- Akkor fogok neked egyet, ha megyek horgászni. Most már itt a jó idő, lehet menni. - Halványan elmosolyodok, azért muszáj, hogy egy kicsit a szabadban is legyek. Nem muszáj velem jönnie, ha nem akarja, elmegyek én a haverokkal is. Úgyis rég voltam már velük. A pincérnő látványát nem tudom figyelmen kívül hagyni, de látom lebuktam Charlotte előtt.
- Nem. Nem tudnám elképzelni az életem, ha nem lennénk együtt. Amit nem tapasztalok meg, azt nem tudom elképzelni. És téged szeretlek! - Vágom rá a válaszom, remélem, hogy ez miatt nem hagy faképnél. Nem tehetek róla, én azért megnézek egy csinos nőt, ha a közelemben van, vele ellentétben. Azért mert megnézem, még nem jelenti azt, hogy az ágyamba is akarom vinni. Egyedül akit oda akarok vinni az Charlotte és ezzel tisztában lehet. Azért a poharamat koccintásra emelem, bár tudom, hogy kihúztam a gyufát nála, de így kell elfogadnia. Amikor visszajön a pincérnő, elmondom, hogy mit szeretnénk, majd eltűnik. Kezemet a kezére helyezem.
- Szeretlek! - Mondom a szemeibe őszintén, és nem csak azért, hogy mentsem magam az előző miatt, hanem valóban így érzek. Remélem el is hiszi nekem.

Azért néha sajnálom, hogy nem tudja úgy kimutatni az érzelmeit, ahogy én, vagy ahogy azt szokás. Persze, én szeretem és el is hiszem neki, hogy ő is ugyanúgy szeret, de ha nem látom, akkor egyszer pofára eshetek azzal, hogy csak kilép az életemből, mert ép megunt. Igaz, hogy ezt meg tudom azzal cáfolni, hogy igent mondott nekem, de nagyon sok tv műsorban is szokott olyan lenni, hogy hirtelen visszaadja a gyűrűt, hogy bocsi. Elég sok minden leforog a fejemben, elég sok hülyeség, ezért észrevehetetlenül megrázom a fejem, hogy ezeket kiverjem belőle.
- Azért bókoltam neked, hogy meghódítsalak. - Mi másért bókolna az ember, minthogy a kedveskedéssel meghódítsa a másikat. És nekem ez sikerült, így büszke is vagyok magamra. Persze szoktam én bókolni, csak nem olyan sokat, mert kezdem azt hinni, hogy nem is hiszi el ezeket.
- Haha. - Gúnyosan mondom, ahelyett, hogy rám hagyta volna az egészet. Mindig lelövi a poént és ezért sem tudok már neki meglepetést okozni. Kicsit elszomorít, hogy nem hagy érvényesülni, de nem most fogok ezen megsértődni. A mai nap már úgyis elég sokat kaptam tőle, hogy tényleg a kanapén kössek ki.
- Pedig ez a nő dolga. - Nyújtom ki a nyelvemet, még kivánság műsor is van. Majd olyan halat fogok ki, ami a horgomra akad. A megpucolás pedig érdekes lesz, mert sosem csináltam még ilyet, csak láttam. Nekem mindig az volt a dolgom, hogy kifogjam, a többit csinálták a csajok.
- Nem is bámultam meg! És miért vagy féltékeny? Nem mentem utána, hogy lesmároljam. - Értetlenül pislogok rá, egyáltalán nem bámultam meg, szimplán csak végig futtattam rajta a szemeimet. Nem tehetek róla, hogy így öltözött fel és ekkora mellei vannak. A féltékenységet pedig egyáltalán nem értem. Kezdek nyűgös lenni, de azért lenyugtatom magam azzal, hogy iszok egy kicsit a borból. Mégis csak elmondom az érzéseimet, de nem azért, hogy megnyugodjon, hanem azért, mert valóban szeretem. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, majd újból iszok. Szerintem ez a pohár nem lesz elég nekem az estére. Megvárom, míg visszajön a pincérnő és leadom a rendeléseket, majd eltűnik. Egy kis idő után tér vissza, kihozva nekünk a kért ételeket. Én eddig csöndben üldögélek, mert nem tudok mit mondani. Olyat meg nem akarok, amitől megsértődne.

Eléggé elgondolkoztam azon, hogy miért nem jön már a bókomtól zavarban. Még jó, hogy nem lát bele a fejembe, mert biztos vagyok benne, hogy vagy győzködne vagy leszidna, hogy nem bizok benne. De nem is gondolkozok rajta sokáig, mert nem akarom, hogy rákérdezzen. Nem akarok most magyarázkodni neki, mert ismerem már őt annyira, hogy tudjam, hogy mit cselekedne.
- Szerinted nem? Elvégre a menyasszonyom vagy. Vagy nem úgy érzed? - Meglepő fejet vágok, mert nem hittem volna, hogy visszakérdez, ráadásul nem ilyet. Van időm megsértődnöm is, de látom nem is érdekli. Viszont a halpucolást egyből elutasitja.
- Olyan, mintha embert műtenél. - Mosolygok, mert nagyon nem különbözik, de tudom, hogy úgy is nekem kell megcsinálnom. Még halat nem pucoltam, de lehet, hogy itt az ideje ezt is kipróbálni.
- Nem, csak megnéztem, de nem folyt a nyálam utána. Az utánad szokott. És igen, nem tudom, miért vagy féltékeny. Ezt elárulhatod nekem. - Nézek rá, hogy ezt nekem magyarázza el, mert kiváncsi vagyok rá. Én belé vagyok szerelmes, nem másba. Nem tudom, hogy mi játszódik le a fejében, de talán jobb is. Csendben ülök és eszek, de nem birom sokáig, hogy a szerelmem hangját nem hallom.
- Kiscicám, ne duzzogj kérlek! - Nézek rá nagy szemekkel, hogy az előbbi miatt ne haragudjon rám. De nem akarok veszekedni, igy nem is mondok többet, hogy megszoktam nézni a csinos nőket, de úgy érzem ebből baj lenne.

Lehet, hogy nem kellett volna ennyire elsiettetni ezt az ünneplést. Nem tehetek róla, de muszáj tudnom, hogy most tulajdonképpen mit is érez. Persze, megértem, hogy számára még ez új, de igazán örülhetne neki, hogy a menyasszonyom lett. Nem tudok kiigazodni a nőkön, számomra túlságosan is bonyolultak, főleg Charlotte.
- Elhiszem. De attól még a menyasszonyom vagy. De ha nem szeretnéd… Azt is megérteném. – Azért kicsit félve mondom ki, hogy esetleg túl gyorsan mondott nekem igent és át sem gondolta ezt az egészet, hogy valóban akarja-e. Igaz, hogy szomorú lennék, ha most visszaadná a gyűrűt, és nem is tudom, hogy utána mikor szánnám rá magam, hogy újból megtegyem ezt a lépést, de ez itt most az ő döntése. El fogom viselni, bármit is fog most mondani nekem.
- Nem is boncoltál még halat. – Mosolygok, mert eddig úgy vettem ki a szavaiból, hogy még nem csinálta ezt a műveletet. Persze, nem akarom ráerőltetni, megcsinálom én, hogyha valóban ezt szeretné, csak szerintem nem igazán van különbség a kettő közt. Nem mintha lenne viszonyítási alapom, csak gondolom. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy hol pucoljam fel a halat, mert valami azt súgja, hogy nem szívesen engedné a házba. Minden jól alakult eddig, legalábbis szerintem, amíg nem jött ez a pincérnős „baleset”. Nem tehetek róla, ösztönösen néztem meg, de nem azért, hogy megbántsam Charlottet. A féltékenységét tényleg nem értem, hiszen semmi olyat nem tettem, hogy az legyen. Azért, mert egy kicsit tovább maradt a szemem rajta, attól még nem követtem el bűnt.
- De nem akarok tőle semmit! – Nézek rá bűnbánó szemekkel, tényleg nem akarok tőle semmit és ezt az egészet sem így akartam. Azt hittem, hogy nem veszi észre, de azért azt még mindig túlzásnak tartom, hogy megbámultam. Szimplán csak megnéztem, ennyi történt, de nem akarok vele veszekedni. Elhúzom a számat, ahogy a kérdését felteszi.
- Nem flörtöltünk. – Nem érzem úgy, hogy flörtöltünk volna, mert nem is nézett a nő a szemembe és még csak ki sem akart velem kezdeni. Eléggé rosszul érzem magam, főleg, ahogy látom, hogy ide-oda tologatja az ételt. Nem ezt akartam elérni, csak emlékezetessé akartam tenni ezt az estét, és nem azt, hogy így alakuljon. Körbe nézek az étteremben, és mikor meglátom azt, amit kerestem, szó nélkül felállok és elmegyek.
Az egyik asztalnál állok meg, ami a fal mellett van. Rajta desszertek, asztaldíszek, vázák rózsákkal, különböző színekben. Mellettük pedig épp egy zenekar, akik hangolódnak. Charlotte, ha utánam nézne, akkor csak annyit láthat, hogy a falon lévő képet nézegetem, pedig közben beszélgetek a zenekarral. Szerencsém van, mert megértik a kialakult helyzetet, és boldogan segítenek nekem, így az asztalon lévő vázából kihúzok egy vörös rózsát és elindulok, hátam mögött a zenekarral, vissza Charlottehoz. Remélem, hogy addigra inkább megint az ételét túrja és nem azt nézi, hogy mit csinálok. Megállok szerelmem mellett, fél térdre ereszkedek – úgy, ahogy, amikor a kezét megkértem -, a zenekar pedig mögöttem egy romantikus zenét kezd el játszani.
A teremben minden szempár ránk esik, én pedig az egyik kezét megfogom, míg a másik kezemben lévő rózsát tartom, hátha elveszi.
- Ne haragudj rám, nem akartalak megbántani. Azt akartam, hogy ez az este tökéletes legyen. Szeretlek és nekem más nő nem kell. Senki sem jelent semmit számomra, rajtad kívül. Tökéletes vagy nekem és boldog vagyok veled! – Nézek rá nagy szemekkel, miközben mindenki feszülten várja, hogy mi történik. Persze mindenki azt hiszi, hogy ez a nagy hepaj biztos, hogy azért van, mert most kérem meg a kezét. Pedig csak bocsánatkérés miatt van, de ezt nekik nem kell tudniuk. Őszintén kérek tőle bocsánatot és remélem, hogy nem hagyott még faképnél, vagy nem pofozott fel, az előbbi cselekedetemért.
- Bármit megteszek érted. – Még mielőtt válaszolna azért ezt még gyorsan odasúgom neki továbbra is térdelve. Vele szeretnék lenni és nem akarom, hogy ez miatt a kis baki miatt, rossz emlékei legyenek a leánykérésről. Mindenki azt figyeli, hogy Charlotte mit fog erre reagálni. Persze a zenekar mögöttem folyamatosan játszik - halkan, hogy szerelmem azért, hallja a hangomat -, hogy ezzel is meglágyítsák Charlotte szívét.

Kicsit úgy érzem, mintha azt sugározná felém, hogy nagyon gyorsan hoztam meg azt a döntésemet, hogy feleségül veszem. Én nagyon szeretem őt, és nem tudom nélküle elképzelni az életemet, ezért is gondoltam arra, hogy megkérem a kezét. Igaz, hogy elsőnek a szüleimet kellene tájékoztatnom arról, hogy mi is a helyzet velünk kapcsolatban, de azt hiszem ez a feladat még fejfájást fog okozni. Én is megismerném a szüleit, legalábbis az anyját, kiváncsi vagyok, hogy ki hozta világra ezt a szépséget, akit most a menyasszonyomnak nevezhetek.
- Őszintén megfordult a fejemben, hogy esetleg elhamarkodott volt ez, hiszen nem is számítottál rá és még csak átgondolni sem tudtad. - Nézek rá nagy szemekkel, hogy azért ne haragudjon meg rám, mert ilyeneket gondolok, de én tényleg csak neki szeretnék a legjobbat. Mindent megakarok neki adni, akármi legyen is az, amit óhajt. Ezért is van kétségem, mert át sem tudta rendesen gondolni vagy csak eljátszani a gondolattal, hogy esetleg a vőlegénye legyek. Láttam az arcán a meglepettséget, és ezért érzem magam most egy kicsit kellemetlenül, hogy kételkedek az érzéseiben.
Túl lépve ezen a témán, jön a következő, mert azt hittem, hogy megosztjuk a munkát. Elvégre a hal pucolás és megcsinálás, igazán női munka, de ha ezt akarja, megcsinálom én helyette. Ekkor eszembe jut egy remek ötlet.
- Úgy is annyira megszeretnéd ismerni a baráti köröm. Mi lenne, ha eljönnél velünk pecázni? - Teszek neki egy ajánlatot, legalább a közös programjaink sem lesznek egy idő után monotonok. Azzal, hogy mindig mást csinálunk, szerintem nem laposodik el a kapcsolatunk. Ugyanis nagyon félek attól, hogy kiszeret belőlem, azért mert nem történik velünk soha semmi és unalmas leszek számára. El sem tudja képzelni, hogy mennyire szerelmes vagyok belé. Persze, nem kötelező, csak feltettem egy ötletnek, mert nemrég beszéltünk arról is, hogy megismerkedne velük is. Igaz, hogy nem tudom az ő barátnői esetleg eljönnének-e, de én szivesen vagyok vele is.
Az étteremben viszont nem bírom magam türtőztetni, és akaratlanul is a pincérnő melleire téved a tekintetem. Látom rajta, hogy mennyire haragszik és mennyire féltékeny, bár igazán nem kéne, hogy az legyen, hiszen nem csináltam semmit. Nem is flörtöltünk és nem kezdeményeztem. Azzal, hogy elhallgattat, elég kellemetlen, kínos csend áll be kettőnk közt. Látom, hogy mennyire bántja a dolog és csak tologatja az ételt, ezért úgy döntöttem, hogy cselekszem. Felálltam szó nélkül és egy kis meglepetésre készültem. Amint beszerveztem a zenekart és a rózsát is megkaparintottam, már féltérdelve ott vagyok szerelmem mellett. Így kérek bocsánatot, tényleg sajnálom, hiszen nem akartam megbántani. Engem nem izgat, hogy mindenki minket figyel, mert most az a lényeg számomra, hogy Charlotte ne haragudjon rám. Halvány mosoly jelenik meg az ajkaimon, miközben odaadom a rózsát neki. Nagyon örülök neki, hogy ezt mondja és azt hiszem, hogy ezt most komolyan is gondolja, így nem csak felszínesen mondja ezt nekem, azért mert ezt akarom hallani tőle. Ahogy közelebb hajol hozzám, én is ugyanezt teszem, így félúton találkoznak az ajkaink. Egyik kezemet az arcára helyezem, és csókolni kezdem. Közben mindenki elkezd tapsolni, én pedig erre belemosolygok a csókba. Hihetik azt, hogy ez egy leánykérés volt és most kaptam meg a boldogító igent, de ezen már rég túl vagyunk. Csók után, a vigyort alig lehet lemosni az arcomról, szemeim csillognak a szerelemtől és a boldogságtól. Bólintok neki egyet, hiszen mondtam, hogy bármit megteszek neki.
- Köszi, srácok! - Állok fel és fordulok feléjük, kezet fogva mindegyikkel, majd leülök szerelmemmel szemben, ahogy eddig is ültem. Imádom őt nézni, naphosszát is el tudnám nézegetni, de a hasam halkan jelez, hogy ideje tápanyagot szereznem.
- Milyen táncot tudsz? - Jut eszembe, hogy evés után megyünk táncolni és olyan helyre kéne menni, ahol mindketten ismerjük a lépéseket. Tangót biztos, hogy nem vállalnék be, mert azt nem tudok. Valami olyan páros táncra gondolok, ahol a keringős lépéseimet tudnám használni. Amíg várom a választ, addig eszek, mert éhen halok.

Szeretem néha Charlotte felfogását és az arcomra is kiül a mosoly. Csillogó szemekkel nézek rá, ahogy megbizonyosodok, hogy valóban ezt akarja és nem hamarkodta el a döntést. Akkor ezek szerint már régóta akarja, hogy feltegyem neki ezt a nagy kérdést. Már tartanék vele ott, hogy az oltár előtt állunk, de sajnos a nagykorúság az még odébb van a szüleim meg nem hiszem, hogy nagyon beleegyeznének ebbe. Főleg úgy, hogy még nem is tudnak rólunk és most már tényleg muszáj lenne őket is beavatni ebbe.
- Régóta várod, hogy megkérjem a kezed? Nagyon a feleségem akarsz lenni? - Nézek rá nagy szemekkel, csak kíváncsiságból kérdezem, mert én nagyon is akarom, hogy a feleségem legyen. Lehet, hogy túlságosan is elkapkodom, hiszen még csak 19 vagyok, de annál biztosabb abban, hogy nekem Charlotte kell és nem akarok mást helyette. Viszont van egy remek ötletem, így mikor egyből rávágja a nemleges választ, elhúzom a számat és elszomorodok. Annyira jó ötletnek tartottam, de így már el is ment a kedvem tőle.
- De ez egy jó program. Szerintem élveznéd. Azért nem csak halat fogunk egész nap. Csinálunk bográcsban valami kaját, élvezzük a természetet, a napot. Iszunk és jó kedvűek leszünk. - Rántom meg a vállaimat, hátha ezzel meg tudom győzni, mert szerintem tényleg egy jó kis program lenne és még a kellemest is össze tudnánk kötni a hasznossal.
- Kanbulit? Lesznek ott csajok is. - Azért nem csak mi srácok megyünk, némelyik hozza a barátnőjét, amelyiknek van, a többiek meg csak azokat a csajokat hívják el, akikkel nagyon jó haverságban vannak. Épp azért gondoltam, hogy Charlotte sem unatkozna szerintem. De persze nem erőltetem rá az egészet, ha nem akarja. Inkább most mondom el neki, hogy lesznek csajok, minthogy később derüljön ki és abból cirkusz legyen. Bár azt mondta, hogy nem zavarja, hogy vannak lány ismerőseim. Ilyenkor meg amúgy is elég sokkal el szoktam hülyéskedni játékból, de remélem, hogy ez miatt nem lesz harag, mert jól érzem magam.
- Valahogy sejtettem. Nem néztem ki volna belőled a tangót. De én csak angol keringőt tudok, legalábbis a suliban azt kellett megtanulni. De ha mást szeretnél, akkor nyugodtan mondjad. - Mosolygok rá, majd amint elfogy az ételem, megfogom a kezét, remélem arra most nincs szüksége. Akarom érezni a teste melegét. Amíg eszi - és amíg nem zavarja -, addig hüvelykujjammal gyengéden simogatom a kézfejét. Nekem elég is volt ennyi étel. Még a bort elkortyolgatom, de én már készen is vagyok.

Összeráncolom a homlokomat, eddig azt akarta, hogyha gyerek van, akkor előtte házasság. Persze, nincs gyerek a láthatáron, legalábbis nem tudok róla, de azt hittem, hogy ezt akarta, hogy legyen esküvő. Teljesen össze tud zavarni, hogy mindig mást mond.
- Nem is jött el a szőke herceg, fehér lovon. - Döntöm oldalra a fejemet, mert ha ezt így érzi, akkor lehet, hogy nem én leszek számára az igazi. Azt hittem, hogy azért egy kicsit izgatott lesz most már, hogy mikor kérem meg a kezét. Tényleg nem számítottam erre, hogy ilyeneket mond, arra meg végképp, hogy a nevemet is fel akarja venni. Tudom, hogyha házasok leszünk, akkor nyilván az én nevem fogja viselni, de nem hittem volna, hogy ezt jobban várja, mint az esküvőt.
- Fel akarod venni a nevem? - Még mindig meglepődve kérdezem, mert szerintem nem annyira jó név ez, bár ha ennyire akarja, akkor nem fogom neki megtiltani. De most, hogy a fejemben végig fut, elég hülyén hangzana a Charlottetal a vezetéknevem.
- Majd a gyerekünk lesz Philip meg Rafael. - Vigyorgok, azokhoz is elég hülyén hangzik a Donaghue név. Persze, kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e gyerekünk, bár én nagyon is akarok tőle. A neveket pedig nem gondolom komolyan, mert vannak jobb ötleteim is, mint ez a kettő. De nem véletlenül mondtam, csak fiú neveket.
- Nem? És akkor, hogy fogunk elmenni piknikezni? - Egyre több meglepetést okoz nekem, eddig azt hittem, hogy odáig van a sétálásért, piknikért, aztán most meg kiderül, hogy nem is szereti ezeket. Túlságosan is sokat volt a nagyvárosban, vagy csak szimplán lusta kimozdulni a szabadba.
- Ők szeretnek a társaságunkban lenni. Némelyik csaj a haverjaim barátnői. A többiek pedig haverként vannak ott. Ők főzöcskéznek, pletykálnak, szekálnak minket. Mi pedig horgászunk és kikötözzük őket... Nem ám, csak vicceltem. Mondhatni ez hagyomány, hogy mindenki jön. De ha nem szeretnél, akkor nem kell. De inni fogok, és lesznek lányok. Csak azért mondom, mert nem akarok arra hazamenni, hogyha rúzsos lesz az arcom, hogy a cuccom az ajtó előtt van. - A közepén elnevetem magam, majd azért tájkoztatom, hogy most már lassan hagyománya van ennek a horgász partynak. A végére viszont komolyra veszem a hangot, mert nem akarok hisztit, azért mert jól érzem magam a lányokkal is és hülyéskedünk. Elég sokat veszekedtem ez miatt az előző barátnőmmel is, bár ő ott volt minden ilyenen, csak hogy szemmel tartson. Persze, nem azt akarom, hogy Charlotte is a nyakamon legyen, de szerintem ez egy tök jó közös program.
- Akkor majd otthon tangózhatunk. - Pimasz vagyok, de kicsit kidőlök, hogy lássam a combját. El tudnám képzelni, hogy egy kicsit másféle tangót járunk. Bólintok egyet a kérdésre, intek a pincérnek, hogy kérem a számlát, majd megiszom a maradék borom. Kezd a fejembe szállni, pedig nem ittam sokat. Mikor kihozzák a számlát, kifizetem, adok borravalót is, majd felállok, hogy induljunk.
- És van valami konkrét hely, ahova menni akarsz, vagy majd oda megyünk, ahova a taxi visz? - Nézek rá, miközben az ujjainkat összekulcsolva kivezetem az étteremből. Van egy kis időnk, míg jön a taxis. Addig megfogom a derekát és közelebb húzom magamhoz. Csillogó szemekkel közelebb hajolok hozzá, csak pár centi választja el ajkainkat, de nem csókolom meg.
- Remélem az a taxis jön, aki hozott. - Szemtelen vagyok, de kezdem élvezni, hogy szórakozhatok. Közelebb hajolva hozzá megcsókolom és ha engedi, akkor nyelveink vadtáncot járnak, miközben a kezeim szép lassan lejjebb csúsznak a fenekére. Azért próbálom úgy, hogy ne vegye észre, mert tudom, hogy mennyire nem szereti, ha ezt az utcán csinálom vele, de muszáj.