Név: Lucienne Brown
Becenév: Lucy
Kor: 20 év
Születése hely, idő: Los Angeles 1992. május 20.
Tartózkodási hely: LA
Csoport: elítélt
Anyagi háttér: Felső osztály
Szexualitás: Biszexuális

Jellem: Hát amikor kérik, hogy meséljek magamról azt általában pasik teszik és randikon megy ez így. Nem szeretem ha magamról kell beszélni, de nem vagyok egy szégyenlős ember és szívesen kitárulkozok ha kell. Magabiztos kedves lánynak tartom magam aki mindenre képes, hogy megszerezzen valamit vagy éppen valakit. Innen ered, hogy úgy hazudok, mintha kötelező lenne. Na hát igen valami rossz is van bennem. A hazugságból ugye következik, hogy nagyon szeretek beszélni na jó nem éppen midig iga amit mondok de hülye aki elhiszi. Vannak dolgaim amiket szívesebben titkolok, mintsem kiadjam minden embernek aki az utamba kerül. Viszont nagyon szeretek aktívkodni. Nem tudom kitől örököltem ezt a tulajdonságomat, de ha valamit elkezdek befejezem és nem kevés szorgalommal. Igen hát amennyi rossz dolog van bennem annyi jó is, hogy ne legyek féloldalas ugyebár.

Külső: Szőke haj, kék szem. Kell ennél több? Hát persze, hogy kell régen amikor a börtön falain kívül szemléltem a világot imádtam a divatot. Nagyon szerettem az ékszereket és a csinos cipőket amikhez hozzá való táskát vettem. De ez már a múlté hála egy elfuserált bankrablásnak. Magas vagyok viszonylag hát olyan éppen megfelelő méretű ha őszinték akarunk lenni és az alakom egyszerűen tökéletes. Most, hogy az életem egy kedves kis börtönbe sodortam nem nagyon divatozhatok a legújabb ruhákban itt be kell érnem az egyen öltözettel, ami mellékesen nagyon jól áll nekem, de nem szeretem hordani. Hát azt hiszem ennyi, ja és ez nem olyan fontos de van egy kis csillag tetkó a bal csuklómon.

Előtörténet: Mint minden élet egy születéssel kezdődik. Az én életem szinte szakaszokra szakadt. Nem is tudom mennyire, de mintha több életet éltem volna ugyanabban a testben. De ez majd kiderül a történetem során.
Megszülettem, amikor anyukám megszült nem tudta, hogy a lányából börtön töltelék lesz. Amilyen jól csak tudott felnevelt ugye bár ezt egyedül kellett tennie, mert nem volt apám. És igen ez egy olyan szakasz amiben még nem éltem de már kezdtem valamit.
Ugyanis anyukámnak nem volt férje sem barátja, mert nem tudott férfiakkal élni hát magyarul a nőket szerette és nem a másik nemet. Így egy sperma bank ivadéka vagyok aminek ugyan örülni nem tudok, de különösebben nem is foglalkoztat.
Nos ugye megszülettem, akkor anyunak még nem volt senkije. És 3 évig ketten éltünk nagyon boldogan és imádtam vele lenni. Küszködtünk anyagi gondokkal, mármint csak ő mert én abból semmit nem érzékeltem, de annyit igen, hogy baj van. Anyu egyre kevesebbet volt velem és én egyre többet voltam az oviba vagy ahova éppen le tudott passzolni. De nekem mindenhol jó volt. Akkor kezdődtek nálam a bajok amikor egyik nap megharagudtam anyura mert az előző este nem mesélt nekem esti mesét. Én ennek megbosszulására elloptam a lányok babáit és hazavittem őket és letéptem a fejüket amikor csak valaki megbántott. Ott már loptam és gonosz voltam. Senki nem tudta meg, hogy hova tűntek a babák és egy idő után már nem is keresték.

Amikor 4 éves lettem anyunak lett egy barátnője aki hozzánk költözött. Nem mondom, hogy nem volt szimpatikus de nem tudtam befogadni teljesen. Abban az évben még ovis voltam és én a fiúkkal barátkoztam és volt amikor ár együtt loptunk ezt azt az óvó néniktől. Tudom, hogy nem jó dolog de nem volt senki aki nevelt volna így nem tudtam, hogy mi a jó és mi a rossz.

10 évesen az iskolában uzsonnákat loptam és ebből még mindig nem sejtett senki semmit. A szüleim ugye anyu és a barátnője még mindig együtt voltak. Furcsa volt mert soha nem hallottam őket veszekedni. De nem is ellett, nem vártam tőlük. Ugyan tudtam, hogy anyuék szeretik egymást és engem is de mindig megkérdeztem, hogy szeretnek e, mert nem mutatták ki és nem szeretgettek. Egyszer este amikor be akartam menni hozzájuk mert féltem a villámoktól anyu nem engedett, azt mondta, hogy most nem tudok odabújni hozzá, mert Melanie benne van. Nem értetem mit jelent, de ma már értem és inkább vissza sem gondolok rá. Már akkor is nagyon megharagudtam, hogy őt választotta helyettem. Nagyon megutáltam Melaniet soha többé nem álltam vele szóba, de egy ideig anyuval se. Azt az éjszakát végig sírtam rettegve az esőtől és a villámtól.

15 évesen már egyáltalán nem voltam jó gyerek. Nem tanultam és mindig bajba keveredtem. Nagyon sokan kedveltek, mert a rosszaságom ellenére kedves maradtam és nagyon is aktív. Szerettem beszélni másokkal és barátkoztam is. Nagyon sok barátom volt és egy buliban nagyon részegre ittam magam. A sok barát mind ott volt vele köztük egy fiú Roy. Ő volt az aki mondta nekem, hogy menjek vele el egy helyre ahol csak ketten lehetünk. Elmentem vele. Részeg voltam és nem tudtam mit teszek. Lefeküdtem vele és elvesztettem a szüzességemet egy olyan sráccal akit nem is szerettem igazán.

16 éves koromig nem hallottam Royról. Eltűnt mint aki soha nem is létezett volna. Aztán egyszer csak előkerült a semmiből és részegen megerőszakolt én meg nem tudtam mivel védekezni és halálosan megkéseltem. Elástam a hulláját azóta senki nem talált rá. De bűntudatom van még azóta is miatta

18 éves lettem addig nem történt semmi érdekes az életem ment tovább anyuék még mindig együtt voltak én meg utáltam őket. Nem akartam velük élni így odaköltöztem egy régi osztálytársamhoz aki fiú volt. Beleszerettem és ő is így volt vele. Szerelmesek lettünk egy pár hónapig jártunk aztán terhes lettem. Nem tudtuk mit csináljunk, de úgy döntöttük megtartjuk. Boldogak voltunk nem volt bajunk. Aztán jött a mélypont kirúgták az állásából és nem volt pénzünk sokat stresszeltünk és a babám elment. Nagyon szomorú voltam, de nem tudtam mit tenni már ellene. A pénz hiánya miatt úgy döntöttünk, hogy rabolni megyünk. 2 boltot sikerült megkopasztanunk. Aztán megint jött a jó élet. Gazdagok voltunk és megint boldogak. Nem volt gondunk. Elhatároztuk, hogy kirabolunk egy nagy bankot és megterveztünk mindent jó alaposan. Tökéletes volt minden. Már bent voltunk és a énz a táskáimban voltak amikor egy nő került elő a semmiből és megijedtünk. Nem tudtunk mit csinálni lelőttük. Mármint nem én hanem Daniel. Aztán elfututtunk. Menekülés közben külön váltunk és azóta nem is láttam.

Engem lecsuktak még 18 évesen bankrablásért és valahogy előkerült Roy holtteste amin az újlenyomataim voltak és életfogytiglant kaptam. De jó magaviselet ellenében 20 évet kapok. És csak azért mert önvédelemből öltem és nem hobbiból.

Most 20 éves vagyok és a börtönben töltöm a napjaimat. Nem rég találkoztam egy fiúval. Nem tudom ki ő de nagyon megtetszett. Azt hiszem lehet, még köztünk akár valami ha jobban megismerjük egymást. Izmos jóképű fickó aki kedvemre tudna tenni unalmas éveim alatt és én is megtenném neki. Hát igen ez lenne kis életem ami annyira izgalmas, hogy az már gáz.