Igen megnyugodhatsz. - mosolyodok el haloványan. - Te még fel is szoktál tölteni feltéve, hogy nem éppen a "véremet szívod", és próbálsz rávenni valamire erőteljesen. - teszem még hozzá egy vigyorral. A tények azok tények, és a tény az, hogy Chloe általában jó hatással szokott lenni rám, de valamikor tényleg egy kicsit le tud szívni, mint amikor minden áron bulizni vagy piálni akar elrángatni. Ráadásul a mai nap végére biztosan hullafáradt leszek, de ez most olyan program, amit én is szerettem volna, mert szeretnék Chloe-val lenni.
- Biztos vagyok benne, hogy van más is, de én vagyok az egyetlen aki be is meri vallani Neked. - cukkolom egy kicsit a lányt. Tudom, hogy sose fog lekattani a témáról, hogy ilyen vagyok, de valahol mélyen úgy érzem, hogy talán még szereti is ezt bennem.
- Ha nem haragszol meg akkor ezt azért el is várom. - szólok megjátszott komolysággal a szavai hallatán. Kicsit fura belegondolni, hogy mi lenne, ha tényleg beindulna esetleg a karriere. Vajon még akkor is lenne rám ideje vagy egyáltalán még barátok lehetnénk utána? Én bízom benne, hogy így lenne, hisz nehezen tudom elképzelni Chloe-ról, hogy egyik napról a másikra megszakítja velem a kapcsolatot, hacsak nem teszek valamit én is ezért.
- Igen azt én is láttam. - nevetem el magamat halkan. - A legfájdalmasabb az benne, hogy manapság tényleg így van sajnos. - folytatom tovább, de immár lemondóan megcsóválom a fejemet is hozzá. A szomorú tény az, hogy ez tényleg így van. Néha úgy vagyok vele, hogy tényleg megérettünk a tömeges kihalásra, és ehhez nem kell más, minthogy fényes nappal végigsétáljak az utcán és szemügyre vegyem a többi embert magam körül...
- Nem csak a tényeket közlöm veled. - vörösödöm el hirtelen. Azt hiszem, ebből sose fogok kigyógyulni pedig most már aztán tényleg mindent láttam Chloe-ból, amit csak lehetett. - Mindig engem kérdezel, pedig tudod, hogy úgyse tudok dönteni, hisz rajtad minden remekül áll. - mosolygok rá szégyellősen.
- Nahát, hogy én erre nem is gondoltam még. - vonom fel gyanakvóan a szemöldökömet. - Remélem nem ez volt az igazi ok, amiért elhoztál ma ide. - teszem még hozzá, amikor Chloe a rá jellemző 1000 wattos mosollyal felém fordul. Persze sejthettem volna, hogy van valami ilyesmi hátsó szándéka, de még így se tudnék igazán dühös lenni rá emiatt, még ha nem is lelkesedem az elképzelésért.
- Igen az. - mosolyodom el zavartan. - DE te is tudod, hogy a barnák a gyengéim, ráadásul bár nem rétek túlságosan a lányokhoz, de mivel most is egy gyönyörű, csinos lánnyal vásárolok együtt, nem hiszem, hogy túlságosan díjaznának bármilyen ismerkedési kísérletet, hacsak nem túl szabados természetűek. - felelek diadalittas mosollyal az arcomon. - És amúgy sem örülnél, ha bárkivel is "osztoznod" kellene rajtam. - toldom még meg egy lapáttal a mondanivalómat.

- Tény. Márpedig ez ismerve a haragodat keveseknek adatik meg. - mosolyodom el szelíden Chloe szavaira. Na igen tőle az olvasás tényleg elég idegen,a hogy a baráti köre 99%-tól is amennyire én tudom, a maradék 1% pedig legjobb tudomásom szerint én vagyok. Mindig meg is kapom Chloe-tól, hogy a legnagyobb örömömet az olvasásban lelem, ami nem teljesen igaz mivel vele is legalább annyira szeretek időt eltölteni, mint a kedvenc könyveimmel. Arról nem is beszélve, hogy néha kicsit kevesebbet is akadékoskodhatna, mert a "szeretett könyveim" már nemegyszer megmentették az irháját, az egyetemről való eltávolítástól, amikor felbukkant nálam, hogy segítsem ki egy kicsit ebből vagy abból a tárgyból...
- Nos ezzel igazán sikerült megnyugtatnod a gyöngice lelkivilágomat, nagyon hálás vagyok érte. - A kezeimet japán módra összeteszem, és finoman egyenes derékkal meghajlok előtte a "hálám" jeléül. Egy kis bolondozás mindig belefér, ha rólunk van szó. Mindenesetre tudom, hogy nem felejtene el teljesen, ha esetleg beindulna a karrierje, és híres ember vagy mi a szösz lenne belőle. Talán még hálás is lennék, hogy kevesebbszer próbál meg inni ráncigálni, és több időm jut a tanulmányaimra hétvégén is.
- Igen. De én azt hiszem tökéletesen meg vagyok elégedve a nememmel, és amennyire ismerlek te is. Amúgy is elég nehéz lenne téged fiúnak elképzelni. - nevetem el magamat halkan a válaszán. Pedig igazából sírni kellene, hogy ez egyáltalán valakiben felmerülhet, mint lehetőség. Na mindegy. Szabad országban élünk...Ha valaki úgy dönt, hogy inkább a másik ligában játszana akkor lelke rajta.
- Igen, mert mindig teszel róla, hogy elpiruljak. - felelek neki szégyellős hangon, és ha lehet, még jobban elvörösödöm, ahogy megcirógatja az arcomat. Kellemes érzés, amikor ezt csinálja, valahogy mindig valami melegség tölt el ilyenkor.
- Igen. Ez az őszinte véleményem, de nem érzed kicsit egyhangúnak, hogy a véleményem már évek óta változatlan. - mosolyodom el erőtlenül, de kedvesen, ahogy a lányra pillantok.
- Értem. Tehát megint működésbe lépett a Chloe-féle híres kombinatorika, amely rögtönzött párkereső szolgáltatásokat nyújt. - nevetem el magamat halkan. Choe néha tényleg rosszabb tud lenni, mint egy kerítőnő. Persze hálás vagyok, hogy segít, csak néha tényleg kissé zavarba ejtő, hogy szemlátomást a legjobb barátomnak kell nekem lányt halásznia, mert én úgy néz ki képtelen vagyok arra, hogy ez véghez vigyem...
- Akár ez is lehet egy magyarázat, de a tény az, hogy a legutolsó "majdnem-barátnőmet" is képes lettél volna beinvitálni egy édes-hármasba ha szimpatikusnak találok, tehát ha akarnál tudnál rá módot találni, hogy osztozkodj rajtam. - nevetem el magamat ismételten. Persze viccnek szántam a dolgot, és remélem, hogy Chloe is venni fogja még annak ellenére is, hogy arra az estére emlékeztetheti, amire engemet is. De én azt hiszem ezen már túlléptünk szóval akár viccnek is vehetjük ezt. Meg aztán h a lány nem pattant volna meg, akkor ki tudja mi történhetett volna...

Együtt nevetek Chloe-val hisz mi ketten gyakorlatilag mindig ezt csináljuk egymással. Néha kicsit mérgelődöm, hogy mindig talál rajtam valami fogást, de hogyha őszinte akarok lenni, akkor igazából szerintem sokszor már hiányozna is ez nekem hisz körülbelül ez nekünk olyan, mint a barátságunk egyik alapköve. Egyszerűen elképzelhetetlen lenne enélkül a kiegészítés nélkül.
- Azért nem hagyhattam szó nélkül az értékes segítségedet. - kacsintok még rá cinkosan mielőtt felemelkednék a "tiszteletteljes" hajlongó testhelyzetemből. Sok ide ismerjük már egymást tudom, hogy az ilyesmi mindig meg szokta nevettetni. Én pedig szeretem látni, és hallani, amikor nevet, és boldog. Jól eső érzés, hogy ha tudom, hogy ehhez én is hozzáadtam valamit, hogy Ő boldog lehessen. De hát ezért vagyunk barátok nemde?
- Nos nekem már így is a legjobb barátnőm vagy szóval az én vágyálmom már teljesült, és nincs miért szomorkodnom. - vigyorogtam Chloe válaszára. Nos szerencsére gy néz ki, hogy egyikünknek sem kell attól tartania, hogy a másik hirtelen nem-váltásra szánná el magát. Én valahogy sose tudnám megszokni a magam részéről, de ez én vagyok természetesen.
- Tudom, ahogy én sem akarok soha szándékosan elvörösödni, vagy átváltani szégyellős üzemmódba. - mosolyodom el szelíden. Tisztában vagyok Chloe adottságaival, de valahogy még így is képes mindig zavarba hozni hiába láttam belőle már mindent, amit egy férfi láthat egy nőből.
- Majd légy szíves szólj, ha találtál bárhol is ilyen férfit. - nevetem el magamat halkan a lány válaszára. - Mert ebben a dimenzióban nem fog menni. - intek felé figyelmeztetően az ujjammal. - nos igazából valószínűleg biztos találna olyat, aki kritikusabb lenne vele, mint én, de azok általában azok a tuskók, akik mindenkinél tökéletesebbnek hiszik magukat, úgyhogy valószínűleg nem lenne hosszú életű az a vásárlás, Chloe természetét ismerve.
- Jajj Chloe. - temetem egy pillanatra a kezeimbe az arcomat. - Hagyjuk szerintem ezt most. Azért vagyunk itt, hogy neked vegyünk ruhákat, nem pedig azért, hogy nekem keressünk barátnőt. - mosolygok rá kedvesen. - Amúgy is arról volt szó, hogy a mai napra csakis a tiéd vagyok. - hívom fel az egyezségünkre a figyelmét. Biztosan működne az ötlete - na jó egyáltalán nem biztosan, de most tényleg nem érzek ehhez nagy affinitást. A mai napomat tényleg inkább vele szeretném eltölteni.
- Ígérem, ha egyszer összeszedek valakit, és úgy érzem majd, hogy lapos vagy nem izgalmas a szexuális életünk, akkor te leszel az első, akit felkeresek. - emelem fel a bal kezemet mintha csak egy esküt tennék. Jó dolog, hogy erről ilyen nyíltan beszélgethetek Chloe-val, hogy őszinte legyek.

Kora reggel van, s már fut, mint ahogy a szokása. Most a közeli Sunset park a kiválasztott helyszín, hogy jól induljon a napja. Lassú tempóban kocog a területen, mikor a távolban megpillant pár csövest, akik borogatják ki a kihelyezett kukákat, hogy találjanak benne némi élelmet. Mint a rend őre nem tud elsiklani e tény fölött, így arra veszi az irányt. A csövesek észreveszik, hogy kifejezetten felé indul egy személy, így a gyors elszelelést választják. Utánuk sprintel, azonban egy beláthatatlan helyen valami váratlan történik vele. Valakinek nekimegy izomból, s mivel van benne kiló így nem biztos, hogy az a illető a talpán marad. Lardon körülnéz, azonban szem elől téveszti a kiszemelt csövest. Káromkodik magában egyet, miközben elhúzza a szája szélét. Tekintete ezután maga elé néz, mikor meglátja azt, akinek nekifutott.
- Bocsáss meg! Nem volt szándékos, én a csövest akartam elkapni. – magyarázza el a helyzetet, miközben pillantásával megvizsgálja a nőt.
- Esetleg kárpótolhatlak valamivel? – érdeklődik a vad külsejű amazonnál, de ítéli el elsőre. Nem szokása, hiszen az embert a tetteik határozzák meg. Végezetül úgy dönt, hogy kivárja a másik válaszát, s csak azután tér vissza a futáshoz. Meg kell győződnie arról, hogy nem sérült meg súlyosan az ütközéskor.

Mikor a másik feláll, akkor tudja igazán megnézni, hogy milyen súlyos sérüléseket okozott neki. Látja a horzsolást, sőt a vére szintén kiserkent. Mivel bocsánatot kért már először, így tovább lép. Gyors gondolkozás után a legközelebbi dohányárusra gondol.
- Gyere sétáljunk egyet és megkapod a szálad. – hangzik a válasz tőle, s ha a másiknak nincs ellenére a dolog, akkor a közeli dohányoshoz viszi. Itt aztán minőségű márkák találhatóak, természetesen aranyáron. Rámutat a kezével azokra, aztán így szól a társaságához.
- Válassz egyet! – mondja felé, s ha sikerül döntenie, akkor az árustól megveszi azt a márkát, legyen az a legdrágább. Van Lardonnál pénz, azonban ő cseppet sem dohányszik. Ő rendszeres sportolásnak a híve. Mikor kezébe kapja a doboz cigit és az öngyújtót, akkor mindkettőt átnyújtja a vad nőnek, hogy a dühös magatartásból visszavegyen.
- Tessé, itt a szál cigid. – ejti ki a szavakat a nő felé, miközben Lardon ránéz az órájára. Egyelőre nem sietős neki, maximum sokkal tovább dolgozik a munkahelyén. Általában mindig időre megy, s sosem késik, de ha ilyen esetek vannak, akkor fennáll a kockázata. A mobiltelefonját előveszi, s betelefonál a munkahelyére, hogy picit késik. Elpakolja a mobilt, s várja a nő reakcióját, hogy mit fog tenni ezután? Vagy tovább fog itt neki rimánkodni, hogy mit csinált? A hosszú hallgatást végül a férfi töri meg.
- Még egyszer sajnálom az esetet, s a doboz cigivel és az öngyújtóval kárpótoltalak a téged ért veszteség miatt. Ugyan a sérülésed ott van, de ha szeretnéd, akkor az otthonomban elláthatom azt is. Ám nekem menni kell dolgozni. – magyarázza el a társaságának, miközben elmélkedik magában. Bemutatkozni nem szándékozik a másiknak, mert nem hinné, hogy többször látná.

Ah, hosszú nap volt, tele hogyan ne szexelj előadással, kár, hogy az ember felnőve a felét nem tartja be, aa mondjuk a használt óvszert részét, a többi az megvan, pontosabban azt már nem oktatják, de jól lehet rögtönözni, mondjuk a szertárban, vagy bárhol a lakáson belül, amit elég jól kitudunk használni alkalomadtán, ledobva a kulcsaimat a pultra hajolok le Daisy-hez, tudom, tudom, ne csak a nőkkel foglalkozzak, hanem veled is. De úgy elég nehéz, ha folyton eszembe vésik mit fogok elszalasztani akárhányszor is húzzák el előttem az átitatott mézes madzagot és akármennyiszer kapok utána. Ezt már megtanulhattam volna, nem igaz kislány?
Ledobtam a táskám, adtam vizet Daisy-nek, rohadt meleg van, és elmentem zuhanyozni, hogy aztán vele a parkban sétálva még egyszer csurom víz legyek, átöltöztem farmerre és egyszerű pólóra, majd nekiláttam az elmúlt napok eltakarításának, egész házias vagyok, azt hiszem, nem mintha lenne más választásom, mi van, ne nézzél így, te csak felforgatni tudod a házat.
Estefelére járt már mire lementünk a parkba, miután az összes kölyök körbeszeretgette és jaj, de cuki, több anyuka is a pokolba kívánt az "én is akarok" meg "had legyen nekem is" hisztivel meg is tudtunk tenni ötven méternél többet. Úgy látom valami filmet fognak vetíteni...
- Oké, akkor ide most nem kéne bemenni, túl jó dolgod lenne. Gyere szépen, gyere. Most komolyan? Olyan vagy, mint egy rossz szajha, simiztek már eleget, nem? Na indulás. - Vontam össze szemöldököm szigorúan, majd próbáltam megkerülni a tömeget, nem figyeltem, hogy ma lesz valami, más különben nem ide jöttünk volna le, de ez esik a legközelebb. Alig egy másodpercre álltam és kalandoztam el, neki máris sikerült fürgén kicsusszannia a kezeim közül és a pórázát húzva a földön iramodott meg egy irányba, én meg utána.
- Daisy, Daisy, állj már meg, nem szabad, rossz vagy! - Futottam utána, látott valamit? hová a fenébe mész? Azt látom, hogy kis híján felborított valakit a plédjén és már fogtam a fejem, bántani nem fogja, legfeljebb agyonra nyalni, ha az bűnténynek számít egy kutyánál, már épp kezdtem volna szabadkozni, amikor közelebb értem és megértettem mit vagy inkább kit látott meg Daisy és rohant hozzá olyan hirtelen.
- Alexis, szia... öhmm, bocsi a ledöntését, be van pörögve, hogy emberek között lehet. - És mindenki szereti, mondom én, mint egy rossz ribancot.

- Háát, nem tudom, hogy mennyire bírnánk vele a film alatt, nem az a nyugodt természet, amikor ennyien vannak. - Az, amikor hirtelen túl sok az inger, és játsszál velem és szeress és simizz, és most miért álltunk meg, sétálunk, végre sétálunk, menjünk már, hajlamos túlpörögni, miután sokat van egyedül.
- De Próbáljuk meg, akkor addig te itt maradsz nagylány. Alexis-sel. - Guggoltam le hozzá fültövét simogatva. - Igen, igen, te, maradsz! - Emeltem fel mutatóujjam fegyelmező jelleggel, nem kell mindenkit ledönteni, bár ezt ügyesen megcsináltad.
- Hozok valami kaját a filmhez, meg vizet Daisynek. - Ha jól láttam lehet itt kapni popcornt meg meg egyéb nasit. Felálltam majd megindultam az árus standok felé, pazar, hogy ez mindenkinek most jutott eszébe, Alexék felé kukkoltam, hogy jól viselkedik e a rosszcsontja, bár a legrosszabb, ami történhet, hogy valaki kómába szeretgeti, egy nagy adag kukorica, tökmag, földimogyoró és mentes víz, szerintem elég lesz, útban voltam vissza, amikor egy pasast pillantottam meg velük, épp Aleyisnek magyarázott hevesen, miközben Daisy-t próbálta simogatni, öreg trükk a vedd le a nőt a kutyával és bár még mindig beválik, most nem fog, élesen füttyentek és csórikámat faképnél hagyva szalad hozzám. Bocs öregem, de Ő az én kutyám, ott pedig az én nőm ül, te pedig útban vagy.
- Örvendek, ismeritek egymást? - Költi kérdés volt, így kevésbé tűnök majd bunkónak, ha előbb udvarias voltam, tudod mit? Mégis csak tűnjek bunkónak.
- Hoztam nasit, ömm elnézést, de néznénk a filmet, a helyemen ülsz. - Húztam el a számat egy enyhe fintorral, ha eddig nem lett volna elég egyértelmű, így vigyáztál te rá, haszontalan jószágnak, ne nézz ilyen bambán.
- Gyere igyál. - Pakoltam le a plédre, majd megitattam Daisy-t, volt séta, szeretgetés, inni is kapott, talán nyugi lesz egy kicsit, elindult a film és még néhány percig nyöszörgött, kereste a helyét és kénytelenkedett, mire végre bealudd a lábunknál.

Aha, hát szerintem nem csak Daisy, valamikor bazi régen ezt én is elsütöttem, de nem gondoltam, hogy az ősrégi csajozós dumák velünk együtt öregszenek, főleg, hogy még idősebb is lehetek, jócskán, hát bocs öcsi, de a kutya is az enyém és a nő is foglalt, van ilyen.
- Amikor csak kell, tartozom. - Hányszor is jártam meg a kórházat az utóbbi időben, épp elég sokszor, többször talán, mint egész életem során és még soha nem is voltam annyira szarul, talán csak Emma után, de Ő legalább él, a valamikori legjobb cimborámmal boldogan, hát ilyen is van.
Elvettem a poharat, majd csendben koccintottunk, bár azért mindenki pusmogott valamiről halkan, lassan kortyolgattam el a bort a filmet nézve, de elültem magam és lehetne ezt kényelmesebben is, nem? Letettem a poharat félre, hogy ne lökjem fel, bár már üres, és szépen lejjebb csúszva bevackoltam magam Alexis ölébe, igen, sokkal kényelmesebb, a filmet is látom, tökély. Elmerülve gondolataimba és a filmbe kezdtem el simogatni combját csak úgy finoman cirógatva bársonyos bőrét, ha már ennyire rövid is tud lenni ez a nadrág, hanyatt fordulva pislogok fel zöld szemeibe, megy a film, tudom, de ezek is szépek, nem válthatnék jegyet inkább rájuk?
- Én is kérek kukoricát. - Túl jó nézni, ezt most direkt csinálod? Oké, akkor én is kérek és befogom, ígérem, addig amíg eszem és tele a szám kukoricával. Nem tehetek róla, talán hasonlítók Daisy-re, én is sokat vagyok egyedül és nyugtalan vagyok, amikor valaki végre foglalkozik velem, csak rám nem néztek volna olyan édesen mosolyogva, ha leteperem Alexist a park közepén, mohón kapok utána és harapom meg véletlenül az ujját is, amikor halkan morogni, majd kuncogni kezdek, bocsi, rossz vagyok. Mocorogni kezdek az ölében, nyújtózom kicsit, majd ismét befogja a számat, hé, na ez már tetszik. Kapok édes ajkai után, miközben ügyesen veszem el tőle a falat nasimat.

A makrancos hölgy, Shakespeare, a megannyi feldolgozás közül ez a legjobb, de a régieket kevesen ismerik már, mindenki az újabb és újabb feldolgozásokat bújja, amiben minden író és rendező kiragad valamit, ami számára izgalmas és köré épít valamit, valami egészen mást, nem értem miért nem lehet csak úgy annyiban hagyni mindent a maga pompájában, Shakespeare sem születik újra.
Kellemes film és végigtudom ülni sokszor, de most nem, most kérek még kukoricát és ha így kapom, akkor kifogok gurulni a parkból, csak adj még. Csalódottan szomorú nagy szemekkel konstatáltam, hogy viselkedésre intettek, így visszafúrva Alexis combjaihoz, alig-alig, hogy ajkaim nem érintették olykor bőrét néztük tovább a filmet, azon gondolkodtam, hogy meg kéne nézni újra színházban is, vajon adhatják még? A diákjaimnak se ártana némi kulturálódás a mozi helyett, egyesekre igen erősen ráférne, de most nem emiatt jutott eszembe főként, de miután hat órán keresztül tartottunk szexuális felvilágosítást a kölyköknek, aminek mi felnőtt fejjel az összes pontját megszegtük már közösen, elmehetnénk randizni egyszer, valamikor.
De most már hősiesen álltam a kísértést, bőrének illatát és puhaságát, nem bírtam tovább magammal, és finoman érintettem ajkam combjának és csókoltam bele, de nem tudtam abbahagyni így csendben megemelve fejem folytattam és még egyszer, egyre forróbban és mélyebben fúrva magam bőrébe, sóhajaimat is bőrébe engedtem, és nem ért semmit a szép szó, pontosabban, hogy Alexis figyelmeztetésképp markolt bele tincseimbe és kezdte húzni, előbújt a sunyi disznó, nyelvem mohón haladt egészen a nadrágja szegélyéig és a közszemérem sértés is megfordult a fejemben, ha nem lennének itt annyian, gondolkodás nélkül dönteném hanyatt, de így, ahh, most be kell érnem a hölggyel a vásznon, pedig a hajamba kapaszkodás is tetszik, és lennéne rá ötleteim hogyan húzhatná még ennél is erősebben, de akkor nem várnánk meg a film végét, ez pedig nem egy olyan maszlag, ami elöl nem szégyen felpattanni, még ha csak wc-re is kell menni.

Akkor mégsem jár bünti a reggeli pimaszkodásért, bár több volt az annál, de azt hittem most a kezemre fog csapni, hogy voltam ma már épp eleget rossz, viselkedjek, de nem tudok, aminek a legfőbb oka, hogy nem is igazán akarok, voltam jó, sokáig, sok-sok évig, engedtem, adtam és még többet még tovább, de ma már túl sok az, ha cserébe annyit vársz, hogy tartsanak ki melletted, a normális könnyű élet mára már elcsépeltté válhatott és azok akik még hisznek benne megrekedhettek valahol velem együtt. Most nem akarok kérni, semmire sem vágyom, csak erre így, ilyen egyszerűen, nem akarok már azon töprengeni hogyan működne az életem, csak élvezni akarom, egy kicsit boldognak lenni benne. Alexis ébresztett rá, hogy nem csak ellökni lehet és érdemes valakit, hát a többszöri próbálkozásom után inkább megragadtam hátha jó lesz alapon és hát nem erre számítottam, de még itt van és most ez egyszer nem érdekelnek a körülmények. Meglátjuk mi lesz. Ajkaim megálltak és egy helyben maradtak bőrén, ahogy szavai eljutottak hozzám, még egy csókot nyomtam bele, majd jó fiú voltam és abbahagytam, kényelembe helyezve magam ölében néztük végig a filmet, majd nyújtózkodva fordultam a hátamra és néztem fel rá, ajkaim sunyi félmosolyra húzódtak.
- Akkor mehetünk? - Kényelmesebb és melegebb helyről aligha nézhettem volna a filmet, de tudnék jobb testhelyzeteket is, szóval még mindig foglalt. Halkan felmordulva emeltem fel a fejem róla és keltem fel, hogy egyáltalában haladni tudjunk bárhova is, persze a nagylány is egyből felemelte a buksiját, ahogy megemeltük a plédet alatta. Akkor még nem megyünk haza, majd keresünk neked gy jó helyet Alexisnál. Jó kis mozi volt. Megismételhetnénk. Én szinte bármit hajlandó vagyok végignézni az ölében fekve, legfeljebb néha elfordítom a fejem kicsit, de hé, ne engem hibáztass, amikor a csupasz, meleg és puha bőrödön fekszem. És ha már itt tartunk, indulhatnánk?