Szomorúan húztam el számat, bár akkor szerintem ez sem fog beválni, de azért volt benne némi őszinteség. Mert legbelül kicsit azért csalódtam ugyan akkor fel is voltam háborodva. Mi az hogy nem működik? Működnie kell! Eddig még mindenkinél működött!
Hát ezt nem hiszem el! De most valahogy kibírom, hogy erre ne kérdezzek rá és most ahogy ne térjünk ki rá külön. Egyébként pedig van is egy olyan érzésem, hogy nem kimondottan tetszene az, amit hallanom kéne. Na azok a dolgok mindig így kezdődnek!
Látom ma nem csak én vagyok harapós kedvemben. Ám legyen. Nem bírtam ki és elmosolyodtam amint érzem, hogy ő is felvette a taktikámat és az ajkamba harapott. Ilyenkor nagyon is tudok örülni annak, hogy én vagyok felül. Így nem kell még külön felülre küzdenem magam. De van egy olyan érzésem, hogy hagyná... Mint általában a többség. Mert hiába is leplezik, azért az nyilvánvaló, hogy hagyják magukat. Mert ha már annyira nem szeretnék, hogy egy nő maradjon felül, akkor biztosan nem kellene túl nagy erőfeszítéseket tenniük azért, hogy alul maradjunk.
Nem tehetek róla. Olykor szeretek irányítani és úgy fest, hogy ez is most egy ilyen helyzet. Ami még könnyen módosulhat, de addig is kihasználom a játszóterem.
Sejtelmesen elmosolyodtam amint éreztem, hogy keze újabb felfedező útra indult feltehetően annak reményében, hogy mi előbb lebűvölje rólam a törölközőt és azt hiszem pillantok alatt megtalálta amit keresett. Ez van amikor tudod, hogy mit hol keress. Nem fogom megkönnyíteni a dolgát, de amíg ő elvan ezzel addig én is támadást indítok a nyaka ellen, csak én a másik oldalról támadok és nem sokáig tudom megállni csak a csókolgatásával és igen hamar harapdálni kezdem!

Ért már egy néhány meglepetés a mai este folyamán, de erre azért mégse gondoltam. Igazából persze nem vagyok sértett félig-meddig rá is játszottam csak most mégis olyan újnak tűnik ez a helyzet és nem tudok rájönni, hogy mitől. Nem értem és ez igen csak bosszantó egy tény a számmora, amit szeretnék már nem tudomásul venni és ha lehet és hacsak néhány órára is, de elfelejteni. Megfeledkezni róla. Azután mi lesz? Többnyire semmi, de gondolom kettőnk között ez sem fog szokványosan történni.
Hát hogy úgy mondjam azoktól a férfiaktól,akikkel eddig doglom volt azt tanultam, hogy legyek lényegre törő na és persze legyen merszem. Nos, azt hiszem én megtanultam a leckét. Legalább is azt hittem. Most viszont nagyon úgy tűnik,hogy még mindig akad benne némi kivetnivaló. Eleinte azt hittem tudom mit akar, hiszen ez egyértelmű volt. Arról viszont fogalmam sincs, hogy mégis mivel sikerült kiérdemelem ennyi odafigyelést. Jól esik persze meg minden, de akkor se nagyon tudom hová tenni a dolgot... Őszintén bevallom erre valahogy nincs elég merszem rákérdezni, mert van egy olyan érzésem, hogy túl sok minden rejlik a kérdés és a válasz mögött. Engem pedig szimplán csak az zavar, hogy valamire nem találom a magyarázatot, de ezt még én se ismerném be saját magamnak.
Kezemmel még gyorsan a törölköző után kapok majd én magam is felülök és egy újabb játékra invitálom. Nem adom ám olyan könnyen... Én is kérek valamit cserébe. Játékosan kezdem el takargatni magam a törölközővel, de már koránt sem annyira mint az eddigiek során. Vagy itt vagy ott, de egy kicsivel mindig átléptem az illendőség határait és hupsz... A törölköző ismételten a helyére csusszant és volt nincs. Hiába is szeretné... Bármennyire is szeretné... Kell? Vegye csak el...!

Azt már látom, hogy nem vele fogom megvitatni az életem nagy problémáit és kérdéseit valamint nem hinném, hogy pont az ő vállán fogom kisírni a gondjaimat. Ez van. Minden férfi egy érzéketlen tuskó kivétel ha a szexről van szó. De egyébként... Nekik mindig minden mindegy. Na igen, ezzel valósággal az őrületbe lehet kergetni. Mert hát hiába mondják, szerintem még a bolondak vagy a kurvának sem mindegy, csak hát rá fogják, mert kit érdekel, hogy ő mit akarnak. Na de mivel én tudtom szerint egyik kategóriába sem lógok bele így nekem nem mindegy. ez az egyik dolog. A másik... Ha egy férfi van enyhén szólván is pocsék napja ő a sárga föld alá ihatja magát ha úgy tartja kedve és annyi nővel amennyivel kedve tartja... De ha egy nő teszi ezt, ő már egyből ribanc. Ugyan akkor meg tartsuk csak meg magunknak a gondjainkat mert úgysem érdekel senkit. Egy pasit aztán a legkevésbé. Szóval nem ért igazán sem meglepetés, sem csalódás. Így értelme sincs ezen tovább agyalni.
Na tudtam én, hogy értékelni fogja az ötletemet, de ez így már megint csak nem túl fair, de mondhatni hogy ehhez már hozzászoktam és nem csak az ő jóvoltából. De most már én is tudom mit kell tennem ha tisztességtelen játékot akarok űzni vele. De azt későbbre tartogatnám.
Ahogy ismét nyakamt6 kezdte el csókolgatni kezem úgy engedte el a törölközőt, de most már valahogy ez sem tud érdekelni. De az továbbra is kettőnk között van, mivel magához szorított amikor felült így nem tudott lehullani a lepel továbbra sem. De gondolom ő majd ezt is gyorsan orvosolni fogja.

Egy idő után az ember már pontosan tudja és érzi, hogy mi miért történik, hogy miért akkor és ott ahol és hogy éppen úgy ahogy... Nem bonyolult. Egy férfi vagy érzésből csókol meg vagy azért, hogy végre elhallgattasson - esetünkben nem hinném, hogy erről lenne szó - vagy azért mert akar valamit méghozzá nagyon és szükségeltetik hozzá némi figyelemelterelés. Egész egyszerű. Na már most én a harmadikra voksolnék. Ügyes!
Jó ideje egyértelmű már a számomra, hogy ez a játék valamit valamiért alapon működik, de még mindig nem érzem úgy, hogy fair lenne... Nem mintha volna más választásom és nincs itt semmiféle probléma. Én szavak nélkül is kifejezett jól megtudom értetni magam, persze az eredmény az mindig kétes, de az akarat megvan méghozzá nem is kicsit.
Csók közben kezeim a vállára csúsztak úgy engedtem bele ismét körmeimet bőrébe majd húztam végig a karján majd vissza fel. Persze jobban is menne, de nem csak úgy. El is kell azt érni. Fejemet kissé hátra döntve élveztem érzéki csókjait. Annyira tudom szeretni és utálni is egyben, hogy mindenki olyan könnyedén talál rá a gyenge pontjaimra. Tudom, hogy könnyű és hogy többségében ez mindig beválik, de nekem valahogy mindig a neheze jut. Persze szeretem a kihívásokat és viszonylag most könnyen is ment, de nem lesz ez mindig így. Viszont ezt most nagyon eltaláltuk és épp ezért ki kell használnunk!
Mindkét kezem a mellkasára csúsztattam úgy döntöttem hanyatt majd csókoltam meg ismét miközben egyik kezem a törölközőjével volt elfoglalva, mivel ez kétségtelenül az én feladatom lesz és én rám vár... Hát már nem kell sokáig. Viszonylag gyorsan ráakadtam arra, hogy hová volt betűrve a törölköző és gondoskodtam róla, hogy most már ne zavarhasson kettőnket. Nem fektettem rá túl nagy hangsúlyt egyszerűen csak kihúztam kettőnk közül majd elengedtem. Ennyi... Volt nincs.

+ 18

Minek is áltatnám magam?! Tény, hogy a legjobban az ember mindig saját magának tud hazudni, csak épp értelme nincsen. Egyébként sem szokásom nagyban ferdíteni a dolgokon, mert tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy bármikor fordulhat a kocka és az bizony eléggé kellemetlen szituáció tudna lenni.
Én is akartam és ő is akarta. Ennyi volna a képlet. Nincs ezen mit túlbonyolítani. Nem mellékesen pedig nem vagyunk már kamaszok és aminek a legjobban tudok örülni, hogy senkinek sem tartozok beszámolóval a tetteimről csakis magamnak és lássuk csak... Hm, igen. Én nagyon is eltudok számolni magammal. Legalább is én úgy tartom, hogy az ember semmit se bánjon meg, ami egy kicsit jó volt. Ellene úgy sem tud tenni, akkor meg már ne marcangolja önmagát. Felesleges és energiapazarlás. Annyi minden volna, amit bánhatnék, de nem teszem. Mire mennék vele? Megtörtént... Akkor úgy láttam jónak most pedig így látom jónak! Rém egyszerű!
Hmmm, ez viszont most nem volt túl jó ötlet. Nem igazán szeretem mikor valaki a hajammal kíván játszani, arra különösen allergiás tudok lenni. De gyorsan túltettem ezen az aprócska problémán és inkább a kezembe vettem az irányítást... Már megint. Igen, azt már látom, hogy valaki különösen szereti hacsak kényeztetik és neki semmit sem kell tennie csak élvezni a kialakult helyzetet. De sebaj. Eljön még az én időm is. Ha nem akar hát majd én segítek neki!
Bátran merem állítani, hogy ez a módszer lassan de biztosan elbukik majd... és ez már nem is igazán csak a "figyelemelterelésről" szól. Sokkal inkább arról, hogy ideje belátni, hogy bizony ő sem ír már magával. Ami pedig engem illet olyan szépen és lényegre törően kifejtette már a legelején, hogy látja rajtam, hogy akarom és kívánom és mi tagadás, igaza volt. Nem is próbálom meg leplezni és ha már itt tartunk az eredmény szemmel láthatóan és tapinthatóan kimagasló. Gondolkodás nélkül estem ismét ajkainak majd egyik kezem némi úrmutatással elkalandozott. Úgy is mondhatnám, hogy felettébb lényegre törőek akartunk lenni. Egy pillanatra sem szakadtam el ajkaitól ... Majd egy viszonylag lassú, de határozott mozdulattal csusszantam rá férfiasságára. Hangos nyögések szakadtak ki belőlem, amint teljes nagyságában magamban éreztem. Lassan kezdtem el mozgatni csípőmet rajta ha már ennyire odafigyelünk a részletekre... Én azért továbbra is hódoltam a művészetnek és folytattam hadjáratomat felsőtestén körmeimmel, csak hogy már egyáltalán nem voltam szívbajos és szépen belé engedtem azokat. Na ennek már nyoma marad, szóval panaszra oka nem lehet...! Maradandó emléket őriz majd rólam egy ideig.

Tény, hogy sosem voltam egy szentecske szende kislány, sokkal inkább mondanám úgy, hogy álszent, de az még mindig jobban áll, mint a buta kislány szerepe. Igaz, hogy vannak dolgok, amikről jobb nem tudni, ezt nem is vitatom. Viszont olyan dolgok is vannak, amikről kár volna nem tudomást szerezni. Azt tartják, hogy amit az ember nem tud, az nem is tud fájni neki… Nos, én ezt nem így gondolom.
Nincsenek nagy elvárásaim másokkal szemben. Szerintem mindenki döntse csak el magában szépen, hogy mit akar, aztán úgy szintén csak, hogy tesz is azért valamit vagy sem. De én nem könyörgöm semmiért sem. Általában tudom, hogy mit akarok és azért idővel ugyan ezt levehető a másikról pozitív vagy negatív irányba, esetünkben pozitív. Nem tartom szokásomnak a jó szerencsét várni. Sokkal inkább szeretek valamit tenni is azért, hogy az a valami megtörténjen. Szeretem elejét venni a dolgoknak és kiérdemelni azokat. Bár azt kell, hogy mondjam ezzel sem mindenki van így.
Ez úttal sem fogom visszafogni magam, ha már így megadtuk a módját a dolognak, akkor ez maradjon is így. Engedem, hogy akkor már elragadjon a hév. Ilyenkor többnyire ugye nem tudni mikor elég. Nos, ez most velem is így van. Ez az a pillanat amikor mindent akarunk akkor és azonnal. Azt hiszem én már így türelmesebb voltam az átlagnál és engedtem, hogy minden úgy legyen ahogy azt ő akarja. Pedig az esetek többségében ez fordítva szokott lenni, de hát még annyi mindenre sor kerülhet. Ha csak egy sima menetről lenne szó azt már régen lezavartuk volna és nem vacakoltunk volna ennyit a részletekkel. Ami bevallom mindenek ellenére nagyon is meglepő volt. Persze tetszett meg minden csak úgy nem tudtam hová tenni a dolgot viszont nagyon érdekelne, hogy mivel sikerült kiérdemelnem mindezt. De úgy hiszem nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy ezt kiderítsem, legalább is szavak formájában egész biztosan nem… és ha már annyira beszédes kedvemben volnék jelen helyzetben, akkor azt még a hülye is tudja, hogy nem az igazi.
Érezhetően amit adok azt kapok, de jobb ha tudja és gondolom látta már, hogy nekem jóval hosszabbak a körmeim és szeretem is őket használni. Ez úttal az oldalába mélyesztem őket miközben én intenzívebb mozgásba kezdek csípőmmel. Mondjon ki mit akar az én szemembe a szex is egy fajta művészet, hiszen egy árva szó nélkül a máik tudtára adom, hogy mit érzek és hogy mit akarok és akkor működik csak igazán ha ez visszafelé is érvényesül. Nem kell hozzá semmit tenned csak engedni a csábításnak…
Hozzá simulva tapadok ismét ajkaira ám ez sem tartott sokáig. Mondom én, hogy nem túl fair játékos, de mégis tetszik benne. Olyan… nagyon nem kiszámítható és nekem pontosan ez kell. Egy bizonyos pontig persze. Nincs az a berögződésem, hogy nekem mindig mindenről tudnom kell és hogy én mindig tudni akarom pontosan, hogy a következő percben mi fog történni. Nem terveztem meg az életemet, ahogyan azt sem, hogy most itt vagyok és mégis…
Felszisszenek amint már nyakamat kezdi el elég intenzíven harapdálni és azt hiszem sikerült is már összeszednem néhány lila foltocskát. Annyira nagyon utálom a sálakat, de az elkövetkező napokban igen jó viszonyt fogunk ápolni vele úgy vélem. Viszont nagyon is tetszik a dolog, hiszen ez nálam annyit tesz, hogy ha már ő így belemerült a dologba, akkor bizony nekem is szabad és biztosra veheti, hogy alkalomadtán nem fogok habozni.
Én megmondtam! Kapva kaptam az alkalmon és ez úttal a nyelvét haraptam meg. Ha lehetőségem volna rá most biztos kegyetlenül elégedetten mosolyognék, de az érzés attól még megvan.

Nem állítom, hogy nem mert igen is jól feltudom magam találni a különféle helyzetekben. Ebből általában nem csinálok ügyet és nem is csapom ki a hisztit, hogy miért éppen úgy van ahogy, aminek ő kimondottan őrül is azt hiszem. Ami egyszer megtörtént azon már nem tudunk változtatni, de ettől függetlenül még az előnyünkre fordíthatjuk némi furfanggal. Igaz, hogy jelen helyzetben azt tehettem, amit csak akartam, de én mégis jobban szeretek lentről tornázni magam felfelé.
Mondhatni vártam már azt a pillanatot amikor is fordul a kocka, így tehát ez nem volt akkora meglepetés, de attól még nagyon is örülök neki. Szeretem a változatosságot. Nem szeretem amikor valami olyan monoton és kiszámítható, amikor mindig tudom, hogy mi fog történni. Abban mi az izgalmas? Nos, ez a veszély nálunk nem áll fenn. Mégis van, hogy azt érzem valósággal kitervel ellenem minden, de gondolom ez is csak úgy jön. Csak úgy mint nálam. Merő szórakozásból... és amolyan miért is ne alapon.
Nem azt mondom, hogy betegesen ragaszkodom a kiszolgáltatott helyzetekhez, inkább csak hogy szeretem a kihívásokat és nem riadok vissza egy könnyen.

Azt hiszem mondhatom azt, hogy pontosan tudtam, hogy nem egyedül fogok távozni a Bárból. Leszámítva, hogy legutóbb rendőri kíséretem is volt hazáig. Senki se kérdezze, hogy volt merszem hozzá... Valószínűleg úgy, hogy fogalmam nem volt róla, hogy rendőr. De azért én sem mellékes, hogy az este végére megváltoztak a dolgok és nekem kellett hazakísérem a biztos urat, mert egy kissé felöntött a garatra. Vicces volt egymásra támaszkodva hazamászni. Én jobbra húztam ő pedig balra. A reggelről meg már ne is beszéljünk. Nem tudom mi volt a kevesebb... A ruha ami rajtam volt vagy az emlékfoszlányok amik még megvoltak, de aztán kettecskén nagy nehezen összeraktuk a képet. Hát az sem volt semmi. Nos, szerintem nálunk többé-kevésbé nyilvánvaló lesz a helyzet még csak tükör sem kell hozzá, az mind mellékes. Elég lesz majd érezni is a történteket.

Miután alulra kerültem rossz kislányhoz méltóan mindkét lábam felhúztam egészen az oldalához, hogy egészen közel érezhessem magamhoz... amennyire az csak lehetséges! Próbáltam halk maradni, de nálam ez fordítva működik. Én szeretem a másik tudtára adni mindenféle módon, hogy nagyon is élvezem amit velem művel és ha ténylegesen csendben vagyok, akkor ott valami nem oké. Eleinte csak halkan sóhajtoztam és nyögdécseltem majd egyre hangosabban. Nem úgy tűnik mint akit zavarna, de ha mégis hát majd csak feltalálja magát és befogja a számat. Legalább is az eddigiek nagyon is arról tanúskodnak, hogy amit ő akar annak akkor is meg úgy is megtalálja a módját, szóval nem aggódom.
Egyik kezemmel a hajába túrtam amint felső testemet kezdte el csókolgatni. Na ez most egy olyan dolog amit én őrületesen szeretek csinálni viszont fordított esetben ki nem bírok állni. Persze mindig akadnak kivételes esetek, de azok köztudottan nagyon ritkák és nem kimondottan díjaznék szex közben. Persze bátor emberkék is vannak mindig, de a többség csak egyszer kísérelte meg a dolgot. Én pedig egyből elvettem a kedvüket attól, hogy a hajamba kapaszkodjanak.
Körmeimmel vállába kapaszkodva húztam közelebb magamhoz - legalább is bízom benne, hogy eléggé ösztönző voltam - majd tapadtam ismét ajkaira. Nem volnék meglepődve ha ezek után arra kérne, hogy szabaduljak meg a hosszú körmeimtől, de én úgy szeretem őket... és még nem végeztem. Mindkét kezem lassacskán a hátára siklik, amit először csak gyengéden kezdek el cirógatni, épp hogy érintem a körmeimmel, de ez persze meg fog változni, tudom.

Ilyesmit is régen állíthattam már bárkiről és bármiről. Csak néhány órája, hogy találkoztunk leszámítva a gyors, lényegre törő és közeli ismeretségünket mostanára... Mindezek ellenére is úgy érzem mintha már jó ideje ismerném. Semmit sem tudok róla jó formán mégis mindenbe beletrafálok. Nem tudom, csak érzem. Ettől persze még éppolyan kiszámíthatatlan és tele van meglepetésekkel, de most nem kizárólag ezekre a dolgokra gondolok. Ha nem például, hogy mégis honnan tudom, hogy mikor mit kell tennem és hogy mit és hogyan szeret? Ezt a helyzetek többségében kitapasztalják a felek bizonytalan idő elteltével, de hát nálunk ilyesmiről szó sincs, hogy idő, hiszen mi még csak órákról beszélhetünk. Számomra kevés olyan dolog van, legalább kevés olyan helyzettel találkoztam amire ne lett volna valamiféle magyarázat, szóval erre is kell lennie csak még nem sikerült belátnom. Most valahogy nem is erre fektetem a hangsúlyt...
Kivételesen kibírom, hogy ne harapjam meg... Még majd a végén azt hiszi és már lassan én is kezdem, hogy valósággal megvesztem. Hol ott nem vagy mégis? Tévképzet vagy sem néha történnek különös dolgok, de én mindegyiket megtudom magyarázni ahogyan ezt is. Egész egyszerűen igaza volt... Nem olyan nehéz belátni. Ellenkezőleg, én nagyon is élvezem a tévedésem.
Tudtam, hogy nem véletlenül diktál még gyorsabb tempót, épp ezért megadtam neki amire annyira vágyott. eleinte éppen hogy csak érintettem körmeimmel a bőrét, ez úttal azonban erőteljesen karmoltam végig hosszanti irányban haladva le majd fel. Könnyen megeshet, hogy egy-két helyen sikerült az eddigieknél is jobban felsértenem a bőrét annyira, hogy eleredjen a vére is. Sebaj, majd erre is lesz gondom. Már persze ha szeretné. Viszont az is elképzelhető, hogy nem. Sokan szeretnek az ilyesmivel villogni. Hát egy biztos... Eszméletlen jó meg minden, de ha lehet inkább nem a lila foltos nyakammal szeretnék kitűnni a tömegből és nem csak a szemmel látható és kézzel tapintható jelekből lehet tudni, hogy valakinek piszkosul jó éjszakája volt!
Érzem, hogy nem bírom már tovább. Testem minden egyes porcikája megfeszült majd hangosan felnyögve adtam át magam az élvezetnek. Szeretem mikor egy férfi pontosan tudja, hogy mi kell egy nőnek és nem csak a saját önös érdekeit helyezi előnybe majd eleget tettél azoknak viszlát. Ez nem így működik. Én gazán nem gonoszságból, de mégsem hagyhatom, hogy bárki más ebben a tévhitben ringassa magát különösen ha nagyon akar valamit és én is akarom. Akkor az úgy már kettő... egy meg egy... Baromi egyszerű a képlet, de mégis akadnak olyanok akik az egynél tovább képtelenek elszámolni és vannak akik a háromig meg sem állnak.
Lábaim erőtlenül engedték el az oldalát... Mostanra már teljesen elveszítettem az időérzékemet, de bármeddig is tartott... Nos, túl rövid ideig ahhoz, hogy ne kívánjon majd idővel ismétlést!

Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi játszódik le a másik elméjében. Őszintén szólva azt sem tudom, hogy nekem mit kellene gondolnom erről az egészről. Szép volt, jó volt, ennyi volt? Mert általában ez a lényeg némi körítéssel, de arra valahogy a legkevésbé sem volnék kíváncsi. Nem igazán tudom milyen szerelmesnek lenni... Azaz egyszer én is belestem már ebbe a csapdába, azóta viszont bármi áron próbálom elkerülni. Anélkül is tudok csalódni és az sem kevésbé fáj. Nem vagyok az a mániákusan, betegesen ragaszkodó típus. Szóval nem tudom még, hogy mit hoz a holnap, de azt az egyet biztosra veheti, hogy nem lesz belőle sem hiszti, sem szappanoperát megszégyenítő dráma. Pedig egyszer úgy kipróbálnám. Ugyan akkor én senkit sem fogok magamhoz láncolni... Tudomásom szerint az még nem bűn ha szeretem élni és élvezni az életet és nem megragadni egy adott ponton. Igen, a bizt6os és a bizonytalan. De a bizonytalan az valahogy mindig olyan csábítóbb és ez az aminek én nem tudok ellenállni. Akkor is, ez legyen a legnagyobb hibám az életemben. Mert döntéseimért egyedül én felelek és senkinek sem tartozom beszámolóval és amíg én nem bánom a történteket addig más se köpjö9n a levesembe. Mert annyira utálom mikor mossák a fejemet és az az én megmondtam, hát attól kiborulok. Utólag mindig mindenki olyan őrületesen okos, hogy az már fáj.
Azt hiszem elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy egyedül is eltudjam dönteni, hogy kivel, mit, hogyan és mikor akarok csinálni.
Nagyon is meglepett azzal, hogy összekulcsolta kezünket. Nem pusztán csak azért, mert nem számítottam rá... Ez nem egy szokványos meglepetés volt. Ilyesmit még senki sem csinált. Legalább is nem volt szokásuk, erősségük az ilyesmi. Az addig természetes volt, hogy az ágy két külön sarkában aludtunk el, de még senki sem fogta a kezemet.
- Szerintem mindketten tudjuk, hogy ezt most miért mondod... - Feleltem halkan felé fordulva. Nem arról van szó, hogy nem hiszek neki vagy nem akarok. Én nagyon is szeretném elhinni, csak még kissé elhamarkodottnak és korainak tartok, amit a legtöbben a szexre fognának. Egy jó menet után... Hát sok mindenre fényt lehet deríteni csak okosan kell csinálni. Azt minden nélkül elhiszem neki, hogy most tényleg örül a jelenlétemnek. Sőt, percekkel ez előtt még odáig voltunk mindketten egymástól, de ez is elmúlik. Ki tudja? Talán néhány óra, még kitisztul a feje és már én sem leszek olyan fontos és elfoglalhatom a helyemet a listán.

- Hát nem pontosan erre gondoltam... - Szerintem inkább nem szeretné hallani, hogy én hogyan látom ezt a helyzetet, szóval maradjunk csak annál a feltételezésnél, hogy igaz. Én pedig majd megpróbálok a későbbiek folyamán nem belekötni, hanem elfogadni és csendben maradni. Én csak nem akarom, hogy olyan dolgok hangozzanak el, amit igazából egyikünk sem gondol komolyan. Egy mert felesleges, ugyan is az már semmin sem változtat és nem is kell szerintem. Kettő, mert nincs értelme. Én ezt tényleg így gondolom és ha ő valami csoda folytán tudna ezen változtatni hát őszinte elismerésem. Volt már ilyen... Egyik sem tartott tovább néhány hétnél csak amíg nem akadt valami érdekesebb. Aztán meg jött a dolog legizgalmasabb része, a magyarázkodás. Na azt imádom. Nincs amelyik verziót ne hallottam volna még, de mindig próbálok izgatottan figyelni különösen ha valami újat hallok.
- Drága, nem attól lesz valami meggyőzőbb vagy igazibb, hogy elviszel valahová, de legyen. A meglepetésekben jó vagy csak ne legyen közel a vízhez... - Mert abból az utóbbi néhány órában eleget kaptam, már kezdek besokallni tőle. Persze volt már szerencsém a szökőkúthoz is fényes nappal és éjszaka egyaránt. Hát nem tudom... Nekem mindenhogy tetszett.
Azt hiszem azt az apróságot elfelejtettem megemlíteni, hogy nagyon is csiklandós tudok lenni. De nálam még ez sem olyan egyhangú. Van akinek megy és van akinek nem. Valaki ha már csak hozzám ér azzal az őrületbe kerget és valaki nyúzhat naphosszat, maximum csak bosszantani tud vele. Viszont most kibírom, hogy ne csináljak semmit. Erőm se lenne nagyon ficánkolni és úgy nem mellékesen csérogni sem akarok. Azon viszont már halkan felnevettem amikor kaptam egy puszit az orromra. Nem tudom. Senki sem szokta puszilgatni az orromat és vicces volt. De inkább nem próbálom meg megfejteni.
- De igen, csak épp innen felkelni nem. - És mivel anélkül nem megoldható így maradok a fenekemen.
- Nem felejtettem ám el... - Nem is fogom egykönnyen. Hogy miért kell velem mindig ezt csinálni? De biztosra veheti, hogy megtalálom a módját idővel, hogy megbosszuljam, már ha engedi. De most valahogy még ahhoz is fáradt vagyok, hogy ezen töprengjek és még csak kérdésekkel sem fogom bombázni. Néha pihenni is kell egy kicsit, hogy aztán újult erővel menjünk egymás idegeire. De ha lesz legközelebb akkor most már kénytelen lesz valami újat kitalálni, mert a medencét több méterről is kerülni fogom főleg ha a közelemben van és ténylegesen nem pancsolni készülünk. Azért azt most már látom rajta ha készül valamire...

- Hát akkor erre most nagyon jól ráéreztünk. - Nem csak erre, de szerintem ebben úgy szintén egyet fogunk érteni és egyre fogunk gondolni még akkor is ha nem tesszük szóvá. Talán jobb is volna, már persze csak ha kibírjuk.
- Hangulatos... Mihez viszonyítva? - Na fiam, helyen vagyunk. Felébredtem. Úgy látszik van amihez soha sem lehetek eléggé fáradt vagy kimerült. De mentségemre szóljon nem én kezdtem és mivel azt mondta, hogy nem szeretné ha mindenre csak helyeselnek, bólogatnék és bájosan mosolyognék így maradnak a kérdések. Még mindig jobb mintha tényleg nem volna véleményem. Mert szerintem csak a bolondnak mindegy, sőt még annak se csak rá fogják amolyan úgy se számít alapon. Igaz, hogy minden helynek megvan az a sajátos kis hangulata meg mindegy, de hát mi most mihez is keresünk alkalmas helyet?
- Hm, így is elfogadható. - Nem mintha cukorból lennék és nem is panaszként, de kezd már víziszonyom lenni. Ha jobban belegondolok tudhattam volna, hogy nem úszom meg szárazon, hiszen sose jön össze. Plusz ha azt nézzük a szökőkút után még mindig jobb. Szóval ennyit a hangulatos helyekről. A park is olyan nyugis volt és hangulatos még a vízsugár közelébe nem kerültem. Az már kevésbé volt nyugodt vagy akár hangulatosnak nevezhető. Szóval én lassan már mindentől irtózom amiből hideg víz jön, mert valahogy mindig többet kapok belőle mint szeretnék. Valahogy sose önszántamból történnek a dolgok.
Nem tudom mégis hová a csodába mennék vizes ruhában, szóval biztosra veheti, hogy tényleg itt fogok maradni még egy ideig a csodára várva. Se nem hibbantam meg, se nem vágyom arra, hogy megfázzak, szóval nem sok más maradt... és szerintem nem is hagyná, hogy csak úgy lelépjek- Főleg ha eszembe jut, hogy a mi előbb hogy ragaszkodott ahhoz, hogy lefürödjek és megszárítkozzam.
- Szólhattál volna... - Emlékeim szerint egyszer sem gyújtott rá, szóval most már ezt is tudom. De tényleg mondhatta volna ha ráakart gyújtani. Nem zavar... és amúgy sem várhatom el mindenkitől, hogy ne gyújtson rá csak azért, mert én nem dohányzom.
- Nem hátrafelé tekingetünk... - Mutattam a kezemmel felfelé a lépcső irányába, hogy előre tessék figyelni és nem hátra. Ha most nagyon akarnám, akkor nem menne ki... Csak ő még ezt nem tudja, de valamit későbbre is kell tartogatni.
Őszintén a legszívesebben megvárnám még visszajön, de ha továbbra is ágyban maradok akkor percek kérdése és elalszom. Komolyan nekem még a törölközőig elnyúlni is messze van... Lustaságom elképesztő méreteket ölt ha nem teszek ellene valamit. Így hát erőt vettem magamon és én is felkeltem. Körém tekertem azt a nem túl sokat takaró törölközőt csak azért, hogy elmondhassam igen is van rajtam valamit, csak épp azt nem tudom, hogy minek. Nem mintha ettől a tudattól az én lelkemnek jobb lenne. Tudom, hogy percekkel ez előtt már mindent láthatott belőlem, de azért nem venném zokon ha mostanra már szárazak volnának a ruháim. Szóval ebben a komoly öltözékben sétáltam - vonszoltam el magam - ki én is az erkélyre. Egy szót se szóltam... Mert fogalmam nem volt mit mondhatnék. Így csak a korlátnak dőlve figyeltem.

- Nem mindegy, hogy a szemeiddel vetkőztetsz le vagy ténylegesen nincs rajtam ruha? Amúgy meg a kávézó is tökéletesen megteszi. - Komolyabb dolgokról. Na jó, abba kéne hagynom. De valahogy ez most olyan új helyzet. Pedig végigjártam már párszor ezt az utat és még mindig tudnak meglepetések érni. Már hozzászoktam, hogy néhány napig minden szép és jó aztán valahol mégis csak kisiklik a dolog. Nem cukkolni szeretném, de tényleg... Na jó, végül is nem tudhatom, hogy mi lesz és hogy mi hogyan alakul amíg meg nem ejtsük azt a beszélgetést. Nem tudom, hogy ez most miben lesz más, de érdekel. Viszont nem akarom azt se, hogy túl nagy feneket kerítsünk ennek az egésznek. Veszíteni valóm amúgy sincs, mert amit lehetett azt már lenyerte rólam.
- De hát még rá sem gyújtottál. Egyébként nem, nem zavar. - Jó, nincs valami kellemes illata, de el lehet viselni. Ezen már biztosan nem fogok problémázni.
- Nem eléggé... - Néztem rá csalódottan majd elmosolyodtam, hogy lássa nem gondoltam komolyan. Mert ha tényleg igazán olyan csábító volnék, akkor nem lett volna képes felkelni és egyedül hagyni. Na jó, persze én se tettem semmit azért, hogy ne menjen, amit már bánok is egy kicsit. De végtére is azután is visszacsábíthatom, hogy elszívta azt a szál cigit, csak azt kell tudjam kivárni.
- Azért most mégis csak sikerül. - Oké, nem akarom, hogy tényleg visszaforduljon. Tudok várni. De így legalább azt is tudom, hogy az egyből nem lesz kettő.
- Gondoltál volna erre akkor amikor a medencébe dobtál. - Most legszívesebben még nyelvet is öltenék rá, de pillanatnyilag nincs nálam a személyim, amivel bizonyíthatnám, hogy elmúltam már öt éves. Az egyetlen bizonyítékot pedig a hálóban hagytuk.
- Viszont felkészülhetsz rá, hogy ha tényleg megfázom addig le sem tudsz majd vakarni magadról még meg nem gyógyulok. Még a reggelit is az ágyba kérem majd... - Próbáltam valamiféle szigorú tekintetet magamra erőltetni, de nem bírtam ki és elnevettem magam.
- Te most megpróbálod befolyásolni a döntésemet? - Ragadtam meg az alkalmat, hogy halkan rákérdezzek amint ajkaink elváltak egymástól majd hozzá hasonlóan én sem vártam meg a választ és ismét megcsókoltam. Ha ezek után még mindig ki tud igazodni rajtam, akkor valamit nagyon tud és jár neki az a belegyezés.
- Tennénk egy romantikus sétát? - Kérdeztem vissza bájosan mosolyogva amolyan kislányos lelkesedéssel. Úgy tizenhét évesen viselkedhettem utoljára így. Rég volt már.. Ideje feleleveníteni milyen is volt még majd a végén tényleg feledésbe merül.

- Még pedig? - Én nem is én lennék ha ezt az alkalmat most elszalasztottam volna és kibírtam volna egy szó nélkül. Muszáj volt rákérdezem, már csak azért is. Nem tudom miért. Mintha már nem ismerném a lehetséges válaszok többségét. Gondolom ha a kezével teszi ugyan azt sokkal célravezetőbb és eredményesebb mintha csak a szemével vetkőztetne. Szinte bármibe lemerném fogadni, hogy bármit is mond ez lesz a lényege. Más használható érv vagy indok nem nagyon jut az eszembe és általában beválnak a sejtelmeim. Hiszen most is itt vagyok és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem sejtettem már az első percektől. Szerintem ő is pontosan tudta, hogy mit akar és azt is hogyan érje el azt, tiszta sor.
- Nos, akkor két lehetőség van: vagy én még nem voltam jelen vagy túl nagy hatással vagy rám... - Hupsz, azt hiszem ezzel most tényleg sikerült elszólnom magam. De én tényleg nem emlékszem rá, hogy rágyújtott volna a jelenlétemben akár egyszer is és tudtom szerint még nem vagyok abban a korban, amitől számítva a szenilitás már megengedett.
- Nem áll szándékomban. - Szóval most már édes is vagyok... Nem hittem volna, hogy ezt ilyen hamar és ilyen rövid idő után hallani fogom tőle. De ha azt nézzünk én is simán ledrágáztam percekkel ez előtt. Szerintem akkor még el sem jutott a tudatomig, hogy mit is mondok, de ettől eltekintve nem akarok ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert szerintem ugyan oda lyukadnánk ki. Idővel ha kell majd úgy is ki fog derülni, hogy ki mit és mennyire gondolt komolyan. Én legalább is ennyi idő után semmi biztosat sem tudnék mondani azt az egyet kivéve, hogy eszméletlenül jó volt vele!
Maximum három perc. Na igen, ezt már hallottam csak én az öt perces változatát ismerem.
Szerintem inkább nem akarja hallani az én véleményem. Különben sem azért mondtam, hogy most ezt boncolgassuk.
- Elhamarkodod a dolgot... - Túlságosan magabiztosan hangzott. Ezt mégsem hagyhatom, így idővel kénytelen leszek majd erre rácáfolni. Addig viszont nagyon is jól teszi ha mindenre fel van készülve amíg velem van. Mert nálam minden percek kérdése...
- Ezt most csak azért mondod mert még ne sikerült kellően felbosszantanom téged. - Igaz, még meg sem próbáltam. De épp ezért tartom elhamarkodott kijelentésnek.
- Na és ennek a melyik része a rossz hír? - Kérdeztem rá gyorsan, mert nagyon is tetszetős az elgondolás. Nem sokan hozták még nekem eddig ágyba a reggelit. Előbb nyavalyogtak a kávéjuk után minthogy az én reggelimmel legyenek elfoglalva.
- Azt várod, hogy ezt most el is higgyem? - Túl sok minden történt már a mai nap izé este izé éjszaka folyamán, hogy én ezt csak így el is tudjam hinni neki. Persze azért erősen próbálkozom.
- Nem, mert neked majd arra is gondod lesz. - Ennyire azért ismerem már, hogy tudjam valamit úgy is ki fog találni. Bármennyire is meglepő még számomra is, de így utólag visszagondolva már azt sem bánom, hogy beledobott a medencébe és a többi...