Elalszom, mire képes válaszolni vagy felfogni azt amit mondok, de így legalább átérzem amit Anthony szokott, amikor ugyanilyen állapotban vagyok. Ez kurva idegesítő és unalmas. De John még ennek ellenére is jófej, sőt, még akkor is jófej lenne, ha verekedni támadna kedve. Mivel tartozik nekem, egy jó darabig jófej is fog maradni.
- Mivel vert át? - Más élete, nyomora, boldogsága nem szokott érdekelni, mert én sem pofázok a sajátomról másoknak, de ez még mindig egy rendhagyó nap. Az ilyen átverős részeknél teljesen természetes, hogy kíváncsi leszek. De ha nem akarja elmondani, túlélem.
- Te is az vagy! - Maga a jelenléte, meg amiket szövegel itt, nem lehet kibírni vigyorgás nélkül. Ő legalább nem szarakszik és lazán tudja venni az életet. Így kell ezt csinálni.
- Legfőképpen pénz kéne, de az gondolom nálad nem igazán burjánzik.. - Nálam se, ez a baj. - Szóval ha legközelebb lesz nálad bagó, vagy anyag, adnod kell belőle. Ja és ha van olyan üzemmódod, amikor tudsz normálisan létezni, elmehetnénk várost nézni. Sok errefelé a csúnya, gonosz ember, akikkel egyedül nehéz szembeszállnom. - Lehet, hogy ez túl sok infó volt neki egyszerre, ezért nem is mondtam többet, vártam hogy feldolgozza az agya hallottakat.

- Jó nagy köcsög lehet. - Aki cuccot nem ad, az faszfej. Anthony akkor is az amikor ad, ő a kivétel. De John jófejebbnek tűnik nála, szóval már megérte idejönnöm. - Igen, a haverod aki segített neked. -
Nem haltam bele abba, hogy az ebédemet megkapta, ha nem fogja viszonozni nem fogok elmenni megkeresni és lemészárolni. Inkább szerzek máshonnan. De ha a haverom marad, akkor ezzel fogom szívni a vérét örökké. Drakula háromezer.
Már kezdtem kétségbeesni, hogy nincs pénz, de amikor említette, hogy tud szerezni, megnyugodtam. Nem meglepő, hogy tud, mert másképpen elég nehéz lenne léteznie is.
- Szupeer! - Lesz pénz, kapok segítséget, tökéletes. Senki se mondja, hogy zsaroltam, ő akarta meghálálni. Büszke vagyok Johnra, pedig alig ismerem. Vagy ehh..máris ismerem? Nemtudom, mindegy.
Ott lettem hagyva, aminek nem értettem az okát, de csak megvontam a vállamat, aztán követtem a srácot.
- Akkor izé..majd találkozunk. - Lehajoltam hozzá, megveregettem a vállát és elindultam a remélt kijárat felé. Ennyi elég mára. Mintha elfelejtettem volna valamit. Félúton megtorpantam, és lassan hátrafordultam.
- Nincs mobilom, de majd lesz valahogy. Ne halj még meg! - Ezt már kiabáltam, és magára hagytam. Annak a valószínűsége, hogy ezen a helyen kívül valaha is találkozni fogunk..háát, nem túl sok, de ne legyünk pesszimisták.