*

A napokban nem volt időm arra, hogy Deannek szóljak, hogy jöjjön a bevételért, meg stb. Jobb dolgom is volt ennél. A lányokat tettem rendbe, volt egy . két ügyfél nálam is. Nem volt rá időm, meg ki is ment a fejemből. Így nem foglalkoztam vele. A pénz biztos helyen van, a hely alakul, szóval nem lesz itt gond. És ezt így gondoltam ma is.
A nap egy részét azzal töltöttem, hogy a lányokat irányítottam, szettem rendbe. Egy némelyik még mindig az utcán érzi magát, pedig ez itt teljesen más. Sokkal jobb. Ráadásul ma még meg is kellett hallgatnom pár kemény legényt, akiket elvileg Dean küldött azért, hogy vigyázzanak a rendre. Ráadásul egyet úgy kellett kidobatnom, mert rámászott a lányokra.
Ezután már csendesebb időszak jött, de estére beindult az élet megint. Aminek örültem. A pénzt folyamatosan elkönyveltem, és elraktam a széfbe. Az egyik lány bejött napközben, és ajánlotta a barátnőjét, aki csak este tudott bejönni, így akkor fogadtam, és az irodába vonultam vele. Hosszas beszélgetés után arra gondoltam kipróbálom, mit tud. Plusz, amúgy is rám fért egy kis feszültség levezetés, így kényelembe helyeztem magamat a székembe, és hátat fordítottam az ajtónak. A lány pedig kis smacizás, tapizás után rögtön a lényegre tért, és a lábam közt térdelt.
Épp kezdett nagyon is tetszeni a dolog, amikor valaki otromba módon berontott épp, amikor nyögtem egyet. Szerencsétlen lány, úgy megijedt , hogy hátra esett a fenekére, és azt se tudta hirtelen mit csináljon.
- B..zd meg Mark, kopoghatnál – csattantam fel , de előtte sóhajtottam egy nagyot.
- Menj ki, holnap reggel gyere be, megbeszéljük a részletek és este már kezdhetsz is - mondtam a lánynak, aki szinte kimenekült az irodából. Addig lehajtottam a szoknyámat, de a blúzomat Dean szeme láttára húztam vissza.
- A pénzed meg van a széfbe, és minden le van könyvelve, és csezd meg magadat – dobtam oda neki a fiókból kivett kulcsot, a széfkódját meg tudja.
- Remélem menni fog magadtól is, és jössz nekem eggyel, amiért elijesztetted szegény lányt. Lemerem fogadni, hogy holnap meg se fog jelenni, pedig jó fogás lenne, és amúgy is kellenek a friss husik , de ezt már cseszhetem. De ha a barátnője is lelép isten bizony felképellek – morogtam, majd félre álltam az asztalhoz, hogy a nagyságos úr oda férjen a széfhez, meg a főkönyvhöz.

Szépen rendbe szedtem magamat, bár a bugyim a szék lábánál maradt, így szépen odariszáltam, amire még rá is játszottam kicsit. Majd miután felvettem bedobtam az egyik fiókba. Ott jó helyen van, főleg, hogy Dean most itt van. Rég láttam már, és inkább bele se gondolok, hogy kivel volt dolga, vagy egyéb. Látom, hogy mérges rám, és legszívesebben már is kiengesztelném, de ennek a beszélgetésnek, megint vita lesz a vége. És ha vita, akkor remélem folytatja azt, amit a lány elkezdett, és vele lehetek. De az is biztos, hogy ebben az esetben bezárom az ajtót, és kirakom a ne zavarj táblát, mert csak ráakarok figyelni, és azt akarom, hogy ő meg csak rám. Bár ez már jelenleg is meg van. Jó lenne egyszer nem vitatkozni, normálisan beszélni, nem neki esni egymásnak, még akkor is, ha a vége az, hogy felrak az asztalra, és elintéz. De már megint mire gondolok? Nekem ezt nem szabad. Gondolnom se szabad arra, hogy mi ketten egyszer tök finoman, és érzelmekkel fekszünk le egymással. Ez nem derülhet ki számára, és nem is akarom magamnak se be ismerni.
- Mi az, hogy mi van? – néztem rá meglepetten.
- Jah, most van beleszólásod, de majd nem egy hete felénk se néztél? – vágtam neki vissza.
- Ne várd, hogy megállítom az üzletet azért, mert te be se tolod ide a seggedet, mert az utcán vagy folyton. Nem fogom hagyni, hogy ki essen a bevétel – kezdtem bele a szép kis magyarázatomba. Azért nem forrón eszik azt a bizonyos kását.
- Bazd meg Dean, jó? Cseszekedj és itt hagylak a francba. Mindent lányt, akit felvettem alaposan kikérdeztem, próba járatot kaptak, vagy magam néztem meg mit tud. Nem fogok egy idióta libát felvenni, akinek nem nézek utána. De rajta cseszd meg, amiért növelem a bevételeidet – mérgesen topogtam, és karba fontam magam előtt a kezemet úgy néztem, hogy mit csinál. És inkább arrébb is mentem mellőle most, pedig legszívesebben bújnék, simulnék. De megint átment köcsögbe, és ilyenkor kiállhatatlan.
- Levezettem a feszültséget, miután az egyik ide küldött embered, majd nem megerőszakolta az egyik lányt. A többiek úgy dobták ki, plusz kipróbáltam mit tud a csaj. Vagy nekem már nem is jár élvezet? Csak szedjem be a pénzedet? - komolyan mindjárt elküldöm a fenébe, vagy én megyek ki az irodából, akármennyire is nem akarok.
- Aha a stílusod mi?- vágtam oda neki flegmán.
- Mi van már?- förmedtem rá a lányra, aki benyitott. Dean szavaira csak morogtam az orrom alatt. Szerencsétlen lány gondolom azt se tudja mi van. De most már biztos, hogy nem fog senki sem megzavarni minket.
- Ezek az újjak?- mutattam az ajtóra, majd néztem , ahogy leül. Azaz én asztalom, és az én székem, ő meg felrakja a lábát. Férfiak…
- A forgalom nő, folyamatosan. Te nem voltál sehol, nekem nem volt időm, hogy szóljak – léptem az asztalhoz, amiről lelöktem a lábát, majd az asztal és Dean közé álltam, és neki dőltem az asztalnak.
- Újakat kellett felvennem. Mindnek van orvosi papírja, rendben vannak. Aki vállalta az a közeli utcáéra is kiment, illetve kezdenek minket megismerni, pár legénybúcsúnk is volt. Ha megnézed a főkönyvet mindent megtalálsz benne, kit mikor vettem fel, mennyiért dolgoznak. Ki mennyi bevételre tesz szert, ki hogyan bírja. Mindent vezetek, úgy, hogy nekem ne hepciáskodj itt- morogtam, majd fogtam magamat és felültem az asztalra, hogy jól láthasson mindent, neki meg oda dobtam a főkönyvet.
- Most már elégedett vagy, vagy húzzak én is a francba, mint az a két lány az előbb – néztem le rá kérdőn, és kicsit széttártam a lábamat. Reméltem, hogy végre abba hagyja a bunkózást, és kicsit enyeleghetek vele, mert látom, hogy van valami baja.
- Mi volt veled amúgy? Nem szoktál így letűnni, és ennyire bunkónak lenni sem- jegyeztem meg neki miközben kiengedtem a hajamat direkt, mert tudtam, hogy úgy szereti.

Pont úgy beszél, mint nem tudnám ezeket a dolgokat. Most tényleg ennyire hülyének néz, vagy ennyire nem bízok meg bennem? Mert, ha mindenért hozzá kell szaladnom, akkor nézhetjük az üzletet, mert nem fog menni.
- Én is azt csinálom, ha nem vetted volna észre, de te is észrevehetnéd,hogy nem rohanhatok mindennel hozzád, mert akkor telik az idő. Az időkiesés pedig pénz kiesést is jelent – próbálom neki elmagyarázni a dolgokat. Hátha felfogná végre, és nem vitatkoznánk folyton ezen, hogy ki is a kakas a szemétdombon. Mert egyértelmű,hogy ő, de nekem annak kell lenni minimális szinten.
- - Árulj el nekem valamit Dean, te ennyire nem bízol meg bennem, vagy ennyire nem kell a pénz, hogy feltartasz a munkámban azzal, hogy mindennel rohanjak hozzád?- néztem rá kíváncsian, és kicsit megbántottnak éreztem magamat, mert ha nem bízok meg bennem, akkor inkább még most elmegyek. Most még valahogy kivitelezni tudok magamnak munkát, és a tőle való elszakadást. Amit még nem tudom, hogy élnék meg, de megtalálnám a módját. Eddig is megtaláltam mindig, most is meg fogom.
- Mert mondjuk nem volt időm szólni, a fiúk meg nem értek utol?- néztem rá megint, és egyre éreztem belül, hogy szükségem van rá, vagy legalább is egy ölelésre most tőle. De ez nem fog megtörténni.
- Frank volt, de már elküldtem. Gondolom, tudod hol találod meg. A lánynak nem lett semmi baja az ijedtségen kívül – tényleg csak szerencséje volt, hogy meghallották a többiek a sikolyát. Nem is értem Franket, eddig nem volt semmi gond vele.
- Jah , kösz hogy nem vagyok csitri. És tudod ez a csitri, ha nem tűnt volna fel legalább 2,3 napja nem voltam nálad, mert folyton itt vagyok, és dolgozom. ÉS köszönöm szépen , de megtalálom magamnak az időt, és az embert az élvezkedésre – azt akartam, hogy aggódjon értem, vagy féltékeny legyen. Azt nem kell tudnia, hogy ez alatt az idő alatt kb itt aludtam az irodába, mert a vacak főkönyvet írtam, számoltam, a lányok ügyes, bajos dolgaival foglalkoztam, és magamra alig volt időm. Lassan a saját régi, visszajáró kuncsaftjaimat is át kell adnom a lányainknak, mert nem tudok velük foglalkozni. Pedig az egyik felér Dean teljesítményéhez valamilyen szinten, de még sem ugyan az. És örülök, hogy jól megy még mindig a színészkedés , mert legszívesebben rá vágtam volna neki most is, hogy dugj meg most azonnal, és minden este. De nem fogom neki ezt mondani.
- Persze, meg kap mindent – morogtam az orrom alatt halkan.
- Tudod ezeknek van nevük is, és a legtöbbet hozzák ki magukból minden nap, és nekik köszönheted azt, hogy napról napra több a bevételed. És most nem is tudom, hogy az a lényeg e, hogy téged nem ismernek, vagy a pénz….De, ha ennyire baj ez, hogy fel se ismernek lehet többet kellene bejárnod, mint az utca lányokkal foglalkozni. És ,ha ennyire gond ez, hogy nem ismernek, akkor majd kirakok egy fényképet rólad, vagy nem is . Tudod mi lesz a legjobb, sorba állítom őket, az újakat is és viheted próbakörre őket. Talán ennyi kefélés után nem leszek ilyen bunkó. Mert komolyan mondom, hogy itt hagyok mindent, ha nem vagy képes bennem megbízni, és bejárni többször, meg ha csak a pénz a lényeg – meg voltam e már bántódva? A válasz egyértelműen igen, és ez a monológom végére ki is érződött, de nem törődtem vele, mert úgy is felállt az asztaltól , és otthagyott, hiába incselkedtem vele. Pedig az előbb még itt ajánlgatta magát.
- Igen, persze nem tartozik rám, ennyire erővel ennek a helynek a vezetése se tartozik rám. A pénz meg mondtam már ott van a széfben, minden. Mindenki annyit kap, és úgy ,ahogy az elején megegyeztünk, se többet se kevesebbet. És ha gondjuk van, arról megtudsz ,mert szólok és akkor te adod nekik oda a pénzt, ahogy szoktad. Én mindent úgy csinálok, ahogy megbeszéltünk, de nem fogom hagyni , hogy idő és pénzkiesés legyen, mert minden dologgal hozzád kell rohannom - mérgesen lemásztam az asztalról, kirántottam a fiókot, és kivettem belőle a bugyimat, amit elkezdtem vissza felvenni.
- Ha végeztél tedd vissza a könyvet, a széfet zár be, kulcsot a fiókba, ahogyan szoktuk, megyek a dologra, mert a végén még ez is gond lesz, hogy itt vitatkozom veled, de neked nincs semmi bajod, ugyebár? – pillantottam rá féloldalasan, majd elindultam az ajtó felé. Csak remélni tudtam,hogy megállít, és nem enged kimenni, mert ha enged, akkor tényleg mindennek vége. Az üzletnek, annak, hogy láthatom, annak, hogy érinthetem, mindennek.

Kicsit kezd ez most sok lenni, és megtörni is. Át fogja törni azt a falat, amit jól leplezek, amit titkolok. És ezt nem hagyhatom. Itt kell most inkább hagynom, meg ezt a vitát is, ami megint nem tudom milyen irányba tart. De az biztos, hogy megbántott. Nem hiszem el, hogy ennyi szabad kezet nem kaphatok. De most komolyan, ennyire sok lenne ez?
- Neked is létezik…- morgom vissza.
- Szerinted, ha simán menne minden, és lenne 2 perc szabadidőm, amikor fellélegezhetek és nem az üzlettel foglalkoznék, nem hívnálak fel? Vagy téged is üzletnek tekintselek? – kérdőn néztem rá és már nagyon elegem volt ebből, ami itt kezdett úgy mond elfajulni köztünk, már megint.
Persze tudom, de most még se így érzem, hogy igaz lenne ez a mondat.
- Akkor jelenleg miért is nem érzem? Miért kell nekem esni, ahelyett, hogy igen kis lány jól csináltad. Tudom, hogy elmaradtam, de ügyesen megoldottad a dolgokat, és akkor most nézzük mik is voltak ezek – kicsit erre rá is játszottam, meg talán affektáltam is, de megérdemli. Miért nem lehetett így?
- Rám rontottál, kérdőre vonsz, holott tudod, hogy mindent megteszek, hogy menjen, és működjön ez a dolog itt – utalok neki a helyre, és az üzletre. Láttam, hogy megnézi a telefonját, és tessék- lássék felsóhajt. Ennyit arról, hogy elérhető.
- Majd beszélhetsz vele, holnap. Ma nem dolgozik - színtelen volt a hangom, már-már közönyös, mert jelenleg ez nem érdekelt. Én elintéztem a dolgot , részemről ennyi. Ha ő még szeretne utána járni csak nyugodtan, ebbe nem fogom megakadályozni.
Kérdésére, csak a szemeimet forgattam meg, és a fejemet csóváltam. Tehát nem tűnt fel neki, hogy nem voltam nála jó ideje. És következtessünk tovább, hogy miért is nem? Ő se volt otthon. A kérdés az, hogy mióta és, hogy hol töltötte, vagy kivel ezt az időt.
- Ha nem tűnt volna fel, elég sűrűn járok hozzád. De úgy fest nem tűnt fel, hogy nem voltam, vagy el vagyok tűnve, ennyit arról, hogy mennyire is vagy elérhető számomra. Kerestelek, nem voltál, de ne félj a lakásba nem tettem be a lábamat. Legalább is, amikor mentem volna hozzád – csalódott voltam e? Igen, minden egyes alkalomkor, amikor sikerült eljutnom hozzá, hogy nem volt otthon. Pedig igazán az ő ágyában alszom a legjobbakat. Főleg, ha ő is ott van. Arról nem is beszélve, hogy ott érzem magamat biztonságba. Hányszor, meg hányszor vitt fel magához munka után, ahol tudtam, hogy most már senki nem érhet hozzám. Vagy , amikor rossz passzba voltam, és utáltam magamat. Akkor is ott lehettem, hogy elbújhassak a világ elől. Az ő ölelő karjairól nem is beszélve, amit bármikor élvezhettem, amikor ott voltam. Bűn ez talán?
Hallottam, amit mondott, de most vagy nem figyeltem rá, vagy inkább nem érzékeltem, mert már magammal, a magam bajával foglalkoztam. Lehet, később, amikor felidézem ezt a szörnyű beszélgetést magamba emlékezni fogok, és akkor jut majd eszembe, hogy miért mondta ezt. Miért nem fekhetek össze akárkivel. Az meg, hogy mi bajom van soha nem tudja meg. Lehet, hogy megad nekem mindent, és mindenkinek, de én még se kapom meg egészen, és teljesen azt, amire vágyom.
A hiszti szóval kiverte nálam a biztosítékot. Nem is figyeltem rá a továbbiakban, csak azzal foglalkoztam, hogy minél előbb elhagyjam a szobát, mert megtört az álcám, amit most már tényleg nem sokáig tudok fenn tartani. Miért kell ezt most csinálnia? Ennyire szörnyű nagy hibát vétettem volna, amikor mindent leírtam abba a vacak könyvbe. A lányoknak is elmondtam, hogy van rajtam kívül más is, aki a helyet vezeti. Arról már végkép nem tehetek, hogy ő nagyságos úr csak most tolta ide a képét.
- Rohadj meg a pénzeddel együtt – vágtam még hozzá a könyvvel együtt, és le akartam lépni, ahogy terveztem. De erre mit csinál? Megragad.
- Eressz – sziszegem a fogaim között, és nincs ínyemre, hogy a kanapéhoz cibál, és maga mellé húz. Durcásan összefonom a kezeimet magam előtt, mert most már mérges is vagyok rá. De ez legalább jó, jelenleg nagyon is jó, mert így tudom tartani azt, amit az előbb majd nem elvesztettem. Legszívesebben felképelném, de komolyan.
- Taxi, szállodai fuvar, legénybúcsú – válaszoltam röviden és tömören neki, majd arrébb húzódtam a kanapé másik végébe,ha hagyta.
- Egyéb kérdés?

Azt hiszem mára betetőzte a napomat az, hogy már megint rajtam vezette le, vagy legalább és rajtam csapódott le az, ami vele történt. És ezt kifejezetten utálom.
- Te, meg én….és ezt a lányok is tudják. Az újak is …csak még nem tudják, hogy nézel ki. De tudják, hogy vagy mellettem … - halva őt, kicsit talán megesett rajta a szívem. Kifejezetten utálom, ha ilyen bunkó, de mellette meg tudom, hogy mit érez belül, és hogy bánja, hogy már megint ide jutottunk.
Most meg mit ne? Bár sejtem…Nem most kellett volna ide jönnie, vagy nem így. Igaz azt se szeretném, ha máshová menne kiereszteni a gőzt. Csak így mindig én sínylem meg, még akkor is ha utána örömmel adom meg neki magamat, csak hogy szent legyen a béka újra köztünk.
- Tudom – sóhajtottam fel a kanapé másik végéről.
- És ilyenkor ki nem állhatlak, de tényleg – nyomatékosítottam, hogy mennyire is igaz,amit mondtam. Ilyenkor tényleg utálom, de ahogy mondtam már inkább velem tomboljon, minthogy kint az utcán valami hülyeséget csináljon, vagy valami más nőhöz menjen. Azt nem akarom.
Most már tényleg láttam rajta, hogy elszállt a gőz a fejéből , de ettől még pipa vagyok rá. Meg sok minden más. Most mondjam azt, hogy most azért amilyen legszívesebben leteperném, pofon vágnám, aztán újra leteperném? És most kezdett azaz ominózus mondata is a fejembe keringeni, hogy vajon, miért mondta ,amit mondott?
Annak örülök, hogy holnap is visszajön, mert így már tudom, hogy látni fogom. Tudok készülni is, hogy az legyen rajtam, amit szeret. Mintha nekem kellene őt kiengesztelnem. Talán így van, de azért ő is jön nekem eggyel.
- Tudom, hogy nem voltál, és aggódtam is, nem szeretem, amikor így eltűnsz- azt, hogy miért nem már nem mondtam. Tudnék hazudni neki, de ha nem feszegeti a dolgot, akkor meghagyom gondolati szinten inkább.
- Holnap ha jössz megszervezem az újakkal is a találkozót. Rendben? – néztem rá kíváncsian, és kezdett idegesíteni, hogy nem látom a szemét, attól a nyamvadt szemüvegtől.
Összehúztam magamat a kanapé sarkába , és onnan néztem rá, ahogy ledobja a könyvet az asztalra. Láttam rajta, hogy most már más, mint, amikor bejött az irodába, és én ezt a Deant szeretem. És ez a személy most vészesen közelít felém. Legszívesebben már is bújnék hozzá, mint valami cica. Támadnám az ajkait, a nyakát, meg úgy teljesen, de ha megteszem, akkor ő nyer, és ilyen könnyen nem kaphatja meg.
- Nem, ezt ne csináld Dean, ezt nem fogod egy vacsorával elintézettnek vélni. Felforgattál mindent, és majd nem itt hagytalak, csak mert megint szar napod volt, és rajtam vezettél le mindent – morogtam rá, és kikúsztam mellőle, és elé álltam.
- Először is, nem vagyok éhes, és ezt egy vacsora nem oldja meg. Megzavartál valamiben, kikészítettél, mikor már ép tényleg kezdtem jól érezni magamat a nagy hajcihő után Frankkal. Szóval kérem vissza azt, amiben megzavartál – közben szépen levettem a bugyimat, ezzel is jelezve, hogy mit kérek vissza tőle. Kíváncsi voltam, hogy fog erre reagálni, főleg, hogy mindezt úgy vittem véghez, hogy jól láthassa, amit kell. És még a hajamat is hátra dobtam.
- Tudod legszívesebben felpofoználak most – tettem még hozzá , és vissza dobtam magamat a kanapéra, és összefontam magam előtt a kezeimet.
- Szóval mi lesz?Mit választasz? – néztem rá kérdőn, és várakozóan.

- Látod, tudom én a rendet, még ha neked nem is tűnik úgy – mondtam, és sóhajtottam egyet. Örültem, hogy lenyugodtunk mind a ketten, így már sokkal könnyebb lesz a kommunikáció. Ráadásként pedig nem vágunk olyan dolgokat a másik fejéhez, amivel dühítjük, kiábrándítjuk a másikat. Nem könnyebb így? Dehogy is nem.
- Nem, nem utállak- ismertem el. De miért is ne ismerhetném el.
- De ettől ne bízd el magadat, még pár ilyen vita, és isten bizony kisétálok az ajtón. Komolyan berendezek neked itt egy szobát, ahol szétverhetsz, valami zsákot mielőtt bejössz hozzám. Elmesélnéd, hogy most végül is mi, vagy ki miatt kaptam megint? – néztem rá kíváncsian. Tudom, hogy olykor mesél nekem dolgokat, ami után neki is könnyebb, míg máskor meg nem. Most nem tudom, hogy melyik kategória lehet terítéken, de az biztos, hogy valami gallyra ment.
- Ilyen persze… - sóhajtottam egyet. Egyáltalán nem tetszett, hogy nem volt otthon ő sem. Ilyenkor valahogy mindig valami belém hasít. Aggódok érte, és megesz a fene, hogy kivel lehet. Féltékeny lennék? Talán, de ezt nem ismerem be soha.
- Kicsit lelkesebben már, ha egyszer kihisztizted magadnak ezt a találkát. Te akarod, hogy ismerjenek. Plusz, ha már itt leszel, akkor együtt is ebédelhetnénk, mert azért ezzel is tartozol a vacsora helyett, és az egyéb mellett- ebből tuti az lesz mindjárt, hogy túl sokat akar a szarka, és nem bírja a farka. Egyszóval túl sokat kérek tőle, ami nem fog neki tetszeni. Mert a lányokat letudná pár perc alatt, viszont az ebédet velem nem. Így van egy erős gyanúm, hogy mi lesz a válasza. Egy jó nagy nem, amit lenyom a torkomon.
Döbbenten néztem rá, amikor azt mondta, hogy lehet tényleg kipróbál egy kettőt.
- Tökéletesek az újak is, mint a többiek- jegyeztem meg röviden.
- Amúgy meg, nem te húzód a szádat, hogy találkoznod kell velük? – néztem rá újfent kíváncsian. Lassan tényleg oda ér, hogy felképelem, és nem fog érdekelni, hogy visszaüt, vagy egyéb. De tényleg nem. Feszegeti a tűrőképességemet, amik az ilyen kijelentéseitől robbanni szoktak.
- Kocsi? Nem kell nekem kocsi- forgattam meg a szemeimet. Meg vagyok én gyalogszerrel is, meg taxikkal is. De most nem fogom neki azt mondani, amit nem kaphatok meg. Őt.
- Jó beszélj, de ide csak akkor jöhet vissza,ha tud viselkedni, érthető?- nem kívánok olyan segítőt, aki keresztbe tesz nekem munka közben.
- De megtenném – közöltem vele határozottan, mivel jelenleg is a határán állok annak, hogy lekeverjek neki egyet. Főleg a kipróbálok még is egy két lányt kijelentése után. Nem tud gondolkodni talán? Tudom, hogy tud, de ….akkor is.
Néztem, ahogy közelít felém. Ez már sokkalta jobban tetszett minden eddiginél. Jó pár napra erre a közelségre vágyok csak igazán. Még a recepciós Cler is megmondhatná, hogy volt ügyfél, akit visszautasítottam, és mást ajánlottam magam helyett. Cler tudja egyedül a titkomat, aminek örülök, mert legalább valakivel tudok beszélni Deanről, és a bennem kavargó katyvaszról vele kapcsolatban.
Simításába akaratlanul is beleremegek, és kezd elegem lenni abból, hogy nem látom a szemeit. Közelebb hajoltam hozzá, kérni se, irányítani se kellett igazán ehhez engem, hiszen vonzottak az ajkai, és már a sajátomat rágtam. És akkor végre eljutok oda, hogy megcsókol, amibe épp beleadnám magamat, hiszen a szemüvegétől is megfosztottam, hogy ha hagyta.
Morranok egyet a telefoncsörgésre, látom a kijelzőt, dühösen pillantok Deanre.
- Rajta vedd csak fel – morogtam, és felálltam mellőle, amíg ő felvette, és az irodai telefonhoz mentem. Ha ő telefonál, akkor én is.
- Szia Cler, kint minden rendben? – kérdeztem Clert, aki válaszolt, hogy igen. És ő is megkérdezte bent minden rendben megy e. Amire az volt a válaszom, hogy minden rendben van, de lehetett érezni a hangomon, hogy nem, és ezt a hangot Cler a vonal túlsó végén jól ismerte. Mondott még pár biztató szót, majd lerakta a kagylót, de én nem.
- Ó, tényleg ….Valóban itt van?- játszottam meg magamat, és hátat fordítottam Deannak.
- Nem is tudom, most elvileg dolgom van…de…-pillantottam hátra a vállam felett, majd áthajoltam az asztalom felett a naptárért. Így kellő rálátást hagytam magamra hátulról Dean számára, főleg a kis miniszoknyámnak köszönhetően.
- Nézem, a holnap szabad….- kivártam egy kicsit.
- Jah, hogy ma, és 10 perc múlva ? Nem is tudom… Mindjárt kiderítem, ha nem érnék oda, akkor kérlek irányítsd Natasához. Köszi Cler, szia- fordultam hátra, ha még Dean esetleg nem jött oda hozzám, és letettem a kagylót.
- Kellek még, vagy mehetek, mert neked is menni kell a kis Stefaniehoz? – kicsi gúny érezhető volt a hangomban. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom a csajt. Legfőképpen azért, mert állandóan ráakaszkodik Deanre. Reméltem, hogy Dean nem fog most elmenni. Ezért is játszottam el ezt a kis színjátékot, hogy ösztönözzem arra, hogy maradjon. Ne pedig azzal a nőcskével foglalkozzon. Remélem beválik. Nem szeretném, ha elmenne. Szeretném folytatni azt az előző csókot addig, amíg a kanapéra nem kerülök alá.

Azt mondta, hogy igen tudom? Most tényleg? Ujjongtam , de csak magamban, hogy ezt így kimondta. Jól esett e hallani? Még szép. Végre elismert valamit. És milyen könnyen mondta ki? Lehet nekem is ilyen könnyen menne? Nem, ezt nem hiszem. De végre tényleg jó irányba haladunk, és kivételesen nem úgy fejeztünk be egy vitát, hogy egymásnak esve, ruhát tépve vezettük le a feszültséget. Valahogy ez jobb érzés talán.

- Tényleg nem? – bukott ki belőlem a kérdés, pedig csak magamba akartam gondolni. De , ha már kint van, akkor kint van, de mivel mentsem, hogy ne legyen gyanús. Talán a hanglejtésem olyanra sikeredett, vagy nem? Nem tudom, összezavarodtam.

Amúgy se lennék képes itt hagyni, csak úgy minden szó nélkül biztosan nem. De,ha egyszer beállítana valami állandó bigével, akkor lehet még is megtenném szó nélkül is.

Végre megnyílt, és a valós gondjáról kezdett mesélni. Végig hallgattam figyelmesen, és közben neki dőltem. Nem szóltam közbe.

- Sajnálom, hogy nem sikerült az üzlet. Azt a besúgót pedig minél hamarabb meg kell találnod. Nem szeretném, ha bajod esne. Biztos van valaki, aki tud valamit. Nem hiányzik most egy balhé, hogy beindult az üzlet – se neki, se nekem, mert ha ő bajban van. akkor mi is. Így már értem, hogy miért viselkedett így, ahogy. Legszívesebben bújnék hozzá tovább, mint valami cica, csak hogy a végén az ajkán csünghessek, de persze ezt megint megzavarja a kis beszólása,így abba marad a befészkelődésem mellé.

- Nem? Néztél már tükörbe, amikor így viselkedsz, ahogy az előbb? – rámosolyogtam, és megharapdáltam az ajkamat.

- Senki... – sóhajtottam fel. Szép próbálkozás volt, de nem erőltetem inkább. Én csak szerettem volna vele egy kis plusz időt. Főleg így, hogy gond van, és kevesebb időt tudunk együtt tölteni. Szükségem van e erre? Még szép, de hülye nem vagyok, hogy eláruljam neki.

- Jah, persze a többiek, az utcalányok, most az újak... – fújtam egy nagyot. Ez valahogy viszont már kikívánkozott.

- Semmi – hazudtam a szemébe, majd magam elé néztem csak. Jelenleg nincs szükségem semmire sem, amire lenne azt úgy se kapom meg. És ,ha túlságosan erőltetem, akkor csak gyanús leszek. Így meg max rám mondja megint, hogy hisztizem, meg durcázom, de ez még mindig jobb, mint az igazság.

- Ó, elnézést felség – morcogom az orrom alatt, de aztán egy érintés és elszáll minden. Egy csók, és rózsaszín köd száll az agyamra. Bánatomra nem kapom meg a szemüvegét sem, pedig imádom a szemeit. A csókról meg ne is beszéljünk. Igazán mindent beleadni csak vele szoktam. Vele szeretek játszadozni csók közben, vagy akár szex közben is váltani párszor. Az ügyfelekét és az övét nem lehet egy lapon említeni.

Ahogy elnéztem a kis színészkedésemmel nem mentem semmire, csak annyira megkérdezni hová megyek, mert csak erre figyelt fel. De talán ez is elég lesz.

- Mert gondoltam azért hív. Mindig ezért hív, nem vetted még észre? És te általában ugrasz is neki, ezért gondoltam megyek a dolgomra, bár előtte át kellene öltöznöm- néztem végig magamon, majd mit sem törődve az utolsó kérdésével hátat fordítottam neki.

- Szerinted is át kellene? – néztem vissza rá, majd ledobtam magamról a szoknyát, meg a blúzt, így ott álltam a szekrény előtt egy száll semmiben.

- Szerinted ezt vegyem fel, vagy inkább ezt? – emeltem ki a szekrényből két fehérnemű együttest. Az egyik piros volt, a másik fekete. Mind a kettő falatnyi bugyival, csipkés melltartóval. Kíváncsi voltam, hogy meddig bírja ki azt, hogy nekem essen megint vagy szóval, vagy tettel. Reméltem, hogy már nem sokáig.

Jó, persze. Ezt nem is vitatom, és nem is vitattam soha sem. Amikor idekerültem, majd hozzá, már akkor sokkal jobb volt minden, mint régen. Vele tényleg biztonságban érzem magamat. Főleg, ha a lakásán lehetek. És ilyen még nem volt soha. Amióta pedig kicsit közelebb, bizalmibb kapcsolat alakult ki közöttünk, azóta ez csak erősödött bennem.
- Nem tudom, majd még kitalálom- vigyorogtam rá egyet. És igen, kicsit húzom az agyát már, mint hogy dühítsem. Ezzel legalább tudok mit kezdeni, nem úgy mint a rám kivetített frusztrációira.
- Hm? Jah, nem – mondom kicsit közönyösen, mert észrevettem, hogy talán elszóltam magamat, így ebből most ki kell másznom.
- Ha neked bajod esik, akkor nekem is, és ennek a helynek is. Szóval oda lenne mindenem, amim van- persze ebbe főleg ő a tényező. A többi csak apróság, mert nekem ő számít, de valahogy ki kellett vágnom magamat. Az, hogy ezt mennyire hiszi el, vagy nem hiszi jelenleg nem érdekel. Legalább tudtam valamit mondani.
- Majd visszadugom a dobozba, vagy keresek neki más helyet, ahová dughatod – lehet kétértelműre sikeredett ez a mondat, de annak is szántam. és mondhat akármit , igen is hisztizet az előbb az újak miatt. főleg úgy,hogy még arra is húzza a száját, ha holnapra megbeszélem a találkát és tudja mindenki, hogy ki is pontosan a társam.
- Új csaj?- nézek rá kíváncsian. És így be is kattantam, belül forrtam a dühtől, a féltékenységtől. Hogy miért? A válasz egyszerű. Dean el volt tűnve a napokba, és egy csaj elég magyarázat lenne erre az üzletei mellett.
- Hogy mi? Az a liba? Figyelj oda rá, mert lehet valaki megkörnyékezte. Túl buta , és könnyen ráveszik bármire- húztam el a számat. Viszont fura volt, hogy ennyire nem érdekelte a dolog. Akkor az se érdekelné, ha megmondanám én is az vagyok?
- Az egyik kedvenc ügyfelem itt van - válaszoltam neki egyszerűen miközben a szekrényt bújtam, majd megmutattam neki a darabokat. A kedvencet meg rá értettem, nem arra a fickóra, aki kint engem kért, hogyha ráérek. Eszem ágában sincs kimenni az irodából. Főleg így, hogy közelebb jött, hogy már ott áll, szinte ugrásra készen.
- Pontosan milyen ügyünk is? – nézek rá kíváncsian, majd a ruhákat az asztalom melletti székre rakom. Így Deant nem tolom félre, csak ellépek mellette. Viszont hangomon érezhető volt az, hogy játékosan tettem fel a kérdésemet neki, mert pontosan erre a folytatásra vágyom már amióta megszólalt, azaz átkozott telefon. Így hát fel is ültem az asztalra. Egyik lábamat felhúztam, hogy kellő rám látást nyerjen Dean, ha felém fordul, és hátul megtámaszkodtam a kezemmel, hogy még jobban domborítsam azt, amit kell.

Láttam rajta, hogy rosszul esik az, amit mondok. De így legalább nem derül fény az igazságra. Hogy mennyire is aggódom érte, és hogy mennyire fontos nekem. Még nekem is rosszul esik az, amiket mondtam neki. Őt látva pedig, azt, hogy félre néz. istenemre mondom most mást se csinálnék vele, csak ölelném, csókolnám, addig amíg ki nem engesztelem a hülye szavaim miatt.
- Részben, azért is, másért is, … - mondom végül, hátha mentek egy kicsit a helyzeten, és nem azt látom rajta, amit az előbb. Bár tudom, hogy ezek után végkép azon leszek, hogy el ne hagyja az irodát. igen is szexelnünk kell, mert nincs olyan, hogy mi nem, amikor összefutunk. És olyan jól esett, azaz előbbi csók is, hogy már szinte fáj a hiánya, és a folytatása.
- Remélem is, hogy tetszik – kacsintottam rá, és az ajkamat beharaptam.
- Akkor lehet nem az utcára kéne mennie, hanem ide. És ha már merészebb lesz, akkor mehet kintre is. Itt bent legalább megtapasztalja, hogy jó helyen van, és biztonságba, és mi is látjuk, hogy dolgozik, vagy is én. Így pedig ítéletet tudok mondani rá, hogy jó befektetés e vagy sem. Remélem, semmilyen traumában nem szenved a dolgok miatt – valahogy nem örülnék annak, hogy jön, beállítom, kap egy jó ügyfelet, majd neki áll sikongatni amikor az ügyfél épp megfektetné.
- Hogy mi? – csattanok fel, mert ez már nálam is kiverte azt a bizonyos biztosítékot. És leginkább talán azon akadtam ki, hogy Deant mennyire nem érdekli ez. Ha az a lány nem érdekli, akkor én sem, és ez most felért egy szívbe döféssel. De még ennek ellenére se tudom azt mondani, hogy csókolom, vagy hogy menjen el, mert most nem akarom látni. Mert ezek egyik se lenne igaz.
- Hm? – révedek fel a gondolataimból és inkább félre tettem a kérdését, meg minden más egyebet. fogtam és bezártam egy bőröndbe, majd lesz időm ezeken elmélkedni, ha már nem lesz itt. Plusz erre a kérdésre csak egy válasz van:Ő. Így hát folytattam a kis játékomat, és szinte feltálaltam magamat az asztalra.
- Azt hiszem elfelejtettem, emlékeztetnél? – néztem rá, és kellemesen megborzongtam, ahogy végig simított rajtam, majd előre hajolva csaptam le az ajkára.
- Te a helyes válasz – búgtam az ajkaiba, és lekaptam róla most már a szemüvegét. most már tényleg nem lesz rá szükségünk. Kezét tovább vezettem csók közbe, oda ahol már a lány is járt. Majd lelöktem a vállairól a kabátot, és segítettem neki kibújni belőle.
- Napok óta nem voltam senkivel sem, rád vártam – vallom be neki a dolgot. Egyrészt tényleg rá vártam, vágytam, meg időm se volt. Tényleg jó pár napja az a lány volt az első, akit a lábam közé engedtem. Arról nem is beszélve, hogy akivel legutóbb is voltam, ügyfél volt, és csak gumival. Ebből nem engedtem számomra érthető okokból Deannel pedig.... minden sokkal élvezetesebb. És most, hogy itt van, nem eresztem.

Most mit mondjak még neki, hogy miért? Hogy ne keltsek gyanút benne? Főleg ezek után, hogy az a liba nem is érdekli, hogy szerelmes belé? Aminek persze örülök, de egyben kétségbe is ejt.
- Másért, másért, mindenért, érted…- végül csak kiböktem. Nem akartam, de most tényleg nem tudtam volna olyat mondani, amivel nem bántom meg. Ezt pedig nem akartam, nagyon nem. Elég volt az előbb a savanyú képére ránéznem, és összeszorult a szívem.
- Akkor. Nem is tudom- válaszoltam rejtélyesen.
- Akkor lehet keresnem kellene más megoldást, ami már is nem jó opció, mert a főnököm megtiltotta , hogy másfelé kereskedjek - továbbra is mosolyra húztam a számat, majd megint rákacsintottam. Pontosan tudjuk miről van szó, mind a ketten, de valahogy még is játékosan jól esik ez a kis évődés most köztünk.
- Rendben, akkor majd én is elbeszélgetek még vele, mint nő a nővel, és meglátom, hogy mit bír. És még szerencse, hogy nem vagy pszichológus, még csak az kellene – habár szívesen lennék a betege, akit kezelget ezzel , azzal. Már csak azért is, mert akkor is kettesbe lehetnék vele, ki tudnám csak magamnak sajátítani.
- Nincs semmi- sóhajtottam fel, csak zárjuk már le ezt a témát, mielőtt kiakadok, mint egy taxi óra. Így az újabb ki ez a pasas kérdésével se foglalkoztam.
Amivel viszont annál inkább azaz ajka volt, meg a kabátja, meg hogy egyre jobban ruhátlanítsam, de már is megakadtunk a szemüvegnél.
- Nem adom – feleltem, és tapsoltam kettőt mire a szobába félhomály lett, mert a nagy villany lekapcsolta magát a hang hallatán, és csak egy asztali kis lámpa maradt égve, ami eleve sötétebb a bura miatt, és még egy kendő is tompította a fényét.
- most már tudod, hogy mire kértem a múltkor azt az extra pénzt – mosolyodtam el, majd újra az ajkára tapadtam, és beleborzongtam abba, amikor azt mondta, hogy ő se volt senkivel sem. Akkor nem volt másik nő, nem volt senki sem.
A lámpás megoldást, beszerelést csak miatta csináltattam meg. Szeretem látni a szemét, és azt hiszem igénylem is a dolgot, főleg, ha épp hasonló dolgot cselekszünk, mint most is készülünk. Más pasinál, ügyfeleknél nem szokott érdekelni. De ő minden tekintetben más.
Felsóhajtottam, majd kezem a ruhája alá tévedt, hogy a bőrét tudjam simogatni miközben ajkammal szinte falom az övét.
- túl sok rajtad a ruha – mondtam kissé szuszogva, és elkezdtem kigombolni az ingét. És ,ahogy haladtam vele úgy simogattam, és halmoztam csókokkal a mellkasát.

+16

Végre egy mosoly. Erre vártam már mióta. Szeretném, ha egyszer ilyen mosollyal jönne be hozzám. Jelenleg is olvadás határán állok tőle, de még akkor, hogy állnék, ha tényleg így állítana be hozzám. Csak ilyen nagyon ritkán van, vagy épp egyáltalán nincs. Legnagyobb sajnálatomra. pedig ő képes arra, hogy egy mosolyával levegyen a lábamról.
- A főnök már csak ilyen, mindig tilt dolgokat – nevetem el magamat, majd végre kitárgyaltuk az új lányt is, akit hoz. Végre nem kérdezett rá arra, hogy min bosszankodom, vagy miért zavar az, hogy az a liba szerelmes belé.
Így nekem se nyitódott ki az a láda a fejembe, amibe belezártam mindent, amit csak lehet. Vele akarok foglalkozni, és nem butábbnál butább gondolatokkal. Arra máskor is meg lesz a lehetőségem, plusz Clerrel is meg tudom beszélni a dolgokat. Úgy is lesz mit megbeszélnünk, főleg annak tekintetében, hogy mennyit is bakiztam árultam el magamat.
- Az arra is ment el, nem hazudtam. De ennek az ára is benne volt, legalább is egy része. A másik részét saját pénzből fizettem – így van. Amit kaptam tőle pénzt annak egy része elment a klub kiadásaira, meg a lányokra. viszont maradt belőle, annyi, hogy kiegészítve meglepetést szereltessek be az irodába, hogy végre szemüveg nélkül is lehessen itt bent is, ha nem dolgozunk épp valami papírmunkát. Plusz így sokkalta hangulatosabb is a hely a mi kis légyottjainkra.
- Rajta vagyok – haraptam be az ajkamat, majd az ing alatt simogattam. Gomboltam, és csókoltam, addig, amíg le nem került róla. Felérve megcsókoltam, és nyögtem egy aprót, amikor megtaláltam az ikreim egyikét.
Lemásztam az asztalról, és csillogó szemekkel néztem rá, amikor ajkáról tovább indultam a nyakára, onnan pedig délnek vettem az irányt. kezem pedig serényen azon volt, hogy a nadrágját megbontsam. Kezdtem az övével, majd a gomb, végül a slicce, és bejutottam. Lassan haladtam az apró csókokkal lefelé, és közben guggoltam magam is ebbe az irányba. Kezemmel pedig jött a nadrágja is. Egészen addig haladtam, amíg a nadrág a bokájához nem ért, én pedig lentről tekinthettem fel rá,de még felálltam.
- Lépj ki belőle nagyfiú- adtam ki az utasítást, ami egyben kérés is volt, majd fordítottam a felállásunkon, úgy, hogy ő kerüljön az asztalhoz, és ekkor guggoltam vissza elé, hogy immár ne csak kezemmel érintsem ékességét, hanem ajkammal is. Néha felpillantottam rá, mert látni akartam, hogy mennyire tetszik neki, vagy épp mennyire is jó, amit az adott pillanatban tettem vele. Olykor kezemmel is besegítettem, vagy csak végig karmoltam finoman a hasát, mellkasát, ameddig felértem.

+18

Persze, hogy tudja, hogy a mosolya lehengerlő, és ezzel ki tud készíteni. Mi másért csinálná egyfolytában? Már így is kész vagyok, meg minden.
- Majd egyszer kiderítem, hogy mi az oka – közöltem vele komolyan. Ha belegondolok, hogy honnan indult ez a beszélgetés, és hogy hová jut. Hogy nem úgy esünk egymásnak, ahogy szoktunk, hogy játszadozunk….Már magába a gondolatba is beleremegek, nem hogy a csókokba, és az érintésekbe. És akkor még hol a lényeg?
- Mert te is hasznos vagy, azért – egyszerűen csak kijelentettem a dolgot. És, ha most elkezdi, ezt boncolgatni komolyan megerőszakolom. Habár ez a gondolat nagyon is tetszik.
De ez sajnos elmarad, mert ennélkül is belekezdünk közben a mókába, amit azt hiszem már mind ketten akarunk. Én szerintem elég egyértelmű jelét adtam a dolognak, hiszen már jó ideje meztelen vagyok. Mi ez, ha nem táncra hívás? Őt simogatva pedig magam is meg tudom állapítani, főleg az ágyéka körül, hogy igen is ő is akar. Ez pedig örömmel tölt el.
Ajkammal, kezemmel folyamatosan kényeztetem, bár már mikor kibontottam a ma esti ajándékomat már félárbocon állt a vitorla. Ez pedig nekem csak öröm, mert jelzés számomra, hogy igen is izgatóan hatok rá. Hol lassan, hol kicsit gyorsabban kényeztettem, játszottam mint gyerek a jégkrémmel, és csak akkor hagytam abba, amikor megmozdult. tudtam, hogy nekem jelez, hogy kész, bár ez szemmel is látható volt. Elégedetten néztem meg elért célomat, amit hamarosan egészben is megkapok tőle. Viszont nem hagyta, hogy felálljak, amivel meglepett. Azt hittem, hogy felrak az asztalra, és ott csináljuk. Támadását szívesen fogadtam, és átkaroltam a nyakát úgy hagytam, hogy elfektessen a szőnyegen maga alatt. Kifejezetten nem bántam, hogy én vagyok jelenleg alul, sőt, nagyon is élveztem. Vele tényleg úgy éreztem, hogy nem azért megy ez az egész, hogy élvezze valaki a testemet, hanem kölcsönösség is volt benne, és talán most más is, amit nem merek megnevezni.
Szinte belenyögök a vadcsókba, amikor rámarkol a mellemre, majd végig simít az egész testemen, hogy elérje végcélját. Automatikusan húztam fel az egyik lábamat , majd ahogy ajka is lentebb vándorol felsóhajtok.
- Dean – sóhajtottam a nevét, amikor ajkával, és nyelvével, a melleimmel játszott. Testem egyre jobban neki feszül az övének. kiráz a hideg egy pillanatra, ahogy a köldökömnél jár. Egyre jobban felizgat, és feltüzel kényeztetésével. Hol a szőnyeget markolászom, hol a melleimet, hol pedig a hajába durok bele.
Egyre gyűlik a hasamnál a feszültség, az izgalom. betolakodó nyelvétől újra és újra megremegek. Vállait kezdem simogatni, jelezve neki, hogy többet akarok.
- Akarlak- nyögöm immár szóban is közölve vele azt, hogy mennyire is vágyom rá, hogy mennyire akarom már magamba tudni. Főleg így, most valahogy más ez az egész. Így még nem csináltuk. Finom izgató, nem pedig pifpuf essünk a másiknak. Ha végig ilyen lesz megfogok örülni, és még több ilyenre fogok vágyni. Ráadásul eddig is mindig nehezen engedtem el utána, most talán képtelen leszek arra, hogy útjára engedjem. Sőt…Ha itt végeztünk haza akarok vele menni, és akár megismételni ezt az egészet,mert ebből már is több kell. többet akarok.