Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe? Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba... Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
- Igen, hallottam már hasonló urbánus legendákról. – bólintottam a szavaira, miután visszaértem a pilótafülkéből és helyet foglaltam ismét a kanapén. - Nagy kár, bizony, hogy nagy kár, de tudod az ember nem mindig vágyik viszonzásra, amikor efféle gesztusokat gyakorol. Néha már az is bőven elég, ha láthatja, ahogy a szerelme kéjes nyögések közepette vonaglik alatta a gyönyörtől, amit amiatt érez, amit ő tesz vele. – dőltem hátra és pimasz tekintettel mértem őt végig. - Márpedig nekem igencsak az emlékezetembe vésődött minden egyes pillanat, minden apró kis reakciód… jobban, mint az a sok videó, amit rólad néztem. – az pedig már egészen biztos, hogy sosem fogom elfelejteni az arcát, ahogyan az is, hogy ez még csak a kezdet volt, még számtalanszor akarom hasonlókban részesíteni, vagy még ennél is sokkal jobbakban.
Mielőtt Maya bármiféle csípős replikát ejthetett volna, egyszer csak megjelent a személyzet egy tagja egy hatalmas tálcával, rajta rengeteg finom ennivalóval. Sietve elnézést kért és lepakolt elénk az asztalra, majd amilyen hamar jött, olyan hamar távozott is. - El is felejtettem, hogy kértem… - Maya felé pillantottam. - Nem tudtam mihez lenne kedved, szóval van itt mindenféle. Sültkrumpli, rántott hús, hamburger, palacsinta… Biztosan te is éhes vagy már, elvégre még csak nem is reggeliztünk.
Sosem voltam prűd, vagy bármi más, mindig is nyitottnak tartottam magam az új dolgokra. Sőt, zavartalanul tudtam bárkivel beszélni a szexről, de most Dylan mégis képes volt zavarba hozni. Talán csak azért, ahogyan vissza emlékezett arra, hogy az imént mit is tett velem, vagy talán csak azért, mert ilyen arckifejezéssel tette mindezt. Akárhogy is legyen, most az egyszer megbocsájtom neki, de csak azért, mert az előtt nagyon is élveztem azt, amit velem tett. Sőt, annyira, hogy már alig várom, hogy újból megismételjük, de úgy, hogy akkor Dylan vágyaira is koncentráljunk. - Szóval te már csak ilyen adakozó vagy? - Különös, máskor nem is zavarna a dolog, de most nagyon is szeretném őt hasonló gyönyörökben részesíteni. Ez nem hála szex lenne, vagy hívjuk akárhogyan. Nem azért akarok vele lefeküdni, mert úgy érezném, hogy ezzel tartózok neki azért a sok mindenért, amit értem tett. Ha végre lefeküdnénk egymással, akkor a kapcsolatunk egy egészen másik szintre lépne, arról pedig nem is beszélve, hogy már ideje lenne. Túl régóta kerülgessük egymást. - Ha esetleg elkopnának az emlékeid, akkor bármikor felelevenítheted. - Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Nem tudom, hogy a kapcsolatunkban miféle gondolok fognak lenni, de egy dologban biztos vagyok. Nem hinném, hogy bármikor is visszautasítanám, vagy a közhelyes kifogásokkal állnék elő, fejfájás és társai. Adok neki még egy kis időt, hogy rájöjjön, hogy mennyire jól járt velem, hogy tőlem jobb barátnőt nem is akarhatna. - Oh, saláta nincs? - Igyekeztem csalódott képet vágni, de gyorsan elnevettem magam. Ez most mi? Számíthat az első randinknak? Vagy az még csak később jön? Mert, ha ez egy randi, akkor nekem most olyannak kellene lennem, mint egy nyúlnak, salátát kellene majszolgatnom. - Éhes is vagyok, de úgy érzem, hogy kielégíthetetlen az étvágyam. - Sokat mondóan néztem rá, most inkább rá hagynám, hogy mit is gondoljon erről, mert igyekeztem eléggé kétértelműen fogalmazni. Az evéstől megszűnik az éhségem, de mi lesz a kielégítetlen vágyaimmal? A bőség zavara. Ha így el fog mindig kényeztetni, akkor valami sport után kell majd néznem, hogy formában tartsam magam, de azzal még várhatok, most inkább megragadtam az egyik hamburgert.
for: Dylan // word count: xxx // notes: kiss me // outfit: ruha // music: ♫
- Magam vagyok a két lábon járó adakozás és jótékonykodás, nem olvastad az újságokban? Dylan Hanning az emberbarát, a szegények megsegítője, a kórházak védőszentje és a természetvédelem elkötelezett élharcosa. – persze mindezt most viccesen adtam elő, tény azonban, hogy valóban rengeteg jótékonysági munkát végzek és a természetem is olyan amióta csak az eszemet tudom, hogy jobban szeretek adni az embereknek, mint kapni tőlük. Talán épp emiatt sikerült már annyi csalódásra szert tennem eddigi életem során, mert aki észrevette a gyengeségemet az szemrebbenés nélkül képes volt visszaélni vele és hasznot húzni belőle. - Jó tudni szivi, mentem az infót. – kacsintottam rá miközben a homlokomra böktem jelezve számára, hogy bizony, ezt a kijelentését még számtalanszor vissza fogja tőlem hallani, mert az emlékezetembe véstem a többi dolog közé.
- Saláta? Jesszusom ne ijesztgess! Nem vagy te nyúl! – tudom, hogy csak szivatni akart, Maya közel sem olyan lány, mint az a sok modell meg üres fejű liba, aki egyfolytában csak füvet, magokat meg hasonló vackokat eszik, csak, hogy beleférjen egy xxs-s ruciba, amiben aztán még így is nehezen kap levegőt. Talán ez az egyik dolog a sok közül, amit szeretek benne, hogy mindig természetesen viselkedik és önmagát adja. - Jó étvágyat. – ezzel magam is lenyúltam egy hamburgert, amit aztán jóízűen falatozni kezdtem. - Hmmm… nincs is ennél jobb… - pénz, puccos partik ide vagy oda, én mégis az ilyesmit értékelem sokra, nem a sok kimondhatatlan nevű, luxus két falat valamit, amiket általában elém szoktak rakni, legyen akármekkora ínyencség is. - A csillapíthatatlan vágyaknak kicsit kell már csak kitartaniuk… hamarosan leszállunk és irány a szálloda. Hacsak nem köt majd le téged jobban a város, amit látni fogsz vagy a vásárlás
Kezdőlap 
Tárgy: Re: After - Dylan & Maya 
11.07.19 3:25
