Néhány nappal ezelőtt még a D cellablokk vendégszeretetét élveztem, másodmagammal osztva meg a helyem, minden egyes éjjel éberen hajtva álomra a fejem, hiszen bár nem voltam balhés gyerek, sosem lehetett tudni kinek szúrom mégis a szemét, ha másért nem, hát mert nem csatlakoztam a bandájához és nem ugrálok kénye-kedve szerint. Éppen ezért, bár már kint vagyok, vannak szokásaim, amiket képtelen voltam ilyen gyorsasággal levetkőzni. Az egyik ilyen, hogy késő éjjelig olvasok, kivárva, hogy a környezetem teljesen lecsendesedjen és csak eztán próbálok meg elaludni én magam is. Mióta dolgozom ez kissé megterhelő, mert eleve hulla fáradtan érek haza az egész napos lóti-futiból, mégsem dőlök ki azonnal, csak ha már a szomszédős házakban leoltották a villanyokat, a környék elcsitult és maximum egy-egy részeg hajléktalan éneklése töri meg az éjszaka csendjét. Így történt ez most is. Ezúttal a Monte Cristo grófja közben ért utol az álom, éppen hogy csak lekapcsolni volt erőm a lámpám, máris elaludtam a könyvvel a mellkasomon. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el aközött, hogy elaludtam és aközött, hogy felriadtam, ám egy dolog biztos, riasztó volt az ébredés.
- Mi a….

Ahogy a szemem hozzászokott a sötéthez egy karcsú alak képe rajzolódott ki előttem, aki lovaglóülésben ült rajtam, fölém magasodva pedig kijelentette, hogy kellek neki. Ha ez még bent a börtönben történik velem, egészen biztosan jobban berezelek, de hálistennek kint vagyok, a hang pedig egy nőé nem egy rabtársamé. Persze a helyzet így sem sokkal jobb, tekintve, hogy az ágyhoz bilincseltek, így pedig magatehetetlenné váltam.
- Ki… ki maga??? Valami zsernyák? – mi más oka lenne a bilincsnek?
- Nem követtem el semmit, tiszta vagyok mióta kiengedtek! Hívja fel a pártfogótisztem! – próbáltam feljebb ülni, de a pozíciónk eléggé megnehezítette a dolgom.
- Mit akar tőlem? Mi ez az egész?


 Outfit: Fekete pizsamanadrág

Oké, ez az egész kezd kimondottan furcsa irányt venni. Mármint persze az sem normális, ha valakire rárontanak az éjszaka kellős közepén, hogy az ágyhoz bilincseljék, de, hogy fenyegetés közben még taperolják is… Mintha valami nagyon elcseszett pornóban lennénk.
- Rá fogsz kényszeríteni? – ezek szerint nem rendőr, legalábbis a szavaiból arra következtetek, hogy valami törvénytelenségre akar rávenni, olyat pedig egy rendes zsernyák nem tenne, max, ha korrupttal van dolgom.
- Ugye nem a humoroddal szoktál pasizni, Szivi? – néztem végig rajta, de nem azért, hogy fejben levetkőztessem, sokkal inkább, hogy felmérjem az erőviszonyokat. Ha van is nála fegyver eddig még nem vette elő, de vajon a reflexei mennyire gyorsak? Mennyi időbe telne neki előrántani egy pisztolyt vagy kést? Mondjuk kár is ezen tűnődnöm addig, míg bilincsben vagyok.
- Úgy gondolod? – talán ártalmatlannak tűnök, de közel sem vagyok, nem, ha éppen arról van szó, hogy meg kell védjem magam. Fogalmam sincs ki ez a nő és mit akar tőlem, de itt az ideje, hogy kiderítsem és véget vessünk ennek a cirkusznak. Amint levette rólam a bilincset azonnal fordítottam a helyzetünkön és miközben az ágyra nyomtam a teljes testsúlyommal, az egyik kezemmel megmarkoltam a torkát és szorítani kezdtem. Nem életveszélyesen, de épp annyira, hogy érezze, nem szórakozom.

- Azt hiszem rosszul fogtál hozzá az ismerkedéshez Édes, nálam ez baromira nem nyerő. Kezdjük azzal, hogy ki vagy te és pontosan mi a francért törtél be a lakásomba, onnan meglátjuk a folytatást és azt, hogy miképpen hagyod majd el az otthonom… - néztem bele mélyen a szemeibe. Nem szoktam kezet emelni nőkre, most sem akarok, pusztán válaszokra vágyom. Vajon ki küldte ide és miért? És mire akar „kényszeríteni”?
- Kezdhetsz beszélni!


 Outfit: Fekete pizsamanadrág

Nagyon úgy tűnik, hogy profival van dolgom és nem az utcasarki kategóriából, sokkal inkább az amazon fajtából. Egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy mégis mi a hét pokol hozta őt a lakásomba. Az eddigi repertoárja alapján igazán számíthattam volna arra, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot, de túlságosan is jóhiszemű voltam, ezért sem sikerült kivédenem a bordámra mért ütést. Miközben a fájdalomtól összegörnyedtem, az ismeretlen lánynak sikerült ismét felül kerekednie rajtam.
- Na és neked…. hogy a férfiak szívéhez…. a gyomrukon át vezet az út? – ezzel újra lelöktem őt magamról, ám ezúttal nem nehezedtem rá, inkább kipattantam az ágyból és felcsaptam a villanyt, hogy alaposabban is szemügyre tudjam venni.
- Fura… nem is vagy csúnya, mégis ilyen alja módszerekhez kell folyamodnod, hogy bepasizhass? Lehet, hogy nem jön be mindenkinek a bájos modorod? – miközben beszéltem fél kézzel az ágy melletti fiókban kezdtem kutatni a fegyverem után. Tudom, hogy nem tarthatnék, mert, ha a felügyelő tisztem megtudja, repülök vissza a dutyiba, de mint azt a mellékelt ábra is mutatja, nem lakom túl biztonságos környéken, szóval kell és kész. Meg is találtam és rá szegeztem.

- Hajlandó vagy végre elárulni, hogy ki a franc vagy te és mit akarsz tőlem vagy elcicázunk még egy kicsit? – egyszer csak motoszkálás zaja ütötte meg a fülemet a folyosóról, a főnököm volt az, akitől a lakást is bérlem.
- Mi a fene folyik bent Ben? Minden rendben?
- Persze, minden, csak egy patkányt találtam a szekrény alatt. De már elkaptam!
- Reggel átnézzük az egész kócerájt, nehogy bezárják a tisztisek a pizzériát, de most aludj végre! Rád fér!
- Rendben, jóéjt! – kiáltottam ki. Magam sem tudom, miért nem avattam be a férfit, hogy elvileg épp bajban vagyok, de már mindegy is, újra ketten maradtunk.
- Háromig számolok, addig felelhetsz, utána másképp kérdezlek… - biztosítottam ki a fegyvert.
- 1…



 Outfit: Fekete pizsamanadrág

Minden egyes gunyoros megjegyzés, minden szemét börtönfricska lepergett rólam, hiszen pontosan tudom miket kellett átélnem odabent és miket nem, így ilyesmiken igazán nem szoktam fennakadni. Viszont van valami, amire mindig minden körülmények között ugrom, ez pedig nem más, mint a családom. Ez a picsa tudja édesanyám és az öcsém nevét, vagyis nem találomra állított be hozzám, hanem figyelt engem, lenyomozott, muníciót gyűjtött ellenem arra az esetre, ha nem állnék kötélnek magamtól. És mindezt miért? Mert spiclit akar belőlem csinálni….
- Kisanyám, ha már ilyen szépen utánam jártál, arra nem jöttél rá esetleg, hogy miért kellett három évig a kóterban dekkolnom? – vontam fel a szemöldököm kíváncsian.
- Mert nem dobtam fel senkit. – segítettem ki a válasszal.
- A kintiek vigyáztak a családomra, ha pedig elmondom nekik, hogy egy vörös ribanc az éjszaka közepén betört hozzám, hogy aztán anyukámmal és az öcsémmel zsaroljon…. nem sok jövőt jósolnék neked. – igyekeztem megőrizni a nyugalom látszatát, ám közben ezerrel pörgött az agyam rajta, hogy vajon mégis ki küldhette rám és pontosan mit is akarna, hogy kiderítsek neki… A fegyvert továbbra sem eresztettem le, annál is inkább, mivel képtelen vagyok elhinni róla ezek után, hogy fegyvertelen lenne.

- Végeztem azzal az élettel, ezt minden érintett pontosan jól tudja, szóval mond meg annak, bárki legyen is az, aki küldött, hogy nagyon, de nagyon mellé lőtt, mert nem tud meg tőlem semmit, hiába blöffölsz a családommal. – hiszen mi más lehetne ez, mint blöff? Mégis hogyan tudna nekik ártani?


 Outfit: Fekete pizsamanadrág

- Hogy mit értem el vele? – ezen egyetlen percig sem kellett gondolkodnom, a válasz azonnal az ajkaimra gördült.
- Nyugodt a lelkiismeretem. – azok az emberek, akikkel együtt „tevékenykedtem” a családommá váltak, segítettek édesanyámon és az öcsémen, amíg börtönben ültem és vigyáztak rájuk. Nem kellett amiatt aggódnom, hogy senki se tartja szemmel őket. Sajnos Jay hülyeségét ők sem tudták megakadályozni, de ezért nem okolom őket, csakis magamat, mert rossz példát mutattam neki.
- Igazad van, bocsáss meg, a ribanc talán egy kissé erős volt… kiegyezhetünk mondjuk a nyomorult betörőben? - "Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos." – tartja Shakespeare ugyebár. Nem hiszem, hogy ilyesfajta részletekben kellene elvesznünk, jobban izgat még mindig az, hogy mi a fenét is akar tőlem.
- Nem is tudom, mondjuk ameddig el nem kotródsz a lakásomból. – feleltem a kérdésére nemes egyszerűséggel.

Egészen addig voltam képes megőrizni a nyugalmam látszatát, míg elő nem hozakodott azzal a bizonyos videóval, amin állítólagosan az öcsémmel szórakozik valahol, ráadásul tegnap este, amikor nem tudtam őt hosszú ideig elérni telefonon. Véletlen lenne vagy a nő mégis igazat beszél?
- Igen, szeretném látni, mutasd mid van kislány. De csak lassan… semmi ügyeskedés, mert a végén meg találok ijedni és a fegyver magától elsül. – talán nem nézi ki belőlem, de volt már a kezemben párszor fegyver, használtam is sajnos, de szerencsére egyetlen egyszer sem kellett még ölnöm, ezért is tudtam megúszni a börtönt pusztán három évvel. Kinyújtottam a kezemet a telefonért, majd mikor megkaptam elindítottam a felvételt, az arcom pedig egyszeriben elsápadt. Nem hazudott… az isten verné meg! Jay te barom!
- Szóval nem küldött senki… ide jöttél egyedül, állítólag fegyver nélkül és a családommal fenyegetsz… mi van, ha egyszerűen csak lelőlek itt és most és szólok pár ismerősnek, hogy segítsenek téged eltüntetni? Nem volna sokkal könnyebb dolgom így?



 Outfit: Fekete pizsamanadrág

Az, amit a felvételen láttam alaposan mellbevágott. Igaz, hogy Jay nem volt megkötözve, elrabolva és nem kínzás közben lett levideózva, ám pusztán a tény maga, hogy az az ostoba kölyök a jelek szerint belógott egy bárba, ahol tizenhét évesen semmi, de semmi keresnivalója sincsen, ez a liba pedig könnyedén a közelébe tudott férkőzni, nos rettenetes érzést kelt bennem. Basszameg! Jay védtelen, ráadásul végtelenül naiv, hiszékeny lélek, aki bár azt gondolja magáról, hogy már nagy fiú és igazi gengszterkirály, csak, mert dílerkedik, igazából még gyerek, most pedig hatalmas pácban van és még csak nem is sejti.
- Azt mondod kár lenne? – alaposan végig mértem a létező legpofátlanabb ábrázatommal.
- Őszintén drágám, nem vagy rossz bőr, de tizes skálán maximum hetest kapnál és azt is csak erős jóakarattal… - elég beképzelt egy tyúk, tipikusan az a fajta, aki azt hiszi magáról, hogy a környék összes pasijának utána kell loholnia, de hírét sem ismeri az erkölcsnek vagy a jellemnek. Az ilyeneket hívják úgy a kóterban, hogy „matrac”.
- Igen… kihagytad ezt a nüansznyi részletet. – vajon igazat beszél vagy beijedt és blöfföl?
- Erre az állításodra is van bizonyítékod? – dobtam vissza a telefonját. Ha csakugyan van bűntársa, akkor talán most is valahol az öcsém körül ólálkodik, azt pedig nem akarom, hogy a makacsságom miatt bántsák, de ha csak blöff és hagyom a csajt most kisétálni, azt sosem bocsájtom meg magamnak.
- Ha megteszem amire kérsz, még több embert sodrok veszélybe, ráadásul mint rávilágítottál, ha elcseszem még újra be is kasztliznak… Ha már így is úgy is kockáztatnom kell, még mindig az tűnik a legjobb döntésnek, hogy itt és most agyonlőjelek. Akkor max engem ültetnek le, de nekem ez már úgy sem újdonság, ahogyan arra többször is rávilágítottál…


 Outfit: Fekete pizsamanadrág

Egyszerűen megőrjít, hogy milyen természetességgel képes az öcsém haláláról beszélni vagy előhozni azt, hogy éjnek idején is tudja, hogy kivel és hol van és biztosan jól szórakozik. Figyelteti, talán most is valaki olyan van körülötte, aki ennek a szukának dolgozik… Tényleg képes lenne végezni egy tizenhétéves fiúval? Hát az emberi romlottságnak tényleg nincsenek határai? Az ujjaim még szorosabban fonódtak a pisztoly és a ravasz köré, bennem pedig ellenállhatatlan késztetés keletkezett arra, hogy itt és most agyonlőjem, mégsem voltam képes meghúzni a ravaszt. Nem kockáztathatom meg, hogy a vakmerőségemnek Jay igya meg a levét. Már így is túl sok mindenen kellett keresztülmennie, mert apánk azt tette, amit, és mert a bátyja kocsilopásokból tartotta el a családot, nem hiányzik neki még több zűr. A célom az volt, hogy kirángassam még a dílerkedésből is, nem pedig, hogy életveszélybe sodorjam.
- Nem kell felhívnod… hiszek neked. – ezek a szavak végtelenül nehezen jöttek az ajkaimra, de be kellett látnom, eddig a lány igazat mondott és nem akarom, hogy türelmetlenségében hülyeséget csináljon.
- Nyertél… - ezzel leeresztettem a fegyvert, de a kezemben tartottam, biztos, ami biztos.
- Mond el, hogy mit akarsz tőlem… - ezzel a hűtőhöz léptem és kivettem belőle egy üveg sört, aminek a tetejét a hűtőajtóval nyitottam ki, majd alaposan meghúztam az üveget, csak eztán fordultam ismét felé, hátamat a hűtőajtónak döntve. Miért van olyan érzésem, hogy most készülök épp eladni a lelkem maradékát magának az ördögnek? Ha ez kiderülne, bele sem merek gondolni mi történne, hiszen a rendőröknek nem sikerült megtörnie, erre beállít ő és tessék….

 Outfit: Fekete pizsamanadrág

Próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy még nem mondtam igent, egyelőre csak meghallgatom, hogy mit akar tőlem a nő pontosan, utána még mindig mérlegelhetek, még mindig mondhatok nemet, ám valami ott legbelül pontosan tudta, hogy nem több ez, mint holmi önáltatás, Jay életéért kénytelen vagyok akármit bevállalni, legyen szó akármekkora őrültségről is.
- Le merem fogadni, hogy így lesz kislány, hisz már most fergeteges a buli. – emeltem felé az üvegem, mintha csak koccintani akarnék, majd újfent nagyot húztam az üveg tartalmából. De most komolyan, ennek a csajnak a heppje, hogy jópofizik velem? Ez valami új technika, amiről lemaradtam míg a sitten ültem vagy mi? Mintha csak valami elbaszott kézikönyvben szerepelne: „Zavard össze az áldozatot azzal, hogy szexuálisan zaklatod, megfenyegeted és jópofizol vele egyszerre, olykor egy-egy trágár beszólással fűszerezve meg a dolgot, mert így a végén inkább igent mond, hogy gyorsabban szabaduljon.” Ha ez így van, akkor nálam csillagos ötösre vizsgázott belőle a nő, legalábbis eddig.
- Ó csak ennyi? Beépülök, a nagykutya közelébe édelgem magam és hagyom, hogy elkapd, majd a farkamat a lábaim közé kapva pucolok a városból, nehogy a banda bosszúja utolérjen, te pedig elégedetten számolgatod majd a pénzt, amit a melómmal kerestél…. Így képzelted? – elnevettem magam, ám egyszer csak valami szöget ütött a fejemben.
- Cervantest akarod??? – és hírtelen minden egy csapásra világossá vált előttem. Tudja melyik bandához tartoztam, tudja, hogy milyen a kapcsolatom velük mind a mai napig, ezért választott engem. Mert a banda Cervantes alá tartozik, engem pedig mindig is vissza akartak kapni….
- Még beszámolót is akarsz… ühüm… szóban vagy írásban? És ha már itt tartunk, kézírásban vagy nyomtatásban? – nagyon nehéz megőrizni a komolyságom, hiába tudom mennyire komoly a tét.

Ellöktem magam a hűtőszekrénytől és tettem néhány lépést felé, hogy aztán a könyvespolcnak dőlve szólaljak meg ismét.
- A terved ezer sebből vérzik szivi. Tegyük fel, hogy igent mondok, elvállalom az egészet. Fokozatosan visszaépülök a régi bandámba, akiket eszem ágában sincs elárulni… ezek legjobb esetben is hetek, de inkább hónapok, hogy újra a régi helyemre kerüljek. Néhány kisebb meló után kapom majd ismét az izgi feladatokat, amivel talán felkeltem a nagykutya figyelmét… még több idő… de még így sem jutok teljesen a közelébe, mert ahhoz kurvára le kellene nyűgöznöm és mindezt úgy, hogy senki se fogjon gyanút, se a pártfogóm, se a zsaruk vagy baszhatom az egész tervet és mehetek vissza a dutyiba… De legyünk optimisták… sikerül… sacperkb fél, de inkább egy év… és akkor még finoman számoltam…


 Outfit: Fekete pizsamanadrág

- Tök mindegy, hogy elcseszem vagy sem, így is úgy is tudni fogják, hogy közöm van Cervantes elfogásához, hiszen lássuk be, egy magadfajtának esélye se lenne egyedül, na és ki lesz rögtön a gyanúsított? Hát persze, hogy az új fiú… - komolyan nem gondolta végig, hogy mi mindennel fog ez járni számomra vagy egyszerűen csak nem érdekli a sorsom csak a végeredmény? Végülis, azok után, hogy képes a tizenhét éves öcsém életével fenyegetni, miért is lepődöm meg azon, hogy így áll hozzám?
- Cicám, ha tehetném már most rögtön megszabadulnék tőled, de ilyen kurva gyors még én sem vagyok… - fel van adva a lecke, hiszen egy Cervantes féle figura figyelmét rettenetesen nehéz felkelteni, ráadásul nem is ugorhatok egyből a mély vízbe, előbb a régi bandámhoz kell visszataláljak. Mondjuk az legalább nem lesz nehéz, hiszen tudják milyen a sittről szabadulni, hogy mennyire lehetetlen utána normális munkát, lakást találni és sínre kerülni. Ezért zuhannak vissza a legtöbben a mocsokba, mert nem kapnak valódi második esélyt a társadalomtól. Nem marad más hátra, mint a megszokott módon boldogulni.
- Képzeld, van. – ha már eddig ő sorolta a feltételeit, akkor most én következem, nehogy azt higgye, hogy teljesen a fejemre nőhet. Most kell csak igazán megvetnem a lábam, mielőtt még túlságosan elszaladna vele a ló.
- Egy… Jaynek és az anyámnak nem eshet bántódása. Abban a pillanatban, hogyha csak egyikük is elvágja az ujját valami furcsa módon, az alkunk semmisé válik, én pedig levadászlak téged. Kettő… nem árulom el a bandámat. Cervantest megkapod, de tenned kell róla, hogy ne beszélhessen és ne sodorhasson másokat bajba. Gondolom megoldod, ha már tálcán kapod tőlem… - igen, pontosan tudom mit jelent mindez, de már nem érdekel.
- Három… ha vége a melónak eltakarodsz az életemből, a családom életéből és soha többet mégcsak a környékemen sem bukkansz fel, különben megöllek. – ezzel kiittam a sörömet az üvegből, amit a könyvespolcra tettem.
- Na mit mondasz kislány, így is akarod?


 Outfit: Fekete pizsamanadrág

- Komolyan? Akkor nagyon félreérthető lehettem, hiszen nem, hogy nem kedvellek, egyenesen a rajongóddá váltam ez alatt a néhány perc alatt. Azt hiszem a halálos szerelem még találóbb is arra, amit érzek. – ironizáltam fapofával, miközben nagyon, de nagyon vissza kellett fognom magam, nehogy véletlenül meg találjam lökni, egyenesen ki az ablakon… Ha nem aggódnék Jay miatt biztosan helyben végeznék vele, de félek attól, hogy tényleg van bűntársa, aki bosszúból meggyilkolná az öcsémet és talán még az édesanyámat is, mielőtt még az én nyomomba eredne. Magamat nem féltem, de őket nagyon is, így nem „hősködhetek”.
- Hogy te milyen nagylelkű vagy. – ezen nem bírtam ki, elnevettem magam.
- Mahagóni koporsót kérek, száztagú kórussal, akik elénekelnek egy-két zsoltárt, miközben a földbe engednek, ja és azt a fekete tévés prédikátort, aki vasárnap reggelenként nyomja a misét, nagyon bírom a stílusát. – ilyen gyorsan sem rendelkeztem még a temetésem körülményeiről, az már egyszer biztos. Viszont ahogy így előhozta a dolgot, valami szöget ütött a fejemben.
- Ha meghalok… szarok rá hogyan temetnek el… de gondoskodj annak a két embernek az életéről, akikkel most zsarolsz engem. Ne kelljen nélkülözniük, ne kelljen az öcsémnek továbbra is azt tennie, amit… - ez a minimum, amit elvárhatok úgy érzem, ezért is adtam hangot a dolognak. Ha ebbe is belement beleegyezően bólintottam.
- Akkor ezt tisztáztuk, öröm volt veled üzletelni. – vágtam egy grimaszt majd kikerülve visszafeküdtem az ágyba.
- Légy oly jó és úgy húzz el, ahogy bejöttél, reggel korán kelek. – ezzel a pisztolyt a párnám alá süllyesztettem és lehunytam a szemeimet, bár pontosan tudtam, hogy ezután az éjszaka után aligha nyom majd el az álom…


 Outfit: Fekete pizsamanadrág