(Előzmény: Caesar Palace: Julian lakosztálya)

A Palace pókerasztalait már betéve ismertem. Szinte már hónapok óta ott játszom. Minden este ugyanazok az emberek, a kopasz kis köpcös a macájával az oldalán, aki állítólag a felesége, de én inkább nevezném a kitartottjának; a folyton szemben ülő mogorva, aki folyton úgy méreget, mintha minden egyes percben a tárcáját akarnám ellopni éppen; vagy éppen az a hórihorgas langaléta, akinek a bal szeme mindig megrándul kicsit ha jók a lapok. Azt hiszem ő még mindig nem vette észre mennyire árulkodó és mekkora segítség is nekem. - mosolyodtam el megigazítva az inggalléromat, ahogy tovább lépkedtem. De én most kihívásra vágytam! Igazi kihívásra, új környezetre, új emberekre körülöttem, ezért is választottam új helyemül a Venetiant. Jómúltkor egy fickóval beszélgettem éppen, na jó, túlzás azt állítani, hogy beszélgettünk, hisz én a whiskymbe kapaszkodva hallgattam, ő meg előadta az összes, lehető legnagyobb ökörséget, hogy a felesége csalja, meg a két gyerek... nem akartam ám felvilágosítani, hogy ugyan nézett már tükörbe? A felesége helyében én is csalnám, hisz itt hemzsegnek a fess emberek. És ahogy tovább beszélt... hááát már nem igazán voltam biztos benne, hogy az őőő... felesége az ééén ágyamban nem fordult meg, de aztán nem éreztem szükségét erről felvilágosítani. Ha legközelebb látom valahol a nőt, megkérdezem. Nos, ez a fickó volt az, aki az egész sztori előtt csak úgy áradozott a Venetianról. Hogy micsoda modernitás! Az asztalok! Meg a kényelmes székek! Hát isten úgyse megnézem.

Valóban kellemes helynek tűnt amikor beléptem, és igen, itt mintha az illatok is mások volnának. Azonnal egy csinos hölgyike sietett a segítségemre, akin nem haboztam végigfuttatni a szemem, de miután közöltem mit is akarok, azonnal egy szabad asztalhoz vezetett.

- Köszönöm. - bólintottam még oda neki, később lehet hogy még felkeresem, most viszont sokkal fontosabb dolgok hívtak. A LAPOK! Szinte szólongattak egyfolytában ahogy közeledtem, és én nem is haboztam a kérésüknek eleget tenni. Amint tudtam helyet is foglaltam a valóban kényelmes székben, és lapot kértem. Nem volt jó kör... az első... igen, új emberek, kihívás, a lapjárás mégsem a legkellemesebb, de ugyan mááár, ez még csak az első kör! Majd a második jobb lesz! Hát nem lett jobb. Ahogy a harmadik sem. De majd a negyedik! És akkor be is futott a változás. Valóban, szinte isteni csoda a tökéletes lapok, kitartó vetélytársak, emelkedő tétek és... már csak egyetlen egy lapra voltam attól, hogy meglássam nyertem! Akartam nyerni! Soha semmit nem akartam ennél jobban! Mégis... csak tartottam az asztalon, háttal felfelé az újabb lapot, a sarkát fogtam.. csak figyeltem... és éreztem ahogy a szívem csaknem kiüti a mellkasom. Az első adrenalinfröccs! Igen, ez volt az, amire vártam, és szinte éreztem ahogy pillanatról pillanatra, egyre előrébb és tovább jut az ereimben. Isteni volt ez az érzés! Szinte semmihez sem fogható! És én csak tartottam azt a lapot... a kezemben... feszült várakozás közepette körülöttem... és én csak élveztem, ahogy a szívem dobogott...

Nem fogok hazudni, piszok fárasztó volt a mai napom... három hullát is behoztak, egyik undorítóbb volt, mint a másik, de az embernek a szeme se rebben ilyenkor, csak monoton robot módon csinálja a dolgát, bemetszés, szervek lemérése, halál okának megállapítása... az egyik öngyilkos lett, egy negyven körüli férfi, rákot diagnosztizálhattak nála, ahogy a tüdejét elnéztem. Undorító kátrányos volt az egész... szinte bagó szaga volt. Talán altatót adagolt magába, vagy fájdalom csillapítót, és lehet rá is ivott egy kicsit... nem az én dolgom ezt kideríteni, én csak a testet térképezem fel, amiből az jön le, hogy végső stádiumba volt, és nem kért kezelést, bár nem is lehetett volna már mit... a mája is kivolt eléggé...szóval ki tudja, a gyógyszerek, és ital, és lehet a vérében még drog is lesz.
A második egy fiatal lány volt, ahogy apró részletekre bontottam, az is kiderült, hogy egy gyerek növekedett benne...vagy nem tudta, vagy épphogy tudta. Szúrt seb a gyomorba, és zúzódások. Gondolom a gyerek apuka jelzővel fémjelzett emberke végezett vele. Pedig még előtte volt az élet...a harmadik, egy gyerek, a változatosság kedvéért. Halál oka ismeretlen, a testen semmi nem látszik, nincsenek szervi elváltozások sem... Ma le kell innom magamat!
Imádom a munkámat, nem azt mondom...meg hát nem is ez az igazi munkám, ez csak állandó biztos kereset, meg nem rossz ez a meló sem, csak ahogy a srácot elnéztem, alig volt nyolc éves, és itt feküdt az asztalomon... lehet érzéketlen vagyok, de elveim ellen vall, hogy gyereket öljek. A gyermek bántalmazást se értem meg soha, és azokat a perverz állatokat sem, akik képesek szexuálisan... nem is akarok belegondolni...szétlőném mindegyik legféltettebb testrészét.
Elpakoltam, és még benn lezuhanyoztam, csak úgy bűzlöttem a hulla szagtól, már megszoktam, de leginkább csak megfeledkezem róla, hogy milyen rohadt büdösek.
Már épp beszálltam a kocsimba, hogy majd szépen elmegyek egy boltba, veszek egy üveg vodkát, és majd otthon a tévé előtt iszogatok, amikor bejött egy hívás.
Remek... mára nem akartam több dolgot, sem boncolni, de még ölni sem...egy hely nevét adták meg, és egyelőre megfigyelést kértek.
Akkor ott fogok inni... semmi nem tántoríthat el attól, hogy most igenis legalább egy pohár whiskyt elfogyasszak akkor.
Beléptem a helyre... azt se tudtam kit keressek, nem tudtam hogy néz ki az illető, és a kapott paraméterek édes kevesek voltak... barna szem, barna haj, és egy átlagos férfi test magassága, és tömege... annyi volt csak biztos, hogy John Matthews-nak hívják, és imádja a kurvákat, és a kártya játékokat, leginkább a blackjack-et, mert abban számolhatja a lapokat... azt hittem ez lenne az indok, amiért likvidálni kell, de ez túl egyszerű lenne, és ahhoz nem kérnének megfigyelést, már rég kinyírták volna maguk...de nem mondtak semmit, én meg nem kérdeztem. Ebben a szakmában tudni kell hallgatni.
A bárhoz léptem, ahonnét ráláttam tökéletesen a casino részre, és rendeltem egy whiskyt. A torkomban éreztem már a hulla szagot.

Éééééés NYERTEM! Nem vitás én vagyok a legjobb! Hogy számolom a lapokat? A fenéket! Meg vagy te húzatva!? - néztem rém értelmes kérdező szemekkel a velem szemben ülőre aki gyanúsítgatott. Hát igen, vannak azok az emberek akik nem viselik túl jól a vereséget. Pedig ez... benne van a pakliban. Szó szerint! - vigyorogtam élvezve a szerencsémet, de a fejem már a következő körön áradozott. Sosem lesz ebből elég, SOSEM! Hogy nyerek vagy veszítek, sohasem számított. Csakis az IZGALOM! Amikor olyan hevesen dobog a véred! Amikor a füled eltompítja a környező hangokat és semmi más nem veszi át a szerepet, csakis az ütemes légzésed! Amikor ott az a pont! Az az egyetlen pont amikor még talán a szíved is megáll egy pillanatra. AZ a pont jelent mindent! Magát az egész életet...

Élveztem! Az egész estét élveztem. Hol nyerek, hol veszítek, de többségében nyertem. Mindig nyertem. Hogy csalok? Áááááh, aljas rágalom. Egyszerűen csak... mester vagyok! Nem vitás, nem igazán van olyan aki ellenem mehet. Mégis egy idő után kiszáradt a torkom. Már éppen azon voltam, hogy intek a pincéreknek, mikor a bár felé tévedt a szemem, és ott mit látok? Húúúú... hosszú combok, hófehér haj, és azok az ajkak... egészen egyedi kombináció. Mégis egy darabig ledermedtem. Hívott a vérem, deee... volt itt valami egészen más ami itt is tartott. Hezitáltam. Talán elteltek hosszú pillanatok... percek, talán még órák is, miközben én néha lopva, de folyton csak azt a nőt figyeltem. Aztán... mégiscsak győzött az ösztön!

- Uraim... - biccentettem a körülöttem ülők felé - Részemről szünetet tartok. További jó játékot! - mosolyogtam győzelemittasan, azzal hátra tolva magam alól a széket, megcéloztam a bárpultot.

- Egy tequilát kérek! - intettem oda a kiszolgáló felé, de szinte egész végig csak a nőt néztem. Nem zavarón vagy tolakodón, csak úgy alaposan és rendesen. Aztán megköszörültem a torkomat.

- Ritkaság egy ilyen gyönyörű nőt egyedül látni errefelé. - tartottam rövid szünetet - Esetleg meghívhatom egy italra? - mosolyogtam óvatosan a szemeibe, ahogy felém fordult a hangomra.

Meguntam a nézelődést, pontosabban kiürült a poharam… nem szoktam sokáig kortyolgatni, ha valaki inni akar, nem mondom, hogy egy húzásra, de megissza a pohár tartalmát és nem lötyögtetni, még ha épp whiskyt is vedel az illető, amit elvileg szoba, vagyis kéz hőmérsékleten jó. Én alapból mindig jéggel iszom, kell hogy kicsit megvizesedjen, hogy pont egy kortyra megiható legyen.
Szóval visszafordultam, hogy rendeljek egy italt, mire észrevettem magamat a tükörben, a hajam fehér volt… basszus, mindig magamon hagyom, ebben szoktam dolgozni, mert így elhiszik, hogy bolond vagyok, mert normális ember nem boncolgat önszántából hullákat. Hát én szeretem a munkámat, de nem vagyok Dexter, ezzel mindig meggyanúsítanak. Komolyan, nem is értem, nem azért mert az egy barom, aki lehet még skizofrén is volt, hanem mert én pénzért ölök, az teljesen mellékes, hogy nem érzek közben semmit.
Gyorsan levettem a parókámat, kiengedve hosszú barna hajamat, világos barna, majdnem szőkés, néha kiszívja a nap… és kezemmel beletúrtam, hogy nagyjából eligazgassam. Azért lehet ma megmosom…de így egy kicsit a hulla szag tova szállt. Enyhén magába szívja… bár igazi hajból van, de így lehet elárulom magamat, hisz ezzel a hajjal, ahogy hallok egy megszólítást, talán idevonzottam valakit.
Tipikus pasi duma, a mű udvariasság… de az is lehet ő az áldozat, akit meg kéne figyelnem. Elrakom a táskámba a parókát, majd a hang felé fordulok egy lágy mosollyal, amennyire erőmből telik. Bár ma kinevettem magamat, hallottam egy viccet, az egyik mentős srác mesélte, aki behozta az egyik hullát… de már nem emlékszem, de így a mai napra annyi volt a jókedv. Viszont megszívtam, mert épp elfogyott az italom, ilyenkor elég hülyén néz ki, ha azt mondod, nem kérsz, és közben rendelsz valamit.
- Ritkaság az is, hogy valaki ne használjon ennyire átlátszó dumát. – jegyzem meg, bár arcomon továbbra is ott a félmosoly. De komolyan, semmi eredetit nem tudnak kitalálni a pasik?!
- Gondolom megfáradt a kártya számolásban… vagy hogy csinálta… annyira nem értek a kártyához, de a csalókhoz különleges szimatom van. – mondtam, majd lazán felkeltem a székről, és ahogy a magas sarkú segíti a járást, odasétáltam, lassú csípő ringás, és a többi, ami egy nőt, nővé tesz. Majd leültem a férfi melletti üres helyre, de csak lassan, nem kell, hogy kivillanjon a kis késem, amit általában a harisnya tartómba teszek, jobb az elővigyázatosság. Keresztbe teszem a lábaimat, ahogy a pulthoz fordulok, és intek a pincérnek, hogy még egy olyat, mint az előbb.

Hoppppááá! Úgy elsőre meglepődtem ahogy az a varázslatosan hófehér haj... illetve paróka lekerült, de alóla egy még vonzóbb és még csinosabb gyönyörű nő került elő. Mégsem tettem szóvá. Elég volt az arcomra kiülő csodálat. És ahogy a kóstolgató stílusát sem csupán még szélesebbre húztam a mosolyomat. Ha egyszer igaz...

- Vannak azok a dolgok, amelyek folyton beválnak, és vannak azok, amelyek sohasem... - mosolyogtam még mindig, szemmel csak lopva követve csípőjének ringását, majd a szemeit, amint helyet foglalt mellettem.

- De látom mégiscsak figyelt. - mosolyodtam el újra - Én meg már azt hittem észre sem vette, hogy a szememmel folyamatosan követtem. - tartottam mindvégig a szemeit, fejemmel csak óvatosan intve az előbbi asztalom felé. No lááám, mégsem léteznek véletlen találkozások? Ezek szerint sosem!

- Ezt egy szerencse sütiben olvasta?! – kérdeztem meg, megtámasztva a pultot, csak annyira, hogy a hajamba túrjak flörtölő mód. Ezt sose értem miért csinálják a nők, de a szemem előtt per pillanat az lebeg, hogy lehet ő az áldozatom…bár azt mondták ne öljem meg, de ha mégis valahogy vége lenne, csak egy apró baleset?! Talán nők milliói lélegeznének fel, amiért nem fárasztja többé őket a sablon szövegekkel.
Viszont közelebb ültem, miért ne… csak úgy nem ölhetem meg, nem mintha most itt mindenki szeme láttára akartam volna leszúrni vagy ilyesmi, de ugye nagyon jól meg kell tervezni a dolgokat, nyilvános hely, elég sok szemtanú látja, hogy ketten vagyunk, rögtön gyanús lehetek. Pedig volt, hogy betanultam az ártatlan pofikát, hogy én vagyok a védtelen áldozat.
- A pénzéhes embereket, könnyen észre lehet venni… hát még azokat, akik élvezik a nyerést… - kaptam meg a whisky-met és megint egy nagy korttyal leküldtem az egészet. 4 cl, nem olyan sok az, talán túl kevés is, nem lesz ebből már a mai napon beállás, pedig el akartam kicsit veszteni a fejemet.
De meg tudom érteni a fazont, valakit a szex dob fel, valakit a száguldás pörget föl, engem olykor a gyilkolás. Bár ha nem ez a fazon az áldozat, akkor most szépen szem elől vesztettem, de olykor egy kis hiba becsúszhat, és nem is biztos, hogy ma itt van az a fickó.
- Akkor igazából csak elfáradt a szeme?! Bár gondolom erre majd frappánsan tesz valami szexuális utalást, hogy más valamije viszont nem fáradt… vagy hogy is szokták mondani az ilyen férfiak… nem lankad az érdeklődése?! – tettem kezemet a combjára, csak kicsit incselkedvén vele, majd másik kezemmel elvettem a poharát, és belekortyoltam.

- El kell keserítenem kedvesem, ez saját meglátás. – mosolyogtam újabbat belekortyolva a pohárba ami épp az imént jelent meg előttem. - Hisz itt van, vagy nem? - koppant a pohár alja halkan a pulton, csak lassan, megadva a módját a fogyasztásnak. Persze nem kerülte el a figyelmem ahogy közelebb húzódik, de egyetlen szó nélkül, csak csendben, magamban nyugtáztam, hogy sínen vagyok.

- A pénz…? - nevettem fel hangosan – A pénz másodlagos dolog. Itt a lényeg az izgalom! Na meg az élvezet... – húztam össze a szemem enyhén a szemeibe, ahogy egy pillanat alatt kiürítette a poharat, de azután lazítottam a szorításomon. - Látom szomjas volt. - mosolyogtam megint kedvesen, és már intettem is a pultosnak, hogy ne kicsinyeskedjen, töltse újra tele. - Ugyanazt? - kérdeztem ismételten, aztán csak... megint mosolyognom kellett. Csípős a nő nem mondom. De valami azt súgta, nagyon megéri!

- Mit ért az alatt, hogy… "ilyen" férfiak!? – tértem rá a lényegre, miután a szemem a combomról újra a szemeibe vezettem. Az italom? Másodlagos. Akár a nyerési esélyek. Mindig és mindenhol, csakis a játék a lényeg!

- Jobb lett volna, ha a szerencse sütire fogja. – mosolyodtam el, de nem kell engem félteni, ha most erre egy újabb frappáns választ kreál, én állom a szó csatát, nem adom én olyan könnyen magamat, és mellesleg tényleg béna duma volt.
- Itt vagyok… de ki tudja, hogy itt kell-e lennem, és ha jobban bele akarunk merülni ebbe…lehetséges, hogy nem is vagyunk itt, hanem ahogy a Matrix-ban mondták, egy kád trutyiban fekszünk… de nem hiszem erre a válaszra gondolt. – de ez mindig is foglalkoztatott, hisz elgondolkodtató mi a valóság, és mi nem az, mi kreáljuk a dolgokat, vagy mi is csak valaki képzeletének kivetülése vagyunk. De nem hiszem, hogy ebbe mind ezzel az alakkal, mind magammal bele akarok merülni, főleg nem a mai műszakom után.
- Azért, ha az ember sokat veszít, az egy életre elég izgalom… és szerintem nincs annál jobb dolog, amikor elmerül az ember a pénz szagában, a bőrén érzi a papír pénz suhogását… - volt egy őrült barátnőm, aki a fizetését felváltatta egy dollárosokba, és este abban hempergett. A kapcsolatunk szerencsére megszakadt idővel.
- Nem, nem voltam szomjas… csak az elvem szerint, ha valaki inni akar, akkor ne ízlelgesse az italt, ha meg piszok drága piát rendel, akkor se lötyögtesse, nem fog tovább tartani… de annyi szent, ha az ember jót akar inni, ahhoz se árt a pénz. – mondtam, és láttam, hogy már rendel is. Mit is ittam, whiskyt talán, lehet nem kéne kevernem. De a whisky csak előjátéknak kellett, maradjunk a jól bevált italnál.
- Egy vodka martinit legyen szíves. – mondtam a pincérnek, mit sem törődve a férfivel, aki udvariasan állni akarta a következő körömet.
- Akik az összes bűnös élvezetnek imádnak hódolni… előjátéknak jöhet a szerencsejáték, vagy az ital… amitől bepörögnek, és utána jöhet egy csaj… mindegy milyen, csak az kell, hogy levezessék a felgyülemlett adrenalint. Csak a végén bele ne haljon… - húztam el a kezemet a lábáról, majd megfogtam a poharamat és belekortyoltam az italomba, amit idő közben felszolgált a pincér.

To Tony Jamael Franklin

Imádok kiöltözni, és hagyni, hogy az emberek rajtam legeltessék a szemüket. Nem csak én voltam megelégedve magammal, hanem az a naiv idióta is, akit kísértem. Még csak ma ismertem meg, és egyszerűen nem tudtam visszautasítani az ajánlatát. Ki ne vágyna a pompára, fényűzésre és drága ruhákra. Nőből vagyok! Azonban nem engedtem meg neki, hogy hozzám érjen, még annak gondolatától is megborzongtam. De most nem a tartásom szólt közbe, hanem a haptefóbiám. Az ő fejében bizonyára az járt, hogy egy olcsó lotyó vagyok, és elhoz egy ilyen csicsás helyre, hogy megkoronázza a mai napját is egy egész estés orgiával. Bájolgásom azt sugallta, hogy mindenbe benne vagyok, de a látszat nagyon is csal. Ahogy bevonultunk két testős is szegődött a nyomunkba. Sajnos le kellett tennem arról az ötletről, hogy kivégzem a férget. Túlságosan is feltűnő lenne, személyazonosságomra fény derülne. Ezt nem hagyhatom. Inkább próbálom jól érezni magam, miközben ezzel a hólyaggal társalgok.
Muszáj voltam alkalmazkodni, hogy ne váljak számára túl hidegnek, és elutasítónak - a végén még elküldene - belekaroltam, és szívmelengetően mosolyogtam rá, hamis mosolyommal.
A kaszinóban kezdünk, ahol, csak mint dísz álltam, mintha csak a ribanca lennék. Megoldást kellett találnom, hogy lépjek időben. Modorából és személyiségéből sugárzott az a fajta agresszió, amit a visszautasítás válthat ki belőle. Végül a leitatásnál döntöttem, az már sokszor segített hasonló ügyek megoldásában. Nem hagytam, hogy - akárcsak egy percre is - kiürüljön a pohara. Közben persze én is ittam egy két pohárral a hangulat fokozása érdekében. Míg ő éppen rulettezett, én körbetekintettem a hatalmas helységben, hol szólt az a tipikus fehér nyálzene. Egy fickón állapodott meg tekintetem. Ismerős volt, túlságosan is. Miközben őt bámultam, azon agyaltam, vajon honnan ilyen ismerős. Beugrott.. sokszor megfordult a munkahelyemen és az utcán is láttam néhányszor. Én nem hiszek a véletlenekben, de a sorsban sem!
~ Csak nem követ?! - feltételeztem magamban, de semmiféle gyanús viselkedést nem véltem felfedezni rajta.
Jarvis hangja billentett ki mélázásomból, majd ismét karöltve, elindultunk a szálloda étterme felé. mielőtt elérkezik a nem várt pillanat is. Folyamatos bókjai egyik fülemen be, a másikon, de próbáltam jó pofát vágni mindehhez. Kezdtem izgulni, még nem láttam rajta a túlzott részegség jeleit. A vacsora közben, csak egy-egy pohár bor csúszott le, semmi mást.
- Jarvis, mielőtt még nyugodni térnénk, szeretnék felkészülni, és pár apróságot előkészíteni. Előremennék. - bazsalyogtam, mézes-mázosan, felcsigázva a férfi érdeklődését az éjszakával kapcsolatban.
- Rendben van Gyönyörűségem, induljunk, majd várok egy kicsit az ajtó előtt. - felelte kacagva, magabiztosan.
A hideg futkosott a hátamon, de nem mondhattam "nem"-et. Elindultunk a folyosók útvesztőibe, egyenesen a 125-ös szoba felé. Már azon a folyosón sétáltunk, amiről a szoba nyílik, de tervem második fázisa, kezdetét vette.
- Jajj Istenem! Lent felejtettem a táskám az étteremben. - kaptam oda kezem a számhoz teátrálisan.
Azon kívül, hogy leró róla, hogy egy szexuális ragadozó, úriember is volt. Fel akarta hozattatni, de rávettem, hogy maga menjen vissza érte. Meggyőzésben, mindig is kiemelkedően jó voltam. Ugyan megkaptam a szoba kulcsát, de előbb utóbb visszajön, és nem zárhattam ki, nem mellesleg velem hagyta az egyik gorilláját. Haboztam bemenni, tudtam, hogy akkor már nem lesz visszaút. Azt hazudtam itt sokkal jobban jár a levegő, ezért nem gyanakodott túlzottan.
És megjelent Ő, már megint. A férfi, akit oly sokszor láttam már. A szemben lévő ajtó zárjával kezdett matatni. Utolsó lehetőségemet kihasználva, kitártam az én ajtómat is, és azt kiabáltam.
- Te jó ég van ott valaki! - nem kellett több a testőrnek berontott a szobába, hogy veszély forrását eltávolítsa. Én rácsaptam az ajtót, és még időben surrantam be a szemben lévő szobába, közvetlenül a pasas után.
- Shhs. - tettem mutatóujjam a szája elé, mielőtt hangosan megnyilvánulna. A végén meghallja a kétajtós szekrény.

Samantha tükörképét figyeltem mosolyogva, ahogy a percek elteltével már harmadjára mászatta végig a bőrén az alapozót, a púdert, a hatodik szemhéjfestéket. Már hasonlított egy meleg pávára, de nem akartam neki szólni, ha egyszer csak így érzi jól magát.
- ...ha hiszed, ha nem, pénzes faszim lesz, aki elvesz és majd szülök neki pár kölyköt, aztán meg dobom a következőért. Tökéletes terv, igazam van?! - ezekre a szavakra figyeltem fel, de biztos voltam benne, hogy már egy egész balladát elhadart nekem előtte, amire képtelen voltam odafigyelni. A zsetonokat forgattam lassan az ujjaim közt, megunva azt, hogy megint csak kezdi letörölgetni a pont felvitt sminket, mire kivettem a kezéből az ecseteket és mialatt festőt játszottam az arcán, beszéltem is.
- Nem hiszem, hogy kellene szülnöd, ha egyszer elhagynád őket egy újabb Mercedesért - kacsintottam rá, közelebb hajolva finoman lefújtam a felesleges port a bőréről. - Kész vagy. Mehetünk végre? Egy órája csak itt készülsz. Otthon még két órán keresztül válogattad a ruhád - felnevettem jókedvűen elrakva a dolgait a kisebb bőrönd nagyságú táskájába. Legszívesebben ráordítottam volna hogy mozdítsa már meg a csülkeit és tolja ki magát a mosdóból, de mégis csak a barátom.. vagy mi volt.

Húsz perccel később már egy Bill Gates típusú öltönyös pasas szájában turkált a nyelvével Sam, amihez nem volt érkezésem asszisztálni. Különben sem értettem, minek kell Tiffany lámpának öltözni ahhoz, hogy valaki pénzt herdáljon el. Szemforgatással álltam fel az asztaltól felmarkolva pár műanyag korongot, céltalanul megindultam az emberek közt egy-egy boccsal megtűzdelve, ha nekem jöttek, de kicsivel távolabb egy ismerős arcot szúrtam ki, mégsem mentem oda, nem akartam volna megzavarni abban, amiben éppen.. elmerült. Hmm.. Nos, igen, van, amikor én sem vagyok pofátlan, mégsem akartam szem elől veszteni a mentsváramat, Max valahogy jobb társaságnak bizonyult, mint jelenleg Sam, aki... ó igen, már a keze is kalandozni kezdett a fickó kezén, mire elmosolyodtam. Nem vesztegeti az idejét. Sóhajtva kértem vizet, ahogy kikötöttem a pultosnál, és úgy gondoltam, elég szabad időt hagytam a fickónak, hogy kiszórakozza magát. Odacsusszantam Max mellé egy kis bolyongás és még több "sajnálom-bocs, menj az útból" után, szabad kezem a hátára siklott a dereka felett kicsivel, csak hogy végre velem is foglalkozzon kicsit, és ahogy remélhetőleg meg is tette, rámosolyogtam.
- Ha te is elküldesz, esküszöm, hogy arcon csaplak - felnevettem, tudhatta rólam, hogy nem vagyok mindig kenyérre kenhető, és a legtöbbször a pillanatnyi érzelmek és benyomások vezérelnek. Oké, gondolkodni is szoktam azért, de néha.. mindegy is. - Helló, Max - az előzőekért kiengesztelve őt puszival jutalmaztam meg, mert örültem, hogy jelenése volt itt, legalább nem kellett egyedül lennem. - Szerencsemalacod van? - utaltam arra, hogy ma remélhetőleg nyerő napja volt.

- Tizenhárom és huszonnégy között. Hallod? Tizenhárom és huszonnégy között! – Mondom magam elé, miközben le se veszem a szememet az egyre lassuló golyóról. Még pislogni se merek, nehogy akár egy pillanatról is lemaradjak. A bal kezemmel a félig üres poharamat szorítom, a jobbal pedig az asztalnak támaszkodok. A kis fém tárgy egyre lassabban gurul és úgy tűnik, mindjárt megáll. Közeledik a tizennégyeshez, de végül mégis a harmincegyesen áll meg.
- A rohadt életbe! – Lököm el magamat az asztaltól egy hirtelen mozdulattal, majd végignézem, ahogy a krupié betakarítja a zsetonjaimat. Már zsinórban harmadszor. Nem értem mi a faszom baja van velem annak az idióta golyónak? Bezzeg az ősz muksó velem szemben már megint nyert, és most meg ott örül magának, mintha annyira nagy arc lenne. Majd a következő körben lehervasztom a vigyort a ráncos képéről.
Egy húzásra megittam a maradék fél pohár Jack Danielst úgy hogy már csak a jég maradt az alján. Ez után visszaálltam az asztalhoz és az előző tét dupláját tettem ugyanarra a mezőre. Előbb-utóbb csak odakeveredik a golyó a tizenhárom és a huszonnégy közé.
Mindenki megtette a tétjeit és a golyó újra útnak indult a rulett kerékben. Megint közelebb hajolok, és feszült figyelemmel nézem a fejleményeket, mikor hirtelen kizökkent egy hátamhoz érő kéz. Rögtön bal oldalra nézek, ahol csak egy túlsúlyos fekete pali áll, ezért úgy döntöttem, az ellenkező irányban próbálkozok, ahol már sokkal szebb volt a kilátás.
- Eszemben sincs elküldeni – Vágom rá rögtön vigyorogva, mikor felismerem az előttem álló barna szépségben az egyik táncos lányt a Dark Pleasureből. Valami S betűs neve van, de jelenleg meg nem tudnám mondani pontosan hogy is hívják. Facebook nélkül nem megy az ilyesmi. A névmemóriám mindig is gáz volt. Még a cselédem nevét se tudom, pedig már fél éve minden egyes nap látom.
- Amint látod, jelenleg farok túltengés van – Biccentek az asztalt körülállók irányába. Rajtam kívül még négy pasi áll a fém golyót bűvölve mindegyik középkorú vagy kriptaszökevény – Már igazán hiányzott innen egy jó csaj – Tettem hozzá, miközben szokásomhoz híven a tekintetem beszéd közben kicsit lejjebb vándorol a szemmagasságnál. Ezt már valószínűleg megszokta tőlem.
A fenyegetés után egy puszit is kapok tőle és még az elmaradt köszönést is bepótolja. Ez után fél szemmel az asztalra pillantok, ahonnan a krupié ismét csak betakarja a zsetonomat. Piros hármas. Naná, hogy megint nem az nyert, amire a zsetont tettem. Ez pedig egyben válasz is az elhangzott kérdésre.
- Eddig összesen hatszor vesztettem és kétszer nyertem. Mindig is szar voltam matekból, de szerintem ez elég gáz arány – Feleltem még mindig fülig érő szájjal. Még nem mondanám magam részegnek csak a normál embereknél jobban érzem magamat. Majd akkor lehet aggódni értem, mikor egy golyó helyett kettőt látok. Most hogy belegondolok, nem is rémlik olyan alkalom, mikor az előttem álló lány teljesen józanul látott volna. Bár olyan ember szerintem kevés akad ebben a városban, aki valaha tanúja lett volna a pia- illetve fűmentes pillanataimnak.
- Amúgy ki volt az a barom, aki elküldött? – Utaltam az első mondatára, miközben már reflexszerűen növelem meg a zsetonok számát és teszem rá ugyanarra a rohadt mezőre, ami amúgy még egyszer se vált be.

Szavaira az asztalnál helyet foglalókat néztem végig. Egy Télapó, egy Don Corleone, aztán egy Esőember és Green doktor a Vészhelyzetből. Nem tetszően el is húztam a számat a filmes hasonlítgatásaimra, ezért nem is szóltam neki, hogy felfelé keresse az aranyat. Megérdemelte, hogy egy kicsit végre nőt is lásson maga körül, nem csak plakátra való utánzatokat. Ameddig ő nézelődött, elfoglaltam magam a roulett asztal stírölésével, na meg hogy merre, melyik mezőkre pakolták a többiek a zsetonjaikat, amiben nem volt semmi.. logikusság. Az arányosság is teljesen hiányzott, a négy nagyobb összeg teljesen furcsa formát öltött az asztalon, a golyós fickón is egy pillanatig végignéztem, rá is mosolyogva, amikor viszonozta a vizslatásom.
- Igen - felnevettem egyet értve azzal, hogy szarul állt a többiekhez képest, de nem lehet mindig szerencsénk. Azt a pár zsetont, amit magamnál tartottam, inkább csak mosolyogva a helyén hagytam és a vizembe kortyolva néztem végig, ahogy Max is a helyére tette azt a nem is kicsi összeget jelentő korongokat.
- Négy óránál egy szőke már szerintem az asztalon fekszik. Igazából nem küldtek el, csak nem akartam nem létező forgatáson végigasszisztálni, ahogy egymás torkát nyálazzák - fintorogtam is egyet, mert oké, hogy én sem voltam szende szűz, mégsem volt kedvem most és itt mindenkit legatyátlanítani - fizikálisan és nem metaforikusan értve, csak mert... hmm, mikor is volt, hogy utoljára valakitől pénzt kértem? Talán egy hete... kettő, nem tudtam.
- Beszállhatok? - kíváncsiskodtam Maxtől, de már el is léptem mellőle előtte hagyva a vízzel félig teli poharam. Annál jobb dolgom volt. Lehet, hogy bőrnadrág volt rajtam, de a sötétvörös-fekete csipke fűző megtette a hatását, és kipécézve magamnak Mr Télapót mellé léptem, aztán kicsit az asztal fölé is hajolva megtámaszkodtam mellette az asztalon, elhúzva a dekoltázsom elől is a hajamat.
- Hova érdemes tennem, uraim? - kacéran az asztal körül lévőkre néztem, tudva, hogy az Esőemberre hajazó éppen akkor dőlt kicsit hátra, hogy a fenekemet megvizsgálja, ahogy a pillantásom Maxre esett az asztal túloldalán. Kihasználva, hogy a legtöbb szem pontosan rám szegeződött az asztal helyett, a Télapó előtt lévő zsetonokból a markomba gyűjtöttem párat kicsit megigazgatva a fűzőt a melleim alatt egyenesedtem fel. Igen, tökéletes dinnyéknek látszottak, az a férfiaktól függött, hogy éppen édes görögnek, vagy hamvas sárgának nézték őket. Nem érdekelt.
- A vörösre - köhintett az olaszképű, mire a dokira hajazó megrázta a fejét.
- Fekete. Én abba pakolnék. Akarom mondani raknék. Tennék - elmosolyodtam a habogáson, és mialatt még egyszer végignéztek rajtam, pár zsetont elemeltem az Esőembertől is. Biztos ami tuti alapon.
- Köszönöm uraim - kacsintottam kollektíve rájuk, majd visszasétáltam Max mellé, remélve, hogy ő azért nem csak a melleimet látta, hanem a kis turpisságot is. - Kis kompenzáció - suttogtam a fülébe, egészen közel hajolva hozzá, és hogy a többiek ne lássák, a nadrágja zsebébe csúsztattam az elemelt zsetonokat.

Kíváncsian hátranéztem, és pár pillanat keresés után be is azonosítottam a szőkeséget, akire a személyleírás illett. Tényleg nem semmi a csaj. Elég durván tanulmányozza a nyelvével az őszes pacák fogtérképét. Ez valóban olyan, mint egy pornó első pár másodperce, mikor a főszereplő csaj még ruhában van. De ha ilyen jól haladnak nem hiszem, hogy sok időbe telik, amíg a csaj megszabadul a textiltől. Valószínűleg lerendezik a dolgot még itt az épület egyik klotyójában vagy egy eldugott sarokban, de ha kitartanak talán még a parkolóig is eljutnak, ahol nyilván várja őket egy kényelmes hátsó ülés. Mivel valószínűsítettem, hogy az akciót nem itt mindenki szeme láttára bonyolítják le, inkább visszafordultam a beszélgetőpartneremhez.
- Látom a barátnőd olyanokra bukik, akiket már csak a viagra tart életben. Esetleg valami rejtett apakomplexus? – Állapítottam meg felettébb szakszerűen. Nem tehetek róla, ez már a rohadt pszichológusok utóhatása, hogy ilyen nyakatekert szakszavakkal elemzem az embereket.
Reagálni se volt időm a kérdésére, máris elindult a maga útján. Így már nem láttam értelmét egy igent kinyögni. Egyébként is jobban el voltam foglalva a formás seggével, amiben csak rövid ideig gyönyörködhettem. Hamarosan a bárgyú ellenfeleim legeltették rajta a szememet és plusz bónuszként még az ikreket is csodálhatták elölről. Férfi legyen a talpán, aki képes levenni a szemét az ilyen csodás kilátásról.
Szabad kezemmel reflex szerűen a legközelebbi pohárhoz nyúltam, majd magam elé emeltem. Még szerencse, hogy időben kapcsoltam és nem ittam bele. Mielőtt a számhoz emeltem volna két dolog derült ki. Egyrészt a szaga és a színe alapján ez egyszerű víz. A másik tény, pedig nyilván ebből következik: ez a lötty nem lehet az enyém. Gyorsan vissza is tettem a helyére, mintha legalább méregtől szabadulnék meg. Ettől a bizonyos hideg zuhanytól, viszont a tekintetem elhagyta a gyönyörű domborzatot így a lány újabb istenadta tehetségére figyelhettem fel. Olyan profin és feltűnésmentesen emelte el a zsetonokat a vetélytársaim kupacából, hogy egy zsebtolvaj is elszégyellhetné magát. Ilyen mellek mellett nem csoda, hogy még a krupié se szúrta ki a kis akcióját.
A mutatvány végeztével, pedig a zsebembe csúsztatta a szajrét.
- A kézügyességed bámulatos – Válaszoltam abban a pillanatban, mikor közelebb hajolt.
- De van egy elég nagy problémám, amit szintén orvosolni kéne – Mondtam teljesen komoly hangon és igyekeztem a tekintetemet is a mondanivalóhoz igazítani, bár még mindig nem mondanám magam Oscar díjas színésznek.
- Az ott víz – Mutattam a poharára és az utolsó szóra undor jelent meg az arcomon, mintha csatornából előhúzott sárkoktél lenne. Alapból semmi bajom a vízzel. Jó benne fürödni,a jégkocka készítéshez elengedhetetlen meg még biztos egy csomó hasznát veszik egyesek, de meginni?
- Ezen a helyen vizet inni olyan hatalmas szentségtörés, mint mikor egy pap a templom közepén dug megy egy apácát – Jelentettem ki teljesen komolyan. Helyes italfogyasztási szokások terén nem ismerek viccet.
- Szóval gyorsan mondd, mit kérsz ehelyett – Lyukadtam ki végre a lényeghez. Mellesleg az én poharam is üres volt, szóval már éppen ideje újra idehívni az egyik pincért, hogy hozzon valami mást helyette.
Közben a golyó, aminek a figyeléséről meg is feledkeztem az elmúlt pár percben, ismét megállt.
- Piros tizenhat – Mondja ki a krupié a nyerő számot. Erre egy pillanatra az asztalhoz fordulok, majd rövid fáziskésés után leesik, hogy az pont benne van abban a tucatban, amire már nem is tudom hányadszor tettem a tétet.
- Nyertem – Néztem a lányra enyhén döbbent fejjel, ami utána egy elégedett vigyorba fordult – Végre! – Néztem az asztalra, miközben lesöpörték a megtett téteket. Már csak arra vártam, hogy megkapjam az általam feltett összeg dupláját.
- Úgy látszik, szerencsét hozol – Állapítottam meg vigyorogva ezúttal az előttem álló szemeibe nézve, ami tőlem bizony óriási erőfeszítést igényelt.

Nemtörődöm módon rántottam meg a vállaimat a kérdésére. Jó kedvemben még azt is elfelejtettem, hogy sokszor olyan fickókat is ki kellett szolgálnom, akiknél azért bennem volt a para, nehogy akció közben haljanak rám. Elég meredek lett volna és egészen bizarr is. Még a gondolatra is kirázott a hideg, ahogy ezt végigvittem az egészet vizuálisan is a fejemben. És körülnézve a pasikon meglepő módon az olaszból azt is kinéztem volna, hogy ő szerette.. nagyon is, ha büntetik. Miért kell nekem mindig ilyeneken gondolkodnom?!
- Nem is tudod, mennyire - csak egy rövid, de sokatmondó mosollyal néztem Maxre a kézügyességemet érintve, de nem akartam rá több időt pazarolni. A probléma oka viszont meglepett, és miközben Jézus bormentes vizét szidta, vigyorogva ittam ki a pohárból minden cseppet lassan kortyolgatva egy "oh, igen", "ez isteni" és "ahh még" közbeszólásokkal, elég hangosan ahhoz, hogy ne csak Max hallja. Szerettem volna látni legalább egy vigyort a hülyeségemet követően és kicsit piszkálni is akartam, hogy tudja, sok mindent élvezek. De még hogy!? Nyelvem végig is csusszant ajkaimon, csak hogy lássa, nekem nem volt problémám vele. Mégis felnevettem a papos megjegyzésére, köhintve vigyorogtam rá a még játékban lévő férfiakra, akikkel igazán nem törődtem. Ó, igen, tökéletes volt tőlük elcsenni pár zsetont.. de hogy mást? Csak ha jókora összeget ajánlottak volna fel. És még akkor is nemet mondhattam. Ez volt a legjobb az egészben!
- Legyen mojito. De csak hogy tudd, nem bírom az alkoholt. A pezsgő teljesen kikészít - vallottam neki színt, hogy aztán lassan.. a halkabban szóló zene ritmusára megmozduljon a csípőm és ha ez nem is a bár volt, nem érdekelt! Mozognom kellett, és örüljenek, hogy nem a Hattyúk tavából egy részletet kaptak. Nem mintha mentek volna már azok a mozdulatok bemelegítés nélkül.
A nyerő számra én is visszapillantottam az asztalra végignézve, hogy azt a sok műanyagot Max felé tolták, én pedig szélesedő mosollyal néztem rá.
- Igen. Látod? Csak a nadrágodban kellett a kezemnek járnia - kacsintottam rá, és hogy bizonyítsam, ismét becsúsztattam a kezem a zsebbe, csak hogy az egyik nem rég elrejtett zsetont kivegyem onnan találomra, nem pedig rámarkolva.. bizonyos tulajdonra. Most.. nem lett volna szép tőlem az a mozdulat. - Beszállhatok? Vállalom, hoooogy.. hmmm.. mondjuk... - megnyaltam megint az ajkamat, ahogy kinéztem magamnak az egyik tőlünk legtávolabb eső szám mezőjét, és kihasználva az előbbi sikerem.. a tenyerem csusszant a zöld filcre, majd lassan azon csúsztattam előrébb, hogy megtámasztva magam.. egészen az asztal fölé hajolva megint előtérbe kerüljenek a dinnyécskék felpolcolva a fűzőtől, és ezzel együtt a bőrnadrág is ráfeszült teljesen a hátsómra, kinek mi volt előnyösebb látvány. - legyen a huszonkettő - mondtam egyenesen a krupié szemeibe nézve egy puszit is cuppantva felé, majd vigyorogva engedtem magam vissza a talpamra. - Lássuk, te is szerencsét hozol-e nekem, Max - vigyorogtam felé, és szerencsére a pincér is felénk indult meg, akit még időben lekapcsoltam, remélve, hogy ténylegesen is csak a mojito lesz az enyém. Hogy a fiú mit kért? Kíváncsi voltam, ő mire szomjazott.

- Reyes, szólj ha megtudtál valamit a mexikói kartelről, azt a fickót keresd, akit mondtam. A városban kell lenniük, csak találd meg, a többit majd én intézem. – Kinyomtam a mobilomat , zsebembe csúsztattam, majd lassú léptekkel megindultam a szállodai lift felé. Alig vártam, hogy végre a szobámban lehessek, nem vágytam másra csak egy forró zuhanyra és egy kényelmes ágyra, hogy kipihenhessem a nap fáradalmait. Lejártam a lábamat is, hogy információkhoz jussak, egy üzletben sikerült beszereznem egy laptopot is, ami elengedhetetlen lesz majd a feladatok elvégzéséhez. A liftbe egyedül léptem be, már épp záródott volna az ajtaja, mikor egy idős pár és két ducibb nő is bepréselte magát. Remek, éppen arra volt szükségem, hogy konzerves üvegben érezzem magam, mindenféle kavargó szagok közt. Ki nem állhattam a pacsulik illatát, amit az idős pár árasztott magából, arról már nem is akartam tudomást venni, hogy micsoda fokhagyma illat lengi körbe a duci nőszemélyeket. Türelmetlenül álltam, hátammal neki dőltem az üvegfalnak, szemeimmel a számlálót figyeltem, magamban is mondtam a számokat, azt vártam, hogy végre megálljon a lift és kinyíljon az ajtó. Siker! A tizenhármas emelethez érve végre sikerült kipasszíroznom magam ideiglenes zárkám hátsó részéből, megcsapott a folyosó oxigén dús környezete, végre nem akadályozott már semmi, hogy a szobámhoz érjek. Útközben már a zakómtól is megszabadultam, az ajtómhoz érve azonban úgy tapasztaltam, hogy valamiért nem működik a kártyám.
- Elnézést kisasszony, segítene?- Épp kapóra jött egy ott dolgozó , középkorú nő, aki egy kiskocsin törölközőket tologatott a folyosón. Mosolyogva lépett közelebb, előtte saját kártyáját, majd azzal próbálkozott, és alig néhány perc alatt sikerült kinyitnia szobám ajtaját.
- Néha előfordul, hogy nem működnek. Vagy elcserélt kártya, vagy nem jó benne az érzékelő. A recepción kicserélik Önnek. – Kedves mosollyal köszöntem meg segítőkészségét, majd beléptem az ajtón és hátam mögött becsukva azt kifújtam a levegőt.
- Végre, imádom Vegast – Fáradt mosollyal léptem beljebb, szemügyre véve tágas szobámat, imádtam a berendezést, a szoba minden egyes zegét-zugát. Elsőként a cipőimtől szabadultam meg, majd ahogy egyre jobban beértem a szoba közepére, úgy váltam meg zakómtól, pólómtól, a farmeromtól, végül a zoknit is ledobtam, meg az alsógatyámat is, egyenesen a zuhany felé vettem az irányt. Lenyomva a kilincset, azzal a lendülettel már léptem is be, túlságosan elmerültem a gondolataimban, ezért csak fáziskéséssel vettem észre, hogy egy nő ül a kádamban.
- Mi a f*sz? Mit keres a kádamban?- Meglepetten álltam meg alig egy méterrel előtte, és tök pucéran szemeztem a kádban, habok közé merült nővel.

A pillanatnyi meglepettség után volt időm szemügyre venni a nő arcát, egy pillanatra még kebleit is, mielőtt a habbal végleg ellepte volna azokat előlem. Meglepő helyzet volt, lehetett volna kínos is, de bennem legfeljebb bosszúságot okozott, hogy mégis, mit keres egy vad idegen nő a szobámban. Ennyi erővel az irataim között is turkálhatott volna, nem lehettem benne biztos, hogy nem-e a rendőrség beépített embere. Pechemre a fegyverem meg kint hagytam, így még csak azt sem vehettem elő, hogy azzal hadonászva szedjem ki belőle, mit keres a kádamban. Bármennyire sem tűnt nyomozónak, nem bízhattam senkiben, ezért továbbra is gyanakodva figyeltem őt.
- Nem létezik, ezt a szobát én kaptam, már a délelőtt folyamán beköltöztem, de azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ezt tisztázzuk a recepciónál. - Hangom kimértnek tűnhetett, hiába volt pucér a nő, még egy bájos pillantással sem tudott volna meghatni, mondjuk, el kellett ismerni, hogy nagyon csinos kis pofija volt. Pillantásom nem vettem le róla, szemmel akartam tartani minden mozdulatát, így az sem kerülte a figyelmemet, mikor a törölközők felé nyúlt. Lélekben kész voltam arra, hogy ha kell, félre ugorjak a lövés elől, de ismételten szerencsém volt, ugyanis golyó helyett csak egy törölköző repült felém, aminek szavai kíséretében máris értelme lett. Gondolhattam volna, pucéran ácsorgok, alig egy méterrel előtte, biztosan zavarta a látvány, vagy épp ellenkezőleg.
- Miért, nem látott még férfit meztelenül? - A törölközőt a derekam köré tekertem, majd rögzítettem, hogy nehogy lecsúszva kellemetlenséget okozzon az idegen nőnek.
- Most meg miért kacag? - Már nem is tűnt olyan gyanúsnak a helyzet, ez tényleg csak egy fürdőző nő volt, aki mit sem tudott arról, hogy kinek a szobájába keveredett. Én is elmosolyodtam, vállammal neki dőltem a csempének és úgy fixíroztam őt.
- Tehát ezt a szobát Ön kapta? Én már kezdtem azt hinni, hogy ez is egy szolgáltatás a szálloda részéről. - Játékos mosoly futott végig arcomon, szavaimból enyhe akcentust vehetett észre.
- Akkor most kiszáll a kádból, és átadja nekem, esetleg osztozzunk meg rajta, vagy mi legyen? -

- Biztosan átgondolta a szavait? - Szemtelenül mosolyogtam rá, ki sem kellett mondanom azt, hogy mire gondolok, de volt egy olyan sejtésem, hogy az ő fejében is lejátszódott a válaszom. Naná, hogy egyáltalán nem zavarna, ha pucéran szambázna előttem, sőt, lehet, hogy még élvezném is.
- Ami pedig a szoba foglalását illeti, elhiszem, de nekem is van egy papírom, és én is meg tudom mutatni Önnek, mielőtt azt hinné, hogy ez a hobbim és nőkre töröm rá a fürdőszobaajtót , pucéran. - Nem éppen ilyen csevegős és izgalmakkal teli estéről áhítoztam, megfordult a fejemben , hogy ha nem lenne itt, már rég az igazak álmát aludnám a kimerítő nap után. A nő ekkor már egy másik törölközőt lengetett, sejtettem mire készül, de nem volt bennem annyi illem, hogy távozzam, így ezt a lehetőséget még csak fel sem ajánlottam. Kellemes meleg volt a fürdőszobában, remek illatok, nem lett volna ellenemre, ha meghív, hogy csatlakozzak hozzá. Ezek az amerikai nők azonban nem voltak annyira heves vérmérsékletűek, mint az argentínok, azok közül némelyik már rég letepert volna, tekintve, hogy bemutattam a portékámat.
- Örömmel venném, ha a szolgáltatás részét képezné, de félő, hogy Ön ezt nem így gondolja. - Immár elvetettem a mogorva hozzáállásomat, mert nem jelentett rám veszélyt a nő. Kijelentésére, miszerint kiszállna, nem figyeltem eléggé, vagy inkább nem vettem jelzésértékűnek célzását, helyette inkább szemeibe pillantottam, hogy választ adhassak cseppet sem meglepő kérdésére.
- Nagy tévedésben él, mi is szeretjük a forró fürdőt, csak kerüljük az illóolajokat és a gyertyákat, az nem nekünk való. Egyébként is, egyes helyeken az ülő fürdőket kizárólag férfiak látogatták, szóval, ez is engem igazol. Talán nem ártana elolvasnia egy kézikönyvet a férfiakról. - Rákacsintottam, de mivel megkért arra, hogy végre forduljak már el, eleget tettem a kérdésének, és hátat fordítottam.
- Apropó. - Hirtelen fordultam vissza, megfeledkezve rejtőzködési szándékáról, és éppen elkaptam azt a pillanatot, mikor semmi nem takarta a testét. Elvigyorodtam.
- Most már fifti-fifti, így nem mondhatja azt, hogy csak én mutogattam magamat. - Nem félve haragjától, vagy attól, hogy hozzám vág valamit, rákacsintottam, és csak ezt követően fordítottam neki hátat.
- Egyébként gyönyörűen formásak a..khm, nem szóltam. - Mosolyogva sétáltam ki a fürdőszobából, mielőtt tényleg hozzám vágna valamit, majd kiérve ledobtam a törölközőt és elkezdtem újra magamra ölteni a ruháimat.
- Siessen, nem ártana intézni ezt az ügyet a recepción, nem akarok az udvaron aludni. -