Emily & Derick

- Ösztönszerűen húzom szorosan magamhoz, szinte még alszom, semmit sem érzékelek a külvilágból, egyedül a teste melegét és finom megnyugtató illatát, így vissza is alszom, de már csak percekre, gyengéden csiklandozza mellkasom lehelete és mocorogni kezdek, még nem nyitom ki a szemem csak lágyan elmosolyodom.
- Jó reggelt bébi. - Suttogom még mindig behunyt szemekkel, nem akarok még felébredni, puhán tapad ajkaira és én viszonzom.
- Nem maradhatnánk így? Csak még egy kicsit. - Motyogom ajkai közé. Úgy még egy órát vagy kettőt, résnyire nyitom ki a szemem és hunyorgok a kora reggeli napsugaraktól, A mobiljáért nyúlok, az enyém nincs fent, fogalmam sincs hol van és most nem is érdekel, hét múlt, mi még ne, nem engedem felkelni, bőven elég lesz holnap korán kelni és akkor már nem lustálkodhatunk így. Finoman cirógatom hátát ujjaimmal és egy apró csókot nyomok homlokára. Lehunyom a szemem és próbálok visszaszundítani még egy kicsit. Csendben hallgatom szavait, bár elég tompán, de még hallom, valami a kávéról és a reggeliről, válaszul csak hümmögök meg morgok valamit, de egyik sem sikeredett valami értelmesen, arra eszmélek fel ismét, hogy elhúzódik tőlem és már nem érzem azt a melegséget, hé nem, nem, nem, fordulok utána és zárom ismét karjaimba és húzom vissza.
- Nem kérek kávét, téged akarlak. - Apró csókokat lehelek bőrébe, ha már így kiharcolta, hogy felébredjek, akkor jobb ötleteim is lennének a kávénál és a reggelinél. - Korán van még, később is ráérünk vele foglalkozni, gyere vissza... - Búgom halkan bőrébe, orromat finoman érintem hozzá és húzom fel egészen a nyakáig. ahol ismét megcsókolom. Kezeim öntudatosan csúsznak be ruhája alá, rajta bébi bújj vissza és inkább vegyük ezt le. Feljebb húzom magam és tovább ostromlom, leheletnyi csókokkal égetek fel mindent magunk előtt, aprót harapok bele fülcimpájába, most, innen nem megy sehova, az nagyon biztos. Annyira finom és édes.          

Emily & Derick

- Melegen mosolygom bele bőrébe, még szép, hogy én győztem, most bármire képes volnék csak, hogy ne hagyjon itt és bújjon vissza hozzám, holnap egy időre mindketten visszatérünk az úgymond saját életünkhöz és dolgozni fogunk szinte egész nap, nem lelkesít különösebben a gondolat, hogy nem lesz éjjel mellettem,így most kell kihasználnom és nem adok számára egérutat, vele együtt mozdulok és húzom vissza, fokozatosan hódítom meg minden érzékét.
- Úgy érzem ma reggel az én érveim a jobbak. - És még nincs vége, a többit is megfogom mutatni, mohó igyekezettel húzom rajta keresztül a hálóruhát és esem neki feszes kebleinek, puha csókokkal illetem, kezem lesiklik a bugyi széléig majd óvatosan csúsztatom be a csipke alá, finoman simogatom és ingerlem ujjaimmal, közben követelőzve kapok ajkai után. Hosszú percekig időztem el vele, ujjaim mélyen simultak bele bőrébe és tettek apró körkörös mozdulatokat. Élveztem, ahogy csípője és testének minden apró rándulása behódol nekem és követ engem, gyere bébi. Végül kihúztam a kezem és és lehámoztam róla az utolsó ruhadarabokat is, amit az alsóm követett. Abban bízva, hogy van még ott, ahonnan a tegnapit húztam elő rántom ki a mellette lévő fiókot és megkönnyebbülve konstatálom, hogy igen van, ügyes, kiveszek egyet és felhelyezem, lábai közé furakodva tornyosulok fölé és csókolom meg hosszan. Óvatosan csusszanok belé, fogalmam sincs tegnap mit produkáltam, szóval most nem rúgjuk be az ajtót, fokozatosan töltöm ki újra és újra kevésbé heves intenzitással a megszokottnál és addig fogom ezt bírni, amíg azt nem érzem vagy arra nem kér, hogy csináljam erősebben. Nedves és forró ajkaim járják be a testét, azt akarom, hogy mindenhol az én csókjaimnak nyoma borítsák be. Sunyi mosoly kúszik arcomra, ahogy elém siet újra, újra és újra.
- Kis mohó. - Suttogom ajkai közé, ahogy felveszem a ritmusát és megtámaszkodva fölötte hevesebb mozdulatokkal hatolok belé, neked csak élvezned kell bébi.           

Emily & Derick

- Telhetetlenül követel magába újra és újra, miközben hangos nyögések szakadnak ki belőle, szorosan tart és egyre hevesebben rándul meg csípőm feszes combjai között. Megbolondít és soha többé nem akarok máshol és mással lenni. Felmordulok, ahogy körmeim a hátamba mélyeszti ezzel is csak még erőteljesebb ritmusra ösztönözve és egészen addig hajszolva még egész teste remegni nem kezd a gyönyörtől és én követem az őrült megkönnyebbülésben. Kihúzódom belőle a hátamra fordulok, próbálok magamhoz térni, levegő után kapkodok, de valamiért nevetni támad kedvem, szeretem ezeket a reggeleket és nem csak a szex miatt, szeretek vele ébredni.
- Most már jöhet az a kávé. - Vigyorgom és közelebb hajolok egy csókért. - Addig lezuhanyzom. - Bújok ki az ágyból, felkapom a farmerem, tiszta pólót és alsót majd viszek lentről, bár a tiszta póló félig-meddig felesleges is, mivel ma is bútort fogok szerelni. Olyan forróra állítom a zuhanyt, amilyen meleget csak képes a bőröm elviselni, égeti a hátamat körmei nyomán és a kezem is lüktetni kezd, a zuhanyzó falának támaszkodom, behunyom a szemem és lassan fújom ki magam és egy kicsivel könnyebb, mint tegnap volt és minden nap az lesz, amíg csak velem van, csak ennyire van szükségem, erre az egy dologra, de erre mindennél jobban. Megígérte nekem és én elhittem neki, hogy mindig ott lesz. De tegnap nem volt és fájt, elviselhetetlenül és keserűen.
Kilépek a zuhany alól, megtörölközöm és belebújok az alsómba és a nadrágomba, a hajamat dörgölgetve indulok meg utána a konyhába és a szöszmötölésből ítélve már Emily is lent van, a vállamra dobom a törölközőt útközben felkapom a mobilom és leülök, amíg várom és figyelem, megnyugtató és szinte vonzza kék szemeimet bármit is csinál, szeretem nézni, megnyugtat, valószínűleg mert képes teljesen elvonni a figyelmem, bármiről. Feloldom a képernyőzárat és az üzeneteimet olvasgatom, nem különösebben érdekel ma semmi, szóval holnap reggelig leszarom mi van.           

Emily & Derick

- Kávé illata járja át a belsőm és esküszöm ez a második legjobb dolog, ami simogat, és még kilenc sincs, azt hiszem ez egy jó napnak ígérkezik, bár nekem a legpocsékabb napom is jó, ha benne van, az a ritka szar nap is egy jó nap, amikor üvölt velem, nekem édes mindegy, amíg végül mindig annyit mond "oké", imádom olyankor, komolyan, hihetetlenül édes és nem is tud róla.
Az üzeneteimet  görgetem és bambulom és rágyújtanék már, de megvárom még elkészül és bármi is lesz az finom fűszeres illata van, tényleg össze kell ma dobnom azt a konyhabútort, az ágy könnyebb volt, de csak megleszek vele ma, mást úgyse nagyon terveztünk és jól van ez így, nem is szívesen tenném ma ki a lábam a lakásból, ha nem muszáj.
- Oké. - Pislogok meglepetten és azonnal le is rakom a mobilom. Engem meggyőzött.  - Szia bébi. - Suttogom ajkai közé. Erre nem kellett nagyon rádolgoznia, éhes vagyok, tegnap este nem sokat ettünk, szóval most bármerre vezethető vagyok a hasamnál fogva. Asztalhoz ülünk felemelem a bögrém és mélyen szívom be a még gőzölgőm kávém illatát és kortyolok bele, kellemesen melengeti az ereimet, ez kellett már. Őszintén nem fogom fel, hogy lehet inni azokat a cukros, habos krémes szójatejes, zabos tököm tudja még nincs benne nyavajákat. Én csak így vagyok képes meginni, még az akadémián szoktam rá, feketén és tisztán. De együnk is valamit. A gyomorommal már más helyzet, komolyan bármit megeszek, amit elém rak, na jó majdnem.
- Hányra mész reggel? - Érdeklődöm, miközben lopok tőle egy paradicsomkarikát. Egyébként nincs bajom a zöldségekkel, ami nem túl zöld és nem egy legelőre emlékeztet, az jöhet. Elég zöldséges valamit itattak és etettek velem, mondjuk, hogy nem nézett ki jól, de még a szaga se volt valami étvágygerjesztő, de tudom, nem is az volt a célja, szóval egy életre elteltem velük.           

Emily & Derick

- - Háát tudod... - Húzom egy kicsit még jóízűen lopok a tányérjából zöldségeket. - Mióta valaki berontott a bárba, azóta büntiben vagyok. - Szóval nem, az őrmester most nem igazán értene egyet a tíz órai munka kezdéssel, a héten tíz órában hajtok, nem akkor megyek be és mindig valamivel öt után végzem, leszarom, kell ez az állás, valamiért úgy érzem a régi társam már nem szívesen látna újra és ez kölcsönös, bár megértem, ha némileg neheztel, fogtam az állást, vittem a nőt, de nem csak én döntöttem mindenben.
- Így reggel mehetünk együtt. - Vontam meg a vállam, talán most inkább ne mélyedjünk bele mi volt akkor a bárban, Ő látott valamit és volt is valami, csak a kettő nem egészen azonos egymással, ha másra vágynék az ágyamban vagy én akarok valaki más ágyába mászni inkább, akkor azt megmondanám, ilyen egyszerű.
- Ühhüm... - Bólogatok nagyban, tényleg jó lett, bár lehet én kicsit jobban átsütöttem volna a bacont, de az én vagyok, nálam otthon az akkor jó, ha már füstöl, de még nem gyulladt ki és még a riasztó sem kapcsolt be, az úgy a pont tökéletes. Értetlenül nézek rá, hogy miért nem eszik.
- Bébi mi a baj, mért nem eszel? - Ha kell, én komolyan kis katonákkal fogom etetni, nem szeretek egyedül enni és zavar is, este sem evett, most azt ne mondja nekem, hogy nem éhes, mert majd elhiszem, amikor hátulról gombolom, egyszerűen csak odanyúlok, kiveszem a kezéből a poharat és félreteszem. - Egyél... - Szólok rá még kérlelően, nem érdekel mi van, a női hülyeségek sem, belekortyolok a kávémba és hátradőlve a székemen figyelem, élesen izzó kék szemeim fúrom az övébe, én ezt bármeddig tudom csinálni, leteszem a bögrém és ujjaimat összekulcsolva ölemben várok tovább türelmesen, várok még mindig ujjaimat tördelve, tudom, hogy előszeretettel csinálja, de nem reggelizhetnénk?           

Emily & Derick

- Óó, hogy abba a jó kurva életbe! Támaszkodtam mindkét könyökömmel az asztalra, oké, azon, hogy minden reggel így szeretnék indítani nem pont így értettem, vagy innentől ez lesz a rutin? Ébredés Emilyvel, szex Emilyvel, vita Emilyvel, kibékülés Emilyvel, aztán kezdjük elölről vagy fordított sorrendben? Mintha valaki azt mondta volna, hogy ez jó buli lesz, kösz John bácsi. Kezdek azt hinni, hogy azzal, hogy nekem ez menni és működni fog, csak áltatom magam, mi van, ha mégsem? Ha szeretem, de ez nem elég? Mi a francot akar, mit mondjak még? Én az legelején megmondtam, hogy nem vagyok olyan, mint Ben vagy Clarck és nem is leszek, most várjam mikor vágja a fejemhez ezt is, kábé mint mindent? Legyen családod. A család az fontos. Ja. Felkeltem és elpakoltam az asztalról, ami üres volt az el is öblítettem a mosogatónál, a többit pedig elraktam, a zöldségeket a frigóba, a többit pedig majd, ha kihűlt. Kivettem egy sört, felbontottam és hosszan kortyoltam bele. Most úgy inkább nem gyújtok rá. Lássuk inkább ezt a szart. Szedtem szét a dobozokat és kerestem ki az egyikből az utasítást az összeszereléshez. Leültem a padlóra keresztben felhúzott lábakkal és átlapoztam, ez egy kicsit bonyolultabb azért, mint az ágykeret, legalább tudjam mit is csinálok és annak hogy is kell kinéznie, ha végeztem, van ízlése. Átnéztem a dobozokat melyikben melyik részei vannak, kipakoltam és szétrakosgattam, utálom, ha idő közben kell keresgélnem, szeretem, ha minden kéznél van és szerintem most egy ideig egyedül leszek. Kézhez készítettem minden szerszámot és lehoztam az emeletről, ami kell, ezt fúrni is kell majd a végén. Elkezdtem összecsavarozni az alsó részeket, annyival egyszerűbb lenne, ha tudnám mit hova akar és helyben rakhatnám össze, aztán pedig csak beállítanám, Felegyenesedek és közelebb sétálok a nagy ablakokhoz, szemeim elkerekednek, okéé, vakarom meg a halántékom, talán inkább később kérdezem meg, most elég elfoglaltnak tűnik, túlságosan össze van gabalyodva. Én meg folytatom, egyszer-egyszer belehasít a kezembe a fájdalom, amikor erősebben és a megszokott lendülettel kapom fel a bútordarabokat a földről, ennyit a hétvégi terveinkről.            

Emily & Derick

- Annyira idegen még az egész, pont olyan, mint mikor marhára eltévedsz vezetés közben, de szilárdan állítod, hogy nem, te pontosan tudod, hol vagy, csak épp az utca veszett el, há itt én vesztem fel és nincs GPS, nem akartam felhúzni, de sikerült és magamat is, magamat talán jobba, dühítenek a saját gondolataim és inkább erősen szorítom a helyére a rohadt csavart, csak ne halljam őket egy percig, még azt is jobban viselem, hogy lüktet a kezem, ami nem tudom, hogy normális-e, általában nem én szoktam viselni, szóval lövésem sincs milyen érzés, összegezzünk, eddig a hétvégénk, reggeli az ex pasijával, délután, chh fogalmam sincs minek nevezzem, balul elsült próbálkozásnak, annál azért kicsit több volt, ma reggel ismét szex és megint sikerült elkúrnunk a reggelit, azóta kínos csend, tényleg jól alakul. Bassza meg, nem így akartam, de végül is már megszokhattam volna. Nem ez lenne az első eset, hogy bebizonyosodik, hogy ez nem nekem való és megérteném. A legtöbb pasasnál tarolt volna a bilincses dologgal, én meg némi híján megerőszakoltam, mert elfogott egy érzés, amiről nem tudok beszélni. Egyre jobban hangzik.
Beletúrok a hajamba és hátrasimítom, majd felegyenesedek, ehhez legalább értek és le is nyugtat, tudom, szart se old meg, de ennél többre most nem futja.
- Nem érdekes, felejtsük el. - Tettem kezem az övére egy hosszú másodpercig, nem hiszem, hogy bármit is tudnék mondani, így elengedtem. A jó kérdés inkább valahogy úgy hangzott volna, hogy biztos? Biztosan túlreagálta? Én ebben annyira nem vagyok az, de semmi kedvem egy újabb vitához, lassan már megszokottá válik, mintha íratlan szabály lenne, hogy ha valami jó történik, akkor azt derékba kell vágni. Már nem érdekel, komolyan nem. Végül megkaparom a torkom és érzem, hogy kikívánkoznak belőlem a szavak.
- Fájdalmat okozok, állandóan, biztos? Biztos, hogy csak túlreagálod, gondold át. A tegnap, a ma, én nem leszek más Emily, én is sajnálom. - Zártam le ezzel a dolgot és inkább folytattam tovább.
- Talán igaza van annak a gyökérnek. - Lássuk be, megvan a helyzetnek a maga iróniája.
- Egyelőre nem tudok ennél többet nyújtani neked és csak annyit kérek, hogy időben szólj, ha ez már nem elég. - Próbálkozom, tényleg próbálkozom, de kit akarok becsapni?           

Emily & Derick

- Őszintén pont azért fogtam mindent a két kezemben, hogy most ne tudja ezt csinálni, egyszerű dolgokkal akartam foglalkozni, ami legalább megy, valamivel, amit ismerek és uralok, meglepődök, de hagyom és elengedek mindent, ahogy a szerszámokért nyúl és elveszi őket...
- Emily... - Azt nem tudom mire készül, de azt igen, hogy most nem kéne, de közben már neki is hátrálok a pultnak. Csapdába ejtett engem, így nem tudtam nem ránézni, tekintetét az enyémbe fúrta és csak hallgattam, nem hagyott választást, egyszer sem szakítottam félbe, nem tudtam mit mondhatnék, hát csendben maradtam és megvártam még befejezi, őszintén fogalmam sincs képes lennék-e elhagyni, ha arra kérne, valószínűleg nem.
- Szeretlek és nem bírom elviselni, ha bántalak, az egyetlen nőt, akit szeretek. Ez sosem fog megváltozni. - Simítottam a kezem karjaira. - Ez már sosem fog. - Döntöttem homlokom az övéhez. Még sosem volt semmi ennyire jó és intenzív, egyben tart és valahogy minden könnyebb tőle. Ha egyszer elhagyna, én akkor is tovább szeretném, hónapokig, évekig, akár az életem végéig és hálás leszek neki, még ha néha csak a boltban is futunk össze. Annyira sok mindent szeretnék, de semmit sem várhatok el tőle, nem tehetem. Puha csókot nyomok homlokára, majd elengedem a karját és magamhoz ölelem, hosszú másodpercekig csak szorosan húzom mellkasomhoz nem törődve semmivel. Orrom a hajába fúrom és mélyen szívom be illatát. Ez itt mindig az a hely lesz, ahol biztonságban érezheti magát és csak az övé mindaddig még azt nem mondja, hogy nincs többé szüksége rá.
Végül nyomok egy puszit a hajába és mosolyogva elhúzódom tőle.
- Félelmetes vagy bébi. - És a tárgyalóban szerintem még keményebb, szóval őszintén szánom a szerencsétleneket, azt hiszem most megint csak alulra kerültem az érvelésben, de itt megígérhetem, hogy mindig elfogom tudni tűrni a vereséget, legalábbis majd igyekszem emelt fővel viselni, hogy lenyomott. Komolyan félelmetesen jó.            

Emily & Derick

- - Helyt adok. - Nevettem és hajoltam hozzá közelebb, hogy puhán tapadjak édes és nedves ajkaira. Egyszerűen szükségem van arra, hogy dacoljon és küzdjön velem, beteg kicsit, tudom, de éreznem kell, hogy nem hagy és nem enged és bármi is volt addig, megszűnik fontosnak lenni. Mellette mindent elfelejtek, felszabadulok, elengedhetem görcsbe rándult kezeimből a láncot és szabadjára engedhetem és jól érzi magát, biztonságban van, ahogyan én is. Szorosan fonódnak köré karjaim és hosszasan tapadok ajkaira, nem neki van szüksége rám, nekem van őrá, mert ez a ember, aki itt, most magához vonja, öleli és csókolja, nincs nélküle, csak egy semmi, pontosabban senki.
- Én is téged bébi. - Súrolták ajkaim az övét. Lassan elengedem, várna itt még rám valami és ha így folytatja, akkor nem fogom ma befejezni és holnap dolgozni megyünk és megint nem fogom látni néhány napig. Terveim vannak. Szándékomban áll kihasználni még a mai napot és szerencsémre még csak most kezdődött és még nagyon sok időnk van, lopok magamnak még egy csókot és kicsusszanok a csapdámból. Talán egyszer az is menni fog, ami most még nem és tudom, hogy megértette és nem fogja erőltetni, bár ezt nem így akartam, nagyon nem, rázom meg a fejem a gondolatra, de most nem vagyok képes ennél többre.
- Okéé, akkor ha már nem tekeregsz furcsán tovább a teraszon... - Próbáltam kezeimet csavargatva lemásolni némelyik pozíciót, de hát elég viccesen sikerült, jó, hagyjuk. Komolyan, csak álltam és néztem, hogy most mi van, hogy áll, he? Na jó, hagyjuk inkább és azt is elfelejtettem mit akartam kérdezni. - Akkor rágyújtok. - Kaptam fel a dobozom meg a gyújtóm a pultról és kimentem. Jól esett végre, ez hiányzott reggel, de a fenébe se kívánt, le meg lusta voltam menni, szóval ez van. Csak egy szál, aztán folytatom, nem akarok vele estig tökölni. Csak én vagyok ilyen hülye, hogy vasárnapra ilyet ígérek, de máskor nem érek rá, este öt után meg nem fogok nekiállni, maradt a hétvége.           

Emily & Derick

- Elnyomom a csikket és bemegyek vissza, Emily elvonult, tehát folytatom, remélem nem egy szál semmiben tervez kisétálni, mert akkor ezt itt most befejeztük és inkább megcsinálom később vagy nem érdekel mikor, majd... valamikor. De amíg Ő eldúdolászik a fürdőkádban, nem tudom nem megmosolyogni, addig én csinálgatom tovább és szép lassan haladok, utoljára fogok fúrni, ha már az összeset összeraktam és beállítottuk a helyére, ahova akarja.Felpillantok, amikor kijön, hála az égnek van rajta ruha, bár így első blikkre arra azért nem fogadnék, hogy alatta is lenne valami, de megrázom a fejem és próbálok most erre inkább nem gondolni, hol is tartottam, ja igen, hajolok le a következő darabért, nyúlkálok jobbra, balra, miközben Emily után nézek, ahogy kimegy rágyújtani, mi a fene van már, nézek le, oké, jó mindegy, ezt már megcsináltam, barom. Túrok bele a hajamba, azt a de rohadt dögös, dörgölöm meg borostás államat, belekortyolok a sörömbe és most rohadtul befejezem ezt, más dolgom is van. Már a vége felé járok, az ajtókat csúsztatom bele a tokjába, mi van? Mélyet sóhajtok, tudom mit csinálsz bébi, szemeimet forgatva fordulok felé, oldalra döntöm fejem és nagy kék szemekkel nézek rá, ez most nem komoly, ugye? Halk morgást hallatok a torkomból, úgy érzem valaki megint nyeregben van, jó, remek, bébi, ezt befejezem jó?
- Nem tudom, gyere ide bébi... - A harmadik felfoghatatlanul bosszantó és hülye kérdés után felállok, megfordulok, leteszek mindent a kezemből és felé nyújtom.
- Gyere, felültetlek rá és kipróbáljuk. - Teljesen komolyan gondoltam, kék íriszeim izzanak, ha kell magam kapom fel arról a székről, tudja, hogy nem akadály, más különben nem provokálna. Mindig tudja mire képes, mit tud elérni, felméri a kockázatot, majd félresöpri és cselekszik. Ő Emily. És én majd megveszek érte. Mindig. És ilyenkor egy kicsivel még jobban. Úgy tűnik mégsem fárasztotta ki a fura pozitúrákba való csavargózás, ami fel nem fogom mire jó, de nekem van egy sokkal egyszerűbb és jobb módszerem, bármikor beiktathatjuk.           

Emily & Derick

- Oké, hát persze. Meg sem lepődök, csak nevetni kezdek, még jó, hogy eldobtam mindent a kezemből, nála sose lehet tudni mikor kell elkapnom és én imádom ezért, tényleg, ügyes trükk, megbízik bennem és tudja, hogy sosem engedném el, vagy hagynám, hogy baja essen és ez jó, azt hiszem. Kis lépés, de nekem egyelőre elég, hogy nem kell bizonygatnom, legalább ezt az egy dolgot, mindössze érzi és ennyi.
Vigyorogva hajolok le és kapom fel hirtelen, szeretek, pontosabban a basáskodó disznó szeret belőle apró sikkantásokat kicsalni és én is, elégedettséggel tölt el minket. Felültetem és combjaiba kapaszkodva húzom közelebb magamhoz a sima felületen, ma már nem akarom, hogy ennél távolabb legyen tőlem. Ajkait csalogatom, kóstolgatva kapok utánuk újra és újra.
- Na, elégedett az elvégzett munkával? - Suttogom ajkaihoz pofátlanul vigyorogva. Azt hiszem ez már csak később lesz befejezve. Mohón veszem birtokba szája belsejét és döntöm hátrébb a szekrényen ülve. Kezeim zavartalanul siklanak végig selymes bőrén a ruhája alatt. Mindig annyira gyönyörű és pontosan tudja mi kell. Türelmetlenül mégis édes csókokkal borítom be arcát és haladok lejjebb a nyakához, készségesen dönti oldalra fejét szabad hozzáférést biztosítva nekem, én pedig igyekszem meghálálni, hevesen és forró ajkaim perzselik bőrét, habára túrok és belemarkolok így utasítva és vonva még közelebb magamhoz vonzalmam iszonyat dögös tárgyát. Hogyan lehetsz ennyire észveszejtetően dögös? Komolyan kérdem. Mert esküszöm nem fogom fel, sőt ha már itt tartunk gondolkodni sem tudok. Szabad kezem feljebb siklik combján egészen csípőig, megállok és belemosolygom bőrébe.
- Nincs rajtad bugyi? - Duruzsolom puha bőrébe csípőjét simogatva. Felemelem a fejem és szemeim felcsillannak az övéiben. A melltartó szabadságban is kiegyezek, de, hogy egyáltalán semmi sincs a ruha alatt, erre úgy nem számítottam, de tetszik, remélem csak itthon és csak nekem szándékozik csinálni és akkor semmi ellenvetésem a dolog ellen, sőt szerintem eddig mindig értékeltem, csak mondja, hogy az a ceruzaszoknya alatt lesz valami, mert ideges leszek.           

Emily & Derick

- Az jó, mert nem megyek innen sehova bébi, maradni akarok, most és mindig, amíg meg nem gondolja magát. Szeretném, ha működne, azt nem tudom merre tartunk, de iszonyatosan akarom és bárhová, bármerre követem, jó lesz nekem, csak ne hagyjon magamra, ha kell majd jobban próbálok lazítani a határaimon, csak adjon időt és teret nekem, és ne szorítson sarokba, bár ezt nem lenne képes megtartani, így nem is várom, tudom, hogy mindenre ismerni akarja a válaszokat, de ez most még nem megy, előbb egyedül kell bejárnom az utat, hogy elég stabil-e erre az egészre, annak kell lennie.
Pimaszul játszik és incselkedve rántja meg finoman a határvonalakat és figyeli mekkora hatása lesz, kíváncsi és szenvedélyes, veszélyes kombináció egy rögös még számmora is ismeretlen úton, ennek tudható be a tegnapi is, nem volt előjele, bármi, egyszerűen csak nem tudtam megadni, amit kér tőlem. Ez volt az első alkalom és nem ígérhetem meg, hogy nem lesz több ilyen, amikor túl sok vagy nehéz lesz az, ami másoknak ösztönből megy, az nekem nem mindig ugyanazt jelenti. Most úgy érzi, hogy a lehető legjobb helyen van, ott, ahol lenni akar és én is, nem csak most, minden reggel egymás mellett egy ágyban, ez végre valami jó.
- Nekem mindig bébi. - Csókolok vissza hevesen és szenvedélytől elhomályosultan, közben sietve tűröm fel a pólómat, majd elhajolok annyira, hogy megragadjam és keresztül húzzam a fejemen, ujjaim türelmetlenül markolnak bele a ruha aljába és rángatják feljebb, megemeli a csípőjét és könnyedén bújtatom ki belőle. Így már az övcsaton hűti bőre melegségét, ahogy visszahúzom és hozzá tapadok. Kékek izzó íriszem próbálnak betelni a látvánnyal, de túl mohón akarnak mindent és egyszerre, mezítelen valójában még dögösebb, kezeim végigfutnak combjain felfelé és megállok csípőtájt, akár egy kisgyerek a játékboltban, vagy egy olyan helyen, ahol csak és kizárólag a kedvenc édességei vannak, vágytól feltüzelve követelem ajkait, miközben az övemmel matatok.