Isaac Sanders

"Az élet egy utazás, nem a célállomás."

Név: Isaac Sanders
Becenév: Isaac
Születése hely, idõ: 1993. 05. 07. / Oregon, Nevada
Szeretett személyek: Andrew és Joanna Sanders, valamint az öcsikém, Brandon, a banda és hát kicsit mindenki, aki részese ennek a "nagy utazásnak".
Tartózkodási hely: Az egy kicsit nehéz lenne
Csoport: Művészek
Foglalkozás: vezető vokál és gitáros
Szexualitás: Heteroszexuális
Avatar alany: Tyler Posey

Ki vagyok én...?!

Milyen is vagyok, nehéz lenne megmondani, de határozottan állítom, hogy nem húztak meg rendesen odabent néhány csavart, merthát elég lökött tudok lenni, de azt hiszem ilyen a szórakoztatóipar. És minél közelebb érsz a céljaid felé, annál inkább változol, a rivaldafény, ahogy mondani szokás, az pedig egy teljesen más világ, de én soha sem ezért csináltam, próbálom megőrizni magamban azt az embert, srácot, aki először lépett fel egy városi olcsó kis klassz kocsmában péntekenként, ami...hát nem mindig jön össze, sőt egyre kevésbé és ez bosszant. Tudjátok nem mindegy, hogy valami szeretsz csinálni vagy egyszerűen jó vagy benne, én azért kezdtem, mert szerettem, sőt büszke voltam rá, hogy azt tehetem, amit mindig is akartam, de idővel, ahogy kezdtük kinőni magunkat már inkább csak jó vagyok benne és néha fogalmam sincs mi is az, ami előre visz, értelemszerűen a seggfej menedzserünk, de egyre jobban tele a tököm vele és a tudattal, hogy azért dolgozom, hogy mások zsebét tömöm, amikor az én szüleim egy fityinget el nem fogadnak tőlem a mai napig, hol ott mindenüket odaadták azért, hogy belőlem legyen valakide cserébe próbálom megóvni az Ő szokványos, megszokott, másoknak unalmasnak nevezett életüket, nekik ez tényleg nem kell, elég ha én megküzdök minden nap azért, hogy az maradja, aki vagyok és voltam.
Fekete hajam, ami szinte mindig össze-vissza áll többnyire, mert csurom vizes, szóval fekete hajam és barna szemeim vannak, a pólóim többségükben a nézősorban végzik, ahogy mondani szokták muszáj pénzt is keresnünk, ha folyton eldobom őket, de mindegy is majdnem miben vagyok, egy óra múlva akár egy vödör vízzel öntöttek volna le, és semmit se utálok jobban, mint amikor valami a hátamra vagy a mellkasomra tapad. Nincsenek nagy igényeim, tiszta ruha, víz, zuhany egy ágy, kanapé, priccs, matrac, bármi és lehetőleg másnap reggelig hagyjál békén.

Életem, létem, világom

Egy egyszerű kis családba születtem, egyszerű dolgos emberekkel, tisztességes nevelés, szóval minden, amiről ma már azt mondják régimódi, én voltam az idősebb, így rám hárult a feladat megvédeni a kisöcsémet, kalapácsot csinálni papírból és dobozból, elüldözni a szörnyeket, hasonlók, szintén egy csomó gagyi dolog, de tudjátok mit, jó volt. Sosem érdekelt, nem kérdeztem mennyi pénzünk van, miért csak egy régi kocsink van, amit évekig mindig elkellett kérnem, még suliztam és tudtam, hogy vigyáznom kell rá, mert nincs pénzünk másikra és a tandíjamat is fizetnünk kellett, de hallani se akartak arról, hogy évet halasztok és keresek valami munkát, végül is tanulni bármikor tanulhat az ember.
Nem pottyant a kezembe se a gitár, se a mikrofon, bár igaz, hosszú évekig csak próbáltam dalokat írni és lejátszani, tudtam mit akarok csinálni, így a pályaválasztás nekem egyértelmű volt, tanultam, ismerkedtem, kezdő bandák koncertjeire jártam, nem túl felkapott helyek, nem túl felkapott emberekkel, de mindenki elkezdte valahol és mindent megadtam volna, hogy egy ilyen bandába játszhassak, annyira, hogy eljártam hétről, hétre, amikor volt rám időm és nem kellett hazamennem, az én gitárom nem volt a legújabb, de tanulni teljesen jó volt. Aztán véletlenül meghallottam egy este, hogy a gitáros kiszáll, megvártam az este végét és hátra mentem, az egész kis kocsma nem volt túl nagy, szóval könnyű volt.
- Hé, üdv. Isaac vagyok.
- Drake, miben tudok segíteni? - Nem volt túl meggyőző, ahogy még csak le sem vette a szemét a gitárjáról, hogy felnézzen.
- khm, hallottam a gitárosotok kiszáll. - Igen, ez határozottan az a már csak te hiányoztál fej.
- Igen, és?
- Esetleg...szívesen beugranék a helyére, csak amíg nem találtok mást, vagy... - Oké, ez eddig elég szerencsétlenül megy, de ha már erőt vettem magamon, nem fogok tágítani olyan könnyen, a reakciója viszont váratlanul ért, ahogy igazából semmitmondó arckifejezéssel felnézett rám és végigmért amolyan ki vagy s honnan jöttél szemekkel, meg kell mondjam akkor egy igazi seggfejnek tűnt.
- Tudsz gitárt hangolni?
- Aham, persze.
- Fél hanggal feljebb.... holnap reggel itt és ne késs el. - Állt fel és nyomta a kezembe, jó, de az mikor van? Visszakérdezni már nem mertem meg amúgy is elfelejtettem, amilyen stádiumba kerültem.

Elfogadva!

Kedves Isaac!
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Jimi Hendrix retteghet, hogy lecsúszik az első helyről, ha sikerül befutnod, mint gitáros. Habár a zeneiparnak és a sztárságnak vannak árnyoldalai is, nem csak a pénz, meg a csillogás, remélhetőleg a médiában csak az elért sikereidről olvashatunk, nem pedig a balhékról.  
Sok izgalmas játékot kívánok. Látom avit már foglaltál, szóval nincs is más hátra, irány a játéktér! Ez itt Vegas, itt bármi megtörténhet, csak a fantáziád szabhat határokat.