Amióta összerúgtam a port a lakótársammal a döglött macska miatt, és ő kiköltözött, mintha csak a fejemre dőlt volna a világ. Kilenc napja ma jutottam el először addig, hogy egyáltalán lezuhanyozzak, mert eddig csak toltam magamba a kokaint, mint egy ócska kurva, akit már dugni sem akarnak. Igaz, Lilo minden éjjel megjelent, de az alkalmi szex, ami után mindig pár gramm kokainnal kevesebb volt a birtokomban (Lilo egy tolvaj kis ribanc volt mindig is), a második alkalommal már nem elégítette ki az igényeimet. Simon, na ő tudta, hogy érje el, hogy őrjöngjek az érintésétől... Ráadásul durván szerette, pont, mint én - mi ez, ha nem ideál? De mindig is a katasztrófa határán lavíroztunk, és amikor a macskánk megdöglött, miután víz helyett vodkával kínáltam meg, az volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Eltűnt, minden cuccával együtt, én meg... Maradtam. Az alig harminckét négyzetméteres lakásunkban, amiben eddig ő tartotta a rendet, hirtelen olyan káosz lett, hogy ezt még Xavér, a tornádó is megirigyelhetné. Én meg... Hát. Drogoztam. Szexeltem. Maszturbáltam. És még többet drogoztam. De mint minden, a kokain is elfogy egyszer, nem igaz? Az enyém is elfogyott. Túl gyorsan.
Szóval hát muszáj voltam megint emberi állapotba hozni magam. Fürdés. Hajmosás. Még egy fürdés. Enni is kell valamit. A másfél hetes pizza már önálló életre kelt; a szemetesben is tornyosulnak a papírdobozok, romlott kajamaradékok és elhasznált óvszerek. Lilo nem jött ma - valószínűleg talált magának klienseket, akik többet fizetnek, mint pár gramm fehér por és pár óra delírium. Takarítok. Leviszem a szemetet - a szomszéd néni fejcsóválva néz mindvégig -, de a mocskos, húgyszagú sikátorban a szemetes mellé hányok. A gyomorsav égeti a torkom. Vért köhögök. A vér látványára rosszul leszek és megint hányok. Majd még egyszer. Telefonálok.
Chace most sem hagy cserben.

Eltelik pár óra. A kapualjban találkozunk, látszólag egymásba ütközünk, de a tranzakció már gyakorlottan megy végbe - az ő kezében a pénzköteg landol, az enyémben a kis tasakok. A szokásosnál kevesebb - csak tizenegy -, de ha ügyesen osztom be, talán kitart egy hétig. Vagy legalább öt napig. Mire észbe kapok, Chace már sehol sincs. Egyedül maradok a kapualjban.
Karcsú csípője csábítóan ring, ahogy lépked, lófarokba kötött szőke hajába belekap a szél, és még úgy is kifejezetten elegánsnak hat, hogy öt nagyobb termetű kutya cibálja össze-vissza a járdán. Ismerem a fajtáját - szex csak az esküvő után, csók csak a harmadik randin. A sznobok adnak munkát az ilyennek, mert megbízható, és biztos nem fogja eladni a kutyát a fekete piacon, meg semmi esetre sem csinál belőle rántott húst, amikor megéhezik.
Szó szerint az ajkaim közé döföm a cigarettát, a Marlboro Ice Blast-ot, és már menet közben gyújtom meg, ahogy a lány felé közelítek. Tudom, hogy nem vagyok a legjobb partneralany a szakadt farmerommal, bőrdzsekimmel, Asking Alexandria pólómmal és acélbetétes bakancsommal, de nem tervezek hosszú távra - pár ital után bármelyik, még a legmocskosabb vécéfülkében is átadja majd magát nekem. Csak azzal nem számolok, hogy a farmerom szárán ott a macskaszőr, a farmerom már régóta macskaszagú, mert az elmúlt öt napban legalább kétszer élvezett rá a macskám, amikor megdugta a másikat... Mondtam már, hogy csak kandúrjaim vannak? Még csak nem is tudok a lány közelébe menni, de az egyik bulldog már felkapja a fejét és rám morog. Vicsorog. Kurva anyád, te dög, gondolatban elküldöm melegebb éghajlatra.
Két bulldog. Egy német juhász. Egy husky. Egy dobermann.
Még közelebb sasszézok. Ugatás. Vicsorgás. Az egyik kutya a lábam után kap, félrehúzódok, belerúgok egy másikba. Nyüsszen, majd morog. A lány gyilkos pillantást vet rám, mikor az összes kutya egyszerre rántja őt az én irányomba. Az idegesítő kis hang a fejemben menekülésre késztet, de én csak állok, és röhögök, ahogy a lány próbálja visszatartani a dögöket. Aztán az egyik elszabadul. A bulldog, amibe belerúgtam.
A mosoly momentálisan lehervad az arcomról. Nekiiramodok - bár sosem sportoltam túl sokat, a kilencedik emeleti lakásnak (meg a három éve romlott liftnek) hála valamilyen kondícióm még van. Szóval rohanok - fellökve nénit, bácsit, szemetest. Kiabálnak rám, káromkodnak, szidnak. A kurva anyámat, igen, azt, postás. Igazad van, anyám egy kurva.
Hátranézek - az összes kutya rohan utánam. Gratulálok, Moison, vállon veregetem magam lélekben, és már keresem a menekülési útvonalat. A járdán két srác áll; vajon ha átrohanok közöttük, az lelassítja a kutyákat? Analizálok, de közben már arra veszem az irányt. Rohanok. Fuss az életedért, Forest Gump.
Hogy rosszul mértem ki a távolságot? Hogy nem férek át köztük? Hoppá. Ösztönszerűen lököm félre az egyiket, ahogy átslisszolok köztük.
- Meneküljetek, ha nem akarjátok vacsoraként végezni! - Kiabálok, bár nem tudom, egyáltalán hallanak-e.... Aztán sikátorba be, végig a szemetesek között, majd fel a tűzlépcsőn. Egy kutya sem ugrik fel három méter magasra, nem? Kifulladva ülök le a rácsra és lesek lefelé az utcára, a szemetesek közé. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg mentsem azt a két srácot, vagy legalábbis szóljak nekik, hogy itt VIP-részlegből nézhetnék, ahogy a szöszi összetereli újra a kutyáit. Én megvagyok itt a kis rácsos tűzlépcsőn. Majd... lemászok. Csak először rágyújtok. Még egyszer, ha már az előző cigimet így elpocsékoltam.


Ez a valami itt fentebb teljesen pontosan 831 szót tartalmaz a word szerint, minden egyes leütés Antónia és Szöszke tulajdonát képezi, az övék, csak és kizárólag nekik íródott erre a B.R.O. számra. A végére még így megjegyezném, hogy hát ezt összecsaptam. Gomen.

Talán egyszer megfordult a fejemben, hogy hátranézzek, a két srác rohan-e utánam. Talán egyszer meg is tettem. Az egyik rohant (hurrá, egy hülyével kevesebb szárad majd a lelkemen) is, a másik meg... Valószínűleg valaki rituális esőtáncot járt, fél lábon ugrándozva, ahogy a husky-t próbálta lerázni a lábáról. Bár nem vagyok biztos, röhögtem-e ezen, azért elég humoros egy látvány volt, tekintve, hogy így már csak két kutya érdeklődött irántam, és loholt a nyomomban, szétcsorgatva a nyálát az egész járdán. Valahol a távolban még a kutyasétáltató lány szőke haját is láttam megvillanni, de erre már tényleg nem mertem volna fogadni, ahogy befordultam a sikátor sarkán. Talán még egy szemetest is sikerült felborítanom, vagy kettőt, mert aztán azon kaptam magam, hogy szemeteszsákokon ugrálok át és igyekszem nem elcsúszni a banánhéjon.
Tűzlépcsőn fel, villámgyorsan, majd elhúzódni a kis erkély leghátsó sarkába. Már a korlátnak dőlve, idézőjelben lóbáltam a lábamat, amikor a másik jómadár is felmászott hozzám, majd a harmadik. Kissé megtépázva, de egy darabban. Ezen speciel majdnem elröhögtem magam - az egyik leszakított nadrágszárral úgy nézett ki, mint a Nox együttes énekesnője. Neki volt egy ilyen cucca, aminek csak egy lábszára volt... Mondjuk ő azért szexibb volt a hosszú hajával, meg nem is volt olyan lapos, mint ez a kis szerencsétlen.
Csak figyeltem, ahogy a kis párocska zihálva, kifulladva próbál levegőhöz jutni, míg én csak vígan szívtam a cigarettámat és köpködtem lefelé a kutyákra, akik vadul acsarogva ugattak felfelé ránk. Az egyiknek még be is intettem, bár erősen kétlem, hogy felfogta volna a középső ujj felmutatásának a gesztusát. Igazából számomra ultra nagy poén volt ez az egész, és igazából az sem foglalkoztatott túlságosan, hogy ez a két szerencsétlen majdnem cifet-cafat lett nekem hála.
- Szexi a nadrágod, új dizájn? - Rávigyorogtam a kis szöszkére, aki elterült a provizorikus padlón, de végül inkább megint a kutyákra tereltem a figyelmem, hagyva ezeknek egy kis szabad időt, hogy orientálódjanak a helyzetben.
Aztán a szöszi kutyasétáltató lány is megjelent a képben - zihálva futott be a sikátorba és tekintetével a drága bolhafészkeit kereste; gondoltam, hogy nem lesz túl boldog, ha meglát, éppen ezért inkább elhúzódtam az árnyékba... Vagy húzódtam volna, de már nem volt hova. Egyetlen lépést tettem csak egy jobban meghatározatlan irányba, de a rozsdás fémtákolmány megnyikordult alattunk és ez elvette a kedvem a további mozgolódástól. Ellenben a kis teknős, a szöszke vígan tápászkodott felfelé, valószínűleg nem is tudva arról, hogy ez a szar mindjárt leszakad, és ha ez megtörténik, akkor mint zuhanunk az alattunk álló, hatalmas szemetesbe, vagy ami rosszabb, a kutyák közé. És aki kutyák közé keveredik, azt megeszik a dögök.
- Te szerencsétlen fasz, most elárulnád, hogy fogjam be őket? - Dühösen méreget engem, méregzöld szemei ha ölni tudnának, már rég nem élnék. Lepislogok rá, majd megrántom a vállam. That's not my fucking fault, hogy nem tudja összeszedni a kutyáit. Ha nem tud elbánni az agresszív dögökkel, ne sétáltassa őket, mert honnan lehet biztos abban, hogy nem botlik bele egy újabb macskás srácba, akit össze akarnak majd marni azok a bolhafészkek?
De ő is csak addig köti le a figyelmem, amíg a fejemhez nem lesz vágva egy (egészen lightos, nem is annyira bántó) "köcsög" jelző. A szemöldököm a magasba szökik, ahogy beleszívok a cigarettámba, majd elklikkelem benne a kis mentolos bigyót. Sose tudom, hogy azt hogy hívják... De nem is ez a lényeg.
- Tudod... Én a helyedben inkább nyugton maradnék, cicabogár, mielőtt ez az egész átrozsdásodott szar leszakad és beleesünk abba a kibaszott kukába, ott lent. - Lemutatok oda. Újabbat nyikordul az erkély. A kutyák ugatnak. Kibaszott gyönyörű kezdete ez a hétnek... Nem épp így képzeltem ezt el. - És amúgy ne bókolj ennyit, mert még zavarba jövök.
Elvigyorodok megint, majd beleszívok a cigimbe. Szép is az élet, amikor az ember kikészítheti mások idegeit. Haha. Gonosz lennék talán?


Ez a valami itt fentebb teljesen pontosan 625 szót tartalmaz a word szerint, minden egyes leütés Antónia és Szöszke tulajdonát képezi, az övék, csak és kizárólag nekik íródott erre a Parkway Drive számra. A végére még így megjegyezném, hogy lesz ez mg jobb is, csak várjátok ki :3