do you know who i am? 
|  Tárgy: Dylan & Minea  30.07.23 19:29 | |
|
Dylan & Minea Émelyítő érzésem támadt, ahogy megláttam Viv mosolygós arcát. Eddig sose történt ilyen, most meg… Mintha legalább tonnányi kristálycukrot nyomtak volna le a torkomon és ettől az inzulinszintem kiakadt. Oké, be kell vallanom, hogy lassan mindenen kiakadok, ami egy egészen kicsikét vele és Bennel kapcsolatos. Viszont ez már csak is kizárólag a saját problémám. Francba is! Kedvelem ezt a nőt. Igaz még felszínes az ismeretségünk, de túl barátságos volt velem mikor a legnagyobb szükségem volt rá. Meglehet, hogy ez is csak a normális élet utáni hajszámról szól, mert Viv barátsága számomra azt jelentette, hogy van élet a bosszúmon túl is. De az is lehet, hogy ezt csak be akarom beszélni magamnak. Mintha csak bármiben kapaszkodót keresnék. Olyan nagy bűn, hogy néha vágyom a normális, bosszú nélküli életre?
- Szia! – Mielőtt bármit is mondhatnék szorosan magához ölel.
- Szia! – Végül csak sikerült üdvözölnöm és rákényszeríteni magam a mosolygásra miután kibontakoztam az öleléséből.
- Van kedved meginni velem egy kávét? Mostanában alig láttuk egymást. – Már most utálom, hogy hazudnom kell neki, de még nem állok készen arra, hogy kettesben legyek vele és barátnők módjára cseverésszünk az új pasijáról.
- Szívesen kávéznék veled, de csak pár dologért ugrottam be, mert a mai napom még a szokottabbnál is őrültebb. – Meglóbáltam a papírzacskókat a kezembe és igyekeztem nagyon csalódott arcot vágni egészen addig míg nem a döbbenetemet kellett lepleznem előtte miután megláttam a nála lévő ikonikus rózsaszín papírzacskót. Akinek van egy kis esze az tudja, hogy az ott feltűntetett név mögött mi rejlik. Fantasztikus! Csak nekem lehet akkora szerencsém, hogy akkor futok vele össze miután csábító fehérneműt vásárol. Az univerzum az orrom alá akarja dörgölni, hogy kamatyolni fognak. Talán már túl is vannak rajta, talán most készül Viv az elsőre vele ezért az új fehérnemű. Nem kellene, hogy érdekeljen, de most mégis úgy érzem, hogy gyomron vágtak és alig jut oxigén a tüdőmbe.
- Mostanában túl elfoglalt vagy, már kezdem azt hinni, hogy kerülsz engem. – Szomorkásan cseng a hangja, de közben halvány pír jelenik meg arcán miután tudatosul benne, hogy kiszúrtam, hogy mit szorongat annyira.
- Nem erről van szó, csak van, ami mostanában lefoglal… - Kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de Viv hangosan fel sikkantott nem zavartatva magát, hogy a bevásárlóközpontban lévők mind felénk fordultak.
- Miért nem mesélted, hogy van valakid? – Hadarta. Válaszolni se bírtam, mert csak mondta és mondta. Mégis miből következtetett erre és én hogyan kerülhettem ekkora félreértésbe? Minél hamarabb közbe kellene lépnem és tisztáznom vele a helyzetet, de valamiért nem vitt rá a lélek. Talán tudatalattim nem hagyta… Hogy miért? Akár órákig sorolhatnám az okokat.
- Ez csodálatos! Elmehetnénk dupla randizni… - Mozgott a szája, de semmit sem hallottam tovább, mert velem forogni kezdett a világ. Kezdtem pánikba esni már csak attól, hogy arra gondoltam, hogy dupla randira invitált és Ben nem az én partneremként lenne jelen. Csak sodródtam az árral és mire észbe kaptam már ott tartott, hogy szívesen megismerkedne az új pasimmal és mennyire fantasztikusan fogjuk magunkat érezni négyesben.
Tekintve az előzményeket akár azt is mondhatnám, hogy pocsék napom volt, de még a legrosszabb rész csak most következik. Egyetlen egy porcikám se kívánja, hogy ezt tegyem, de mégis rávett a kényszer, hogy becsöngessek Dylan Hanning ajtaján. Nagyon igyekszem reménykedni és nem annyira kétségbeesettnek mutatni magam, mint amilyen valójában vagyok. Ez csak egy szívesség, de pontosan tudom, hogy meglesz az ára.
|
|
Kezdőlap 
